Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-12 / 87. szám, csütörtök

1951 április 12 ujszo Párizsban a nyugati nagyhatalmak külűgyminiszterhelyettesei a milliárdos amerikai fegyvergyárosok utasításait követik, hogy azok tovább űzhessék piszkos terveiket Jelentés a külügyminiszterhelyettesek április 9-i és 10-i tárgyalásairól Április 9-én, hétfőn a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterhelyettesei 26. ülésüket tartották. Dawies, Nagy-Britannia képviselője elnökölt. A hétfői ülésen, hasonlóképpen mint az előzőn főleg a programm első pontjának javaslatáról tanácskoztak, melyet április 4-én a Szovjetunió képviselője terjesztett elő. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország delegátusai úgy reagáltak erre a javaslatra, hogy magatartásukkal nyíltan bebizonyították, hogy a tanácskozás résztvevőinek megegyezését lehetetlenné akarják tenni. A három nyugati nagyhatalom képviselőinek felszólalásai a szovjet javaslattal kapcsolatban arról tanúskodnak, hogy alapjában véve azon a vonalon haladnak, amelyen a tanácskozás elején elindultak, tehát arra törekszenek, hogy lehetetlenné tegyék a két legfontosabb problémának — Nyugat-Németország lefegyverzésének és a négy nagyhatalom fegyveres ereje csökkentésének — a külügyminiszterek tanácskozásába való beiktatását. romhatalmi javaslat pontja közötti különbséget, kijelentette, hogy alapjában véve csak a kérdés különböző fogalmazásáról van szó, amelynek szerinte nagy jelentősége nincsen. Ennek ellenére szívósan támogatta a programm azon kérdéseinek megtárgyalását, melyek a három nyugati hatalom javaslataiban vannak és azokat „logikusabbnak" minősítette. Parodi különben saját maga feltárta ennek a logikának valódi értelmét — melyet a nyugati hatalmak követnek, — azon kijelentésével, hogy Nyugat-Németország deanilitarizációja „részletprobléma". Jessup, az USA képviselője, régi érvelésével élve, védte a három nyugati delegáció formulációját, amely a fegyverkezés és a négy nagyhatalom fegyveres erejének csökkentését a fegyverkezési színvonal kérdésére változtatta át. Dawies, Nagy-Britannia képviselője kijelentette, hogy semmi hozzáfűznivalója nincs azon megjegyzéseihez, melyeket az előző ülésen tett. Ezután G r o m I k o, a Szovjetunió képviselője szólalt fel és egész sor megjegyzést fűzött Parodi és Jessup beszédéhez. A valóság, jelentette ki Gromiko, — hogy a háromhatalmak képviselői a fegyverkezés és a fegyveres erő kérdésében saját javaslataikat támogatják, azt bizonyítja, hogy itt nemcsak különböző formáról van szó, hanem ezen formulák különféle magyarázásáról is. Mi azt akarjuk, hogy a külügyminiszterek tanácskozásába beiktatást nyerjen a fegyverkezés csökkentésének és a négy nagyhatalom fegyveres erői csökkentésének tárgyalását ennek a pontnak többi problémaival, a fegyverkezési színvonal és az illetékes ellenőrzés létesítésének kérdésével összefüggően kell tárgyalni. Parodi azt állította, hogy a három nagyhatalom javaslata logikusabb, a valóságban azonban a szovjet javaslat a logikusabb, amely főfeladatként előtérbe i helyezi a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentését. A javaslat elfogadásával a nyugati hatalmaknak még szabadabb tere nyílna a lázas fegyverkezés és Nyugat-Németország felfegyverkezési politikájának megvalósítására. — A három nyugati nagyhatalom képviselői, közöttük Franciaország képviselője is — mondotta Gromiko — világosan érzik saját bizonyítékaik gyengéit és kijelentik, hogy azok az intézkedések, melyek a lázas fegyverkezéssel kapcsolatban történnek, »ki lettek kényszerítve®. Az ilyen kijelentéseknek a célja csak az, hogy a közvélemény szemébe port hintsenek és eltakarják a tényleges okokat, amelyekért a nyugati hatalmak üzemeik nagy részét a fegyverkezés, valamint NyugatNémetország