Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-13 / 112. szám, vasárnap

U J §10 1951 május 13 öröm élni, öröm a népnek szolgálni, öröm alkotni a nép számára Zápotocký miniszterelnök ünnepi beszéde a Csehszlovák írószövetség ünnepi estélyén A Csehszlovákiai Kommunista Párt megalapításának 30 éves évfordulója alkalmából a Csehszlovák írószövetség pénteken, május 11-én a prágai Smeta­na Színházban ünnepi estét tartott, amelyen A. Zápotocký miniszterelnök a következőket mondotta: Ezekben a napokban, mikor dolgozó népünk a Csehszlovákiai Kommunista Párt megalakításának 30 éves évfor­dulóját ünnepli, íróink és költőink is bekapcsolódnak az ünnepi napok műso­rába. Ilyen harminc év, melyet átéltünk és ma értékelünk, nem gyakori a tör­ténelemben. Ezeknek az éveknek a kezdetén volt a nagy Októberi Forradalom. Ezzel a forradalommal fellángolt az utolsó harc a népek felszabadulásáért és a kizsákmányolás megszüntetéséért. Mint mindenütt, a mi művészeink elé is ezt a kérdést állították: „Kivel fogtok menni, kultúra mesterei?" Eddig a pillanatig sok művész azt gondolhatta magában, hogy csendben, elzárkózva a néptől és a világtól el­választva alkothat. De ma mindenki előtt világos, hogy így nem lehet dol­gozni. Olyan korszakban élünk, amikor nrndenk'nek választania kell. Az em­beri társadalom döntő vá'.aszúthoz ér­kezett. Olyan idő jött, mikor határozott harc folyik a további fejlődés irányí­tásáért. Ebben a pillanatban csak a nv.radiak akarnak tétlenül lemaradni és félreállni. Aki a döntő pillanatokban nem halad előre, az visszafelé halad. Ezt megértették a világháború ele­jén a mi íróink is. Rájuk is hatott az orosz Októberi Forradalom és arra in­dította őket, hogy kiáltványt adjanak ki, melyben követelték az osztrákok ál­tal való százados leigázás megszünte­tését és a csehszlovák nép önnállósá­gát és szabadságát. Az írók a kiáltvány kiadásával for­r-dalmi térre léptek. Megértették és megérezték a nép vágyait. A nép nyelvén beszéltek. Kifejezték törek­véseit, akaratát. Ezek a vágyak, tö­rekvések valóságra váltak. Az öreg Ausztria összedűlt. Megszűnt az alá­rendeltség, megszűnt a sz<jigaság. A cseh és szlovák népnek feladatává vált, hogy kihasználja a lehetőséget és sz bad önnálló államot építsen ki. Ebben a pillanatban válaszútra ér­tünk. Az új államot, ha tényleg az a fe adata, hogy valóságos szabadság legyen benne, nem lehet a régi, kapita­lista alapon építeni. A haladás parancs­sziva az, hogy nem szabad megállni, hanem haladnunk kell előre a szocializ­mus felé. Ezt sokan nem értették meg. Meg­álltak. Elszakadtak a néptől, s átmen­tek a forradalmi népi táborból a ka­pitalista, reakciós tábor oldalára. A harcnak ebben az idejében, mikor m gszületett köztársaságunk, megala­kult a Csehszlovákiai Kommunista Párt Is. Melléje állt, az ő harci fáborába sorakozott fel ceakhamar nemzeteinknek minden igazán haladó és tisztességes eleme. A nehézségekre és az áldoza­tokra nem tekintve, a CsKP vezetésé­vel nemcsak azért harcolt nemzetünk, hd v kivívja önnállóságát, hanem a csehszlovák nép új, boldogabb jövő­jéért is. Büszkén tekinthetünk ma vissza er­re az időre, mert a cseh írók ezek­ben a döntő pillanatokban nem riadtak vissza és nem árultak el bennünket. Nem tagadták meg elődeiket és az úttörőket, kik ébresztgették a cseh és szlovák nemzetet, mint Hviezdo­sláv, Jirásek, Neruda, Nemcová és a többiek. Mindaz, aki a cseh és szlovák iro­dalomban igazán tisztességes, haladó és tehetséges volt, előrehalad, ellene