Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-24 / 120. szám, csütörtök

1951 május 24 — U J szo A slávikovói kulákok garázdálkodása 1922-től napjainkig A szövetkezetek tagjai a tavaszi munkák első részét már befejezték. Sikeresen elvégezték a tavaszi vetést, főleg a Tavaszt búza, az árpa, zab, sőt a takarmánufélék és az ipari növények, a répa és a len stb. vetését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már minden munka készen van. A szö vetkezetek tagjai tovább folytatják munkájukat, hogy mennél magasabb termést és igy mennél nagyobb jövedelmet érjenek el. Egyelik és kapálják a répát, zöldséget, dohányt és más veteményeket ültetnek. Több szövetkezeti tag nagyon értékes tapasztalatokra telt szert a tava­szi munkák alatt. Főleg a munka megszervezése, a szövetkezeti munkaver­seny stb. terén vannak fó tapasztalataik. De nemcsak ez. Több szövetkeze­ti tag a saját bőrén győződött meg arról, hogy a kulákok mennyire ellenük doleoznak és hogy mennyire próbálják lebeszélni a kis- és középföldmű vesfytet arról, hogy belépjenek a szövetkezetbe. Figyelmeztető példaként a tornaijai járásban lévő slávikovói EFSz példá­ját hozhatjuk fel, amelybe beférkőz­tek a kulákok. Hogy a kulákok garáz­dálkodása a szövetkezetben még szem­léltetőbben meglátsződjék, röviden is­mertetjük az első Köztársaság alatti és a felszabadulás utáni tevékenysé­güket. 1922-ben tőrtént Körülbelül márciusban Árvából több szegény család hurcolkodott Gő­mörbe és Slávikovón, a volt Kóburg nagybirtokon telepedtek le. Ezt az akciót dr. Slávik György akkori bel­ügyminiszter, ma emigráns áruló, szervezte meg. Akkor ugyanis szo­kásban volt, hogy az ilyen Slávik-fé le uracskák településeket alapítottak maguknak és az ilyen települések ve zetőhelyeire természetesen megbízha­tó embereiket ültették. Így volt ez eb­ben az esetben is. Árvából nemcsak szegény földművesek és munkások jöttek Slávikovóra, hanem falusi bur zsujok is. Ezek aztán rögtön lefoglal ták a legjobb fcldeket és a grófi bir­tok cselédházainak eladásánál rá­ígértek a szintén házat venni akaró szegény emberekre s így ők vették meg a házakat. Azt mondogatták egy­más, között, hogy a szegények paj­tákban is lakhatnak. Slávikovo község a tornaijai járás­nak egyik legkisebb faluja. Alig lakik itt 200 ember. Talán éppen ezért fe­lelt meg annyira a falusi burzsujok­nak, köztük mindenekelőtt Jurcsák Vincének, Moniák Vendel­nek, Moucha Stanislavnak, Chova­nec Józsefnek, stb. ez a hely. Jól tudták ezek a burzsujok, hogy itt a föld is termékeny és hogy a hely­beli szegény nép nem fog belekevered­ni az ő politikájukba. így történhetett meg aztán, hogy a község vezetőhe­lyeinek elfoglalása után nyugodtan mondhatták, hogy a falu az övék, a szegényeknek nincs joguk semmihez sem. mert azok nem fizetnek adót. Meg kell még említeni, hogy itt két kulákcsoport volt. Az egyik kulákcso­port az agrárpárt hű fiaiból állt, gyak­ran meghívták mindenféle mulato­zásra dr. Slávik Györgyöt. A mi­~ sik kulákcsoport pedig Hlinka hí­veiből állott. Ez az utóbbi csoport pedig a »Slovák« című lap főszerkesztőjét, dr. Paucsa Józsefet látta gyakran vendégül. . »> Es így teltek az évek A kulákok gyermekei Összeházasod­tak, a szegények gyermekei pedig reggeltől késő estig robotoltak a föl­deken. A szegények kis kunyhócskáik­ban sínylődtek, a gazdagok pedig egy­másután építtették gyönyörű luxus­házaikat. Moniak Vendel kulák,,hogy ne kell­jen neki a földeken dolgoznia, ven­déglöt nyitott, úgyhogy ezután a földjein már csak a szegények ro­boltak. Az első szűk napok akkor jöttek a slávikovói burzsujokra, amikor a má­sodik világháború előtt meg kellett fizetniök az újonnan épített házaikért a 300.000 korona összeget, összedug­ták a fejüket és spekuláltak, hogyan lehetne ez alól kibújni. Eljött az 1938­as év, Slávikovót átcsatolták, és a kulákok Szlovákiába hurcolkodtak és többen közülük a szlovák fasiszta gárdisták szolgálatába léptek. Mó­rnak Vendel ekkor likőrgyárat nyi­tót,. és borral, meg sörrel folytatott nagykereskedést. A felszabadulás után 1945-ben a fentemlített kulákok visz­szatértek Slávikovóra. Többen közü­lük beléptek a demokrata pártba, a többiek pedig várták, hogy »tisztább« legyen a helyzet Akadtak olyanok Is, akik mind a demokrata, mind a kom­nista párt igazolványát zsebükben hordozták Mindig azt vették elő, amelyikre éppen szükségük volt. Ezek a kulákok, illetve családtagjaik, ismét elfoglalták a községben a ve­zetőhelyeket * és tovább folytatták harcukat a nye­reségért. MONIAK VENDEL kuláknak me­gint nem akaródzott húsz hektáros birtokán dolgozni. Arendába adta ezért Pataki Józsefnek, ö maga Tornaiján likőrgyárat akart nyitni, azonban az engedélyt erre nem kapta meg. Volt azonban még egy mentsvára, a borral és a sörrel való nagykereskedés. Ment is neki az üzlet. Hogyis ne, hisz a ke­reskedelmben, különösen pedig a fe­ketekereskedelemben nagy gyakorlata volt. Kétezer liter szeszt, amit a há­ború alatt sikerült megőriznie, elrejte­getnie, átszállított most 'új működési helyére, Tornaijára és lassacskán 1000 —1200 koronáért eladogatta literjét. Moniak emellett ügyes kizsákmányoló is Volt. A szegény néppel érzett ro­konszenvét talán az sigazoljac leg­szebben, hogy Machaj Jánost kocs­májában egésZ vagyonától »megmen­tette«. Machaj nagyon jó volt Mo­niaknak, amíg volt miből fizetnie a kétdeciket, azonban amikor pénze elfo­gyott, Moniak többé nem törődött vele Ez a rafinált kulák minden téren biztosítani akarta magát. Slávikovói házán és birtokán kívül még Túróc­szentmártonban is vett egy házat. Az­tán felszabadulás után Tornaiján is szert tett egy luxus-házra. Természetesen, hogy nagy vagyona senkinek se le­gyen. felötlő, házait leányai nevé/e íratta. Megfordult ugyanis az agyá­ban az, hogy hátha valakinek feltűnne, hogy milyen pénzen is vette ő ezeket a házakat? Mint tipikus kizsákmányoló 5 is különböző- megvesztegetésekkel egy csoport embert szervezett maga kö­ré, akiket idővel sikerült beültetnie felelős helyekre. Ezeknek köszönhet­te aztán, hogy ő maga is a tornaijai helyi nemzeti bizottság elnökévé lett. Ebben a funkcióban elég sokáig meg­maradt, amíg csak a lakosok ki ném dobták. A hiba azonban ott van, hogy sörnagylerakatát még a mai napié is meghagyták. Mint gondnok szeípél itt, de azért nyugodtan végzi mester­kedéseit. Biztos azonban, hogy a torn­aljaiak nem fogják már soká kerülget­ni ezt a vérebét és rövidesen leszámol­nak vele. Moniak fiatalabb lányát, Betkát férj­hez adta egy olyan kisebbfajta kúlá­kocskához, Moucha Stanislavhoz, aki­nek húsz hektár földje volt és ezenkU vül autója, cséplőgépe, traktora, ön­kötözőgépe, stb. Amíg apósa a torn­aijai helyi nemzeti bizottság elnöke volt, addig ő a slávikovói helyi nem­zeti bizottság elnöke volt. Ez azonban már abban az időben volt, amikor a kulákok élíen itt is, ott is hangok emel­kedtek fel. Végül is elkeseredésében „ott hagyta" állását. Meg kell emlé­keznünk arról is, hogy Moucha sem maradt hátra apósa mögött a kereske­delem terén. A szödagyártásban na­gyon jártas volt. Telt is pénzeszsák­ja, amíg csak vele is le nem számol­tok. Ebbe a kulákcsoportba tartozik JURCSÁK VINCE is. Az ő viszonya dr. Slávik Györgyhöz, több mint ba­rál ivolt. Gyakran össze jöttek Sláviko­vón baráti pohárazgatásra A község­ben vezető szerepet játszott, sőt cszfi ládtagjai még ma is görcsösen ragasz­kodnak a vezető funkciókhoz. Amikoi a község kis- és középföldművesei egy évvel ezelőtt megalakították a íöldmfl­vesszövetkezetet, Jurcsák Vince kije­lentette, hogy ő bizony nem lép be. Természetesen rögtön világossá vált, hogy miért. Azért, mert „barátai" sem voltak még szövetkezeti tagok, tehát a szövetkezet még nem szolgálhatta volna az ő érdekeiket. Később azon­ban, mikor partnereinek sikerült be­lépniök a szövetkezetbe, ő is jelent­kezett. Ötven hektár földje van, de azonkívül még Lengyelországban Is van birtoka. További érdekes kulák Slávikovón CHOVANEC JÓZSEF, aki Jurcsák Vincének a veje és Moniak Vendel fe­leségének fiú testvére. Neki 9.5 hektá­ros birtoka van. Főleg azzal tüntette ki magát, hogy többezer korona háborús károsodási dijat vett fel házára, pedig Sláviko­vón nincs is háza. Most Jurcsákkal együtt nyugodtan él­nek az EFSz-ben és terveket készíte­nek a jövőre. KUBACKA JÁNOS kulák egy ki­csit más ember. Neki 25 hektár föld­je van. Jurcsák Vincével is szoros kap­csolatot tartott. A szövetkezetbe szíve­sen belépett, hisz ott Vontorcsikék­nak van vezetőszavuk. Hogy ne lehe­sen mondani, hogy nincs a szövetke­zethez pozitív viszonya, négy tehene közül egyet be is adott a szövetkezetbe. Ami a legérdeke­sebb, azt a tehenet adta be, amelyi­ket nem tudott megfejni, mert na­gyon rúgott. Tehát a kulák így akarta becsapni a slávikovói szövetkezetet, csakhogy va­lami olyan történt, amire Kubacká Já­nos nem gondolt. Ugyanis ma már a szövetkezeti tagok elég öntudatosak és rájöttek a kulák ravaszságára. A közös istállóban elhelyezett rúgós te­henet volt gazdájának, Kubacka Já­nosnak kell fejnie. Valamikor ennek a kuláknak magas politikai funkciója volt az agrár pártban, egyszer elnök is volt, de azért ma még mindig szövetkezeti tag. KÜDJA ISTVÁN slávikovói kulák­nak a fiai szintén a fetttemlített nagy kulákcsaládba tartoznak. Kudja István 20 hektáros kulák valamikor egyene­sen imádta dr. Paucsa Józseiet, a „Szlovák" című lap főszerkesztőjét. Fia, Kudja Flórián a felszabadulás után a helyi Nemzeti'Bizottság elnöke lett. A szövetkezetbe nem akart belépni, sőt a többi földműveseket is eltaná­csolta ettől. Előfordult az is,' hogy nyil­vánosan kijelentette, hogy nem ért egyet a mostani rendszerrel, mert nem akarja, hogy öregségére semmije se legyen, A végén azért mégis belépett a szövetkezetbe. A slávikovói politikai életben az el­hunyt VONTORCSIK IGNÁC kulák fiacskái is igen nagy szerepet játszanak. Öten vannak. Földjeiket nem lehet tíz ujjunkon összeszámítani, de körülbelül 50 hektár terjedelműek. A kulák-ftucs­káknak azonban jobban, tetszik a „poli­tika", mert az több hasznot biztosít, mint a munka. Már az első köztársaság idejében agitál­tak az agrár párt számára. A fel­szabadulás után Túróc szentmárton­ból visszatértek slávikovói birtokukra és itt kulák barátaik segítségével "„vezető állásokat foglaltak el. Von­torcsik EmS iiőször a helyi Nemzeti Bizottság és a Párt helyi szervezeté­nek az elnöke, később pedig a szö­vetkezet elnöke lett. Vontorcsik Fe­renc a helyi Nemzeti Bizottság elnö­ke, Ede az Akció Bizottságban és a Földműves Raktárszövetkezetben foglalta el az elnöki széket. Magas funkcióikat a felszabadulás után a Vontorcsik fiúk arra használták fel, hogy magas háborús károsodási ösz­szegeket vettek fel és politikai meg­bízhatóságról szereztek be különféle „pecsétes" írásokat. Ellenfeleikről ha­mis információkat adtak be az illetékes helyekre. A kulákok azonban mind megbízhatók voltak. A szövetkezetbe csak i egy nem lépett be közülük, Ist­ván./ aki kijelentette, hogy ő bizony nem adja be a szövetkezetbe a földjeit, mert az egész Vontorcsik család bir­toka az 5 nevén Van, és nem akarja, hogy a szövetkezeti tagok adósságok­kal terheljék meg az ő földjeit. VONTORCSIK EMIL, mint diktátor működik a szövetkezetben. A szövet­kezeti tagok még ma sem tudják, hogy miért dolgoznak. Amikor kb. február­ban az egyik értekezleten Jurŕsák Fe­renc megkérdezte tőle, hogy' mennyit fog kapni munkájáért, Vontorcsik Fe­renc kinyitotta az ajtót és kidobta őt. A Vontorcsik-családnak nagy érdeme van abban is, hogy a szövetkezeten kívül álló kis- és középföldművesek nem akarnak belépni a szövetkezetbe. Machaj János földműves azt mondotta, hogy ő azért nem lép be a szövetkezet­be, mert a vezetőség hamis alapokon dolgozik. Amikor a szövetkezeti tagok értekezletén, Zemanicsek Jusztina pa­rasztasszony valamit meg akart- kér­dezni Vontorcsik Emil elnöktől, azt a feleletet kapta, hogy mivel nem írta alá az új munkarendet, nincs jóga be­szólni. Vontorcsik elnök nem -folytat meggyőző tevékenységet, hanem diktá­tori módon parancsolgat. Amikor Jurcsák Vincét és Jenőt, va­lamint Chovancot és Pasztvo Margi­tot kizárták a slávikovóiak a Párt helyi szervezetéből, elárulta Moniák Vendellel együtt, hogy Tornaiján újra felvették őket a Pártba. Meg kell mé_g említeni azt is, hogy testvéreiknek tényleg „pozitív" viszo­nyuk van a népi demokratikus rend­szerhez, mert ők maguk adnak ki er­ről bizonyítványokat. így történt meg az, hogy Vontorcsik István kulák fia bekerült a munkásokat érettségire előkészítő tanfolyamra Trnaván, habár soha munkás nem volt és a munkásosz­tályhoz való viszonya reakciós. Ilyen ezeknek a testvéreknek a tevé­kenységéi az első köztársáságban az agrár pártnak szolgáltak, a Szlovák ál­lam alatt fajelmélet mellett agitáltak és ma a szövetkezeti- tagoknak „szolgál­nak." Az igazság azonban az, hogy sa­ját pénzeszsákjuk megtöltése a céljuk és hogy elkedvetlenítik a szövetkezeti tagokat és a kis- és középíöldmíivese­ket is a szövetkezeti gazdálkodástól. így fest tehát nagyjából a slávikovói kulákok képe. Amikor körülbelül egy évvel ezelőtt "a kis- és középföldműve­sek megalakították a szövetkezetet, Jurcsák Vince és társai kigúnyolták őket. „Mi nem. lépünk be a szövetke­zetbe, úgyse fog ez soká tartani." — mondogatták. Később, amikor már lát­ták, .hogy a körülöttük lévő kör egyre szűkebb lesz, beléptek a szövetkezetbe, hogy olt kezdhessenek működni. Amint már említettük, Slávikovo csak kisköz­ség és a lakosság nagy részét a kulá­kok és családtagjaik teszik ki. A szö­vetkezeti munka aztán így is néz ki. A kis- és középföldművesek kisebb­ségben vannak és ki vannak szolgál­tatva a kulákok^ kénye-kedvének. A helyzet az, hogv minden funkció egy család kezében van, amely szabadon diktál. Milyen már most tevékenységük a a gyakorlatban? A fődiktátor Moniák Vendel, volt nagykereskedő, aki Von­torcsik Emil, szövetkezeti elnököt bő­ven ellátja jótanáccsal. A szegényebb szövetkezeti tagokat, de főleg azokat, akik nem tartoznak a családba, a legnehezebb munkákra oszt­ja be. Az állattenyésztők, számára ren­dezett tanfolyamra beteg embereket küldenek. Az áljatokat összpontosí­tották, mert így lehetőségük nyílik pénzeszsákjuk megtöltésére. Család­tagjaikat mindenféle előnyökben része­s'tik. Moniák Vendel gyáros lánya, Mo­niák Erzsébet üzletvezető lett, habár fizikai ereje sertések etetésére is meg­felelne. Belépett a Szlovákiai Nők Szövet­ségébe is, hogy ne lehessen azt mondani, hogy nincs pozitív viszo­nya a népi" demokratikus rendszer­hez. Színdarabok rendezésében is résztvesz és a táncmulatságokra is elmegy. A slávikovoi kulákok felforgató tevékenysége azonban a legjobban az idei tavaszi mun­kákban bizonyosodott be. Vontorcsik Emil szövetkezeti elnök és Kudja Flórián gazda nem gondoskodtak idejében vetőmagról így történt, hogy a környező köz­ségekben a földművesek már régen vetettek, de a slávikovoiak tehetetle­nek voltak. Aztán megjött az esős időjárás, úgyhogy nem lehetett trak­torokkal dolgozni. Ez .főleg azért volt baj, mert a kulákok a szövet­kezet elnökéilek beleegyezésével csaknem az egész igavonó állatállo­mányukat eladták, nehogy be kell­jen adniok a szövetkezetbe. A kör­nyező községek földművesei látván a slávikovoi példát, ezt mondogat­ják3 i; :• • «••: •..->:' „Megvárjük, mi fog történni Slá­vikovón és majd a szerint fogjuk mi is megalakítani, vagy meg nem alakítani a szövetkezetet."­slávikovoi szövetkezetben azonban nincs haladás, rrfert a kulákok nem a szóvetkezet érdekét, hanem saját önző érdekeiket tartják szem előtt. A slávikovoi szövetkezeti tagok nem dolgoznak agregátok segítségé­vel és munkacsoportokról is alig le­het beszélni. A szegények robotolnak, a kulá­kok pedig ahol csak lehet, kivon­ják magukat a munkából. Van ugyan a szövetkezetnek két traktora, de ezeket sem használják ki teljes mértékben. Az egyik trak­tor például a tavaszi munkák alatt építőanyagot hordott, annak ellené­re, hogy ezt a munkát már január­ban vagy februárban is elvégezhet­ték volna, a másik traktor pedig Moucha kulák pajtájában áll. Ami­kor a szövetkezeti tagok követelték annak magyarázatát, hogy ezt a traktort mért nem lehet bekapcsolni a munkába, Vontorcsik Emil elnök azt felelte, hogy nem üzemképes. Amikor azonban szereztek egy szak­embert, aki a traktort megjavította volna, akkor arra hivatkozott, hogy nem érdemes ezt a traktort megja­vítani, mert nagyon sok üzemanya­got fogyaszt. A szövetkezeti tagok ma öt fogattal rendelkeznek. Ebből két pár a ve­tést, két pár a boronálást, egy pár pedig a hengerelést végzi. Természe­tesen ilyen körülmények között na­gyon soká tartanak a tavaszi mun­kák. Ez igen nagy kárt okoz, ha fi­gyelembe vesszük azt, hogy Csömör­ben olyan az időjárás, hogy ha a ve­tést nem végzik el időben, akkor gyenge termés van. A helyzet a slá­vikovoi EFSz-ben most az, hogy fel4 téve, hogy a kedvező időjárás tar­tós lesz, talán május végéig sikerül a szövetkezeti tagoknak be­fejezni a munkákat. A mai napig még 100 hektárt serh vetettek be,. Érdekes, hogy a szövetkezet veze­tői nem szívesen járnak el a járási oktatók értekezleteire, amelyeken Tonhauzer Árpád elvtárs gyakran foglalkozik az ő tevékenységük le­leplezésével. A slávikovoi kulákok napközben kivonják magukat a munkából. Az ő munkaidejük este kezdődik, ami­kor összedugják fejüket a rádió mellett és hallgatják az ellenséges adóállomásokat. Ennek a kulákcsoportnak nem lenneolyan könnyű a munkája, ha nem lennének segítségei. Az első köztársaság idejében dr. Slávik György személyében, valamint dr. Paucsa József személyében találták meg ezt a segítséget Ma szintén nem állnak egyedül. A politkai ok­tatók nem nagyon lelkiismeretesen végzi munkáját. Ha a szövetkezeti tagok tanácsért vagy pedig valami­lyen panasszal fordulnak hozzá, azt feleli, hogy hisz ő tud erről. Igen jó segítségre találtak a slávikovoi külákok Vefverka Péternek, a riirn^ széčsi Nemzeti Biíottság elnökénef személyében is. Rimaszécsen még nincs megalakítva a szövetkezet. Nagy érdeme van ebben a „megbíz* ható" Veverkának. Amikor a slávikovoi földművesek és szövetkezeti tagok le akarták rázni a kulákokat a nyakukról, szerettek volna Rimaszécshez kap­csolódni, mert. ott is meg akarták alakítani a szövetkezetet. Ezt á belügyi megbízotti hivatal is jóvá­hagyta már, csupán a rimaszécsi Nemzeti Bizottság álláspontja hiány­zott Csakhogy , ä „haladószellemü" Veyerka a földművesek gyűlésén felszólalt, hogy nem szabad elfo­gadni á slávikovoiak ajánlatát mert a végén még a rimaszécsiekre is rá­kényszerítenék a szövetkezetet. Ter­mészetesen a földművesek erre fel­álltak és a slávikovoiak ellen sza­vaztak. Rimaszécsen még ma sem alakították meg a szövetkezetet de azért Veverka Pétert már eltávolít tották. Tevékenysége azonban to­vábbra is folyik. Kiküldték a besz­tercebányai iskolázásra, aminek el­végzése után a Járási Nemzeti Bi­zottságon magas funkciót fog kapni. Neki is szoros összeköttetései vol­tak a slávikovoi burzsujokkal. Von­torcsik Emil például kijelentette), hogy ha Slávikovot hozzákapcsolnák Rimaszécshez, nem lenne mit keres­nie a községben. Ezeknek a falusi lakájoknak azonban meg fannak az összeköttetéseik a Pártban is. A besztercebányai Kerületi Nem­zeti Bizottságnak például egyálta­lán nem számít, hogy a slávikovoi szövetkezetet kulákok vezetik, sőt mi több, ezek kezéből még hamis híreket is elfogadnak a slávikovoi földművesekről. A hírek valódlsá-' gáról nem győződnek meg. Mindezt figyelembe kellene venni az illetékes hivatalokban, mert amíg a kulákok Slávikovon uralkodni fog­nak a kis- és középföldmüvesek felett, addig nem fog tudni élőreha­ladni a szövetkezet. A kulákok mindenféle álarc alatt szabotálnak. A slávikovoi szövetkezeti tagoknak segítségre van szükségük. A kulákok várják a régi burzsoá vi­szonyok visszatérését, hogy még job­ban ki tudják zsákmányolni a dol­gozó népet. (r. j.)

Next

/
Thumbnails
Contents