Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-05 / 105. szám, szombat

- m sz© ­A Dorkó-család és a nagygéresi szövetkezet A nagygéresi szövetkezetnek Dorkó Bertlan elvtárs úgyszólván a lelke, mert valahányszor döntő elhatározásokra került a sor, a szövetke­zet körül, a járási párttitkárságon mindig ott találtuk az elvtársak sorai­ban és tapasztaltuk, hogy a szövetkezeti munkából becsületesen kiveszi részét. Am éppen ezért, mert Dorkó Bertalant komoly, igyekvő elvtárs­nak tartjuk, egy pillanatig sem akarjuk előtte eltitkolni azokat a hibákat, amelyeket a nagygéresi szövetkezetben tett rövid látogatásunk során felfedeztünk. Dorkó elvtárs, aki a saját bőrén tapasztalta a kulákok k!> zsákmányoló módszerét, megérdemli, hogy nyiltan feltárjuk előtte a szö­vetkezet hibáit, hogy azokat haladéktalanul kiküszöböljék. Dorkó, saját bevallása szerint azt állítja, hogy már 9 esztendős korában bántotta a kulák magatartása, aki apját, a volt szolgát vasárnap sem engedte lélek­zethez jutni, hanem hajszolta, kergette a munkába... Apjának annyi ideje sem veit, hogy levesse magáról a piszkos, trágya- és istállószagú inget, arra sem volt ideje, hogy a vasárnap tiszteletére lemossa magáról a testére tapadó szennyes verejtéket, mert engedelmeskednie kellett ün­nepnapon is urának és parancsolójának, a hírhedt kuláknak. Apja a temp. lomba nem mehetett imádkozni, mert valljuk be, hogy a kulák olyan ha­talmas úr volt, hogy fösvénységével az úristent is zsebre vágta. 1951 május 5 U J SZÖ Köztársaságunk dolgozó népe május 26-től június 17-ig fog szavazni a békeegyezményre A Csehszlovák Békevédők Tanácsának elnöksége május 3-án tartott ülésén értékelte az öntudatosító kamp ányt, legfőképpen a májuselőtti kötele­zettségvállalásokat, manifesztációkat, a Nemzetközi Nőnap — a Felszaba­dult Politikai Foglyok Nemzetközi Szolidaritása napjának tiszteletére tett kö­telezettségvállalásokat, az If júsági Vl lághét alkalmából elhangzott előadáso­kat és a Békemenetet, melybe nagy érdeklődéssel bekapcsolódtak Köztársasá­gunk dolgozói. Dorkó Bertalan elvtársnak ez a fia­talkori élménye eleven bizonyítéka annak, hogy a kulákság a dolgozó parasztság legádázább ellensége és minden szövetkezet, amely a kulákság­gal bármilyen címen egyességet akar kötni, helytelen úton halad. Éppen ezért Dorkó elvtársnak a Párt és a szövetkezeti tagok bevonásával hala­déktalanul mindent el kell követnie, hogy a nagygéresi szövetkezetből a kulákokat kizárják. Ha Dorkó elvtársnak olyan elgondo­lásai voltak, hogy a kulákok bevoná­sával hamarabb, gyorsabban lehet meg­alakítani a szövetkezetet, akkor erre csak azt válaszolhatjuk, hogy súlyos tévedésnek esett áldozatul. A Központi Bizottság ülésén Slánský elvtárs azt mondotta: „A Szovjetunió tapasztalataiból tudjuk, hogy a kulák a szövetkezetben még veszedelmesebb, mint a szövetkezeten kívül és hogy soha sem hagy fel a szövetkezet elleni harcával. A falusi gazdagot ezért nem sza­bad beengednünk az Egységes Föld­műves Szövetkezetbe. Ezért minde­nütt, ahol az Egységes Földműves Szövetkezetbe beengedték, taggyűlést kell összehívni és a tagoknak meg kell magyarázni, miért kell végrehaj­tani kizárását." Slánský elvtárs beszéde további so­rán még a következőket mondotta: ,,Az' Egységes Földműves Szövetkeze­tek csak