fordult a csehszlovák Kommunista Párt vezetésével a reakciónak, a bur­zsoáziának és a kapitalizmusnak és a nép oldalán harcol a haladásért és a szocializmusért. Nem sorolom fel azt a sok harcost, akik még ma is élnek, akiket mind­nyá jan ismerünk és akik közül sokan, mint nemzeti művészek élnek közöt­tünk és velünk örülnek a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt és a dol­gozó nép győzelmének. Csak néhány nevet említek fel, olyan hősöknek neveit, kik zászló­val a kezükben bátran harcoltak az új él t elvéért és ma már nincsenek kö­zöttünk. Ezek Peter Jilemnický, Július Fucsík, S. K. Neuman, Vancsura, Ji­ri Volker és mások. Nem volt véletlen, hogy a munkás­osztály forradalmi ereiének fejlődése, a bátor forradalmi célok kitűzése a dolgozó nép által, a Csehszlovákiai Kommunista Párt által, kultúréletfink­ben és művészeinknél újjászületést jelentett. Azok, akik a burzsoá köztársaság­hoz ragaszkodtak, nemcsak politikai, de művészi téren is elbuktak. Nincs céljuk, nincs lelkesedésük. Kispolgá­riakká válnají és lemaradnak. Ezzei szemben azok, kik a nép és harca mel­lé álltak, növekednek és művészetileg is fejlödnek. Ezzel függ össze a költészet és a próza háború utáni fejlődése is, mely egyesült népünk harcával, köztársasá­gunk szocialista jellegével és a mun­kásmozgalom forradalmi erejének kiala­kításával. A valódi művészek erejüket és munkájuk fővonalát ezekből a har­cokból merítették. Az új művészetért folyó harc nem volt könnyű és alapjában véve még a mai napig sem fejeződött be. Ez a ha. c azért o.yan nehéz, mert állandóan kell folytatni a régi kapitalista társa­dalom befolyása ellen. A forradalmi költőket és művészeket nemcsak a po­litikai reakció ü'dözte, ellenük for­dultak minden más olyan művészeti irány képviselői is, akik többé-kevésbbé gyökerükben összefüggtek a régi kapi­talista rendszerrel. Egyeseknek igen nehéz volt leszámolniok minden problé­mával, minden támadással és még ne­hezebb volt határozott lépésekkel a jó útra térniök. Ebben a küzdelemben csak azok tudták megállni helyüket, akik legközelebb álltak a forradalmi párthoz, akik legjobban, legszorosabban fenntartották a kapcsolatot a néppel. EbJjől merítettek erőt és támaszt a be­folyásolás és a támadások ellen, me­lyek ezen az arcvonalon is a haladás ellen folytak. A Kommunista Párt, amely 1921-ben megalakításakor népünknek forradalmi jelszavakkal kitűzte a célt: a régi ka­pitalista rendszer letörését, továbbfej­lődött és leküzdötte a gyermekbeteg­ségeket. Az 1929-es év a Párt fejlődé­sében határvonalat jelent. Akkor a Párt ötödik kongresszusán nagy vita után bolsevik irányvonalakat tűzött ki és a Párt a munkásosztály vezető erejévé alakult. Különféle ingadozások után és az opportunisták s a baloldali elhajlók elleni harc közepette a Párt bolsevik vezőt talált Klement Gottwald elvtárs személyében. A Párt bölsevizációja nem folyt le minden belső megrázkódtatás nélkül. Az, ami benne nem volt egész­séges, ami opportunista volt, kihullott belőle. Be kell vallani, hogy ebben az időben a művészeti dolgozók e nehéz próbában nem mind tartottak lépést, a munkásosztály forradalmi élcsapatával. Sokan meginogtak és elváltak a Párt­tól. Röviddel ezután Kommunista Pár­tunk úgy, ahogy öntudatosította a munkásosztályt, öntudatosított min­denkit. Rámutatott arra, hogy a Szov­jetunió tapasztalataira kell támasz­kodnunk és Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanait kell tanulnunk. A dolgozók a Kommunista