Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-21 / 94. szám, szombat

1951 április 21 UJSZ0 Jöjj velünk, ünnepeli velünk... 11 Május elsejét, a dolgozók legszebb ünnepéi megelőző két vasárnapon agit­kettősök járják be a családokat, és minden dolgozóját országunknak meg­hívják: „Jöjj velünk, ünnepelj velünk ezen a gyönvörű napon, a felszabadult május ünnepén, amelyet a béke jegyé­ben ünnepelünk." Agitkettőseink különös átérzéssel fognak beszélni a szabad májusról, össze fog ják hasonlítani a mult kapita­lista rendszerben átélt, néha csendőr­szuronyok között és gvülöletet szikrá­zó tekintetektől kísért májusi felvonu­lásokkal, a mostani felszabadult, boldog és nagy munkasikereket ünneplő má­jusi menetet. Fognak beszélni a re­ménységről és a biztonságról, mert a reménység és biztonság velünk van, miénk, a dolgozóké a döntő és utolsó szó, amelv ki fogja csavarni a fegy­vert a gyilkosok kezéből, akik a hábo­rú hívei, akik meg akarják ölni gyer­mekeinket, ifjalnkat és akik atombom­bával fenyegetődznek és akik össze­ülnek, hogy megvalósítsák bűnös ter­veiket. Mg fog iák magvarázni, hogy mi vagyunk a nép és nekünk kell meg­oldanunk az emberek problémáit és a sorsát Sztálin elvtárs szavai szerint. Mi vagyunk a népek összesége és a mi kezünk és szívünk erősebb. mint a felhalmozott fegyverek és mindennél erősebb a mi egységes akaratunk. Ezért kell egységesen felvonulnunk a májusi ünnepségeken, hogv osztatlan és megoszthatatlan tömegben fejezzük ki hűségünket szocialista hazánkhoz és harcos akaratunkat a béke megvédé­sére. Meg fogják értetni azokkal, akik talán eddig még nem értették, hogy a mi reménységünket a népek ad iák, biztonságunkat egvségük, a béketábor egysége a bűnösökkel szemben. A vasárnapi látogatók baráti szívé­lyes hangon hívni fogják a békét aka­ró embereket: „add ide a kezed és menjünk le az utcára, fogjuk meg má­sok kezét, minden békés kezet és kéz a kézben minden néppel kiáltsuk a me­netben, békét akarunk! A beszélgeté­sek legfontosabb szava a béke legyen, minden ember számára a béke, ame­lyet ki fogunk magunknak harcolni ml, a világ összes népei. A dolgozók, az if jak, a pionírok válaszolni fognak az agitkettősöknek. Az öntudatosak márt a májusi munkakötelezettségükről szá­molnak be. Válaszolni fognak, hogy el­mondják, mit tettek már eddig a béké­ért és mit fognak tenni ezután a béké­ért. A nem öntudatosak csodálkozva fogják hallgatni és gondolkodni fog­nak ra jta, hogy ilyen nemes fegyverrel vannak a békének, nem golyó, nem pusztítás, hanem az építő munka, a becsületes kötelességtudás, a becsüle­tes helytállás ott, ahova állított ben­nünket hazánk. Meg, vagyunk róla győződve, hogy nem lesz olyan ember, aki agitkettőseinket nem a legnagyobb szeretettel és szívélyességgel fogja fo­gadni otthonában és nemcsak hogy ígéretet tesz arra, hogy kéz a kézben felvonul a májusi ünnepségeken, ha­nem látóvá válik a vak és májusi el­sejei felvonulásunk meggyőzi őt arról, hogy milyen szerencsés helyzetben van, milyen boldog is lehet, hopv a béketáborhoz tartozik, amelynek har­cosai azt tűzték a zászlajukra, hogy rendületlenül kitartanak a béke ügye melle t. hogy a béke fennmarad jon és tartós legyen. TUR1 MARIA. f3ékél akarunk... Bratislaváhan vasárnap békemenet hömpölygött az úttesten. Ez a béke­menet nemcsak számban, hanem ér­zésben is bizonysága volt annak, mi­lyen forrón és lángolón szereti hazá­ját a csehszlovák dolgozó nép. Kife­jezője volt annak, hogy mennyire óhajtja a békés, boldog életet. Sioha még ilyen