Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-06 / 81. szám, péntek

Lenin—Sztálin—Kalinyin: AZ IFJÚSÁGHOZ „Megfigyelhető, hogy mind a Párt Központi Bizottsaga, mind pedig a szovjethatalom a Komszomolnak nagyobb figyelmet szentel, mint bármely más kongresszusnak. Miért? Elsősorban azért, mert az ország legíőbb gazdagsága a Komszomolban nő nagyra. A Komszomolból kerülnek ki azok a csapataink, melyek pótolni fogják a szocializmus régi harcosainak sorait. A Komszomol a proletár és parasztifjúság színe java, élcsapata.' ^ így kezdte Kalinyin elvtárs a Komszomol VII. kongresszusán tartott beszédét. Hogy helyesen tette és teszi ezt a Párt, az minden kétséget kizáróan világos, hiszen a szocialista, a kommunista társadalom megteremtésének igazi feladata az ifjúságra vár. Milyen következtetéseket vonhatunk le mi fiatalok, akik szintén a szocializmust építjük Kalinyin elvtársnak e pár mondatából. Elsősoíban azt, hogy törődnek velünk, vezetnek bennünket. Nekünk a Csehszlovák Kommunista Párt ai irányítónk. A Párt nevel, tanít bennünket. A Párt teremti meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel nekünk már csak élni kell. Ebben támaszkodhatunk azokra a hatalmas tapasztalatokra, melyet a Szovjetunió, a Komszomol bocsát önzetlenül rendelkezésünkre. De, — és ez a de itt nagyon fontos —, hogy ezeket a tapasztalatokat a mi problémáinkra tudjuk alkalmazni, hogy pótolni tudjuk „a szocializmus régi harcosainak sorait", ahhoz tanulni kell. Hogy az új társadalom zászlóvivői, élmunkásai, mérnökei, orvosai, egyszóval építői lehessünk, ahhoz megint tanulni kell. Hogy megérdemeljük Pártunk segítségét, hogy igazi hivatásunkat a szocialista társadalom felépítéséi véghezvihessiik, hogy kommunistákká fejlődhessünk, tanulni kell. Hogy mit és hogyan tanuljunk, azt megvilágítja előttünk, abban irányt ad Lenin, Sztálin, Kalinyin „Az ifjúsághoz" című brosúrája, amely most jelenik meg magyar nyelven is. Tisztánlátásunkhoz, ahhoz, hogy ifjúmunkásaink, tanulóink előtt világos legyen a munkához, a tanuláshoz való helyes viszony, hogy lássuk célunkat és az ehhez vezető egyedü helyes útat, ahhoz feltétlenül át kell tanulmányozni a brosúrát. Találjon visszhangra bennünk Sztálin elvtársnak felhívása: „elsajátítani a tudományt, kikovácsolni a bolsevik szakemberek új kádereit a tudás minden ágában, és tanulni, tanulni, tanulni a legkitartóbban." Iránytű nekünk ez a munka. Nem érthetjük meg azt a sok új problémát, és főleg nem láthatjuk helyesen sem a munkapadnál, sem az iskolában azt a sok kérdést, ami fejlődő társadalmi berendezésünk felvet és diktál. Ha fiatalságunk helyesen közeledik ezekhez a kérdésekhez, akkor nagyon sok probléma önmagától oldódik meg. Ezeknek a problémáknak megoldásában segít elő minket ez a brosúra. Kinek van problémája, ha egy fiatal embernek nincs? „A« ifjúságot az eszményi élmények után feszült vágyakozás jellemzi." Es ezek talajából kell az új. tökéletesebb embernek kinőnie. Ezek a törekvések, vágyak, elvesznek a semmiben, eltűnnek az élet forgatagában, ha nem visszük őket helyes irányba. Ez viszont az egyéntől függ. Attól, függ, hogy tanulunk-e fiatal korunkban vagy nem. Ha nem, akkor, mint fél ember, mint fél lakatos, mint fél esztergályos, mint fél orvos, mint fél mérnök járod az élet útját és örülsz, ha valahol megtűrnek, nem, hogy még oda tudnál menni, ahová szeretnél. Meg kell érteni, hogy építésünkhöz tudás kell. A tudáshoz pedig tanulás. Tanulni szorgalmasan, türelmesen, állhatatosan. Ezt kívánja tőlünk Pártunk, ezt kívánja gazdasági életünk fejlődése, ezt kívánja tőlünk az élet. Tanulni úgy, ahogy egy olyan ifjúmunkáshoz, tanulóhoz ülik, akik az új világot, a magasabb társadalmi rendszert, a szocializmust építi. így lesz hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján. Bratislava, 1951 ápr. 2. Cs. Ľ, Jobban nyomd meg, több csurran! „Ápolónő leszek..." Az egész községet* felkavarta a Rigó Erzsi esete. Ugyan mi jó var a kórházban egy ártatlan parasztlányra, aki tizennyolcadik évében jár és még eddig nem került túl a falu határár. sem? Milyen békesség volt nálunk amíg a szegénynépnek nem kellett újságot olvasnia ... Az „Uj Szó* multheti szánu okozta az egészet. Abban olvasta az a bolondos lány, hogy hal hónap alatt műszerész-asszisztensnőkké képezik kí a fiatal lányokat. Mintha nem jó lenne neki az anyja szoknyája mellett Mondta is neki az öreg Rigóné: — A főzőkanál után vágyakozz nehogy majd visszaküldjön a2 embered, ahonnan jöttén — Csak ne meresztenének rám ekkora szemeket, — sóhajtotta Erzsi, amikor alkonyai felé vizet vitt haza a kútról Mert elhatározása megmásíthatatlan volt. Másnap beviszi kérvényét a nyítraí Kerületi Nemzeti Bizottsághoz. Igaz, hogy nincs három középiskolája, de az újság ú-jy írta, hogy az elemi nyolc osztálya is elegendő Szülei...? Már tagjai a földműves szövetkezetnek, nincs szükségük a segítségére, ha pedig majd rászorulnak, ápolónői fizetéséből jobban támogathatja őket. Már vetkőzött, hogy lefeküdjék, amikor valaki halkan megkocogtatta az ablakot. Hamarék Julisa akart vele beszélni. — Mondd csak, Erzsi... Sokat kell-e fizetni azon a tanfolyamon . '..? Szülém bele is egyeznék, de fél, hogy drága lesz — Attól nem kell félni, meri nemcsak ingyen lakást és ellátást, hanem még zsebpénzt is kapnál! Azt hiszem, ötszáz koronát havonta. — Hát akkor én veled megyek ...! * Azt mondják, minden csoda három napig tart. A falu szája is nemsokára elhallgatott és b lányok, miután az Ifjúsági Szövetség ajánlásával ellátott kérvényüket benyújtották, izgatottan várták behívójukat. Am nemcsak ők, hanem sok más liatai nő az ors ág minden részében. Számtalan fiatal agyban született meg az utóbbi hetekben a nemes elhatározás: „Ápolónő leszek!" Ha megkérdeznénk néhány kislányt miért választotta ezt a hivatást, talán különféle válaszokat kapnánk. A leggyakoribbak így hangzanának: — Szeretem a gyermekeket, gondozni akarom őket. — Segíteni szeretnék a szenvedőkön. — Hazámat kívánom szolgálni. Egy ténynek azonban valamennyien tudatában vannak: egészségügyi személyzetben olyjn hiány van, hogy ha kétszer annyian és még annyian jelentkeznének tanfolyamra, az !s kevés volnat • Milyen lesz a lányok élete az Intézetben? Mivel foglalkoznak majd? Mindenekelőtt elsajátítják a hivatásukhoz szükséges szaktudást, hogy az orvosnak nemcsak gépies, nanem gondolkodó segftőtársai legyenek. Ezenkívül azonban az általános műveltségben is kiterjesztik ismereteiket. Zenei, irodalmi és képzőművészeti körök munkájában vesznek részt. Az ápoló nővér ma már nem csupán kék-fehérbe bujtatott lény, aki a betegnek beadja a gyógyszert vagy az injekciót, hanem kellemes társalkodó kell. hogy legyen, aki jó felkészültségével mindig helyre tudja állítani a páciensek kedélyét. Az egészségvédelmi szolgálat békefrontűnk egyik legnehezebb és legfelelősebb szakasza, de egyben a legszebb emberi hivatás. Várjuk jelentkezésteket! Szántó György,