Párttal az élen harcoltak a kapitalista válságok következményei ellen, a százezres tö­megek nyomorúságos élete ellen, ame­lyek munkanélküliségnek és éhségnek voltak kitéve. A kommunisták nyílt harcban leleplezték a cseh és szlovák burzsoázia igazi kapitalista arcát az eeész nemzet előtt Rámutattak a szov­jetnép nagv győzelmére, amelv ötéves terveivel lefektette a szocialista gazdál­kodás, az új szocialista társadalom alapjait. Mindezért a CsKP ellen fordult a kispolgári reakció. Nem feledkezünk meg arról, hogy F. X. Salda a kom­munista mozgalomnak átengedte a »Tvorba« folyóiratot abban az időben, amikor az összes kommunista folyóira­tokat üldözték és betiltották. Történel­münk fényes lapja marad az is, hogy kultúrdolgozóink nagyon hamar fel­ismerték a fasizmus veszélyét, mely el­len fellépett, harcrakelt és intő szót emelt Kommunista Pártunk azzal is. hogy lepleplezte a fasizmus reakciós, kapitalista és imperialista jellegét. Az írók 1934-ben kibocsátott kiáltványa, mely a fasizmus elleni védekezésről szól, tanúbizonysága annak, hogy a csehszlovák művészek többsége ismét megértette, hogv hol az ő helyük a jö­vendő nagy harcában. A München elleni harc alatt azok a becsületes művészek, akik a népből nőttek ki és akik megértették valódi nemzeti küldetésüket, ismét a kommu­nisták oldalán állanak A művészet nagyban segíti és erősíti a harcosokat a reakQió és a nemzeti árulás elleni küzdelemben. A szovjet szocialista köz­társaságnak, hős hadseregének, a szov­jetnép áldozatkészségének, a dicső Kommunista Bolsevik Pártnak és Sztá­lin generalisszimusznak köszönhetjük, hogy a hitleri fasizmus végleg elbu­kott. A szovjethadseregnek a fasizmus felett aratott győzelme Csehszlovákia népének is meghozta a szabadságot. Ma öröm élni, öröm a népnek szolgálni és öröm a nép számára alkotni. Az Uj Szó kritikája nyomán Lapunk március 29-1 számában „Hol a hiba" rovatunkban megje­lent Horváth Andrásnak, a komáro­mi lakásbizottság tagjának kriti­kai cikke. Horváth András elvtárs cikkében felhozta azt, hogy Pogány Antal komáromi orvos túlmérete­zett lak'ásban lakik, és miután a komáromi lakásbizottság három he­lyiséget, tehát egyszobás lakást utalt ki egy élmunkás számára, — fellebbezett a nyitrai kerületi Nem­zeti Bizottsághoz. Ez a leközölt cikk nagy vissz­hangra talált dolgozóink körében, akik elítélték Pogánv doktor eljá­rását, Érdekes, hogy ugyanakkor — igen gyorsan —• megszólalt a komáromi járási Nemzeti Biztosító üzemi pártszervezete és üzemi bi­zottsága, amely védelmébe vette dr. Pogányt. Ez az eljárás teljesen helytelen volt, amit bizonyít a kö­vetkező határozat, amelyet a nyitrai kerületi Nemzeti Bizottság­tól kaptunk a napokban. A határozat többek között ezeket mondja: , „A nyitrai kerületi Nemzeti Bi­zottság a komáromi helyi Nemzeti Bizottság lakáskomissziójának fel­lebbezett határozatát — amelynek értelmében dr. Pogány túlmérete­zett lakásából három helyiséget, vagyis egyszobás lakást utaltak ki Rácz Lajos élmunkás számára, — teljes egészében helybenhagyja, és a fellebbezést a következő okok­nál fogva visszautasítja: Az ügy kivizsgálása és a be­nyújtott írásbeli anyag alapján a következő tényállást állapítottuk meg: 1. A komáromi helyi Nemzeti Bi­zottság lakáškommissziójának eljá­rása helyes, mivel a fellebbezőnek a határozat végrehajtása után Is ötszobás komplett lakása marad, amely minden esetben elégséges hattagú családja, ebből három kis gyermek számára. 