Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-19 / 92. szám, csütörtök

2 (Folytatás az 1. oldalról) szonyítva 1950-ben 47%-kai emelkedett. Az 1946—1950-es években megújították és továbbfejlesztették a textil, ruha, kötöttáru és cipőipart és a könyűipar más ágazatait. Ezen iparágaknak termelése az 1940-es évi színvonalhoz viszonyítva 1950-ben 17%.kai magasabb. A könnyűipar főcikkeinek termelése az elmúlt öt év alatt a következő emelkedést mutatja: gyapotszövetek 2.4-szer, a gyapjúanyagok 2.9-szer, a harisnyák és zoknik 5.2-szer, bőrcipők 3.2-szer, gumicipők pedig 7-szer nagyobb mennyiségben készültek. A gyapotszövetek és a cipőtermelés terén előírt feladatokat azonban az ötéves terv folyamán nem egészen teljesítették. Jelentős mértékben javult a szövetfajták minősége, valamint a ruhák, rövidáruk és cipők minősége. Az élelmiszeriparban főcikkeinek termelése az elmúlt ötév alatt jelentősen emelkedett. A háborúelőtti színvonalat 1950-ben a vajtermelés 57, a növényi és más zsiradékok termelése 10, a húsé 7, a halászat termékei 17, a cukrászipar termékei 23, a szappangyártás pedig 16%-kal haladta túl. Az élelmiszercikkek minősége javult és a választék is bővült. 1950-ben a vajtermelésnek 75%-a, a sajttermelésnek pedig 42%-a. a legjobb minőségű fajtákhoz tartozik. A dietetikus készítmények termelése a háborúelőtti színvonallal szemben ötszörösére emelkedett, a gyermektápszerek termelése 5.7-szeresére, a vitaminkészítmények mennyisége pedig 10.4-szeresére emelkedett. Az ipari és a termelő szövetkezetek ter nelésüket 1950-ben a háboiúelőtti színvonal másfélszeresére emelték. Nem használják föl azonban még kellőképpen a fogyasztási cikkek termelésének fokozására a helyi ryersanyagokat. A helyi ipar és a termeiő szövetkezetek i készítményeinek minősége és faitái I még elmaradnak a lakosság fokozódott igényei mögött. A Szovjetunió iparának főalapja a megújítás, az építkezések és a szovjettechnika legjobb vívmányaival ellátott üzemek újjászervezése következtében az 1940-es évvel szemben 1950-ben 58%-kal gyarapodott. Emellett a géppark az új magasteljesítményű gépekkel való kiegészítés által az ötéves terv végére a háborúelotti színvonalhoz viszonyítva több mint 100%-kal szaporodott. Az ipari termelés villamosítása, figyelembe véve az egy munkásra eső arányszámot, a háborúelőtti foknak másfélszeresére emelkedett. Az új" technika sikeres bevezetése nagymértékben lehetővé tette a nemzetgazdaság technikai berendezésének tökéletesítését és hozzájárult a nehéz és fáradságos munkák gépesítéséhez. Egyszersmind a műszaki fejlődés, a szakképzettség fokozódása és a munkások, mérnökök és műszakiak alkotó, kezdeményező ereje bebizonyították a munkatermelékenység jelentős emelkedését. Az ipari munkások munkájának termelékenysége, a háborúelőtti színvonalhoz viszonyítva 1950-ben 37%-kal emelkedett, ámbár az ötéves terv csak 36%os emelkedést iránvzott ela. Az építőipar munkatermelékenysége az 1940es év színvonalát 1950-ben 23%-kal haladta túl. Az ipari berendezések jobb felhasználásával, a nyersanyagokkal, üzemanyaggal és a villamosenergiával való célszerű gazdálkodással, valamint az anyagveszteség és a selejt csökkentésével, továbbá a munkatermelékenység és a pénzforgalom fokozásával csökkentették az ipari termelés költségeit, amelyeket az ötéves terv az 1950-es évre kijelölt. Az építési munkák költségei nem csökkentek az ötéves terv által meghatározott mértékben. Az építési költségek, a beruházási munkálatok jelentős fokozódása ellenére még magasak. Ezzel kapcsolatban a kormány 1950-ben