Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-17 / 114. szám, csütörtök

A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette Sztálin. Pártunk hároméviizedes békeharca a Szovjetunió oldalán Ma. amikor Pártunk 30 esztendős fennállásának évfordulóját ünnepeljük, lehetetlen, hogy ne foglalkozzunk a béke védelméért folytatott • elszánt harcával, amely elválaszthatatlan az osztáiyharctól, elválaszthatatlan a Nagy Októberi Forradalomtól, az 1917 november 2-án, megalakulásának második napján kibocsátott „békedekrétum"-tól, amelyben Lenin pontosan megszövegezte a tartós béke gondolatát. Ez a békedekrétum így szól: ,,A munkás- és parasztkormány ... azt indítványozza az összes háborút viselő országoknak és azok kormányainak, hogv azonnal vegvék fel az igazságos demokratikus békéről való tárgyalásokat. Igazságos és demokratikus békén... a kormány azonnali annekciómentes békekötést ért (azaz idegen területek meghódítása, idegen népek erőszakos bekebelezése nélkül) és hadisarc nélkül...". „A kormány ugyanakkor kijelenti, hogy a fentemlített békefeltéteket semmiképpen sem tekinti ultimativ feltételeknek, azaz hajlandó minden más békefeltételt vizsgálat tárgyává tenni, csupán azt kívánja, hogy bármely hadviselő állam részéről minél gyorsabban történjen meg a békekötés felajánlása, teljes világossággal, a békekötési feltételek legkisebb kétértelműsége, avagy rejtett szándékai nélkül." A szovjetkormány szavait tettek követték, amit a breszti békekötés és a számtalan megegyezés bizonyít, amelyek a Szovjetunió békepolitikáját igazolják. Bizonyítja ezt a szovjetkormánynak Genfben előterjesztett tervezete is, „az azonnali teljes és általános leszerelésről", amelyet 1927-ben terjesztett elő a Népszövetségben. A Szovjetkormány Központi Végrehajtó Bizottsága 1928 december 10-i ülésén a következő határozatot hozta: „Az SSSR kormányát megbízzák, hogv folytassa a béke és a leszerelés politikáját és egyszersmind figy«lemmel kísér jen minden igyekezetet, amely a béke megszegésére és az emberiség újabb öldöklésére való bevonására irányul: aktív harcot folytatva e kísérletek ellen, valamint az összes nemzetek békés együttélésének megszilárdításáért." Sztálin 1930 júliusában a Bolsevik! Párt XVI. kongresszusán így jellemzi a Szovjetunió békepolitikájának eredményeit: „A mi politikánk a béke és az összes államokkal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítésének politikája... Ennek a politikának az eredménye, hogy sikerült megőriznünk a békét, és hogy nem engedtük magunkat az ellenség részéről semmiféle konfliktusba belekeverni, egész sor provokatív tett és a háborús uszítók kalandor támadásai ellenére sem. Ezt a békepolitikát továbbra is minden erővel és minden eszközzel folyta'ni fogjuk. Effv talpalatnyi idegen földet nem akarunk, de a saját tulajdonunkból nem engedünk át senkinek egy arasznyit sem. Ez a mi békepolitikánk. Feladatunk abban áll, hogv ezt a politikát továbbra is folytassuk a bolsevikiek egész kitartásával." A tartós békének ezt az irányvonalát követte Gottwald elvtárs 1936 április 11-én a VII. Kongresszuson, amikor az egységfrontért szállt síkra a lenini-sztálini szellemben. Beszámolójában többek között a következőket mondja: »,Mi az álláspontunk, mi a Kommunista Párt álláspontja a Csehszlovákiát a német fasizmus részéről fenyegető veszedelem kérdésében? Igen világosan és félreérthetetlenül kell kijelentetnünk: A Kommunista Párt álláspontja ebben a kérdésben az, hogy Csehszlovákiát meg kell védenünk Hitlerrel és a fasizmussal szemben." Beszámolója további részében Gottwald elvtárs ígv folytatja: „Nézzük meg, melyek a fasizmussal szembeni igazi országvédelem feltételei. Az első a városi és a falusi dolgozó nép szociális és gazdasági követelésének teljesítése. Hogyan lehetne a köztársaságot védelmezni, ha í. nép rabszolgasorban sínylődik, ha az utolsó csepp vért is kiszívják belőle? Világos, hogv a köztársaság igazi védelme érdekében meg kell adni a népnek, ami a népé. A második a szabadság, több demokratikus jog, az egész rendszer demokratizálása. Röviden, jogokat kell adni a dolgozó népnek, mert hogyan lehet megvédelmezni a Köztársaságot, ha az nem más mint a nép börtöne? A harmadik, hogy nemzeti jogokat kell adni, nemzeti egyenjogúságot biztosítaniCsehszloüákia valamennyi nemzete számára. Mert hogyan lehetne védeni a Köztársaságot, hogyan lehetne a Köztársaság védelmének megnyerni a nemzeteket, ha azok nem egyenjogúak? A negyedik, hogy demokratizálni kell a hadsereget, meg kell tisztítani a fasiszta tábornokoktól. biztosítani kell a katonák teljes állampolgári és demokratikus jogait. Hogyan lehetne védeni a Köztársaságot Hitler ellen, ha a hadseregben Hitler szekértolói ülnek? Ez az a négy legfontosabb feltétel, amely a Köztársaságnak a fasizmussal szembeni védelmét lehetővé teszi." Majd április 14-én a kongresszus zárószavában Gottwald elvtárs ezeket mondja: „Elvtársak, a békéért való harc ma a nemzetközi torradalmi mozgalom, az egész nemzetköz*' munkásosztály központi feladata. A béke megőrzésének feladatát nem valami birkatürelmű, pacifista szempontból, fogatlan pacifista megokolással képzeljük el, hanem forradalmi indokok alapján. Mert minden nap, amely a békében telik el, a világ proletariátus főerőforrásának, a Szovjetuniónak növekedését jelenti. Másrészt minden nappal növekednek a fasiszta uralom nehézségei is. A mi számunkra, a proletariátus és annak bástyája számára rendkívül fontos a béke. A béke oly szükséges nekünk, mint halnak a víz. Ezzel szemben a fasiszta uralmak számára a béke olyan, mint a pestis. Növeli nehézségeit és meggyorsítja bukását. Ml tehát a béke megőrzésén munkálkodva, saját proletárérdekeinket követjük." Amint látjuk, Gottwald elvtárs a marxi-lenini tanokhoz ragaszkodva, a nagy Októberi tapasztalakon okulva, hirdette az ország valamennyi dolgozóinak az egységfrontot a tartós béke védelmében. Pártunk irányvonala a békéért folyó harcban Ha végiglapozzuk az elmúlt évtizedek harcos pártsajtóját, akkor azt taposztaljuk, hogy Pártunk harci módszereiben, a béke védelméért folytatott küzdelmében mindvégig következetes maradt. Attól a perctől kezdve, hogy a munkásosztály felismerte a szociáldemokrata párt áruló szerepét, szakadatlan harcot folytatott mind a tömegek öntudatosításáért, mind a Párt tisztaságáért. 1921—1929-ig a gazdasági válság kitöréséig, a Párt megalkuvás nélkül harcolt a munkás és parasztság életszínvonalának emeléséért és a béke megvédéséért. Felvilá. gosítja és öntudatra serkenti a gyárak t és falvak dolgozóit, egységbe tömöríti és megszervezi a sztrájkokat mind a városokban, mind a falvakban. Ezzel párhuzamosan folytatja leleplező harcát a kapitalisták és cinkosaik ellen. Ebben az időben a kapitalisták és cinkosaik mindent elkövettek, hogy félrevezessék a tömegeket, a Párt azonban éberen őrt áll és kíméletlenül leleplezi az ellenséget. A „Munkás" 1928 január 6-i száma a következőket írja: „Csűrnek-csavarnak a háborús uszítók. A Magvarországra küldött olasz fegyverszállítások világos fényt vetettek azokra a háborús előkészületekre, amelyek mindenütt gőzerővel folynak és amelyekre egyedül a kommunista sajtó mutat rá minduntalan. Egészen bizonyos, hogy ez nem volt az egyedüli fegyverszáilítmány, amely Olaszországból Magyarországba és más államokba ment és azt is biztosra vehetjük, hogy a fegyvercsempészés e leleplezése után sem fog megszűnni, hanem csak más, esetleg raffináltabb eszközökkel fogják folytatni. Az összes kapitalista államok és az egész sajtó tudja, hogy a fegyverszállítás ügye olyan kérdés, amely minden kapitalista államot közvetlenül érdekel és ennek megfelelően kezeli is. Ismételjük, a proletáriátust a kapitalista sajtó célzatos hírei nem téveszhetik meg, hanem változatlan figyelemmel kell kísérniök a fegyverszállítással összefüggő eseményeket, mert ezek az új háború előkészületeit fékezik." Miközben a Párt folytatja a háborús uszítók leleplezéseit, egyben harcol a dolgozók béremeléséért, szervezi a handlovai bányászok sztrájkját. Síkra száll a nyitramegyei Alsókőröskény parasztságáért, amely 1928 május elseje után az éhbérek miatt sztrájkba tömörül. E sztrájk alkalmával a csendőrség sortüzet nyitott a földmunkásokra. A kapitalista sajtó ezt a vérengzést azzal igyekszik elkenni, ahogy a „Reggel" frja, hogy „A sztrájkolók ásókkal és vasvillákkal voltak felfegyverkezve, ezenkívül pedig köveket is dobáltak a csendőrökre." Természetesen a „Munkás", a kommunisták lapja május 4-1 számában leleplezi a kapitalista betürágók hazugságait és rámutat arra, hogy az urak nem válogatósak az eszközökben, ha kell gyilkolnak is a profitért, de ez a magatartás — hangsúlyozza a „Munkás", — „még jobban megfogja erősíteni a földmunkásokat azon eltökéltségükben, hogy tovabbra is a legélesebb eszközökkel és harcos egységben folytassák és kiszélesítsék a sztrájkot." És valóban ezzel a vérontással nem sikerült letörni a sztrájkot, a földmunkások továbbra is kitartottak egységesen, s végül a sztrájk győzelemmel is végződött. Az egységfront eredménye az egyre növekvő békemozgalom Ennek hatása alatt megindul országunkban a béke mozgalom. A „Magyar Nap" 1936 július 2-i számában már hírt ad a bratislavai hatalmas békemanifesztációról. A beszámolóban a következőket olvashatjuk: „A Vigadó terme zsúfolásig megtelt, és az egybegyűltek példás egyöntetűséggel juttatták kifejezésre, hogy a béke védelmében nem ismernek semilyen korlátot, amely különben a tarsadaimi életben elválasztja őket." Ezen a gyűlésen férfiak, asszonyok, anyák szólalnak fel és határozatot küldenek a Genfben ülésező Népszövetségnek, amely többek között a következőket tartalmazza: „A béke fenntartásának leghatásosabb biztosítékát a kollektív biztonságban látják és ezért követelik, hogy a Népszövetség ezirányban folytassa működését. A béke egyik legfontosabb alapjának tartják a nemzetközi egyezmények tiszteletbentartását. A nemzeti, faji és felekezeti gyűlölet a legnagyobb veszély, amely háborúkat szül. Ezért minden jóakaratú embernek tömörülni kell, hogy megakadályozzák az emberiség legnagyobb veszedelmét, a háborút. Azonban nem lehet a békét addig komolyan biztosítani, amíg a hadiipar magántulajdonban van: legelső és legsürgősebb lépés tehát a hadiipar államosítása." Hasonló béketüntetések folytak Csehszlovákia valamennyi nagyobb és kisebb városában, így Prágában, Kassán, Losoncon, Királyhelmecen, ahol tízezerszámra vonulnak fel a dolgozók és egyöntetűen tüntetnek a béke mellett. Szavam és akaratom: a béke A „Magyar Nap" 1936 szeptember 6-i számában részletes beszámolót közöl a nemzetközi békekongresszusról, amely Brüsszelben zajlott le. Beszámolójában már észrevehetjük a mai hatalmas 800 milliós világbéke mozgalom kicsinyített mását. Erre a brüsszeli békekongresszusra 40 millió dolgozó küldte ki képviselőjét, hogy harcoljon a béke védelméért. A kongresszuson 4000 delegált vett részt. A csehszlovák békeküldöttek között ott látjuk Sellyei József parasztírót is, akit a Párt küldött a békekonferenciára. Sellyei József szegény parasztcsaládból származott és végigszenvedte mindazt az elnyomatást, amit a nagybirtokosok, a kapitalisták kormánya zúdított dolgozó népünkre. Sellyei József ma már halott. Tüdőbaj pusztította el, mert nem volt módjában kezeltetnie magát. De beszéde, hangja, mondanivalója eleven maradt, ezért teljes egészében közöljük. Ezeket mondotta: „A csehszlovákiai magyar parasztok apróka falvaiból jöttem el Brüsszelbe, a nemzetek nagy békekongreszszusára. Vagyunk mi is egy pár százezren. A háborús veszélyekkel terhes világban a mi kisebbségi helyzetünk kivételes helyzet, amely a béke vágyát diktálta szívünkbe. Mert minekünk a diktandók szavára fegyverrel a kezünkben: pont azokkal kellene szembeszállanunk, akikkel az élet parancsa baráti kézfogást diktál. Osztályérdekünk nem a fegyvergyárak érdeke és nem az Imperialista fenekedések érdeke, — hanem az emberiség jobb sorsának biztosítása. Természetes, hogy a csehszlovákiai magyar parasztság ilyencélú akaratának a küzdelme, az európai és a világ széles paraszttömegeinek egy akaraton levése: olyan küzdelem, amelyik a lövészárokban csak veszíthet, mert a lövészárok a kis családi gyűlölködések paraszsait is lángra lobbantja. Természetes az, hogy a béke hívei és harcos akarói vagyunk, hiszen a kicsike parasztbirtok termelési rendjének válságában élünk. A kicsinyke parasztbirtokocskánk életválságát a szövetkezeti termelésre való áttérésre éppen most alakítgatjuk. A parasztság roppant tragédiája: az osztódó föld nagy átka. És mi ebből a válságból akarunk kilábolni a szövetkezeti termeléssel. Emberibb nekünk a testvériesülés, mint az, hogy a termőföld a szalagföldek nagyobbítása miatt kiöljék a parasztság nagyobbik hányadát. A szavam, az itt hangosan kifejezett akaratom: a béke! Nem magamtól mondom. Falvaink táján a vetések, az útak a munkaszerszámok, a legelésző állatok és az emberek, a parasztemeberek: egyöntetűen zengedezik, zúgják, dörgik az akaratot: béke!" A brüsszeli békegyűlés határozatához a világ dolgozói egyöntetűen felsorakoztak és ennek jeléül a szakszervezetek két órai általános sztrájkba léptek. Az imperialisták igazi arculata Természetesen az imperialisták hada mindent elkövet, hogy szabotálja a népek között felmerült problémák bekés elintézését. Az imperialisták egymásután hiúsítják meg a Népszövetség működését. Húzzák halasztják az erélyes beavatkozást mind az abészszíniai, mind a spanyol, mind a japán, kérdésben. Egy-egy mondaton, egyegy határozaton hetekig, hónapokig, évekig rágódnak és nem tudnak dönteni. A „Magyar Nap" ilyen címeket hoz a Népszövetség működésével kapcsolatban: „Párizs nem hozott döntést", vagy „Franciaországnak és Angliának még nem sikerült közös álláspontra jutni." Nagy vastag betűkkel ilyen cím is látható: „Elhalasztják a Népszövetség ülését?" 1936 április 3-i számában ilyen cím jelenik meg az első oldalon: „Abesszínia erélyt követel a Népszövetségtől." Nos, hiába is követel, ha az imperialista országok kormányai szabotálják az egész abesszíniai ügyet. Hasonló eszközökkel dolgoznak, mint ma. Halogatnak, egy jelzőn hetekig rigódnak, és mindent elkövetnek, hogy a felelősség alól kivonják magukat és félrevezessék a világ népeit. Annyi különbség mégis tapasztalható a jelen és a mult között, hogy míg a múltban a fasiszta Németországnak, Olaszországnak és Japánnak ki kellett lépniök a Népszövetségből agressziós magatartásuk miatt, addig ma az amerikai imperializmus fenyegetésekkel, zsarolásokkal birtokába vette a Nemzetek Szövetségét és mindent elkövet, h gy a békeszerető népeket kizárja onnan. Akkor is, épúgy, mint ma, a Népszövetségben a Szovjetunió az, amely határozott és félreérthetetlen békeprogrammal lép fei. A „Világszemle" című munkás hetilap így ír 1937-ben: „Litvinovnak, a Szovjetunió külügyi népbiztosának beszéd- a Népszövetség plenáris ülésén szenvedélyes meggyőző felhívás volt a béke kollektív kiküzdésére: egyszersmind a hatalmas szocialista állam tanácsa és intő szózata a Népszövetséghez. Mint a nemzetek létének minden felelősségteljes percében, a Szovjetunió most is felemelte szavát, hogy a genfi nemzetközi tribünről az egész világ elé tárja, merről fenyeget az új borzalmas világháború, milyen eszközökkel kell küzdenie e véres szörny ellen, melyet a fasizmus kész minden percben az emberiségre szabadítani." A fasiszta hatalmakat az amerikai, angol és francia imperialisták is támogatták. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Magyar Nap* 1938 szeptember 22-i száma, amely a következő hivatalos jelentést közli: »A csehszlovák kormány kedden este átnyújtotta jegyzékét Angliának és Franicaországnak és értesítette az angol-francia kormányokat, hogy a Csehszlovákia és Németország között fennálló szerződések értelmében nemzetközi bíróság elé kívánja vinni a két ország között felmerült kérdéseket. Az éjszaka folyamán a francia és angol kormány erre a válaszjegyzékre újabb demarsot intézett a csehszlovák kormányhoz. A francia és angol kormánvok közölték prágai követeik útján, hogy ragaszkodnak a londoni terv elfogadásához és ha a csehszlovák kormány nem jelentené ki, hogy feltétlenül elfogadja ezt a tervet, a francia és angol kormány nem nvujtana segítséget Csehszlovákiának egy támadás esetén.* A csehszlovák kormány erre öszszeült és úgy döntött, hogy elfogadja az angol-frapcia kormány tervezetét és ezzel el is dőlt az akkori vezető Kormánykörök árulása révén Csehszlovákia sorsa és Gottwald elvtársnak a Párt VH. kongresszusán tartott beszámolójában a hazai burzsoáziáról mondott alábbi szavai valóra váltak: »Elvtársak, egv bizonvos: a cseh reakció, amennyiben szabad teret kan, szőröstül-bőröstül elad bennünket Hitlernek.* Ehhez nem fér kétség. így Is történt, hál az angol és francia imperialista országoknak, amelyek segédkezet nyújtottak a fasiszta Németországnak, hogy Csehszlovákia szabad felvonulási terület legyen a Szovjetunió ellen készülő fasiszta támadásnál. Az imperiaiisták áruló magatartására ugyancsak a Szovjetunió adta meg a megfelelő választ. Litvinov, a Szovletunió külügyi népbiztosa Genfben a Népszövetség ülésén kemény szavakkal bélyegezte meg az angol-francia kormány eljárását. Tarthatatlannak jelentette ki ezt az áruló magatartást. Hangsúlyozta: »A Szovjetunió nem vállal felelősséget azért a fejlődésért — minden erejével készen áll, hogy megsegítse Csehszlovákiát« Litvinov továbbá hangsúlyozta, hogy nemcsak Csehszlovákiát, hanem a világbékét is is meg lehet még menteni. Hogy nem sikerült megőrizni a békét, ez nem a Szovjetunión múlott, hanem az imperialista hatalmakon, akiknek sikerült félrevezetni a világ dolgozóit. Idéznünk kell Dimitrov elvtárs szavait, aki a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán a következőket mondotta: »A Szovjetunió békepolitikáiára és a dolgozók millióinak és millióinak békevágyára támaszkodva kongreszszusunk nemcsak a kommunista élcsapat, hanem az egész nemzetközi munkásosztálu és valamennyi ország népet előtt egy széles, háborúellenes front kifejlesztésének a perspektíváját nyitotta meg. Hogy milyen mértékben iön létre ez az egész világra kiterjedő front és fejti ki akcióit — ettől függ az, hogy a fasiszta és imperialista uszítóknak sikerül-e a közeljövőben az új imperialista háborút lángralobbantaniok, vagy pedig a hatalmas háborúellenes front ökle sujt le rájuk és hiúsítja meg gaz szádékukat.v Nos, igaz az, hogy akkor az imperialisták és cinkosaik aljas árulása miatt nem sikerült megmenteni a békét, viszont Dimitrov szavaival élve a gyilkos fasiszta banda megismerte a békét szerető és a békéért harcoló hatalmas Szovjetunió népeinek lesújtó öklét. Természetesen a sír szélén álló agonizáló imperializmus nem tudta levonni sem az első imperialista háború, sem a második fasiszta háború következményeit, amelyek szülői voltak a Nagy Októberi Forradalom vívmányainak, szülői voltak a hatalmas Kína újjászületésének s a fiatal, felszabadult népi demokráciák egyöntetű felsorakozásának a nagy szocialista állam, a hatalmas Szovjetunió körül. A világ dolgozói levonták az elmúlt világháborúk tanulságait, résen vannak Franciaországban épúgy, mint Olaszországban s a kapitalisták valamennyi országaiban éberen állnak őrt, amit legjobban a 800 milliós béketábor igazol, amely a Szovjetunió a tartós béke bástyája köré tömörül A koreai harcok kudarcai után az imperialisták ma alaposan meggondolják, kifizetődik-e nekik ma egy újabb világháború kirobbantása. Hála a Szovjetuniónak, hála a munkásosztály Kommunista Pártjainak, az öntudat egyre nagyobb tért hódít és a világ békemozgalma egyre több és több hívet szerez. Az imperialisták zsaroló módszere az atombombával nem újkeletű; jusson eszünkbe, hogy 1938-ban gázés baktériumháborúval fenyegettek meg bennünket, az elvetemült, emberi mivoltukból kivetkőzött fasiszta gyilkosok e fegyvereket mégis csupán házi használatra vették igénybe, a koncentrációs táborok védtelen áldozatain gyakorlatoztak a gázzal és baktériummal, de nyílt harcokban nem merték alkalmazni, mert nagyon jól tudták, hogy a fegyverek gyakran visszafelé sülnek el. Igen, visszafelé, amint ezt Kína és Korea bizonyítja. Nem fér kétség hozzá, hogy olyan világban ahol 800 mitlió ember nyíltan kiáll a békéért, a háborús uszítók nyaka körül erősen szorul a hurok és ama komoly probléma előtt állnak, hogy kit is lehet ma felfegyverezni, hogy küzdjön az ő érdekeikért, Rit is lehetne ma azzal a »bizalom*tal« kitüntetni, hogy harcoljon és életét áldozza fel az ő profitjuk növeléséért. Mert nem titok többé, hogy mi a vérengzés, a pusztító háború indító oka. A Szovjetunió és a világ dolgozóinak Kommunista Pártjai gondoskodtak róla, hogy a háborús uszítók minden fondorlatát és gyilkos szándékait kiméletlenü leleplezzék. Ebben a felvilágosító munkában Pártunk Gottwald és Široký elvtársak vezetésével három évtizedes szakadatlan harca folvamán méltó módon vette ki részét • 'ľilárd támasza lett a Szovjetunió lő tömörülő népek békebástyájának. 4