Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-17 / 114. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Párfiának 30 Éves itatta az ti, népi iiaáseresért Munkásosztályunkkal és egész dolgozr népünkkel együtt ünnepli néphadseregünk a do'gozók szülő, pártjának, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja megalakításának har­mincadik évfordulóját. Jogosan ün­nepel hadseregünk a munkásosztály­lyal együtt ezen a napon. Hiszen nem kis mértékben éppen a hadse­reg pártszervezeteié az érdem, hogy népi hadseregünknek a Szovjet Had­sereg — felszabadítónk — példája szerinti építésében olyan sikereket értünk el, amelyek megmutatkoztak Csehszlovákia felszabadítása hato­dik évfordulójának prágai ünnepsé­gein a katonai díszszemle során. A Párt volt az, amely mozgósított minden katonát, hogy megalkossák az új rendszabályzatok bevezetésé­nek és érvényesítésének föltételeit, a Párt volt az, amely a parancsno­koknak segítségére sietett dr. Alexej Csepicska hadseregtábornok, nem­zetvédelmi minsztemek a katonák anyagi biztosításában, testnevelési és kulturális fejlődését biztosító hadseregparancsainak teljesítésében. A hadsereg pártszervezetei tanítják az összes katonákat a katonai szol­gálat hazafias felfogására, a dol­gozó nép iránti szeretetre és az ame­rikai imperialisták elleni gyűlöletre. A Párt az, amely mindannyiunkban mély szeretetet fejleszt a Szovjet­unió, Sztálin elvtárs iránt. A kom­munisták azok, akik a hadsereg minden tagját népi demokratikus Köztársaságunk és Klement Gott­wald, szeretett elnökünk iránti sze­retetre és hűségre nevelnek minket. A kommunisták vezetnek minket a népi demokratikus országok és az egész világ- munkásosztályának meg­becsülésére. Csehszlovákia Kommu­nista Pártja megalakításának har­mincadik évfordulóján köszönettel tartozunk Pártunknak. Hadseregün­ket csak azért tudtuk felépíteni, mert olyan párt vezet minket, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelynek olyan harcosai és parancs­nokai vannak, mint szeretett Gott­wald elvtársunk és Csepicska elv­társunk. Néphadseregünk merőben eltér a München előtti burzsoá hadseregtől és jobb, harckészebb, mint a kapi­talista államok összes hadseregei. A burzsoá Csehszlovákiában a tő­kések uralkodtak. Ezért olyan had­sereget alakítotak, amely engedé­keny volt a népi tömegek elnyomá­sára. A München előtti hadsereg eszköze volt a francia burzsoáziá­nak is szovjetellenes politikájában. Hiszen 1926-ig a hadügyminisztéri­um vezékarának főnöke francia volt. Százötven francia tiszt havon­ta óriási fizetéseket húzott nálunk. Csak egy ilyen példát hozunk fel. A csehszlovák hadsereg őrnagyi rangú gázsisztája havonta 1821 ko­ronát kapott. Ugyanilyen rangú francia tiszt hadseregünkben 11.540 korona 20 fillér havi fizetést ka­pott és ezenkívül a csehszlovák kor­mány számlájára ingyen lakása volt. Természetes, hogy a kommunistáit Ilyen népellenes hadsereg ellen állandóan harcoltak és igyekeztek megalkotni a népi hadsereg, az egész nép iránt hűséges hadsereg felépítésének feltételeit. A kommunisták katonai lázadásokat szerveztek, hogy ne használják fel a hadsereget a munkások sztrájk­jainak letörésére, harcoltak a kato­nák anyagi szükségleteiért, alapvető jogaiért, amelyeket a burzsoázia nem adott meg a hadsereg tagjai­nak. A kommunisták harcoltak a ka­tonai költségvetés ellen, amelyre az éhes munkások fizettek rá é3 amely nem biztosította katonáink számára az emberi élet legelemibb követel­ményeit. A kommunisták a parla­mentben követelték, hogy jobban gondoskodjanak a katonákról, hogy jobb életkörülmények között élje­nek altisztjeink és hogy a katoná­kat ne használják