Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-22 / 95. szám, vasárnap

1951 április 23 oj STO ban az építkezési akció tervezési (természetesen mi­nőségileg kiváló tervezési felkészültsége) és szer­vezeti felkészültsége (és természetesen jó szervezeti felkészültsége) előfeltételei a szocialista verseny igazi fejlődésének, a gépi eszközök kihasználásának és ezzel együtt a munka termelékenysége emelésé­nek és minden egyes építkezésnél az építkezési költ­ségek csökkentésének. A Csehszlovák Építkezési Üzemekben dolgozó elv­társak előtt a terv márciusi teljesítésének intő jel­ként kell állnia, hogy a munkamódszerek lényeges megjavítására törekedjenek. I mezőgazdaság és a felvásárlás Szlovákiában a mezőgazdasági dolgozók elé a terv először tűz ki magas termelési feladatokat. Ezeket a feladatokat teljesíteni lehet, mert államunk óriási segítséget nyújt mezőgazdaságunknak. Csak az kell, hogy az állami szektor, azaz az állami birtokok és állami gépállomások gyorsan kiküszöböljék azokat a hiányokat, amelyekről Gottwald elvtárs beszélt és hogy az EFSz-ek kiépítésének kérdését úgy oldják meg, ahogy Gottwald elvtárs és Slánsky elv­társ kérték a CsKP Központi Bizottsága ülésezésén tartott beszámolóikban. Mezőgazdasági dolgozóink számára a legnagyobb becsületbeli feladat, hogy a lehető leggyorsabb iram­ban felszámolják a mezőgazdasági termelés hátra­maradását. Továbbá határozottan meg kell szüntetni azokat a. szervezeti nehézségeket, amelyek akadályozzák a felvásárlási feladatok teljesítését, főként a tojás és a tej dolgában. Hogy lakosságunknak mezőgazdasági termékek­kel való ellátása folyamatos legyen, a kereskedelmi szervezeteknek is meg kell javítani munkájukat. A CsKP Központi Bizottságának nagyjelentőségű ülé­sezése után a kenyérellátásban jelentős javulás állt be, de állandóan jelentenek helyi jellegű zavarokat. Itt van az új zöldség-idény. Itt az ideje annak, hogy szocialista kereskedelmünk rugalmasan és készsé­gesen elégítse ki dolgozóink szükségleteit. Elvtársak, az a tény, hogy kénytelen voltam né­hány olyan hiányt felemlíteni, amelyekről e helyen is már szó volt, és ehhez még Siroky elvtársnak a bányászatról mondott szavai azt bizonyítják, mily közvetlenül teljesítjük a Párt határozatait és minő hiányok vannak munkamódszereinkben. A felsorolt hiányok kiküszöbölése és teljes eltaka­rítása annál sürgetőbb, mivel a CsKP Központi Bi­zottsága február 21-től 24-ig tartott ülésezésén az egész Párt számára, a gazdaságban dolgozó összes munkatársaink számára kitűzte azt a feladatot, hogy emeljük üzemeink, állami birtokaink, állami gépál­lomásaink munkáját magasabb színvonalra azzal, hogy termelésünket rendszeresen törekszünk gazdagá­gosabbá tételére. A gazdaságosabbá tételért folyó harc egyszersmind üzemeink szocialista jövedelmező­ségéért folyó harc is, harc az akkumulációért, harc tervgazdaságunk gyors fejlesztéséért. Gottwald elvtárs szocialista építésünk előrelátó szervezője ezt a feladatot azért tűzte ki éppen most a CsKP Központi Bizottsága ülésezésén oly sürgősség­gel, mert megértek az előfeltételek arra, hogy szocia­lista iparunk és többi szocialista üzemeink is rend­szeres és szívós törekvést fejtsenek ki a termelés gaz­daságosabbá tételére. Harc a termelés gazdaságosabbá tételéért A gazdaságosabbá tételre irányuló törekvésnek az önköltségek csökkentésére kell vezetnie és az önkölt­ségek csökkentésének minden egyes szocialista üzem törvényévé kell válnia. De a szlovákiai üzemekből is felsorolhatunk olyan példákat, hogy az önköltségek nem csökkennek, hanem emelkednek. Ez az emelke­dés pl. a téglánál 1950-ben az 1949-es évvel szemben 27%-t tett ki. Sőt a keramikában dolgozó elvtársaink még az új modern téglagyárakban is képesek voltak emelni az önköltségeket A cementnél ugyanezen idő­szak alatt az önköltség 11.5%-al emelkedett. A költ­ségek