Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-17 / 90. szám, kedd

ujsz0 1951 április 17 Az éSmunkások és újítók prágai tanácskozása (Folytatás a2 I oldalról) Az élmunkások és újítók első országos konferenciáján két napon át egymást követték a felszólalások. Újítóink, élmunkásaink, szocializmust építő munkánk hősei számot adtak itt munkájuk eredményeiről, képet adtak azokról a nehézségekről, amelyekkel kezdetben meg kellett küzdeniök, hogy sikerre vigyék azokat a módszereket, amelyeknek alkalmazásával ma mun­kájukat folytatják. Mind«n egyes él nunkásunknak, újítónknak felszólalásá­ból kicsengett, hogy mindazt, amit elért, amiv I kiérdemelte, hogy az or­szág legjobb dolgozóinak sorába jutott, elsősorban a szovjetnép sztaha­novistának köszönheti, akiknek munkatapasztalatait, munkamódszereit át­véve érte el itthoni sikereit. A konferencián felszólaltak drága vendégeink is, a Szovjetunió sztahanovista kiküldöttei, valamint a szovjetdelegáció ve­zetője, V. J. Kresztjaninov szovjet szakszervezeti funkcionárius. A kongresz­szus során a szovjetnép hatalmas munkaeredményeikről, a szovjet sztahano­visták nagyszerű tapasztalatairól $zólt Bikov elvtárs, a világhírű szovjet sztahanovista, Privátov elvtárs, a kuznyecovi metalurgikus-ülem sztahano­vistája, Blaz&enov elvtárs, a moszkvai „500-as"-a moszkvai DYPO közlekedési üzem kiváló dolgozója, Kuznyecov elvtárs és Jarigina Szilová, az ivanovi Molotov-textilkombinát sztahanovistája. . A vitában elsőnek SVOBODA elv- I társ, Csehszlovákia legjobb dolgozója, a kiváló gyorsvágó szólalt fel. Vita­hozzászólásában arról beszélt, mt se­gítette öt ahhoz, hogy ily kiváló mun­kaeredményeket tudjon elérni. Köszönetet mondok elsősorban a szovjet sztahanovistáknak, — hangsú­lyozta Svoboda elvtárs beszédében, — ők voltak azok, akik megmutatták az fltat, amelyen járnunk kell. Olvastam teljesítményeikről, munkamódszereik­ről, kitartással és nagy lelkesedéssel láttam hozzá e módszerek átvételéhez. Bikov, Birjukov, Bortkevics és mások munkamódszerét tanulmányoztam. Min­den munkát lelkesedéssel kell végez­nünk, mert helytállni csak így tudunk. Én a munkámat örömmel és lelkesedés­sel végzem, hisz másképpen el sem képzelhető, hogy ilyen eredményeket tudtam volna elérni. Meggyőződésem, hogy ez a mai konferencia jelentős határkövet fog jelenteni szocialista versenyünkben. S ezért szükségesnek tartom, hogy rámutassak mindarra, ami közrejátszott sikereim elérésében, vagy gátolt munkámban. Persze, nálam sem ment minden ele­iétől simán. Valósággal koldulnom kellett a szükséges késekért, hogy dolgozhassam. És én több gépen akartam dolgozni. De hogyan, ha a gép, ame­lyet kértem 20 méterre állt tőlem. A gép áthelyezését nem akarták lehető­vé tenni. Ki fogja a költségeket visel­ni, merült fel a kérdés. Felajánlottam, hogy én. De ugyanakkor hangsúlyoz­tam, hogy ezt a sajtóban nyilvános­ságra hoiom. Az üzem vezetősége tiltakozott. Én viszont a műhelyveze­tővel darut vittem a gép mellé, ki­rántottuk a helyéről és az általam ki­jelölt helyre helyeztük. Az üzem ve­zetőségének nem maradt más hátra, mint lebetonozni és bekapcsolni a gépet, mert leállt volna a termelés. Ilyen „gyöngyszemeket" még mond­hatnék. — A nehézségek azonban nem tud­tak visszatartani. Nagyon rosszul esett munkátarsaim megnemértése. Ok azon a véleményen voltak, hogy azért jöt­tem, hogy letörjem a bereket. E véle­mény megcáfolásában nem jöttek segít­ségemre, az üzem szakszervezeti funk­cionáriusai, sem az üzemi tanács tag­jai, sőt az üzemi pártszervezet funk­cionáriusai közül is akadtak olyanok, akik ellenerr fordultak. Azóta azonban a bajokat orvosolták. Köztársaságunk elnöke, Klement Gott­wald elvtárs levelében, amelyet hoz­zám intézett, rámutatott az elvtársak hibájára és azok siettek azon javítani. Ma megállapíthatom, hogy üzemünkben a helyzet alapjában megváltozott. A vágási sebesség átlagosan 50 méterrel emelkedett. 