remilitarizációjának és a német militarizmus felújításának szolgálatába állították. Csak a naiv és teljesen félrevezetett népek hihetik el azt I leinek és minden nemzet alapérdekeiVegyék csak a kezükbe bármely amerikai lapot. Bizonyára megtalálják benne nemcsak a szerkesztők bírálatát, hanem jelentős személyiségek kijelentéseit is arról, milyenek a céljai a lázas fegyverkezésnek. Igaz, ezek a kijelentések néha nyíltak, néha kevésbbé nyiltak. Az egyszerű ember azonban könnyen megérti, mire törekszenek ezek az amerikai politikusok és az USA tőkés körei, akik a háborúban csak meggazdagodnak. Ugyanabban az amerikai lapban, amely Amerika tőkéseinek életéről ír, megtalálható az a kijelentés, hogy »a lázas fegyverkezés korlátozása az USA-nak jelentős gazdasági nehézségeket okozna«. — Jessup kijelenthetné — folytatta a szovjet képviselő —, hogy talán va lamivel más a sajtó kijelentése, ha azt a hadiipar vállalkozóinak képvise^ lői teszik, mint az USA kormányának politikája. Ismeretes azonban, milyen befolyást gyakorolnak a katonai és vállalkozói körök az USA kormányának politikájára. A Szovjetunióban más felhívásokat hallani. Békére való felhívásokat. A négy nagyhatalom fegyveres erejének csökkentésére irányuló felhívásokat. A német militarizmus felújítása nak megakadályozására irányuló felhívásokat. A szovjet nép határozottan elítéli a nyugati nagyhatalmak lázas fegyverkezési politikáját, a német fegyveres erők megújítását Nyugat-Németországban és egy új háború kirobbantásának politikáját. Éppen ez'ért a szovjet delegáció fontosnak tartja, hogy a külügyminisz terek tanácsának tárgyalásánál beiktassák Németország lefegyverzésének és a négy nagyhatalom fegyveres ereje csökkentésének kérdését. Meggyőződésünk, hogy ez megfelel a béke feltétea mesét, hogy ezen intézkedések megvalósítása a béke megszilárdításának érdekében történik a nevezett nagyhatalmak részéről. nek, beleszámítva az USA, Nagy-Bri tannia és Franciaország népeit is. Gromiko felszólalásával az április 9-i tanácskozás véget ért. Az olasz nép megtagadja, hogy az imperializmus szolgálatában a Szovjetunió és a népi demokráciák elien háborút viseljen Togliatti elvtárs nagyjelentőségű záróbeszédével véget ért az Olasz Kommunista Párt VII. kongresszusa Az Olasz Kommunista Párt kongreszszusa az egész ország figyelmének központjába állítja Togliatti elvtárs javaslatát a »béke kormányáért*;, a külföldi imperializmus beavatkozása ellen és a hatalmon lévő csoport ellen folytatandó harcról. Az Olasz Kommunista Párt VII. kongresszusa üdvözli az olasz nép harcát a békéért, a háborús uszítók ellen és a Párt kötelességévé teszi, hogy vesse latba minden erejét ennek a harcnak fokozására és az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követő országos mozgalom sikeres lebonyolítására. A kongresszus kifejezte az Olasz Kommunista Párt rendíthetetlen bizalmát a Szovjetunió iránt, amely a béke bástyája, példakép és világító fáklya minden nép számára és annak vezére, Sztálin elvtárs iránt. Palmiro Togliatti elvtárs záróbeszédében kijelentette, hogy a kongresszus vitái és határozatai megmutatták a marxizmus-leninizmus nagy eszméi által vezérelt Olasz Kommunista Párt érettségét, harci szellemét és szervezettségét. — A kongresszus — hangsúlyozta Palmiro Togliatti — megsemmisítő csapást mért az ellenség rágalomhadjáratára, amely azt állítja, hogy a Kommunista Párt válságon megy keresztül és »ötödik hadoszlop* Moszkva szolgálatában. Ezeket a rágalmazó koholmányokat megcáfolták a kongresszus emelvényéről Olaszország legnagyobb üzemeinek képviselői, az ország legerősebb szakszervezeti szövetségének vezetői, a városok és falvak néptömegeinek képviselői. Keményen megbíráltuk önmagunkat. Ez erőnk jele. örömmel üdvözlöm azt, hogy a kongresszuson a bírálat és önbírálat magasabb