2. A komáromi helyi Nemzeti Bi­zottság lakáskommissziójának ha­tározata alapján lakához jutott egy élmunkás. Ez a határozat végérvényes és nem lehet fellebbezni. Knézlová^ munka és népjóléti előadó. Az angol-amerikai sajtó macarthurjai (Folytatás az 1. oldalról.) het az, hogy ilyen szókimondó az amerikai reakciós folyóirat? Hát ez azért van, mert az USA kormá­nyától ötmilliárd dollárt követel há­borús propagandára. Megijeszti a Wall Street gazdáit, a dollárkirá­lyokat: ne gondolják, hogy van a világon olyan újságíró, aki szíves­ségből, eszmei lelkesedésből lenne hajlandó védelmezni az amerikai életformát. Ilyen idióta nincs. — Nem tudjuk, kapnak-e az ame­kai kapitalista sajtó megvásárolható férfiai újabb milliókat vagy milliár­dokat. De ez amúgy sem menti meg őket az új vereségektől, az új szé­gyentől. Megvásárolt, hazug, becs­telen szavakkal nem lehet meggyőz­ni a népeket. _ A demokratikus sajtó nagy és eredményes munkát végez a béke védelmében. Ez a munka gyakran hősi jelleget ölt azokban az orszá­gokban, ahol az imperialisták — beismerve vereségüket az eszmei harcban, a szavakkal folytatott harc­ban — az újságírókkal szemben ke­gyetlen megtorlásokat és emberte­len bánásmódot alkalmaznak. — Azonban nem mondhatjuk, hogy szervezetünk mindent megtesz, amit meg lehet tenni azért, hogy minden becsületes újságírót bevonjon a bé­kéért folytatott harcba. Nem, meg kell nyiltan mondani, hogy még ke­véssé éltünk a kedvező lehetőséggel. Nincs okunk az önelégültségre és he­lyes lenne bírálnunk önmagunkat, nemzeti szervezeteinket és titkársá­gunkat. Nem voltunk eléggé aktívak és nem voltunk még eléggé kapcso­latban széles újságírói körökkel. — Hiszem, hogy ezen a végrehajtó bizottsági ülésen ki fogjuk dolgozni a konkrét rendszabályokat működé­sünk aktivizálására. A Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetsége központi tanácsának ülésén értékelték az orosz népi nyelvtanfolyamok lefolyását Pénteken, május 11-én Prágában a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövet­sége központi bizottságának elnöksége ünnepi ülést tartott. Az ünnepi díszbe öltözött Szláv-ház nagytermében ösz­szejöttek a Csehszlovákiai Szovjetba­rátok Szövetsége prágai kerületi ak­ciós bizottsága elnökségének tagjai, az orosz népi nyelvtanfolyamok központi bizottsága, az orosz népi nyelvtanfolya­mok legjobb tanulói és tanítói. Az elnöki asztal mögött helyet fog­lalt dr. Zdenek Nejedlý, államdíjjal ki­tüntetett iskola-, tudomány- és mű­vészetügyi miniszter, Z. Fierlinger és dr. J. Sevcsik miniszterelnökhelyettesek, dr Štefan Raisz, Alojz Petr, dr. Ema­nuel Slechta mérnök, tanár, miniszte­rek, M. A. Szilin, a Szovjetunió nagy­követe, M. D. Frolov, a szovjet nagy­követség kultúrbeosztottja. Jozef Gi­reth közlekedésügyi megbízott, dr. h. c. Alexander Horák postaügyi megbízott, dr. Václav Vacek, Prága város főpol­gármestere, Jiri Sládek, a Csehszlová­kiai Szovjetbarátok Szövetségének központi titkára, Karel Marvan, a köz­ponti szakszervezetek titkára, Z. K. Novgorodov, a VOKS képviselője, a kerületi pártbizottság, a Nemzeti Arc­vonal központi akcióbizottságának küldöttei és a Csehszlovákiai Szovjet­barátok Szövetsége elnökségének tag­jai. Az ünnepi ülést az államdíjjal kitün­tetett Zdenek Nejedlý tanár, iskola-, tu­domány* és művészetügyi miniszter nyitotta meg, aki többek között ežeket mondotta: — Összejöttünk azért, hogy értékel­jük mult évi tevékenységünket és fel­készüljünk újabb munkánkra azon ha­talmas akciók keretén belül, amelyeket a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szö­vetsége megkezdett és sikeresen foly­tat. Ezek az orosz, népi nyelvtanfolya­mok. amelyek keretében nemzeteink legszélesebb rétegei a legközelebbi és legkedvesebb nyelvvel ismerkednek meg. Zdenek Nejedlý miniszter azután üd­vözölte az ünnepi ülésen résztvette­ket, különös melegséggel üdvözölte M. A. Szilint, a Sovjetunió nagykövetét és felkérte, hogy vegye át a szót. M. A. Szilin, a Szovjetunió nagykö­vete, besz.