intézkedést tett az építkezések olcsóbbátételére, az építési anyagok termelésének fokozására, valamint az építkezések tervezése és a beruházási építkezések ellátása terén mutatkozó hiányok eltávolítására. — lö síi — a szarvasmarhaállomány 20 százalékkal volt magasabb, mint a háború előtt, a birka- és kecskeállomány 29 százalékkal, a sertésállomány 36 százalékkal. Nagyban növekedett az állatállomány haszna is. A szovhozokban az 1950-es évben a tehenek átlagos tejhozama 28 százalékkal növekedett meg. Az ötéves tervben hatalmas munkát fejtettek ki a kolhozok szervezésében és gazdasági megszilárdításukban. Intézkedések történtek, amelyek a kolhozokban a munka jutalmazását helyesen oldják meg, megszilárdították az állandó munkacsoportokat, mint a szövetkezeti munka szervezeti alapformáját. Jelentős mértékben megszilárdult a munkafegyelem és a kolhozokon megnövekedett a munkatermelékenység. A kolhozok oszthatatlan fondja az 1950. évben az ]940-es évvel összehasonlítva hatszorosára emelkedett. | A Szovjetunió a litván, eszt, mol-1 davai, nyugatukrajnai, bjelorussziai' A vasúti közlekedés teljesen biztosította a nemzetgazdaság megnövekedett igényeit a szállítást illetőleg. A vasúti teheráruforgalom 13 százaiéidiai növekedett 1950ben, az átlag összköltség a vasúti szektorban 121 százalék volt az 1940. évi színvonalhoz képest és 103 százalék az ötéves terv feladataihoz viszonyítva. A munka és az új technika haladó módszereinek alkalmazásával nagymértékben sikerült elérni a vasiéi es?k®z$k frifsarašSásšt 1950-ben a tehervagon átlagos megterhelése az 1940. évhez viszonyítva 14 százalékkal emelkedett és a tehervonatok átlagos megterhelése az 1940. évhez viszonyítva 20 százalékkal. A háborúsujtotta vidékek nemzetgazdaságának felújításában csökkent az ötéves tervben a szállítási átlagtávolság, de a szállítási átlagtávolság csökkentésére irányuló feladatokat, amelyek 1950-re voltak kitűzve, nem teljesítették teljes mértékben. A háborúutáni ötéves terv döntő feladata a háború okozta nagy károk kiküszöbölése volt a vasúti forgalom terén. Jelentős mértékben felújították és kiegészítették a mozdonyparkot is főleg motoros és villanymozdonyokkal, ugyanakkor megnövelték a vagonparkot is. Északés Közép-Ázsiában új vasúti hálózatokat építettek, az Uraiban, a Kaukázusontúlon, Krivojrogban, Moszkva, Leningrád, Riga. Kiev, Baku és Tallin vidékén a vasúti hálózatot villamosították, ennek elle-' nére az ötéves tervben foglalt építkezéseket teljesen nem teljesítették. A folyam* száiWás az 1950. évben 25 százalékkal haladta meg az 1940-es színvonalat, földműves gazdaságoknak, amelyek a német megszállás alatt sokat szenvedtek, nagy termelési segítséget nyújtott mind a szövetkezetek megerősítése érdekében, minť. a gépállomások megszervezése érdekében. A kolhozok nagyszámban kaptak traktorokat és gépeket, műtrágyát és hitelt. Az ötéves terv befejező esztendejében a kollektivizáció az önkéntesség alapelvének figyelembevételével véget ért. A szocialista mezőgazdasági termelés fejlődése és annak magas termelékenysége biztosította a lakosság fokozott követelményeit mind lisztben, zsírban, tejben, mind más természetű élelmiszercikkekben és növelték a kolhozok és a kolhoztagok jövedelmét. A gabonanemüek és műszaki növények többtermelése s ezzel egyidejűleg az állattenyésztésben elért eredmények megteremtették a i könnyű- és élelmiszeripar továbbfejI lödésének alapvető fontosságú báziI sát. ugyanakkor azonban nem érte el azt, amit az ötéves terv előír. A Volgán, a Volgába ömlő folyókon, valamint a szibériai és északi folyamokon megjavították a" szállítási feltételeket, a motorhajók kapacitásának kihasználását az 1950. esztendőben 30 százalékkal emelték az 1940-es évhez viszonyítva, a vontatóhajókét 43 százalékkal. A folyami hajóparkot felújították és kiegészítették. Felújították a J. V. Sztálin Balti Csatornát, a Dnyeper —

