Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-08 / 83. szám, vasárnap

± — ÖJSZ0­magyar képzőművészei álja 1951 április 8 pa­s Míöit míigy-ar félhűbéri-félkapita­TfŠn&eT Mŕfúrája egy kisszámú kojdo réteg osztálykultúrája volt, Ötvől csaknem az egész dolgozó ma­" "nép ki vôlt rekesztve. rendszer inűvészetellenessége a jí5 művészet terjedését minden líaímí eszközével megakadályozta, riogy így az elnyomott dolgozó népet a "nrtivé'szet felemelő, nevelő hatásától ámUtssa. Minden művészetellenessé­ellenére azt mégis jól látta, hogy az igazi művészet csak a valóság felfede­zése. annak ábrázolása lehet s ezért ennék tudatosító hatásától uralkodó helyzete megrendülését féltette, ezért háttérbe szorította, mellőzte, rosszin­dulatú kritika tárgyává tette és tétette az ez irányú törekvéseket. Hivatalossá emelte azt a művészetet, amely megha­misította a történelmi mozzanatokat, elferdítette, szépítette az akkori tár­sadalom líépét s támogatásban kizáró­lag az uralkodó réteget kiszolgáló gics­cses, valóságot meghamisító művésze- nul ismert mesterek irányítása mellett Irtac POR BERTALAN kapcsolatban számtalan díjazott lyázatot, megrendelést írnak ki. mindez csak még kezdet. Művészetünk, művészeink eszmei, anyagi fejlődése párhuzamosan halad előre országunk politikai, gazdasági fejlődésével, erő­södésével. Epiil már a moszkvai nagy­szerű földalatti vasút mintájára a bu­dapesti metro, mely kormányunk ren­delete értelmében művészeink részére nagv és gyönyörű feladatokat nyújt annak szocialista művészi alkotások­kal való díszítésével. S hogy csak egynéhányat említsünk ötéves "tervünk nagy beruházásai közül: a dunapente­lei Vasmű, a Dunavölgyi Timföldgyár építésének hatalmas eposza ezernyi le­hetőséget nyújt « művészet minden ágának teremtő alkotásokra. A tömegek művészi nevelése, akik a művészet nemesítő hatásától a régi rendben olyan bűnösen el voltak zárva, nagy lépésekben halad előre. Üzemek szabad iskoláiban számos dolgozó ta­j3ék e, béke a Map lati tet részesítette. A felszabadulás előtt csak néhány művésznek siketült áttörnie az útjába gördített, reakciót védő akadályokat s megteremteni a valóban nemes, igaz művészetet: a magyar ugar, táj, a Uj és új tehetségek bukannak fel a a dolgozó tömegek mélyéből s mind­jobban kibontakoznak a burzsoázia ál­tal lenézett, lekicsinyelt munkás, pa­raszt fiatalok képességei. Müvésztársadalmunk nagy többsége magyar ember, a magyar valóságnak a kezdeti habozás, bizonytalanság után művész szemével nézett ábrázolását. 1 -—— k k— Sorsdöntő fordulatnak kellett bekö­vetkeznie, hogy a magyar művészek újra megtalálják az aktuálitását_ soha cl nem vesztő, maradandó értékű mű­vészet útját. Annak a művészetnek út­ját, amely mindenkor a nép, az öt kö­rülvevő élet igaz valóságát kifejezve, nem öncélú alkotásokat teremt, hanem a művész magas társadalmi hivatását szem előtt tartva: szépségen keresztül hogy magaeva teszi a szocialista kul­magasabbrendű emberségre nevel. - J~— «-»---»> Ezt a sorsdöntő fordulatot a Vörös Hadseregnek a fasizmuson aratott nagy győzelmei hozták meg. A dicső Vörös Hadsereg 1945-ben Magyarországot is felszabadította a hitleri és a magyar