édében ezeket mondotta: — Engedjétek még, hogy a szovjet­nép forró üdvözletét tolmácsoljam és hogy jókivánságaimat fejezzem ki az orosz népi nyelvtanfolyamok tanévé­n k lezárása alkalmából. A mult év során jelentős történelmi esemény zajlott le. Sztálin elvtárs mü­vére gondolok, amely a nyelvtudo­mánnyal foglalkozik. A kulturális ideo­lógiai életnek nincs olyan része, amely­re Sztálin elvtársnak a nyelvtudomány kérdéseivel kapcsolatos munkája ne bírna elsőrendű tudományos jelentőség­gel. A nyelvtudósok tudományáguk fej­lesztésére teljes irányítást kaptak valódi tudományos alapon. Sztálin elvtárs e műve kiemeli a szláv nvelvek nyelvtörténeti kapcsola­tát is, ami a Szovjetunió és Csehszlo­vákia rokoni nemzeteinek barátságá­nak erősíti alapjait. Az orosz nyelv tanulmányozása segí­ti a dolgozókat abban, hogy közelebbről és jobban megismerjék a Szovjetunió rjemzeteinek nagy kulturális örökségét, ä kommunizmus elméleti és gya­korlati építését a Szovjetunióban és lehetővé teszi nekik Puskin, Lermon­tov, Gogol, Tolsztoj, Nekraszov, Szal­tykov-Scserdin, Turgneyev, Csehov. Májusi felajánlások az üzemben (Folytatás az 1. oldalról.) a zerős vár az új nemzedék, az ifjúság. Ezért kellene az ifjúságot a tiszolci üzemben tanítani. Visszafejlődik, meg­áll a munka, ha nincs mozgató erő. Hiába vannak az üzemben érett párt­tagok, jó kommunisták, jó munkások, ha megfeledkeznek egyről, a fiatal munkaerők iskoláztatásáról és foglal­koztatásról mind a pártvonalon, mind az üzemben, a munkahelyen. Az öntődében, a vasolvasztó kohónál csupa öreg munkás tekint felénk. A kohónál is, mint a többi munkahelyen, lemaradtak a terv teljesítésében. — A lemaradást az okozta, — mond­ja Csablatúra János —, hogy a vaskő nagyon poros. Ha darabos vaskövet kapnánk, akkor a kohónál is jobb ered­ménvt tudnánk felmutatni. A kohónál a munkaidő iobb kihasz­nálásával valóban nagyobb eredményt lehet elérni. De sokszor van üzemza­vas —mondják a munkások—, ez hát­ráltatja a termelést és ami időt elveszí­tenek, azt nehéz behozni. Ahogy végigmegyünk a műhelye­ken, szinte szemünk előtt látjuk, ho­gyan formálódik át a folyékony vas azokká az esztergapadokká, fúrógépek­ké. amelyeken az üzemekben új gyors­vágási rekordokat érnek el. Belépünk a kazánházba, úhol egy munkás gyors Belinszikj, Csernicsevszkij, Dobrolju­hov és más jelenkori írók és költők mű­veinek eredetiben való olvasását. Igy a nagy orosz nép nyelvének az elsajá­títása eszköz arra, hogy még jobban megszilárdítsa a Szovjetunió és Cseh­szlovákia népeinek barátságát. A mi időnkben az orosz nyelv a leg­nagyobb emberi eszmék hordozójává vált, éspedig a lenini-sztálini Párt el­veinek, a leghaladóbb filozófia elvei­nek, a leghaladóbb tudománynak hor­dozójává s ezért eddig soha nem lá­tott elterjedést ért el. Az orosz nyelv most különösen kimagasló nemzetkö­zi jelentőséggel bír. Szilin elvtárs beszéde további során hangsúlyozta azt, hogy a népi demo­kráciák írói tanulnak a szovjetnép ítóitól s ezáltal segítik saját nyelvük féilődését. Szilin