Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-18 / 115. szám, péntek

Fegyverezzétek le őket! Akik megértették Ž Építsd a hazát, erősíted a békét Emlékszem: diákéveimben történt. Bálint József müasztalos üzemében dolgozott Juhász bácsi. És ennek a Juhász bácsinak a „nagy" fia egy félévre a mi iskolánkba került óraadó tanárnak. Földrajzot tanított. Egyik reggelen új térképet hozott be a szertárból. A „nemes" Hóman-féle VKM által kiadott Európa térképét függesztette fel a falra. Ezen a térképen a hitleri Németország határai messziről leríttak. Juhász tanár széles mozdulattal rámutatott: „Látják kérem!?" — Valaki megszólalt: „Igen, olyan, mint egy ugrásra kész medve, olyan alakja van". — A hátsó padodból egy hang sóhajtva így szólt: „Szegény Csehország". Juhász tanár vizsgálódó tekintettel nézett szét. — „Kérem, a tanfelügyelőség rendelete értelmében kifüggesztve kell tartani". — Nem értettük. Csendben figyeltük, hogy mi következik. Juhasz tanár lelépett a katedráról és száraz hangon továbbfolytatta: „Majd megváltozik még ez a térkép, olyan kerek, olyan hólyag-alakú lesz ... aztán majd lesz egy másik határ is ... De tudják, háború van. Addig még .. ." Itt egy kicsit elgondolkozott, majd hirtelen megszólalt: „Feleljünk, kérem". Juhász tanár tudta, látta, hogy mi folyik Európa tesUgy-e, kevesen ismeritek Olajos Ilonát és Lapocka Irént, a szepsi traktorállomás két női traktorvezetőjét? Én is csak április 29-én, az ifjú traktorosok és brigádvezetők konferenciáján láttam őket először. Érdemes volt, — öröm volt megismerni őket. Bátor felszólalásaikat megtapsolták a konferencia résztvevői. Ebéd közben kíváncsiak és újságírók faggatták őket. A kérdésektől kicsit megszeppenve, szerényen ültek az asztalnál. Ha előbbi életük, munkájuk felől érdeklődtek, Csaknem szégyenkezve felelgettek. Talán azért, hogy olyan sokáig távol voltak az új, igazi élettől. — Acs az édesapám. — Beszélt magáról és családjáról Olajos Ilona. '— Tizenhárom hold földünk van, de apám máig sem lépett be a szövetkezetbe. Pedig keservesen kell dolgoznia. Neki a mesterségben, nekem a a mezőn. Alig', hogy megnőttem, csaknem egyedül végeztem a gazdasági munkát. Vetettem, kapáltam, kaszáltam. Nem volt fogatunk, tehénnel, rossz ekével törtem a földet. Nagy volt a család, sok volt a munka. Olajos Ilona ma 21 éves. Alig volt gyermekkora, alig volt valami öröme. Am ez az élet, a szörnyfi robot, csak a mult emléke már. Olajos Ilona elvétén. De nagyon keveset mondott. És nem is mondhatott többet, mert néhány év múlva munkaszolgálatos lett és elpusztult. A háború áldozata lett. Mi végigszenvedtük a háborút. Ifjú életünket megtépázta, megnyomorította a hitleri Németország, az „ugrásra kész medve", a fasiszta csordák özönlése. Most a háború után azonban fiataloa erővel kezünkbe vettük sorsunkat. Építünk, dolgozunk. A dolgos napok közben azonban furcsa hírek kiáltanak reánk az újságokból. Nyugat-Németországot felfegyverzik. A fasiszta tisztek szabadon uszítanak a háborúra. Krupp, a fegyvergyáros üzembe helyezte a fegyvergyárakat. Mit akarnak ezek? Miért fegyverkeznek ? Miért törnek a mi életünkre? Miért akarnak újra háborút? Uj Lidicét? Uj Balázsfalvát ? Mi azonban tisztán látjuk az eseményeket, a dolgokat. És nem megalkuvó módon, mint Juhász tanár tette, hanem fennhangon hirdetjük minden becsületes embernek: Fegyverezzétek le az új fasisztákat! Fegyverezzétek le a nyugatnémetországi háborús uszítókat! És ezt sok-sok millió ember kiáltja velünk. A békéért harcoló, egyszerű emberek milliói. H. E. gezte a traktorvezető tanfolyamot és március elseje óta a szepsi traktorállomás egyik legjobb dolgozója. Olajos Ilona felszabadult, elindult az új élet felé, a szocializmus és kommunizmus felé. Olajos Ilona kinevetné azt, aki azt mondaná neki, hogy a traktor vezetés csak férfimunka. — A tehenekkel húsz napig kellene dolgoznom, hogy elvégezzem azt a munkát, amit egyetlen nap alatt végzek el a traktorral, — mondta büszkén é^>. felszabadultan. Lapocka Irén egy állami birtokon dolgozott. CJgy érezte, itt nem érvényesítheti képességeit. Elment ő is a traktorvezető tanfolyamra. Olajos Ilonával együtt kerültek a szepsi traktorállomásra s Lapocka Irén ma vele együtt elmondhatta magáról: — harmincnyolc hektár földet műveltem meg 12 óra alatt. Egyszer csak szomorú lesz a szeme — a faluban azt mondják, nem becsületes lány, aki a traktorhoz megy. Nem igaz! Nem igaz! De sokan vannak, mi meg kevesen. Ki győzze meg őket? Lapocka Irén! Olajos Ilona! Nem vagytok kevesen, nem vagytok egyedül, a CsISz több mint egvmilliós tábora veletek van. Veletek az ország egész A tavaszi napfénytől lebarnult arccal két pirossapkás elvtársnö, Pálfy Éva és Varga Mária lépett be a komárnoi járási CsISz iroda ajtaján. Mindkettőjüknek öröm és munkakedv sugárzott az arcáról, ök azok, akik a huszonhét ifjú brigádista közül valók, akik április 3-án jelentkeztek önként brigádmunkára Púchovra. Azzal a tudattal, hogy ifjúságunknak nagy szerepe van egy új szocialista haza felépítésében, ahogy azt érdeklődésünk során később ki is fejtették. Mi szintén örömmel és nagy érdeklődéssel fogadtuk az építő ifjúság munkaharcosait és a kérdések halmazával leptük volna meg őket, de megelőzve bennünket, ahogy beléptek, mindjárt munkájuk eredményéről számoltak be. — Szerettek bennünket a brigádon — mondja Pálfy elvtársnő —, mert mihelyt odaértünk, mindjárt munkához láttunk, egészen otthon éreztük magunkat és boldogok voltunk. Nem beszélve arról, amikor felcsendült ajkunkon a nóta és a friss hegyi levegőtől, a tavaszi virágillattól megtelt tüdővel tömör sorokban mentünk kora reggel a munkahelyünkre, visszhangzott az egész környék, amikor 450 ifjú munkás ajkáról tovaszállt a dal, a munka dala. Mikor megérkeztünk, Minden csoport elfoglalta a maga munkahelyét és megindult a munkaverseny közöttünk. Jó munkám eredményéül dicsérő oklevelet is kaptam — veszi át a szót Varga elvtársnö. — Öröm volt az életünk, nyolc órát dolgoztunk egy nap reggel hat órától déli két óráig, de a munka után egy barátomon sem láttam, hogy fáradtnak érezte volna magát, söt inkább felvidulva, újabb nótaszóval mentünk hazafelé, mert a munka közben is énekeltünk. Otthon terített asztal várt bennünket és mindenki jóllakásig ehetett. Volt olyan nap, amikor nyolcszor ls ettünk. Hiszen ha az ember dolgozik, akkor meg is éhezik — jegyzi meg mosolyogva Burgel elvtárs, a járási CsISz titkár. Délutáni időnket kultúrni unkára használtuk fel, táncpróbákat tartottunk, énekeltünk és még ezenkívül olvasásra és sportra is jutott Időnk. Filmet is láttunk, még hozzá magyar filmet, a „Talpalatnyi föld"-et, amely nagyon szép és nemcsak szórakoztatott, hanem tanított is. Különös nagy gonddal és lelkesedéssel készültünk május elsejének, dolgozó munkásságunk nagy ünnepének megünhaladó ifjúsága. Veletek a Szovjetunió és a népi demokráciák ifjúsága. Ezek mindnyájan tudják, hogy ti és a hozzátok hasonló neplésére. Mi is ott éreztük magunkat dolgozó munkásságunk soraiban, akik építik hazájukat és erősítik a békét. Május elseje előtt agitációs tanfolyamon vettünk részt, ahol megismerkedtünk május elseje jelentőségével és azzal, hogy régen munkásságunk hogy ünnepelhette meg a május elsejét. Majd május else. je előtt egy héttel napról napra elmentünk a környékbeli nép közé és elmondtuk nekik a tanfolyamon hallottak alapján május elseje jelentőségét s amikor az ünnep eljött, dolgozó népünk soraiban vonultunk fel nótaszóval mintegy 1500 fiatal a munka és a béka nagy ünnepén. Nekünk azonban a brigádídö alatt minden nap ünnepet jelentett, a barátság és szeretet ünnepét. Minél jobban mélyítettük el barátságunkat a munkával, annál jobban tudtuk szeretni hazánkat, a dolgozó nép államát. Ez a haza ma már a miénk, mindannyiunké. Építéséből ml, ifjak is kivehetjük részünket. Tudjátok-e, miért kapcsolódik bele Ifjúságunk az építömunkába, miért veszi ki részét a szocialista munkaverseny bői a kinek a nyomdokán halad? — teszi fel a kérdést az egyenestekintetü, barnaarcű elvtársnőknek Burgel elvtárs. — Igen — válaszot Pálfy Éva elvtársnö. — Ezt már akkor tudtam, mikor filmen láttam és utána elolvastam Fagysjev: „Ifjú gárda" című regényét. Az ő nyomdokukon kell haladnunk a szocialista haza építésében, akik épúgy a tanulásból, mint a munkából és a békéért való harcból kivették részüket, amikor hazájuk felszólította őket. Ml is a púchovi vízierömű felépítésével nagyban elősegítjük népgazdaságunk megerősödését, kf. használjuk a vlzienergiát, mellyel szénenergiánk megtakarítását tudjuk elérni. Es csak egy kis része annak a széles arcvonalnak, amelyen dolgozó munkásságunk harcol népgazdaságunk megerősödéséért és a béke megszilárdításáért. Ebből a munkából fokozott mértékben ki kell ven. ni részlinket nekünk, Csehszlovákia dolgozd és tanult} fiataljainak, mert csak úgy érhetjük el célunkat, ha az Ifjúság közül minél többen élmunkásaink soraiba lépnek. Mi is szeretnénk visszamenni még egyszer és nemcsak dicsérő oklevéllel kezünkben, hanem mint ifjú élmunkásnők jövünk majd haza — mondta a két ifjú munkásleány. Mészáros Sándor. lányok az igazán becsületes lányok, — mert ti vagytok az új éiet megteremtői és békét akartok. Bábi Tibor Az igazán becsületes lányok