Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-05 / 105. szám, szombat

1951 május 5 U J SZÖ Krouzova Veiceslava, a lovosicei selyemgyár élmun­kásnője normáját 190 százalékra teljesíti. Gottwald elvtárs, köztársasági elnö­künk a Köztársaság érdemrendjével tüntette ki. Fiatal, 22 éves lány és nemcsak ilyen szépen túlteljesíti normáját, hanem munkaszakaszán új munkamódszert vezetett be. Hat gép helyett 12 gépen dolgozik. De halljuk öt magát, számoljon be mun­kájáról: — 1046 óta dolgozom mint gyári xnunkásnö. Az édesapám ugyaneb­ben a gyárban dolgozik évtizedek óta. Munkám érdekel és állandóan gondolkoztam, hogyan érhetnék el jobb eredményeket és hogyan javít­hatnám munkamódszeremet. Ez si­került is, hat géppel kezdtem és ma 12 gépen dolgozom. Természetesen a munkaidőm minden pillanatát kikeli használnom és minden mozdulatomra f3eszélgelés kilimleíell élwnmkásviőkkel Május elseje reggelén az Alcron szálloda hallja olyan volt, mint egy méhkas. Mindeki talpon. Színes kép fogadta a szemlélőt. Ott voltak a szovjet sztahanovisták, a szovjet de­legáció, amely a filmfesztivált készíti elő, a népi demokráciák élmunkás kiküldöttei és or­szágunk büszkeségei: érdemrenddel kitüntetett legjobb élmunkásaink. Mindenki készült, várta az indulást, mindnyájan ünnepi hangulatban indultak, együtt örülni és együtt manifesztálni Prága dolgozó népével. Tekintetünket magára vonta egy kis nőcso­port. Mellükön ott csillog a Gottwald köztár­sasági elnök által ajándékozott érdemrend. Első dolgozó asszonyai ők épülő hazánknak. Ketten közülük a trutnovi szövőüzemből vannak és egy a lovosicei Cseh selyemgyárból. Ezek az asszonyok a szocializmus adta női egyenjogú­ságot úgy értelmezték, ahogy a szocializmus elgondolja, ök kiérdemelték ezt és eleget tet­tek a jogokkal járó kötelezettségeknek. Ez a három dolgozó nő megértette nemcsak az egyenjogúságadta kötelezettséget, hanem meg­értette a szocialista építés lényegét és tartal­mát, megértették azt, hogy többet teljesíteni és jól teljesíteni, az a közösség ügye. És ez sokkal felemelőbb érzés és az öntudatot jobban megszilárdítja, mint minden anyagi ellenszol­gáltatás. Büszkén számoltak be a munkájukkal elért anyagi eredményeikről is, amivel szép, nyugodt életszínvonalat értek el. dolkodjanak azon, amit az élmun­kás mozgalomról hallanak. Nekem is van gyermekem és mégis jól el tudom végezni munkámat. Minden becsületesen gondolkodó asszony­nak kötelessége dolgozni. Öröm­mel állapíthatom meg, hogy a mi üzemünkben ezt minden asszony nemcsak tudja, hanem magától értetődőnek találja és üzemünk vezető állásaiban is dolgoznak asz­szonyok. Fridrichova Pavla, a Munka Ér­demrendjével kitüntetett élmunkás­nő a trutnovi „Texlen" szövőgyár­ban három gépen dolgozik és normá­ját 250 százalékra teljesíti. — Szeretem a hazámat — mondja — és nem akarok háborút, ezért dolgozom jól és megfeszített erővel. Már nem a kapitalistáknak dolgo­zunk. Én még megéltem azt az időt is, amikor a tőkések zsebét tömtük Bekapcsolódik a beszélgetésbe Fridrichova Pavla és Katcherova Kveta elvtársnő, a szövészetben, a minőség is na­gyon fontos és uz, hogy minél kevesebb legyen a selejt. Elmunkásnök a Várban vigyáznom kell. Félórával a mun­kaidő kezdete előtt