Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-20 / 117. szám, vasárnap

99 Szovjet tapasztalatokat erdészetünkbe a yorsavi folylaíjuk a mezőgazdaság erdősítéséi 1955-ig több mm /110.00 hektárt erdőstlüvi k be. 1953 -tg 8000 hektáron ü Ifetü yi k szélfogókat (Bnánik Az erdő a rendes gazdálkodás egyik fontos feltétele Az ember hosszú évi tapasztalatok és megfigyelések során arra a meggyőződésre jutott, hogy az erdős vidékek a szárazságok idején kisebb mértékben vannak veszélyeztetve, mint az erdőtlen vidékek, amelyek teljesen ki vannak téve a szelek káros hatásának. Erről világosan meggyőződhettünk főleg 1947-ben, amikor országunk legtermékenyebb, de egyúttal legkevésbbé erdős részén, Dél-Szlovákiában, a szárazság következtében igen rossz volt a termés. Ez a katasztrófa figyelmeztetett bennünket arra, hogy tanulnunk kell a Szovjetunió hosszú évi tapasztalataiból és tudományos ismereteiből. A gigantikus sztálini-természetátalakító terv nagy mértékben számol ott az erdők és a szélfogók segítségével. A Szovjetunióbon meggyőződtek arról, hogy az erdő igen nagy szerepet játszik a csapadékért és a magas termésért folyó harcban. Az újonnan ültetett erdők és szélfogók támogatják a sztyeppel mezőgazdaságot. Védő erdőövezetek nélkül még a füves vetésforgó rendszerrel sem lehet jelentősebb eredményeket elérni. A szárazság elleni védekezésre nem elegendőek a záporok és a felhők, amelyek a legtöbb esetben csak árvizet és kárt okoznak. A csapadék tartósabb megtartására mind a földben, mind a levegőben a mérvadó szerepet a gyakori, de mérsékelt esőzések játszák. Az ilven esők nagyon kedvezően hatnak főleg akkor, ha a növények fejlődési idejében arányosan el vannak osztva. Ezt pedig csakis az erdők, a szélfogók, a halastavak stb. tudják biztosítani. Nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy patakjaink és folyóink a tavaszi esőzésekkor és olvadáskor elhagyják medrüket és ezzel nagy károkat okoznak a környező földeken. A legnagyobb „érdeme" ebben az erdő kiirtásának van. Ismeretes az a tény, hogy az erdő nemcsak, hogy megvédi a talajt, hanem szabályozza a csapadékot ls. Ez nemcsak a gyakorlati emberek megfigyeléséből ismeretes, hanem ezt bizonyították be a kutató Intézetek is különböző pontos mérési módszerekkel. Az 1.600 méteres tengerszin feletti magasságban évente átlag 180 nap esik és körülbelül 1.200 mm a csapadék. Tehát az erdős vidékeken — hegyeken, csaknem minden másnap esik. Ezzel szemben, 48 év feljegyzéseit figyelembe véve kiszámították, hogy az erdőtlen síkságokon 280 méteres tengerszin feletti magasságban 10 év alatt 320—370 mm, 14 év alatt pedig 402—478 mm csapadék volt csupán. A bő esőzésből a víznek csaknem 40 százaléka a folyókba és a patakokba jut, a többi pedig beszívódik a földbe és elpárolog a levegőbe. Nyáron a bő esőaések alatt, télen pedig az olvadás idején a nedvesség csaknem teljes mértékben beszívódik az erdős talajba, amely kevésbbé fagyott meg a tél folyamán, mert a fák koronáit ettől megvédték és a humuszos réteg is megakadályozta az erős megfagyást. Az erdős vidékeken a talajnedvesség tartalmából évente hektáronként csupán 80 mm nedvesség párolog ki. A humusznélküli földekből az erdős vidéken azonban hektáronként már 200 mm, a

x erdőtlen vidékeken pedig 510 mm nedvesség párolog el. V. R. Viljamsz szovjet tudós egyik könyvében a kamenszkósztyepnái kutató intézet gyakorlatából hoz fel egy példát. Az évelő fűfélék után vetett tavaszibúza a szabad sztyeppés vidéken, a kamenal sztyeppén 130 kg-al több termést adott hektáronként. Ha ugyanilyen feltételek mellett még trágyázást ls alkalmaztak, akkor 230 kg-al emelkedett a termés. Ugyanezt a kísérletet elvégezték erdős vidéken is, ahol 470 kg-al, trágyázással pedig 810 kgal termett több, mint az erdőtlen vidékeken. A védő erdőövezetekkel ellátott vidéken 1939-től 1948-ig eltelt 10 év alatt a sztyeppéken az őszi búzánál 22 százalékkal, a zabnál 9 százalékkal, a napraforgónál 14 százalékkal, a tavaszi búzánál pedig 4 százalékkal emelkedett a termés. A kamennai sztyeppén végzett kísérlet, amelyet több évtizeden keresztül folytattak, bebizonyította az erdő hatalmas jelentőségét. Az elmúlt 10—12 év alatt tett kísérletek pedig arról tanúskodnak, hogy az erdöövezetek hatása olyan nagy lesz, hogy az egész füves-vetésforgós gazdálkodást csakis erdőövezetekkel egybekapcsolva valósítják meg. Az erdőövezetek legnagyobb jelentősége abban van, hogy mérséklik a nagy forróságokat, fékezik és gyengítik a szelek gyorsaságát, megtartják a nedvességkészleteket, megakadályozzák, hogy a csapadék azonnal a folyókba kerüljön és megakadályozzák a folyók nedvességtartalmának azonnali kipárolgását. Azokon a földeken, amelyek ertlőövezetekkel vannak körülvéve, több a hó és egyenletesebb rétegeitben esák. Ezért a talaj nem fagy be annyira, a hó tavasszal eltűnik, 5—13 nappal lassabban és a felolvadt hó nagyrésze beszívódik a földbe. Az erdőtlen vidékeken minden négyzetméter szántóföld 20 liter vizet, az erdős vidékeken pedig több mint 425 liter vizet szív magába, vagyis az erdős vidéken húszszor annyi nedvesség kerül a talajba, mint az erdőtlen vidéken. Az erdőövezetek lehetővé teszik a talajvíz nagymértékű összeverődését. Az év folyamán aztán ez a talajvíz elosztödik, úgyhogy biztosítva van a talaj egyenletes nedvességtartalma. Ennek különösen a száraz években van nagy jelentősége. 1946-ban a kamennái sztyeppén igen nagy volt a szárazság. A szabad sztyeppéken a növények elszáradtak, az erdős oázisban azonban a 3 százalékkal több nedvességgel bíró talaj lehetővé tette a termés megmentését. Ezek a sikerek megmutatták azt az utat, amelyen haladni kell a szárazság elleni harcban. Ezért a szovjetkormány 1947-ben elfogadta a szárazság elleni harc részletes tervét, a Szovjetunió európai részeinek sztyeppés vidékein. Ezen terv szerint az elkövetkezendő 10—15 év alatt 8 hatalmas erdőövezetet létesítenek, amely megvédi a föideket a száraz szelek ellen, amelyek a múltban elhordták a termékeny földet és az egész vidéket csaknem sivataggá változtatták. Ezen az akción kívül még az egyes kolhozok és szovhozok is több mint 6 millió hektáron létesítenek erdőövezeteket az állam segítségével. A talaj öntözésére hatalmas vízgyűjtőket és sokezer halastavat létesítenek. Nálunk Szlovákiában annak ellenére, hogy az ország 34 százaléka erdős, a déli részek nagyon gyakran szenvednek kárt a szárazság miatt. A komáromi járásban például a talajnak csupán 2.5 százaléka, az érsekújvári járásban pedig csupán 2.2 százaléka van erdősítve. Dél-V zlovákiában az éghajlat elég bizonytalan a mezőgazdasági termelés számára. Gyakoriak a szárazságok és a szelek. Igaz ugyan, hogy a csapadék mennyisége évente 608 millimétert tesz ki, de ennek elosztása nagyon kedvezőtlen. Májusban és augusztusban alig van bő esőzés. Ebben az időben gyakoriak a délkeleti szelek és mivel a napi hőmérséklet sokszor a 40 Celzlusz fokot is eléri, a talaj nagyon felmelegszik. Ha most figyelembe, vesszük azt, hogy a talaj ezeken a vidékeken könnyű, sőt sok esetben csak por, érthető, hogy a nyár folyamán a növények teljesen kiszáradnak. Tarlóba vetett takarmányt termelni ezen a vidéken például mindig igen nehéz volt. Az idősebb emberek beszédeiből és tapasztalataiból tudjuk, hogy amikor a Duna tavasszal 5—6 km. szélességben is kiöntött, a nedvesség az alacsonyabb fekvésű vidékeken pár hónapon keresztül is megmaradt. Ezeken a helyeken sok nyárfa és fűzfa volt ültetve, ami lehetővé tette a kedvezőbb időjárást és ezzel a termés is biztosabbá vált. Ma a viszonyok egészen mások. A Duna szabályozásával és a különböző gátak létesítésével sok fát kivágtak, a vidék fa nélkül maradt és mocsarak, halastavak sincsenek nagyobb számban. Az éghajlat ezáltal kedvezőtlenebbé válik, a termés bizonytalanabb, néha katasztröfálisan rossz, alig terem valami, máskor pedig Igen bő. A fentemlített tények, világosan rámutatnak a szárazság és a vizbőség okaira és azt bizonyítják, hogy a leveles és a kevert erdők gazďálkodnal; a legjobban a nedvességgel és ezek védik a legjobban a Hogyan folyik a növényi termékek beszolgáltatásának szétírása Szlovákiában A tavaszi munkák befejezése mellett falvainkban és EFSz-inkben egy politikailag és gazdaságilag igen jelentős kampány, a növényi termények beszolgáltatásának szétírása van folyamatban. Ebbe a kampányba belekapcsolódtak a népi közigazgatás szervei, a Nemzeti Arcvonal egyes szervei, a tömegszervezetek, az EFSz-ek és a kisés középföMművesek. A kampány eddigi eredményei arról tanúskodnak, hogy a fentemlített szervek tudatában vannak annak, hogy a növényi termények beszolgáltatásának idejében való és igazságos szétírásától függ dolgozó népünk élelmiszer-ellátásának biztosítása. Ezért arra törekszenek, hogy megrövidítsék a tervszétírás elvégzésének idejét és hogy mennél több teiVen felüli beszolgáltatásról szóló s-erződést kössenek a földművesekkel, de főleg az EFSz-ekkel. Ami a szervezési és technikai előkészületeket illeti, a felvásárlási feladatok szétfrását a kerületekben és a járásokban május l-ig befejezték. Kivételt képez itt az eperjesi kerület, A két hektáron aluli földművesek beszolgáltatásának átszámítási kulcsa A két hektáron aluli földművesek számára a járási Nemzeti Bizottságok az idei növényi termények beszolgáltatásának szétírásánál hektáronként 150 kg kenyérgabonát állapítottak meg. A kenyérgabona helyett a következő terményfajtákat lehet beszolgáltatni: 150 kg kenyérgabonának 150 kg sörárpa vagy 200 kg takarmányárpa, vagy 200 kg zab, vagy 150 kg kukorica, vagy 100 kg hüvelyes, vagy 30 kg mák, vagy 800 kg burgonya, vagy 40 kg sertéshús, vagy 400 darab tojás, vagy pedig 300 liter tej felel meg. Idejében vessük el a lent Amint tudjuk, országunkban az ipari növények s így a len termelése is nagyon fontos feladat. Éppen ezért a földművesek, az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodók ls tudatában kell, hogy legyenek annak, hogy jó lentermést csak akkor lehet elérni, ha a len idejében el van vetve. Ennek ellenére egyes községekben még mindig azt kell tapasztalnunk, hogy a kedvező időjárás dacára sem vetették még el a lent. Szükséges, hogy a lentermelök figyelmét felhívjuk a multévi rossz lentermés okaira, amelyet főleg a kései vetések okoztak. A későn vetett len nem bírja a szárazságot és kikelése után a fiatal csírát a földi bolhák elpusztítják. Közismert dolog az is, hogy a földi bolhák a meleg időjárás beköszöntével jönnek elő és éppen ezért a lent legjobb még a hűvösebb idők alatt elvetni, mert így a lenvetéseket megóvhatjuk a földi bolhák pusztításától. A korábban vetett len még akkor is értékesebb, ha alacsony növésű is, mert nagyobb és jobb rosttartalma van, mint a kései vetésűnek. A legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk Baka község lentermelőiről, akik kötelezettségvállalásukat, hogy a lent május l-ig elvetik, 100 százalékosan teljesítették. A bakai lentermelők mindig jó példával jártak elől s bizonyos, hogy szorgalmas munkájuk eredménye a len idei termésében is meg fog mutatkozni. >Trepa< nemzeti váltalat, Dunaszerdahely. ahol a járásoknak csak május 5-e körül adták át a felvásárlás' feladatok irányszámait. A járási Nemzeti Bizottságok túlnyomórészt betartották az időrendi tervet és május 8-a és 11-e között továbbították az irányszámokat a helyi Nemzeti Bizottságokra. Itt az eperjesi és kassai kerület kissé hátramaradt, mert csak május 14-én továbbították az illetékes helyekre az irányszámokat. A kerületi Nemzeti Bizottságok mindenütt kinevezték az egyes járások számára az oktatókat, akik hivatásuknak eleget tesznek. A járásokban tartózkodnak és állandóan figyelemmel kísérik a terv szétírását és jelentést küldenek róla a kerületi Nemzeti Bizottságnak. Hasonlóképpen a járási Nemzeti Bizottságok is küldenek oktatókat a falvakba. Mind a kerületi, mind a járási Nemzeti Bizottságok oktatói számára május 13-a és 14-e között iskolázást tartottak. Az oktatók kiválasztására igen nagy gondot fordítottak. A tervszétírás időrendi tervének kidolgozásában az egyes járásokban ós községekben több helyen jól jártak el. Ki kell emelni a malackai és az iglói járást. A malackai járási Nemzeti Bizottság megegyezett a helyi Nemzeti Bizottságokkal és a Nemzeti Arcvonal szerveivel a pontos és részletes időrendi tervben. A meggyőző politikai kampányról is tárgyalt a fentemlíett szervekkel. Időrendi tervük szerint az egyes községekben a tervszétírást május 13—19-ig elvégzik, május 19-én tömegbeszélgetést tartanak a földművesekkel, mégpedig személyesen és kollektív módon is, úgyhogy május 20—29-ig összközségi tervek aláírását is megvalósítják. Meg kell említeni a gölnici és verebélyi járás', ahol bizony kissé lemaradtak ezen a téren. Ami a tervszétírási munkálatokat illeti, a kukorica, a korai burgonya és a többi termények felvásárlásának feladatalt az összes kerületekben szétírták a járásokra; a községekben is teljes gyorsasággal folynak a szétírási munkálatok. A járási Nemzeti Bizottságok a magasabb típusú EFSz-kel való megbeszéléseket a beszolgáltatással kapcsolatban idejében elvégeztek. Csupán a késmárki, a nagykaposi és a bártfai járások maradtak le. A kassai kerület ja:á

r i tömeges meggyőző tevékenységet folytattak május 13-tól 14-ig. A többi kerületek járásaiban is megmutatkozik ez a törekvés. A kassai kerületben a fentemlített akcióba nagyon tevékenyen bekapcsolódtak a Nemzeti Arcvonal szervei. Emellett a járási székhelyeken több szervezet védnökséget vállalt valamely község felett. A járások kötelezték magukat, hogy segítséget nyújtanak a népi közigazgatásnak a földművesekkel való beszélgetésekben. Képzett népnevelőket és agitációs dolgozókat küldenek a közs'gekbe. Ennek köszönhető, hogy a kerületben már 16 EFSz és a községek egész sora vállalt magasabb beszolgáltatási feladatokat. A növényi termények beszolgáltatásának szétírásában azonban hiányosságok fordultak elő. Fontos ezért, hogy azok, akik a tervszétírásban résztvesznek, részletesen ismerjék az új iránymutatásokat és ne támaszkodjanak a mult évi tapasztalatokra. Nagyon ajánlatos, hogy az egyes járások és községek a cseh vidékek mintája szerint folytassanak versenyt a szétírási munkálatokban, főleg a gyorsaságban és a legtöbb terven felüli kötelezettségvállalás elérésében. A jelen időszakban a legfontosabb feladat, hogy feltárjuk a beszolgáltatási tartalékokat. Az egyes községek csakis így tudják majd teljesíteni, sőt túlteljesíteni beszolgáltatási kötelezettségüket. A beszolgáltatási kötelezettségek megszilárdítása terén az eredmények még nem egészen kielégítőek, ezért nagyobb figyelmet kell fordítani erre a kérdésre a földművesekkel való beszélgetések alkalmával. Hogy vannak tartalékok az egyes járásokban, az biztos. Hasonlóképpen nem fordítanak elegendő figyelmet az egyes községekben a példás szétírásra, pedig a példás szétírásnak az a célja, hogy gyakorlati példákkal rámutasson azokra a problémákra, amelyek a tervszétírásnál előfordulhatnak és amelyeket még a legjobb oktató sem tud jóvátenni. El kell továbbá távolítani azokat a hiányosságokat, amelyek a két hektáron aluli földművesek számára való beszolgáltatási kötelezettségek szétírásánál előfordultak. A gölnici, szakolcai, és a korponai járásokban például több ilyen hibát találtak. Fontos ezért, hogy a tervszétíró bizottságok tartsák magukat a megadott útmutatáshoz. Meg kell magyarázni a két hektáron aluli földműveseknek, hogy beszolgáltatásukkal ők is hozzájárulnak dolgozónépünk élelmiszerellátásához és hogy. nem fontos, hogy kenyérgabonát szolgáltassanak be. A kiadott kulcs szerint kenyérgabona helyett más terményt is beadhatnak. Az állami traktorállomások már az aratásra és a cséplésre készülődnek Igaz, hogy az aratás megkezdéséig van még néhány hét, mégis traktórállomásaink már most gondosan készülődnek az aratási és a cséplést munkálatokra. Fontos, hogy a traktorállomások azokat a gépeket, amelyek az aratáshoz és csépléshez szükségesek, idejében megjavítsák, mert csakis akkor lehet sikeresen elvégezni a reánk váró nagv feladatokat az aratás és a cséplés alatt, ha a traktorállomások az aratás megkezdéséig minden gépet üzemképessé tesznek. Több traktorállomáson már befejezték az önkötözök, a cséplőgépek és más gazdasági gépek javítását. Igy van ez például a gölnici, a szenei, a komáromi, a rozsnyói, a kálnai és még sok más traktorállomáson is, ahol a gépek javítását két váltásban végzik. hogy a javításokat még az oktatómunka megkezdése előtt befejezzék. A gépek javításában az állami traktorállomásoknak az üzemek munkássága nyújt segítséget. A partizánskel üzem munkásai a rybanyi és a zsámbokréti traktorállomásoknak segítenek a cséplőgépek megjavításában. a nagyszombati Kovosmalt pedig a a szeredi traktorállomásnak nyújt segítséget. A szeredi traktorállomáson a traktorosok és mechnikusok sajátmaguk készítik el a javításokhoz szükséges alkatrészeket. Az olyan új munkaerők oktatását, amelyeket a traktorállomások a szövetkezti tagok, a kis- és középföldművesek soraiból szereztek és amelyek még csak az idén fognak elsőízben bekapcsolódni az aratási és a cséplési munkákba, június 15-ig kell befejezni. Ezenkívül minden traktorállomásnak szerződésileg biztosítania kell a gépek megjavításának idejében való befejezését. Azok a traktorállomások, amelyek a tavaszi munkákat is agregátok segítségével végezték, az aratási munkálatokra ls magas teljesítményű agregátokat készítenek. hogy az aratást is olyan sikeresen és rövid időn belül végezhessék el, mint a tavaszi munkákat. mezőgazdaságot. Mindenütt szorosan együtt kell működni a természettel és meg kell tartania biológiai egyensúlyát. Az egész országban a legfontosabb feladat most a közeljövőben az erdősítés és az öntözési berendezések létesítése. Be kell erdősíteni a kevés hozamú földeket. Azok az erdőtlen dombok és hegyoldalak, amelyekre a nap állandóan tűz, nagyon emelik a levegő hőfokát, ami a helyi csapadék megritkítását és az esőnélkülí időszakok meghosszabbítását vonja maga után. A síkságokon és s száraz vidékeken is elsőrangú feladattá kell, hogy váljon a szélfogók létesítése. Itt arról van szó, hogy ezek a szélfogók megakadályozzák a száraz szelek kártevő hatását, és hogy gazdálkodjanak a talaj nedvességtartalmával. Hasonlóképpen új halastavak és vízgyűjtők létesítése la elkerülhetetlenül fontos. A csatornák, patakok és utak mellett ültessünk fákat, a községekben pedig fasorokat. Egyedül csak a mezőgazdaság együttműködése az erdőés a vízgazdasággal, valamint az ipari termeléssel teremti meg a jobb egészségnek, a jobb ellátásnak és az emberiség szociális színvonala emelésének előfeltételeit. Dr. Ing. L. Macko,