Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)
1951-04-25 / 97. szám, szerda
163 UJS7 0 1951 április 21 tálták a partizánharc támogatását, károkat okoztak a partizánmozgalomnak. Ma tudjuk, mennyire féltek a burzsoa-nacionalisták a partizánharetól, mennyire féltek a felfegyverzett néptől. A felkelés után, amikor elmentünk a hegyekbe megszervezni a partizánharcot, Husák eltűnt, elment — mint ahogy később megtudtuk, — hogy elrejtőzzék egy faluban, Novomesky pedig Londonba repült. Míg a beteg Sverma elvtárs visszautasította, hogy sürgetésünkre a Szovjetunióba repüljön és azt válaszolta nekünk, hogy halála napjáig szégyenkeznie kellene azért, ha ily nehéz pillanatban elhagyná a szlovák népet, Husák és Novomesky nem mentek a hegyekbe. Viszont azonnal megjelentek, mihelyt a Szovjet Hadsereg felszabadította Szlovákia első darabka földjét. Megjelentek, hogy mint kártevő ötödik hadoszlop felforgassák mindenekelőtt Pártunk tanácsait, felforgassák az új népi demokratikus rendszert, fékezzék annak fejlődését, hogy titokban dolgozzanak a Kommunista Párt belsejében ugyanazokért a célokért, amelyekért Lettrich Zenkllel nyíltan és nyilvánosan dolgozott. Miért mondottak csődöt az összeeskü J banda bűnös tervei? Habár ezek az ő terveik halálosan veszedelmesek voltak, mégis csak nyomorúságosan kudarcba fúltak. Nyomorúságosan kudarcba fúltak, hála a Kommunista Pártnak, az ő bolsevik kormányosának, Gottwald elvtársnak. (Taps, „Éljen Gottwald elvtárs!") Mert a mi Pártunk — mint ahogy Gottwald elvtárs mondotta — előbb-utóbb minden árulót leleplez, eltipor és kérlelhetetlenül megbüntet. Ha a gaz öszeesküvők szlovákiai része Szlovákiára támaszkodott és úgy gondolta, hogy itt éltető talajra talál, akkor még sokkal inkább elszámította magát. Elszámította azért, mert az összeesküvők és árulók összes ellenkező törekvései ellenére Szlovákia 5—6 év alatt 1945 májusa után óriási forradalmi változáson ment át. Clementis, Husák és Novomesky Lettrichhel, Ursinyvel, Benessel és Zenkllel együtt nem tudták megakadályozni sem az államosítást, sem a földreformot, sem Szlovákia iparosítását. — és ezzel a hatalmas és öntudatos szlovák munkásosztály növekedését, — sem pedig a Szlovákiai Kommunista Párt bolsevik fejlődését és növekedését, amelyet Gottwald elvtárs hű munkatársa, Široký elvtárs szervezett meg és juttatott érvényre. (Taps. Éljen Široký élvtárs!) Clementis, Husák és Novomesky mint a burzsoázia ügynökei nem értették meg, nem tudták megérteni, hogy a szlovák munkásosztály, amely már ismerte a népi demokratikus rendszer vívmányait és megízlelte győzelmének és szabadságának gyümölcseit, hogy az a munkásosztály a Kommunista Párt vezetése alatt sohasem engedi meg, hogy visszatérjen Korompa, a zsandárlövöldözés a munkásokra, a munkanélküliség, a végrehajtások falun a parasztok ellen, a tömeges kivándorlás. Szlovákia előtt — az új népi ^demokratikus Szlovákia előtt — más távlatok nyílnak, nem olyanok, amilyeneket Clementis, Husák, Novomesky kínálhattak fel neki, — a további hatalmas ipari kombinát üzemek építésének, a mezőgazdasági nagytermelés gépesítésének, a soha nem látott kulturális virágzásnak távlatai. Csak most kezdődik, vagyis tulajdonképpen már megkezdődött a szlovák nemzet aranykora, történelmének legdicsőségesebb és legboldogabb korszaka, amelyet elért, hála a cseh dolgozó néppel való testvéri egységének, hála mindkét nemzetünknek a nagy Szovjetunióval való szövetségének, amely bennünket felszabadított és segít nekünk építeni a szocializmust. (Taps. Éljen a Szovjetunió!) Nem szavakban, hanem a gyakorlatban kell fokozni az éberséget és elővigyázatosságot E kártevő elemek bandájának leleplezésével az osztályellenség ügynökei ellen folytatott harcunk nem ért véget. Az osztályharc tovább fog kiéleződni, az osztályellenség nem szelídül meg, nem lesz békésebb, hanem fokozni fogja ellenünk harcát. Ezért hiba lenne így gondolkozni: likvidáltuk Slinget, Svermovát, Clementist, Husákot és Novomeskyt, befejeztük a vitát, határozatot fogadtunk el és tovább már nem kell törődni az üggyel. Hiba lenne azt hinni, hogy elégséges, ha a taggyűléseken, a járási konferenciákon hatalmas, kritikát és önkritikát megvalósító kampányt vittünk keresztül, úgy, hogy most újra mérsékelhetjük a kritika és önkritika érvényesítését. Éppen ez a kritikát és önkritikát gyakorló kampány, amelyen egész Pártunk keresztül megy és amelyet oly komolysággal valósítottatok meg a Központi Bizottság ülésén, igen sok fogyatékosságot és hibát tárt fel előttünk, amelyeket azelőtt nem láttunk. Többek között azt is megmutatta nekünk, hogy az ellenségek és kártevők, kik oly hosszú ideig működtek a Pártban, nyomokat hagytak maguk után. Az ő hagyatékukhoz tartoznak a polgári nacionalizmus eszmei maradványai csakúgy, mint a pártmunka terén felbukkant nembolsevik módszerek. A kémek és összeesküvők bandájának leleplezése nagy okulás volt egész Pártunknak. Nem voltunk elég éberek. De nem elég az sem, ha általánosságban beszélünk arról, hogy nem voltunk elég éberek, hogy most fokoznunk kell az éberséget és az elővigyázatosságot. Tudnunk kell azt, mi a teendőnk, hogy az elővigyázatosságot és az éberséget nem szavakban, hanem a gyakorlatban fokozzuk, hogy a hibákat és a hiányokat ne csak megismerjük, hanem ki is küszöböljük. Mi szükséges ehhez? Ezzel kapcsolatban néhány kérdést akarok érinteni. Nem szabad, hogy elkapassanak bennünket az építőmunkában elért nagy sikereink, eddigi növekedésünk. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a sikereknek megvan a maguk árnyoldala, éspedig az, hogy igen sok kommunista elbizakodik és azután lebecsüli az osztályellenséget; megfeledkeznek arról, hogy az osztályellenség azzal, hogy mi erősödünk, nem szelídül meg, hogy annál ádázabbá és alattomosabbá válik, minél kétségbeejtőbbé válik helyzete. Továbbá kérlelhetetlennek kell lennünk minden nembolsevik nézettel szemben és a marxi-lenini vonaltól való elhajlásokkal szemben. Elnézők voltunk az opportunista ingadozás különféle megnyilvánulásaival szemben. Tanuljunk abból, ahogyan Sztálin elvtárs vezette a bolsevik elvi harcot az összes lehető trockista, zinovjevista és bucharinista árulók ellen. Akkor még nem volt ismeretes az, hogy az ellenség toborzott ügynökeiről és kémeiről van szó, de Sztálin elvtárs már úgy leplezte le őket, mint a munkásosztályhoz és a Kommunista Párthoz idegen elemeket, mint osztályellenségeket, amikor például terjeszteni akarták azt a nézetet, hogy nem lehet felépíteni a szocializmust a Szovjetunióban addig, amíg mint szocialista állam egymagában áll. Sztálin elvtárs fellépett a zinovjevista-bucharinista kártevő elemek ellen, amikor ezek az iparosítás gyorsított ütemének káros voltáról beszéltek, amikor a kollektivizálás ellen foglaltak állást, stb. Ilyen eszmei éberséget kell tanúsítanunk nekünk is az összes nembolsevik nézetekkel szemben. Hogy eszmeileg éberek lehessünk, tájékozottaknak kell lennünk a marxizmus-leninizmus elméletében. A Párt tagjai és funkcionáriusai annál hamarabb látják meg, hogy valaki helytelen, nembolsevik nézetet vall s hogy olyan ember, akit sorainkból el kell távolítani, minél inkább megismerkednek a marxilenini elmélettel. Ezért van oly elsőrendű jelentősége eszmei nevelő munkánknak, a pártoktatás évének, a pártsajtó olvasásának, a marxi-lenini irodalom tanulmányozásának. Prágában a csatornázási munkások igen nagymennyiségű gabonát találtak a szennyvízben. Megállapítást nyert, hogy tonnaszámra tűnt el gabona a a pankráci malmokból. Megindult a vizsgálat, hogyan lehetséges ez. Először azt hozták fel, hogy régi, lyukas, rozsdás szita van ott és állítólag ezért tűnik el a gabona. így hangzott a szakemberek első jelentése. Gottwald elvtárs azonban utasítást adott, hogy tovább vizsgálják ki ezt az ügyet, nevezetesen állapítsák meg, kik azok az emberek, akik ezért felelősek. Kitűnt, hogy reakciós elemek azok, akik készakarva engedték a gabonát a szennyvízbe. A Szovjetunió tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy az ilyen zavarokat kilenctized részben az osztályellenség keze okozza. Éberebb káderpolitikát kell folytatni. Nem vizsgáltuk meg eléggé különféle kétes emberek származását, nem vettük fontolóra azt, hogy nincsenek öszszeforrva népünkkel, országunkkal, munkásosztályunkkal. Nem vizsgáltuk eléggé multjuk különféle sötét korszakait. Igen sokat közülük helyükön hagytunk, többek közt azért is, mert azt hittük, hogy nincs helyettük pótlás. Nem emeltünk ki merészen új munkáskádereket alulról, féltünk felelősségteljes funkciókat bízni rájuk. Pedig száz meg ezer jó, a Párt iránt odaadó munkatársunk van a munkások sorából, csak fel kell ismerni őket és felelősségteljes helyre beosztani a Pártban s az állami és gazdasági gépezetben. És most munkánk módszeréről. Szükséges, hogy sokkal erélyesebben és szigorúbban küszöböljük ki pártéletünkből az összes nembolsevik módszerekéi, a diktálás, rendelkezés és parancsolgatás* módszereit. Tudnunk kell, mikép küszöböljük ki őket és hogy velük szemben a legjobb módszer a kritika és önkritika kifejlesztése. A kritikának nem szabad egyszer levezetett kampánnyá válnia, amelyben leleplezzük az árulókat és az összeesküvőket: mindennapi pártéletünk állandó rendszeres alkatrészévé kell válnia, mert a kritikára és az önkritikára olyan szükségünk van, mint a levegőre és a vízre, kritika és önkritika nékül egy helyben állva maradnánk, nem lepleznénk le hiányainkat, nem haladnánk előre. Ezért a Pártban olyan légkört kell teremtenünk, hogy senki se vonakodjék és ne féljen kritizálni. A Központi Bizottság ülésezése után már igen sok javulás állt be. A tagok ezreinek és tízezreinek megoldódott a nyelve és ma elmondják azt, amit azelőtt nem mertek elmondani, azt, ami a szívükön fekszik. De még nem küszöböltünk ki mindent, ami a kritikát és az önkritikát akadályozza. Néhány járási konferencia jegyzőkönyvében olvashatjátok, hogy igen sok helyen mondották az elvtársak: „Mi kritikát gyakoroltunk, de lehurrogtak, nevetségessé tettek és ami még rosszabb, megfenyegettek bennünket és bosszút álltak rajtunk". Hogyan álltak bosszút? Azzal fenyegetőztek, hogy kizárják őket a Pártból, sőt a kizárást végre is hajtották. Az üzemben azzal fenyegették őket, hogy rosszabb munkára helyezik át, sőt a kényelmetlen kritizálókat még reakciósoknak is bélyegezték. Mindezeket az eseteket, amelyek egyes helyeken előfordultak, szigorúan ki kell vizsgálni. Azokat a funkcionáriusokat, akik lehurrogták a kritikát, akik bosszút álltak érte, példásan meg kell büntetni és ezt közzé ís kell tenni a sajtóban, hogy a párttagok lássák, hogy nem kell félniök a jogos kritizálástól, hanem ellenkezőleg, hogy azoknak kell félniök, akik a kritikát megérdemlik. (Taps.) Egyszersmind össze kell gyűjteni és ki kell vizsgálni mindazokat a panaszokat, amelyek elhangzottak a Központi Bizottság ülése után a taggyűlések és járási konferenciák nagy kampányában — a Központi Bizottság elnöksége határozatának értelmében — nem szabad őket válasz nélkül hagyni, hogy a tagok ne mondhassák, hogy hiába tettek panaszt, hogy annyit ért, mintha borsót hánytak volna a falra, hanem ellenkezőleg, lássák, hogy hangjukat meghallgatják és a panaszokat kivizsgálják. Érdekünkben áll, hogy a lehető legnagyobbszámú tag vegyen részt a pártonbelüli életben, mert a pártonbelüli demokrácia nem valami elvont fogalom. A pártonbelüli demokrácia azt jelenti, hogy a párttagok a lehető legnagyobb számban tevékenyen vegyenek részt a pártéletben, hogy a párttagok a Párt gazdáinak érezzék magukat és tudják, hogy a Pártban ők döntenek. A tömegekkel való kapcsolatunkat szilárdítsuk meg azzal, hogy meggyőzzük és a Párt politikájának megnyerjük őket. Végül meg kell javítani és meg kell szilárdítani a Párt kapcsolatát a dolgozó nép tömegeivel. 1948 februárjáig, amikor harcot kellett folytatnunk a reakciós pártokkal, amikor elvtársaink verekedtek, harcoltak minden egyes munkás, paraszt és dolgozó ember lelkéárt, jobb tömegmunkát végeztünk, mint most. 1948 után sok kommunista pihen babérain és azt hitte, hogy miután a reakciós pártok eltűntek, nem kell már nagy erőt kifejtenünk, nem kell agitálnunk, az embereket meggyőznünk, megnyernünk. Fel kell lépni olyan esetek ellen, amikor végül is adminisztratív beavatkozásokkal akarták pótolni a kommunistáknak azt a kötelességét, hogy a dolgozó népet meg kell győzniök a Párt politikájának helyességéről. Gottwald elvtárs arra tanít bennünket, hogy a tömegek bizalmát a Párthoz türelmes meggyőző munkával kell állandóan felfrissítenünk és megszilárdítanunk. Most néhány szót a földműves-kérdéshez. Éppen a falu szocialista átalakításainak megvalósításánál fontos körülmény, nekünk szóló leninisztálini parancs az, hogy megnyerjük a dolgozó parasztságot, mégpedig meggyőzéssel és szemléltető példával. Azonban elvtársaim akárhányszor vétkeztek és vétkeznek ellene. Gyorsabbnak és könnyebbnek látszik nekik, ha parancsolgatnak, kijelentenek valamit, különféle intézkedéseket rendelnek el. Azonban ez csak látszat, hogy így könnyebben és gyorsabban megy a dolog. Egyetlen EFSz sem lehet szilárd, amelybe a kis- és középparasztok meggyőződés nélkül lépnek be. Saját magunk ellen dolgozunk ilyen esetben, mert az olyan EFSz-ek, amelyeknek tagjai nincsenek meggyőződve a szövetkezet elő-, nyösségéről, rosszul dolgoznak és sok belső nehézséggel küszködnek. A bolsevik elvek semmiféle megsértése sem fizetődik ki és súlyosan megbosszulja magát. Ugyanígy nem fizetődik ki a kulákok elleni helytelen eljárás sem. Miért vettek fel sokhelyütt kulákokat is a szövetkezetbe ? Azt hitték, hogy így könynyebb lesz és utánuk mennek a kis- és középparasztok is. De csakhamar rájöttek arra és belátják, hogy csak bajt szereztek vele maguknak, hogy az ellenség veszedelmesebb, ha saját soraink között van, mintha kívülük volna. Most már sokkal nehezebb dolog megszabadulni tőlük. Emellett arról is van szó, hogy ne csináljunk fejetlen politikát, hogy most megint ne zárjuk ki gépiesen a kulákokat, hanem győzzük meg arról a kis- és középpaarsztságot, miért kell a kulákokat kizárni az EFSz-ből. Meg kell magyarázni a kis- és középparasztnak, ki a kulák, kit és hogyan zsákmányol ki, hogy bérmunkásokat alkalmaz, hogy igakölcsönzéssel vagy pénzuzsorával kizsákmányolja őket. Mindig arra kell gondolnunk, hogy falusi politikánkat a kis- és középparasztság egész tömegével való egyetértésben csináljuk. Az EFSz-eknek most biztosítaniok kell a tavaszi munkálatok rendes elvégzését, a répaegyelést, hogy jó termést készítsünk elő, mert a termés eredményei (Folytatás a 7. oldalon.)
