Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-08 / 107. szám, kedd

1 Ili SZG F. A. Csudakor

9 aki többeser munkást tanított meg a csiszolás mesterségére 1951 május 8 A Szovjetunió valamennyi műszaki könyvtárában megtalálható Filipp Arhlpovics Csudakov akadémikusnak, az Állami. Golyóscsapágy gyár művezetőjének a csiszológépekről és a csiszológépek munkájáról szóló két könyve. A két könyv több mint 15 évvel ezelőtt ielent meg, mindkettő még ma is legkeresettebb és leghasznosabb mű a csiszolóknak. Különösen a szakma tanuiói veszik nagy hasznát a két könyvnek, elsősorban azok a fiatalok, akik az Állami Golyóscsapágy gyárban közvetlenül Csudakov művezetőtől tanulják a csiszolás mesterségét. Mert Csudakov egyike azoknak a nagyszerű munkáspedagógusoknak. a szovjet szakemberek tízezreinek, akik egyik fő feladatuknak tekintik szakmai tudásuk továbbadását, a fiatal szakmunkás-káderek állandó nevelését Filipp Arhipovics Csudakov — aki tanulságos pályafutása során többezer embert tanított meg a csiszolás mesterségére — a volt tambovi kormányzóság egyik falujában született. Apja a nincstelen parasztok forradalomelőtti ne _ héz, örömtelen életét élte és bármint |' küszködött is, mégsem tudta fiát taníttatni. Filipp Csudakov, mint annyi más szegény parasztfiú, csupán a falusi iskola néhány osztályát tudta elvégezni. A fiatal Csudakov már kora gyermekkorában vonzódott a gépekhez. Amikor tehát 1925-ben Moszkvába került, belépett az Állami Golyóscsapágygyárba. Itt kezdte meg munkás pályafutását, kezdetben mint takarító, később mit rakodómunkás. A fiatal munkás a gyárban csodálattal tekintett fel mindazokra, akik a bonyolult gépeket kezelték, s amikor egy-egy perc szabad ideje volt, gondosan figyelte a gyakorlott csiszolók munkafogásait, majd maga is odaállt valamenlyik szabad géphez és dolgozni próbált rajta. Az idősebb munkásoknak feltűnt Csudakov rendkívüli érdeklődése a gépek iránt és szívesen segítettek neki, hogy megismerje a szakma »fogásait«. Egy szép napon, amikor mint rendesen az elkészítendő munkadarabokat hordta a gépekhez, a műhely mestere megszólította: »Azt beszélik fiam, hogy magadtól megtanultad a csiszolás mesterségét. Nos, hadd lássam... állj csak oda ahhoz a géphez ...« Csudakov odaállt a csiszológép mellé és ezen az emlékezetes napon letette a szakmunkásvizsgát. De Filipp Csudakov nem elégedett meg ennyivel. Többet akart tudni, sokkal alaposabban meg akarta ismerni a csiszolás tudományát, hogy kitűnő képzettségű szakmunkás váljék belőle. Nekilátott tehát a tanulásnak, hogy pótolja mindazt, amit gyermekkorában önhibáján kívül elmulasztott. Beletemetkezett a könyvekbe s a szakmai, műszaki tankönyvek mellett most már ott sorakoztak asztalán Lenin és Sztálin nagyszerű művei is. A marxizmus-leninizmus tanulmányozása segítette hozzá ahhoz, hogy új viszony alakult ki benne a munkához: megértette, hogy nagyobb tudásával, magasabbrendü munkájával szeretett hazájának erejét és hatalmát növeli. Jó munkája eredményeként 1932-ben a csiszolóműhely művezetőjévé nevezték ki. Ezidőtájt az országban évrőlévre nőtt a golyóscsapágyak kereslete, bővült a gyár termelési programmja és egyre több új munkás jött az üzembe, hogy megtanulja a csiszolás mesterségét. Amikor 1932-ben kormányrendelet jelent meg, amely minden munkás kötelességévé tette az alapfokú műszaki ismeretek elsajátítását, Csudakov elhatározta, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben segíti az ifjúmunkások képzését. Ekkor már az egyik műszaki főiskola magántanulója volt, részletesebb és mélyebb ismeretekkel rendelkezett és rövid idő alatt megírta azt a két könyvet, amelv ma is olyan népszerű a csiszolómunkások és tanulók körében. Ebben az időben bízta meg