Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)
1951-05-01 / 102. szám, kedd
MAJOR ISTVÁN: Végeláthatatlan tömegek árasztják el a városok és falvak utcáit, tereit, ezer meg ezer torok zengi a nemzetközi szolidaritás himnuszát. Munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, kommunisták és pártonkívüliek, ifjak és öregek, férfiak és nők, különböző nemzetiségű, fajú és nyelvű emberek milliói Csehszlovákiában és százmilliói az egész világon beolvadnak ebbe a hömpölygő emberáradatba, hogy együtt meneteljenek a munka forradalmi ünnepén. Mi ösztökéli a dolgozókat erre? Mi az a lenyűgöző erő, mely egy táborba tömöríti őket? Mindenekelőtt és mindenekfelett: a harc a világbékéért. Harc az imperialista martalócok, a trumanok, churchillek, achesonok, macarthurok, sehumannok ellen, akik újból vér- és lángtengerbe szeretnék borítani a világot, hogy idegen országokat és népeket igázzanak le. Harc a nyugati imperialisták fizetett ügynökei és kémei, a clementisek, svermánék, slingek, husákok, novomeskyk ellen, akik pártunk soraiba befurakodva, romboló tevékenységet fejtettek ki: alá akarták ásni és alapjaiban meg akarták ingatni népi demokratikus rendszerünket, szocialista iparunk és mezőgazdaságunk termelését, elposványosítani, szétzülleszteni kommunista pártunkat; a nyugati imperialisták kezére akarták játszani valamennyiünk közös hazáját, népi demokratikus Köztársaságunkat, hogy újból a tőkés kizsákmányolók gyűlölt jármát vessék nyakunkba. Micsoda mérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okoztak államunknak, népi demokratikus rendszerünknek, pártunknak ezek a burzsoa-nacionalista összeesküvők! Gyűlöletet szítottak a szlovák dolgozók között a cseh és magyar dolgozók ellen és többek között attól sem riadtak vissza, hogy szeretett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs ellen merényletet készítsenek elő. Egész politikai tevékenységük oda irányult, hogy elidegeníteék a szlovák dolgozókat a Szovjetunió népeitől, a hős Szovjet Hadseregtől, mely tengernyi véráldozat árán felszabadította Európa népeit — tehát a szlovák és magyar népet is — a német fasiszta rémuralom alól. Milyen sors várt volna a magyar népre, ha Hitler világuralmi terve sikerül, ha a „Mein Kampf"-ban lefektetett faji elmélet szellemében oldotta volna meg a nemzetiségi kérdést Európában, Ázsiában vagy a többi világrészeken? Ugyanaz a sors, ami a cseh, szlovák, lengyel, bolgár, francia és más európai vagy ázsiai népre: e népek felét Hitler elrettentő példaképpen kiirtotta volna, a másik felét német fasiszta hajcsárok korbácsütései s a legféktelenebb terror segítségével rabszolgamunkára kényszerítette volna. Hála a Szovjet Hadsereg példátlanul álló hősiességének és önfeláldozó harcának, ettől a borzalmas jövőtől megkímélt bennünket a sors. Hogy most szebb és boldogabb szocialista jövőnket építhetjük, ezt a szovjetnépnek s a szovjethaza nagy fiának, a világ dolgozói bölcs vezérének és tanítójának — Sztálinnak köszönhetjük. Felszabadítónktól és védelmezőnktől, a világbéke bevehetetlen bástyájától, függetlenségünk és boldog szocialista jövőnk biztos zálogától akartak tehát elszakítani bennünket a burzsoa-nacionalista méregkeverők. És mi lett volna, ha Gottwald és Široký elvtárs nem tépték volna le idejében az áruló banda álarcát? Ugyanazt a sorsot szánták Csehszlovákia népeinek a nacionalista kalandorok, mint annakidején Tiso, Tuka és Saňo Mach, aki tudvalevőleg Novomesky kebelbarátja volt. Csakhogy ez esetben Hitler szerepét Truman, Churchill és bandita társaik játszották volna. Kissé amerikai, vagy angol változatban ugyan, de nem kevesebb ambícióval, mint Hitler tette annakidején. Hitlernek beletörött a bicskája. Hol a biztosíték arra, hogy Trumané nem fog beletörni? Clementis, Husák, Novomesky és cinkostársaik rossz kártyára tettek. Široký elvtársnak százszor igaza volt, amikor az SzKP központi vezetőségének ülésén kijelentette: „Zenklék, Lettrichék kisöprése után, a főpapság államellenes ténykedésének meghiúsítása után a nyugati imperialisták fő reményüket a pártunkon belüli ügynökségükbe vetették. Hasonló ellenforradalmi puccsot akartak kirobbantani nálunk, mint Rajk segítségével Magyarországon, Trajcso Kosztov segítségével Bulgáriában. Piszkos szándékaikat meghiúsítottuk és aljas kiszolgálóik érdemük szerint fognak bűnhődni. A béke ügye jelentős győzelmet aratott, az osztályellenség felett nagy csatát nyertünk." Igen, az osztályellenség felett nagy csatát nyertünk. És ennek a nagy csatának bátor harcosai, a szocialista társadalom lelkes és önfeláldozó építői, az élmunkások, a sztahanovisták és minden egyes résztvevője ennek a gigászi építési folyamatnak, ott menetelnek az utcán, május elsején, hogy tanúságot tegyenek hűségükről hazájuk, kormányuk és pártjuk iránt, hogy tanúságot tegyenek odaadásukról a Szovjetunió iránt, mely a legválságosabb pillanatokban is mindig tudott segíteni és sohasem hagyta cserben szövetségeseit. Amikor a münchenelőtti Csehszlovákiát veszély fenyegette Hitlerék részéről, egyedül a Szovjetunió ajánlotta fel katonai segítségét Csehszlovákiának, amit az akkori reakciós csehszlovák kormány természetesen visszautasított. Ugyanakkor a nyugati „szövetségesek", Anglia és Franciaország, — Csehszlovákia meghallgatása nélkül döntöttek a kis állam sorsáról. Csehszlovákia nyugati „barátai" egyenesen biztatták, noszogatták az olcsó sikerektől megszédült fasiszta fenevadat, hogy valósítsa meg régi „Drar.g nach Osten" tervét. Martalékul dobták oda kis szövetségesüket Hitlernek és fasiszta cinkosainak. A Nagy Honvédelmi Háború idején a Szovjetunió minden segítséget megadott Csehszlovákiának, hogy hadseregét megalakíthassa szovjet területen s részt vegyen hazája felszabadításában a dicső Szovjet Hadsereg oldalán. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a partizánharcok résztvevőit szovjetkatonák képezték ki és látták el hadiszerrel. A felszabadulás óta'a Szovjetunió kétszer mentette meg Csehszlovákia népeit a nélkülözéstől, azzal, hogy kormányunk és Gottwald elvtárs kérésére haladéktalanul megfelelő mennyiségű gabonát szállított nekünk. Azelőtt is és azóta is ellát nyersanyaggal, gyapottal, hússal, gabonával, sőt modern gépekkel is; segít ötéves tervünk megvalósításában, készséggel bocsátja rendelkezésünkre a szocialista munkamódszereket, a sztahanov- és élmunkásmozgalom értékes tapasztalatait. Bármily veszély fenyegetné is hazánkat, biztosak lehetünk, hogy a Szovjetunió ma sem hagyna cserben bennünket, hogy éppen olyan testvéri szeretettel és áldozatkészséggel sietne segítségünkre, ahogy azt a történelem folyamán számtalaryszor tette. Ha nem állna a sok százmilliós béketábor élén a Szovjetunió az ő legyőzhetetlen békehadseregével, már régen felborult volna a világbéke s fellángolt volna a harma«'ik világháború pusztító tüze. Ebből a szemszögből kell mérlegelnünk a körülöttünk lejátszódó eseményeket. Nem szabad lebecsülnünk azt a veszélyt, mely állandóan fenyeget a háborús gyújtogatok részéről. A nyugati imperialisták nyakló nélkül építik újjá Nyugat-Németország hadiiparát s fegyverzik fel ma Nyugat-Németországban ugyanazokat a fasiszta tömeggyilkosokat, akik néhány évvel ezelőtt végigdúl.(FolyUtáfl « 2. oldalon.). XV. évfolyam, 102. szám Vil ág pr oletárja i e gyesülje tek! Bratislava, 1951 május 1, kedd 3 Kčs (Jőtüoahleiii , -. § apred — za míľ a túeialuniLu !