elvtárs beszéde után a megje­lentek hosszasan éljenezték a szeretett Sztálin generalisszimuszt, a béke él­harcosát. A lelkes taps után dr. Emanuel Slechta mérnök, tanár, építésipari mi­niszter, a Csehszlovákiai Szovjetbará­tok Szövetségének alelnöke és az orosz népi nyelvtanfolyam központi bizottságának elnöke, beszédében ér­tékelte az orosz népi nyelvtanfolyam mult évben elért sikereit, amelyheket ezen akció során a csehszlovákiai dol­gozó nép elért. Ezután Zdenek Nejedlý miniszter, a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövet­ségének elnöke, lépett a szónoki emel­vényre és beszédében többek között ezeket mondotta: — Amit ma látunk, azt közülünk még senki sem látta és nem élte meg. Hogy a nyelvtanfolyamok ilyen nagy jelentőséggel bírjanak, ez először for­dul elő. Ebből látható, hogy itt nem­csak nyelvtanfolyamról, hanem többről van szó. Jelentőséggel bír az a tény, hogy a megjelentek, az orosz nyelv­tanfolyamok hallgatói, egész köztársa­ságunkból, annak minden részéből jöt­tek ide. Ebből látható, hogy ez a ma­nifesztáció egész-állami, egész-nemzeti jelentőséggel bír. Alá szeretném támasztani az előző két szónok beszédét Sztálin elvtárs szavainak megemlítésével. Sztálin volt az, aki kiemelte a nyelv jelentőségét, mint a valódi nemzet, a valódi nem­zetiség egyik fő jellemzőjét. Miért? Azért, mert a valódi közele­désnek, a társadalom igazi egységé­nek előfeltétele: egymás megértése, mert a közös nyelv teremti meg at társadalom eg.ségét. Ez annyit jelent, hogy mi az orosz nyelvtanfolyamokkal proklamáljuk barátságunkat és bizo­nyos értelemben egységünket a Szov­jetunió nemzeteivel. Nem szabad el­felejtenünk, hogy az orosz nyelv ma a legnagyobb világnyelv. Beszéde további részében Nejedlý miniszter rámutatott arra, hogy az orosz nyelv a csehek és szlovákok szá­mára könnyen érthető s épp ezért kö­zeli és kedves dolgozóink számára. Kis gyermekeink is büszkék arra, hogy tudnak néhány orosz szót. Dolgozóink büszkék arra, ha megértik egymást a szovjet vendégekkel és ha közvetle­nül meríthetnek a szovjetnép nagy tapasztalataiból Beszéde befejező részében dr. Zde­nek Nejedlý miniszter felhívta mind­azokat, akik résztvettek az orosz nyelvtanfolyamokon, hogy segítsenek az orosz nyelvet terjeszteni. mozdulatokkal hol egy kereket, hol csa­vart fordít meg. Az emberi ész csodát művel. Ketten dolgoznak ebben a mű­helyben. Az egyik munkás itt forgoló­dik előttünk, az óra perceit nézi. Az­után ír, számol és gyors mozdulatok­kel megcsavar egy-egy kereket. Amint megláttuk, hogy cigarettásdobozt vesz elő, tehát egy-két perc pihenője van, szóba elegyedünk vele. Megtudjuk tőle, a kazánok tisztítását munkaidőn kívül végzik és ezt a munkát — mondja Drjanicska Bohumil -— Iván Antallal vállaltuk el. Megtudjuk tőle, hogy a kazánház tisztítása 18—20 napot vesz igénybe. Megkérdeztük azután Drja­nicska elvtársat, miért végzik munka­időn túl ezt a munkát. Egy kicsit gon­dolkozik, csak azután szólal meg. — Ezt azért csináliuk — feleli —. mert ezzel két munkaerőt takarítunk meg. Igv akarjuk mi is kivenni a ré­szünket hazánk és a szocializmus épí­tésében. Igy beszél egy becsületes munkás­ember, aki majdnem egész életét a gyárban és a kazánházban töltötte. De nemcsak egy dolgozó beszél és cse­lekszik így, hanem ezer és millió, akik mind tudják, hogv csak így lehet azt a munkáshazát felépíteni, amely men­tes minden kapitalista kizsákmányolás­tól. Kelemen Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents