Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)
1951-05-05 / 105. szám, szombat
1951 május 5 U J SZÖ Krouzova Veiceslava, a lovosicei selyemgyár élmunkásnője normáját 190 százalékra teljesíti. Gottwald elvtárs, köztársasági elnökünk a Köztársaság érdemrendjével tüntette ki. Fiatal, 22 éves lány és nemcsak ilyen szépen túlteljesíti normáját, hanem munkaszakaszán új munkamódszert vezetett be. Hat gép helyett 12 gépen dolgozik. De halljuk öt magát, számoljon be munkájáról: — 1046 óta dolgozom mint gyári xnunkásnö. Az édesapám ugyanebben a gyárban dolgozik évtizedek óta. Munkám érdekel és állandóan gondolkoztam, hogyan érhetnék el jobb eredményeket és hogyan javíthatnám munkamódszeremet. Ez sikerült is, hat géppel kezdtem és ma 12 gépen dolgozom. Természetesen a munkaidőm minden pillanatát kikeli használnom és minden mozdulatomra f3eszélgelés kilimleíell élwnmkásviőkkel Május elseje reggelén az Alcron szálloda hallja olyan volt, mint egy méhkas. Mindeki talpon. Színes kép fogadta a szemlélőt. Ott voltak a szovjet sztahanovisták, a szovjet delegáció, amely a filmfesztivált készíti elő, a népi demokráciák élmunkás kiküldöttei és országunk büszkeségei: érdemrenddel kitüntetett legjobb élmunkásaink. Mindenki készült, várta az indulást, mindnyájan ünnepi hangulatban indultak, együtt örülni és együtt manifesztálni Prága dolgozó népével. Tekintetünket magára vonta egy kis nőcsoport. Mellükön ott csillog a Gottwald köztársasági elnök által ajándékozott érdemrend. Első dolgozó asszonyai ők épülő hazánknak. Ketten közülük a trutnovi szövőüzemből vannak és egy a lovosicei Cseh selyemgyárból. Ezek az asszonyok a szocializmus adta női egyenjogúságot úgy értelmezték, ahogy a szocializmus elgondolja, ök kiérdemelték ezt és eleget tettek a jogokkal járó kötelezettségeknek. Ez a három dolgozó nő megértette nemcsak az egyenjogúságadta kötelezettséget, hanem megértette a szocialista építés lényegét és tartalmát, megértették azt, hogy többet teljesíteni és jól teljesíteni, az a közösség ügye. És ez sokkal felemelőbb érzés és az öntudatot jobban megszilárdítja, mint minden anyagi ellenszolgáltatás. Büszkén számoltak be a munkájukkal elért anyagi eredményeikről is, amivel szép, nyugodt életszínvonalat értek el. dolkodjanak azon, amit az élmunkás mozgalomról hallanak. Nekem is van gyermekem és mégis jól el tudom végezni munkámat. Minden becsületesen gondolkodó asszonynak kötelessége dolgozni. Örömmel állapíthatom meg, hogy a mi üzemünkben ezt minden asszony nemcsak tudja, hanem magától értetődőnek találja és üzemünk vezető állásaiban is dolgoznak aszszonyok. Fridrichova Pavla, a Munka Érdemrendjével kitüntetett élmunkásnő a trutnovi „Texlen" szövőgyárban három gépen dolgozik és normáját 250 százalékra teljesíti. — Szeretem a hazámat — mondja — és nem akarok háborút, ezért dolgozom jól és megfeszített erővel. Már nem a kapitalistáknak dolgozunk. Én még megéltem azt az időt is, amikor a tőkések zsebét tömtük Bekapcsolódik a beszélgetésbe Fridrichova Pavla és Katcherova Kveta elvtársnő, a szövészetben, a minőség is nagyon fontos és uz, hogy minél kevesebb legyen a selejt. Elmunkásnök a Várban vigyáznom kell. Félórával a munkaidő kezdete előtt megyek az üzembe. Mindent odakészítek magamnak és amikor megkezdődik a valóságos teljesítő munka, 8 órát úgy dolgozom le, hogy egy pillanatnyi pihenőt nem engedélyezek magamnak. A közelmúltban, amikor az élmunkások és újítók konferenciája volt Prágában, kötelezettséget vállaltam, hogy 20 szövőnőt az ország különféle részeiből betanítok az én munkamódszeremre. Most tehát egy időre abba fogom hagyni a termelőmunkát és mint instruktor fogok dolgozni. — Erre a nagy kitüntetésre, amelyben tegnap részesültem, a gyár kollektívje javasolt. A gyárunkban — folytatja Krouzova elvtársnö — legnagyobbrészt nők dolgoznak. Sajnos, még sokan vannak közöttük öntudatlanok, kik nem értik meg, hogy a jobb munka mindnyájunk hasznára van és úgy látszik, hogy eddig még nem szeretnek a munkatársaim. Azonban meg vagyok róla győződve, hogj rövidesen meg fogják érteni, hogy nem önzésből igyekszem minél jobbat és többet termelni, hanem ezáltal egész gyárunk és az egész közösség ügyét szolgálom. Azt üzenem a délszlovákia magyarajkú asszonyoknak, hogy kapcsolódjanak be a munkába. A gyári munka szép, nem nehéz, érdekes és nem mechanikus. A fejjel is ott kell lenni a munkánál, mert nem elég a teljesítményt fokozni, hanem a mi szakmánkban, akik a trutnovi gyárak élmunkásnöi. Katcherova Kveta elvtársnő, aki a „Lenka"-gyár szövőnője, normáját 230 százalékra teljesíti és a Köztársasági Érdemrend birtokosa, lelkesen, mély meggyőződéssel számol be munkájáról. — Mi az üzemben lenholmikat szövünk. Törülközőket, lepedőket, abroszokat stb. Amint ismeretes, gyártmányaink világszerte híresek és egyedülállók. Én már 18 éve dolgozom a gyárban. Három gépen dolgoztam eddig és most nyolc gépen dolgozom egyszerre. Ki sem tudom mondani, hogy milyen boldog vagyok, amikor mindig jobb és jobb eredményeket tudok elérni. A ml gyárunkban majdnem csupa nö dolgozik és nagyon jó a kollektívünk, pedig igen rossz körülmények között dolgozunk. Tudniillik a gyár régi és a gyárépület már egyáltalán nem felel meg céljának. De mi nyugodtan, zúgolódás nélkül dolgozunk tovább, mert most van elintézés alatt a gyárépület ügye és rövidesen örömteli változásokat várhatunk. — Mi tudjuk fejtegeti tovább öntudatosan a kérdést Katchera elvtársnö —, miért dolgozunk. A régi republikában, amikor a kapitalistáknak dolgoztam, nem igyekeztem emelni a munkateljesítményemet, pontosan csak annyit dolgoztam, amennyit kellett. Tudtam, hogyha én többet dolgozom, azzal egy másiknak elveszem a kenyerét. Ma viszont mindnyájan tudjuk, hogy minél többet termelünk és miKrouzova élmunkásnő átveszi kitüntetését nél jobb minőséget állítunk elő, annál inkább javítjuk mindannyiunk életét, hogy közös célt szolgálunk, a saját életszínvonalunk emelésén kívül hazánk szocialista építését gyorsítjuk és részeseivé válunk a világ dolgozói békeharcának. Most mindenki tisztában van azzal, hogy kevés a munkaerő és sok a munka. Tehát senkinek sem árt, ha sokat és jól dolgozunk. Nekem különben is jó példával kell elöljárnom, mert szervezett párttag vagyok. A fasiszta megszállás alatt résztvettem az illegális mozgalomban. Azoknak az asszonyoknak, akik még nem kapcsolódtak be a munkafolyamatba, üzenem, hogy gfonPeti meg a munka Irta: V. OLGA Nagy tervet dolgozott ki Péter Csuvaros agyával Hogy jobban essen az étel Rohammunkát vállal. Kipucolja a spáfzot, majd lesz csudálkozása Minden legyet-pókot kihajt Egyet sem hagy épen. Ha majd este megjön Szüle, Lesz csuQÓikozás'i Kétfelé áll nlaid a jü'e Oly tiszta lesz spájza. Rögtör. hozzá is fogott hát A hőst munkának, Udvarra vitt liplbászt. sonkát, Ott most úgysem járnak. I Mikor üres lett a kamra Súrolt-sepert hévvel. Készen is lett alkonyatra Gyönyörű müvével. Mire pedig leszállt az est, Néin maradt más hátra, Be kellett az ételt s levest Hordani a spájzba. Azaz, csak be kellett volna, De nem maradt semmi. Bodri iárt. a disznótorba — S Bodri tudott enni! Igy aztán a hősi napnak Szörnyű lett a vége Még tán ma is jeget raknak Peti fenekére. A pórul járt őz Irta: V. Olga a pellengérre állított szegény kis tapsifüles! Jaj, mit adott volna érte, ha most valami csoda folytán legalább olyan nagvra meg tudott volna nőni, hogy jó alaposan orrba rúghatta volna a szemtelenkedő őzikét. Bizony, a legszívesebben elsírta volna magát a sors igazságtalansága miatt, ha nem tudta volna, hogy ezzel csak még több csúfolódásra ad alkalmat a gonoszkodó őzikének! Azonban a következő pillanatban még a gondolat is fhajd megakadt az elkeseredett nyúlkoma torkában! Megdermedve bámul *ő kelme az erdő bokrai felé, ahonnan puskáját célzásra emelve éppen ebben a percben lépett elő egy marcona tekintetű szörnyű vadászember. Hej, usgyi neki, belevetette apró termetét az út melletti rét magas füvébe és eltűnt, mint a kámfor! Bezzeg most örvendezett csak ő kelme annak, hogv nem nőtt olyan hatalmasra, mint az elbizakodott őzike,' aki akárhogy is igyekezett menteni az irháját, bizony jó magasan kilátszott a nyulat teljesen ellepő fűtengerből és biztos célul szolgált a vadász fegyverének. No, de meg is fogadta a nyuszi pajtás magában, hogy sohasem fogja írigvelni a mások tulajdonságait és sohasem fogja lebecsmérelni azokat, akiket nálánál kisebbnek vagy gyengébbeknek teremtett a természet! Szajkómadár öröksége Sündisznócska vígan sétál a virágos réten és így dünnyög: már ezután dolgozzék más, én nem! Ugyanis egy kósza szajkó elszállt más vidékre és vagyonát mind ráhagyta az erdei népre. Sündisznócskát bízta' meg, hogy ossza szét a kincset, azzal máris tovarepült, még búcsúi sem intett. Mikor aztán ott ültek mind a tisztáson sorban, róka így szólt: Itt vagyok hát, hajima a kincs hol van? Sündisznócska körültekint s igy felel kevélyen: Ott van, ahol szajkó hagyta: a fa tetejében! Erre aztán olyan zaj lett, hogy*fülét tépte: mind a többit biztatgatta, hogy menjen fel érte! a munkánkkal. Nem is igyekeztem akkor többet dolgozni, mint amennyi szükséges volt. Ma anyagilag úgy vagyok javadalmazva, hogy büszke lehetek munkámra és még hozzá ilyen kitüntetésben részesülünk, amely kitüntetést semmi pénzért oda nem adnám. Nem tudom tehát megérteni azokat az asszonyokat, akik nem akarnak részesei lenni ezeknek az előnyöknek. 9000 koronát keresek havonta. Férjem van, aki szintén dolgozik, két nagy fiam, az egyik szerelő, a másik a nehéziparban dolgozik. Gyönyörüszép lakásunk van és olyan életünk, hogy senkivel sem cserélnénk. — Tegnap a Várban — meséli Fridrichova elvtársnö — olyan ünnepünk volt, amelyet úgy jellemezhetünk, hogy nemcsak nekünk, a kitüntetett élmunkásoknak, hanem az egész dolgozó osztálynak ünnepe volt. Mert eddig országunkban nem volt rá példa, hogy a dolgozókat igy megbecsüljék és ilyen megtiszteltetésben részesítsék. Száztízen kaptunk kitüntetést, közöttük 15 nő. Remélem, az arány rövidesen változ. ni fog. — Az ünnepséget Zápotocky kormányelnök elvtárs nyitotta meg, majd Gottwald elvtárs szólt hozzánk és az érdemrendet a diplomával az a miniszter elvtárs adta át, akinek a munkakörébe az üzem tartozik. Mind a köztársasági elnök, mind a felesége melegen, barátságosan elbeszélgettek és koccintgattak velünk. A Várban átélt felejthetetlen élmények után a kitüntetett élmunkás, nőket és élmunkásokat a május el. sejei manifesztáción Prága dolgozó népe ünnepelte. Érdemrendet viselő élmunkásaink a dísztribünön foglaltak helyet és a felvonuló dolgozók szívből jövő, lelkes ünneplésben részesítették őket. Aki csak tudott, igyekezett kezet szorítani velük és virágokkal halmozták el őket. Az érdemrendet büszkén és méltón viselő élmunkásaink és élmunkásnöink csoportja egyik legértékesebb csoport volt a május elsejei manifesztáción. Szocialista hazánk, ahol ilyen munkások vállalják országink építését, szép, boldog és békés jövő elé tekint. Turi Mária. HHMHHHHMMHHHMMHHHMMHHMHH Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy őzike. Ez az őzike olyan nagyon büszke volt szépséges, magas termetére, hogy nagy .büszkeségében minden olyan állatot lenézett, amelynek nálánál kisebb termetet adott a természet. Nem is volt ennek a büszke őznek egyetlen igaz. jóbarátja sem s ha nem lett volna minden állatnál erősebb, bizonv már rég elkergették volna ő kelmét erdőországból. Történt egvszer, hogy túl az erdő határán, egv elhagyott gidres-gödrös szekérúton, összetalálkozott a büszke őzike a kis nyúlkomával. A nyúlkomát különösen megvetette őzike barátunk. Elhatározta hát, hogy nem hagyja kihasználatlanul ezt a kedvező alkalmat és jó alaposan meg fogja bosszantani a kicsinytestű tapsifülest! Elállta hát előtte az utat és — éppen úgy, mint ahogyan a vásott gyermekek szokták — éneklő, elnyújtott hangon így kezdte ő kelmét bosszantani: Törpe-törpe-törpe nyúl, Mért járkál az erdőn túl. Ha egy pocsolyába hull, Még abba is belefúl! Hej, irult-pirult, szégyenkezett ám Erdők népe összecsődül a vagyon hírére, mackó, lám, hogy sokat kapjon, ajándékkal tér be! Tálcát hozott friss kaláccsal teli s telirakva, mosolygott is sündisznócska a finom falatra! Nyuszi, ürge, róka, vadkan, mackó, sün, meg özbak, egyik sem tud fára mászni, hát most mihez fognak? Végűt is egy bölcs bagoly száll felettük a fára és meghallva a zaj okát, megvetően kiáltja: Buta népség! Csak a lusta vár a sültgalambra, a dolgosnak kinccsel ér fel a saját szorgalma! A CSEMADOK — a Csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregyesülete május hó ötödikén négy órai kezdettel gazdag és vidárm kultúrprogrammal majálist rendez a petržalkai Sad (Aukaffe) kávéház összes termeiben. Tagokat és vendégeket szeretettel meghív a Rendezőség. II M HI MI M mi H WII HI MII IMHH m( IW II H