más ágazatokban is emelkednek egyes termé­keknél. Az önköltségeknek jelentős alkotó része a bérek és a fizetések és ezeknek a munka termelékeny­ségéhez viszonyított kedvezőtlen fejlődésére irányul a CsKP Központi Bizottságának kritikája. E kedve­zőtlen fejlődésnek a kötelező bérsummák bevezetése kell, hogy véget vessen, mint átmeneti intézkedés a jövő esztendő kezdetétől tervezett béralapokra. A bér­summák által kialakul a kifizetett bérek és fizetések helyes és szilárd viszonya a termelésben elért ered­ményekhez, amiért mindenekelőtt elsősorban felelő­sek az egyes termelési szakaszokon a mestertől kezd­ve, az igazgatón át a megbízottig és a miniszterig az illetékes vezető tényezők. A bérsummák megszilárdít­ják minden egyes dolgozónak az üzemhez való fele­lősségteljes szocialista viszonyát éppúgy, mint az ál­lami szocialista társadalmi vagyonhoz való viszonyát A bérsummák segítik megteremteni az egyes ágaza­tok bérszínvonala közti helyes arányt és megakadá­lyozzák — ha helyesen bánnak velük — a bérek to­vábbi káros nivellálását a különböző szakképzettségű alkalmazottak között. Fokozottabb teljesítményekre serkentenek, mert ez lesz az egyedüli út magasabb kereset elérésére. Mert hiszen most maguknak a mun­kásoknak áll majd érdekében, hogy senkinek se le­gyen magasabb keresete, mint amilyent megérdemel. Végül a munkásoknak, műszakiaknak, hivatalnokok­nak, mint igazi gazdáknak érdekükben fog állni, nem­csak a termelés terv teljesítése, hanem az is, hogy a lehető legmagasabb hasznot érjék el üzemük részére, amit még az üzemi alapok bevezetése is támogatni fog. Ezért a bérsummák és az üzemi alapok bevezetése igen jelentős és fontos lépés szocialista üzemeink fej­lődése terén és az üzemekben a kommunisták igen nagyfontosságú feladata az, hogy biztosítsák a bér­summák sikeres bevezetését és az összes alkalmazot­tak aktív támogatását ennek az intézkedésnek vég­rehajtására. Ezért gondoskodni kell arról, hogy ne csak az igazgatóság dolgozói, hanem az üzemi szer­vezetek és üzemi tanácsok funkcionáriusai is alapo­san megismerkedjenek a bérsummákról szóló rendele­tekkel és mindenekelőtt, hogy megértsék azok nagy politikai és gazdasági jelentőségét. Természetesen nemcsak a bérek és fizetések .van­nak hatással az önköltségekre. Jelentős alkatrészü­ket képezik a nyersanyagok és ezért igen sok függ a nyersanyagokkal való gazdálkodástól; továbbá a re­zsikiadások, amelyek csökkentésére szüntelenül töre­kedni kell; a termékek munkábavétele, a felvásárlás és eladás jó megszervezése, a forgalmi eszközök for­galmának gyorsasága, stb. Ezért a gazdaságosság fo­ka az üzem munkája műszaki és szervezeti színvona­lának csak pénzügyi tükre. A gazdaságosságért folyó harc tehát — és ebben rejlik további jelentősége. — végeredményben a technikai haladásért, a munka jobb megszervezéséért és így a magasabb munkater­melékenységért folyó harc. Gottwald elvtárs a CsKP Központi Bizottsága ülé­sezésén tartott nagy beszámolójában a termelés gaz­daságosabbá tételének követelményét úgy állította oda, mint az adott pillanat egyik legfontosabb felada­tát Ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Munkásosztályunk legfejlettebb részének világosan meg kell értenie ezeket az összefüggéseket, hogy ma­ga után vonhassa a kevésbbé fejlett tömegeket és le­ránthassa a különféle reakciós elemek arcáról az ál­arcot, amely elemek a kívülről jött parancs szerint uszítják a munkásokat és lebeszélik őket a munkater­melékenység fokozásáról." Gottwald elvtárs felhívása buzdítson mindannyiunkat arra, hogy szívós bolsevik küzdelmet indítsunk a bérek és a munkatermelékeny­ság helyes fejlődéséért, a fokozottabb gazdaságossá­gért. Ezt a küzdelmet folytatni kell minden üzemben és minden munkahelyen. Az üzemi tervezés A Központi Bizottság ülésezésén Dolansky elvtárs további fontos előfeltételekre mutatott rá az ötéves terv fokozottabb feladatainak teljesítése terén. Beszélt a technikai fejlődés biztosításának szüksé­ges voltáról, az üzemek kapacitásának és termelési berendezésének jobb kihasználásáról, arról, hogy az egész figyelmet az olyan fő technikai-gazdasági mu­tató számukra kell összpontosítani, mint amilyenek: az üzem kapacitásának kihasználása, a gépberende­zés kihasználása, a magas kemencék olvasztóterének kihasználása, a villanytelep berendezett teljesítmé­nyének kihasználása. Továbbá beszélt arról, hogy üzemeinket feltétlenül specializálni kell és a szaksze­rűsítés keretében széleskörű együttműködést kell be­rendezni, bővíteni kell a nyersanyag alapot és bizto­sítani kell a nyersanyagokkal való gazdaságos bánás­módot és a káderekről való gondoskodást. Ezek olyan feladatok, amelyeknek igazi jelentősége csak most lép előtérbe, amikor az üzemek régi vezetési módsze­rei semmiképpen sem lennének számunkra elégsége­sek. Az üzemek mindezeket az előfeltételeket csak a szocialista szervezettség magas foka mellett teljesít­hetik, vagyis jól megszervezett üzemi tervezéssel. Vannak olyan üzemeink, amelyek az üzemi terve­zést a terv szétírására korlátozzák, sőt néha annak teljesen gépies szétírására. Természetesen még a terv szétírását sem valósították meg minden egyes mun­kahelyre és minden egyes munkásra az összes üze­mekben. Vannak olyan nagyüzemeink is, ahol a mun­kások nem ismerik feladataikat. A terv szétírása azonban még nem jelent üzemi tervezést. Arról van itt szó, hogy a termelési terv és pedig minden egyes munkahelyen összekapcsolódjon az anyagellátási tervvel, a terv összes többi technikai-gazdasági mu­tató számokkal. Természetes, hogy az üzemekben az összes terme­lési feladatokat megszervezetten kell szétírni és nem csak érték szerint, mert a munkahelyeken csak a megnevezett feladatok világosak és pontosak. Még ez sem minden. Üzemeinken belüli tervezé­sünknek éppen úgy, mint az országos tervnek a tar­talékok feltárására, a szűk keresztmetszetek leküz­désére és kiküszöbölésére, az összes osztályok munká­jának pontos összhangba hozására, az illető üzemmel kapcsolatban álló összes üzemekkel való pontos együttműködésre, az összes felmerülhető nehézségek előrelátó megoldására kell irányulnia. Az Így meg­szervezett üzemi tervezés biztosíthatja azt, hogy a szocialista verseny eredményei, amelyeket egy osztá­lyon elértek, ne menjenek kárba, más osztályok ké­születlensége, vagy pedig a nyersanyag szállítása te­rén előállt elégtelenség miatt, vagy bármily más ok­nál fogva. Eszerint világos az, hogy a terv szétírása és az tizemen belüli tervezés általában nem lehet kizárólag csak a tervosztály ügye, hogy szükség van arra, hogy a mesterekkel, műszakiakkal, élmunkásokkal és munkásokkal élénk kapcsolatban állítsák össze az üzemen belüli tervet, mint olyan mozgósító tervet, amely nagy mozgósító feladatokat tűz az összes dol­gozók elé. Az üzemen belüli tervekben össze kell il­leszteni az üzem összes feladatait: a termelési felada­tokat, a munkatermelékenysége fokozására irányuló feladatokat, a kapacitás jobb kihasználását és más technikai-gazdasági mutatószámokat, a normákat, a béreket, tehát a bérsummákat is, a pénzügyi mutató­számokat, a technikai haladásra, az újító javaslatok érvényesítésére való törekvést, a szakképzett káde­rek nevelését és biztosítva kell lennie a terv folyama­tos teljesítésének is. Ebben az irányban jelentős hiá­nyok mutatkoznak nemcsak hátramaradozó üze­meinkben, hanem élenjáró üzemeinkben is. Például a trnavai Kovosmalt üzemben az üzemen belüli ter­vezés szintén csak kezdetleges állapotban van. Sőt, hiányok mutatkoznak a terv szétírásában is, és még nagyobb hiányok az anyagellátás tervezésének meg­szervezésében. Az üzem szűk keresztmetszetű helye az öntöde, habár éppen az öntődében nagy kihaszná­latlan tartalékok vannak és alapjában véve aránylag igen könnyen lehetne fokozni az öntődében a terme­lést Jelentős kihasználatlan tartalékok vannak a Ko­vosmaltban más osztályokon is. Ezt csak mint példát hozom fel és nem mint kritikát Hasonló a helyzet más üzemeinkben is, és csak arra van szükség, hogy az elvtársak megtanulják a tartalékok feltárására irá­nyuló üzemen belüli tervezés helyes fejlesztésével, szüntelenül tökéletesíteni a termelési eljárásokat, a munka megszervezését és így fokozni a munka ter­melékenységét. Továbbá szükséges az, hogy megta­nulják megoldani azokat a kérdéseket, amelyek a Központi Bizottság határozatai által kitűzött felada­tok szemszögéből az üzemben a főkérdéseket alkot­ják. Az üzemi pártszervezetek dolga gondoskodni ar­ról, hogy az üzemi tervezés kérdése és mindenekelőtt a főterv összes főkérdései az összes alkalmazottak élő és legsajátosabb szívügyévé váljanak. Ennek elő­feltétele természetesen az, hogy a pártfunkcionáriu­sok és nemcsak az -üzemi pártszervezet funkcionáriu­sai mélyen behatoljanak szocialista építésünk gazda­sági problémáiba. Iparnak Irányító szervei Végül néhány szót gazdaságunk irányító szerveiről. Még igen gyakoriak azok az esetek, amikor az Irányító szervek nem irányítják termelésünket, ha­nem adminisztrálják. Rengeteg feladatot kell megol­daniok és a leggyakrabban úgy segítenek magukon, hogy nagyszámú munkaerőt vesznek fel, felduzzaszt­ják apparátusukat, úgyhogy ez esotben áttekinthetet­len testté válik és az eredmény az, hogy irányító funkciójukat végül is még rosszabbul végzik. A mun­kások száma a mult esztendőben 17.3 százalékkal nö­vekedett, de a hivatalnokok létszáma 38.5 százalék­kal. Nem csoda tehát, ha ez év februárjában például az élelmiszeriparban egy hivatalnokra 2.6, tehát nem egész három munkás esett E tekintetben némely ágazatunk már nemcsak be­érte, hanem sikeresen meg is előzte a cseh vidékeket A kérdések megoldásának kulcsa nem a munkaerők mennyiségében van, hanem az új munkamódszerek­ben, az akcióképességben, az egyéni felelősség foko­zásában, a káderek iskolázásában, abban, hogy fele­lősségteljes funkciókba a Párt iránt odaadó munkás­kádereket állítunk. Meg kell akadályozni azt, hogy ez a kérdés kritikánk és önkritikánk örökös tárgyát képezze éspedig úgy, hogy körülhatároljuk az admi­nisztratív apparátus terjedelmét és az egyes szaka­szok vezetői lesznek felelősek azért, hogy az admi­nisztratív apparátus feleslegesen ne terjeszkedjék. (Taps.) Üzemeinket az alapszabályzat szerint kellett volna újjászervezni. A valóságban az üzemek nagy­részében még nem valósult meg az újjászervezés. Ipa­runknak az alapszabályzat szerinti megszervezésé­ben szem előtt kell tartani az adminisztratív appará­tus korlátozását is és ez elősegíti azt, hogy iparunk szervei valóban akcióképes irányító szervekké válja­nak. Elvtársak és elvtársnők, Szlovákia gyorsított lpa­rorosításának terve ránk, a Szlovákiai Kommunista Pártra, a szülő CsKP harci osztagára nagy és bátor feladatokat ró. Olyan feladatok ezek, amelyek mind­annyiunkat az öröm és boldogság érzetével töltenek el. Olyan feladatok ezek, amelyek az összes pártmun­kásokat is mozgósítják, tehetségüket, erejüket, el­szántságukat a legnehezebb problémák megoldására, hogy a pártszervezetek valóban készen álljanak az ötéves terv fokozottabb feladatai teljesítésének meg­szervezésére. Mindannyiunkon áll, hogy a Szlovákiai Kommunis­ta Párt Villiam Siroky elvtárs vezetésével (taps) be­csülettel teljesítse ezt a feladatát, hogy valóban Szlo. vákia új építő fejlődésének lelke és motorja legyen. Gottwald elvtárs, Lenin és Sztálin hű tanítványa, hazánkban a szocialista építés nagy szervezője, veze­tésével bátrabban és gyorsabban haladunk előre — a békéért, a szocializmusért, a szocialista Csehszlo­vákiában a boldog, virágzó Szlovákiáért (Taps).

Next

/
Thumbnails
Contents