megyek az üzem­be. Mindent odakészítek magamnak és amikor megkezdődik a valóságos teljesítő munka, 8 órát úgy dolgo­zom le, hogy egy pillanatnyi pihenőt nem engedélyezek magamnak. A kö­zelmúltban, amikor az élmunkások és újítók konferenciája volt Prágá­ban, kötelezettséget vállaltam, hogy 20 szövőnőt az ország különféle ré­szeiből betanítok az én munkamód­szeremre. Most tehát egy időre abba fogom hagyni a termelőmunkát és mint instruktor fogok dolgozni. — Erre a nagy kitüntetésre, amelyben tegnap részesültem, a gyár kollektívje javasolt. A gyárunkban — folytatja Krouzova elvtársnö — legnagyobbrészt nők dolgoznak. Saj­nos, még sokan vannak közöttük ön­tudatlanok, kik nem értik meg, hogy a jobb munka mindnyájunk haszná­ra van és úgy látszik, hogy eddig még nem szeretnek a munkatársaim. Azonban meg vagyok róla győződve, hogj rövidesen meg fogják érteni, hogy nem önzésből igyekszem minél jobbat és többet termelni, hanem ezáltal egész gyárunk és az egész közösség ügyét szolgálom. Azt üzenem a délszlovákia ma­gyarajkú asszonyoknak, hogy kap­csolódjanak be a munkába. A gyári munka szép, nem nehéz, ér­dekes és nem mechanikus. A fej­jel is ott kell lenni a munkánál, mert nem elég a teljesítményt fo­kozni, hanem a mi szakmánkban, akik a trutnovi gyárak élmunkásnöi. Katcherova Kveta elvtársnő, aki a „Lenka"-gyár szövőnője, normáját 230 százalékra teljesíti és a Köztár­sasági Érdemrend birtokosa, lelke­sen, mély meggyőződéssel számol be munkájáról. — Mi az üzemben lenholmikat szövünk. Törülközőket, lepedőket, abroszokat stb. Amint ismeretes, gyártmányaink világszerte híresek és egyedülállók. Én már 18 éve dol­gozom a gyárban. Három gépen dolgoztam eddig és most nyolc gé­pen dolgozom egyszerre. Ki sem tu­dom mondani, hogy milyen boldog vagyok, amikor mindig jobb és jobb eredményeket tudok elérni. A ml gyárunkban majdnem csupa nö dol­gozik és nagyon jó a kollektívünk, pedig igen rossz körülmények kö­zött dolgozunk. Tudniillik a gyár régi és a gyárépület már egyáltalán nem felel meg céljának. De mi nyu­godtan, zúgolódás nélkül dolgozunk tovább, mert most van elintézés alatt a gyárépület ügye és rövidesen örömteli változásokat várhatunk. — Mi tudjuk fejtegeti tovább öntudatosan a kérdést Katchera elvtársnö —, miért dolgozunk. A régi republikában, amikor a kapita­listáknak dolgoztam, nem igyekez­tem emelni a munkateljesítménye­met, pontosan csak annyit dolgoz­tam, amennyit kellett. Tudtam, hogyha én többet dolgozom, azzal egy másiknak elveszem a kenyerét. Ma viszont mindnyájan tudjuk, hogy minél többet termelünk és mi­Krouzova élmunkásnő átveszi kitüntetését nél jobb minőséget állítunk elő, an­nál inkább javítjuk mindannyiunk életét, hogy közös célt szolgálunk, a saját életszínvonalunk emelésén kívül hazánk szocialista építését gyorsítjuk és részeseivé válunk a világ dolgozói békeharcának. Most mindenki tisztában van azzal, hogy kevés a munkaerő és sok a munka. Tehát senkinek sem árt, ha sokat és jól dolgozunk. Nekem különben is jó példával kell elöljárnom, mert szervezett párttag vagyok. A fa­siszta megszállás alatt résztvettem az illegális mozgalomban. Azoknak az asszonyoknak, akik még nem kapcsolódtak be a mun­kafolyamatba, üzenem, hogy gfon­Peti meg a munka Irta: V. OLGA Nagy tervet dolgozott ki Péter Csuvaros agyával Hogy jobban essen az étel Rohammunkát vállal. Kipucolja a spáfzot, majd lesz csudálkozása Minden legyet-pókot kihajt Egyet sem hagy épen. Ha majd este megjön Szüle, Lesz csuQÓikozás'i Kétfelé áll nlaid a jü'e Oly tiszta lesz spájza. Rögtör. hozzá is fogott hát A hőst munkának, Udvarra vitt liplbászt. sonkát, Ott most úgysem járnak. I Mikor üres lett a kamra Súrolt-sepert hévvel. Készen is lett alkonyatra Gyönyörű müvével. Mire pedig leszállt az est, Néin maradt más hátra, Be kellett az ételt s levest Hordani a spájzba. Azaz, csak be kellett volna, De nem maradt semmi. Bodri iárt. a disznótorba — S Bodri tudott enni! Igy aztán a hősi napnak Szörnyű lett a vége Még tán ma is jeget raknak Peti fenekére. A pórul járt őz Irta: V. Olga a pellengérre állított szegény kis tapsi­füles! Jaj, mit adott volna érte, ha most valami csoda folytán legalább olyan nagvra meg tudott volna nőni, hogy jó alaposan orrba rúghatta volna a szemtelenkedő őzikét. Bizony, a leg­szívesebben elsírta volna magát a sors igazságtalansága miatt, ha nem tudta volna, hogy ezzel csak még több csú­folódásra ad alkalmat a gonoszkodó őzikének! Azonban a következő pillanatban még a gondolat is fhajd megakadt az elkeseredett nyúlkoma torkában! Meg­dermedve bámul *ő kelme az erdő bok­rai felé, ahonnan puskáját célzásra emelve éppen ebben a percben lépett elő egy marcona tekintetű szörnyű va­dászember. Hej, usgyi neki, belevetette apró termetét az út melletti rét magas füvébe és eltűnt, mint a kámfor! Bez­zeg most örvendezett csak ő kelme an­nak, hogv nem nőtt olyan hatalmasra, mint az elbizakodott őzike,' aki akár­hogy is igyekezett menteni az irháját, bizony jó magasan kilátszott a nyulat teljesen ellepő fűtengerből és biztos célul szolgált a vadász fegyverének. No, de meg is fogadta a nyuszi paj­tás magában, hogy sohasem fogja íri­gvelni a mások tulajdonságait és soha­sem fogja lebecsmérelni azokat, akiket nálánál kisebbnek vagy gyengébbeknek teremtett a természet! Szajkómadár öröksége Sündisznócska vígan sétál a virágos réten és így dünnyög: már ezután dolgozzék más, én nem! Ugyanis egy kósza szajkó elszállt más vidékre és vagyonát mind ráhagyta az erdei népre. Sündisznócskát bízta' meg, hogy ossza szét a kincset, azzal máris tovarepült, még búcsúi sem intett. Mikor aztán ott ültek mind a tisztáson sorban, róka így szólt: Itt vagyok hát, hajima a kincs hol van? Sündisznócska körültekint s igy felel kevélyen: Ott van, ahol szajkó hagyta: a fa tetejében! Erre aztán olyan zaj lett, hogy*fülét tépte: mind a többit biztatgatta, hogy menjen fel érte! a munkánkkal. Nem is igyekeztem akkor többet dolgozni, mint amennyi szükséges volt. Ma anyagilag úgy vagyok javadalmazva, hogy büszke lehetek munkámra és még hozzá ilyen kitüntetésben részesülünk, amely kitüntetést semmi pénzért oda nem adnám. Nem tudom tehát megérteni azokat az asszonyokat, akik nem akarnak részesei lenni ezeknek az előnyöknek. 9000 koronát keresek havonta. Férjem van, aki szintén dolgozik, két nagy fiam, az egyik szerelő, a másik a nehézipar­ban dolgozik. Gyönyörüszép lakásunk van és olyan életünk, hogy senkivel sem cserélnénk. — Tegnap a Várban — meséli Fridrichova elvtársnö — olyan ün­nepünk volt, amelyet úgy jellemez­hetünk, hogy nemcsak nekünk, a kitüntetett élmunkásoknak, hanem az egész dolgozó osztálynak ünnepe volt. Mert eddig országunkban nem volt rá példa, hogy a dolgozókat igy megbecsüljék és ilyen megtisztelte­tésben részesítsék. Száztízen kap­tunk kitüntetést, közöttük 15 nő. Remélem, az arány rövidesen változ. ni fog. — Az ünnepséget Zápotocky kormányelnök elvtárs nyitotta meg, majd Gottwald elvtárs szólt hoz­zánk és az érdemrendet a diplomá­val az a miniszter elvtárs adta át, akinek a munkakörébe az üzem tar­tozik. Mind a köztársasági elnök, mind a felesége melegen, barátságo­san elbeszélgettek és koccintgattak velünk. A Várban átélt felejthetetlen élmé­nyek után a kitüntetett élmunkás, nőket és élmunkásokat a május el. sejei manifesztáción Prága dolgozó népe ünnepelte. Érdemrendet viselő élmunkásaink a dísztribünön foglal­tak helyet és a felvonuló dolgozók szívből jövő, lelkes ünneplésben ré­szesítették őket. Aki csak tudott, igyekezett kezet szorítani velük és virágokkal halmozták el őket. Az érdemrendet büszkén és méltón viselő élmunkásaink és élmunkás­nöink csoportja egyik legértékesebb csoport volt a május elsejei mani­fesztáción. Szocialista hazánk, ahol ilyen munkások vállalják országink építését, szép, boldog és békés jövő elé tekint. Turi Mária. HHMHHHHMMHHHMMHHHMMHHMHH Egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy őzike. Ez az őzike olyan na­gyon büszke volt szépséges, ma­gas termetére, hogy nagy .büsz­keségében minden olyan állatot le­nézett, amelynek nálánál kisebb termetet adott a természet. Nem is volt ennek a büszke őznek egyetlen igaz. jóbarátja sem s ha nem lett vol­na minden állatnál erősebb, bizonv már rég elkergették volna ő kelmét er­dőországból. Történt egvszer, hogy túl az erdő ha­tárán, egv elhagyott gidres-gödrös sze­kérúton, összetalálkozott a büszke őzi­ke a kis nyúlkomával. A nyúlkomát különösen megvetette őzike barátunk. Elhatározta hát, hogy nem hagyja ki­használatlanul ezt a kedvező alkalmat és jó alaposan meg fogja bosszantani a kicsinytestű tapsifülest! Elállta hát előtte az utat és — éppen úgy, mint ahogyan a vásott gyermekek szokták — éneklő, elnyújtott hangon így kezd­te ő kelmét bosszantani: Törpe-törpe-törpe nyúl, Mért járkál az erdőn túl. Ha egy pocsolyába hull, Még abba is belefúl! Hej, irult-pirult, szégyenkezett ám Erdők népe összecsődül a vagyon hírére, mackó, lám, hogy sokat kapjon, ajándékkal tér be! Tálcát hozott friss kaláccsal teli s telirakva, mosolygott is sündisznócska a finom falatra! Nyuszi, ürge, róka, vadkan, mackó, sün, meg özbak, egyik sem tud fára mászni, hát most mihez fognak? Végűt is egy bölcs bagoly száll felettük a fára és meghallva a zaj okát, megvetően kiáltja: Buta népség! Csak a lusta vár a sültgalambra, a dolgosnak kinccsel ér fel a saját szorgalma! A CSEMADOK — a Csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregyesülete május hó ötödikén négy órai kezdettel gazdag és vidárm kultúrprogrammal majálist rendez a petržalkai Sad (Aukaffe) ká­véház összes termeiben. Tagokat és vendégeket szeretettel meghív a Rendezőség. II M HI MI M mi H WII HI MII IMHH m( IW II H

Next

/
Thumbnails
Contents