Bug menti víziutat, valamint a folyami kikötőket és dokkokat. A tengeri szállítás forgalma 1950-ben 1940-hez viszonyítva 65 százalékkal megnövekedett. Túlnyomó többségében befejezték a tengeri kikötök és dokkok újítási építkezéseit. A dokkok és tengeri műhelyek kapacitása az 1950. évben 1940-hez viszonyítva kétszeresére növekedett. ä teherszállítás gépkocsikon 1950-ben 1940-hez viszonyítva 2.3szorosára emelkedett. 16.000 kilométernyi autóutat építettek, átadták a forgalomnak a Moszkva—Szlmferopol műutat, az autóutak hossza az ötéves terv befejezésekor a háborúelőtti színvonalat 2.5-szereséveI szárnyalta túl. Az ötéves terv folyamán felújították a telekomunikációs vonalakat. a rádiót és biztosították az új technikai vívmányok alapján fejlődését. A telefonállomások kapacitása túllépte a háborúelőtti színvonalat. A rádió-leadóállomások építkezési terveit az ötéves terv során 39 százalékkal túlteljesítették. Megnövekedett a rádió vevőkészülékek száma is. Az újítási terveket, a távolsági kábelek lehelyezésének tervét öt tervév folyamán 23 százalékkal haladták túl. A légiposta vonalai az 1940. évhez viszonyítva 2.5szeresükre növekedtek. 1951 április 19 kiadások a dolgozók kulturális és szociális szükségeleteire. A lakosság az államtól támogatásban részesült, a munkások és alkalmazottak szociális biztosítás alapján nyugdíjban részesül. A biztosítás alapján ingyen és önköltségi áron szanatóriumi tartózkodásban, pihenőotthonokban és gyermektáborokban, a többgyermekes anyák és családfenntartók nélküli anyák részére nyújtott támogatásokban, ingyenes orvosi kezelésben, ingyenes tanulási lehetőségben és a magasabb minősítés elérésére tanulmányi stipendiumokban és más kedvezmények egész sorában részesült. Továbbá az összes munkások és alkalmazottak minden évben fizetett szabadságot kapnak legkevesebb egyheti időtartamra és számos foglalkozás dolgozói még hosszabb szabadságban részesülnek. Az 1950-es évben a lakosság e támogatások és kedvezmények számlájára az államtól több mint 120 milliárd rubelt, azaz háromszor annyit kapott, mint az 1940-es évben. A hétéves alapiskolák, középiskolák és szakiskolák tanulóinak száma öt év alatt ötmillióval emelkedett és az 1950es évben 37 milliót tett ki. Emellett a szakiskolákon az 1950-es évben 1.298.000 tanuló tanult az 1940-es év 975.000 tanulójával szemben. A főiskolákon az 1950-es évben 1,247.000 hallgató tanult az 1940-es év 812.000 hallgatójával szemben. A nemzetgazdálkodás különféle ágazataiba öt év alatt 652.000 főiskolát végzett szakember került és 1,278.000 középiskolai végzettségű szakember. Az 1940-es évvel összehasonlítva a nemzetgazdaságban dolgozó szakemberek száma 84 százalékkal emelkedett. Az elmúlt öt év alatt országunkban a tudomány és technika különféle ágazataiban óriási felfedezéseket és találmányokat tettünk Az ötéves terv alatt kiváló munkájukért, találmányukért és a tudomány, technika és művészet terén elért sikereikért a Sztálin-díj laureátusa címmel több mint 6500 személyt tüntettünk kí. A tudományos kutató intézetek hálózata az 1950-es évben másfélszeresen meghaladta a háború előtti színvonalat és az intézetekben dolgozó tudománvos dolgozók száma maidnem kétszeresére emelkedett. A kulturális-felviiágosftó