Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)
1951-03-13 / 61. szám, kedd
— msm E IL ÍL E m 1951 mircitK Í3 Az orosz jellem — túlságosan sokatmondó cím egy kis elbeszélés számá ra. Dc nincs más választásom én valóban az orosz karakterről akarok beszélni. Az orosz karakter! Hogy is írja le az ember. Beszéljünk a lenyűgöző hőstettekről? De annyi van ilyen, hogy zavarba jössz, melyiket illeti meg az elsőség Egv barátom segített a feladat megoldásában, saját életének kis történetével Hogyan verte a németeket — nem tudnám elmondani, bár arany csillagot is viselt és fél mellét rendjelek borították Egyszerű ember, kevésbeszédű, mindennapi — kolhozparaszt egv volgamenti faluban, a szaratovi kerületben De kivált a többi közül erős és arányos termetével, szép arcvonásaival Akkor kellett volna látni, mikor kilépett a páncélkocsiból — mint a háború istene! Kiugrik a földre, leveszi az acélsisakot csapzott hajáról, megtörli ronggyal piszkos arcát és folyvást mosolyog az elégedett jóérzéstől. Az én barátom, Jegor Drjemov, már a háború előtt is derék tiú volt, nagyon tisztelte és szerette anyját. Marja Polikarponvnát és atyját, Jegor Jegorovicsot. — Az én apám megfontolt, ko moly ember, mindenekelőtt maga becsüli meg magát Te fiam — szokta mondani — sokat látsz a világból, kü] földre is eljutsz, de légy büszke min dig arra, hogy orosz , ember vagy Menyasszonya is volt. ugyanabból a voigamenti faluból Menyasszonyról, feleségről sokat beszélgettünk, különösen ha elcsendesedett az arcvonal es hideg volt, de a fedezékben lobogott a tűz, a kis kályha duruzsolt, az emberek mái megvacsoráztak Akkor megindult a terefere, szó szót ért. Elkezdik például. — Mi is az a szerelem? — Az egyik ezt mondja: — A szerelem alapja a kölcsönös megbecsülés A másik: — Szó sincs semmi ilyesmiről, a szerelem — puszta megszokás, az ember nemcsak az asszonyt szereti, hanem szereti ap iát és anyját, sőt még az állatokat is — Tyüh. nem értesz ehhez! - mondja egy' harmadik — a szerelem az, mikor minden forr benned és az ember ňgy jár-kél, mintha részeg volna — Es így bőlceslekdnek egy két. óra hoszszat, amíg az őrmester bele nem avat kőzik és tekintélyével el nem dönti a kérdést . Jegor Drjemovot úgy látszik feszélyezte az ilyen beszélgetés s ezért csak futólag tett nekem említést a menyasszonyáról. — Nagyon szép leány — mondta — s ha egyszer meg ígérte, hogy várni fog, hát megvár, akkor is, ha féllábbal megyek haza Háborús hőstetteivel sem szeretett dicsekedni — Nem jó az ilyesmire visszaemlékezni! — felvonta szemöldökét és cigarettára gyújtott Azokról a harcokról, amelyekben tankjával résztvett, csak a tank többi személyzetétől hallottunk, különösen a gépkocsivezető, Csuviljev ejtette bámulatba hallgatóit. Keményen harcolt Jegor Drjemov, amíg aztán megtörtént vele egyszer a baj A kurszki csata napjaiban, amikor a németek már elvéreziek és kimerültek, tankját — egy halmon, a búzaföld felett — lövés érte, a tank személyzetéből ketten ott mindjárt meghaltak, egy második lövéstől pedig kigyulladt a tank Csuviljev, a kocsivezető, az elülső ajtón kiugrott, maid visszatérve a páncélkocsira, sikerült a hadnagyot s kimentenie, a hadnagv nem volt eszméleténél és már kezeslábasába kapott a láng. Alighogy kimentette őt Csuviljev, a tak olyan hatalmas erővel robbant, hogy tornya ötven méterre repült, Csuviljev két marokkal szórta a laza