Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-16 / 113. szám, szerda

UJSZ0 1951 május 16 Jiost már aláírltalja, ^Serestté! Seresné a szobába tessékelte a népnevelöket, de azok a konyhában ültek le. Nem akarták a főzésben zavarni. Seresné gyorsan tisztára törölte a székeket Ss különöb gonddal csinált helyet az asztalon. A törlőruhával kétszer is letörölte az eternitlapot. — Biztosan sok a dolguk, máris aláírom! — mondta. De a népnevelők nem siettek. Még a békeívet sem tették ki az asztalra. Sípos, az idősebbik csak nézte a sürgőforgó asszonyt Mintha csak a saját párját látná a vasárnapi ebédfőzés közben Még a fejkendő alól ki-kibukkanó hajtincs is ugyanolyan őszbevegyülő. Mint tapasztalt népnevelő és két virgonc gyermek apja, rögtön látta, hogy itt is legalább két gyermek gondja nyomja az asszony vállát. Lám az aláírással is hogy sietne. — Meg kell beszélni még ezt az aláírást, elvtársnő. — Mit kell azon beszélni. A sok szó úgvsem használ. Azt mondják, ez a I sok aláírás többet ér. 1 Erre már a fiatalabb népnevelő is megszólalt. Kicsit akadozva beszélt. Első körzeti útja ez. Az üzemben elszokott a háziasszonyoktól. Nehezen találta meg a kellő hangot. — Persze, hogy meg kell beszélni a kérdést, hiszen az elvtársnő azt sem tudja, hogy mit ír alá. No. csak ez kellett. Felpattant az asszony. — Fiam lehetnél, aztán oktatni akarsz, hogy mi a háború. Világon sem voltál, amikor én egyet már végigszenvedtem, még hozzá karonülő gyermekkel. A másodikból is kijutott nekem. Tudják is a férfiak, hogv mi a háború. De békében sem különbek. Azt kiveszekszik, hogy a gyárban minden jól menien. Az enyém is ilyen — intett lemondóan. Sipos közbe akart vágni, hogy csöndesítse az asszonvt. De az már tűzbejött és folytatta a magáét. — Dúl-fúl, ha valami nincs ínyére a gyárban, de az én dolgommal nem törődik. Órákig főzöm az ételt, aztán TÁVOL A VOLGÁTÓL „A kujbisevi vízierőmű 1 millió hektár föld öntözését teszi lehetővé." Arkadij Panov villanyszerelő elgondolkozott a szavakon. Eszébe jutottak tanulóévei, a Szovjetunió történetével foglalkozó órák. Volga vidék ... szárazság, tomboló viharok. És most a Párt akaratából a Volga vize szétárad a földeken. Arkadij szívből irigyelte azokat, akik résztvehetnek a vízierőmű és a gát építésében. — Munkára, vége a pihenőnek! — hallotta Alekszej Koljesznyikov hangját. Üjból szikrák pattantak a villanyhegesztőkészülékből. Arkadij gondolatai messze szálltak, a soha nem látott Volga felé, melyet mégis jól ismert egy tucatnyi dalból. — Mit búsulsz? — kérdezte Alekszej. — A Volgára gondolok, Aljosa. Bárcsak mi is ott lehetnénk. — Igy is azokon az építkezéseken dolgozunk, — mondotta megértő mosollyal Aljosa. Arkadij nem fogta fel azonnal a szavak értelmét, de már késő volt a kérdezősködéshez, mert Alekszej a műhely túlsó végén dolgozott. Később, váltáskor bejött Andrej Szazikin, a műhely komszomoiszervezetének titkára, és így szólt: — Maradiatok itt egy kicsit. — Gyárunkban, — kezdte el, mikor összegyűlt az ifjúság — kotrókat, talaigyalukat és egyéb gépeket rendeltek a kujbisevi vízierömű részére ... Ez igen nagy megtiszteltetés ... Azt javaslom, hogy holnaptól minden szerelőnk sztahanovista módon küzdjön a feladatok időelőtti teljesítéséért. Alekszej Koljesznyikov kért elsőnek szót. Arról beszélt, milyen öröm a kollektíva számára, hogy résztvehet az építkezésekben. Bár nem közvetlenül az építkezéseken dolgozik, mégis tudja, hogy minden általa összeszerelt kotrógép jelentősen hozzájárul a gigászi sztálini tervnek a Volgán, Dnyeperen, Donon és Turkméniában való megvalósításához. — Mégis, — jegyezte meg ravaszul Arkadij felé pillantva, — vannak fiúk, akik ezt nem tudják megérteni. Versenyre hívom Arkadij Panov villanyhegesztőt. — Aljosának igaza van, — állt fel zavartan Arkadij. — Reggel óta azon ábrándoztam, hogy az építkezésekhez szeretnék kerülni. Nem tudom felfogni, hogy itt, saját műhelyemben, a gépek készítése közben is résztveszek a vízierömű építésében. Elfogadom Aljosa kihívását. A gyűlésen minden ifjúmunkás képességeihez mérten nagy felajánlásokat tett. A komszomoi-bizottság a műhely-szervezetek titkárainak, brigádvezetőinek segítségével megszervezte a versenyt. A 4. szerelőcsarnokban, ahol a volgai építkezések talajgyaiúit szerelik össze, ma minden szerelő legalább 110 százalékra teljesiti normáját. Az 1. szerelőcsarnok kollektívája két hónap alatt 127 kotrógép-vedret és a kotrók százait készítette el a víziközpontok és csatornák építői számára. Ennek a csarnoknak komszomol-titkára, Andrej Szazikin elégedetlenül jelentette a komszomol-bizottságnak: — Ez nem mehet így tovább. Csarnokunk a megrendelés időelőtti elkészítéséért küzd, de a szállítóműhelyek, a préskovács- és szerszámműhely hibájából sokszor kénytelenek vagyunk vesztegelni, őket talán nem érdekli a megrendelés? Nekik is részt kell venniök a versenyben. Néhány nap múlva felhívások jelentek meg a gyár falain: „Szállítóműhelyek! Ne késleltessétek a szerelőket!" A szállítóműhelyek a Párt és a Komszomol segítségével gyorsan kiköszörülték a csorbát. A „Kuljusenko"-gyár munkáját már jól ismerik és becsülik a Volga—Don-csatorna, a kujbisevi és sztálingrádi vízierőmű építői. Az első megrendelés leszállítása után a kujbisevi vízierőmű ifjú építői, levelükben a nagy volgai építkezések munkatársainak nevezték a „Kuljusenko"-gyár komszomol ifjúságát. ... Késő este, amikor együtt indultunk haza a váltás után Arkadij Panov villanyhegesztő, így szólt Alekszej Kolesznyikov szerelőhöz: — Messze vagyunk a Volgától, Aljosa. Mégis úgy éi zem magam, mintha Sztálingrádban, vagy Kujbisevben lennék. A Szovjetunió — a magas életkort elérő emberek országa A moszkvai Pravda igen érdekes tudósítást közöl a harkovi egyetem biológiai tudományos kutatóintézetének munkájáról. Ez az intézet felkutatja és nyilvántartja a Szovjetunió magaskorú lakosait. Húsz év alatt az intézet munkatársai többezer kartotéklapoi állítottak össze, amelyek feltüntetik a magaskorú emberek pontos adatait, akik között a legfiatalabb 90 éves. Ez az ö-szegyűjtött anyag igen nagy jelentőségű a szovjet tudomány számára. Az érdekes anyag gyűjtésének és feldolgozásának munkáját A. V. Nagornij, a harkovi egyetem professzora vezette, aki a TASZSZ munkatársával folytatott beszélgetése során a következőket közölte: — Egészen a legutóbbi időkig az a felfogás volt elterjedve, hogy a hosszú élethez szükséges feltételek kizárólag Abháziában (az Abház Autonóm Szovjetköztársaság, a Grúz Szovjetköztársaság északnyugati részén) találhatók meg, ahol a levegő rendkívül telített ibolyántúli sugarakkal. Abháziának 212 lakosa idősebb 100 évnél. A harkovi intézet adatai szerint az egész Szovjetunió a magas életkor hazája. Az egész Szovjetunióban megteremtették azokat a kedvező feltételeket, amelyek a hosszú életkor eléréséhez szükségesek. A Szovjetunió legmaga&abbkorú embere Vaszilij Szergejevics Tyiskin, a sztavropoli körzet „Andrejev" nevű kolhozának tagja. Tyiskin orosz, 1806ban született. A Szovjetunió legidősebb asszonya Kazamjan Hanu, aki 127 éves és Turkménia Mari nevű városban lakik. Legfiatalabb fia 80 éves. Nagyon érdekesek az azerbajdzsáni SZSZSZK „ivomszomol" nevű kolhozában lakó Mahmud Ejvazov családjának adatai, ö maga 142, felesége 120, leányuk 100 éves. Mahmud Ejvazovnak összesen 118 gyermeke, unokája, déd- és ükunokája van. A kolhoz öszszes elvégzett munkaegységének majdnem a fele — ennek a családnak a munkája. A Szovjetunióban körülbelül harmincezer százévesnél idősebb férfi és asszony él. Igy Ukrajnában 2700, a harkovi megye területén 183. Itt vizsgálatokat folytattak a magaskorúak egészségi állapotáról is. Az aggok többsége megőrizte jó emlékezőtehetségét és látóképességét. A kapitalista országokban igen ritkán fordul elő, hogy emberek ilyen magas kort érjenek el. A mult században Chamine francia biológus megkísérelte egy hasonló kartoték felfektetését, de összesen csak 26 száz évnél idősebb francia adatait tudta feljegyezni. egy félóra alatt befalják. Kész. Megy mind a három a dolga után. S megint kezdődik élőiről: mama, piszkos az ingem, mama adjál ezt, adjál azt és főzzél jó vacsorát. A fiatalabbik népnevelő megszeppent. A szikrázószemű asszony szóáradata megijesztette. Sipos csak mosolygott, bajuszát simogatta, nyugodtan várta, hogy a vihar elmúljon. Tudta már, honnan fúj a szél. Néhány perc múlva tényleg elérkezett az ő ideje. Seresné már csendesebben mondta. — Ej, mit is beszélek én maguknak Férfiember ezt meg nem érti soha. Adják ide azt az ívet, hadd írom alá, nem akarok én se kimaradni. Aztán menjenek istenhírével * A fiatalabbik már tolta volna az aszszony elé a békeívet, de Sipos rátette a kezét. — Nincs ennek még itt az ideje. Mi nem aláírásgyűjtő ügynökök vagyunk. — Akkor hát mit akarnak? — lepődött meg az asszony. — Megmagyarázzuk, hogy mit jelent a békeív aláírása. Ezért küidöttek. Látom, a férje meg a nagyfia sem vette ehhez a fáradságot. — Beszélni meg írni, azt könnyű. Békét akarok, nyugalmat akarok, hát aláírom és kész. Minek ehhez nagy feneket keríteni.. — Seresné nem fejezte be a szavát, hanem a gáztűzhely felé fordult. * A fiatalabbik népnevelő megint nekibátorodott. Az asszony mellé állt, úgy mondta: — Tudja-e elvtársnő, hogy miért követeljük az öthatalmi békeegyezményt? — Egyszerű asszony vagyok én, a hat elemit sem jártam végig. — Újságot azért csak olvas? — Este, ha a szemem bírja, de olyankor már örülök, ha behunyhatom. Sipos vette- át a szót. Kényelmesen kinyújtotta a lábát, mint otthon, esténként vacsora után. — Váltót írt-e már alá? — Isten mentsen tőle! Borzasztó dolog volt az, testvéreméi? kis földjét is váltóval vitte el a bank. — Hát ez az aláírás még nagyobb dolog! Seresné nem válaszolt, megdöbbenten nézett a békeívre, a sok aláírásra. Sipos folytatta. — Ezért mondtam, hogy meg kell beszélni, nemcsak egykettőre aláírni. Mert ha ideírja a nevét, kötelezi magát, hogy harcol a békéért. Seresné dermedtsége felengedett. — Menjen már — mondta nevetve —, hogyan tudnék én harcolni. Talán főzőkanállal, vagy sodrófával — mutatott a rendben sorakozó konyhai alkalmatosságokra. — Ügy van — vágta rá Sipos —, főzőkanállal, sodrófával is harcolhat még hozzá itt a konyhában. Erre már a fiatal népnevelő is meglepődött. Hová akar kilyukadni az öreg. Ilyesmiről az agitációs értekezleten szó sem volt. Sipos nyugodtan folytatta tovább. — Igen, itt a konyhában harcolhat, úgyhogy nem égeti feleslegesen a gázt, a villanyt, nem hámozza vastagon a krumplit. De mit beszéljek, az elvtársnő jobban tudja, mint én, hogy egy ilyen konyhában mennyit kell harcolni. Seresné körülnézett birodalmában, megértően bólintott, sőt elgondolkozva maga fűzte tovább a gondolatot. — Hát még a kákán is csomót kereső sopánkodókkal, a mindenféle híreknek felülő szomszédasszonnyal! * A fiatalabbik gyermek robbant be az ajtón. — Kész az ebéd, édesanyám?! — de rögtön elhallgatott, ahogy meglátta az idegeneket. Seresné a melléje húzódó fiú szöghaját helyresímogatta. Aztán Síposra emelte tekintetét, keményen szembenézett vele. —Hát már aláírnám végre azt a békeivet! — Most már lehet — nevette el magát Sipos. A gyermek nézte, mint írja le nevét édesanyja nehézkes, nagy betűkkel a többi név után. • Seresné az ajtóig kisérte a népnevelőket. Közben magyarázta, hogy a nagyobbik fia, meg férje bent írják alá a békeívet a gyárban. Meghogy férje a műhely legjobb kongresszus) versenyzője, nagyobbik fia pedig az esti műszaki főiskolára jár. A népnevelők már a folyosón voltak, amikor utánuk kiáltott. — Kökszönöm. hogy eljöttek! A gyermek a vízcsapot csavargatta a konyhában. Játszott a vízzel. — Ne pazarold a vizet, inkább hozd ki az újságot és amíg apád meg bátyád megjön, olvass fel nekem. Nagyfiú vagy már. A gyermek fogta az újságot és óvatosan, kicsit szótagolva, de igen büszkén olvasni kezdte a címet, söthatalmi békeegyezményt követelnek a népek.« Faragó Új legényvírtus A régi világ gazdasági berendezésével, álromantiká jávai, álszenteskedésével letür.őfélben van világszerte, bár a kapitalista országok görcsösen védik. A haladásnak gátatvetni azonban nem lehet. A társadalom fejlődésének törvényét nem lehet letagadni. Tudják ezt azok is, akik a fejlődést késleltetni szeretnék, akiknek könnyű volt a sültgalambot várni szélesre kitátott szájjal. Ezeknek könnyű volt milliókat a halálba küldeni, mindenféle ürügy alatt háborút szítani, a hasznot zsebrevágni és közben álszentül hangoztatni, hogy mennyit áldoznak a közért, a társadalomért, a népek boldogulásáért. Ez a világ a sír szélén áll. Es letflnőfélben van e kor ifjúságának félrevezetett fonák romantikája is. Akkoriban a legénykorba serdülő fiú azt tartotta virtusnak, nagy tettnek, ha már beülhetett a kocsmába, kártyázhatott pénzre, sírva vigadhatott, vagy pedig a7 u. n. „legénypróbán" mindenkit az asztal alá ivott. A pályaválasztásnál az volt a virtus, ha valaki legalább hivatalnok, esetleg legrosszabb esetben tanító lehetett, városban vagy falun. Megfogni egy jó kántorságot és a pap után első helyen lenni a faluban, a gazdag parasztlányoknak meg a szíve pedig szakadjon utána. Az új idők új legényvirtust teremtettek. A munka virtusát. Az Ifjúság eszményképe a haladó államokban nem a sírva-vigadó, duhajkodó fenegyerek, nem a züllött ficsúr, nem a pincses, cilinderes nagyságos, vagy tekintetes úr, hanem a munka hőse, az élmunkás. Az élmunkás, aki öntudatosan, jókedvűen, eszszerűen dolgozik, újításokat eszel ki az egész társadalom javára és így az önmaga jobb megélhetésére is. Az ifjúság nem fél a munkától. Üj társadalom alakul ki, a dolgozók társadalma. Természetesen, ha minden dolgozó egyforma értékű tagja • szocialista társadalomnak, ebből nem következik az, hohgy teljesen közömbös dolgozó társadalmunk részére, vájjon a munka melyik terére mennek nagyobb számban az új káderek. Mint minden téren, ha jó eredményt akarunk elérni, előre tervezni kell és ez a munkaerők beosztásánál is szükséges. Elsősorban nehéziparunk, a bányászat, a nehéz gépipar, fém- és vasipar várja a kemény, bátor, elszánt ifjakat. Itt lehet igazán küzdeni, harcolni mindannyiunk jövőjéért. Itt lehet megmutatni az új idők egészséges virtusát. Itt lehet a legénypróbát megállni, hogy több szén, több vas, több traktor és gép álljon a dolgozó társadalom rendelkezésére. Itt lehet harcolni a szocializmus győzelméért. Föl tehát ifjak a bányászatba, a nenéziparba. Ott harcolhattok mindanynyiunk jólétéért, a világbékéért. LOSKA LAJOS levelező, Csorna. Magyarbélí jelentés A magyarbéli helyi pártszervezet az átigazolások akaimával kötelezettséget vállalt május elsejére, hogy két istállót átalakít. Egyet 70 darab szarvasmarha, egyet pedig 120 darab sertés részére. Igy segítik párttagjaink az EFSz munkáját. örömmel jelentjük, hogy a két istálló adaptációs munkálatait egy héttel előbb befejeztük és így teljesítettük felajánlásunkat A helyi pártszervezet még kötelezettséget vállalt, hogy az EFSz-ben a nyár folyamán 100 munkaegységet dolgozik. Nálunk még 1950 márciusában megalakult a II. típusú EFSz 35 hektáron A munka jól ment és 1950 októberében a szövetkezet már 120 hektáron gazdálkodott és áttért a III. típusra. Ma már a szövetkezetnek 90 tagja van. A munkálatok nálunk jól haladnak, mivel mindenki tudatosítja, milyen más világban élünk, mint a őkés urak idején. Azelőtt 7—8 korona napibérért dolgoztunk, azt is csak 1—2 napot hetente. Most tudjuk, hogy magunknak dolgozunk, egy munkaegységért 150 korona jár nekünk és így megnyerjük azokat is, akik még ingadoznak, meggyőzzük őket, hogy a mi utunk a helyes, a mi utunk a jobb élet felé vezet. Szigeti József munkáslevelező. Magyarbél Villany Pódatejeden Még 1950-ben községünk ígéretet kapott, hogy bevezetik nálunk a villanyt. Ez év április 28-án e munkálatok be is fejeződtek. Ezt az eseményt meg is ünnepeltük. Köszönetünket fejezzük ki kormányunknak, népi demokratikus rendszerünknek, amely elősegíti falvaink kultúrszínvonalának emelkedését. A régi tőkésvilágban ez nem történhetett meg. A kapitalisták nem törődtek a dolgozó néppel. Azzal, vájjon növekedik-e kulturális színvonala. Sőt, ellenkezőleg, igyekeztek a népet sötétségben tartani. Mi jól tudjuk, hogy a villany bevezetését is végeredményben a Szovjetunió dicső hadseregének köszönhetjük, amely felszabadított minket a kapitalizmus rabigája alól. Es hálatelt szívvel köszönjük a villany bevezetését Pártunknak is, amely biztosan vezet minket a jobb élet felé a mi országunkban, a dolgozók országában. Rózsa János munkáslevelező, Pódatajed Új munkásbázak Ahogy elhagyjuk* a Gutai-sort és az alagút alatt áthaladva körülnézünk, meglepő dolog fogad minket. Azelőtt itt csak romok, szemétdombok voltak. Ma ezen a helyen egy egész kis városrész áll. Teljesen új házak. A Skodaüzem építtette ezeket munkásai részére. Vártak is a munkások ezekre a házakra és ezért annál nagyobb most az öröm. Az építés pedig tovább folyik. Ujabb házcsoportok emelkednek. Komárom egv új városrésszel gezdagodik. Hasonló tapasztalatokat szereztem a bálványi állami birtokon is. Uj házacskák emelkedtek. Héni elvtársat látogattam meg itt. Öt gyermek apja, nemrég költözött be egy ilyen házacskába. Van benne két szoba, konyha, fürdőszoba, mellékhelyiségek, pince és padlás. Meg aztán vízvezeték. Megkérdeztem Héni elvtársat, mit szól ehhez. Ezt válaszolta: ^Munkásember voltam, az is maradok. De ki kell jelentenem, hogy a munkásembernek soha sem volt ilyen szabad élete és jó dolga, mint most.« Azt hiszem, szívből beszélt. Héni elvtárs lelkesen dolgozik és élete feladatának tartja, hogy harcoljon a békéért. Holczer László munkáslevelező, Komárom. Harcosai vagyunk a békének Partizánsken már hosszú hetekkel május elseje előtt készültünk erre a nagy ünnepre. Sorra vállaltunk újabb és újabb versenyfelajánlásokat. Szocialista munkaverseny folyt az egyes üzemosztályok és a dolgozók között, hogy fokozzuk a termelést, javítsuk a minőséget, kiküszöböljük a selejtet. Az internátusban a tanoncok is résztvettek ebben a mozgalomban. És járásunk falvai Egységes Földműves Szövetkezetei is eredményeikkel mutatták meg, hogy megértették május elsejének jelentőségét. Amint május elsejének napján végignéztünk a hatalmas tömegen, szemünkbe ötlött a dolgozók arcán a boldog mosoly. Ez a mosoly is azt fejezte ki, hogy dolgozóink értékelik népi demokratikus Köztársaságunk vívmányai és minden erejükkel résztvesznek a szocializmus építésében. A menetnek minden része élénk volt„ Igazán nehéz kiemelni, hogy melvln csoport készült fel legjobban május elsejére. Egészben véve ez az ünnepségünk, a dolgozóknak ez a seregszemléje megmutatta, hogy harcosai vagyunk a békének, hogy a Szovjetunió oldalán, Sztálin és Gottwald elvtársak vezetésével biztos léptekkel haladunk előre a szocializmus felé. HAVRAN FERENCNE munkáslevelezö, Partizánske.