Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-24 / 96. szám, kedd

- u j 520 1951 április 24 Jelentés a CsISz kerületi konferenciáiról Kádár Jánosné és Dezsman Márta munkái vállalnak A kongresszusi előkészületek jegyében folytak le április 21-én és 22-én az ifjúság kerületi konferenciái Szlovákiában A CsISz kerületi konferenciái feltár­ták azokat a hiányokat, melyek kikü­szöbölésével Köztársaságunk fiataljai még jobban és lelkesebben kive&zik részüket az ötéves tervünk feladatai­nak teljesítésénél a békéért folytatott harcból és mé£r határozottabb lépések­kel fognak haladni a szocializmus felé vezető úton. A prágai Lucernában több mint két­ezer küldött lelkes tapssal üdvözöl' e Hejzlár Zdeneket, a Csehsz.ovák Ifjú­sági Szövtség elnökét, dr. Vacek Vác­lav Prága város polgármesterét, a Nemzeti Arcvonal és a különböző szer­vezetek képviselőit. Az elnöki emelvé­nyen helyet toglalt Doutnács Károly ifjúmunkás, a kerület legjobb hegesz­tője, és Szvoboda Václav ifjúmunkás, a kerület legjobb vasesztergályosa is. A konferencián elhangzott szavak bizonyítékai az ifjúság építő munkájá­nak. A vitában felszólalt Grochal ifjú­munkás lány, a voticei gépállomás dolgozója, aki tudatta, hogy 26 nap alatt 98 liter naftát takarított meg. Felszólalása zárórészében megfogadta, hogy csoportjuk jó munkával fogja bizonyítani, hogy ők új ifjúságot kép­viselnek, a Gottwaldi Ifjúságot. A bratislavai kerületi konferencián a megjelentek foglalkoztak az ötéves tervünk feladatainak teljesítésével. A CsiSz-tagok nagy figyelemmel kisérik az új munkamódszerek bevezetését. Bratislava kerületben 105 ifjúmunkás dolgozik Szvoboda elvtárs módszeré­vel. A Matador, Cérnagyár és a Gra­fia-üzemeiben a CsISz-tagok Korabel­nyikova módszere szerint dolgoznak. A kerületben lévő tagok 55 százaléka élmunkás, e« a szám ellenben a kon­gresszusig nagyban felemelkedik. A kerületben 173 falusi csoport dolgozik 2870 taggal, közülük 1685 az EFSz-ek tagja. A vita során az élmunkások s a falusi iskolai és tanoncotthonoknál működő szervezetek tagjai megfogad­ták, hogy segíteni fogják a Kommu­nista Párt és a Nemzeti Arcvonal munkáját, dolgozni fognak az ötéves terv harmadik évének sikeres befeje­zéséért és a világbéke megszilárdítá­sáért. A konferencia zárórészében ki­hirdették a kerületi verseny eredmé­nyét. A legjobb üzemi csoport cfmét Omnia Kugra CsISz-üzemcsoport nyer­te meg. Kassán, több mint 800 ifjúsági küldött vett részt a kerületi konferencián, hogy értékelje és megbírálja a helyi és üze­mi szervezetek tevékenységét. Kerü­letükben múlt év folyamán több mint 15.000 tagot vettek fel. A CsISz-tagok bekapcsolódtak a szocialista munka­versenyekbe, új munkamódszerekkel dolgoznak. Az ifjúság nagy része bekap­csolódott a-z élmunkásmozgalomba és vannak üzemek, mint például Lucia­bánya, ahol a 41 tagú üzemi csoport minden tagja élmunkás. A konferencia második napján a vitában 20 felszólaló volt. kik kritika alá vonták saját mun­kájukat. és a járási és kerülati veze­tőség munkáját. Különös szeretettel üdvözölték a konferencián megjelent dr. Nencso Nikolajevot, Bulgária nagy­követét. Nikolajev elvtárs beszédjében biztosította az ifjakat, hogy a bolgár fiatalok, Dimitrov