hatalmas megmozdulást nem láttunk Szlovákia fővárosában. O'yan tömeg vett részt a menetben, amely felülmúl minden elképzelést. A dolgozók beváltották az agitkettősök­nek tett ígéretüket: „Ott leszünk, mindnyájan ott leszünk!" Meleg szív­vel gondolunk most Bratislava dolgozó népére. Megértették hívó szavunkat és megértették, mit jelent a béke ügyére, ha mindnyájan összefogunk. Érzik és tudják a dolgozók, hogy bé­kés, meleg otthonunkat és munkánkat csak úgy tudjuk megvédeni és csak úgy tudjuk továbbfejleszteni életszín­vonalunkat, ha béke lesz Ott volt a város apraja-nagyja a békemenetben. Láttunk hat-nyolc éves fiúgyereket zászlóerdőben elől menetelni, vígan lengette szép lobogóját és énekelve, dalolva menetelt édesapja társaságá­ban. Megható látvány volt. Hazánk boldog ifjai, a diákok tanítóikkal, a felnőttek munkahelyükről kerületek szerint, legtöbben egész családjukkal részt vettek a menetben. A békega­lambos világoskék jelvények kevés­nek bizonyultak, úgy vásárolták az emberek. Mindenki a szíve fölött akar­ta hordani a békegalambot, a béke jelképét. A Sztálin-szobor előtt elvo­nult a békemenet a város különféle részeibe a már előre kiielö't. útvonalon: a Csalogány-völgybe, a szovjet hősök sírjához. Ligetfalu irányába. Ebből is meg lehetett állapítani, hogy az egész város résztvesz a békemenetben, mert a járdákon alig volt bámészkodó, mint ahogy az különben lenni szokott. A főiskolások csakúgy, mint a kis pioní­rok, mint kis harsonák összefogódzva a zászlók alatt, Lenin, Sztálin, Gott­wald, Široký elvtársak képei között zenés, vidám menetben feleltek a há­borús uszítóknak: Békét akarunk! Kopacsek Irén. Bulgária asszonyai a békéért Bulgáriában a maritzai szövőgyár­ban a dolgozók nagy lelkesedéssel tel­jesítik májusi versenyszerzödéseiket. Az élrnunkásoknak, akik egyszerre több gép kezelését vállalták, mind több és több követője akad. Elena Damianova élmunkásnö, egyi­ke a példamutatóknak. Szereti murik.í­ját és állandóan túlteljesíti normáját. Jelenleg 1954-es tervén dolgozik. Kommunista és aktív békeharcös — Két gyermek anyja vagyok mondja — az ő boldogságukra és uz egész világ ifjúságának boldogságára gondolok munkám közben. A háború tönkreteszi a boldogságot, ezért akar­juk mi a békét. Közös munkánkkal-, ter­vünk idöelőtti befejezésével meggyor­sítjuk a szocializmus építését. Minden győzelem, amit e téren elértünk, csapás a háborús uzsítóknak. Győzni fogunk, mert az igazság és az erő a mi olda­lunkon van. — Több mint négy évvel ezelőtt kezdtem szovjettaoasztalatok alapján négy gépen dolgozni, azóta állandóan emelem teljesítménvemet. Sikereimet annak a hathatós támogatásnak kö szönhetem, amit a Párttól k?nunk és annak a nagv szeretetnek és lelkesedés­nek, amit munkám iránt érzek. Sztálin irányításával indulunk újabb és újabb sikerek felé, a békeharc győzelméig. Oálasz t Szliács-für Kedves nőtársam, Nyerges Etelka részére, aki jelenleg Szliács-fürdő egyik betege Kedves nőtársunk, szívből megértet, tűk a te igaz soraidat, melyekben han­got adsz annak a való igazságnak, hogy a Pártunk által vezetett népi demokratikus Köztársaság mily nagy gonddal ápol benneteket. A te őszinte soraid a való igazságot tükrözik visz­sza, mikor megírod, hogy milyen ren­des bánásmódban részesíti Népi De­mokráciánk beteg dolgozóit. Mi, itt ezen az iskolán fogadjuk szívünk mélyéből, hogy innét kikerül­o re ve még bátrabb és odaadóbb dolgozói és harcosai leszünk szocializmust építő Köztársaságunknak. Mert mi is érezzük Pártunk jóindulatát, melyben minket részesít mind az életben, mind ezen az iskolán. Mi is a leggon­dosabb szeretetteljes bánásmódban részesülünk. Es tanulunk, hogy innen kikerülve elvigyük dolgozóink közé a marxi-lenini eszmék 'gazságát. Szeretettel üdvözlünk és mielőbbi gyógyulást kívánunk, a budmericel kultúrpolitikai iskola női hallgatói ne­vében: Ferencz Vera. Gézime 9 albán mozdonyvezetőnő Reggel van. A sziréna már jelzi a munka kezdetét. A kucsovói munká­sok mosolyogva, vígan hozzálátnak a munkához. Arcukon visszatükröződik az elszánt igyekezet és az öröm az eljövendő győzelmek felett. Sok közöt­tük a nő: főleg a nyersolajüzemben dolgoznak. Nagyobbrészt csak nem­rég álltak munkába, de rövidesen jó munkásokká váltak, akik minden áldo­zatra készek hazájukért. Gézime Laska j még csak másfél hó­napja dolgozik. Vasakarattal fogott munkához és gyorsan kitanulta a moz­donyvezetői teendőket. Jelenleg a szállítási részleg egyik legjobb mun­kása. A mozdony készen áll már az in­dulásra. Kézime serényen hozzálát a munkanap megkezdéséhez. Az ő rész­legében is, mint mindenütt a munka­telepen, teljes lendülettel harcolnak a munkaverseny minél jobb eredményé­éit. Gézime is minden erejével azon igyekszik, hogy részlege minél jobb eredményeket érjen el. A munka kezdete óta fcsak néhány perc telt el és a mozdony elindult a IV. termelési részleg felé. Gézime nagyszerűen vezet. A munkások sze­me szeretettel kíséri a kis mozdony­vezetőnőt, aki nagy figyelemmel és biztos kézzel vezeti gépét. Csodála­tos, hogy milyen gyorsan tud indíta­ni"— mondja egyik munkatársnője. A mozdony teljes sebességgel indul Ko­zarc felé. Gézime örömmel mondja el, mikép­pen lett belőle mozdonyvezetőnő. „Eleinte nehéznek találtam ezt a mun­kát, de nagyon tetszett, ezért akar­tam megtanulni. • Minden társam szívesen volt segít­ségemre. Szorgalmasan tanultam, gyorsan elsaiátítottam a fékek é9 in­dítók kezelését, majd a mozdonyve­zető-társaim mellett megtanultam mozdonyt vezetni. Barátnőim azt mondták, hogy hiába igyekszem, a mozdonyvezetéshez több iskolázottság kell. Nem hallgattam rájuk. Szorgal­masan továbbtanultam és kitűnő ered­ményi értem el." Gézime a mai munkásnő jelképe, akit az új albán társadalom nevel. Büszke arra, hogy ő is harcosa lehet a munkásosztálynak, az új élet egyik építője! Mily nagy a különbség eddigi és mostani élete között. A múltban Tele­penben lakott szüleinél. Nehéz és sze­gényes volt az életük. Gézime tagja lett az albán felszabadító hadsereg­nek. Később Kucsovóba költözködött családjával együtt. „A felszabadulás óta csak jót tapasztaltunk — mondja —, népi demokráciánk minden segítsé­get megadott számunkra. Életünk e két időszaka között olyan a különb­ség, mint a világos nappal, és a sötét éjszaka között. Családunk négy tagja dolgozik és keresetünkből szépen élünk" Gézime mindenben a szovjet asszon nyok példáját követi és az utóbbi idő­ben megkétszerezte igyekezetét. Fá-> radhatatlanul dolgozik, hogy minél ľ>bb eredményeket érjen el. Gézime, aki fegyverrel a kezében is harcolt hazája szabadságáért, ma munkával és tanulással áll helyt a bé­kéért. Kis patak folydogált a tisztáson ke­resztül, köröskörül pedig dús, ta^ia fű nőtt, — a sok vadvirágtól tarka volt a fű. Méhecskék röpködtek arrafelé és egy poszméh is ott döngicsélt. Egy fiatal,, alig hároméves kis fenyőfa mel­lett pedig a szemtelen szúnyogok egész hadserege nyüzsgött és zümmö­gött. Maga a tisztás olyan kicsi, mint egy szoba, — lehet vagy öt lépés széles és tíz lépés hosszú. Körülötte ribizkebokrok