Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-24 / 120. szám, csütörtök

4 ÜJSZÖ 1951 május 24 Mezőgazdaság A tavaszi mezőgazdasági munkák ebb>_n az évben április elsejéig az 1950-es évvel szemben jelentősen kés­tek. A tavaszi mezőgazdasági munkák végzésében a csehsz.cvák birtokok és a magasabb típusú Egységes Földmű­ves Szövetkezetek sokkal előbbre van­nak a magán szektornál. A falu szocializálása sikeresen haladt előre ez év első negyedévében is. Az EFSz-ek alapításának száma az előké­szítő bizottságokkal együtt 7.131-et tett ki, ebből második és magasabb tí­pusú EFSz-ek száma 3.851 volt. Ez azt jelenti, hogy nagyjában véve minden második faluban létesült EFSz, vagy legalább is előkészítő bizottság, min­den negyedik faluban van magasabb típusú EFSz. Ezek a magasabb típusú szövetkeze­tek a szántóföldek összterjedelmének 15 százalékán gazdálkodnak. Több, mint 'egymillió hektárnyi területen vé­geztek műszaki gazdasági javításokat és felszántották a mezsgyéket. Közös istállóban január végéig 82.000 szar­vasmarhát és 47.000 sertést helyeztek el. Ez a csehszlovákiai teljes állomány 2 százalékát teszi ki. A csehszlovák állami birtokoknak az 1951-es év első negyedévének végéig majdnem 6 százalékkal több üzemük van, mint a mult év ugyanezen idősza­kában volt. A mezőgazdasági területek 9.7 százalékkal növekedtek, a szántó­földek 11.6 százalékkal. A vágó állatok beszolgál tatási tervét a sertéseknél 7.8 százalékkal, a szarvasmarháknál 8.5%-kai haladták túl. Az 1951-es év első negyedévével összehasonlítva eb­ben az évben 40 százalékkal több ser­tés* és 239 százalékkal több szarvas­marhát szolgáltattak be. A csehszlovák állami birtokoknál eddig nincs annyi állandó alkalmazott, mint amennyi terv­be volt véve (97.7%), azonban így is 19 százalékkal nagyobb az állandó al­kalmaztattak -száma a tavalyinál. Emel­lett Szlovákiában a tervet 10 százlékkai haladták túl, úgyhogy a munkaerők kérdését meg lehetne oldani vállalaton belüli átcsoportosítással Szlovákiából a cseh országrészekbe. A csehszlovák állami birtokok nem teljesítették a női munkaerők tervét sem (85.2%). Ez. azt jelenti, hogy még kb. 5.600 férfi mun­kaerőt lehetne női munkaerővel helyet­tesíteni. A traktorok száma ez év első negyed­évében az 1950-es év első negyedévé­vel szemben 59 százalékkal emelkedett, a kombájnok száma 5 százalékkal, az önkötözőgépek száma 72 százalékkal, a cséplőgépek száma 68 százalékkal, a vontatóekék száma 60%-kal, a trak­torpark ereje 63 százalékkal emelke­dett. A csehszlovák állami birtokok gé­pi felszerelése tehát sokkal nagyobb a mult évinél. Az állami traktorállomásoknak ez év első negyedévében lényegesen több al­kalmazottjuk és gépük volt, mint ta­valy/ebben az időben. Az alkalmazottak száma 159 százalékkal emelkedett, a traktoristák száma 170 százalékkal, a traktorpark ereje 248 százalékkal, a kombájnok száma 6 százalékkal és az önkötözőgépek száma 618 százalékkal emelkedett. Tekintetbe véve a gépek' és alkalmazottak számának növekedé­sét, a tavaszi munkák tervének teljesí­tése nem volt eléggé kielégítő, még ha tekintetbe vesszük a kedvezőtlen időjá­rást is. Itt rámutattam gazdasági helyzetünk rövid áttekintésére és a termelésünk­be.! elért eredményekre. A Nemzeti Front összes összetevői e konferenciájának és egész népünk­nek figyelmét egy fontos körülményre szeretném felhívni. Bár az elért eredmények jelentős sí­kéi eket muntatnak, bár amint az ösz­szes számadatokból kitűnik, termelési terveinket előirányzatunk és feltétele­zesünk szerint egészben véve teljesít­jük, az eddigi eredményekkel nem elé­gedhetünk meg. Nem elégedhetünk meg egyszerűen azért, mert követel­ményeink és szükségleteink fokkal gyorsabb ütemben növekednek, mint termelésünk. Ebből következik annak belátása, hogy a termelés állandóan fokozódó ütemének ellenére a követel­mények egész sora még kielégítetlen marad. Ebből azután egy fontos következ­tetés folyik. Ha a fokozódó követel­ményeket ki akarjuk elégíteni, ha a kielégítetlen követelményekből folyó elégedetlenséget ki akarjuk küszöböl­ni, gyorsabban és többet kell termel­nünk. Hogy gyorsabban és többet termel­jünk ipari és mezőgazdasági termelé­sünket jobban meg kell szerveznünk műszakilag és gépekkel jobban fel kjľll szerelnünk, a gépek kapacitását jobban ki kell használnunk, a munka­időt gazdaságosabban kell felhasznál­nunk és állandóan újabb és nagyobb­számú munkaerőket kell a termelésbe besorolnunk. Ebben az irányban összes felada­tainkat még távolról sem teljesítettük és a 'ehetőségeket nem merítettük kl. Még " 'ľvon sok rejtett, kihasználat­lan t 3lékunk van, amelyeket fel kell fednünk. Ezek mindenekelőtt a szocialista munkaversenyünk, élmunkásmozgal­munk, újító és sztahanovista mozgal­munk, amelyeknek a termelés foko­zását és a munkatermelékenység fo­kozását is kell szolgálniok. Ezekről a kérdésekről nálunk már sokat vitatkoztak. Feltették a kérdést: a munkatermelékenység fokozására irányuló törekvés a bérek csökkente­sét és lerontását jelenti? Erre egyene­sep felelek: Köztársaságunkban, ahol államosítottuk a termelést, eltávolítot­tuk a tőkés kizsákmányolást és az ide­gen munka kihsználását, nincs érde­künkben a bérek csökkentése. A bé­rek csökkentéséből szocialista gazda­ságunkra semmi haszon sem származ­hatik. Ertjekünkben áll azonban a teljesít­mények fokozása, a termelés gyorsítá­sa és javítása, a munkatermelékenység fokozása, mert ettől függ a nép élet­színvonalának állandó emelése. A kapitalista társadalomban miért kellett a dolgozó embernek mindenek­előtt a bércsökkentés ellen, a bérek és munka jutalmazások emeléséért har­colnia? A kapitalista társadalomban a dolgozók vásárló ereje állandóan sok­kal kisebb volt, mint a termelési telje­sítmény. Ennek következménye volt a piacok túlzsúfoltsága, a gyárak le­állítása, a munkanélküliség. A munkás, amikor a béremelésért harcolt, egy­ben a vásárlóerő fokozásáért is küz­dött, hogy a túlzsúfolt piacról vásá­rolhasson cikkeket és termékeket és hogy elérjék, hogy a gyárak ismét dolgozzanak, hogy a munkanélküliség, nyomor és éhség megszűnjenek. A második világháborúelőtti időszakban ezért az első. Köztársaság idején ná­lunk is csökkentés elleni, a béremelé­séért folytatott harc egész életünk kí­sérő jelensége volt. Csak emlékezzetek vissza azokra a hosszú évekre a kapitalista válság ide­jén, a munkanélküliség és éhség ide­jére, amikor főleg itt Szlovákiában a dolgozók követelményét ez a jelszó fe­jezte ki: „Egy embert sem az üzem­ből, egy fillért sem a bérből!" Kell ma ehhez hasonló jelszót kitűz­nünk és harcolnunk érte? Nem kell, mert nincs munkanéküliség. Állandóan új és új munkaerőkre van szükségünk a termelésben. Nálunk nem fenyeget a piacok túlterhelése. Ha sokkal több bú­tort, lakást, közlekedési eszközt, ke­rékpárt, motorkerékpárt és autót is termelnénk, biztosan nem hevernének raktáron, rögtön felvásárolják és el­kapkodják, mert a széles néptömegek vásárlóereje eléggé erős, hogy amit termelünk, azt felvásárolják és el­használják. Nálunk ma nincs pénzhiány. Nálunk elég árú van. Ezért lehetetlen volna harcolni és követeléseket támasztani a bérek emelésére. A bérek olyan eme­lése, amely nem járna együtt a tel­jesítmény fokozásával, a gyorsabb termeléssel, a munkaidő jobb kihaszná­lásával, a munka jobb megszervezésé­vel és a munkatermelékenység emelé­sével, a létszínvonalat nem emelné, sőt ellenkzőleg a létszínvonalunkat és boldog jövőnket veszélyeztethetné. Ha bármennyire emelkednének a bérek és fizetések, de egyszersmind nem emel­kednének a teljesítmények, nem gyor­sulna meg a termelés, nem gyarapod­nának az értékek, nem fokozódna a munkatermelékenység, akkor nem ha­ladnánk előre, hanem visszafelé men­nénk. Már számadatokkal rámutattam, ho­gyan emelkedett nálunk ez év első negyedéve alatt az élelmiszerek, a textil és a más árúk egész sorának fogyasztása az 1950. év első negyedé­vel szemben. Kezeskedem önöknek arról, hogy ez a fogyasztás még job­ban megnövekedett volna, ha a piacra még több árut hozhattunk volna. A fo­gyasztás növekedne, a piacra kerülő árukat felvásárolnák akkor is, ha a fo­kozódó béreket és fizetéseket nem emelnénk. Ebből világosan láthatjuk, hol van­nak a nép életszínvonala emelésének fő súlypontjai. A termelés megsokszo­rosításában, a teljesítmény fokozásá­ban és a munkatermelékenység eme­lésében. Hogy jobb életünk biztosítása és fokozása mennyire függ a munkater­melékenység emelésétől, az ipari és mezőgazdasági termelés kibővítésétől, arról élelmiszerellátásunk mai állapota tanúskodik. A háború előtt nagyobb lakosság­szám mellett növényi és hústermelé­sünk teljeserv elegendő volt a szükség­let fedezésére és nem kellett sokat be­hoznunk, ma pedig ez a mezőgazdasági termelés, bár kevesebb a lakosság szá­ma és emellett a mezőgazdasági terme­lés egészben véve nem csökkent, tá volról sem elegendő a szükséglet fe­dezésére. Ma jó termés idején is ga bonaszükségletünkr.ek majdnem felét külföldről kell behoznunk, mindenek­előtt a Szovjetunióból. Ha /\em volna a Szovjetunió és szállítását, az élelmi­szeradagokat, amelyeket ma kapunk, felére kellene csökkentenünk, ha sz ségletünket csak saját mezőgazdasági termelésünkből kellene fedeznünk. Mezőgazdasági termelésünk elég v«lt az első köztársaság alatt, amikor a la­kosság fele éhezett és amikor a mun­kanélküli családok százezrei és milliói heteken át és hónapokon át nem tud­ták, hogy mi a hús. Ez a termelés azonban ma nem elég. amikor a hús minden dolgozó ember mindennapi eledele, a városokban ép­úgy, mint a falvakban. Ezért mezőgazdasági termelésünket ki kell bővítenünk és meg kell javíta­nunk. Ezért kell szakítanunk a régi primitív, kevéshozamu, magánföldmü­veléssel. Ezért kellenek rendes, a leg­újabb módszerek szerint gazdálkodó állami birtokok. Ezért van szükségünk Egységes Földműves Szövetkezetekre, amelyek a földeket traktorokkal, gé­pekkel és végül kombájnokkal műve­lik meg és nem kapával meg tehénfo­gatokkal. Olyan szövetkezetekre van szükségünk, amelyek racionális fejőste­hén, sertés, stb. tenyésztést folytatnak, hogy elég tejet, húst, zsírt, stb. termel­jünk, mindazt amire azelőtt a dolgozó ember nem gondolhatott és amire ma igénye van és ami mindnyájunknak, ál­lamunk polgárainak közös kötelessége, hogy gondoskodjunk róla. Ezért kell újjászervezni a termelést, ezért kell javítani a ^munkamódszere­ket, fokozni a teljesítményeket. Ezért van szükségünk élmunkásokra, szta­hanovistákra-és újítókra. Ezért kell új és új munkaerőket állítanunk a terme­lésbe. Ilyen tartalékerők főleg Szlová­kiában vannak, ahol mindig sokkal több kihasználatlan munkaerő van, mint a cseh országrészekben. Meg kell talál­ni, mozgósítani kell őket. Azokra a helyekre kell küldeni őket, ahol hiány mutatkozik. A nagy építésnek főleg ebben az idejében a szlovákiai munka­erőkkel ki kell segíteni a cseh ország­részeket. Nem egyszerű megérteni azt a nagy átalakulást, amely az utóbbi években Szlovákiában folyik. Úgyszólván sze­münk előtt nőnek mindenütt az új ipari üzemek. Szlovákia arculata alapjaiban változik. Az emberek régi elmaradott­sága, amelyről sok, úgynevezett cseh becsmérlőleg nyilatkozott, megszűnt. Szlovákia felébredt és gazdasága és kultúrája is újjáéled. Gyönyörű embe­rek, új ifjúság, a jövő ifjúsága nő fel. . Mi ennek az oka barátaim? Ennek oka a régi nemzeti soviniszta nemzeti politikának likvidálásában, a cseh és szlovák kapitalisták nacionalista uszí­tásainak megszűntetésében rejlik. En­nek oka a cseh és szlovák nép testvé­riségében, a csehek és szlovákok egy­séges nemzeti frontjának megalakítá­sában, a kapitalizmus eltávolításában és a szocialista építésben van. A cseh termelés és termékek segít­sége nélkül nem lehetne új óriási ipar vállalatokat építeni Szlovákiában. Szlo­vák munkaerők segítsége nélkül a cseh országrészek termelése nem ad­hatná meg Szlovákiának mindazt, ami­re iparosítására és új üzemek építésére szüksége van. Csakis kölcsönös segítségünk és együttműködésünk biztosítja nem­zeteink örömteli szocialista jövőjé­nek előfeltételeit A cseh és szlovák Nemzeti Arc­vonal összes szerveinek feladata az, hogy ezt a mukát segítse, mozgó­sítsa mindazt, amit mozgósítania kell és lehetőség szerint mindenki ingadozás nélkül járuljon hozzá az­zal, hogy lehetősége szerint segítse közös nemzeti célunk teljesítését, hogy a szociálista termelés az ipar­ban és a mezőgazdaságban kiépül­jön, hogy ezek azután megadják és biztosítsák mindazt, amire nemze­teinknek kulturális és gazdasági lét­fenntartásukhoz szükségük van. Befejezésül szeretnék még néhány szót mondani a Nemzeti Arcvonal és szervei dolgozóinak a közigazga­tás szerveihez való viszonyáról. Köztársasági elnökünk, Klement Gottwald, amikor 1948 áprilisába® a februári eseményekről és a szo­cializmus felé vezető útról beszélt, a Nemzeti Arcvonal aJkcióbizottsá­gairól a következőket mondta: „A Nemzeti Arcvonal akcióbizott­sága továbbra ia a Nemzeti Arcvo­nal fő szerve marad. A városokban, falvakon, járásokban és kerületek­ben országos viszonylatban is, egy­ségbe tömörülnek a Nemzeti Arcvo­nal valóban demokratikus megújho­dott pártjainak vezetői és más szer­vezeteknek vezetői. Ezek alkotják az egész Nemzeti Arcvonal fő szer­vezetét és politikailag irányítják és vezetik a falvakat, járásokat és ke­rületeket. Az akcióbizottságok nem pótolják a Nemzeti Bizottságokat. A Nemzeti Bizottságok a népi közigazgatás szervei. Az államapparátusnak, a közigazgatás sérveinek és. az ad­minisztrációs apparátusnak részét alkotják. Az akciótoizottságok politikai szer­vek. Ez annyit jelent, hogy a Nem­zeti Bizottságok a népi közigazgatás szervei és a Nemzeti Arcvonal ak­cióbizottságai a népi ellenőrzés po­litikai szervei. Az akcióbizottságoiknak, melyek­ben egyesítve vannak a Nemzeti Arcvonal összes szervei, pártjainak \ % valóban népi demokratikus vezetői, törődniük keU azzal, hogy a Nemzeti Bizottságok megalakításukban és tevékenységükben megfeleljenek küldetésüknek, hogy valóban nem­zeti végrehajtói legyenek a közigaz­gatásnak, mind a falvakon, mind a járásokban és á kerületekben. Ilyen alapon történt 1950-ben a Nemzeti Bizottságok újjászervezése. A Nemzeti Bizottságok összetétele és tevékenysége ,az újjászervezés után erősen javult. Ellenben még így is sok a fogyatékosság. Állan­dóan felelőtlen és gyakran diktátori viselkedés és egyéni döntés fordul elő, ami jogos nyugtalanságot kelt, és sajnos nincsen jóvátéve helyes és nyílt kritikával, megegyezéssel, és a Nemzeti Arcvonalnak és benne képviselt szervek képviselőinek ja­vító munkájával. Még mindig sokan fordulnak kéréssel a kormányhoz és a minisztériumokhoz, hogy javít­son a helyezeten felülről, a helyett, hogy az orvoslás mindjárt a hely­színen történne meg, az arra illeté­kes Nemzeti Arcvonal és szervei ál­tal. Magam is naponta kapok hasonló panaszokat, gyakran névtelenül, me­lyekben kérnek, hogy hassak oda, áll­jon be javulás. Ez belső demokráciánk és közéletünk fogyatékosságának bi­zonyítéka. A Nemzeti Bizottságoknak összetétele, rendes tevékenysége és minden ilyesmi a város lakosságától függ, az ő politikai öntudatuktól, a2 egyes népi szervek aktivitásától és a vezető funkcionáriusok képességétől. Nem szabad előfordulnia és nem egészséges jelenség az, hogy a mi­niszterelnökhöz panasszal fordul a nép, hogy lépjen közbe a helyi Nemzeti Bi­zottságok túlkapásai ellen, melyeket bizonyos egyének követnek el a lakás-, közellátási vagy más bizottságokban azért, mert bíznak abban, hogy megvé­dik őket. A helyi, járást- és kerületi Nemzet* Bizottságoknak, amint látjuk, köze­lebb kell jutniok a néphez, orvosölni kell panaszaikat és sérelmeiket, jobban, pártatlanul és felelősségteljesebben kell végezniök hivatásukat, hogy a nép valóban bízzék igazságosságukban és tárgyilagosságukban és hogy való­ban a saját szervüknek tekintsék a népi közigazgatás szervét. A Nemzeti Front összes szerveinek és aZ akcióbizottságoknak ezen segí­teni kell. Nagy szerepet játszhatnak itt a polgárokkal folytatott beszélgeté­sek, melyeknek jelentőségét és fontos­ságát sajnos, nem eléggé értették meg. Ott is, ahol rendeztek ilyeneket, nem érvényesült teljes mértékben iga­zi, nyilt, fogyatékosságokat leleplező és rendbehozó kritika és önkritika. Szükséges újból és nagyon erősen hangsúlyozni,, hogy a népi demokra­tikus rendszer és sikere attól függ, hogy mennyire öntudatosítjuk és kap­csoljuk be lakosságunk százezre® tö­megeit a szervek vezetésébe. Ez a Nemzeti Frontnak és összes szerveinek legelső feladata. Sajnos, ezen a vonalon a Nemzeti Front szreveinek is állandóan nagyon sok érezhető fogyatékossága van. A tömegszervezetekbe és a Nemzett Front szervezeteibe befurakodik a büro­kratizmus, a helytelen hivatalnokosko­dás, diktáló és parancsoló módszer és megfeledkeznek arról, hogy a tömeg­szervezetek ereje azon alapszik, mi­ként érik el szocialista társadalmunk kiépítésének különleges céljait a köz­életben és miként tudják mozgósítani és bekapcsolni tagjaik közé a legszé­lesebb tömegeket. Egészségtelenül befészkelődött sok szervezetünkbe és ezek vezetésébe az az igyekezet, hogy bürokratikus appa­rátust akarnak alakítani és nem akar­nak támaszkodni tagságuk .tevékeny­ségére és érdekére. Erről tesz bizony­ságot sok szervünk pénzgazdálkodá­sa. Az államtól igényelt szubvenciók és segélyek évről évre aránytalanul növekednek. Vannak olyan tömegszer­vezetek, amelyek hivatásukat csak ab­ban látják, hogv rendeleteket bocsás­sanak ki és bürokratikus hivatalnoki apparátust szervezzenek, de egyálta­lán nem törődnek a tagok széles ré­tegének aktivizálásával. Az ilyen szer­vezetek természetesen mindig felesle­ges gátlói voltak és lesznek a Nem­zeti Arcvonal munkájának. A mi megújhodott Nemzeti Arcvonalunk azért teljesíthette februárban hivatá­sát, mert a Csehszlovákiai Kommu­nista Párt vezetésével mozgósított milliós tömegeket, nemzeteink tag­jait, a gyárak dolgozóit, földművese­\ ket a burzsoáreakció gyalázatos | puccskísérlete ellen a szocialista társa­; dalom további építésére és a haladáj útjára. I A mi Nemzeti Arcvonalunk akkor teljesítheti további hivatását: a szo­I cializmus kiépítését, a kapitalista ter­vek meghiúsítását, a béke megvédé­sét, a mindmáig létező sok hiány megszüntetését és az egész nép bol­dog, örömteli jövőjének biztosítását, ha továbbra is mozgósítani tudja nem­í zetünk milliós tömegeit és az összes dolgozókat intenzívebb munkára, á teljesítmény emelésére, a tervteljesi« tésre, a munkateljesítmény fokozásá­ra, a nemzeti jövedelem növelésére és ha minden, ami nálunk becsületes és tisztességes, a békevédők táborában csoportosul, a Szovjetunió és a népi demokratikus köztársaságok mellé s bátran és megalkuvás nélkül fog ha­I ladní a szocializmust építő úton köz­társasági elnökünk, Klement Gott­wald vezetésével. Zápotocký miniszterelnök beszéde után Hodinová Spurná asszony emet­kedett szólásra, aki felszólította a jelenlevőket, hogy elsőkként írják alá a népszavazási lapokat, ami hatalmas ta ps és éljenzés közepette meg is történt A szavazólapokat a pionírok gyűjtötték össze. A délután folyamán felszólaltak az összes politikai pártok és tömegszer­vezetek képviselői. Lapzárta miatt a délutáni ülésről lapunk holnapi számá­ban számolunk be. A. Zápotocký elvtárs, miniszterelnök fogadtatása.

Next

/
Thumbnails
Contents