reakció béklyóitól . .fékát" .... . , . , • « ti _J . ii. m'icrui' ,ji IPI. mind szorosabban zárkózik fel népi de­mokráciánk mellé. Áldozatkészen vette ki részét a nagy országos akciókból s különösen a 'békeakciókból: a hazán­kat, honvédségünket erősítő tervköl­csön, békekölcsöny túljegyzésből, a stockholmi, felhívás aláírásából, a ko­reai segélyakciókból. De hitet vall épülő szocializmusunk mellett nem utolsó sorban azzal is, túrpolitikát s állandóan fejleszti magát szakmailag a szocialista realizmus út­ján s elméletileg követi a Magyar Dol gozók Pártja eszmei iránymutatását. A mult év augusztusában lezajlott ,1. Magyar Képzőművészeti Kiállítás"­on a magyar művészek műveikkel bi távoltartotta a néptől s másrészt fel tékenyen elzárta a népei a művészét szeretetétől és megértésétől. A kapitalizmus népellenes rendsze­rét a szocializmust építő népi demokrá cia, a nép uralma váltotta fel amelyekkél a művészetet a nép szolgá latába állítva, a dolgozók kultúrális fel­emelkedését, műveltségét szolgálják Mert, mint Rákosi elvtárs mondotta „Hogy élni tudjon valaki hazája javára a szabadság jogaival, ahhoz nemcsak jogok, nemcsak gazdasági lehetőségek A szocialista irányban fejlődő ipar, kellerjek, hanem kultúra műveltség a gazdasági viszonyok állandó javulá- j s" sa, párhuzamosan a népi demokrácia Már a kiálHtá s előkészítése, meg­rendszerépek, a nemzeti fuggetiensegnek rendezése j s egészen az Alkotmány új erősödésével, megteremtette az alapot sz eii emének jegyében zajlott le az egész magyar nepet attogo kultu- kiállítás előkészítésének puvik W­rális felemelkedéshez is. Népi demokrá- I A K'a»'tas elokeszitesének egyik leg­ciánkban ma már a művészet nem a ki váltságosak vékony rétegének kiszol­gálója, hanem a Magyar Dolgozók Pártja kultúrpolitikájának eredménye­ként közügy lett, az egész dolgozó nép ügye. A Magyar Népköztársaság Alkot mányának 53. §-a törvényerőre emelte a szocializmust építő magyar népnek a művészek felé küldött kívánságát: olyan alkotásokat vár tőlük, amelyek róluk szólnak, amelyeket megértenek, munkára lelkesíti őket s az új szo­cialista élet szépségeit, biztos igére tét tárják fel előttük. S ennek meg­felelően az 53. § biztosít ja „a nép éle tét, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép döntőbb, legmegtermékenyítőbb té­nyezőjét a szovjet festők előző kiállí­tásának nagyszerű példaadása jelentet­te. E mellett éppoly fontos szerepet látszott Pártunknak,"kormányunknak a Népművelési Minisztérium szervein ke­resztül a művészeknek nyújtott eszmei és anyagi segítsége. Uj volt a kiállí­tásra kerülő művek megbírálásának módja is. A 33 tagból álló zsűri — el­térőleg az eddigiektől — már nem­csak művészekből állott, hanem tel­jesjogú tagokként részfvettek bennük üzemeink, tömegszervezeteink küldöt­tei is. S így a műveket nemcsak mes­terségbeli, művészi oldalról bírálták meg, hanem, a munkásküidöttek pártos, rrieg nem alkuvó szempontja is döntő­en képviselte a dolgozók érdekeit a ki­alakuló vitákban. A zsűrizésnek ez a haladó új módja mind a művészekre, mind a dolgozók küldötteire igen tanul­ságos volt és nevelő hatást gyakorolt. Magának a kiállításnak gazdag, vál­tozatos anyaga megmutatta, hogy mű­vészeink nagy többségűkben megér­tették a hazánkban végbement nagy társadalmi átalakulást s a nemzeti ha­gyományok értékes elemeire támasz­kodva, a dolgozók új követelményei nek megfelelően a valóság, a szocia­lista valóságnak útjára léptek. Arra az útra, amelyen haladva bétölthetik ne­mes hivatásukat: résztvenni a szocializ­mus felépítésében, a szocialista ember kialakításában. Rákosi elvtárs hangoztatta, hogy a kultúra s így a művészetek útján ter­jesztett eszmék, ha átmennek a tö­megek tudatába, akkor ezek az esz­mék a szocializmus legmagasabb igaz­ságait megtestesítő új embertípusok, új hősök kialakításához vezetnek. Természetes, hogy a magyar művé­szeknek még sok a polgári világból ittmaradt előítéletet, megszokást kell kiirtani magukbúi, hogy a kulturális fronton is tisztán láthassák az ellen ség fondorkódásait, amely a „művészet öncélúsága", a „tiszta művészet" s más kozmopolita jelszavakkal próbál­kozik a művészeket a szocialista rea lizmus útjáról eltéríteni s a háborús célokat szolgáló nyugati formalizmus igája alatt tartajii. A magyar művészek nagy többsége azonban megértette a szovjet kultii ra magasabbrendűségét s a szovjetmű­vészek nagy példáját követve az im­perialisták fokozódó háborús tényke­déseivel szemben még lelkesebben. i A Duna felől könnyű púra száli, mint menyasszonyi fátyol, reggel még verte a vizet a jó kövér tavaszi zápor, most pára remeg a víz felett, délre meggyúl a folyó s az aranyoshabú vízen sürög a sok hajó. A város zúg, zsibong a parton. Komor kémények füstje száll. /lí ember lassan eltűnődik, csodálkozik és meg-meg áll. Gomba módjára szaporodnak a gyárak, parkok, paloták, keménykötésű munkáskezek teremtik itt már a csodát. A széles utakon a nép alkotó cél felé siet. Feléjük már egy új tavasz virágos ága integet. Egy szebb kor nyitja kapuját számodra végtelen iövő mert milliónyi dolgozó kariában feszül az erő. Miként ha kéz kezet mos, ember emberre 'úgy talál. A munka zengő éneke a tiszta, kék magasba száli, hol vörös zászlók erdeién tavaszi napsugár akad. hirdetve tornyok ormain: piros a máius és szabad. Béke, béke a földeken, ahol a traktor zúg, dohog. Ilyen szépet a világ ezer éve nem álmodott Mint kalász emeli fejét a paraszt büszkén, szabadon s' keletre néz, keletről hozta üdvét a Volga és a Don­Szabadságunk ma kivirul a munka és béke nyomán, jövöbe néző derű fénylik népeink bátor homlokán S nyolcszázmillió szívet fűz eggyé a közös akarat, nyolcszázmillió torok zengi: békét, békét a Nap alattI DÉNES GYÖRGY Alló Gyula festőművész 50 éves Alló Gyula, mint szegény napszámos szülők gyermeke látta meg a napvilá­got fél évszázaddal ' zelótt a csalló­közi Csentöfa községben. A nagy­számú család eltartása oly nagy teher volt az akkori kapitalista világban, hogy nem telt a gyermekek iskoláz­tatására és így a kis Gyulát kovács­mesterségre adták. Nappal kohót és kazánt fűtött, miközben belső kény­szertől hajtva suttyomban rajzolga­tott, éjjel pedig, hogv a lelkében égő tudásszomjat oltsa, titokban tanulga­tott. Nagy nehézségek árán sikerült magánúton elvégeznie a középiskolát. Alló Gyula 26 éves korában, mint munkanélküli kovácslegény Bécsbe megy. ahol tehetsége első sikerét arat­ja: bekerül a Képzőművészeti akadé­miára. 1931-ben a % Országos hivatal ösztöndíjával Müneheibe és Párizsba indul tanulmányútra, amelyről megiz­mosodva tér haza és megkezdi csen­des munkáját. Mindenekelőtt szülő­földje házatája, rétjei, ligetei eleve­nednek meg vásznain. Azután sor ke­rül a dolgozók munka alatt görnyedő életes alakjaira. Majd megmutatja, még egységesebben sorakozik fel a hogy az arcképfestés is erős oldala: szocialista kultúrát építő nagy Szov- egés« sor jellegzetes portréja születik lO+T'.nirÁnol^ c ira-rápnnnl/ „ 1. , i -í 1 - - * •• * ...» • jetuniónak s vezérének Sztálin elvtárs­nak magasra tartott békezászlaja mel­lé. Az élenjáró munkamódszerekről Akárhol is jár az ember a Szovjetunióban, gyárban, vagy üzemben, épít­kezéseken vagy laboratórrumokban, mindenütt lelkes, öntudatos munkával találkozik. Napjainkban különös erővel hangzanak fel Lenin szavai: „A szo­cializmus nemcsak nem fojtja el a ve rsenyt, ellenkezőleg, először teremti meg annak lehetőségét, hogy a versenyt valóban széles, valóban tömegmé­retekben alkalmazzák, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be olyan munkába, ahol megmutathatják, hogy mit tudnak, ahol kifejleszthetik ké­pességeiket, ahoi megnyilvánulhatnak azok a tehetségek, amelyek a népben, a frissen buzgó forrásban meg vannak és amelyeket a kapitalizmus ezer és ezer, millió és millió esetben eltiport, elnyomott és elfojtott." meg, amelyek mindegyike feltűnést kelteit. De a leghívebben a Kisduna­táj mellett tart ki, amelynek valósá­gos szerelmese. Amikor a munka da­lát énekli képein, a csákányt szorító munkás, az aratók lendületes sorai, a diadalmasan előretörő traktor vagy a serényen búgó cséplőgép mögött is ott húzódik meg a háttérben a csalló­közi dombok lágy hajlata, a pázsit bársonyossága, a Kisduna színpompás tükre, vagy a fűzesek sejtelmes, mese­szerű birodalma, amely mind olaj-, mind pasztelké'peinek finom tónusaival egyéni bélyeget nyom minden alkotá­sára. Alló Gyula, aki egyébként a Cseh­szlovák képzőművészek szövetségének aktív tagja, jubileumi kiállítás meg­rendezésével szándékozik tisztelőit megörvendeztetni, amikor is alkalmunk lesz őt legszebb és legjellegzetesebb alkotásai között üdvözölni. T. Gy. n CSEMADOK hírei Hodejovon a CSE­MADOK helyi cso­portja nagy sikerrel adta elő Mollére Duda Gyuriját. A darabot mindvégig nagy érdeklődéssel kísérte a falu népe. Mázik István ok­tató szép tíiunkát végzett a szerepek betanításával és nagyrészben az ö lelkes munkájának köszönhető a siker. KOTRA ISTVÁN, Hodejovo. Horný* Piaion április 1-én alakult meg a CSEMADOK helyi csoportja. A megalakulást színvonalas kultúrmű­sorral kötötték egybe. Az aránylag kis faluban már eddig több mint harminc tagja van a CSEMADOK-nak. A fiata­lok lelkes munkával veszik ki részü­ket a további tagbeszervezésből. Szép munkájuk sem marad gyümölcs nélkül. Labanc Jenő, elnök, Horný Piai. Együttműködés az orvosi szaktudományban „ Es valóban napjainkban szüntelenül győzelmeit hirdető művészet hathatós | bukka n, nak fe l ^ fejlődnek a tehetsé­még alig támogatását". S valóban, történelmünk folyamán művészek soha olyan megbecsülésben, - támogatásban nem részesültek, mint új társadalmi rendünkben. Szabadon alkothatnak, nem függnek kereskedel mi spekulációktól, megvásárolt sajtó tói, úri protekcióktól. Szocializmust épí " tő demokráciánkban a művészet nem önző spekulánsok magánügye s iigy­- nökségek, kiadók meggazdagodásának forrása, hanem csakugyan az egész dolgozó nép ügye. Államunk már a művészpályára ké­szülő ifjúság ügyét — éppúgy, mint az egész magyar ifjúságét — a legna ges újítók ezrei. Tegnap ismert dolgozók, ma halomra döntik a régi normákat, példát mutatnak aiz új technika jobb kihasználására. Az ál­taluk gyűjtött gazdag tapasztalatok segítenek előbbre vinni a tudományt és technikát, tökéletesíteni a termelést. Ez a napról napra gyarapodó tapasz­talat óriási vagyont jelent a Szovjet­uniónak, olyan vagyont, amilyen nincs és nem is lehet egyetlen kapitalista államban sem. A Párt mindenkor példát m®tat gyobb szeretettel karolja fel. Csak egy mj nde.n értékes kezdeményezés haté példát hozok lel. Míg a levitézlett úri ' támogatására Emlékezzünk csak M n m„rnr t,írmn a Kepzomuveszeti I 3 ö Magyarországon Akadérr in 3—4 növendék részesült tá­mogatásban, addig ma. — hasonlóan a többi főiskolákhoz — 320, főleg mun­kás és paraszt származású növendé­kekből, 280 részesül jelentős rendsze­res havi támogatásban, s emellett rend­kívül előnyös feltételek mellett diák étkezdék, korszerű, higiénikus diák-kol­legiumok diák-szállók álinak rendelkezé­sükre úgy, hogy anyagi gondoktól men­tesen szentelhetik magukat tanulmá­nyaiknak. Kormányunk az egyes művészeti ágakat szövetségekben szervezte meg, amelyeknek pompás otthonokat jutatott. Rendszeresen támogatja a néphez hű alkotó művészeket, Kitüntetésekben, jutalmakban, így a Kossuth-díjban és a nemrég alapított Munkácsy-díjban részesíti őket. Az állam. és a közületek állandóan vásárolják a képzőművészeti alkotáso­vissza, hogy keletkeztek az első ro­hambrigádok. Emlékezzünk vissza, ho­gyan született meg a Sztahanov-moz­galom, hogyan indult meg a mozga­lom> a kitűnő minőségű termékek ké­szítésére, a takarékosságra. Ezekben az egész népre kiterjedő kezdeménye­zésekben döntő szerepe volt a Párt szervező képességének és irányító erejének. A Párt követelései világosak és érthetők. A cél, az élenjáró tapaszta­latok széleskörű bevezetése és az óriá­si tartalékok lehető leggyorsabb fel­használása a termelés ütemének meg­gyorsítására. Gondoljunk csak Grigorij Brjuhanov leningrádi sztahanovistára, aki. a leg­sablon,munkák gépesítését oldotta meg, s ezzel a sablonkészítő teljesítményét 15—20-szorosra emelte. Gondoljunk Marija Levcsenkóra, aki szabási mód­szerével egyedül annyi bőrt takarított meg, amennyi 5000 lábbeli elkészíté­séhez szükséges. Vagy gondoljunk Pavel Bikovra, akinek munkamódsze­rét bevezetve, az összes esztergályo­sok kétszer több alkatrészt képesek megmunkálni, mint a régi munkamód­szerekkel. Számtalan ilyen példát le­hetne felhozni. Az utóbbi években igen sok történt a Szovjetunióban az élenjáró munka­módszerek népszerűsítése terén. A\ sztahanovista iskolák széles hálózata épült ki. Az újítók munkamódszerát. adásra mennek az azonos jellegű válla­latokhoz, s<zámos felolvasásban, elő adáson ismertetik az újabb munkamód szereket, sőt olykor egész kat s a sok új középület építésével i bonyolultabb technikai problémát, Nemcsak gazdasági és művészeti, hanem tudományos téren is erősödik a barátság Csehszlovákia és Magyaror­szág között. Ennek igen szép meg­nyilvánulását látjuk a fogorvosi iroda­lomban. Hazánkban — különösen most, amikor kormányzatunk oly nagy súlyt fektet az új foggyógyászok ki­képzésére — égetőn érezzük az érté­kes és alapos szakkönyvek hiányát Ezért határozta el dr. Andrik Pál egyet, tanársegéd és munkaközössége, hogy lefordítja a Magyarországon megjelent „Fogpótlástan"-t. Hozzájárulásában a szlovák fordí­táshoz dr. Molnár László egyet. m. tanár többek közt ezeket írja: e munka a baráti kapcsolatokat a két ország között — kultúradalékaik ki­cserélése folytán — megnöveli és a budapesti és bratislavai fogászati kli­nikák közötti jóviszonyt megalapoz­za." A népi demokráciák önzetlenül ad­ják át egymásnak értékeiket, hogy N mielőbb elérjék együttes céljukat, a szocializmust. Ezt bizonyítja, hogy a szlovákon kívül román nyelvre is le­fordítják a magyar „FogpótláStan"-t. Bukarestben Nash André professzor vállalkozott-a fordításra. E mű a csehszlovákiai fogorvos- * tan-hallgatóknak jó tankönyve és minden foggyógyásznak nagy segítsé­ge lesz napi munkájában. Sz. Gy. SzevUesztm üzenet dolgozói találkoznak, hogy tapasztala­taikat kicseréljék. A sztahanovista tapasztalatok kin­csesháza napról napra gazda 4godik. Ezt teljesen felhasználni annyit jelent, mint mozgásba hozni új tartalékokat a munkatermelékenység további eme­lésére. Valamennyi dolgozóna-k tehát elsőrangú érdeke, hogy mindent meg­tegyen az élenjáró munkamódszerek széleskörű alkalmazására. Ezt követeli valamennyi dolgozótól a haza érdeke. Ennek a gondolatnak a gyakorlati megvalósítása állami fontosságú ügy. Molnár Géza: Leveledet teljes egé­szében leközöljük a mellékelt verssel együtt. „Kedves Elvtársak! örömmel ve­szem a tollat a kezembe, hogy kifejezést gyáraki adjak őszinte örömömnek. Politikai is­kolán vagyok ugyan Örsújfalun. Tu­dom, hogy ezt a mi nagy Pártunknak köszönhetem és fogadom, hogy az a pénz, amibe itt a Pártunknak kerülök, nem fog kárbaveszni Itt az iskolában született meg ez az egyszerű vers, amely a szövetkezetről mond el egyet­mást. Szeretném, ha leközölnétek az Üj Szóban. Ime a szöveg.: Gyere testvér, hív a szövetkezet, Az ád nekünk több kenyeret. Megszüntet majd sok barázdát, Földművesek szolgaságát. Összetessziik földjeinket. Úgy vezetjük rá a gépet. Nem kell már a gebe lovunk, Van már nekünk sok traktorunk. Aztán jönnek a kombájnok, Ámuljanak a kulákok Szép lesz majd így az élet, Nekünk búgnak már a gépek. Összefogni hát parasztok, Rémüljenek a kulákok. Összehozzuk a falu népét, Igy védjük meg mi a békét. Kérlek benneteket, közöljétek le ezt a versemet. Mi nem tudunk nagy­stílűén írrii, mint a burzsoá írók, mert mi egyszerű munkások vagyunk, mondanivalónk viszont a való életből fakad." Amint látod, Molnár elvtárs, kíván­ságod teljesült. Véleményünk tökéle­tesen egyezik a tieddel.

Next

/
Thumbnails
Contents