fel tisztiszolgá­kul. De a burzsoáziának nem volt ér­deke, hogy megjavítsa a hadsereg tagjainak anyagi helyzetét. Ellen­kezőleg, ahol C3ak lehetett, tolvaj módjára meglopta őket. Titkos pa­rancsálban a hadügyminisztérium elrendelte, hogy a hadsereg költség­vetéséből takarítsanak meg 30 mil­lió koronát azzal, hogy a hadsereg számára az élelmiszer legrosszabb és legolcsóbb fajtáit vásárolják fel. A burzsoázia korlátozta a katonák politikai jogalt Az 1925. évi választások után az áruló szociáldemokrácia segítségé­vel megszilárdította hatalmát a mun­kásosztállyal szemben. Hogy lehe­tetlenné tegye a katonák részvéte­lét a választásokban és igy meg­erősítse hatalmát a hadseregben, T. G. Masaryk beleegyezésével meg­szüntette a katonák politikai jogait. A hadseregben tiltva volt a kom­munista újságok ós brosúrák olva­sása. Lehetetlenné tették és betil­tották a katonák részvételét a má­jus elsejei ünnepségeken. A prágai helyőrség parancsnokának parancsa 1932 április 29-ről így hangzik: „A katonák kimenője a visszavonásig nincs engedélyezve. Az utcára néző ablakokat zárva kell tartani." A politikai munkáról szóló minden ti­lalom azonban csak a Kommunista Pártra vonatkozott. A többi fasisz­ta pártnak és elemnek a laktanyák ban széles működési lehetőségük volt. A Kommunista Párt folytatta harcát a katonák politikai jogaiért Minden eszközt felhasznált arra, hogy hasson a hadseregre. A bur­zsoázia könyörtelenül üldözte a had­seregben agitáló kommunistákat. Igy pl. 1933-ban az olomouci had­testbíró sá# 3—10 hónapig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta Singer, Zdrazsil, Moskovics és Frieriman katonákat csak azért, mert kom­munista sejtet szerveztek meg ala­kulatukban, kommunista sajtót ter­jesztettek a laktanyában, bírálták a hadseregben uralkodó állapotokat és a tiszteket, népszerűsítették a Szov­jetuniót, elítélték a katonai segéd­kezést az éhező munkások ellen és a katonáknak belépti jegyeket osz­togattak egy kommunista egyesület színi előadására. Minden üldözés ellenére a Kom­munista Párt folytatta harcát a hadseregért. A sorsdöntő években A CsKP harcolt hazánk népi védelméért A parlamentben 1936 április 28-án Gottwald elvtárs hazánk megerősí­téséről és néphadsereggé tételéről beszélt. Például a Vörös Hadsereget állította oda. A München előtti köz­társaság hatalmon lévő urai előtt. éltikön dr. Benessel, a Vörös Had­sereg harci ereje nem állt példaként és ók a München előtti hadsereg példaképéül inkább a fasiszta hordá­kat tekintették: „Hangsúlyozottan felhívom a figyelmet arra, hogy po­zitív álláspontot kell elfoglalni mind­ahhoz, amit Németországtól is meg­tanulhatunk és szeretném, hogy ha hadseregünk éppen úgy, mint a flrancia és angol hadsereg teszi, megtalálná az utat a német hadsereg katonai szakembereihez és tényezőihez". (Dr. E. Benes: „A csehszlovák hadsereg húsz éve a fel­szabadított államban".) A burzsoázia elárulta, becsapta dolgozó népünket. A csehszlovák hadsereg parancsnoksága harc nél­kül kapitulált. Ilyen volt a vége an­nak a hadseregnek, amelynek veze­tése a burzsoázia kezében volt és amelynek főparancsnoka a burzsoá­zia képviselője, dr. Benes volt. Uj, Igazán népi hadsereget senki más nem alkothatott meg, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja Az üj hadsereg alapjait a Párt már a Szovjetunió területén rakta le, ahol Gottwald elvtárs kezdemé­nyezéséből megalakultak harci egy­ségeink. A Vörös Hadsereg oldalán nehéz harcokban született meg új, igazán népi hadseregünk. 1945-ben Csehszlovákia Kommu­nista Pártja a felszabadított Köztár­saságban átvette a kezdeményezést hadseregünk építésében. Győzelmes harcot folytatott a reakcióval, hogy hadseregünk a Szovjet Hadsereg ra­gyogó példája szerint épüljön. 1948 után hadseregünk felépítése szem­pontjából igen nagyjelentőségű és döntő fontosságú szakaszába ért. nagyfontosságú eeemény volt Cse­picska elvtársnak nemzetvédelmi mi­niszterré való kinevezése. Pártunk könyörtelenül leszámolt hadsere­günkben is az amerikai imperialis­ták minden aljas éa leplezett ügynö­kével. fis a munkásosztály, valamint egész dolgozó népünk élén olyan hadsereget épített ki, amellyel nem­zeteink a rmütben sohasem rendel­keztek. A május 6-1 díszszemle megmu­tatta, hogy csehszlovák hadsere­günk, amelynek felépítéséért har­minc éven keresztül harcolt Cseh­szlovákia Kommunista Pártja, a Saovjet Hadsereggel, a világ legerő­sebb hadseregével való szövetségé­ben olyan eröt képez, amely az im­perialistákban félelmet gerjeszt, de amely népünk részére legyőzhetet­len védeftmet jelent. Dolgozóink a CsKP megalakításának 30~ik évfordulójára Emlékszünk Mwald és SšroHý elvtársa* szavasa 30 év az emberek életében nagy idő. De nagy idő drága Kommunista Pártunk életében is. Tekintsünk csak vissza Pártunk harcának néhány mozzanatára. A rimaszombati járás­ban ni ég sokan emlékeznek a jobb­oldali szocdemek sorozatos árulásai­ra. De emlékeznek arra is, amikor megalakult a Csehszlovákiai Kom­munista Párt, mint a III. Interna­cionálé egyik szekciója. Ekkor tud­tuk már, hogy a Kommunista Párt következetes harcot fog folytatni a marx-lenini-sztálini eszmék gyakor­lati megvalósításáért Csehszlovákiá­ban. Az évek nem mosták el bennünk a burzsoá köztársaság munkáselle­nes cselekedeteinek emlékét. A Párt védte a kizsákmányoltakat, az üldö­zötteket. A Párt szabadította ki a rimaszombati kerületi ügyészség fog­házából Hacsi és Liplich elvtársa­kat, Surányi képviselő elvtárs veze­tésével. A Párt állt a földmunkások sztrájkjainak élén a földbirtokosok ellen. Damla és Nagy Gyula képvi­selő elvtársak szavaira még sokan emlékezftek. A Párt mozgósította az elnyomottakat. A jobboldali szocd»­mek, nemzeti szocialisták, micsuráéik és az irredentista Horthy-ügynökök itteni szervezetei Szentiványi nagy­birtokossal az élen arra törekedtek, hogy sorainkat megbontsák. De hiá­ba oszlatta fel a buzgó rendőrség a kommunista Ifjúság szervezetét Ifjúságunkat a Párt vezette és ne­velte továbbra is. Kemény harcosok RÉTHY ISTVÁN Rimaszombat lettek belőlük. Schwarca Géza, Tóth Zoli, Schmal Andor. alti mint a Szovjet Hadsereg kapitánya, a Nagy Honvédő Háborúban hősi halált halt, Bálik Pál elvtárs, aki mint ejtőer­nyős került vissza Szlováklába é3 harcolt a felszabadító harcokban é3 a többiek. És nem feledkezhetünk meg a kommunista lányokról sem. Gasparik Ica, Keka Böske és a töb­biek, akik nem féltek a burzsoá ha- ! ta'omtól. A kassai ifjúsági konferencia Is, amelyen a Párt részéről Taussig szenátor elvtárs és Fried Jenő vet­tek részt, bizonyítja, hogy a Párt vezetése mellett nőttek az új harco­sok. Emlékezünk Pártunk harcára az 1928-as évben, amikor az építő­munkások folytattak nagy sztrájkot. A következő években nőtt a terme­lésből kilökött munkások száma, megkezdődtek a munkáért, kenyé­rért, földért és szabadságért folyó tüntetések. Huszty Béla elvtárs szer­vezte a Párt megbízásából ezt a harcot, Kokava, Klenóc, Hnústya proletárjai, a falvait dolgozói jól is­merték ezt az elvtársat, jól ismerték Pártunk harcát. Pártunk szervezte meg és a szakszervezetek tagsága építette fel a munkásotthont is. Még el sem készült egészen, még építettük, de már bent gyűlést tar­tottunk, amelyet a rendőrség besú­gás alapján gumibotokkal széjjelker­l getett. Az utcákon rendeztünk ez­után tüntetést s Itt aztán a rendőr­jég letartóztatta Donielisz Márton elvtársat. Később a Párt közbelépé­sére szabadon bocsátották. Ezután a Párt az egységfront ki­építéséért harcolt. Ezzel kapcsolat, ban körlevél jött ki. Szlovencsák elvtársunk egy Burgan nevezetű nyomdásznak adta az ívet, hogy ki­töltés után adja át Huszty vagy De­meter elvtársnak. Ez azonban a rendőrségre vitte és a rendőrség le­tartóztatta Szlovencsák, Demeter és Huszty elvtársakat. Teltek a börtö­nök a környező városok, falvak har­cos dolgozóival. A vörös segély siet támogatásukra. Egyszer ellátogatott hozzánk Steiner elvtárs, aki a Szovjetunióban tett látogatást. Nyilvános népgyűlésen állította szembe a Szovjetunió dol­gozóinak életét a mi életünkkel. Ez bizony nem tetszett Bukovszky rendőrkomisszár úrnak és ezért jelt adott rendőreinek, hogy szakítsák meg a gyűlést. Sok ilyen kis mozza­natra emlékszem. Itt járt közöttünk Ďuriš elvtárs is. Többször. És büsz­kén emlékszünk arra, amikor Ta­másfalván Siroky elvtársunk tartott választási népgyűlési beszédet. Em­lékezünk az ő szavaira, épp úgy, mint emlékezünk Gottwald elvtárs­nak az 1938. évi kassai nagy mani­fesztáción tartott nagy beszédének szavaira. Emlékezünk arra, hogy Pártunk mindig mint a dolgozók, a munkásosztály élcsapata vezette harcunkat a szocializmusért, a bé­kéért. Megismertük Pártunk hatalmas erejét A burzsoá köztársaság megalapítása óta kemény' harcot kellett folytatnunk az úgynevezett »demokratikus« kormá­nyok ellen, amelyek már akkor magu­kon viselték az áruló bélyegét. A par­lamentben a gyárosok és földbirtoko­sok a szoc. dem. párt ŕiunkásárulóival együtt. — akiknek tele volt a szájuk szocialista jelszavakkal — igyekeztek minél jobban elnyomni a dolgozókat, lehetővé tenni a fokozott kizsákmányo­lást. Ennek az áldemokráciának a rend­őrség, a csendőrség és a spiclik sisera­hada állt szolgálatába. 1921-ben alakult meg dicső Pártunk. Eleinte küzdeni kellett a párton belül az áruló, a likvidátor, opportunista ele­mek ellen. Az ötödik kongresszus után Pártunk vezetése Gottwald elvtárs ke­zébe került és ettől kezdve Csehszlová­kia Kommunista Pártja következetes harcot folytatott a burzsoázia ellen. Egy pár epizódot szeretnék felemlí­teni a Pártunk által vezetett harcból. En asztalos voltam és a burzsoárend­szer idejében a kisiparosoknak mostoha sorsuk volt. Harcoltunk a magas adó ellen, amelyet nem bírtunk megfizetni. WUKSTA MIKLÓS. Kassa Az árverés fenyegetésétől nem tudtunk megszabadulni. Ekkor is segítségünkre volt Pártunk és vezetésével az adó kér­désében eredményeket értünk el. Ez az­tán meggyőzte a meg ingadozó kisipa­rosokat. Látták, hogy a Kommunista Párt harcol minden kis dolgozóért és csak az ő harca hozhat eredményt. 1932-ben és 1933-ban, amikor általános válság uralkodott a kapitalista világ­gazdaságban, a kassai kisiparosoknak nagyobbrésze munkanélküli volt. Mun­kanélküli segélyt nem kaptak. Ebben a xboldog republikában* nem volt mun­ka, nem volt megélhetési lehetőség. Es ekkor Pártunk szervezte meg a kisipa­rosok munkanélküli csoportját, amely­nek az volt a célja, hogy kiharcolja Pártunk vezetésével a munkanélküli se­gélyt. Bizottságot küldtünk az akkori polgármesterhez, aki nem szívesen fo­gadott minket, de kénytelen volt min­ket meghallgatni. Amikor megtudta, hogy miről van szó, mindjárt a rendőr­séggel fenyegetódzött, Le is akart min­ket tartóztatni, de a bizottság egyik tagja figyelmeztette, hogy akkor nagyon sokat kellene letartóztatni és lemutatott az utcára, ahol a munkanélküliek tö­mege állt. Maxon úr kirobbant, hogy ezt a Kommunista Párt csinálja. Es eb­ben teljesen igaza volt. A Párt vezetett minket ebben a harcban is. A polgár­mester úr egy kicsit megijedt és meg­ígérte. hogy segélyt fog kiutalni a mun­kanélküli kisiparosoknak. Négy hónap­ra öt kilogramm lisztet, két kilogramm cukrot és 100 koronát kaptunk. De ne­künk nem munkanélküli segély kellett, hanem munka és az nem volt. A kassai dolgozók ennél az akciónál is látták a Kommunista Párt erejét és még szorosabban sorakoztak fel zász­laja alá, harcoltak célkitűzéseiért, abban, a meggyőződésben, hogy kiharcolják a szabad életet. Ez megtörtént. Dicső Pártunk 30 éves kemény harcainak eredménye az, hogy már nekünk, kassai kisiparosoknak sem adógondjaink, sem más anyagi gond­jaink nincsenek, hanem nyugodtan dol­gozhatunk, építhettük az új szocialista hazát, a szebb és boldogabb jövőt. Pártunk vezetésével a békéért harcolunk 1923-ban Hulita igazgató 500 mun­kást dobott az utcára. Nem törődött azzal, hogy van-e ennivalójuk, vagy nincs. Százával ácsorogtak a gyár­kapu előtt a munkások, hogy hátha felveszik őket, mert segélyt, azt nem kaptak. És ekkor egyedül a Kom­munista Párt harcolt a munkások követeléseiért, hogy segélyben ré­szesüljenek. 1931-ben gyalog mentünk Fülekről Losoncra. Tüntetni. Talán négyszá­zan lehettünk. Itt már várt ránk a csendőrség, rendőrség és amikor munkát, kenyeret követeltünk, ve­rést, gumibotot kaptunk. Ott voltak velünk a kommunista vezetők is. Mindenütt velünk voltak. Ha egy helyen szétvertek minket, más he­lyen gyűltünk össze. A tüntetés so­rán kivezényelték ellenünk a tűzol­tókat is. Téli idő volt, nagyon hidegf. És ekkor vízzel öntöztek minket. Ránk fagyott a ruha. Sokat közü­lünk elvágott a víz és a hóba do­bott. Igy adott kenyeret a népnek az akkori rendszer. Csak a Kommu­nista Párt harcolt értünk. Tagjai nem ijedtek meg a börtöntől. Ha 10 ALBERT JÓZSEF Fülejt ember lebukott, 20 állt a helyére. 1932-ben sztrájkot kezdtünk a béremelésért a Kommunista Párt vezetésével. 1.50—1.60 korona volt éltkor az órabérünk. Bementünk az üzembe, leültünk a gépekhez, de nem dolgoztunk. Csendőrök akartak minket kényszeríteni a munkára, de nem sikerült. Jól emlékszem a kosu ti véres nap­ra is. Akkor a munkásság élén Ma­jor István elvtárs, kommunista kép­viselő haladt. Emlékszem az 1935. évi losonci gyűlésre, amelyen több párt közösen vett részt. A dolgozók kommunista szónokot követeltek. Steiner GMtbor elvtárs áílt fel a» asztalra éa eeekkel a szavakkal kezdte meg bestédét: Ezek a e urak adókedvezményről beszélnek... — akkor egy rendőr kardot rántott ée fejbevágta. A rendőrök rávetették mRgukat a tömegre, ütötteik-vertek mindenkit és a harcban még az asz­szo-iyoík is résztvettek, akik paprikát szórtak a rendőrök szemébe. Emlékszem, hogy hányszor ver­ték szét a Kommunista Párt gyűlé­seit. Hányszor jöttünk össze göd­rökben a kőbányában, hányszor voltunk valamennyien büntetve és becsukva. Nem loptunk, nem rabol­tunk, a kapitalizmus megdöntéséért harcoltunk. Ma, amikor Kommunista Pártunk megalakításának 30. év­fordulóját ünnepeljük, mindenütt, a2 egész országban jusson eszünkbe, hogy harcaink élén Pártunk halad. Tudatosítjuk azt is, hogy szabadsá­gunkat a dicső Szovjet Hadsereg, nek, a Szovjetuniónak, Sztálin elv­társnak köszönhetjük. Kezünkbe ad­ták sorsunk irányítását És ezért kell ébereknek lennünk. Kíméletlen haroot kell folytatnunk azok ellen, akik vissza szeretnék állítani a ré­gi rendszert. Ma mi Pártunk által vezetve a békéért, a harmadik vi­lágháború veszélye ellen harcolunk. Harcunk győzelmes lesz, mert a marxizmus tanai győzedelmesen tért hódítanak az egész világon. Harcunk győzelmes lesz, mert velünk van az egész világ békeszerető emberisége.

Next

/
Thumbnails
Contents