ifjúsága sohsem tér le békeharcos útjáról. A kerület új elnökévé Svábovszký József munkást választották. A veze­tőségbe 29 munkást, 4 földművest és 8 értelmiségi dolgozót választottak be. A kerületi vezetőség összeállítása biz­tosítéka annak, hogy a kassai kerület nagy építési feladatai teljesítve lesz­nek. Eperjesen a kerületi konferencia résztvevői fi­gyelemmel kísérték a kongresszus előtti kötelezettségvállalásokat és az ifjúság toborzását a nehézipar, bányá­szat, kohászat, építkezés és a szövet­ségi vasútvonal részére. Kritika és ön­kritika gyakorlásával a mult hibáit ki­küszöbölik és még nagyobb lelkesedés­sel hozzálátnak nagy feladataink telje­sítéséhez. • Zsolna. Rajecké Teplicén rendezték a CsISz Zsolna kerületi konferenciáját. A szö­vetség legjobb tagjai, élmunkások, élmunkáslányok, EFSz-tagok, a had­sereg, a Nemzeti Közbiztonsági Testü­let és a Nemzeti Arcvonal küldöttei, értékelték az eddig elvégzett munkát és megbeszélték további feladataikat A járási vezetőség nevében Drvár Jó­zsef vezetőtitkár kritikailag és önkriti kailag foglalkozott a kerületi bizottság tevékenységével. Feltárta azokat a hiányokat, melyek gátolták a tagok sikeres munkáját és azt, hogy a zsol­nai kerület az utóbbi hónapokban nem teljesítette tervét, ifjak toborzását a szövetségi vasútvonalra. A kerület 14 üzemcsoportja védnökséget vállalt egyes EFSz-ek felett. A zsolnai kerü­letben 751 tag élmunkás. Az ifjak bekapcsolódtak a szocialista versenybe, és lelkesen építik Köztársaságunk né­pének boldog jövőjét, a szocializmust. A besztercebánya kerület ifjai a kongresszusi előkészületek jegyében tartották meg járási konferenciájukat. A résztvevők beszámoltak eddigi te­vékenységükről. A kerületben lévő if­júsági csoportok nagy eredményeket értek el a „minden ifjú élmunkás' mozgalommal. Az első helyen a Sver­ma-vasüzem üzemcsoportja került. Eb­ben az üzemben az Ifjúsági Szövet ség tagjaiból 1539-en szocialista kö­telezettségeket vállaltak, melyekből 89C a munkateljesítmény emelésére irányul. A vita során felszólalt Pribi­linyec János, ki beszámolt arról, hogy miként segített a CsISz-csoporti k a negyedik típusú EFSz kiépítésén. Az ifjak két munkacsoportot alakítot­tak, melyek segítenek a tavaszi mun­kák elvégzésénél. Szvorák elvtársnő felszólalásában rámutatott arra, miként lehet a férfierőket az üzemben kicse­rélni női erőkre. A füleki Kovosmalt­ban dolgozom, — mondotta és első nő voltam, aki a préselésnél dolgozik. Kez­detben go oltam, hogy nem leszek képes munkámat elvégezni, de ma már két préssel dolgozok, ahol azelőtt két férfierő dolgozott. A piesoki gépgyár CsISz-üzem­csoportja versenyre hívta Szlovákia összes ifjú vasesztergályosát, hogy a CsISz szlovákiai kongresszusáig sa­játítsák el Szlabej Gyula, Szlovákia legjobb fémmegmunkálójának munka­módszerét. A nyitrai kerületi CsISz konferencia „előre a kommunizmus ifjú építői, a szovjet Komszomol példája alapján", jelszó alatt folyt le. Az ifjak értékel­ték eddigi munkájukat. A felszólalók közül Antal Pál ifjúmunkás az Ifjúsá­gi Falu és a fiatal szövetkezeti tagok munkájáról számolt be. A handlovat CsISz-tagok beszámoltak arról, ho­gyan készülődnek a szlovákiai ifjúsá­gi kongresszusra. Eddig 