120 elvtárs több gépen dolgozik s ez a tény arról beszél: dolgozóink megértették, hogy én nem a béreket akartam letörni, hanem el­lenkezőleg, új munkaformák alkalma­zásával a szovjet sztahanovisták ta­pasztalataiból merítve, segíteni akar­tam. Dolgozóink rájöttek, hogy minden tervenfelül] teljesítménnyel a békét erősítjük. Azon a munkafolyamaton, amelyen a múltban öt gépen 8 elv­társ dolgozott, átlag 200 darab volt a teljesítmény. Ma ugyanezen a he­lyen 7 gép áll és 2 munkaerő látja el a munkát, én és feleségem, telje­sítményünk hetenként 750 darab. Ezt az eredményt, úgy érhettem el, hogy állandóan a szovjet irodalmat tanulmányoztam. Hazánk egyik legkiválóbb bányá­sza Jaroszláv Miska elvtárs az osztra­vai Trojicér 1. Felszólalásában hang­súlyozta, hogy munkatársaival a bé­kéért folyó nagy harcba akar bekap­csolódni és kötelezettséget vállalt, hogy munkaeredményeit megkétsze­rezi. — A technikai személyzet és a bá­nyászok konzervatívizmusa ellen foly­tatunk harcot, akik számtalan okot hoznak fel, hogy az új munkamód­szerek alkalmazása nem megvalósít­ható Ezzel szemben mindenütt bebi­zonyosodik, hogy állításuk helytelen, mert ha megvan a jószándék, akkor majdnem mindenütt alkalmazhatók az új módszerek. A mi munkamódszereink a középtechnikai káderek számára kellemetlenek, hisz nagy követelmé­nyeket támaszt velük saemben, tech­nikai és szervezeti tér :e(n. Mi a munka­helyeinken nemcsak új munkamód­szerekre tanítottuk az elvtársakat, de a helyes kritika és önkritika gyakor­lására is. Eleinte gyakran bizalmat­lansággal találkoztunk, mert az ellen­ség a külföldi rádióban, s suttogó propagandával azt terjesztette, hogy mi csak a robotolást akarjuk fokozni. Későbben bebizonyosodott, hogy mun­katársainknak a mi munkamódszereink nagy előnyöket biztosítanak, mert ke­vesebb fáradsággal járnak és a munka helyes megszervezése mellett nagyobb jövedelmet hoznak. Ott, ahol a mi munkamódsze rünk mel'ett egyszer síkra szálltak az elvtársak, ott már azzal nem hagynak fel. Persze az ellenség még jobban dühöng. AMLER MIRKO, az olesnai állami gépállomás nagyszerű traktoristája, népi demokratikus Köztársaságunk legjobb traktorosa, ugyancsak részle­tes beszámolót adott arról, miképpen érte el kiváló teljesítményeit. Amler Mirko elvtárs a kongresszus tisztele­tére újabb kötelezettséget vállalt. Ezekkel a szavakkal jelentette be: — Ez a mi mai konferenciánk nagyjelentőségű összejövetel és úgy érzem magamat, mint Pasa An­gelina elvtársnő, amikor először lé­pett a Szovjetunió legjobb dolgozói­nak elébe. S ahogyan ő, én is köte­lezettséget vállalok. Évi teljesítmé­nyemet 3000 hektárban állapítom meg. Elvtársak, amikor kötelezettségvál­lalásomat emelem, azt szeretném, hogy ez a sajtóban is lásson napvilá­got, én nem vagyok, mint ahogy azt gvakran mondják, hektárokkal ku­peckedő ember, hanem kötelezettség­vállalásomat tapasztalataim alapján fo­kozom. Tudom, hogy gépem mire ké­pes s tudom, hogy többet tudok telje­síteni, mint amire eredetileg kötele­zettséget vállaltam. Amikor olvastam Pasa Angeliná­nak könyvét, amikor láttam, hogv a Szovjetunióban milv mintaszerűen dolgoznak a traktoristák, ígv szól­tam magamban: miért nem lehetne ezt nálunk is megvalósítni és miért ne mutathatnék én példát. Bárm­lyen konferencián Is megfordrltam, mindig azt mondottam: elvtársak olvassatok, olvassatok és tanuljatok a szovjet traktorosoktól. DOUTNACS KAROLY