intézetek hálózatát felújítottuk s ez a hálózat túlhaladta a háborúelőtti helyzetet. Az 1950-es évben a városokban és a vidékeken 15 százalékkal több klub és közkönyvtár volt, mint az 1940-es évben. A könyvek példányszáma az országban az 1940-es évvel szemben 84 százalékkal emelkedett. A vetítőgépek száma az 1960-es év végéig másfélszeresére megnövekedett az 1940-es évvel szemben. A háborúutáni időszakban további jelentős javulás állott be a lakosság orvosi és szanatóriumi-profilaktikus gondozásában. A kórházi ágyak száma a városokban és a vidékeken az 1950-es évben 25 százalékkal emelkedett az 1940-es évvel szemben. A háború alatt elpusztított szanatóriumokat újra építették. Az orvosok száma az országban az 1940-es évvel szemben 75 százalékkal emelkedett. Nagy sikereket értünk el a szovjetkereskedelem fejlődésében is. Az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áruforgalma jelentősen meghaladta a háborúelőtti 1940-es év színvonalát. Az 1950-es évben az állami és szövetkezeti üzletekben, nem számítva a helyi forrásokból eladott áruk eladását, több áru került eladásra, mint az 1940-es évben, a hús és a húskészítmények 38 százalékkal, a halkészítmények 51 százalékkal, a vaj 59 százalékkal, növényi és más zsiradékok 67 százalékkal, a cukor 33 százalékkal, a cukrászkészítmények 34 százalékkal, lábbeli 39 százalékkal, pamut és gyapjú, selyem és lenanyagok 47 százalékkal, harisnyák és félharisnyák 39 százalékkal nagyobb mennyiségben kerültek eladásra. Más áruk eladása is növekedett Az 1950-es évben a háborúelőtti 1940-es évvel szemben 3.3-szor több óra, hatszor több rádiókészülék, 1.5-ször több házi villanyfogyasztó készülék, 2.9-szer több kerékpár, majdnem háromszor több varrógép, 16-szor több motorkerékpár került eladásra és az építkezési anyagok eladása a vidéken néhányszorosáia emelkedett. A kolhozkereskedelem terjedelme az 1950-es évben ielentősen megnövekedett az 1940-es évvel szemben. A kolhozpiac árai a jegyek megszüntetése utáni időszakban és a pénzreform végrehajtása után jelentősen csökkentek. A háború utáni ötéves terv éveiben szélesen kiterjedt a lakóházak építése Az állami vállalatok, hivatalok és a helyi tanácsok, valamint a városok és munkásteleDÜlések lakossága is állami hite! segítségével lakóházakat épített fel és éoített újjá összesen több mint százmillió négyzetméternyi te'ületen Ezenkívül a vidéken 2.700.000 lakóházat építettek fel és javítottak meg. A Szovjetun'ó állami tervbizottsága, a Szovjetunió Központi statisztikai hivatala, 1951 április 16-án. Az ötéves terv sikeres tejesítésével a mezőgazdaság is hatalmas fejlődésen ment keresztül Az ötéves terv idején még jobban megszilárdul a kolhozgazdálkodás, a mezőgazdaság anyagi és technikai bázisai megerősödtek, megnövekedtek a gépállomások feladatai, a kolhoz-termelés számára új kvalifikált kádereket tanítottak be. A gabonanemüek vetési területe az elmúit öt év során 20 százalékkal megnövekedett. Az 1940. évhez viszonyítva az 1950-es évi gabonatermelés 345 millió púddal emelkedett (azaz 5.649 millió tonnával — CsTI megjegyzéssel), ugyanakkor a búza termelése a háború előtti színvonalat 376 millió púddal haladta túl, (azaz 6.19 millió tonnával, — CsTI megjegyzése). Az ötéves tervben a gabonanemüek hektáronkénti terméshozamát túlteljesítették. 1949—1950-ben gabonanemüekben a hektárhozamot 13 százalékkal voltak magasabbak, mint 1940ben. A technikai kultúrák vetésterülete az elmúlt 5 esztendőben 59 százalékkal növekedett, ebből a gyapot vetési területe 91 százalékkal, a len 90 százalékkal, cukorrépa 57 százalékkal és az olajosok 23 százalékkal. A gyapottermés az elmúlt 5 esztendő során 2.9 szeresére növekedett meg a lenfonalé kétszeresére, a cukorrépáé 2.7 szeresére és az olajosoké 70 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági kultúrák produkciójában komoly elégtelenséget képeznek a termésbegyűjtés terén mutatkozo veszteségek, főleg a gabona, a len és a cukorrépa tekintetében. A zöldség és a burgonya vetési területe az 1940-es évhez viszonyítva 5 százalékkal növekedett. A burgonyatermés az 1950-es évben 21 százalékkal haladta meg a háborúelőtti -szinvonalat. Az ötéves terv folyamán jelentős munkák folytak a burgonya- és zöldségtermelés megszilárdítása és kiszélesítése érdekében Moszkva, Leningrád, Baku. Charkov, Kiev, Gorkij városok környékén, valamint az Ural, Donyecmedence, Kuzbasz, Szibéria és Távolkelet ipari központjainak vidékén. A takarmányok vetési területe 1950ben az 1940 évhez viszonyítva, 15 százalékkal megnövekedett. Ugyanakkor azonban az évelő füvek vetési területének fokozására előírt feladatokat nem tel jes'tették egészen, és a takarmánytermelés az állattenyésztés fokozott szükséglete mögött elmarad. állattenyésztés Az állattenyésztés számára előírt ötévs terv feladatait, ami a kolhozál'^ " '^mánvának számánnk növelését "bti. — túlteiesítették. A háborúelőtti színvonalat jelentős mértékben túllépték. A szarvasmarhánál 40 százalékkal, a birkánál és kecskénél 63 százalékkal, a sertéseknél 49 százalékkal, a baromfiak számánál 100 százalékkal. A hasznothajtó állatállomány száma, amely a háború során rohamosan csökkent, 1950-ben 1940-hez viszonyítva 4 százalékkal növekedett, a baromfiállomány száma pedig 14 százalékkal. Az ötéves terv esztendejében a kolhozokban is, a szovhozokban is, jelentős munkát végeztek a fajállatok minőségi javításán, megnövekedett a fajállatokat nevelő szovhozok száma, az állami gazdaságok, amelyek fajállatok tenyésztésével foglalkoznak, valamint az ilyen kolhozfarmok is. Ugyanakkor megnövekedett a mezőgazdaságok technikai felszerelése is. Az ötéves terv során a mezőgazdaság 536 ezer traktort kapott, 93 ezer kombájnt, közöttük 39 ezer önjáratú kombá jnt, 341 ezer traktorekét, 254 ezer traktoros vetőgépet, 239 traktoros kultivátort és egyéb mezőgazdasági gépeket nagyszámban. Ugyanakkor azonban a gyapjúszedést biztosító gépekkel való ellátás késedelmeskedik, ugyanez vonatkozik a cukorrépa, a takarmánvgyiijtő gépekre is, valamint az állattenyésztéssel járó nehéz munkákat helyettesítő gépkre is. Nagyjelentőségű munkát végeztek a kolhozok a gépállomások s a szovhozok villamosítása érdekében. A kolhozok és a szovhozok villanyműveinek kapacitása 1950. év végére, az 1940-es évhez viszonyítva, 2.8 szeresére emelkedett. A mezőgazdasági kultúra fokozása érdekében nagy sikereket mutattak fel. A kolhozokon és szovhozokon bevezették a helyes füves vetésforgó, rendszereket, a szántási munkák ! több mint 90 százalékát 1950-ben már a traktorok végezték el, a kolhozok a gabonavetés területének több mint felét 1950-ben kombájnokkal takarították be. Nagy sikerrel folyik a szélfogók ültetésével járó feladatok megoldása. A kolhozok, szovhozok, gépállomások, erdészeti állomások I a sztálini természetátalakító ter| vek megvalósításán fáradoznak, 1,350.000 hektárnyi területen. Szélfogókat ültettek el 1950-ben 760.000 hektáron. A szovhozok nagymértékben meg: növelték az ötéves terv során a I mezőgazdasági kultúrák vetési területét. A gabonanemüek hozama 1950-ben az 1940-es hozamot 16 szá7alékkal haladták túl. 1950-ben a szántást, vetést, aratást több mint 90 százalékban mechanikus módon végezték. 1950-ben a szovhozokban A nemzed jövedelem és az állami költségvetés A nemzeti jövedelem fokozásának ötéves tervét jelentősen túllépték. Az ötéves terv azt a feladatot szabta meg, hogy a nemzeti jövedelem háború előtti színvonalát 38 százalékkal haladják túl. A valóságban a nemzeti jövedelem az 1950-es évben, az 1940-es évvel szemben az összehasonlítható árakban 64 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem megnövekedése lehetővé tette a munkások, földművesek és az értelmiség anyagi helyzetének jelentős megjavítását és nagy befektetéseket tett lehetővé a nemzetgazdaságban és a szükséges állami nyersanyag és élelmiszer tartalékok létesítését tette lehetővé. Míg a kapitalista államokban a nemzeti jövedelemnek több, mint felét a kapitalisták osztálya sajátítja ki, a Szovjetunióban az egész nemzeti jövedelem a dolgozóké. Emellett a Szovjetunió dolgozói személyes, anyagi és kultúrszükségleteik kielégítésére az 1950-es évben a nemzeti jövedelem 74 százalékát kapták és a nemzeti jövedelem többi része, a 26 százalék az állam, a kolhozok és szövetkezeti szervezetek rendekezésére állott a szocialista termelés kiterjesztésére és más országok és közszükségletek fedezésére. A nemzeti jövedelem megnövekedésének következtében az állami költségvetésben minden évben a bevételek meghaladták a kiadásokat. Az állami költségvetés kiadásaiban állandóan növekedtek a nemzetgazdaság és a népjóléti és a kultúrális építés sükségleteinek ellátására szolgáló kiadások. A nemzetgazdaság beruházásainak ötéves terve a nemzeti jövedelem megnövekedésének és az állami költségvetés sikeres teljesítésének következtében 22 százalékkal volt túlteljesítve. Az 1946. évtől kezdve 1951-ig több mint hatezer ipari üzemet építettek fel és helyeztek üzembe, nem számítva bele a kisebb állami, szövetkezeti és kolliozvállalatokat. Ugyanezek az okok lehetővé tették 1947 decemberében a pénzreform megy-lósítását és a jegyrendszer eltörlés sét az összes élelmiszerekre és ipari cikkekre. Az 1947—1950-es években háromszor csökkentették a tömegfogyasztási cikkek árait és megteremtették az 1951 április elsejétől kezdve megvalósított új árcsökkentések feltételeit. Ez a munkások, alkalmazottak és az értelmiség reálbérének jelentős emelését biztosította és a földművesek kiadásainak csökkentését az olcsóbbá tett ipari áruk bevásárlásánál. Mindez a rubel egyre fokozódó megszilárdulásához vezetett, vásárló értékének fokozásához és a szovjet rubel árfolyama megjavításához a külföldi valutákhoz viszonyítva. Az ötéves terv teljesítése a nép anyagi- és kultúrszínvonalának emelése terén. A Szovjetunióban nem volt és nincsen munkanélküliség. A Nagy Honvédő Háború befejezése után a szovjethadserg és a tengerészet minden leszerelt katonájának teljesen biztosítva volt munkája, képzettsége és szakmája szerint. A Szovjetunió nemzetgazdaságában a munkások és alkalmazottak száma az 1950-es év végén 39 milliárd 200.000 személyt tett ki és az 1940-es év végén lévő számmal szemben 7 milliárd 700.000 fővel növekedett. A Szovjetunió lakosságának anyagi helyzete megjavult, ami megnyilvánult a munkások és alkalmazottak pénz- és reálbérének megnövekedésében és a Földművesek jövedelmének emelkedésében, mind a kolhozgazdálkodásban, mind a magángazdálkodásban. A munkások, alkalmazottak és földművesek jövedelmének egész összege az 1950ben, az 1940-es évvel szemben az összehasonlítható árakban 62 százalékkal emelkedett. Jelentősen megnövekedtek az állami Az ötéves tesw feliesitése a szállításban