386 egyéni és 37 kollektív kötelezettséget vállaltak é.i ezeket sikeresen teljesítik. A CsISz szlovákiai bizottsága nevé­zó vi a»zt kaniam a koiftpresszo r ke Tanács képviselője foglalkozott azzal, hogv milv nagy mértékben kapcsoló­dik bele az ifjúság az építőmunkába és a világbékéért folytatott harcba. a nehéziparban A komáromi Skoda-művek munkás­sága május l-re nagy meglepetéseket tartogat. Minden munkacsoport külön allegorikus kocsikkal vonul fel. Erről a felvonulásról beszélgetünk a mun­kásokkal. Balogh Imre az üzem egyik dolgo­zója így beszél: — Felvonulunk mindannyian, mert a mult kapitalista rendszer alatt nem volt szabad a május. Ifjúkorom óta uraságnál dolgoztam és ismertem a szolgakenyér keserű ízét, mert reggel 4 oráiól este 10 óráig dolgoztam és a családomnak még sem tudtam biztosí­tani a mindennapi kenyeret. Egy év­ben két nap szabadságom volt, amit csak vasárnap tölthettem le. Dolgoz­tam annyit, mint az állat, de a „nagy­ságos úrnak" nem jutott eszébe, hogy a „cselédnek" is pihenésre van szük­sége. Rémítgettek bennünket a kom­munizmussal. Csak a dicső Szovjet Hadsereg felszabadítása u('i tudtam meg, mit adott nekem a Szovjetunió. Világos előttem, hogy amit az urak híreszteltek a szocializmusról, az mind aljas hazugság volt. Emlékszem, ami­kor ajtóról ajtóra kellett levett kalap­pal munkáért könyörögnöm. Ma pedig fizetésemből 5 tagú családomat tartom el. De megváltozott az üzemi dolgozók üzemi élete is. Azelőtt nem volt ebéd­lő, az udvaron porban, piszokban kel­lett megennünk sovány ebédünket. S ma minden gyárnak van ebédlője, to­vábbá int.ernátusa, amelyben a munká­sok tiszta ágyban alszanak és ezért mi, a Skoda»üzem dolgozói nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy miért készülünk a május elseje megünnep­lésére. K. I. Amikor a dernői bányaüzemet meg­látogattam, feltűnt nekem egy dolgozó nő, akit már régebben ismerek. Meg­lepett, hogy Kádár elvtársnőt, a Dénes­bányai főfelőr feleségét munkásruhá­bai láttam a rendelőben. Az elvtársnő még eddig nem dolgozott, nem is volt rá szüksége, mert férje szépen keres, amiből egy kislányukkal nagyon szé­pen megélhetnek. Megkérdeztem Kádárné elvtársnőt, hogy milyen munkál végez és mi kész­tette őt arra, hogy éppen a bánya­üzemben vállaljon munkát. A követke­jelző'e volt Amikor a lítula 1 znit's lia­zelésénél vagyok, ahol eddig férfi mun­kaerő volt alkalmazva. Mint a Nőszö­vetség tagja kötelességemnek tartot­tam, hogy én is bekapcsolódjam aktí­ven a nehéziparba. Igy itt jelentkeztem a dernői üzemben felvételre. Kislá­nyunk, Evike, Rozsnyón jár iskolába és a nagyszülőknél lakik. Igy lehetővé vált, hogy én is bekapcsolódhassam a szocializmus építésében hazánkban. — „Kötelezettséget vállaltam, hogy egy évet ledolgozok, de ez nem zár­ja ki azt, hogy az év eltelte után továbbra is munkábaí maradjak. Mint nő hozzá akarok járulni a szocializ­mus mielőbbi felépítéséhez. Azzal, hogy ilyen munkát vállalok, mint a '•ompresszor kezelés, felszabadítok egy férfi> munkaerőt testileg nehezebb mun­kák elvégzésére. Az alatt, amíg Kádárné elvtársnő­Vel beszélgettem bejött a rendelő he­lyiségébe Dezsman Márta elvtársnő, aki szintén a dernői üzem munkás­nője. ö már két