a Golvóscsapágygyár vezetősége Csudakov művezetőt az üzem fiatal munkásainak szakmai oktatásával. Csudakov örömmel tett eleget a megtisztelő feladatnaK és tesz eleget ma is. Immár tizennyolc éve foglalkozik odaadóan a fiatalokkal s ez idő alatt többezer kitűnő szakmunkás nőtt fel a keze alatt. Csudakov művezetőnek nincs külön pedagógiai szakképzettsége. mégi" egyike azoknak a kitűnő murikásnedagógusoknak, akik nagv szeretettel é« kiváló eredménnyel foglalkoznak az ifjúrr-'nkásokkal. Csudakov művezető önálló nr.nkamódszert dolgozott kis a fiatalok oktatására Először valamelyik gyakclott munkáshoz osztja be a tanulókat, hogy ott megismerkedjenek mun':aműhelyükf el, a műhely belső rendjével és a szakma alapfogásaival. Csak ezután néhány nap múlva kezdődik meg a rendszere* oktatási munka. Heti két-három elme leti órán Csudakov megismerteti tanítványaival a fontosabb géprészeket, a géprészek működését, a szerszámok ós gépek helyes kezelését és karbantartását. A művezető megköveteli, hogy előadásairól a fiatalok jegyzeteket készítsenek, ezenkívül nagy súlyt helyez arra is, hogy az ifjúmunkásokban elmélyüljön a munka iránti felelősség érzésé. A gépeken a gyakorlati oktatást Csudakov a munkaidő befejezése után tartja meg a műhelyekben. Ilyenkor sorra megmutatja a gépeken végzendő munka legészszerűbb fogásait, a gépek henormájukat teljesítik túl, hanem mint a legjobb tanítványok a megtisztelő sztahanovista címet is kivívják maguknak. Filipp Csudakov napról napra figyelemmel kiséri volt tanítványainak munkáját, érdeklődik a mestereknél és brigádvezetőknél eredményeik iránt. Amikor azt látja, hogy egyik vagy másik közülük a munka folyamán nehezebben birkózik meg a rábízott feladatokkal, külön egyéni oktatásban részesíti s ilyenkor a jó eredmény ezeknél a munkásoknál sem marad el. Csudakov akár a jó kertész, gondoskodik a munkásosztály ifjú sarjainak a termelés területén való fejlődéséről, örül tanítványai elért eredményeinek, melyek végeredményben az üzemi kollektíva sikereit gyarapítják. Számos volt tanítványa ma már mint brigádvezető és művezető állja meg a helyét. Ljev Gorohovot, aki szintén Csudakov A SZOVJET RADIO NAPJA 56 évvel ezelőtt, 1895 május 7-én mutatta be Alekszandr Sztyepanovics Popov, a balti flotta elektrotechnikai szakiskolájának tanára, a világ első rádiókészülékét. Mérföldkő volt ez a nap az emberiség történetében. Uj távlatok nyíltak meg nemcsak a hírközlés, hanem a tudomány és a kultúra fejlesztése terén is. A rádiózás 56 éve mutatta esa k meg igazán: mit adott a világnak ez a nagy feltaláló. A Szovjetunió méltóképpen használta fel Popov találmányát. A szovjet rádió a leghaladóbb eszmék, a legnagyszerűbb' fejlődés, a legfejlettebb kultúra szócsöve. A kapitalista világ vezetőinek bűne, hogy az ő kezükben az emberi tudásnak ez a nagyszerű vívmánya az agresszió, a pusztítás e zközévé vált. Lenin a fiatal szovjet ország egyik fontos feladatául jelölte meg a rádió — ahogy ő mondta, a „papír- és távolságnélküli újság" — fejlesztését. Lenin szavai valóraváltak. Sz pov művét. Mindvégig megőrizték nika terén. A szovjet ipar, a mező már elképzelhetetlen rádió nélkül, a meteorológia, a kémia, a földrajz, mazza a rádiótechnika legújabb v szovjet ipar nagyszerű alkotásait. Popov találmányának újabb alkal televízió. ovjettudósok továbbfejlesztették Poországuk vezetőszerepét a rádiótechgazdas'^g, a hajózás és a repülés ma Tudományos expedíciók, a csillagászat, az orvostudomány kiterjedten alkalivmányait, a szovjet tudósok és a Es a szovjet földön rohamosan terjed mazása, a rádió fejlettebb formája, a A szovjet rádiózás azon az ú ton jár, amelyet számára Lenin és Sztálin jelölt ki. A hatalmas szovjet ország ha táram belül és azokon túl, szerte az egész világon, a haladó emberek m illiói hallgatják a rádión keresztül Moszkva hangját, az emberi szabad ság szavát, egy új világ diadalmas világnézetének szószólóját. lyes kezelését. A szemléltető oktatás során nagy figyelmet fordít a munkahely helyes megszervezésére és tisztántartására is, mivel a golyóscsapágygyártás rendkívüli pontosságot, tisztaságot és gondosságot igényel. Az ifjúmunkások oktatásának ez az alapvető módszere, az elméletnek a gyakorlattal való rendszeres összekapcsolása, természetesen nem marad eredmény nélkül. Az üzem csiszolóműhelyének nincs egyetlen olyan ifjúmunkása sem, aki Csudakov »iskolájának« elvégzése után a legrövidebb idő alatt túl ne teljesítené a normáját. Sokan nemcsak tanítványa volt, nemrég főművezetővé nevezték ki s ma már 6 is sikerrel adja át szakmai ismeretét a fiatal munkásoknak. Csudakov gyakran keresi fel ezt a volt tanítványát is, hogy segítségére legyen a tapasztalatátadás minél jobb megszervezésében. Az Állami Golyóscsapágygyár ifjú nemzedéke hálával gondol tanítómesterére, aki beléjük oltotta a munka szeretetét, s akitől megtanultáig hogy hazájukban nem utolsó sorban a Sztahanov-mozgalom teszi lehetővé a kommunista építés feladatainak elvégzését, a természet átalakítását, a kommunizmus hatalmas alkotásainak a sztálini korszakhoz méltó építkezéseit. A „Tavasz" c. képeskönyvünkben közölt keresztrejtvény helyes megfejtését újabban a következők küldték be kiadóhivatalunkba: Buday József Mula, Szakács József Debrad, Cehlarik József Bratislava (4 szelvénnyel), Szelle Katalin Holiare (2 szelvénnyel), Matics Mária Dunaszerdahely (2 szelvénnyel), László György Tatr. Kotlina, Molnár Géza Domasa (3 szelvénnyel), Korenik István Losonc (2 szelvénnyel), Kakas Gyula Tekovské Lužany (6 szelvénnyel, Drach Gábor Aranyos, Kürthy Gizella Holiare, Pfaundler Irma Losonc, Lukács Ferenc Šafarikovo, Király Julianna Holiare, Juhász Józsefné Komárom, (2 szelvénnyel), Vavrik Ferdinándné Diószeg, Papp György Aranyos (4 szelvénnyel), Szénássy Sándor Komárom (2 szelvénnyel), Hrubant Fülöp Kassa, Gyarmathy Anna Somorja, K

rajcsi István Komárom, Balogh Ottó Diószeg, Tary Janka Losonc, Juhász István Vyškovce n. Ipľ. (61 sz lvénnyel), Takács Teréz Krobo-ftovo, Heinrich Sándor 'ÍSOV (19 szelvénnyel), Horváth Gyula Losonc (8 szelvénnyel, Tóth János Senec (3 szelvénnyel), Futó Er-ő Radzovce (5 szelvénnyel), Káposztás Irén Rimavszká Sobota (2 szelvénnyel), Dodok Ernőné Losonc (2 szelvénnyel). Kukán Lajos Dvory n. 2it. (2 szelvénnyel), Kozarík József Bratislava. A megfejtés k beküldésének végső határideje 1951 május 15. Kérjük azokat, akik megfejtésükhöz pályázati szelvént nem mellékeltek, hogy azt utólag pótolni szíveskedjenek, SsJn haito oi&tú & P. G. HLBINA. Bátor sztahanovisták menetelnek építeni a boldog holnapot. Rózsás hajnalban énekelnek, így köszöntik a felkelő napot. Békések, mint a szunnyadó mező, de ha a népnek szent jogát el merné venni hitvány hitszegő, fegyvert fognak a sztahanovisták. Nyakára hágnak a dologtalan úri bitangok seregének, szárnyát nyesik a gondtalan sok aranytollú seregélynek. A történelem kereke fordul, az új élet hatalma egyre nő, s már nem tudja ledöfni orvul a véreskezű emberevő. Ford. Dénes György. Tömegkultúrínfézmények a Szovjetunióban mert különben a díjsorsolásban nem vehetnek részt. A pályázat feltételeit „TAVASZ" képeskönvv 111. oldalán ismertetjük. A kiadóhivatal. „A néptömegek seholsem tanúsítanak oly igazi érdeklődést a kultúra iránt, mint nálunk; és e kultúrának problémáit seholsem oldják meg oly mélyrehatóan és következetesen, mint nálunk." V. I. Lenin. A szocialista állam szüntelen gondoskodást tanúsít a haladószellemü szovjet kultúra iránt, amely az egész nép tulajdona. Ugyanolyan gonddal törődik minden egyes szovjetember kultúrális fejlődésével is. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a szovjetek országában a világ legszélesebb iskolahálózata épült ki és a felsőbb iskolák száma is igen nagy a Szovjetunióban. Ezzel egyidejűleg igen nagyszámú tömegkultúrintézményeket alapítottak — mint amilyenek a városi és falusi klubok, a kultúrpaloták, olvasótermek, közkönyvtárak. A szocialista állam páratlan bőkezűséggel bocsátja a pénzeszközöket a népi kultúra fejlesztésének céljára az országban. Elegendő megemlíteni azt, hogy egyedül az elmúlt öt év folyamán szociális kultúrintézményekre 524 milliárd 500 millió rubelt fordítottak. Ebben az esztendőben ugyanezekre a célokra 120 milliárd 800 milló rubelt irányoztak elő — azaz a Szovjetunió költségvetésének 26.8 százalékát Ehhez hozzá kell számítani még azokat a jelentős pénzösszegeket, amelyeket évente a szakszervezetek fordítanak a kultúrintézmények fenntartására. Ha képet akarunk magunknak alkotni a Szovjetunióban a klubok munkájáról, elég rámutatnunk néhány számadatra. Ma a Szovjetunióban 8300 kultúrpalota áll fenn. Az összes nagyüzemeknél, gyáraknál és építkezéseknél létesítettek klubokat, továbbá a bányáknál is. A Szovjetunióban saját klubbal rendelkeznek a vasutasok, a művészek, a tudósok, a filmmunkások, a tanítók, az írók, az orvosok. A klubok hálózatát mezőgazdasági vonalon is kiépítették. így egyedül az Orosz Szövetséges Köztársaságban több mint 29.000 kolhozklub áll fenn. A szovjethatalom évei alatt KözépÁzsiában és a Kárpátok láncolatában is létesítettek klubokat, ugyanígy Szovjet-Grúzia szubtrópikus vidékein és az északi Sarkkörön túl is. Például a Szovjetunió legészakibb vidékén négy kultúrpalota, 12 falusi klub és 12 nyilvános könyvtár működik, ezeken kívül igen nagy számban alkalmazzák itt az egyik helyről a másikra hordozható mozgó könyvtárakat és más kultúrintézményeket. A Szovjetunióban minden egyes klub aszerint végzi munkáját, hogy milyen lakosság körében működik. így az üzemi és gyári klubok műszak! szobákat rendeznek be. Itt tanácsadókat szerveznek, a legkiválóbb munkások, mesterek és mérnökök termelési és technikai kérdésekről előadásokat tartanak, itt adják át tapasztalataikat, itt füyik a tapasztalatcsere. A vidéki klubokban agrotechnikai osztályok vannak, amelyek népszerűsítik a kolhoztagok között a szovjet mezőgazdasági tudományt és a micsurini biológia vívmányeait. A tudomány művelőinek klubjában az írók és művészek klubjában mélyenszántó tudományos jellegű vitákat folytatnak, a legégetőbb szakproblémákat vitatják meg, amelyek a szovjet tudomány, irodalom és művészet előtt állanak. Ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkoznak a munkások és a kolhozparasztok is. Meghallgatják ezeket a vitákat és résztvesznek bennük. A moszkvai Sztálin-automobilüzem kultúrpalotájában például nemrég folyt le a vita a festők és szobrászok legkiválóbb alkotásairól, amelyeket az 1950-es év< oroszországi művészi kiállításon mutattak be. 1951 februárjában a moszkvai kerület kolhoztagjainak kezdeményezéseire a kerületi földművesklubban megtartották a „Szovjet kultúra hetét". Számos moszkvai színház legkiválóbb előadásait bemutatja a kolhoztagoknak. A földművesklub színpadán színészek, írók, szerzők léptek fel. A klub előcsarnokában festőművészek és szobrászok alkotásait és könyv-ujdonságokat állították ki. A zeneszerzők, művészek, tudósok klubjában igen gvakran ott látjuk az üzemek, gyárak munkásait, a kolhozok ddgozóit, akik azért jöttek- el ide, hogy beszéljenek munkájukról az ipari és mezőgazdaság terén elért sikerekről. Minden egyes szovjetklubban rendszeres előadásokat tartanak az országban lejátszódó nagyobb eseményekről és a külföldi eseményekről is. Az előadások tárgya a szovjettudomány vívmányai, az irodalom és a művészet alkotásai. Az üzemi klubokban mozielőadásokat, hangversenyeket, színielőadásokat, irodalmi estéket rendeznek. Például az 1950-es év utolsó hat hónapja alatt az ország munkásklubjaiban több mint 167.000 előadást tartottak a marxi-lenini világszemléletről, a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelméről, nemzetközi kérdésekről, politikai, tudományos és termelési problémákról. Az előadásokon 1950-ben egyedül az Orosz Federativ Szocialista Szovjet Köztársaság koíhozklubjaiban több mint 216 millió ember vett részt. Minden szovjetklub mellett színikôrök, énekkarok, zenekarok és a művészi önművelés más körei működnek. A moszkvai Sztálin-autóüzem kultúrpalotájában például színiegyüttes, énekkar, fúvószenekar és vonószenekan működik. A kultúrpalota művészi önképzőkörnek 1600 munkás résztvevője van, akiknek családtagjai is résztvesznek ezekben az önképzőkörökben. A Szovjetunióban most folynak a* össz-szövetségi művészi önképzőkörök versenyei. E versenyt jellemző számok teljesen meggyőzően mutatják, mily hatalmas munkát fejtenek ki ezek az önképzőkörök. A városi és falusa klubok erre a versenyre 102 ezer különféle körből küldtek ki tehetséges egyéneket. Összesen 1,600.000 munkás, kolhoztag és értelmiségi vesz részt a versenyben. A klubok munkájában igen nagy osztályrészük van a klubkönyvtáraknak. A Szovjetunióban 1950-ben 300 ezer ilyen könyvtár volt, ezeknek polcain több mint 600 millió legkülönbözőbb könyv állt az olvasók rendelkezésére. A könyvtárak a Szovjetunióban a könyvek egyszerű kikölcsönzésén kívül tömegpolilikai és kultúr-felvilágosító munkát is végeznek. A könyvtárak rendszeresen kisebb könyvkiállításokat szerveznek, továbbá olvasóértekezleteket tartanak, amelyeken megvitatják a legkiválóbb művészi és tuI dományos alkotásokat és így népsze" rüsítik a tudomány és művészet vívmányait. Minden egyes szovjetklub munkásságában nagy gondot fordít a gyermekek és a fiatalság nevelésére. Ezért majdnem minden egyes klub mellett külön osztályokat rendeznek be gyermekklubokká. A gyermekklubokban különféle technikai körök működnek, a gyermekek modelleket készítenek, repülőket, rádiókészülékeket szerelnek itt. továbbá megszervezik a fiatal természetbúvárok körét, énekkart és zenekart is szerveznek, stb. Ezenkívül igen sok szovjet városban (több mint 300-ban), az iskolások számára pionírpalotákat állítottak fel. A leningrádi pionírok otthona például abban az óriási palotában van elhelyezve, amely a forradalom előtt az orosz cáré volt. Hangversenyeket, színielőadásokat, mozielőadásokat, különféle kiállításokat rendeznek itt a gyermekeknek. A Szovjetunió millió és millió kispolgára látogatja évente az iskolások otthonát és a gyermekklubokat. Egy ilyen újságcikkben lehetetlen részletesen beszámolni a klubok, könyvtárok, lektorátusok és más kultúrális-felvilágosító intézmények munkájáról. Mégis még rá kell mutatnunk arra, hogy ezeken az intézményeken kívül a Szovjetunióban a széles néprétegek kulturális szükségleteinek kielégítését számos kultúrpark és üdülő szolgálja. Ezek a látogatóknak nemcsak arra nyújtanak alkalmat, hogy pihenjenek és szórakozzanak, hanem lehetővé teszik azt is, hogy a dolgozók a kultúra terén tovább fejlődhessenek. Mindez arról tesz tanúságot, hogy a Szovjetunióban a kultúra, amelybe a legszélesebb néptömegek vannak belevonva, a lakosság minden rétegének igazi tulajdonává vált. Az egyik hatalmas hatóereje a szocialista kultúra további fejlődésének, amelynek ihletője és szervezője a világbéke zászlóvivőié — a szovjetnép bölcs vezére, Joszif Visszarionovics Sztálin, I. Fagyéjev.