Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)
1951-05-09 / 108. szám, szerda
TAIÁI K UJSZ0 1951 május 9 Uj eljárással öntjük az acélt, másként fonjuk a selymet, másként rakjuk a téglát épülő gyárainkon, épülő házainkon. Uj, boldog fiatalság nő fel s újjá, igazabbá fejlődünk magunk is. Hat esztendeje, hogy a hős Szovjet Hadsereg katonái felszabadították hazánkat a fasiszta terror alól, kiűzték a náci hordákat hazánk földjéről, Ez történt hat esztendeje, legnagyobb történelmi sorsfordulónk napján. S az azóta eltelt esztendők, hatalmas eredményeink, nagyszerű fejlődésünk bebizonyították, hogy a Szovjetúnió nemcsak a szabadságot hozta el, hanem áldozatos segítségével a boldogabb élet útját is megmutatta dolgozó népünknek. A Szovjetúnióba utazó küldöttség egyik tagja voltam. Győnyörüszép napsütötte koraöszi napon Ukrajnában, az „Október 25" nevü kolhozba értünk. Szinte áttekinthetetlen földsávokat pillantottam meg, melyek elvesztek a távoli láthatárban, alámerülve ott a végtelen messzeségü kék égben. A kolhozban szíves, mosolygós emberek fogadtak bennünket. A tehénistállótól kezdve, meghitt kis szobácskájuklg, minden ragyogott Kimondhatatlan gyönyörűséges érzés fogott el, mint amikor hoszszn, ködben való bolyongás után szétfoszlanak a felhők és napsütötte, fénnyel teli tájra érsz, a boldog emberiség elkövetkező napjainak világába... Ivan Petrovics Grusnyekov kolhozparaszt vendége voltam. A meleg, tiszta szobában egyszerű, ízléses bútor. A kis íróasztal mellett csinos kis könyvtár állott és a falon, a családi képek között sima egyszerű keretben Lenin és Sztálin képe. A szoba sarkában az ablaknál mennyezetig érő, szerteágazó, lombosodó fikusz: az ablak is tele volt virágokkal. Ivan Petrovicsnak három gyermeke volt. A legidősebb leány. Maruszja, meg két fiú, Ivan és Pjotr. A fiúk az íróasztal mellett ültek és tanultak. Fürge szeműk a füzetből itt-ott felém villant. Ügy éreztem magam körükben, mint odahaza. Hosszan *lbesz!élgettünk. Ivan Petrovics elmesélte, hogy a Nagy Honvédő Háború idején végigjárta a Kaukázuson át Romániát Magyarországot Ausztriát, Csehszlovákiát. Csodálkozott milyen jól megtanultam oroszul és örült, amikor elmondtam: már a háború előtt vágyódtam a Szovjetúnióba. hogy megismerjem az Itteni életet. Teázás közben bekapcsoltuk a rádiót, Induló hangjai zendültek meg. A dal ismerősnek tetszett. Hol is hallottam? Amikor a refrén is elhangzott: a hazáért, Sztálinért . . . eszembe jutott. . . Ivan Petrovics, a figyelmes házigazda észrevette elrévedésemet. — Min gondolkozott úgy el, barátom? Az otthon? — Vannak gyermekei ? — kérdezte az asszony, aki eddig csendesen hallgatta beszélgetésünket. — Igen, kettő van. Egy fiú, Vaszil, meg egy kislány. — Vas7.il Hiszen ez orosz név! ,— mondta az asszony. — Az, — feleltem — se név összefüggésben van a dallal, amit a rádióban énekeltek. Márdius második felében, 1945-ben történt. A Vörös Hadsereg csapatai a falunkhoz közeledtek. A házak kihaltak voltak lakóik a szölöpinoékben húzódtak meg. Nálunk öt család volt együtt, gyerekestül. A kijárás veszélyes volt A mély pincében is éreztük, hogyan reng a föld a közeli robbanásoktól. Már egy hete éltünk a pincében, amikor március 22-én délután megindultak a feleségem szülési fájdalmai. Az asszonyok hátul, a hordók mögött ágyat' vetettek a számára, én elfutottam a bábaasszonyért egy köseli pincébe. Este azonban kiderült, hogy nehéz szülés lesz, orvos kell. Kétségbeestem. Első gyermekünk lett. volna, egyéves házasok voltunk. Mit tegyek? A város, — a vidék egyetlen orvosához vezető út egy óra járásnyira volt. Köröskörül őrjöngött a harc. Az aszszonv és a gyermek iránt érzett aggodalom leküzdötték a félelmet. Feljöttem a pincéből és elindultam a város felé. Jól ismertem a szőlők között vezető ösvényt. Meglepett, hogy a németek eltűntek a faluból. A "" szőlők között vezető úton sem találkoztam egyetlen élő emberrel. Már besötétedett. A rakétik és a tüsérlövedékek fényénél láthatóvá vált az egész front, délkelettőlésznkkeletig. Tüzérségi tűztől rengett a fö'.d. Vészt jósló fényben izzott a láthatár. A levegő a szakadatlan dübörgésektől, robbanásoktól, a front nehéz lélekzetétől remegett. Reszkettem az izgalomtól és félelemtől. Mi lesz, ha németekkel találkozom? Nem sokat teketóriáznak. Rámfogják: kém, vagy partizán vagyok, nem számít, hogy nincs nálam fegyver! Ijedeztem minden madártól, mely riadtan rebbent a bokorból. Már sötét volt, mire megláttam a várost. Ügy tünt, mintha egyetlen hatalmas láng borítaná. Sok ház égett, és a lángok vörösre festették a füstoszlopokat. Megálltam a dombon. A tüz fénye tompán bevilágította a környéket. A távolban a sikságból alig észrevehetően kiemelkedő apró pontot láttam: — egy házikót Legalább odáig elfu tok, -— itt nem maradhatok. Ami kor már-már elértem a házat, hátam mögött hirtelen kiáltást hal lok: „Sztoj!" Megfordultami Géppisztolyos szovjetkatona állott előttem: „Ti magyar? Kuda?" Magam is csodálkozom, hogyan is tudtam ért hetően mindent elmagyarázni. — A városba nem lehet menni ott még harcolnak:. Nemsokára ki kergetjük a fasisztákat, szaladnak, gyorsan iszkolnak. Várj itt a házban, üres. Ha a város a miénk lesz. megkeresed az orvost. Addig kibírja az asszony... A katona alakja, amilyen váratlanul bukkant elő, olyan gyorsan ismét a sötétségbe veszett. A házikó valóban elhagyatott volt. Átmentem az előszobán* és a konyhában leültem. Az ablakokban a front tüzei villámlottak. Nem messze nehéz-gépfegyver ropogott. Kifutottam az előszobába és meg kerestem a pincébe vezető lejárót, A pince alacsony ablaka mögött fény villant: szakadatlan dörgés rázta a falakat mint hatalmas vihar. Közvetlenül a ház előtt gránát robbant. Csörömpölve hullott ki az ablak: agyag meg kőáradat omlott a pince padlózatára. Megszédültem a légnyomástól, s egy pillanatra elállt a lélekzetem. Az tán kis ideig csend volt. A lövöldözés már tompán, messzebbről hallatszott. Egyszeribe hangokra lettem figyelmes. Szovjet katonák Kiléptem a pincéből. A lépcsőről villanylámpa fénye vakított. — Te vagy a gazda? — kérdezték. Hamarosan megértették miért és hogyan kerültem ide. Leültek a konyhában. Az ablakokon most már nem volt üveg, de az elsötétítő függöny sértetlen maradt. Lehúzták, gyertyát gyújtottak. Keresgéltek az éléskamrában amely üres volt, de egy pléhdobozban mégis felfedeztek egy csipetnyi teát. Öten voltak. Tüzet raktak a kályhában. Aztán letelepedtek a földre. Látták, tudok kicsit oroszul. Sokmindent kérdeztek. Nyugtattak. — Várj még egy keveset. A fasisztákat már elkergettük, de veszélyes ott még a helyzet. Aknák, bombák vannak, — tudod, előbb mindent alaposan át kell nézni. Nicsevo! Minden jó lesz, a doktort majd megtalálod és fiad lesz! Nyugodtan, derűsen beszélgettek, meggyőzően. Egyszeribe elmúlt a félelmem, mi több, olyan öröm lett úrrá rajtam, majd hogy el nem sírtam magamat. Megfigyeltem: porosak, kormosak, fáradtak voltak, még a hajuk is ragacsos volt az agyagtól. De amint a tea illata szétterjedt a szobában, megélénkültek, tréfáltak. Egyikük szájharmonikát vett elő és játszani kezdett. Vászkának hívták. A többiek énekeltek hozzá csendes hangon, lágyan, négy szólamban. Akkor hallottam először a dalt, melynek refrénje: A Hazáért. Sztálinért! .. . Vászka szeme sarkából figyelt, majd hirtelen felpattant, kiment. Amikor visszajött, azt mondta: — Ügylátszik, már minden rendben van. Azután halkan szólt a többiekhez. Nem értettem beszédét, de láttam, a társai buzgón helyeseltek. Megint felém fordult és azt mondeloltották, csak a csípős füst szállt alacsonyan a város felett, emlékeztetve a halálra, amely rövid idő vei ezelőtt még itt pusztított. Az emberek előbújtak rejtekeikből, ide s tova futkostak, vagy kisebb csoportokba yerödve besziélgettek. Öröm és megkönnyebbülés lengte át a várost. Visszatértem a házba. A földön három szovjet katona aludt, a negyedik a kályha mellett ült egy kis sámlin. Géppisztolyt szorongatott a térdei között és teát szürcsölgetett. — Nu, kak? — fogadott. Elintézted? Életben van a doktor? Látod, rendben lesz minden! Hellyel kínált, nyugtatott. Elmondta, hogy ölt holnap, kis pihenő után ismét elindulnak. Kergetik tovább a fasisztákat és mindaddig abba nem hagyják, amig a fenevadat egészen meg nem semmisítik... Az ablak alatt felzúgott a motorkerékpár. Vászka lépett a szobába, széles mosollyal az arcán: — Fiad született! Ölelgettem, csókolgattam Vászkát. — Légy a fiam komája, Vászka — kiabáltam.' — Légy a komája! — Vászka nevet. — Miért ne — mondja —, de előbb meg kell várnod, amíg kikergetjük a fasisztákat, amíg vége lesz a háborúnak. — Megvárom Vászka, megvárom. — Most gyere szaporán, elviszlek. A ti falutokban is már a mieink vannak. A németek elfüstöltek. mert bekerítéssel fenyeget, tük őket. Elfutottak, csak úgy porzott, de nem messzire jutnak ... A ház mögött, a szőlők irányából, hírtelen lövöldözés hallatszott. Vászka, meg a másik összenéztek, felkeltették az alvókat, kiléptek a sötétségbe. A lövöldözés csak néhány percig tartott, de nekem örökkévalóságnak tünt. Végre hallom a hangjukat. Jönnek. Ketten lépnek a konyhába, súlyosan sebesült bajtársat hoznak, Vászkát. Óvatosan a padlóra fektetik. Egyikük párnát hoz elő a szobából, reáfekteti a fiú fejét. Vászka sápadt, remeg az ajka. Mondani akar valamit. Bajtársa főléje hajlik, azután zsebébe nyúL Előveszi harmonikáját és Vászka arcán békés mosoly játszadozik A bajtárs játszik, a másik énekelni kezd ... A Hazáért. Sztálinért... Vaszka mosolyog. Alig láthatóan mozgatja az ajkát. Hangját nem hallani .. . magában énekel. Még mielőtt befejezték volna a dalt, eltűnik arcáról a mosoly. Az ajkai sem remegnek, Merően néz a harmonikára. Az abbahagyja játékát és föléhajol. Nem tudom, mondott-e valamit. De láttam szájából meg. indulni a vért, amely csorgott szakadatlanul, nagy, vörös foltott hagyva a párnán. Azután Vászka feje lehanyatlott és mélyen belefúródott a párnába. — Mit mondott neked? — Natasa — semmi többet. Mindketten felemelkedtek, magam is. Csendben álltunk egy pillanatig. Azután az, aki a harmonikán játszott, a z ablakhoz ment mintha valamit meg akarna nézni. Balkezével félretolta az elsötétítő függönyt, de láttam — jobbkezével a könnyeit törölgette. Tizennégy nap múlva, amikor az asszony jobban lett, bejegyeztettük az anyakönyvbe a fiút. Vaszilt. Beírattam komája nevét: Vaszil VasziljeVics Oszipenko Malinovkából, Ukrajna... A szomszéd képviselte. Hogy Vaszil Vasziljevics Oszipenko már nem él — nem modtam el senkinek. Jelöltek felvétele a párttagok sorába Amint kiejtettem Ivan Petrovics családja előtt az elesett szovjet hös nevét, valamennyien, szinte egyszerre kiáltották: „Vászka Oszipenko!" Azután megtudtam, hogy Malinovka öt versztnyire van. s hogy Vá.izka tagja volt e kolhoznak. Mindnyájan jól ismerték. Elutaztam Malinovkába: ott találkoztam Vászka szüleivel. Két fiúk volt ta: „Gyere!" Kilépek az ajtón, lá- I mind a kettő hősi halált halt. Meg4-rvivi r\ry nlAc"7/\V\óKon m vh 1 i l i in... TT.C 1 i. _ i r i - - , tom, az előszobában motorbicikli áll. Vászka felültetett rá: néhány perc múlva a városban voltunk az orvosnál. Vászka megveregette a vállamat, nevetett: —«. No látod! Hát csak keresd meg az orvost, intézd el vele a dolgot! Én a parancsnokhoz megyek, aztán visszajövök. Várj meg! — Negyedóra múlva megjött. — Doktor, ismered az utat? Jó, akkor elviszlek motoron a szüléshez, megkaptam rá az engedélyt. Te pedig — fordult felém — menj vissza a kis házba a mieinkhez és ha viszszajöttem, majd téged is elszállítalak. Elrobogtak. Lassan indultam visszafelé a kis városka hirtelen megélénkült utcáin. A tüzeket már ismertem Vászka fiatal feleségét is, Natasát, akinek nevével az ajkán halt meg. Amikor másnap elutaztam, úgy búcsúztattak, mint a saját fiúkat... — Boldog vagyok —, mondta könnyek között Vászka apja —, hogy tudod édes fiam, hol van a mi Vászkánk sírja. Vászka nálatok alussza örök álmát, olyan országban, ahol a szocializmust építik... Hazajövet elmentem a szomszédos városka temetőjébe. Ott, a szovjet hősök sírjai között álló emlékműre ráhelyeztem egy csokor mirtuszt. Ez a virág egy cserépben nőtt, Vászka szobájának ablakában, Malinovka községben, Ukrajnában. — Natasa kért meg reá. K* M, A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának hatkározatai alapján 1951 április 9-én irányelveket fogadott el a Csehszlovák Kommunista Pártba való tagfelvételről, amelyek részletesen kifejtik azokat a politikai kérdéseket, amelyek az új tagok felvételével összefüggnek. A CsKP Központi Bizottságának titkársága néhány magyarázatot és utasítást füz ezeknek az irányéi veknek a megvalsításához. Az Uj Szó május 4-i számában közöltük a Pártélet rovatban, hogy hogyan já runk el a jelöltek felvételénél. Ma arról számolunk be, hogyan történik a jelöltek felvétele a tagok sorába. ,A jelöltet a párttagok sorába várakozási idő leteltével veszik fel, ha bebizonyítja azt, hogy méltó a párttagságra. Az a jelölt, aki párttag alsar lenni, párttaggá való felvételét kéri alapszervezete bizottságától. Benyújtja neki a tagsági jelentkezőívet, csatolja ehhez életrajzát és a jelentkezőívet két párttag, mint kezes írja alá. A kezesek, akik legkevesebb két éve tagjai a Pártnak, felelősséget vállalnak azért, hogy az általuk ajánlott jelölt, akit legkevesebb egy éve jól ismernek, méltó a párttagságra." (A Párt szervezeti rendjéből.) Javaslat a párttagok sorába való felvételre. Csak azt a jelöltet terjesztheti elő a bizottság a párttagok sorába való felvételre, akinél a várakozási időt helyesen állapították meg. aki ez alatt az időszak alatt bevált, politikailag eléggé fejlett és adva vannak nála az előfeltételek arra, hogy a Párt rendes tagja lesz. Javaslat a várakozási időszak meghosszabbítására. Annál a jelöltnél, aki nem teljesítette megfelelően pártkötelességét, politikailag még nem fejlett és nincs teljes mértékben tisztában a Párt politikájával, hogy méltó lehessen a párttagságra, de megvan benne a jóakarat és az igyekezet és adva vannak az előfeltételek munkája megjavítására, a pártbizottság javaslatot nyújt be, hogy a tag várakozási időszakát legfeljebb egy esztendővel meghoszszabbítsák. A pártszervezetnek a várakozási idő meghosszabbításával kapcsolatos határozata csak a járási bizottság elnökségének jóváhagyása után lep érvénybe. A bizottságnak azonban tovább kell gondoskodnia a jelöltről. A szervezet bizottsága birálólag áttanulmányozza azt, hogy vájjon a jelölt elé tüzőtt-e feladatokat, irányítotía-e a jelölt politikai művelődését és ellenőrizte-e tevékenységét és ebből az értékelésből indul ki a bizottság a jelölttel kapcsolatos további gondoskodása terén, hogy jelölt politikailag és ideológiailag fejlődjék. A bizottság olya n feladatokat tüz ki a jelöltnek, amelyeket teljesíteni tud politikai fejlettsége és tehetsége szerint, rendszeresen ellenőrzi a jelöltet és úgy irányítja, hogy a meghosszabbított várakozási idő elmúltával a rendes tagok sorába léphessen. A párttagság elvesztése A Párt szervezeti rendjében következő áll: „Az a párttag, aki három hónapon át komoly megokolás nélkül és Ismételt figyelmeztetés ellenénére sem teljesíti a tag alapvető kötelességeit és nem fizeti a tagsági dijat, elveszíti a párttagságot. A bizottság a tagság: elvesztéséről javaslatot terjeszt be a taggyűlés elé. Az erről szóló határozatot a járási bizottságnak kell jóváhagynia. A járási bizottság megerősítése nélkül a pártszervezetnek a párttagság elvesztésére vonatkozó határozata érvénytelen. A pártszervezet határozatát a tag megfellebbezheti magasabb szervekhez. Hasonlóképpen veszti el a Párthoz való tartozandóságát a jelölt is." A szervezeti rend szabályzatát a párttagság elvesztéséről gépiesen alkaimaani ntuu iehe.t, A szervezetnek minden egyes tagnál és jelöltnél részletesen meg kell vizsgálnia, hogy miért nem teljesítette alapvető kötelességeit, főleg azt, hogy eme kötelességek nemteljesítésének oka nem rejlik-e abban, hogy maga a pártszervezet nem gondoskodott róla és nem irányította őt feladatai teljesítésére. Javaslat a Pártból való kizárásra Azt a jelöltet, aki a Párthoz idegenül és ellenségesen viselkedik, aki olyan tetteket követ el, amelyek ellentétben állnak a Párt elveivel éa politikájával, kizárásra javasolja a bizottság taggyűlés keretében. Aki, zárásra beterjesztett javaslatot természetesen a várakozási határidő letelte előtt is be lehet nyújtani, főként akitor, ha a jelölt komoly pártelleries és a Párt elveibe ütköző tettet követ el. A taggyűlés tárgyalja a jelöltek ügyét A bizottság minden egyes javas, latát, akár a jelöltnek a párttagok sorába való felvételéről szól, akár a várakozási idő meghosszabbításá* ról, vagy pedig kizárásról, a tag. gyűlés megtárgyalja és elvileg eldönti. A Párt szervezeti rendje ez. zel kapcsolatban a következőket ál. lapítja meg: „A pártszervezet elnöke a taggyűlésnek benyújtja a jelölt felvételére vagy a felvétel visszautasítására vonatkozó javaslatát. A taggyűlés minden egyes jelöltről külön tárgyal és szavaz felvételéről* vagy pedig a Pártból való kizárásáról. A taggyűlés határozata után az alapszervezet bizottsága minden egyes elutasított jelent, kezőívet, melyet a jelölt beadott, hogy felvegyék őt a párttagok sorába, megokolással beküld a járási bizottsághoz." Igen nagy súlyt kell fektetni ar. ra, hogy a bizottság helyesen vezesse azt a taggyűlést, amely a bí, zottság ezirányú javaslatáról dönt Minden egyes javaslatot részletesen kell ismertetni a tagság előtt és lehetővé kell tenni azt, hogy minden egyes jelöltről külön, részletes vita folyjon. Helyes eljárás az, ha a jelölt, aki kéri a párttagok sorába való felvételét, a taggyűlésen önkritikailag jelentést tesz arról, hogyan telje, siti a Párt által kitűzött feladatokat és az építő feladatokat és vá, laszol a jelenlevő tagok feltett kér. déseire. A bizottság javaslatának alapos megvitatása után minden egyes esetet külön-külön bocsátanak szavazásra. A taggyűlés határozata ellen a je. lölt fellebbezést nyújthat be magasabb pártszervekhez. Az adminisztratív ügykezelés az alapszervezetben Ha a taggyűlés elhatározta, hogy felveszi a jelöltet a tagok sorába, a bizottság a jelölt tag jelentkező ívébe beírja a szavazás eredményé, ről szóló adatokat és annak a taggyűlésnek dátumát, amely a jelölt taggá felvételét jóváhagyta. A jelentkező ívet továbbá kiegészítik annak a pártszervezetnek vélemé. nyezésével, amely a taggyűlés határozatát megokolja, továbbá ellátják a jelentkező ívet a pártszervezet bé. lyegzőjével és az elnök és egy bizottsági tag aláírásával, akik felelnek a jelentkező ívben felsorolt adatok helyességéért. Ha a taggyűlés elhatározta, hogy a jelöltet kizárja, a pártszervezet jegyzője jelentést tesz erről a járási bizottságnak, mint a taglét. számban beállt változásról a változásokról szóló nyomtatványon. Ugyanígy jelentést tesz a járási bizottságnak arról is, ha a jelölt várakozási időszakát meghosszabbították.