évvel ezelőtt is hosz­szabb ideig dolgozott az üzemben. Akkor küldönc volt. 1949. év végén elment a Tatraszvitbe, ahol rövid időn belül élmunkás lett. Amikor megkérdeztem öt, hogy mi­ért hagyta ott a Tatraszvitet és jött vissza a bányaüzembe nehezebb mun­kát végezni, így válaszolt: „Ki aka­rom venni részem a nehézipari mun­kából. Nehezebb munkát akarok ve­gezni, hogy így a férfi munkaerőket a még nehezebb testi munka elvégzé­sére szabadíthassam fel. Most a vasérc külszíni szállításánál dolgozom. Dé­nesbányáról Málnahegyre 5.5 km tá­volságra szállítjuk az ércet a sodrony­pálya feladó állomásra. A bányamoz­dony vezetésénél vagyok. Egyelőre még csak tanulok vezetni, később azonban ezt a munkát önnállóan aka­rom végezni. Igyekezni fogok minél jobban dolgozni, mert szeretném itt is elérni azt, hogy élmunkásnő legyek. A munkám nagyon tetszik. Itt akarok végleg maradni az üzemben." E két elvtársnő tanújelét adta an­nak, hogy tudják mennyire fontos a női munkaerő a nehéziparban. Az üzemben több nő is dolgozik, akinek munkája bizonyságul szolgál arra, hogy a bányászatban is dolgozhatnak nők. Nem fontos, hogy a föld alatt dolgozzanak. Elég ha külszíni munkák-­nál felváltják a férfi munkaerőket, és így a földalatti munkára több fér­fit lehet beosztani. Bakos Béla. Ipari munkaerők toborzása az egész Nemzeti Arcvonal feladata A Nemzeti Arcvonal Központi Akció­bizottsága pénteken, április 20-án tar­'.a ülését Antonín Zápotocký minisz­terelnök és a Nemzeti Arcvonal Köz­ponti Akcióbizottságának elnöke nyitotta meg. Az ülésen dr. Oldŕich John, a Nem­zeti Arcvonal Központi Bizottságának a főtitkára és a nemzetgyűlés elnöke beszámolt a Nemzeti Arcvonal szervei­nek munkájáról, mellyel segítik a béke­mozgalmat is a májusi ünnepségek előkészületeit. Külön értékelték a bé­kemeneteket, melyeken április elsejétől több, mint 1,750.000 polgár vett részt. Az elnökség ugyancsak megtárgyal­ta azokat a feladatokat, melyek a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén hozott határozatok alapján a Nemze<|( Arcvonal szerveire hárultak. Elhatározták, hogy felhívással fordul­nak a Nemzeti Arcvonal összes szer­veihez, hogy a népi szervekkel együtt­működve fokozott figyelmet fordítsa­nak munkaerők toborzására az ipar ré­szére. Emellett értékelve lettek azok az eredmények, melyeket a munkaerők toborzásánál a Csehszlovák Nőszövet­ség és a CsISz elért. Az ülés zárórészén határozatot hoz­tak, melynek értelmében az elnökség a iegközelebbi összejövetelt Bratisla­vában május második felében tartja. n)i04iitaAésít(í2 A divat: kultúrtörténelem Korjegy és dokumentum. Nyugta, mely pontot tesz A divat fokmérő, hőmérő, ponto­san leolvashatjuk róla, mely oldalról fúj a szél. A divat befolyásoló zsar­nokság, a divat épp azért majmolás, de lehet dacolás is. A divat a történe­lem álarcos bálja, mely sokszor el­kenjózi a valóságot. A francia forrada­lom előtt a ruha az osztályktilöbségek jelzője volt. Amikor a feuadlizmus ha­láltáncát járta: az álarcosbál színek­ben tobzódott. Frakkok, csattok, mellé­nyek, harisnyák, kalapok, sőt parókák tarka színfoltja gőgösen nyelvelt a par­lamentben fellépő harmadik osztály ellen, amely egyszínűségével, szerény feketeségével tüntetett a különbségek és megkülönböztetések ellen. Néhány évtized múlva újra fellobogtak a szí­nek és az extravaganciák, de most már túlkapásképpen a leülepedni ké­szülő polgári forma ellen A lázadás a bohémtanyákról indult ki, a művészek magvkkreálta divatkiilöncségfrel tagad­ták meg a polgári élettel való közössé­get. fis a nők? A nők a nagy szabad­ságban egyszerűen megfáztak! El kell olvasni e kor pamflettjeit. orvosi pa­naszait, hogv megértsük az egvik vég­letből a másikba lendülő divat egy­forma kártevését. Az orvosok száz éven át hiába nereltek a fűzött és zsinórozott női test ellen és egv szén nap ime a nők egvszerre sutbavetették a páncélruhá­hákat és megjelentek klasszikusnak hitt s nthának kikiáltott hálóingekben, de e hirtelen szabadsággal csak a meg­fázások és tüdőgyulladások rekordiát érték el. A nők második forradalma, melv napjainkban zajlott le. már ész­szerűbb volt és tényleges felszabadulást leientett a kalanszörnyűségek és haris nyakötők alól Micsoda tavaszi üdeség áradt az első nőből, akit az utcán ka­lap és harisnya nélkül pillantottunk meg. Es micsoda forradalom volt ka­lap helyett a szerény fejkendő: egysze­rűség és szépségl A divat: kultúrtörténelem. Valamit mindig lelolvashatunk róla. Majmolást és lázadást, kendőzést és nyugtázást. De van úgy, hogy nem tudunk vele mit kezdeni: érthetetlen, zavaró és bosz­szantó, rejtély és nevetség. Amikor e napokban falusi tél és betegség után először tapostam városi aszfaltot, egy­re jobban megzavart egy új divatkép­let: ifjak, sőt felnőttek új kalapvisele­te, melynek lényege a lapossá-nyomo­rítás, amikor is a kalap magassága alig terjed túl a szallagon. Tepsikalap. Csúnya, ízléstelen és — nevetséges! Es nem is új, sohse volt. Egyszer ré­gen valahol, valamikor láttam már ilyet. De hol, mikor? Soká töprengtem, míg rájöttem, hogv ez a bohócok ka­lapja, elmaradhatatlan cirkuszkellék. A laposra nyomorított bohóckalap a való­szerütlenség kellékdarabja, melynek hivatása a komikum aláhúzása, a rö­högés és röhögtetés fokozása. Régi mo­zilátogatók talán emlékeznek még Bus­ter Keatonra, a pléhpofájú filmkómi­kusra: bohóckodása közben egy arciz­ma meg nem rándult volna, de tepsi­kalapja — röhögött és röhögtetett Es ez a bohóckalap most egyszerre feltű­nik az utcán férfiak fején. Kész röhej s mégsem nevet senki! A bohóckalaphoz bohóc kell: művészet, grimasz, játék, az élet mély, fájdalmas megértéséből fakadó sírva-nevetés, a bukfences ráhi­bázás. A bohóc az igazság véresen ko­molv játékosa és a kalap a koronája Koronás főknek egvenrangúan csak az udvari bolond mondhatta oda az igaz­ságot. Tisztelet és becsület a bohócsap­kának, bohóckalapnak! De itt és ígv? Ki hallott arról, hogv a bohóc iamoec­cé züllött volna? A bohóc igazságával nem süllyedhet nívója alá. A bohóc­kalap azonban nem védekezhet: a jam­pec mitsemsejtően egyszerűen kisajátí­totta! A divat: kultúrtörténelem. Valamit mindig leolvashatunk róla. De mit je­lent a bohóckalap a jampec fején? Hol itt a mondanivaló? Es mi itt a jelleg­zetesség? Ez a kalap itt és most ért hetetlen, kifejezéstelen. Sivár és szo­morú. Szegénységi bizonyítvány min­denképpen. Nincs igazsága: nincs mon­danivalója. Majmolás. De kit, mit majmol? A bohócot? Ne sértegessük az az igazság festett képű napszámosait! A té'iv azonban tagadhatatlan: a bo­hóckalap ott lapul a jampec fején. Lát­tam, látom napról napra újra és egyre jobban csodálkozom. Rejtély. Míg aztán fel nem világosít valaki: ez Amerika­majmolás, sőt: a nyugati kultúra ma­nifesztálása A divat: kultúrtörténelem és az ed­dig volt kultúra nagyrészében: nyugati kultúra. Vallom és mondom: az Euró­pát kiteljesítő nyugati kultúra kimerít­hetetlen és elherdálhatatlan ősforrás, kincs, mely pótolhatatlan, eredmény, mely behozhatatlan Sokratesztől Tho­mas Mannig teried e csoda, mely mint kultúrörökség, kultúralap és folyama­tosság mindenképpen megérdemli a hű­séget és kiállást De jampeckalap? A jampeckalap lehet Amerika, de sohse volt és sohse lesz nyugati kultúra. A tepsikalap hamisítatlan Amerika, vise­lőjén lám, ott a többi rekvizitum: a csa­pott váll. a bokáig érő csőnadrág és az ízlŕftelenség csimboraszóját jelentő szírrikoltó képkiállítások- a selyem nyakkendők, melyek Hollywoodtól tá­vol úgv hatnak, mint annak idején a kartetoválások a messzi szárazföldi patkányokon. Matrózprimitlvség frajter úr Csinos karján- kinek nem húzódott mosolyra a szája'! Es most mindez, mini bohóckalap kultúrát, sőt manifesz­tációi jelent! Aki azonban a nvugati kultúrát minden gátlás nélkül egy ha­sonló égtáji világimperiali-mussal tud­ja azonosítani, az ezzel önmagát zárja ki a kultúrát kiteljesítő erkölcsi elkö­telezettségből. Nyugati kultúra (már amit ezi a nevet megérdemli és — amerikai imperializmus nem talál­kozhatnak és így nem is azonosulhat­nak a kultúra szellemerkölcsi síkján. A bohóckalap mint jampecrekvizitum a kultúrától olyan távol áll, mint a filtn­nyakkendö ízléstelensége a szépség igazságától, az esztétikától: a semmit jelenti, a céltalanságot, az üres felvá­gást, a sivárságot, egyszerre és egyidő­ben a pubertást és dekadenciát, a kap­kodó zavart. És itt a jampeckalap igaz­ságra tapint, az érintkező pont egy­szerre kivilágosodik. Értelmét Amerika legnagyobb drámaírója, O'Neill szöve­gezi, aki 1946-ban írta le a mondatot: »Irány és cél nélkül hánykódunk. Ily értelémben Amerika egyike a történe­lem legnagyobb gikszersinek!* A jam­peckalap glkszer mindenképpen: giccs, esztétikai ficam, üres majmolás. A mai Amerika ugyanakkor egy gigantikus tévedés, egy tragikus gikszer, melynek pozitívuma az atombomba, mint a tech­nikai kultúra csúcseredménye. Hiroshi­ma óta az atombomba korában élünk és Amerika neve azóta úgy vonzza az »atombomba« szót, mint mágnes a va­sat. Egvielentésűek, elválaszthatatla­nok. Amerika és atombomba, jampec­kalap és atommámor: a rejtély lassan oldódik, a jampeckalap értelmet nver. A háború, az atombomba a kiskorúak­nak jelent kiutat és nagyszerűséget, a jampeckalap a lelki és szellemi kiskorú­ság tökfedője, Majmolás, felvágás, azonosulás. Divat. Divat, mely azon­ban nem lázadás és tiltakozás. Jam­peckalap alatt nem születhetnek gon­dolatok, vétók és kételyek A jampec­kalap alatt az atombomba Fejbólintó Jánosai sétálnak! A divat: kultúrtörténelem. A jampec­kalap az atombomba skultúrtörténel­me«. Gyilkos röhej: Kain-bélyeg! FABRY ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents