Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

m UJSZO 1951 május I NÉHÁNY SZÓ a ýátékoezetéár&l Egy ország labdarúgásának fejlődésében igen fontos szerepe jut annak, hogy mennyire jók a játékvezetői. Állítjuk, liogy a jó játékvesetök helyes irányba tudják terelni a labdarúgást, a gyengék pedig elsorvasszák. A Játékvezetőktől függ ugyanis, hogy egy országban férfias, kemény! labdarúgást játšzanak-e. És a játéíi-SI izvesztija írt vezércikket » sportról vezetőktől függ, hogy nyilt vagy J ^ ^^^ újafa

b ^^irnú „Az akarat, a férfiasság, az erély emberei" Sporttárgyú vezércikk a Lityeraturnaja Gazjetában A Szovjetunióban nem tartozik a ritka esetek közé, hogy a sportlapok mellett a nagy politikai! vagy művészeti lapok is első oldalakon foglalkoznak a szovjet testnevelés és sport egyegy időszerű kérdésével. A közelmúltban például a Pravda, majd pedig az alattomos futballt játszanak-e. Tudjuk, hogy a Szokol komoly nevelő munkatervet tűzött kl maga elé. így mi nem akarunk itt. tanáccsal szolgálni. Csupán pontokba szedve próbáljuk mindazokat a hibákat felsorolni, amelyeket a játékvezetőink működésében eddig tapasztaltunk. Akadhat köztük talán egy-kettő, amit fel is lehetne használni. 1. A játékvezető ne tegeződjék a játékosokkal. (Ezt persze nem lehet előírni. Nem vitás azonban, vezércikk látott napvilágot a szovjet sajtóban, ezúttal a Lityeraturnaja Gazjcla (Irodalmi Üjság) első oldalán. A cikk címe: „Az akarat, a férfiasság, az erély emberei." Alább közlünk részleteket a vezércikkből: ,,Az elmúlt évben a bjelorusz atléták csúcstáblázatán új név tűnt fel a magasugrás rovatában. Az új név birtokosa: V. Miszjuk. Ki ez az új köztársasági csúcstartó? A testnevelési fő'skola hallgatója, aki hogy a játékvezetővel tegeződő vi-- tök

é|

etesen elsajátította a magasugrás MZi-invhflTi lpvft iátrlrrvc mája hnno-nt 1 . . . . . ezonyban levő játékos más hangot használ a pályán, mint az, aki nincs bensősőges viszonyban a játékvezetővel.) 2. A játékvezető igyekezzék elkerülni azt, hogy játékosokkal kártyázzék, vagy együtt iddogáljon velük. (Ennek azonban tapintatosan kell történnie. Ne legyen az a látszat, mintha a játékvezető a játékost alsóbbrendünek tartaná magánál. A játékossal való érintkezés legyen barátságos, szívélyes, sőt kedélyes, mint ahogy a mai sportemberek között természetes is. De „bratyizás" ne legyen!) 3. A játékvezető vigyázzon arra, hogy el ne hízzék! Mérkőzést végigvezetni. Van olyan sportteljesítmény, mint a mérkőzést végigjátszani. Kövér embertől komoly értékű sportteljesítményt várni nem lehet. (A kivétel csak erősíti a szabályt.) Sem a játékos, sem a közönség* tccnikáját? Az egész országban ismert sportmester? Nem. V. Miszjuk — egyszerű kolhozparaszt, a „Pobjeda" (győzelem) mezőgazdasági termelőszövetkezet testnevelési kollektívájának tagja. A ,,Pobjeda"-koIhoz a pinszki terület ivanovai kerületében van. Az ország másik végében Szolonova, a rosztovi kolhozista lány a 100 méteres síkfutásban jobb eredményt ért el, mint Párizs 1950. évi 100 méteres bajnoknője. Osztousko, az azovi halász, 5000 méteren éppen olyan időt futott, mint a legjobb japán hosszútávfutó. Még tovább sorolhatnánk a hasonló példákat, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy a szovjetnép miyen egészséges. Ugyanakkor akármelyik kapitalista országban a falusi sportolónak a profi sportoló fölött aratott hatana ki. Természetesen a kapitalista országok sportolóinak egves csúcseredményei még magasabbak, mint a szovjet sportolók csúcseredményei. De a ml csúcseredményeink és általában eredményeink termésiete úgy különbözik a burzsoá profi sportolókétól, mint ahogyan s világos különbözik a sötéttől. A kapitalista ország sportolójának csúcseredménye csak annak az egy embernek az eredménye, akinek a sporttal való foglalkozás a meggazdagodás, az üzlet forrása, aki ha egyszer elérte a dicsőséget, nem válogat eszközökben. A mi szov jet csúcseredményeink nem az egyesek fáradozásainak eredményei, hanem azokban benne van » sportolók ezreinek az igyekezete, alapjukat a város és a falu sportolóinak milliós serege rakta le. Minden csúcseredményünket a tömeges testnevelési a bajt | és sportmozgalom hívta életre. f.ppen ezért nem kétséges, hogv minden évben több é» több világcsúcseredményt érnek el a szovjet sportolók. Még a szovjetállam létezésének h*nalán mondta Vlagyimir Iljics Lenin: nem bízik az olyan játékvevezetőf sonló győzelme nagy szenzációt válben, akiről feltehető, hogy nem tud futni, nem bírja az iramot. Az elhízott sportember mindig gúnyos derültséget kelt a nézők körében. 4. Sok függ az első fellépéstől. Attói, ahogyan a pályára lép a játékvezető. Ne várakoztassa meg a közönséget vagy a csapatokat, jj&yekezzék rögtön a pályára lépő játékosokkal együtt megjelenni. Csendben, szerényen, feltűnés nélkül. Nem mondjuk, hogy ezzel már nyert Ugye van, de így egyetlen néző epés megjegyzését nem kell eltűrnie és legalább kedvező légkörben indíthatja el a játékot. 5. A pályáralépés után a játékvezető első ténykedése az legyen, hogy megvizsgálja a kapuhálókat. Nem is hiszik el, milyen fontos ez. Hányszor tapasztaltuk mérkőzés közben, hogy milyen bajt okozhat az, ha a kapufa mellett, vagy a kapufa alatt, vagy a földön lyukas a háló. Milyen egyszerű ezt Így elkerülni. 8. Ha sáros vagy vizes a pálya talaja, a játékvezető ne kerülgesse a pocsolyákat úgy, mint a macska a forró kását A játékos sem kerülgeti ki a sáros vagy vizes részt, ha a helyzet úgy kívánja. Álljon ez a Játékvezetőre is! Ha a közönség észreveszi, hogy a játékvezető finnyáskodik, rögtön ellene fordul. 7. A Játékvezető mindig udvariasan beszéljen a Játékosokkal. A higgadtság, az udvariasság mindig megnyeri a közönséget és leszereli a játékosokat is. Sohase szégyenítae meg a játékost a közönség előtt. A közönség egyik részének ugyan ea tetszik, a másiknak azonban nem. Leshet, hogy éppen a nagyobbik résznek nem tetszik. Ez fölöslegen, helytelen, hangulatrontó. A figyelmeztetéseket se tegye cézári modorban! 8. Minden nézeteltérés, keményebb ftsziecsapás vagy dühösködés után, amikor azt a játékvezető lefújta, igyekezzék kézfogással elintézni az érdekelt játékosok között támadt esetleges nézeteltéréseket. Ez nagyon sportszerű és a közönségnek is tetszik. 9. Nagyon fontos, hogy a játékvezetői síp hangja olyan erős legyen, hogy a pálya minden részében félreérthetetlenül hallani lehessen. A közönségnek nem elég. ha azt látja, hogy megáll a játék. A nép hallani akarja a síp hangját. 10. A játékvezetőnek nemcsak futnia és rohannia kell, hanem helyezkedni ;s tudnia kell. Jaj annak a játékvezetőnek, aki egy támadást azzal akadályoz meg, hogy a labda Útjában lábatlankodik. 11. Bármennyire is csalogató, hogy lefújás után az eltévedt labdát ,,A mi munkás országunknak szüksége van a testileg erős, a férfiasság, az erély és a kitartás embereinek milliós seregére. Övék a jövő és ők vívják ma jd ki a jogot, az emberi társadalom új alapjainak lerakására." A kommunizmus az emberi szellem magasabbrendű szépségét és az emberi test magasabb fejlettségét jellemzi. A jövő erősakaratú férfias, energikus, kitartó emberei, akikről a nagy Lenin beszélt — ezek a mi kortársaink. Ezeket nevelte föl a lenini eszme zseniális továbbfejlesztője, Sztálin elvtárs. Ezeknek az embereknek a kezemunkájával épül a kommunizmus magasztos épülete. A Bolsevik Párt és Sztálin elvtárs állandóan gondoskodik népünk fiatalságának fizikai neveléséről, a dolgozók egészsége és jómódja a sztálini gondoskodás egyik fényes megnyilvánulása. Már a szovjet hatalom kezdetén állami fontosságú ügynek tekintették a testnevelést. Harminchárom év alatt a sportolók többmilliós tömege nevelkedett fl nálunk. Csodálatos stadionokat, sportcsarnokokat, vízitelepeket és sítelepeket építettek ennek i hatalmas, életvidám seregnek. A testnevelési intézetek és technikumok évenként minősített edzőket, oktatókat és tanárokat bocsátanak a sport rendelkezésére. Legjobb sportolóinkat — akárcsak az ipar újítóit, a mezőgazdaság élmunkásait, a tudomány, a kultúra, a művészet jeles képviselőit — az állam érdemrendekkel és érmekkel tüntette ki. Molotov elvtárs mondta: ..Sportoló ifjúságunk és annak sikerei élénk bizonyítékai országunk felemelkedésének, népűnk egészségének, magabiztosságának, saját erejébe és jövőjébe vetett hitének." Két évvel ezelőtt a Bolsevik Párt Központi Bizottsága határozatot hozott a testnevelés és a sport továbbfejlesztésére vonatkozóan. A sikerek, amelyeket sportolóink azóta elértek, feltétlenül nagyok. De ha ma az egyszerű kolhozsportolók jobb eredményeket Is érnek el, mint a burzsoa-bajnokok, ez még csak azt bizonyítja, hogy milyen hatalmas lehetőségek nyíltak meg minden sportoló előtt a szovjet testnevelési rendszerben. Csak elmúlt évben alakultak meg Ukrajnában, Grúziában, Bjelorusszijában, Lettországban kolhozsportegyesiiletek, de máris a falusi sportolók százezreit egyesítik magukban. Ezeknek az egyesületeknek már saját nyári és téli telepeik vannak. Most szervezték meg az OSzSzSzK falusi sportotóinak egyesületét, a ,,Kolhoznyik"-ot, a kolhozfalu legerősebb és legszámottevőbb sportegyesületét. A tömegsport fejlődésével szoroi kapcsoltban áll a színvonal emelkedése is. „Ai aranyérmek csillogása, amelyeket i svéd tornásznők a világbajnok- I ságon szereztek, elhalványult a szovjet ' női csapat tudásának csillogása mellett." — Ezeket írta a „Dagens Nyheter" című burzsoá lap a szovjet tornásznők szereplésével kapcsolatban. Tornászaink 1950-es svédországi, labdarúgóink norvégiai, sakkozóink magyarországi, lengyelországi és olaszországi, atlétáink belgiumi, csehszlovákiai és romániai, birkózóink, ökölvívóink finnországi győzelmei nemcsak sportszempontból jelentősek. Ezekkel a győzelmekkel a szovjet sportolók még jobban erősítik a szocializmus nagy országát, amely a békemozgalom élén áll. Még jobban fölkeltik iránta a külföldi dolgozók rokonszenvét, tehát a béke ügyét szolgálják. Nagy eredményeket ért el sportunk, de ezek az eredmények természetesen lehetnek még nagyobbak és kell is, hogy azok legyenek." Ezután rámutat azokra a hiányos ságokra, amelvek néhol még a fejlődés útjában állnak. Egyes köztársaságokban például már hosszabb ideje nem javították meg a csúcseredményeket a különböző sportágakban. Ez a gyenge sportnevelési munkával magyarázható elsősorban, továbbá azzal, hogy kevés figyelmet fordítottak kezdő sportolókra. Néhány helyen megelégedtek azzal, hogv sok fiatalt szerveztek be a GTO-mozgalomba, de arra nem fordítottak gondot, hogy későbbiek folyamán is rendszeresen sportoljanak ezek a fiatalok. Kifogásol ja a vezércikk azt is, hogy egyes skolákban kevés órát adnak testnevelés számára és nem mindenütt működnek az iskolánkíviili sportkörök és szakosztályok. Bírálja a cikkíró az össz-szövetségi Testnevelési és Sportbizottság munkáját is és megemlíti többek közt, hogy ném minden sportágat részesít kellő figyelemben. Bírálattal él a szovjetírók felé Is. Ezt írja: „Meg kell említeni, hogy íróink nem nagyon népszerűsítik, propagálják testnevelést és a sportot. Vájjon olyan sok regényt, elbeszélést, szcenárumot, síndarabot írtak már erről a hálás témáról?" Igy fejeződik be a vezércikk: „Mihail Ivanovics Kalinin a testnevelés és a sport jelentőségéről beszélve hangsúlyozta, hogy ,,ezek fon tos tényezői az egészséges, erős, ügyes, találékony, bátor, akadályt nem ismerő, magabiztosan előrenéző ember kialakításának." Ilyennek akarja látni népünk fiait és lányait — a kommunizmus fiatal építőit. Ezért növekedjék, erősödjék hónapról-hónapra, napról-napra sportunk vllágdicsősége! Kapcsolódjanak be a szovjetemberek újabb milliói a sportolásba, hogy mindegyikük büszkén mondhassa magáról: Munkára ít a haza védelmére kész!" Soft fitóa íapassíaffiaíő még mai jdíéftunftóait — mondja Ürge István, az ODEVA Trenčín játékosa Évekkel ezelőtt egy vékony, barna gyerek tűnt fel a dornkappeli grundokon. A kis Pista nagyon szerette a labdát. Állandóan azzal látszott — sokszor iskolaidő alatt is — és boldog volt. ha minél több gólt ríighatott a dornkappeli utcai csapatokban a kábátokból jelzett kapuba. *Pistikét<r felfedezték és a dornkappeli gyermekcsapatba került, majd egy év múlva az akkor alakult bratislavai Egyetértés ificsapatában találjuk a vékony Pista gyereket, ftoitid atat kellett megtennie, amíg eljutott az egyszeri munkásgyerek a >nagy« csapatba. Még csak 16 éves volt Pista, mikor a bratislavai Vas ligacsapatába került. De talán hallgassuk meg inkább Ürge Istvánt — mert 6 az a dornkappeli nevelés s jelenleg az Odeva Trenčín jobbösszekötóje. — Bizony még ma U Ht-szke vagyok arra, hogy az akkori bratislavai Vas ligacsapatába ilyen fiatalon bekerülhettem. Még alig voltam 16 éves t már ligameccseken vettem részt. 1945 után Galánta, majd Trencsénben a TTS-nél rúgtam a labdát. De aztán közben a izívem csak hazahúzott. S így kerültem a Dynamitkához De nem sokáig maradtam Bratislavában. Tavaly újra visszakerültem Trencsénbe az Odevához. Ürge már régebben befutott játékos Szerénysége, találékonysága, hozzásegítették, hogy jó futballista legyen. a játékvezető lábbal küldi rendeltetési helyére, — ne tegye! Ha sikerül neki, attól még nem lesz nemzetiközi bíró! Ha viszont nem sikerül, akkor jönnek a gúnyos megjegyzések! Egész fellépését elronthatja. Különösen ne rugdalózzék olyan játékvezető, aki sohasem volt labdarúgó. 12. Bármennyire Is szidalmazza a közönség a játékvezetőt, n« öntsön olajat a tűzre azáltal, hogy erre kihívó viselkedéssel válaszol! Ne tekintsen fel dühösen a tribünre, ne tegyen úgy, mintha keresné a sértegetőt. A nézőtéri rendcsinálást bízza a rendezőségre. 13. A partjelzővel való jó együttműködés sikert Jelenthet a játék. vezető számára. Mérkőzés előtt alaposan meg kell beszélnie az együttműködés módját. Ez az összhang elengedhetetlen feltétel. 14. A sorfalnak ne inteen a játékvezető, hogy a játékosok álljajanak a labdától kilenc méternyire. Fusson oda rögtön és mérje ki a kilenc méternyi távolságot. 15. A játékvezető a játékos megszólításához használjon illendő formát. Mondja neki X. sporttárs vagy X. barátom. De mindenkinek a nevéhez ugyanazt a jelzőt tegye. Mindenki egyforma legyen a számára. ö ö ü 16. Ne feledjék «ä a játékvezetők azt, hogy gólt vagy part dobást csak akkor ítélhetnek, ha a labda teljes terjedelmével átjutott a kapuvonalon vagy a partvonalon. Partjelzőink állandó hibája, hogy azonnal intenek, amint a labda elérte vagy csak fél terjedelmével haladta túl a vonalakat. 17. Kapusaink sokszor hat-hét lépést i» tesznek a labdával, amíg végre elrúgják, vagy a földhöz verik. Ez szabálytalan és a játékvezetőink ezt nem büntetik. Elég talán ennyi. Nem állítjuk, hogy újszerű dolgokat írtunk, hiszen legtöbb dolgunkat a szabályok is előírják. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy a fent felsoroltakból sokat nem vesznek figyelembe, mert nem tulajdonítanak azoknak fontosságot. Pedig talán az is... Van játékos-intelligenciája. Az úgynevezett ész-csatárokhoz tartozik. Az a játékos, aki leteszi a labdátI — Hány éves? — kérdezzük. — Huszonötéves vagyok. így még van hátra jó pár évem. Pedig én már eddig több mint 10 évi aktív működésre tekinthetek vissza. — Hogy érzi magát az Odevánál? Elégedett? — Itt? Hát lehet valaki az Odevánál elégedetlen? Nagyszerű szellem van itt kérem. Nagyon jó itt az Odevánál, a gyári munkahelyemmel is nagyon elégedett vagyok. Komolyan mondom, nem is hittem volna, hogy ilyen szeretettel fogadjanak vissza a fiúk. Régi barátként kezelnek és úgy érzem magamat itt, mintha mindig ide is tartoztam volna. — Miben látja az Odeva sikereinek titkát? — Nagyon sok minden közrejátszik ebben — mondja. — A fiatalok és öregek helyes elvegyülése, a vezetőség éles látása és szakértelme, a jó kondíció és nem utolsó sorban az, hogy valamit azért tudunk is játszani. Hogy mást ne mondjak, akad nálunk egy-két ritka tehetség is. Dr. Mrázikbót is mi csináltunk »gólkirályt«. — No és milyen »fantáziát« lát a csapatában a jövőt illetően? — Nincsen itt semmire sem szükség. Tudunk mi futballozni. Tavaly is kijött az, ami a csapatban rejlett. S ki kell jönni a tudásunknak és el kell foglalnunk azt a helyet, amit ki is érdemelünk. Trencsénben sokat fejlődött Ürge. Igazi építő csatár, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy a gólokat neki kell rúgnia. Hátra megy, ha kell a saját kapujáig. Egyformán segít a hátvédeknek és a, fedezeteknek is, de nem feledkezik meg soha az építésről, valamint arról, hogy góllövö formában lévő társait kiszolgálja. — Tisztában van feladatával? — Teljes mértékben. Feladatom az, hogy a mérkőzéseken a lehetőség szerint tehermentesítsem védelmünket is. Összeköttetést tartsak fenn a védelem és a támadólánc között, futtassam a szélsőinket s jó labdával lássam el a partnereimet s góllövő helyzetbe hozzam őket. Azt hiszem, megfelelek ennek a nehéz feladatnak. — Mi a véleménye a mai csatárjátékról? — Valóban sok hiba tapasztalható még játékunkban — mondja szerényen. — Még nem elég színes és változatos a játékunk. Csatáraink még nem mozognak eleget, állva várják a labdát. S legnagyobb hibánk, hogy nem vállalkozunk lövésre. Alig-alig meri rászánni magát egy-egy csatár arra, hogy már a 16-osról löiiönl Valahogy nem tudják a csatárok magukat lövőhelyzetbe hozni. Igaz, hogy ebben a védelmek is »ludasak«, egyre jobban a vérükké válik a WM-rendszer. A ráállás ... Baj az is, hogy legtöbb csatárunk nem kétlábas, valamelyik lábuk »süket«. Sokszor adódik olyan helyzet, hogy valamelyik támadójátékos megszabadul a védőiétől, de nem tud azonnal kapura lönl, mert a labda éppen a »rossz« lábára került. — Mit tenne a hibák kijavítására? — Véleményem szerint rengeteg labdaedzést kellene végeznie minden játékosnak, de főleg a csatároknak. Csak tökéletes technikai készséggel lehet valaki »úr« a labda felett. Nekünk öszszekötőknek sokat kell használnunk a helycserés támadásokat, sok keresztlabdát kell adnunk. S nekünk is eredményeseknek kell lennünk és nemcsak az előkészítésre kellene ügyelnünk. — Ezek lennének az én szerény véleményeim — mondja Ürge barátunk. S mennyire igaza is van. Mennyire látja a hibákat. De majd aztán most neki is ezeket be kellene tartania. — Miiven poszton szeret játszani? — A iobbösszekötő helyén érzem most a legjobban magamat. Bár játszottam baloldalon is. S az Egyetértés első csapatában középhátvéd is voltam. — Remélem, az új szezonban is megálljuk maid a helyünket — mondja búcsúzóul Ürge Pista. CľJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Bratislava. Jesenského 8 sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-16, kiadóhivatal 262-71 Köés felelősszerkesztö: Lőrtncz Gyula, feladó és Irányító postahivatal: Bratislava n. Nyomja és kiadja a Pravda Nemzeti Vállalat Bratislava. Kézratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540 % <vre 270.—, Vi évre 138—, 1 hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szám) előfizetése 1 évre 150.—, % évre 75.—, Vi évre 40.— Kčs. A KÉPESKÖNYV előfizetése egy évre NÉPNAPTAR-ral együtt 100 Kčs. A Köztársaság boldog ifjúsága a Szokol soraiban meneteli