a CKD So­kolovo kiváló hegesztője, felszólalásá­ban ugyancsak arra hivatkozott, hogy elért eredményeit annak köszönhet), hogv a Szovjetunió kiváló dolgozóinak és technikusainak tanításaiból merít­het. — Vologyin és Mihaljov szovjet professzorok tapasztalatai segítettek ahhoz, hogy ma kötelezettségemet 500 százalékra tel jesíthetem. Karel Doutnács elvtárs figyelmez­tette a saitót. hogy vigyázzanak, iga­zat írjanak, mert az ellenség minden hamis adatot felhasznál, mind hazánk­ban, mind a külföldön. — Tegnap arról olvastam az egyik lapban, hogy a megszállás alatt Né­metországban és Hollandiában koncen­trációs táborban lettem volna. Én 1941 óta a CKD Sokolovban dolgozom, az egész háború alatt ott dolgoztam. Meglepett, hogy ennek ellenkezőiéről értesültem tegnap a lapból. Szeretnék megemlékezni még arról is, miket be­szél össze rólam Amerika Hangja. Mi­előtt Varsóba mentem volna a béke­kongresszusra, azt hazudták, hogy Doutnács, az két személy. Az egyik, aki koncentrációs táborban van bezár­va. a másik, aki agitálni jár gyűlések­re. Aki a koncentrációs táborban van, annak háta mögött pisztollyal áll a biz­tos éc így kényszeríti, hogy rendkívüli tejsítményeket érjen el. És Doutnács tulajdonképpen szerencsétlen fráter, akinek a karjai már úgy ki vannak rángatva, mint a majomé és aki már emberhez nem is hasonlít. De nemcsak rólam, ők mindenkiről így beszélnek, ha nem is név szer':nt és egyenesen, de nevetésgessé akarják tenn munkánkat, fölforgató tevékeny­séget akarnak végrehajtani, munkánk ellen uszítani. De én már rájöttem arra, mért teszik ezt. Hogy a csodába ne káromkodnának, amikor meghiúsít­juk minden tervüket, nemcsak ate­kintetben, hogv nem vagyunk hajlan­dók eleget tenni parancsaiknak, de ab­ban is, hogy a nyugati kapitalista álla­mok dolgozói sem akarnak kizsákmá­nyol'iknak engedelmeskedni. Kétszer volt alkalmam nyugat államokból való munkásokkal beszélni. Egyszer Varsó­ban, egyszer Berlinben. Varsóban francaországi és angliai munkásokkal beszéltem. Amikor felvilágosítottak \ arról, miként élnek ott az emberek, I amikor számadatokat tettek elSm, I amelyek az ottani életről, a szinvona­lat nem ismerő embertelen életről hangosan beszéltek, akkor az a gon­dolat járt bennem, hogy az az ô Ame­rika Hangjuk már annyira megszokta a hazugságot, hogy hazugságának már maga is kezd hinni. De mit üzennek a nyugati "mpe­rialista országok dolgozói nekünk? Azt üzenik: „Mondjátok meg az elvtársaknak, hazájukban még gyor. sabb ütemben építsék a szocializ­must." Megkérdeztem tőlük, miért, mit jelent ez számukra? S ők így válaszoltak: „Mindenekelőtt meg­gyó'z bennünket arról, hogy a mun­kások saját hazájukban tudnak a hatalommal bánni s tudnak gazdál­kodni. Továbbá azt látjuk, hogy harcunkban nem élhnk egyedül." Én azt hiszem, különösen most, amikor nálunk a Békemenetelisek úton vannak, az ilyen manifesztáció naffy kihatással van a nyugati elv­társak harcára, ők napról napra minden megmozdulásunkat, minden s'kerünket figyelik s ezzel bebizo­nyítjuk, igazoljuk, hogy harcunk­ban nem állunk egyedül A május­előtti felajánlásokkal az összes ka­pitalista országok dolgozóinak be­bizonyítjuk, hogy a munkásosztály hatalmával élni tud és jól gazdál­kodik. KLICSKA elvtárs, a TOS-Kurin­üzem konstruktőrié felszólalt a vita folyamán és a konferencia tagjai nagy lelkesedéssel fogadták felszólalását. — Az 1946—1947-es év életem nagyfontosságú határköve volt. Fel, ismertem, hogy a szocialista rend be­láthatatlan lehetőséget nyújt minden munkahelyen, minden üzeínben a dol­gozóknak. Ami ma új, az holnap már túlhaladott, ami holnap új, az már holnapután nem lesz új, hanem túlha­ladott 1949-ben a technikusok orszá­gos konferenciája zajlott le. Ezen a konferencián tapasztaltam, hogy tech­nikai kádereink, mérnökeink mily ke­véssé vannak bekapcsolódva a szo­cialista munkába. Nem félek kijelen­teni, hogy akkor az elvtársak formá­lis általános szocialista kötelezet'ség­vállalásokat tettek. Ebben az időben jutottam arra a meggyőződésre, hogy e téren úgy kell dolgoznom, hogy (Héhemeriet... Gyönyörű, verőfényes tavaszi dél­előtt. Az ember szinte újraéled ettől u tavasztól. A szabad tavasztól. Va­sárnap délelőtt tüntetés volt a bé­kéért. Békemenet Bratislava utcáin. Még ilyet nem láttam. Ez nem egy elfásult tömeg volt, amely azért megy, mert muszáj, ez a tömeg lel­kesen dalolva kiáltotta világgá aka­ratát. énekelte a béke dalát. Othónapos kislányomat a karomon tartottam és néztem a menetet, amint éppen elhaladt az ablak alatt. Mivel itt volt az ideie. igy etettem őt. amikor elhaladt ablakunk alatt a tömeg. Egy zászlót vivő öreg elv­társ észrevette karomon a jóízűen evő gyermeket és felkiáltotta szlo­vák nyelven, rámutatva a kislány­ra: zEzekért akarunk békét és ezek­nek védjük meg a békét!* Az öreg elvtárs körül álló tömeg egy torok­ból kiáltotta: zBékét akarunk/« Ma­gamhoz szorítottam kislányomat, könnyek folytak végig az arcomon. Eddig is hittem, de most teljes szí­vemmel éreztem, hogy meg tudiuk és meg is fogjuk védeni a békét. Mielőtt kislányom született. a Tesla-gyárban dolgoztam. Most nem tudok dolgozni menni, mert a gyer- j mek még olyan pici. hogy még u ' bölcsődébe nem veszik fel és csak akkor tudnék dolgozni menni, ha egy ilyen bölcsőde magában a gyár­ban volna, ahol időnként megnéz­hetném. Pedig azt hiszem, igen fon­tos lenne, hogy sok százezer asz­zonytársammal együtt én is mielőbb beállhatnék a termelésbe. A termelés egyenlő a béke megvédésével. De ígéretet tettem magamban, hogy addig is, míg nem dolgozhatok, min­denhol, ahova megyek, agitálni fo­gok a béke mellett és Je fogom lep­lezni a háborús uszítókat. Fogadom ezt neked, te ismeretlen öreg munkás és ti többiek, az egész világon, akik őrködtök, vigyáztok a gyermekemre, a gyermekeinkre... Horváth Rózsi. minden egyes konstruktőr alapjában járuljon hozzá hazánk építésének nagyszerű munkájához. S akkor fel­merült előttem a kérdés, hogyan lás­sak neki ehhez a munkához. Kezembe Került egy szovjetkönyv, amely a szocialista versenyről szól. Igen, a szocialista versenyzéssel fosunk előbb­re jutni. Ekkor láttunk üzemünkben hozzá konkrét szocialista kötelezett­ségvállalásokhoz, amelyeket tavaly országos méretűekké bővítettünk. Elemeztem a konstruktőr munkáját. Lemértem a nemzetgazdasági helyze­tet és a következő véleményre jutot­tam: a konstruktőrnek három szem­pontból kell a munkatermelékenységet befolyásolnia: 1. csökkenteni a saját munkájával járó költségeket éspedig olyan formában, hogy a helyes mun­kamegszervezíssel csökkenti a kon­strukciós időt s ezáltal saját munkájá­nak termelési költségeit is. Másodszor, a konstruktőrnek az egész üzem pro­duktivitását kell befolyásolnia, még­pedig oly formában, hogy előnyösen oldja meg a gépek, a berendezés dolgát, harmadszor, a konstruktőrnek úgy kel! munkáját végeznie, hogy be­folyásolja a termelékenységet, úgy kell megalkotnia' gépeket és berende­zést, ha azokat majd bekapcsolják a érmelési folyamatba, a mai feltéte­lekhez viszonyítva jobbak legyenek, teljesítményi szempontból is.. Klicska elvtárs beszédének befejező részében ezeket mondotta: — Nem az a lényeg, hogy mit tudunk, hanem, hogy mit csinálunk s amit tet­tünk. hogyan végeztük el. A bratislavai Csehszlovák Állami Autóbusz üzemnél dolgozik PLEVZA elvtárs élmunkás, aki felszólalásában először gyermekkori életéről szólott. Tizenketten voltak testvérek és bizony az apa keresete nem volt elégséges ti­zenket aprej gyermek ellátásara. Az anyának is dolgoznia kellett. Reggel hattól esté kilencig dolgozott 6 korona napi bérért Ilven körülmények között nőttem fel. A burzsoá-demokrácia nem adott nekünk munkaalkalmat, nem biztosítot­ta még a tűrhető életet sem. Ma arról számolhatok be. milv örömteli életlehe­tőség van Szlovákiában. Nincsenek gondjaink a munkát illetően, nincsen gondunk, hogy gyermekeinket nem tudjuk ellátni. Kikergettük a kapitalis­tákat. leszámoltunk az árulókkal es együttes erővel építjük új, boldog ha­zánkat. szeretett elnökünk. Klement Gottwald elvtárs vezetésével. Én telies odaadással, lelkesedéssel dolgozom. Ezért csatlakoztam a 100.000 kilométe­res baleset nélküli versenvbe. Elsőnek jelentkeztem, hogv harcoljak mindazon károk ellen, amelyeket a balesetek okoznak. Minden erőmmel azon akarok fáradozni, hogy útjainkon szocialista rendet teremtsünk. Harcolni kívánok azok ellen, akik ez ellen vétenek, akik veszélyeztetik a számunkra legdrágáb­bat. az emberi életet. Kötelezem maga­mat, hogv további 100000 kilométert baleset nélkül fogok megtenni, hogy csökkentem az üzemköltséget, annak ellenére, hogv szilárd norma szerint dolgozom. 140.000 kilométert tettem meg generáljavítás nélkül. A generál­javítás után kötelezettséget vállaltam további 70 000 kilométerre Kötelezett­ségvállalásomat 5000 kilométerrel túl­teljesítettem Felszólítom Köztársasá­gunk valamennyi kénkocsivezetőiét, hogv csatlakozzanak mozgalmunkhoz. Egyben versenyre hívom valamennyi gépkocsivezetőt a generáljavítás nél­kül megtett legnagyobb út eléréséért. sztahanovisták a szovietnép úi, boldog életének kialakítói V. I. Kresztianinov, a szovíet delegáció vezetője Amikor vasárnap a koradélelőtti órákban Cipro elvtárs az országos kon­ferencián bejelentette, hogy a szót átadja V. I Kresztjaninov elvtársnak, a Szovjetunió sztahanovista delegációja vezetőjének, a hatalmas teremben egybegyűl* kiküldöttek, vendégek és megfigyelők hosszú, hosszú perceken át lelkesen ünnepelték a nagy Szovjetuniót, a béketábor zseniális vezérét, Sztálin eivtársat, a szovjet -ztahanovistákat, akiknek hatalmas munka­eredményeik. munkamódszereik oly nagyjelentőségű példamutató hatással voltak népi demokratikus hazánk építőinek legjobbjaira. Hosszú, hosszú perceken keresztül zúgott a taps s annak elülte után Kresztjaninov elv­társ, a szovjet delegáció vezetője megkezdte beszédét. Drága elvtársaim! Engedjétek meg, hogy a szovjet szakszervezetek nevé­ben forró testvéri üdvözlettel köszönt­selek benneteket A Szovjetunió népei nagy figyelemmel és érdeklődéssel kí­sérik a csehszlovák nép sikereit, ame. lyeket a szoc'ajizmus út ián elért. Hála a Kommunista Párt, a népi kormány, a munkásosztály, a földművesek, a tudósok és a technikai munkatársak nagyszerű törekvésének, melvnek se­gítségével teljesítettétek kétéves ter­veteket. sőt gazdasáfftok bizonvos szektoraiban azokat túl Is léptétek. A Csehszlovák Köztársaság fejlődése szempontjából a kétéves terv az öt­éves terv alaozata lett. amHvet Nem­retgyííléstek is ióváhasrvott. Az öt­éves terv a népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaságnak a szocial'z­mus út ián elért feilődése szempont­iából jelentős határkő volt. A szocia­lista munkamódszereknek nagyvonalú feílődése biztosítékul szolgált a cseh­szlovák ötéves terv sikeres teljesíté­sére. Elvtársak, szólni szeretnék egyet, mást a szovjetnép sikereiről. Öt év­vel ezelőtt a mi nagy Sztálinunk ki­tűzte a szovjetnép számára az alap­vető feladatokat: a háborúsujtotta te­rületek helyreállítását, az ipari terme­lés és a mezőgazdaság háborúelőtti színvonalának túllépését, a dolgozó nép életszínvonalának emelését. A Szovjetunió dolgozói a bolsevik Párt és Sztálin elvtárs bölcs fezetése alatt sikeresen teljesítették a kitűzött feladatokat. Az ötéves terv sikeres teljesítése után a szovjetnép a sztálini tervek megvalósításához látott: a kommu­nizmus anyagi és technikai alapjának kialakításához A Szovjetunió hatal­mas területén erdősítési munkálatok­hoz láttak. A Volgán, a Donon, a Dnyeperen, az Amu-Darján hatalmas építkezéseken dolgoznak. Ml, szovjet­emberek, a vlág leghatalmasabb vízi­erőműveit, csatornáit építjük, a nagy sztálini természetátalakító terveket valósítjuk meg, a tudomány és a technika m'nden vívmánvának fel­használásával, hogy hazánk még erő­sebb, gazdagabb legyen, hogy népünk még jobban és boldogabban élhessen. A Volgán, Közép-Ázsiában, Ukrajná­ban és a Krímben olyan gigantikus építkezések folynak, amilyenek a vi­lág civilizációjának történelme nem ismert. A kommunizmus ezen építkezései­ben tükröződik a szovjet államberen. dezés hatalma, a szovjet állam kitartó békepolitikája, a sztálini magasabb ter­melésért való gondoskodás, a dolgo­zók anyagi és kulturális életszínvona­lának minden arányú emelkedése. A sikereket, amelyeket a Szovjetunió népei felmutatnak, egyenes következ­ményei a szocialista versenyeknek, amellyel kapcsolatosan Sztálin elvtárs megállapította, hogy a munkaverseny a szocializmus felépítésének kommu­nista módszere a dolgozók milliós tö­megeinek maximális tevékenysége alapján. A szocialista verseny soha nem lá­tott méretekben kibővült, valóban népi mozgalommá vált, amely mélyen érinti nemzetgazdaságunk minden ágazatát. A szocialista versenyben a termelés újítói jelentkeznek, merész technikai gondolkodású emberek. Az ő kezdeményezésük új hazafias tetteket vált ki, a termelés növekedésének to­vábbi útját mutatja meg, egyben a technika jobb kihasználását. A szovjetkormány magasra értékeli az újítók, alkotó törekvéseit, Sztálin­díjakkal és kitüntetésekkel jutalmazza őket. A Szovjetunió népe ezeket a kiváló embereket a Legfelső Szovjet képv.selöjéül választja meg. Éppen ezek a kiváló emberek teremtik meg a szocialista társadalmat, válnak a szovjetnép új, boldog életének valósá­gos kialakító jaiv á Drága Elvtársak! A kommunizmus kiépítése hatalmas tervének sikeres megvalósítása mellett a szovjetnép a szovjetkormány békepolitikáját támo­gatja, következetesen harcol a békéért, a nemzetek között; barátságért, az angol-amerikai háborús uszítókkal szemben. A szovjetkormány feje, a nagy Sztálin kifejezve a szovjetnép akara­tát, a moszkvai Pravda tudósítójával folytatott beszélgetésében kijelentette, hogy „ami a Szovjetuniót illet tovább­ra is a háború elhárításának, a béke megőrzésének pol tikáját fogja meg­valósítani." A Szovjetunióval együtt folytatják a béke megőrzése végett aktív harcu­kat Csehszlovákia és a többi népi de­mokratikus országok dolgozói is. Nap, mint nap erősödik és egyre hntrlma­sabban bontakozik ki a béke híveinek mozgrlma. A béke védelmére kü­lönböző politika! meggyőződésű embe­rek százmilliói egyesültek. Drága Elvtáisak, az újítók szovjet delegációja azt reme 1', hogy a tapasz­talatok kclcsönös kicserélése, hozzá fog járulni a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetun ó közötti baráti kap­csolatok megszilárdításához. A szov­jet delegáció további sikereket kíván ötéves tervetek teliesitéséhez, a mun­katermelékenység növeléséhez, a Cseh­szlovák Köztársaságban élő dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emeléséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents