Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-04 / 79. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA W Bratislava, 1951 április 4, szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 79. szám „A BÉKE FENNMARAD ÉS TARTÖS LESZ, HA A NÉPEK KEZÜKBE VESZIK A BÉKE MEGŐRZÉSÉNEK ÜGYÉT ÉS VÉGIG KITARTANAK MELLETTE. A HÁBORÜ ELKERÜLHETETLENNÉ VÁLHAT, HA A HÁBORÜS USZÍTÓKNAK SIKERÜL HAZUGSÁGAIKKAL BEHÁLÓZNIOK A NÉPTÖMEGEKET, MEGTÉVESZTENI ÉS ÜJ VILÄGHÁBORÜBA SODORNI ŐKET." SZTÁLIN. „Még szilárdabban zárkózzatok fel a leninizmus zászlaja és hordozói, a Kommunista Pártok köré. Még szilárdabban zárkózzatok fel a leninizmus leghatalmasabb erődje, a Szovjetunió és a ma Leninje — Sztálin köré! Lenin és Sztálin lobogója alatt tovább, még szilárdabban előre a békéért, demokráciáért és a szocializmusért folyó harcban az egész világon!" G o 11 w a 1 d. „A béke minden híve megszívleli és követi Sztálin elvtárs megállapításait s magabiztosan folytatja harcát a békéért, az imperialista háborús gyújtogatok ellen. Mi, a Magyar Dolgozók Pártja s velünk együtt az egész magyar dolgozó nép ígérhetjük, hogy lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell." Rákosi. m IMM n^l A felszabadult ország CTIBOR ŠTITNICKY A Rózsadombon a maduláfa virágzik. A magyar kertekbe belépett a tavasz s a szabadságról énekel. A magyar nép hatodik szabad tavasza ez. A Gellért-hegyen a Szabadság hatalmas szobra a felhők felé tör. kezében pálmái tart. Es alatta a szovjetkatona ált. a szabadság győzelmes vörös zászlajával kezében. Magasan Budapest felett, a szocializmust építő százezrek örömei és gondjai közpette, ez a szobor az egész magyar dolgozó nép hálájáról beszél, amelyet a felszabadító szovjethadsereg iránt érez A győzelmet jelentő pálmaág a hősöké, akik a magyar égen mint az élet napsugara, az emberiség boldogsága jeleritek meg. Hat évvel ezelőtt Tolbuchin marsall és Malinovszky marsall acélos fiai, mint vihar futottak át az Alföld síkságain, maguk előtt hajtva a piszkot és az aljasságot, heves áttöréssel elfoglalták Győrt és április 4-én egész Magyarország teriiletét megszabadították a fasiszta hordáktól. Az ősz, a tél és a tavasz a Kárpátok romániai láncolatától Bratislaváig elég volt a győzelmes útra. »1945 április 4-ike Magyarország ezeréves történelmének legdöntőbb fordulatai állapítja meg a Magyar Népköztársaság törvénye és a dolgozó nép munkakötelezettségeivel, szent lelkesedésével, hálájával igazolja a törvény szavait: »áprllis 4-ike nemzeti ünnep Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe. Magyarország felszabadulásának napja, a szovjet-magyar barátság széttörhetetlenségének napia.» 1945 április 4-ike és a népköztársaság kikiáltása a magyar nép évszázados törekvéseinek és harcainak teljesedése és kicsúcsosodása Dózsa paraszt hadseregének népfelkelése, a kuruc háború. az I84S—49 évi felszabadító küzdelem, a magyar nép nemzeti és szociális jogainak kivívására törekedett, a Habsburg-uralom alól akarta felszabadítani a népet, köztársaság létrehozását akarva megvalósítani és folytatását az 1919. évi tanácsköztársaságban találta meg. Dózsa György álmai, a hosszú éveken át a forradalom soraibon harcoló önkéntesek vágyai, Kossuth, Petőfi, Táncsics álmai és tervei, a magyar nép szabadságról és jobb életről való álmai a proletárdiktatúrában találták meg folytatásukat, amikor is a munkásosztály a magyar vöröshadsereg segítségével ezt az osztrák gyarmatot önálló állammá változtatta és a halaimat a magyar történelem során először a dolgozó nép kezébe adta. A győzelmes szovjetek oldalán, okulva a dicsőséges Októberi Forradalom tanulságain, elsőnek valósítja meg a világon a tanácsköztársaságot. Maga a nagy Lenin 1919 május 27-én a magyar munkásosztálynak küldött üdvözletében megállapította, hogy a magyar proletariátus történelmi tettével hathatósan hozzájárult a Szovjetunió megerősítéséhez, példát mutatva az egész világnak. A Magyar Tanácsköztársaságot a Szovjet Szocialista Köztársaságok fiatal testvérének nevezte. Magyar munkások, az egyedül helyes, igazságos, valóban forradalmi háborút folytatjátok, az elnyomottak az elnyomók elleni háborúját, a dolgozók háborúját a kizsákmányolók ellen, a szocializmus győzelméért való háborút. Mindenki, a munkásosztály minden becsületes tagja az egész világon a ti oldalatokon állit hangzott a lenini üzenet, Moszkva harcias üdvözlete. Az intervenciós csapatok a proletárdiktatúrát megtörték A m a Tanácsköztársaságra való emlékezés, a munkáskormányra való emlékezés a fasiszta önkényuralom nehéz küzdelmeiben a magyar proletariátus életösztönét ébren tartotta. Nem volt olyan terror, olyan elnyomás, amely a nép emlékéből kitörölhette volna a 134 napot, bármennyire is igyekezett a burzsoázia a magyar történelemből kitörölni ezt a gyönyörű időt. amely a munkásosztály történelmi vizsgája, tűzkeresztsége volt. A dolgozók egysége az illegalitásban működő Kommunista Párt vezetésével megmentette 1935-ben Gömbös és Peyer likvidátori kísérletétől a szakszervezeteket, a dolgozó tömegeket harci készenlétben tartotta és a magyar népet a magyar felszabadulás után, a szovjet hadsereg dicsőséges győzelme után a negyedik köztársaságba vezette, a Magyar Népköztársaságba, amely legdrágább hazája lett, a szabad és boldog embereknek, akik a szocialista Magyarországot építik. A magyar dolgozó nép munkával ünnepli hazája, a szovjethadsereg által való felszabadításának hatodik évfordulóját. Tudatában van annak. hogy csak becsületes és jó n inkával szilárdítja meg hazájában a proletárdiktatúrát és így teremti meg a szocializmus békés és gyorsütemű építésének feltételeit. A gigantikus munka, A felszabadult város ILLÉS BELA i. Sí harc Bratislava felszabadításáért nem a Duna balpartján és nem 1945 tavaszán kezdődött, hanem a Dontól nyugatra, a nagy sztyeppén 1943 tavaszán. Sőt előbb. Nem csapattestek történelmivé lett mérkőzésével, hanem egyes üldözött cseh és szlovák szabadságharcosok hősi önfeláldozásával. Bratislava felszabadításáért is folyt a harc, mikor a szovjet hadsereg Moszkvát védte, mikor a szovjetnép Sztálingrádnál döntő csapást mért Hitlerre, mikor a szovjetmunkás a háború nehéz viszonyai között túlteljesítette a tervét... En mint szemtanú 1943 tavaszáról szólok. A helyzet nehéz volt. A sztyeppei hadseregcsoport a sztálingrádi győtezem után az első ukrán, a volt doni, a voronyezsi hadseregcsoport mögött fejlődött fel, — aztán délnyugat felé tört előre. Az ukrán hadseregcsoport megállította a németek nagy, friss erőkkel végrehajtott ellentámadását. Bjelogrod-újváros német kézen volt, Bjelogrod-óvárost mi tartottuk. A németek ismét új erőket vetettek be. Tigriseket és Ferdinándokat. Az ukrán hadseregcsoport kénytelen volt harcba küldeni utolsó tartalékait is. Terv szerint a csehszlovák brigádot későbben, jóval nyugatabbra kellett volna harcba vetni, de a hadihelyzet nem tűrt halogatást. — A parancsnok nehéz szívvel írta alá a parancsot — mesélte Scserbakov alezredes — a csehszlovákok engedélynek vették és boldogan fogadták. Az ütközet hajnal előtt kezdődölt és naplemente után ért véget — a csehszlovákok győzelmével. Késő délután Satilov szovjet tábornok hat teherautón szibériai lövészeket küldött a csehszlovákok támogatására. — Mondják meg csehszlovák testvéreinknek — parancsolta Satilov Scserbakovnak és nekem —. hogy büszkék vagyunk rájuk, nagyon, nagyon büszkék vagyunk. A mi maroknui csapatunk volt a csehszlovákok egyetlen tartaléka. Ök minden erejüket tűzbe vitték. Minden egyes csehszlovák katona harcolt. A hadtápszolgátatosok is. Az írnokok is. A betegek is. — Te voltál Moszkva alatt? — kérdi tőlem Scserbakov. — Voltam. — Nos, akkor érted, amit látsz. — Ertem. A csehszlovák katonák fizettek Hitlernek Prágáért. Bratislaváért. Lidicéért, a csehszlovák nép minden szenvedéséért — Ezek katonák! — kiáltott Scserbakov, aki nem törődve a veszedelemmel, felállott egy teherautóra, hogy jobban lásson. — Hősök! igazi hősök. En hallgattam. Már régen ismertem a csehszlovák elvtársakat. Valamikor tagja voltam a Csehszlovák Kommunista Pártnak. Küldött voltam a Csehszlovák Kommunista Párt alakuló kongresszusán. Barátja voltam Fucsiknak. Ültem börtönben Košicén, Bratislavában, Brnoban. — Elvtársak, elvtársak! — kiáltott Scserbakov. — Hurrái Hurrá! Este, szürkületkor rohamra mentek a szibériaiak. — A hazáért! Sztálinért! Hurrá!.., II. Néhány nappal később Chruscsev tábornok parancsára másodmagammal meglátogattam a iambovi hadikórházban a csehszlovák sebesülteket. Szerény ajándékokat vittem nekik. Cigarettát, öngyújtókat, csokoládét, citromot — és a szovjet harcosok forró, testvéri üdvözletét. A szlovákiai fiúk nagyon boldogok voltak, mikor a látogatás hivatalos részének befejezése után elmondottam nekik, hogy 1920 márciusában előadó voltam a ružomberoki konferencián, hogy 1921-ben pártlapot szerkesztettem Bratislavában. hogy a nagy decemberi sztrájk idején Kladnóban voltam, hogy mint fiatal fiút ismertem Sirokýt, hogy mikor Briinnben voltam a rendőrség foglya, ott keresett fel Zápotocky, — egyszóval, hogy az emberiség nagy szabadságharcában nem először találkoztam csehszlovák elvtársakkal. Sokáig beszélgettünk Bratistaváról, Kosicéről, a szlovák hegyekről és a szlovák folyókról. Felirtuk egymás címét. Városok, utcák neveit, házak számait. — városokét, utcákét, házakét, ahol akkor Hitler gyötörte, irtotta a cseh és a szlovák hazafiakat. A háború után találkozunk! A háború után nem találkoztunk A győzelem után új. nagy feladatok vártak ránk: építőmunka és a béke védelme. Nem maradt időnk érzékeny visszaemlékezésekre. De most, Bratis-