akkor növekedhetnek és szi­lárdulhatnak meg, ha a lenini-sztálini tanításhoz tartják magukat, hogy a falun támaszunk a kisföldműves, hogy szövetségesünk a középparaszt és egy percre sem szabad alábbhagynunk a falusi gazdag elleni harccal. A falun végzendő munkánknak ez adja a fő irányelvet." A tények beszélnek Hogy Slánský elvtárs szavai meny­nyire helytállóak, azt bebizonyíthatjuk itt pár gyakorlati példával. Nagygéres községnek 940 hektár szántóföldje van, ebből ma 630 hektár a szövetke­zet birtokában van, 310 hektáron pe­dig egyéni gazdálkodás folyik. Eddig rendben is volna minden, de ha meg­gondoljuk, hogy Nagygéres község­nek 280 gazdasági egysége van és eb­ből 120 egység még a magángazdál­kodók kezén van, akkor arra a lesújtó eredményre jutunk, hogy Nagygéres községnek kisgazdái nagyrészben tá­vo'maradtak a szövetkezet közös mun­kájától. Mert ha 310 hektáron !20-an gazdálkodnak, ez annyit jelent, hogy a háromhektáiosok bizalmatlanok a szö­vetkezettel szemben. És bevalljuk, mi ezen nem is cso­dálkozunk Végeredményben a kisgaz-, dának semmi kedve nincs olyan szö­vetkezetbe belépni, ahol a kulákoknak ugyanolyan jogai vannak, mint neki. A kisgazdák elég súlyos tapasztalato­kat szereztek a kulákokkal való szö­vetkezés tefén a múltban és minden okuk megvan arra, hogy idegenkedés­sel tekintsenek olyan szövetkezetre, amely tagjai sorába egyetlen kulákot is befogad. A kisgazda szíve mélyén gyűlöli a kulákot, a zsírosparasztot és nem- hajlandó bárminemű közösséget vállalni Vele. Ezt bizonyítja leginkább a nagygéresi szövetkezet példája, ahol gyertyával kell keresni egy kisgazdát. íme, ez a valóság és ezt a valósá­got nem lehet eltussolni, nem lehet elkenni. Tény az. hopry Nagvgéresen a szöve'kezet elvesztette a kapcsolatot a kisgazdákkal és ez annál is súlyo­sabb, mert a szövetkezet izolálását még aláhúzza az a rejtélyes szabály, hogv a jelentkező új tagot cs^k azzal a feltétellel veszik fel, ha külön kér­vényt nyújt be. Az 'ember megdöbben és nem érti, ki sugalmazhatta ezt a torzszülött szabályt, amikor Pártunk irányvonala éppen ellenkezőleg azt tűzte ki, hogy agitációval. oktatással és szakadatlan felvilágosító munkával be ke'! vonni a kis- és középgazdákat a sz 5ve'.kezftbe. Tehát a szövetkezet tárt k-óukk?! várja a falu dolgozó néoét, nemhogv kérvénnyel megnehe­zítené a tagok jelentkezését, őszintén szólva, e sorok írója is irtózik a kér­vények megírásától, holott az irás a foglalkozása. így hát elképzelhető hogy a kisgazdák, akiknek alig volt módjuk a mult órában az írástudást elsajátítani, mennyire igyekeznek és rohannak kérvényeket szerkeszteni. Korcs és halálra ítélt ötlet volt ez születése pillanatában. És valóban; csak olyan agyból pattanhatott ki ez, amely hjve a régi bürokráciának és­ilyen koponyákból elegendő van a nagygéresi szövetkezetben A szövetkezet megszilárdítása a fontos Mi ezekről a hibákról nyiltan beszél­tünk Dorkó Bertalan elvtárssal és ő megígérte, hogy rövid időn belül gyű­lést hív össze és az össztagság bevo­Dorkó István násával dönteni fognak a kulákok ki­zárásáról. Nincs más megoldás! Még akkor sincs más megoldás, ha Dorkó elvtárs úgy véli, hogy az elvtársak szilárdan a kezükben tartják a szövetkezet irá­nyítását. Még akkor sincs rendben a szövetkezet, ha a kulákok mint egy­szerű tagok húzódnak meg a szövetke­zetben. Akkor is bűzlik valamitől a szövetkezet, ha a tagok díjtalanul ajánlják fel marháikat a szövetkezet­nek és Dorkó elvtárs szavaival élve, minden feltétel megvan ahhoz, hogy a szövetkezet ősszel a IV. típusra tér át. Sőt éppen ezek a gyanús jelenségek, amikor a kulákok úgy viselkednek, mint engedelmes bárányok. Ezek a jelensé­gek bizonyítják, hogy Nagygéres köz­ségben mesterségesen fojtják el az osz­tályharcot, mesterségesen, előre meg­fontolt szándékkal kenik el azt a kti­kiilönbséget, amely a kulákot a kis­és középgazdáktól elválasztja. Csoda-e, hogy díjtalanul ajánlják fel marháikat, ha a kulákoknak rakásra van pénzük és szabadulni akarnak a munkától, éppúgy, mint a beszolgáltatástól. Nos, a szövetkezet megalakulásakor semmiképpen sem tűzte ki céljául, hogy megkönnyítse a kulákok helyzetét, el­lenkezőleg az volt a célja, hogy meg­könnyítse a kis- és középgazdák életét és felszámoljon egyszer és mindenkor­ra a kuláksággal, a dolgozó nép ellen­ségével. Ha Dorkó elvtárs azt válaszolná, hogy a nagygéresdi kisgazdákat nehéz bevonni a szövetkezetbe, mert azok nagyrészt kétlakiak, mert a szövetke zetben és iparban is dolgoznak és Meg­élhetésük a szövetkezeten kívül is biz tosítva van, akkor mi erre csak azt vá­laszolhatjuk, éppen itt van a Párt fel­adata, hogy szakadatlan félvilágosító munkával kell rájuk hatni, szakadatlan háziagitációval kell őket bevonni a szövetkezetbe. Kell, okvetlenül szüksé­ges, hogy megismerjék a nagyüzemi gazdálkodás áldásait, mert a nagyüze­mek kevesebb munkával többet és job­bat nyújtanak mindannyiunk számára. Ha házat akarunk építeni, akkor a leg­keményebb talajon is mély alapot kell vájni, hogy a falak erősen és .szilárdan álljanak a legnagyobb vihar közepette is. Egyébként számtalan példa bizonyít­ja a kiralyhelmeci járásban, hogy igen­is, a kis- és középgazdák egységbe tömörülve felsorakoztak és megalakí­tották a szövetkezetet. Természetesen ott, ahol a helyi pártszervezet felvi­lágosító munkával előkészítette a ta­lajt. De olyan helyen például, mint Zé­lenv, ahol a Párt volt elnöke, Csarna­kovis elvtárs, a jófalatot előnyben ré­szesítette. ott bizojjv a szövetkezet egy helyben topog, pang. A támadás, amely a királyhelmeci jáiási konferencián a nagygéresi szö­vetkezetet érte, indokolt volt és Dorkó elvtárs válaszának inkább védekező, mint önkritikái jellege volt. Ha Dorkó elvtárs tisztában lett volna azokkal a súlyos tapasztalatokkal, amelyeket a Szovjetunió szerzett a szocialista fa­lu éoítése terén, a kulákok ellen foly­tatott elszánt harcok során, akkor bi­zonyára tudta volna azt is, hogy lehe­tetlen a kulákságot a kis- és középpa­rasztsággal közös nevezőre hozni, lehe­tetlen az Egységes Földműves Szö­vetkezet tagjai sorába kulákokat fel­venni. Ez teljesen ellentétben van Pár­tunk irányvonalával, teljes ellentétben ál' az osztályharc alapvető fogalmai­val. Dorkó Bertalan elvtárs édesapja Hogv ki a kulák, ezt Dorkó' elvtárs­nak nem kell külön bemutatnunk. Olyan családból származik ő, amely teljesen ki volt szolgáltatva szőröstől-bőröstől a kulákok kénye-kedvének. Csak hallgassuk meg a hatvanhat esztendős édesapját, Dorkó Istvánt, aki még ma is egyenes tartással, büszkén és öntudatosan szolgálja a szövetkeze­tet. Ott áll az agregát állványán, a trágyát hintő traktor végigszáguldoz vele a nagy földtáblákon és Dorkó István deres, őszbeborult fejével elé­gedetten bólint felénk. — örülök — mondja egyszerűen —, hogy sikerült hat gyermekemet fel­nevelni. Mind a hat fiú. Valamennyien tagjai Pártunknak, valamennyien dol­godnak a szocializmusért. SÖt egyik fiam a Szovjetunióban dolgozik. Mind­annyian épek és egészségesek. Es én magam is tudok még dolgozni. Hogyne 'udnék, ha hosszú évtizedeken át tud­tam megszakadásig, hajnaltól napestig a kulákoknak gürcölni. Árva gyermek voltam én és már nyolcéves koromban szolgálnom kellett másokat, idegene­ket, akik keserves munkámért helyet szorítottak nekem az istállóban a mar­hák között. És jobban is szerettem én az állatokat, mint azokat a kulákokat, akiknél szolgálnom kellett. Bizony, ne­héz, kegyetlen élet volt az enyém. Munkaidőm sohsem volt nyolc órához kötve, dolgoztam látástól vakulásig és dolgoztattam gyermekeimet is a ku­lákok érdekében, mihelyt azok felcse­peredtek. — Ezért ma — folvtatja az Cszhajti Dorkó —, hogy sikerült felnevelni gyer­mekeimet, nagy boldogsápot jelent szá­munkra, hogy megértük ezt az időt. a felszabadulás idejét, amikor a közös jólétünkért dolgozhatunk. Soha többé egyetlen parasztember nem fog úgy kínlódni, mint ahogy én kínlódtam valaha a falat kenyérért. Soha többé egy lépéssel se hátráltunk vissza. Nem akarjuk többé a szolgasá.jot, éberen őrizzük szövetkezetünket, őrizni fogjuk emberi jogainkat, bármit is fundálnak ki azok a rablók, azok a háborús uszi­tók -- De nemcsak én — fejezi be Dorkó István —, hanem hatvanéves felesé­gem is ki akarja venni a iészét a szö­vetkezet közös munkájából. Ö is dol­gozni akar. Velem együtt robotolt a régi időkben, most velem együtt épí­teni akarja szebb jövőnket. A közös munka eredményei máris felmutatha­tok Ezelőtt fogunkhoz vertük a ga­rast, ma megvesszük mindazt, ainire szükségünk van és emellett marad még otthon is pár korona. De ez nemcsali náiunk van így, hanem szomszédaim, kis- és középgazdáink is ugyanerről tanúskodhatnak. Nos, mindaz, amit Dorkó Bertalan elvtárs édesapja itt elmondott, foko­zott felelősségre kötelezi a fiát. Amikor névszeiirtt hozzáfordulunk, hogv óvja, védje az Egységes Földműves Szövet­kezet célkitűzéseit, csak azért tettük, mert ismerjük őt és családját. A va­lóságban azonban a község valnmenv­nyi kis- és középgazdájához fordu­lunk, hogy sorakozzanak lel és bátor, egyöntetű elhatározással zárják ki mindazokat a kulákokat a szövetkezet­ből, akik nem odavalók, akik szívük mé­lyén a dolgozó nép ellenségei, szívük mélyén a tüzet és poklot okádó hábo­rút várják Szabó Béla Az ülésen nagy figyelmet fordítot­tak a májusi agitkettősök munkájának értékelésére, akik megmagyarázták dolgozóinknak a jelenlegi nemzetközj helyzet néhány fontos kérdését, ki­emelték a Világbékéért folytatott har­cunk jelentőségét, és azt, hogy milyen tevékenyen hozzájárulunk ehhez a harchoz becsületes, építőmunkánkkal. Hogy dolgozóink megértették a bé­keharc jelentőségét, ezt bizonyítja a májuselőtti kötelezettségvállalások ha­talmas sikere, amely úgy hazánknak, mint a Béketábornak nagy értékeket juttatott. A verseny folyamán népünk bebizonyította, hogy megértette azt, milyen nagy arányban járul hozzá dol­gozó népünk munkájával a háborús uszítók terveinek a megsemmisítésé­hez. A Csehszlovák Békevédők Taná­csának elnöksége azután értékelte a Nemzeti Arcvonal egyes szerveinek tevékenységét. A Csehszlovák Békevédők Tanácsá­nak az elnökség IX. teljes ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a nép­szavazásról szóló tervet, mely szerint tiltakozni fogunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, és a Világ Béke­tanács felhívása alapján követelni fog­juk, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt. A Csehszlovák Békevédők Tanácsá­nak az elnökségs határozatot hozott, hogy a békeegyezményre való nép­szavazást hirdessék ki, a Csehszlovák Békevédők Tanácsának és a Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságá­nak közös ülésén, amelyet Bratislavá­Máius elseje előestéién a dolgozók, az ifjúság és a pionírok a Fő-utcán felvonulva köszöntötték a dolgozók legszebb ünnepét Fegyelmezett sorok­ban vonulnak a Sztálin-térre,- ahol már a Polana-Opatová zenekar indulókat játszott. Az előkészített tribünön az ifjúsági táncegyüttesek népi táncok­kal szórakoztatták Losonc népét. Este HM a. I Május elsejei ünnepségeken a I dunaszerdahelyi kommunális üze­I mek egyik teherautóján sört árul­I tak. A dolgozók becsületes mun­í kában megedzett kezei nyúltak a ! papírpohár után, melyben ugyan | három decinél több, de semmiesetre J sem félliter barna, habos sör volt. * Oltotta a dolgozók szomját a friss I sör, jólesett, hogy a gyülekező he­i lyen üdítőitalt árusítottak, de egy i nagy baj volt. A közönséges barna­t sör papírpohárral együtt 10 koroná­l ba került. A kiszolgáló személyzet azt állította, hogy a sör tizes. Le­het, hogy csak 10 koronára gondol­tak. Es nem a sörre, mely csak 7 fokos volt. Ezt bizonyította nekem Agh elvtárs gépkocsivezető, és Wetzker elvtárs, a sörlerakat veze­tője. Fel akartam fedni a hibát és meg­látogattam a kommunális üzem raktárát, hol beszéltem Erdős Pál­lal, ki élesen megtámadott, hogy mi közöm hozzá. Miután megma­gyaráztam neki, hogy az Uj Szó munkatársa vagyok, azt kérdezte tőlem, beszélhet-e velem őszintén. Természetesen igennel válaszoltam. Mire éles hangon kijelentette, hogy ez részemről támadás a dunaszer­dahelyi kommunális üzemek ellen, ö is azt állította, hogy a sör tizes, és 0.5 liter sör ára 9.50, papírpohár 1 korona, tehát a sörnek 10.50-be kellene kerülnie és ők csak 10 ko­ronáért árusítják. A sör csak 7 fokos volt, a neve­zettek indokolatlan árdrágítást kö­vettek el. Kérjük a járási Nemzeti Bizottságot, hogy az ügyet alapo­san vizsgálja ki. D. V. ba, május második felében hívnak ösz­sze. A népszavazás május 26-tól jú­nius 17-ig fog lefolyni. A Csehszlovák Békevédők Tanácsának elnöksége kéri a Nemzeti Arcvonal minden szervét, és minden hazafias polgárt, hogy já­ruljanak hozzá aktívan e szavazás si' keréhez. Sztálin generalisszimusz az egész világ népeinek megmutatta az utat, hogy miként lehet a békét megtartani, akkor, amikor kijelentette, hogy „a békét megtartjuk és megszilárdítjuk, ha a nép veszi kezébe a béke megőr­zésének az ügyét és mindvégig kitart mellette." A mi aláírásaink jelképezni fogják ezt az akaratot és kötelezettségválla­lásunkat fogják jelenteni arra, hogy hozzájárulunk a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harchoz, hogy követeljük az öt hatalom békeegyez­ményét. Ezzel' egyszersmind kifejez­zük hálánkat a nagy Szovjetunió és Sztálin generalisszimusz iránt, továbbá kinyilvánítjuk vele azt, hogy mink békében a-karjuk építeni hazánkat, sze­retett köztársasági elnökünkkel, Kle­ment Gottwalddal az élen. Legyen a csehszlovákiai népszavazás manifesztációs jellegű, nyilvánuljon meg benne a cseh- és szlovák nép kö­zös akarata és szilárduljon meg még jobban elhatározásunk, hogy megvéd­jük a békét. Éljen a Világ Békebizottsága — az öt nagyhatalom békeegyezmény meg­kötésének a kezdeményezője! A Csehszlovák Békevédők Tanácsának elnöksége. 10 órakor, mikor vége lett a táncnak és a színes műsornak, a csendes éj­szakában a néptömeg a csillogó raké­tákat nézte, amelyek különböző színű fényekkel világították be az egész teret. A nép örült, mert érezte, hogy szabad. Boldog kacagás hangzott az éjszaká­ban, ahogyan hazafelé mentek az em­berek. Május reggelén 6 órakor hang­zót* el az ünnepi ébresztő és a kora reggeli napsugár lágyan simogatta kö­rül különböző színekkel feldíszített várost. A város ébredni kezdett. Az emberek siető léptekkel haladtak a gyülekező­helyekre, hogy onnan fegyelmezett so­' rokban vonuljanak köszönteni a sza­bad májust. Az út két oldalán mar óriási tömeg várta a felvonulást. A pártszervezet előtt a feldíszített emel­vényen elfoglalták helyüket az üze­mek legjobb élmunkásai és megkezdő­dött a felvonulás. A hangszórók hang­ja betöltötte az egész várost. Először jöttek a pionírok, hatos sorokban, a né­pi demokratikus államok zászlóit len­getve kezükben. Utánuk a milicia, a dolgozó nép őre. Mikor az emelvényhez értek, tisztelegtek az élmunkások előtt, azok előtt, akik munkájukért az első helyet érdemelték ki. Egymásután jöttek a motorkerékpá­rosok, a Polana-Opatová CsISz és a pionírszervezet a Polana zenekar hangja mellett. Mikor elhaladt előttünk a Polana-Opatová széuen feldíszített autója, amely a bölcsődét és a gyer­mekotthont mutatta meg, a néptömeg Sztálin és Gottwald elvtársakat, a bé­ke kgnagvobb őreit éltette. Ö!< vi­gyáznál; mindenkire ezekre az ártatlan gyermekekre is, hogv örülni tudiának az életnek. Egvmásután jöttek külön­böző feldíszített kocsik az üzemekből, a lónvabánvai Magnezitka, építöüze­mek, a Tátra bútorgyár és a körnvék Egységes Földműves Szövetkezeteinek dolcro;'ói. A törne" végeláthatatlan so­rokhan vonult itt fel, 15.000 ember vett részt ezen a nanon, hogv bék*»ka­ratát kifeiezze. A menetet az állami autobuszok zárták be és a tömeg, mint a tenger hulláma hömpölygött végig a Fő-utcán, hogv a Sztálin-téren az ün­nepséget meghallgassa. A felvonulás több mint másfél óráig tartott. A Sztálin-téren megtartott ünnepség után a ligetbe vonult a nép és ott folv­ta'ódott az ünnepség. A ligetben fel­állított emelvényen egymásután szebb­nél szebb táncokat mutattak be a kö­zépiskolák növendékei, a Polana-Opa­tová népi táncegyüttese és a gimná­zium tánccsoportja. Ezer meg ezer szempár feszülten figyetle a táncokat, ami örömet és erőt adott a népnek, mert ezek a táncok gyökeresen népiek és a dolgozó nép örömét leli bennük. A táncok után a sporttelepen sportbemu­tatókat tartottak. A ligetben és a für­dőben a májust ünneplő nép este tánc­mulatságon vett részt, K. B. Május elseje Losoncon

Next

/
Thumbnails
Contents