nőnek, mint valami élő fal, a ribizkék közt vörös­berkenye, a vörösberkenye alatt pedig málna. A tisztás mögött már kezdődött az Igazi, sűrű erdő, még pedig fenyőerdő. Megyek keresztül az erdőn, kezem­ben a puskámmal, egyszercsak meg­látom az erdőszélen a málnát, a berke­nyét, ribizlit, bebújok a bokrok közé és nézd csak, a bokrok mögött meg ott van a kis tisztás Ez aztán jól van rejtve! Vájjon nincs-e ott valamiféle vad? — gondolom magamban. Halkan, csendesen széthajtom a rl­bizkebokor ágait és látom, hogy ott valami állat mozog. Apró, picike macska volt, nagvfejű. kicsike macska. A farka egészen rövid. — nem is farok, hanem csak farkocska. A pofácskájáról fekete gombszemek csillognak elő, amolvan butuska sze­mek, de egészben véve mégis csak olyan félig-macska ez. Játszadozik magában a kis cica: hosszú szalmaszálat tart a szájában, aztán hátára fekszik és hátsó lábaival felfelé rugdalja a szalmaszálat. Most látni, hogy a hátsó lábai mennyivel hosszabbak az elsőnél, a talpai meg valóságos vastag, puha nárnácskák. Aztán megúnta a kiscica a szalma- i szál játékot és elkezdte a legyeket ker­getni, majd a virágok fejét ütögette talpacskáival. Néha meg is fogta a vi­rágot, megrágta, de ki is köpte hama­rosan és rázta fejét, mert biztosan ke­serű virágot talált letépni. Köpködött, prüszkölt, leült egy kicsit és szépen nyugodtan üldögélt egy­helyben, de hirtelen észrevette a szem­telen szúnyogokat. Odalopakodott hozzájuk, felugrott és kinyújtotta az első lábait, — mert biz­tosan egyszerre szerette volna össze­nyalábolni az egész szúnvograjt. De bizonv nem fogott meg egyetlen szúnvogot sem. Ekkor került elébe a poszméh. A cica odasompolygott a poszméh­hez és szörnvű nagyot csapott arra a virágra, amelyen a poszméh üldögélt és le is ütötte a főidre. Aztán ügyesen harcba szállt vele, meg a hátsó lábait is segítségül vette, amit bizony a házi­macska nem tudott volna megtenni. Leütötte a poszméhet. de azután el­nyávogta magát és keservesen vinnyo­gott. mert a poszméh megcsípte. Szerettem volna segíteni rajta, ki­húzni a Doszméh mérges fullánkiát, ki­nvomni a sebet, de akkor jöttem rá: hohó, baj van, nem lehet, sehogy sem lehet! Egészen megdermedtem a rémülettől Magam sem tudom, hogvan ugrottam fel és hogyan futottam el. Rohantam, ahoyv csak bírtam, minél távolabb a cicától, csak a szememet védtem a ne­kicsapódó ágak ellen. Arok van az utamban — keresztül az árkon! Bokor áll előttem — keresz­tül a bokron! ijedtemben úgy futottam, hogy legszívesebben egvetlen neki­rugaszkodással átugrottam volna az egész erdőt. Szaladok, ugrálok, árkon-bokron át. már vagy két kilométert futottam így, míg végre kiértem a mezőre és lezuhan­tam a fűbe. Ugy zuhantam le, mint valami zsák. Lábaim már nem győzték a futást, a szivem is erősen vert és kalapált. Még szerencse — gondoltam magam­ban, hogy idáig tudtam szaladni, s hogy távol lehetek a kismacskától Mert bizonv az a kismacska nem közönsé­ges kiscica volt, hanem egy hiúzkölyök. Ebből pedig arra lehetett következtetni, hogv az anyja is ott lehet valahol a közelben. Míg a kicsi csendben, békes­Egyszer volt, hol nem vfelt, volt egy­szer egy szöszke hajú, kékszemű, ked­ves kisleány, aki igten szerette a virá­gokat. A kis szobája ab^ika mindig te­le volt virágokkal s mikor már min­den kötelességét elvégezte, a leckéjét megtanulta, a feladatát leírta, a ru­hácskáit renderakta, akkor a kedvenc vilrägaival foglalkozott. Apolta, gon­dozta őket és büszkén mutogatta meg az édesanyjának: — Ni. miiven szépek a virágaim, édesanyám, lelkem! ügy örülök né­kik... Am egy szép napon úgy vette ész­re, hogv a nvári napra kitett virágai elbágvadnak a tűző napsugarak hatá­sa alatt és lankadtan hajtják le apró virág-fejecskéiket. MM M< MM M< MMMMM M< MM M< MMMMMMM A jegenye tanulsága Fejszét fogott a gazda A vén jegenyére. Látván ezt az öreg fa Fakadt könyörgésre: »Kegyelmezz vénségemre Sudár termetemnek. Ne kívánd, hogy a tűzhely Lángja emésszen meg!* Miért tenném?« — feleié a Gazda, belévágva — »Nem volt soha gyümölcsöd. Sem lombodnak árnyal« »Np feledd azt. hogy a kor Csnnán akkor érdem. Ha a köz javát szolgálta Világéletébenl. ségben játszadozott a tisztáson a le­gyekkel, szalmaszállal, addig az any­ja a maga dolgát végezte: vadászott. De mibelyt a kicsi egyet sivít, vagy üvölt, a hiúzmama máris odarohan, hogy segítsen rajta és megmentse. Engem pedig darabokra tépett volna, ha ott talál. A puskám meg éppen a legkisebb sörétre volt töltve, apró vadra, csá­szármadárra. Dehogv is tudtam volna azzal leterítpni a hiúzt! Hiszen a hiúzmama nagyobb egy jól megtermett farkasnál is. — Szegények — sajnálta őket gon­dos kis gazdasszonyuk — biztosan jobb helyük lesz a szoba árnyékos ho­mályában, mint itt kint az időjárás szeszélyeinek kitett kertben. És behordta virágait szobájába. Ott ápolgatta, dédelgette őket és csak azt sajnálta, hogy a kerti virágokat, me­lyek ugyancsak elkókkadtak a perzse­lő déli verőn, nem tudja betelepíteni kis szobájá hűvösébe. Legnagyobb bámulatára azonban, úgy tap'asztalta, hogv behordott virágai a zárt szoba levegőben továbbra is csak senyvednek, lankadoznak, — Mi lehet a bajuk vájjon? — tűnő­dött a jószívű leányka — hiszen én még a széltől is óvom őket... És kiment a kertbe, hogy a kerti virágoknak is utánanézzen. Hát a kertben látja ám, hogy az ot­tani virágok mind pompásan kivirul­tak és édesen illatoztak a langy nyári szellőben. Nosza, szaladt Is a kislány tüstént az édesanyjához panaszkodni; — Édesanyám, lelkem, a szobába vitt és óvott virágaim alig térnek ma­gukhoz. míg a kerti virágok, melyek ki vánnak téve az időiárás viszontag­ságainak, mára csak úgy virulnak, vajion miért? Édesanvja mosolyogva fejtette meg a nagv rejtélyt: — 'Vzért, kislányom, mert bár a nap elbágvasztotta őket délben, de hűs esti szellő és a hajnali harmat többet használt és jobbat tett nekik, mint a te virágaidnak az állott szobai levegő, meg a te túlzott óvatoskodásod . . a Mesélő bácsi meséiből: A pákosztos legyecske Nézzétek a legyecskét, Szerette a tejecskét. • Mindig pákosztoskodott, Fazekakhoz kapkodott. Bár intette mamája, Hogy vigyázzon magára: »A szemtelen legyeket Gyűlölik az emberek. öcséd is így megjárta, Rászállott az orrára Egy embernek s ott lelte Végét a rossz legyecske .. Ámde bátyád nem; okult Ebből, s ô a mézbe fult. Apádat meg a kutya Kapta be, a Csutora... Mindebből a tanulság: Szedegesd csak a morzsát! Fogadj szót és légy szerény, S nem halsz életed delén.* — Szólt a kis légy mamája. De nem hatott reája, S így történt meg az eset, Hogy a tejbe beesett. Ott is maradt a pajkos, Mert rosszaság csak bajt hoz! Vigyázz a kenyérre! Pista pajtás takarékos, Vigyáz a kenyérre. Elfogyasztja, mindegy neki Belseje vagy széle. Annyit kér csak. mennyit eszik, Nem dobálja szerte. Anyja szavát, hogy a kenyér Nagy kincs, nem feledte. ľanutjatok ti is tőle Többi kis pajtások. S segítsetek szebbé tenni A jövő világot! »MesélO< J. CSARUSJIN: AZ ERDEI KIS MACSKA Itóágmefie

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents