Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-06 / 106. szám, vasárnap

8 yj sin 1951 május 6 Szergej már a fronton megtanulta az idő értékét becsülni. A páncélosoknál szolgált; ott a háborúban voltak pillanatok, mikor arra gondolt: milyen jó lenne, ha nemcsak első, második, harmadik, hanem negyedik, ötödik, hatodik sebesség Is lenne a tankban. Emlékszik iá, legutoljára akkor ötlött eszébe ez a merész gondolat, amikor a hadosztály benyomult Prágába .. . A seregek hatalmas előretörése során, különösen pár,célos rohamokban és hosszú átvonulások alatt egészen természetessé és megszokottá vált, hogy néha elfelejtette, milyen nap is van ma, és ni m vette észre, hogy reggel van-e odakint, vagy este. Akkoriban — sőt még később, leszerelése utan Is — szentül azt hitte, hogy az élet csak a háborúban fokozza ilyen végtelenül gyorsan az iramot, de — mondjuk — egy körzeti végrehajtóbizottság elnökének a napjai nyugodtan és egyenletesen folydogálnak... Szergej még fiatal volt, a mindennapi ügyekben kevés, jártassággal rendelkezett és úgy vélte, hogy a körzeti végrehajtóbizottság elnökének nincs is hová sietnie, mert neki nem parancsolnak Nem kell feltétlenül ebben az órában, ebben és ebben a percben átvágni az ellenséges közlekedési vonalakat, kijutni valamelyik folyóhoz és eľoglílni a révet .. Nem, a végrehajtóbizottsági elnöknek — gondolta Szergej — m-nden napja nyugodtan telik el. hisz már előre kiszámított, e'tervezett magának mindent: tudja, hogy mit kell tennie ma és mit holnap. Elérkezik a vasárnap: pihenőnap. Hétfőn — végrehajfóbizottságl íilés. Kedden a falvakat járja. Szerdán ügyfeleket fogad. Ezenfelflľ»vannak szabad órái is: ha akarja, vadászni megy, ha akarja, olvasással szórakozik. De aztán kiderült, hogy a roscsenszkajai körí^t életében sok. minden hasonlít a front feszült, robogó iramú életéhez, ameyet Szergej nemcsak megismert, hanem meg is szeretett a háború alatt. Ez a közös vonás éppen abban rejlett, hogy mind a fronton, mind a roscsenszkajai körzetben egyaránt állandóan sietni kellett sürgős és halaszthatatlan ügyeket kellett intézni, értékelni kellett « perceket, takarékoskodni kellett az idővel, szüntelenül mozogni kellett... Mindjárt az első napok óta »n.nyira lekötöttek S?ergejt a kis és nagy ügyek, hogy már harmadik hónapja nem tudta, mi a pihenés; autóban ülve aludt, futtáb;-n ebédelt, hol a traktoros brigádnál, hol a farmon, hol » földművesek táboraban .. Szergejnek nagyon tetszett, nagyon Ínyére való volt ez a mozgalmas, pezsgő élet Mint ahogy a hegynek felfelé hatódó ember előtt hirtelen kitágul a horizont, Szergej előtt is a kezdeményezés széles tere nyílt meg. amikor átvette a központi végrehajióbizottságl elnök tisztségét. Itt aztán kedvére ábrándozhatott is, kedvére dolgozhatott is Teljes lendülettel, egész személyével vetette bele magát a munkíha és érezte, hogy ereje nőttön n rí Ennek örült a legjobban/ Csfik egy köriilménv keserítette el és hökkentette m»g. -Sokan panaszkodtak rá a körzeti pártbizottságnál. Tegnap tudta meg Kondratyevtől. A végrehajtóbizottsági ülés után ottmaradt! Szer<rej dolgozószobájában és így kezdte: — Haragszanak rád a község szovjetjei, meg a kolhozok . vezetői. — Mind haragszik? — kérdezte Szergej és bátran Kondratyev szeme közé nézett. — Átég csak az hiányzik — Kondratyev elmosolyodott. Szergei borúsnak látta ezt a mosolyt. — De bőven akadnak, akik neheztelnek rád. — Kik azok? — Például Osztrouhov barátod. — Szavva? - Szergej elmosolyodott. — Sejtem: amiatt panaszkodik, hogy Tutarinov elveszi tőled az épületfát, és nem csak Uszty-N'yevinszkajának. h->nerr az egész körzetnek épít villanytelepet — Megvizsgálom közelebbről ezeket a panaszokat — és kézfogással búcsúzott — Aztán majd külön beszélünk még róla .. . Tudom, hogy forrófejű legény vagy, azt is tudom, hogy szokatlan még ez a munkakör ... Óvatosabbnak kell lenned. Szergel erre a beszélgetésre gondolt és kinyitotta az ablakot. A nyirkos éjszakai levegő szélvészként tódult a dolgozószobába. Az ablakfának dő!

r a vállával és sokáig nézte a sűrű csil'^os. hideg égboltot... „Óvatosabbnak kell lennem — gondolta furcsa .. De lehet, hogy csakur-vrn én vagyok a hibás." Fejét leho-rgasztva kutatott emlékei között; Megelevenedett előtte elnöki tevékenységének sok jelenete: hogyan fogadta az ügyfeleket, mi történt, nvkor a körzetet járta, hogyan vitatkozott a brigádvezetőkkel, kolhozelnökökkel, községi szovjet-elnökökkel; miképpen folytak le a tanácskozások, a végrehajtóbizottság ülésein. Szerette volna felfedezni, m'ben követett él óvatlanséBot, melvik intézkedése volt túlszl^crú vaiy liehehurgya? Sorravette emlékezetében, mit végzett e három hónip alatt és figyelmesen megvizsgálta minden lépését SZEMJüiN BABAJEVSZKIJ: DCixvumiíl ítosei Szemjon Babajevszkij Sztálin-díjas szovjet író, mint a szovjet iróküldötlség tagja résztvett a mult napokban a magyar írók budapesti kongresszusán. Szemjon Babajevszkij a kongresszuson való felszólalásában, amikor az írók feladatairól beszélt, többek között a következőket mondotta: ^Egyszerű kolhoztag voltam. Népem segített abban, hogp íróvá váljak. Nevelt, tanított engem és most az én feladatom az, hogy minden erőmmel segítsem népemšt a kommunizmus felépítéséért folytatott harcában. Ma is ott élek, ahol nevelkedtem, ahol íróvá váltam. Vagyis azok között az emberek között, akiket leírtam az »Aranycsillag lovagja* és a »Fény a földeken* című müveimben. Aki önök közül olvasta az tAranycsillag lovagját*, emlékszik rá: szerepel a műben kubáni kozák, Szergej Tutárinov. Ez a fiatalember kijárta a Nagy Honvédő Háború nehéz iskoláját, ennek a fiatalembernek az alakját mai életünkből vettem. Olyanok, mint Szergej Tutarinov sokan vannak nálunk, minden egyes kubáni kolhozban találhatunk hozzá hasonlókat. Ez a sztálini korszak új embere. Bátran néz a jövőbe, előre halad és viszi magával előre egész faluját. A mi hazánkban sokmillió ilyen Szergej Tutarinťfv él.« Az alábbi részletet az »Aranycsillag lovagja* című regényből közöljük. — de nem talált semmit, amiben hibásnak kellene vallania magát. „Rendben van — morfondírozott — Szavvával szemben, mondjuk, hibát követtem el.- De csak Szavvával szemben, nem pedig az egész körzettel szemben. Ez pedig nem olyan veszélyes. .. Tegyük fel. a jó barát nem így cselekszik. Csakhogy ebben az esetben engem nem a barátság, hanem a körzet érdekei vezettek... Szavva végül is egészen biztosan megért" ... Szergej, mintha valami rendkívüli fontos dolog jutott volna eszébe, hirtelen becsukta az ablakot, futtában órájára pillantott, vállára dobta köpenyét, vette sapkáját és sietve elment. Az udvaiia tartott. A garázs mellett állt egy k-s ház. Ott lakott a körzeti véglehajtóbizottság soffőrje. Szergej kopogott az ablakom. — Kelj fei, Vanyusal Uszty-Nyevinszkajáha megyünk! Az éjszaka sötét volt és nyirkos. A sztyeppe ködbe burkolózott. Olyan nedves és sűrű volt a köd, hogy alig fúródott át rajta az autó fényszórója. A földön dér fehérlett. A szivárvány minden színében csillogott a földön és a tarlón a vékeny jégkéreg, ha rávetődött a fénysugár. Szergej felhajtotta köpenye gallérját és görnyedten dőlt vállával az autó ajtajára. „Vájjon ki neheztel még rám Szavván kívül? — kérdezte gondolatban magától és rögtön felelt is rá: — Persze, Artamasov is Ki nehezteljen, ha nem ő. Neki igazán meg van rá minden oki De vajion rajta kívül ki tett még pannszt? Talán az usztynyev

:nszkaiai gépállomás igazgatója? Anniik is meg van rá az oka. — Szergej elmosolyodott. — És biztosan Narizsnij, az a ravasz öreg ember is! Azzal fenyegetőzött, hogy Moszkvába megy panaszra. De ha Moszkvába nem is ment, Kondratyevet minden bizonnyal felkereste panaszával... Hogyne, hisz Tutarinov megsértette az öreget: ana kényszerítette, hogy újból mérje meg a vetőmagot... Jo, hogy eszembe jutott! Ma még fel kell keresni Narizsnijt is. Meg kell kérdezni, hogyan akar elszámolni az állammal? ... Hát még ki neheztel rám? Biztosan apám is. Idejött az öreg, keményen megpirongatott. -— Szergej eltakarta tenyerével szemét a szél elől és emlékezetébe idézte, mit beszéltek apjával Irináról. — Vájjon ki találhatta ki ezt az egé6z ostoba históriát? ... Még ma elmegyek Irinához". Szergej, valahányszor Uszty-Nyevln&zkajába utazott, mindig Szavva lakására hajtatott. Ezúttal azonban a községi szovjet előtt állította meg az autót, bár tudta, hogy ilyen késő órában Szavva már nem lesz ott. Szergej le sem szállt az autóról, elszalasztottá az álmos, szemét dörzsölő ügyeletest Szavva Osztrouhovért. Virradt. Fehéren csillogtak a könynyű dérrel bevont háztetők. Ebben a derengő fényben óriási sátortáborhoz hasonlított a kubanyparti falu. Szergej kiszállt a gépből és felment a iépcsőn. Onnan szépen lehetett látni, hogyan születik az alvó falu fölött a kissé borom'ós hajnal. Az ősz már régen megváltoztatta Uszty-Nyevinszkaja képét. A kertek csupaszon, sötéten álltak. A házakat most már nem takarta lomb. Az utcák tágasabbak lettek. Nyáron bárhová nézett az ember, mindenütt a fák dúsnedvf! zöldjébe ütközött a szeme. Most peVASZILIJ MÁLOV: yíIoszkaa a békéért Nem volt ily szilárd erőnk soha még! Vörös Moszkva, becsület osztályrészed! A béke harca egyre közelebb Vonja földünliön a sokajkú népet. Egyszerű nép ez — távol seregek — Moszkva örökre fiá.vá fogadta. Mint édesanya, nép-ezredeket Lelkesít hősi, béke-védő harcra. Wall-Street hiába tervez osztozást: Terve rommá dől — választ-válaszra ád Moszkva, a béke! Békében éljen a vüág, — Te nőjj velünk, népek testvérisége! Csupán győzelmes harc várhat reánk, Hisz a csatákban edződtünk keményre.. Szívünk, mint régen, hát üzenje meg: Moszkva s a nagy Sztálin Békéért küzdenek! Nem gyújt a Wall-Street háborús tüzet — Zsarnokai nem lakmároznak itt. Moszkva őrködik a béke felett! A dolgozó nép nem felejti el Kapott sebeit, szenvedéseit. Előtte még a Majdanek kemencék, Hová a bátor élőket vetették. Hóhér-gazdák hiába fő a fej — Nem fújhatjátok indulótok zengve. Ellenség éket nem verhet közénk, Életre nem kél a fasiszták „rendje". Moszkva erős! Nem titkolja e nép: Fegyvere van bőven: mennyi kell. A mágnások egymást mulattassák Agyrémük bomba-készleteivel. Moszkva fölfedte az atomnak titkát fis a szabadság többé nem vesz el! S sily Ernő fordítása. dig az ágak csupasz, 6zürke labirintusán át is jól lehetett látni a Kubany partját, a vörös épuletfarakásokat, a fűrésztelep deszkatetejét, messzebb, a domb tövében pedig a vízierőműtelep épületét. Teteje még nincs, de olyan magas, hogy mindenünnen látható. A fűrésztelep födele alatt a motort próbálta megindítani valaki, de sehogy, sem sikerült A gép szaggatottan berreget, mint mikor sorozatokat ereget a géppisztoly, aztán elhallgatott. A folyó felé kék füstszalag nyúlt. De nemsokára nyugodtan, egyenletesen kezdett zakatolni a traktor motorja. Zúgása valósággal álomba ringatóan áradt szét a parton. Abban a pillanatban, mintha együtt akarna énekelni vele, halk nótára gyújtott a gépfűrész ... Magas hangja mindjobban erősödött. „Fürészelnek, szorgoskodnak" — gondolta Szeigej és ellenkező irányba fordult. A Teve-hegy a hajnali ködbe merült. OÍyan mélyre bocsátkoztak ott a ködfellegek, hogy Szergej nem látta az ismerős tyúkfarmot, 6Őt a faluvégi házakat sem. Megérkezett Szavva. Téliesen öltözött. A rövid ködmön csinosan simult izmos dahás alakjára. Szürke kubányi kucsmáját szemöldökére tolta. Lábán poosztócsizma volt. — Hogyan kerülsz ide ilyen korán reggel, Szeigej? — kérdezte Szavva és kezet nyújtott. — Kedvetn kerekedett megnézni, hogyan hajnalodik a szülőfalumban — próbált tréfálkozni Szergej. — De téged is jókor felköltöttelek.' Pedig biztosan szeietsz elheverészni Anyutáddal a puha ágyon. Szergej igyekezett vidámnak látszani, mosolygott, de ez a mosoly is es borotválatlan, fáradt arca is mintha azt mondta volna: „Szörnyen álmos vagyok, Szavva, nem érdekel engem a hajnal, veled van egy kis dolgom, azért jöttem". — Kissé elkéstél a félköltéssel — mondta Szavva. — Régóta talpon vagyok. Már jártam a fűrésztelepen is. Szergej hallgatott. Beléptek a^ dolgozószobába. Az ablakok be voltak csukva, de a fürész tolakodó hangja ide is behatolt. — Deszkát fűrészeltek? — kérdezte Szergej és leült az ablak melletti székre. — Deszkát. — Magatoknak? — Először a villanytelepnek, most magunknak — Siettek? — Miért halogassuk? Addig kell sietni, amíg van fánk. Szergej úgy tett, mintha nem hallotta volna Szavva megjegyzését Hatos számokat firkált a megizzadt ablaküvegre. — Épül már Atamanov lóistállója? — kérdezte. — Lerakták már a fundamentumot? — Lerakni lerakták, de a falakat nincs miből felhúzni. Ami téglát égettünk a magunk kemencéiben — tnind elszállították a villanytelepre. Pedig most már nem a mienk a vizierőmű. Dolgozunk, kínlódunk, iparkodunk — hogy másnak legven. Egv darabig szótlanul ültek. — Panaszkodtál Kondratvevnak? — kérdezte végül Szergej és ínég egy hatost rajzolt ujjával az ablaküvegre. — Tulajdonképpen nem panaszkodtam. de beszéltünk efféléről — mondta Szavva lehorgasztott fejjel. — Tudod, nem hallgathattam a dologról Kondratyev előtt, mert az a véleményem, hogy jogtalanul jártál el — Mivel sértettem meg a törvénvt? — Szergej kényelmesen írt az üvegre egv nyolcast. — Nehezen tudnám bebizonyítani, Szerjozsa ... Kis ember vagyok én. neked pedig magas a rangod. — A rangomat csak hagyjuk békében — szakította félbe dühösen Szergej. — Azt mondd meg, hogy mint a körzeti végrehajtóbizottság elnöke, miben cselekedtem helvtelenül... Vagy ahogv te mondod, milyen jogtalanságot követtem el. — Miért veszed el tőlünk az épületfát? - Szavva bíborvörös lett. felállt és arrábh tolta lábával a széket. — Mire való ez? Vagv te talán jogosnak tartod? Emlékszel rá: annakidején magad ítélted el Rubeov-Jemnyickijt. amiért kivetette hálóját a mi épületfánkra? Most pedig magad teszed i'gyanaztl — Ne tettesd hülyének magad! — dorgalta Szergej halkan, igyekezett megőrizni nyugalmat. — Nagyon jól tudod magad is, hogy én nem vásárra akarom vinni az usztynyevinszkaiai lát — Szergej athúzta az üvegre firkáit számokat. — Mérges vagyok rád... — Csak az usztynyevinszkajai toronyból nezed az életet, már pedig ez a torony tuisagosan is alacsony! A l'alu határán túl egy méternyire sem látsz. Es még büszke is vagv rá!... Gondolkozz egy kicsit! Példánkat követve, minden falu ötéves tervet szerkesztett. Alindenhová épületía kell, hogy ezek a tervek ne maradjanak papíron. írott malaszttal nem sokra megyünk. Neked csak tizenkét épület miatt fáj a fejed, de nekem százhúszról kell gondoskodnom. Ezen a télen és tavaszon minden kolhozban meg kell építeni a legsürgősebb helyiségeket — itt lóistállót, ott hodályt, emitt disznóólat, amott tehénistállót ... A tetejébe pedig villanytelepet kell teremtenünk. Hány pózna kell csak a vezetékek számára?! Fa pedig alig van — De mi közük ehhez az usztynyovinszkajaiaknak? — Ne tréfálj! ök a kezdeményezők, ők járnak a többiek élén és még azt kérded — mi közük hozzá? Büszkélkedni kellene ezzel, te pedig olyan ostobán gondolkozol, mint valami együgyű tuskó. — Én szívesen haladok a többiek élén, szívesen büszkélkedem, de sehogysem fér a fejembe, hogy miért veszik el tőlünk ezt a fát, holott mi úsztattuk le, mi pazaroltunk rá pénzt és munkaerőt. — Hányszor mondjam még, hogy csak kölcsön vesszük tőletek. Nyáron megindul a faúsztatás, akkor visszaadjuk az utolsó szálig. A télen és a tavasszal jó néhány kilométeren kell pózuakat állítani. Ha nyárig várnánk és nem építkeznénk — télévet vesznenenk. Nem egy napot, nem is kettő, hanem — értsd megl — félesztendőt, ez peuig nagy vétek lenne! Vélemenyem szerint igenis helyesen, vagyis törvényesen jártam el, amikor elhatároztam, hogy kölcsön veszem az épületfát az usztynyevinszkajaiaktól... — Szergej felállt, jelezte, hogy a beszélgetés belejeződött. — Erre vonatkozó- n határozatot hozott a végrehajtouizottság; teljesítened kell. Kötelességed ... Holnap ideérkeznek az épületfáert a bjelajamecsétyi, a rodnyikovszkajai és krasznokameriszkajai fogatok. Ügyelj, hogy szépszerével menjen végbe az átadás . .. Megértetted? — Megértettem — mondta Szavva búsan —, de nem egyezem bele. Azaz; engedelmeskedem is, de nem értek egyet veled, — Savva gúnyosan pillantott Szergejre. — Azt mondod: kölcsön veszitek a fát. De én nem hiszem el... Tudom, milyen ez a kölcsön! Éppen olyan, mintha az ember sajátmagától kér kölcsön száz rubelt... — Már megint az usztynyevinszkajai torrnyból i éle' meg a Solgokat — Szergej tartózkodSan elmosolyodott — AKKor sem bis,.-c el, ha becsületszavanm* adom rá? — Neked éppen elhiszem, -te. . — Szavva nem fejezte be, amit mondani akart és keserűen legyintett. — Akkor rendben vagyunk. — Szergej megint leült a székre. — Még a csatorna-ásásról szeretnék beszélni veled. — Miért nem beszélsz inkább a rodnyikovszkajaiakkal? Most már ők is teljesen egyenrangú gazdák velünk. — Ide hallgass, Szavva Nyesztyerovics! — Szergej szigorúan nézett Szavvára. —1 Később majd tisztázzuk, ki itt a legfőbb gazda. A villanytelepet mindenesetre az egész körzet segítségével építjük fel. A gépek már megérkeztek, sietni kell a kanálissal. Hétfőn kezdenek gyülekezni az emberek a hat falu kolhozaiból. Itt fognak lakni nálatok. Jó előre gondoskodnod kell lakóhelyről. Beszéld meg a dolgot a magatok kolhozelnökeivel. A vendégeket tisztességesen kell fogadni Azonkívül LlsztvNvevinszkaiának három százötvenszázötven főnvi brigádot, harminc kétlovas fogatot, hatvan taíicskát, százötven lapátot és csákányt kell adnia. Ezzel járul hozzá a falu az építkezéshez. — Felkészülünk — Csak igyekezzetek ... A\it szólsz hozzá, ha Szemjon Goncsarenkót teszem meg munkavezetőnek? A csatornázáshoz megbízható, dolgos segítőtársra van szüksége a mérnöknek. Szemjon becsületes, munkaszerető ember, azonkívül nincs is meghatározott foglalkozása. — Ez ellen nincs semmi kifogásunk. Szárazon búcsúztak el. Szergej kényelmetlenül érezte magát, amiért olvan hangsúlyozottan hivatalos, szigorú modorban tárgyalt Szavvával. »Pedig derék emlier, ég a munka a keze alatt — gondolta, mikor az autó átsuhant a téren — csak az a baj, hogy úgy gondolkozik, mint egv vaskalapos kisgazda ... Bíz'isten, nevetséges.* »UsztvNvPVinszkaja az envém. ezt szeretem, erről gondoskodom, de hogy a falu határán túl mi történik — az már nem érdekek ... Furcsa észjárás!* f