színvonalon állott és aktívabb volt, mint az eddigi kongresszusokon. Az Olasz Kommunista Párt történetének során mindig annál jelentősebb lépéseket tett előre, minél szigorúbban bírálta meg önmagát, minél határozottabban mutatott rá hibáira és hiányosságaira tagjai és az egész nép előtt. A kongresszus tárgyalásának központjában az a javaslat állt, hogy olyan kormány kerüljön uralomra, amely megmentheti az olasz nép békéjét, gyökeresen megváltoztatva a jelenlegi keresztény-demokrata kormány által folytatott külpolitikát. Ez azt jelenti, hogy a Kommunista Párt riadójelt ad az Olaszországot, minden európai országot és az egész világot fenyegető veszély láttán. Kongresszusunk napjaiban ez a veszély még fokozódik az USA politikájának vezetője részéről elhangzott felelőtlen, vétkes nyilatkozatok következtében, amelyek a távolkeleti háború kiszélesítésével és az egész világra való kiterjesztésével fenyegetnek. Minden olasznak fel kell ismernie, hogy milyen nagy ez a veszély és mennyire tőlük maguktól függ ennek a veszélynek elhárítása. Felteszik nekünk a kérdést: kihez fordultok ezzel a javaslattal? Az egész dolgozó néphez, az egész országhoz fordulunk, mindenkihez, aki meg tudja érteni riadójelünk komolyságát. Felhívjuk az egész olasz népet, gondolkodjék ezen és fogjon össze, hogy elkerülhessük a háborút. Nemcsak a munkásosztály és nemcsak a munkástömegek, de a vállalkozók sem hunyhatnak szemet a valóság előtt és nem hagyhatják figyelmen kívül vészjelzésünk és javaslatunk egész komolyságát. As flfese tmutkáäQsztátghoz fajdalunk és felhívjuk, hogy teljesítse feladatát, mint a nemzet okos, a dolgok mély megértésétől áthatott vezetője. A városok és falvak dolgozó tömegeihez fordulunk, a középrétegekhez, a megfontolt értelmiséghez, az ifjúsághoz és a nőkhöz, akiket a legsúlyosabban fenyeget a háború. Nemcsak vészjelet adunk nekik, de mély bírálattal feltárjuk előttük a külpolitikai, belpolitikai, szociális, gazdasági helyzetet, amelybe az ország jelenlegi vezetőinek bűnéből került. Mivel meg akarjuk előzni a háborút — mondotta a továbbiakban Togliatti — új társadalmi és politikai helyzetet akarunk teremteni Olaszországban, olyan helyzetet, amelyben az ország nem hajlandó továbbra is a háború és katasztrófa felé vezető politikát folytatni. Ne tápláljanak illúziókat a jelenlegi politikai vezetők: Olaszország már tragikus tapasztalatokon ment keresztül és Olaszország nem követi őket az általuk választott úton. Az olasz nép megtagadja, hogy a támadó amerikai imperializmus szolgálatában a Szovjetunió és a népi demokratikus országok "ellen és a haladás ellen háborút folytasson. (Viharos taps.) Emlékezzenek a jelenlegi vezetők arra. hogy mi történt 1943-ban: a rendszer, amely mindenhatónak látszott, romadőlt. a nép dühe elsöpörte, még előbb, mint a fegyverek ereje megtört. Ma más a helyzet. Tragikus tapasztalat van mögöttünk és összehasonlíthatatlanul erősebbek a nép szolgálatában álló szervezett erők. Nem fenyegetünk senkit, de a békét nem alamizsnaként kérjük az uralkodó osztálytói; karcolunk a békéér.U A négy nagyhatalom külügyminiszterhelyetteseinek tanácskozása Gromiko elvtárs elnöklete alatt április 10-én folytatódott A szovjetdelegációnak a tárgyalási rend első pontjára vonatkozó újabb szövegezésének benyújtása óta már egy hét telt el. Mint Ismeretes, a Szovjetunió delegációja április 4-én tett javaslatában belevette az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország delegációinak alapvető ja. vaslatait is. Ügy tetszett ekkor, hogy ennek alapján az egyezménynek feltétlenül létre kell jönnie. A franciaországi jobboldali lapok elismerték, sőt hangsúlyozták is, hogy ha a nyugati hatalmak a Szovjetunió delegációjának új javaslatát is elutasítanák, annak a jogos bírálatnak teszik ki magukat, hogy egyáltalában nem törekszenek megegyezésre. A három nyugati nagyhatalom képviselői ennek ellenére is tovább védik április 2-án tett javaslatukat, amely elködösíti a béke biztosításával összefüggő problémákat, azaz Németország lefegyverzésének kérdését, valamint a négy nagyhatalom fegyveres erőinek és hadi felszerelésének csökkentésére irányuló javaslatot. A nyugati három nagyhatalom, az USA, Anglia és Franc'.aor. szág továbbra is a szovjet javaslat ellen foglalnak állást. Egyes párizsi lapok a nagy nyilvánosság előtt rávilágítanak arra, hogy mik a tárgyalások elodázásának tényleges okai. „Jessup első tanácsadója, Bohlen, — ahogy azt Combat megállapítja — Washingtonba utazott és ezt a távozását nem lehet tudomásul venni, mert Bohlen egész magatartása azt bizonyítja, hogy a tárgyalások gyors befejezését nem tartja szükségesnek." Jessup tanácsadója — írja a Combat — „már a mult héten kísérleteket tett, hogy felégesse az összes hidakat, hogy lehetetlenné tegye a kompromisszumos megegyezést." Boh. len és Jessup mereven kitartanak ki nem elégítő javaslatuk mellett. Megakadályozzák a legsúlyosabb problémák áttanulmányozását, amelyekre a Szovjetunió javaslatokat terjesztett elő és amelyek a nyugati nagyhatalmak javaslatainak alapvető részét is felölelik. Az amerikai kiküldöttek magatartását hajbókolva követik NagyBritannia és Franciaország külügyminiszterhelyettesei is és így mind inkább az a vélemény erősödik meg, hogy a nyugati nagyhatalmak képviselői nem kívánják az egyezményt, amely pedig lehetővé tenné a külügyminiszterek tanácsának összejövetelét és ezen összejövetelen a béke ügyet szolgáló intézkedéseknek meghozatalát. A kedddi ülés megnyitásakor Gromiko megjegyezte' a szovjetdelegáció kitart továbbra is amellett, hogy az a formulácíó, amelyet előterjesztett, reális alapokat biztosít a megegyezés létrejöttéhez, mert előtérbe helyezi a legfőbb kérdéseket, a négy nagyhatalom fegyveres erejének csökkentését és ugyanakkor módot nyújt arra is, hogy a miniszterek tárgyalhassanak arról a kérdésről is, miképpen volna tehetséges nemzetközi ellenőrzést megvalósítani a fegyveres erők és hadi felszerelésének csökkentésének biztosítására. A dolog lényege azonban nem is annyira a szövegezésben rejlik, amelyek a fegyveres erők problémáit illetik, hanem abban, hogy a nyugati nagyhatalmak külügyminiszterhelyetteseí feladatalkat e tekintetben máskép értelmezik, mint a szovjetde. iegáció tagjai. Megnyilatkozásukból kitűnik, hogy minden lehetőt elkövetnek annak érdekében, hogy csökkentsék e kérdés jelentőségét. A Gromiko megállapításaira felelő három külügyminiszterhelyettes válaszából ismételten kitűnt, hogy a Szovjetunió külügyminiszterhelyettesének végkövetkeztetései helyesek és jogosak voltak. Parodi és Davies cinikusan kijelentették, nem érthetnek egyet azzal, hogy a fegyverkezést és fegyveres erők kérdését ilyen formában vizsgálják meg, mert a nyugati hatalmak a fegyverkezés fokozásának politikáját űzik. A tárgyalási napirendre olyan programmot tűzni, amely a fegyvers erők és a hadi felszerelés csökkentésére vonatkozó kérdést tárgyalná, — mondotta Pa. rodi Franciaország külügyminiszterhelyettese, — egyet jelentene azzal, hogy előre elítélnénk azt a politikát, amelyet a mi kormányaink, a nyugati nagyhatalmak követnek." Davies felszólalása majdnem szórói-szóra ugyanez volt. Davies és Parodi kijelentéseire Gromiko válaszában a következőket juttatta kifejezésre: — A szovjet delegáció nem javasolta és nem is javasolja, hogy a négy külügyminiszter tanácskozási programmjába olyan pontot sorozzunk bc, amely annak igazolására törekedne, hogy ennek vagy annak a kormánynak politikája elítélésre méltó. Mi azt akarjuk, hogy a külügyminiszterek tanácskozásán megvitassák a négy nagyhatalom hadi felszerelésének és fegyveres erőinek csökkentésére irányuló kérdést. Azonban azok a kijelentések, amelyeket a mai tanácskozások során az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterhelyettesei hangsúlyoztak, ismét azt igazolják, hogy a nyugati nagyhatalmak e kérdés tárgyalását nem akarják lehetővé tenni. A nyugati nagyhatalmak képviselői a csökkentés feladatát, a fegyverkezés színvonalának kérdésével akarják felcserélni és ugyanakkor fegyverkezésük fokozását tartják szem előtt, amit kijelentéseik is igazolnak. Ezért védik oly görcsösen az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai a fegyverkezés politikáját. Mi, — hangsúlyozta Gromiko — az ellen vagyunk, hogy ezt az egész ügyet üres és hamis deklaráció formájában intézzük el. Mi az ellen vagyunk, hogy a szavakkal játsszanak, ahogy ezt a nyugati nagyhatalmak teszik. Gromiko a vita sorári ís megállapította, hogy a tárgyalásokon nem jött megegyezés létre, sem az ,,A° paktumra vonatkozó szovjetjavaslattal kapcsolatosan, sem arról a kérdésről, amely az amerikai hadibázisoknak Angliában, Norvégiában, Izlandon és más európai és közeikeleti országok területén való kiépítésével foglalkozik. Jessup, Davies és Parodi inkább hallgatásba burkolóztak ezen aktuális kérdéssel kapcsolatban, amelynek igen nagy jelentősége van abból a szempontból, hogy Európában kedvezőbb helyzet alakuljon ki és hogy a négy nagyhatalom közötti hely«f zelben enyhülés álljon be. Közel tízmillió aláírás Franciaországban Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Nagy lendülettel folytatják a francia i 15 mill/fe aláírás gyűlt össze. A békebékeharcosok a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni aláírásgyűjtő mozgalmat. Szombaton délben a begyűjtött és átszámolt aláírások száma már közel 10 millió volt. Ez a szám magasabb, mint amennyit ugyanennyi idő alatt a stockholmi felhívásra szereztek. Átint ismeretes, a stockholmi felhívásra Franciaországban kereken harcosok kötelezettséget vállaltak, hogy e számot ezúttal túlszárnyalják. Jelenleg ezerszámra zajlanak le egész Franciaországban a gyűlések. Határozatok ezrei követelik Németország leszerelését és ezzel egyidejűleg az öthatalmi értekezlet megtartását a Népi Demokratikus Kína képviselőinek bevonásával. Magyarországon megkezdték a Béke Világtanács felhívásának aláírási akcióját A Béke Világtanácsnak az öt nagyhatalom közötti Békeegyezményre vonatkozó felhívásának aláírási akciója ben rámutatott az amerikai imperialisták békeellenes merényleteire, megbélyegezte az áruló Titoékat és főleg uzoMagyarországon április 8-án megkez- i kat a gyalázatos provokációkat, amededött. Az aláírási akció megindítása elült a Béke Hívei magyarországi bizottsága a zsúfolásig meglelt budapesti stadionban nagy manifesztációi rendezett, amelyen résztvettek a Magyar Dolgozók Pártjának kiküldöttei, a kormány tagjai, a szekszervezet képviser lői, továbbá éltnunkások, a kultúra kiál ó tényezői és az egyházak képviselői. A békemanifesztáción az ünnepi beszédet Bozsóki Ferenc elvtárs, az európai munkáskonferenciáról visszatért magyar küldött mondotta. Bozsóki elvtárs a mind erősebbé váló békemozgalom jelentőségét hangsúlyozta és ber számolt az európai munkáskonferencia Ieredményeiről. Beszéde touúbbi íésmélyeket Tito és fasiszta bandája a Magyar Népköztársaság ellen elkövet. Szombaton egész Magyarországon az agitátorok ezrei indullak el a falvakba és a városokba, hogy megmagyarázzák a lakosságnak a Béke Világtanács felhívásának történelmi jelentőségét. Sok üzemben az aláírási akciót kötelezettségvállalásokkal kapcsolják össze a dolgozók, így Nagy elvtársnő, az újpesti sztahanovista szövőnő normáját 127 százalékról 178 százalékra emelte. Király elvtársnő pedig 108 százalékról 160 százalékra. Varga ^elvtárs, a tiszalöki gátépítések dolgozója munkanormáját 260 százalékra emelte.