földet a hadnagy arcába, fejére, ruhájára, hogv elfojtsa a tüzet Azután gránáttölcsértől gránáttölcsérig kúszva, az t>««7 ' " imásig "ipelte — II i miért cipeltem őt még akkor is magammal 5 mesélte Csuviljev — Hallottam, hogy ver még a szíve... Jegor Drjemov életben maradt, sőt a szemevilágát sem vesztette el, bár arca olyan mély égési sebeket kapott, hogy helyenként a csontja is kilátszott Nyolc hónapig feküdt a kórházban, többszörös plasztikai műtéttel állították helyre orrát, ajkát, szemöldökét és fülét Nyolc hónap multán, mikor levették kötéseit, megnézte végre az arcát, de az nem volt többé az ő arca. Az'áplonő, amint odanyújtotta neki kis tükrét, elfordult és sírvafakadt De ô hamarosan visszaadta a tükröt — Rosszabbul is sikerülhetett volna — mondta — evvel még el lehet élni De nem kérte többé a tükröt az ápolónőtől, csak megtapogatta gyakran az arcát, mintha hozzá akarná szoktatni magát A bizottság frontszolgáltara alkalmatlannak találta. Akkor <5 odament a tábornokhoz és ígv szólt- Kérem az engedélyét, hogv vis^zamehessek a csapatomhoz. — De hiszen rokkant' — mondta a tábornok. — Egyáltalán nem, csak ilyen Irta: ALEXEI TOLSZTOJ torzszülött vagyok, de ez nem tartozik a dologra, harcképességemet teljesen visszaszerzem (Jegor Drjemov észrevette, hogy a tábornok, míg beszélt vele, egvre azon volt, hogy ne kelljen ránéznie, - de csak mosolygott ezen, lila, mesterséges hasadékhoz hasonló ajkával.) Húsz nap szabadságot kapott, hogy azalatt visszanyerje teljes egészségét és hazament apjához és anyi iához Ez márciusban történt. ' Az állomáson azt gondolta, kocsit fogad, de úgy adódott, hogy tizennyolc verszt távolságor gyalog kel lett > megtennie. Köröskörül még hó borított be mindent, nedves, kellemetlen, hűvös szél duzzasztotta fel katonaköpenyét , és sivár bánattal fütyült a fülébe. Mire a faluba ért, besötétededett. Megpillantja a kutat, a magas kútgém recseg a szélben Innét a harmadik ház — az ö szülőháza Hirtelen megállt, kezét zsebre dugva. Fejét csóválta. Aztán utat rövidítve átvágott a ház felé. Kinyitotta a kaput, belépett a kisudvarba és kopogtatott a feljáró felől Anyja az ajtó mögül szól ki: — Ki az? — Es ' Ő felelt: — Gromov hadnagy, a Szovjetunió hőse. Szíve dobogott, vállát az ajtófélfának támasztotta Nem, anvja nem ismerte meg a hangját Eleinte neki magának is idegenszerű volt a hangja, hiszen minden műtét után változott valamit - rekedt volt és tompa, régi fénvét elvesztette — Mi tetszik bátvuska? — kérdezte az öregasszony — Marja Polikarpovnának hoztam üdvözletet a fiától. Drjemov főhadnagytól Akkor anyja ajtót nyitott, elébe ment: — Hát él az én Jegorom? Egészséges? Gvere be a házba, bátyuska. Jegor Drjemov leült a padra az asztal mellé, ugyanoda, ahol akkor szokott ülni. amikor a lába még nem érte a földet s az anyja megsimogatva göndör kis fejét. így szólt hozzá: — Egyél madaram! — És elkezdett beszélni az anyának a fiáról — saját magáról - tőviről-hegyire elmondott mindent. mit eszik, mit iszik, hogy nem lát semmiben szükséget, egészséges, jókedvű mindig és beszélt • röviden azokról az ütközetekről is, amelyekben tankjával részt vett. — Mondd csak. úgv-e, rettenetes a háború? — szakította félbe az anya, elhomályosuló szemét ráemelve. — Hát igen, rettenetes, de ... meg lehet szokni. Megjött az apja is, Jegor Jegorovics. Ezek az évek őt is megviselték — szakálla mintha liszttel lett volna behintve. Megpillantotta a vendéget, a küszöbön topogott viseletes csizmáival, levette lassan vállszíját és kurta bundáját, majd az asztalhoz lenett és kezét nyújtotta — óh, milyen ismerős volt ez a széles, becsületes apai kéz! Minél tovább ült ott Drjemov hadnagy ismeretlenül és minél többet beszelt magáról és mégsem magáról, annál lehetetlenebbnek érezte, hogy felfedje kilétét, — hogy föláll jon és szóljon: ismerjetek hát végre, anyám és apám, akármilyen csúf is vagyok!... Jó volt a szülői háznál ülnie, jó, de fájdalmas is. — No hát, vacsoráljunk, mama, kínáld meg valamivel a vendégünket is. Csak a vacsora végén vette észre Drjemov hadnagy, hogy anyja pillantása különös figyelemmel követi keze mozdulatát, amint a kanalat emeli. Jegor mosolygott, anyja elkapta tekintetét és arca fájdalmasan megvonaglott. Beszélgettek erről-arról, hogy milyennek ígérkezik a tavasz, hogy áll a nép a vetéssel és arról is. hogy a nyárra várható a háború befejezése. A kemencepadkán vetettek ágyat neki, ahol emlékezett minden téglára és minden hasadékra a gerendából ácsolt falon, minden csomóra a menynyezeten. A gyapjú és a kenyér szaga — olyan meghitten otthonos volt, hogyhalála óráján sem felejtheti el. A tetőn át a márciusi szél fütyült. A fal mögött apjH horkolt. Anyja álmatlanul forgolódott és sóhajtozott. A hadnagv hasán feküdt és tenyerébe támasztotta az arcát. — Hát csakugyan nem ismert meg — gondolta — csakugyan nem? Mama, mama... Reggel a gyújtósla zörgésére ébredt, anyja óvatosan foglalatoskodott a kemence körül; a kifeszített kötélen száradt kimosott harisnyája, az ajtóban állt frissen tisztított csizmája. — Esze! egy kis fehér kalácsot? — kérdezte az anyja. Nem felelt mindjárt, lemászott a kemencéről, fölvette blúzát, övét felcsatolta és a padra ült, mezítláb. — Mondja csak, itt él a falujukban egy bizonyos Katja Maljiseva; Andrej Styepanovics Maljisev leánya? — Tavaly végezte a képzőt és r.iost minálunk tanítónő. Meg akarod látogatni? — A maga fia kért meg rá, hogy okvetlenül adjam át neki az üdvözletét. Az anyja a szomszéd kislányt küldte el érte. A hadnagy arra sem ért rá, hogy cipőt húzzon s már itt is volt Katja Maljiseva. Nagy, szürke szeme ragyogott, szemöldöke összefutott a meglepetéstől, arcán az öröm pírja. Mikor fejéről levette és széles vállára teritette kötött kendőjét, a hadnagy magában sóhajtott: — ha megcsókolhatná fényes, meleg haját!... Igy képzelte mindig maga elé kedvesét, — ilyen frissnek, törékenynek, jónak és szépnek, hogy amikor betép, mintha az egész házat bearanyozná ... — Ön hozott üdvözletet Jegortól? (0 háttal állt a világosságnak s csak a fejével biccentett, mert szólni nem tudott.) Éjjel-nappal várom, Igy mondja neki... És közelebb lépett hozzá. De amint ránézett, mintha nyíl érte volna, riadtan hőkölt vissza. Akkor Jegor elhatározta, hogy elmegy innét — még ma. Bevonult csapatához, mely -akkor tartalékban állt, mélyen a front mögött. Katona bajtársai olyan őszinte örömmel fogadták, hogy lelke megkönnyebbült attól a súlyos tehertől, melytől már aludni, táplálkozni, sőt jóformán lélekzeni sem tudott. Ugy döntött, hogv anyja továbbra se tudja meg a szerencsétlenségét, mely őt érte. Ami Katját illeti — gombház,. öt kitépi a szívéből. Két hét múlva anyjától jött levél: „Kedves fiam, kívánok jó egészséget. Aggódva írom ezt a levelet, nem tudom mit gondoljak. Volt nálunk egy ember tőled — nagyon derék • ember, csak az arca volt csúnya. Ugy volt, liogy nálunk marad egy 'darabig, de aztán fogta magát és elment. Attól a perctől kezdve aludni sem tudok — az az érzésem, mintha te távoztál volna tőlem, Jegor Jegorovics szid is érte eleget — vónségedre, mondja, az eszed is elment egészen; ha a mi fiúnk lett volna, már hogy ne fedte volna fel magát... Minek is lett volna, titkolódznia, — arra az arcra, amilyen annak volt, aki nálunk járt, inkább büszkének kellene lennie. Igy beszél hozzám Jegor Jegorovics, de az anyai szív — egyre csak a magáét hajtogatja: ő volt az, ő járt nálunk. Az az ember a kemencén aludt, én ezalatt kivittem a köpenyegét az udvarba, hogy — kitisztítsam és átölel tem és sírtam, — ő az, ez az ő kö penye!... Jegoruska, írjál, Krisztus szerelmére és magyarázd meg, mi volt ez? Vagy csakugyan — az eszem ment el..." Jegor Drjemov megmutatta (ezt a levelet nekem. Iván Szudarjevnek és elbeszélte egész történetét, egy könnycseppett törült ki a szeméből ruhája ujjával. En erre: — Itt aztán, mondhatom, két jellem ütközött öszsze! Te bolond, te írj gyorsan az anyádnak, kérj bocsánatot, tőle, ne akard, hogy csakugyan eszét veszítse... Számít is neki a te arcod. Még jobban fog szeretni vele. Még aznap meg is írta a levelet: „Kedves szüleim, Marja Polkarpovna és Jebor Jegorovics, bacsássatok meg meggondolatlanságomért, valóban én jártam nálatok, a fiatalok ..." Es így tovább, és így tovább — négy sűrűn teleírt oldalon, teleírt volna talán még húsz oldalt is, ha tehette volna. Egy idő múlva a lőtéren álltunk éppen, futva jön az egyik katona Jegor Drjemovhoz: Elvtárs, Önt keresik... A katona úgy állt előttünk, ahogyan a forma kívánja, de arckifejezése olyan volt, mintha felöntött volna a garatra. Bementünk a körletbe közeledünk a házhoz, ahol Drjemovval laktunk. Látom, ő elveszti önuralmát, idegesen köhécsel. Hiá>a — gondolom — a tankszolgálat az ember idegeire megy előbb-utóbb. Beléptünk a házba, ő előttem megy s én már kívülről hallom: — Mama, hát megjöttél, én vagyok az! — És látom — egy kis öregasszony borul a mellére. Körülnézek és látom, hogy még egy másik nő is van itt. Becsületszavamra — lehetnek szép lányok rajta kívül is a világon, de én személyesen még soha nem találkoztam ilyen széppel. Ekkor kiszakítja magát a liú anyja öleléséből, a leányhoz lép és nekem az jut az eszembe, hogy daliás termetével ő most is a háború istene. — Katja! — mondja — Katja, miért jött ide? Hiszen más ember volt az, akinek ígéretet tett, hogy megvárja ... A szép Katja felelt neki valamit s én, bár ekkor már kiléptem a tornácra, hallom: — Jegor, én magával akarok élni örökké. Hűségesen fogom szeretni, nagyon szeretni... Ne küldjön el engem magától... Igen, ezek az orosz jellemek! Egyszerű embernek látszik, de ha valami komoly csapás éri, hatalmas erő ébred benne — az emberi szépség. Leningrád segít a kommunizmus nagy építkezéseiben A szovjetállam lelkesen vette tudomásul kormányának határozatát a Volgán, a Dnyeperen, Közép-Ázsiában és a Donon épülő gigantikus építkezésekről. A szovjetnép a kujbisevi, sztálingrádi, kahovkai vízierőmBveket, a Turkumén-főcsatornát, a volga-doni, délukrajnai és északrimi csatornákat a kommunizmus nagy építkezéseinek nevezte el. Leningrád népe Ugyanúgy, mint az egész szovjetnép, lelkesen fogadják a kommunizmus építkezéseiről szóló híreket. A leningrádi üzemek ezer és ezer dolgozója örömmel dolgozott Kujbisev-város első megredelésein, hogy a megszabott határidőre útnak indíthassák az első tehervonatot a megrendelt árúval. Száz és száz vasúti alkalmazott sztahanovista műszakot dolgozott le, hogy így ez a szállítmány minél hamarább a Volga partjaira érkezzék. Így kezdődött meg az általános szocialista munkaverseny a jelentős építkezések megrendeléseinek leggyorsabb és legtökéletesebb lebonyolítására. Leningrád a közeljövőben a turbinák tucatját szállítja le a vízierőművek részére, melyekhez hasonlókat a világ még nem látott, és ugyanannyi generátort, amelyek szintén egészen újtípusúak. Az „Elektroszlla" tervező irodája elrendelte az új generátorok tervének kidolgozását. Ennek az irodának Alexander. Jeremejev, a leningrádi szovjet küldöttje, a vezetője, aki a Sztálin-díj kétszeres nyertese és aki alkotóerejét már régóta kizárólag az áramfejlesztők építésének szenteli. Az üzemi tervezők figyelme most a legösszetettebb technikai problémák megoldására összpontosul. Például egy olyan generátor alapot kell kiépíteni, melynek a generátorok és a turbinák mozgó alkatrészeinek több ezer tonnáját kell hajtania. A tervezők nemrégen bevégezték a munka első szakaszát: a generátorok típusainak több változatát állították elő. A tervezőknek erős segítséget nyújt az „E!ektroszila"-üzem >egész kollektívája. Minden osztályon megkezdődött a szocialista munkaverseny a Sztálini építkezések megrendeléseinek minél gyorsabb teljesítésére. Az üzem valamennyi munkása egyéni kötelezettséget vállalt. Az üzemi szervezetek a legjobb brigádoknak és műhelyeknek piros zászlókat adnak át. Egyes üzemekben és osztályokban különleges ellenőrző csoportokat alakítottak. Ezek állandóan figyelik, hogy a kujbisevi, sztálingrádi és kahovkai megrendeléseket hogyan teljesítik. A tervező osztályon a munka menetét Kolozov mérnök ellenőrzi, a másik osztályon pedig Zsilcov sztahanovista munkás. Az „Elektroszila" kollektívájának kezdeményezése a többi leningrádi üzemeknek is mintaképül szolgál. Számos ellenőrző csoport alakul a „Sztálinüzemben"-ben is, ahol a kommunizmus építkezései számára a legerősebb turbinákat fogják előállítani. Ennek az üzemnek a tervező oosztályát a Sztálin-díj kétszeres nyertese Nikolaj Kovaljov, a leningrádi szovjet küldötte vezeti. A gigantikus agregátorok körvonalait, amelyeket a SztáBn-üzem készít, már láthatjuk a terveken. A Volga és a Dnyeper számára készülő gépek nemcsak különlegesen erősek, hanem egyszerűek és egyben gazdaságosak is, kezelésük szintén egyszerű, teljesítményük pedig igen magas lesz. Az óriási megrendelések teljesítésére a többi Lningrádi üzemek is nagy munkát fejtenek ki. Például a közelmúltban a Kirov-üzem is a kiszabott határidő előtt különleges kotrógéptraktorok nagyobb mennyiségét küldte Kujbisevbe. Valamivel előbb a „Szevkábel"-üzem küldte meg oda nagyobb mennyiségű gyártmányát. A „Proletár"-űzem a talajszaggatók próbatípusait állította elő. Az első ilyen garnitúrát a Szovjetunió Elektrotechnikai Intézetének küldték el kipróbálásra. Egyidejűleg az üzem elsőrendű izolátorokat kezdett készíteni. Az üzemek teljes gőzzel dolgoznak. _ Sikerrel dolgozik az „Elektroaparát" üzeme Is. mely az erős transzformátor próbamodelljét készítette el. A ,,Mo!otov"-iizem az építkezések számára öntvényeket adott A ..Szverdlov"jjzemben vágógépeket kezdtek összeállítani a ,.Sztálin"-üzem részére, mely óriási vízturbinákat készít Az eddig sohasem látott méretű vízierőművek felépítése azonban azt is jelenti, hogy a tudománynak és a technikának ig«n sok n a e v problémát kell megoldania. Leningrád összes tudományos kutató intézeteiben és üzemeiben külöa bizottságokat szerveztek, amelyek a sztálini építkezésekkel foglalkoznak. Azok a tudósok, akik a tengerészeti és belföldi víziközlekedés terén dolgoznak, kötelezték magukat, hogy az épülő hatalmas vízmedencék medrének kimélvítésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. A növényfajták nevelésével foglalkozó Intézet nagy figyelmet szentel a különböző növényfajtáknak, amelyek a Turkmén főcsatorna környékén nőnek. A lelningrádiak. akik a kommunizmus építkezéseinek nvuitott legjobb segítség terén versenvt indítottak, igyekeznek állandóan az élen haladni. V. Antonov. Megkezdték a kujbisevi vízierőmű talajmunkálataít Az OSzSzSzK Legfelső Tanácsa választásának napja, — emlékezetes dátum lesz a kujbisevi vízierőmű építésének történetében. Ezen a napon fogtak ugyanis hozzá a gigantikus vízierőmű talajmiinkálataihoz. Az erős fagti sem tudta a munkálatokat megakadályozni. Hogy a kotrógépek megkezdhessék munkájukat, először a csaknem félmétet vastag, fagyos földréteget kellett robbantásokkal eltávolítani. Amikor a robbantásokat elvégezték az exkavátorok megkezdték a vízierőmű talajmunkálatait. Munkaverseny a technika jobb kihasználásáért A Szovjetunióban az ivanovói »Krupszkaja« szövőgyárban sztahanovista tervet dolgoztak ki a technika legjob kihasználására. A terv megvalósítása lehetővé teszi, hogy a gyár havonta majdnem 65 ezer méterrel növelje termelését és jelentősen túlszárnyalja a termelési előirányzatot. A szovjet emberek tökéletesen és helyesen kihasználják azt a gazdag technikát, amelyből a szocialista ipar, a közlekedés és mezőgazdaság egyre többet kap és új. kiemelkedő győzelmeket aratnak a kommunizmus építéséért vívott harcban. A sztyeppés területek termékennyé válnak A Szovjetunióban jelenleg több mint 300 ezer hektár sivatagterület termékennyé tételén dolgoznak. Ukrajnában, az asztracháni, voronyezsi és sztavropoli területeken már eddig is több tízezer hektár területet fásítottak be, vagt/ pedig legelőül és szántóföldül használatra tették alkalmassá. A sivatagos földek termékennyé tételének módszerét a szovjet tudósok már kidolgozták, a futóhomok megkötéséről sajátságos összetételű vegyi anyagok permetezésével is gondoskodnak. Ezt a vegvi anvagot napjainkban a turkmén pusztaságokban próbálják ki. Emelkedik a szovjet dolgozók jóléte A TASZSZ jellemző példát idéz arra, hogy milyen nagv mértékben emelkedik a szovjet dolgozók jóléte. Jakov Kovtunnak. a „Kari Liebknecht"-üzem mesterének havi fizetése 1100 rúbel. Azonkívül a terv előirányzatának túlszárnvalásáért többször kapott jutalmat. Minden év végén jutalom címén 4000 rúbelt kap. Egyik veje 1500 rubelt, a másik 2000 rubelt keres havonta. Az előző három árcsökkentési rendelet lehetővé tette a Kovtun családnak, hogy jelentős megtakarítást érjen el. A megtakarított pénzből hatszobás modern berendezésű lakóházat építettek. Kovtun a mult évben gépkocsit vásárolt. Az úiabb árleszállítás további előnyöket biztosít a családoknak. Kovtun mester az árleszállítás következtében számítása szerint 6000 rubelt takaríthat meg ebben az évben.
