Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-09 / 58. szám, péntek

Olvasókörünkről Délelőtt li ora ifcle jár az idu, meg néhány perc van hawa az olvasÓKÖr megkezdé­sig. julius ŕ'ucsík: „üzenet az Ľ.óknek" c. könyve és a „Bellin eleste" című film megbeszélése ennek az össze­jövetelünknek a tárgya. Ene­keini kezdünk, egy mi. sutián kezdjük a mozgalmi, induló­kat es a nepi demokráciák riépdalalt énekelni. Mindenki eléretné, ha a neki legjobban tetsző da.t elénekelnénk, de erre nincs idő, hiszen úgy l'ä­tom, hogy pillanatok múlva megkezdődik olvasókörünk komolyabb része, inert Deák Ferenc tagtárs intő mozdulata azt jelenti, hogy az éneklést abba kell hagyni. Ezt megért­jük mindannyian és feléje fordulunk. Deák tagtársunk megnyitja az olvasókört. Be­szédében kiemeli a szocialista irodalom és a burzsoá iroda­lom közötti lényeges különb­séget. Rámutat arra, hogy amíg a burzsoá irodalom fan­•tlháaszülte -témákkal foglal­kozik, — bár néha akadnak burzsoá írók, ak;ik a fennálló burzsoá társadalmi rendben uralkodó osztályellentmondást, a munkásosztály elnyomóiét is .efrják, de a harc módját ä/, ilyen állapotok megszünte­téséért nem mutatják meg — addig a szocialista irodalom a valóság, a mindennapi élet ©:• eményeivel és a dolgozók jtbb létéért folytatott harc módjává; is foglalkozik, vagy­is a társadalom problémáit nemcsak leírja, hanem kon­krét útmutatást ad ezek meg­oldására. Ezután az „Üzenet az élők­nek" című könyv vázlatos tartalmi megbeszélését kezd­jük meg. Úgy látszik, minden­ki a lényegesebb kérdések tár­gyalását akarja megindítani, mert a jelentkezések nagy szá­ma azt jelenti, hogy mind­annyian el akarjuk mondani egyéni véleményünket egy­egy eseményről. Császár Aladár kezd be­szélni. Komoly, meggyőző be­szédében méltatja Július Fu­csik önfeláldozó életét Meg­magyarázza, hogy milyen erős önmérséklet volt Július Fu­csíkban, hogy amikor elfog­ták őt és védekezhetett volna a bejövő németek ellen, nem használta fegyverét rejtekhe­lyén, csak hogy bajtársait a haláltól megmentse. „Vagy később — folytatja Császár — amikor őt vallatva arra akarták kényszeríteni, hogy valljon, hiszen ők már min­dent tudnak. Július Fucsik azt felelte hogy „ha mindent tudtok, felesleges beszélnem. Nem hi ba éltem eddig, a be­fejezést sem rontom el." Mindnyájan komolyan fi­gyelünk. Alig zárjuk le ezt a kérdést, Pati Sanyi kiemeli, milyen jó meglátása volt ez a kommunista jellemnek, majd tovább fűzi a vitát. Arról be­szél. hogy a kommunista min­Igy dolgozunk mi... dig hisz az eszme igazságá­ban, a cél elérésében — a szocializmus, majd a kom­munizmus elérésében. Amikor többször holtrakínozták — folytatja — és megkérdezték tőle, vájjon hisz-e még a kom­munisták győzelmében, hiszen már mindent elvesztettek, ak­kor azt felelte, hogy „hisz benne, mert más, mint a kom­munizmus győzelme nem le­het e harcnak vége". Rámu­ta[, hogy milyen lelkierő la­kozott Fucsíkban, amikor a halál küszöbén ilyen mérhe­tetlen erővel, ilyen meggyőző­déses hittel tudott beszélni ellenségeivel a kommunizmus győzelméről. Nem bírom leírni a sok hoz­zászólást, hiszen mindany­nyiunknak vannak értékes hozzászólásai. Közben bejön egy ismeret­len, akit Deák tagtárs bemu­tat és megtudjuk, hogy Hil­verth elvtárs, olvasóköri el­lenőr látogatja meg összejöve­telünket. A kérdések tárgyalása to­vább folyik. ín jelentkezem szólásra. Fucsik végrendeletét ismertetem. Azét az emberét, aki halálát többször elérke­zettnek látta a kínzások hatása alatt. Egyszer félholtan elmondta | végrendeletét. Olyan ez a vég­rendelet — folytatom — ami­lyet csak igaz kommunista te­het halálos ór'jában. Nem gondolta, hogy ilyen korán bekövetkezik a vég. Hiszen még boldogan akart élni, sza­badon, örülve a z életnek, amelyért harcolt. Amikor azt mondja végrendeletében, hogy? „szeretem az életet és szép­ségeért mentem a csatába, akit megbántottam, bocsásson meg nekem, akit megörvendeztet­tem* felejtsen el!" — minden embernek a kommunista em­ber szerénysége, fitogtatás nélküli hősiessége jut az eszé­be. Ezután egymásután mond­jak el véleményüket a többi tagtársak is. Kocka, Fazekas.* Spátai. Trinzkel tagtársak ér­tékelik Fucsik további tény­kedését, politikai nagyságát. Elmondják, hogy Fucsik. az „Emberek és figurák" című rovatban a kommunista érzel­mű embereket úgy írja le, hogy a kommunista embernek sehol az életben, akárhová ke­rül, nem szabad ölbetett kéz­zel ülnie. Akkor is fel kell ta­lálnia magát akkor is harcol­nia kell, ha a legveszedelme­sebb körülmények közé kerül is­Majd hozzáteszik, hogy ne­künk is így kell dolgozni, ha Fucsíkot példaképül tekintjük. Rámutatnak a „figurákra", a megalkuvókra, akik elárulták a munkásosztályt, akik gyen­i gék voltak, mint Mirek, aki­A mult hónap elején megtartott közös gyűlésen egy kabaré­kuitúrestét terveztünk február 1 l-re. Az erre összehívott gyű­lésen az egész község ifjúsága jelen volt. De a csoporton kívü­liek a csoporttal való együtt­működést ismerellen okokból megtagadták. Igy tehát súlyos probléma állt előttünk. A 'so­portban kevesen vagyunk, mert az egész község lakossága mindössze háromszáz lélek. A község fiatalságának mintegy 60%-a a csopoit tagja. Fiú eb­ből csak harminc százalék. A lányok jobban megértették az idők szavát és a község lányai­nak 80% -a aktíve működik a csoportban A szerepkiosztás után a cso­porton belül viszálykodás kelet­kezett a szereplők között; amit a reakció igyekezett kihasználni a maga javára. Mindezt meg­győző munkával sikerült a csoport lelkes tagjainak legyőz­ni A már kész darabhoz, amely az est magvát képezte volna, még megfelelő számokat vá­lasztottunk. Ezek a következők voltak: színdarab: (Grígoresco Marin) „Legénykérőben", sza­valókórus. Arany János: „A welszi bárdok"; szavalatok: Pe­tőfi Sándor) „1848" és „Hábo­rú volt". Egyéni énekszámok: magyar és szlovák népdalok. Énekkar: Kodály gyűjteményé­ből, Népi táncok az Alkotó ifjú­ságból Mindezt a kisszámú cso­porttal nehéz volt előkészíteni, mert a reakció mindent elköve­tett, hogy az estét meghiúsítsa. Amikor látták, hogy a csopor­ton kívüliekkel nem érték el cél­jukat, a csopoiton belül igye­keztek az együttműködést meg­bontani, de a csoport tagjai a célt világosan látták és nem en­gedték. ltógy sorainkat meg­botnlasszák és bár sok, mrgyon sok akadály volt utunkban, de mindezeket az akadályokat lé­pésrő-lépésre sikeresen leküz­döttük. A szerep betanulása után fel­merült az a kérdés, hogy hol fogjuk az estét megtartani, mi­ből fogjuk a szinpadot felépí­teni, miből fogjuk a kiadásokat fedezni éa hol szerzünk széke­ket, mivel a községben sokan nem adtak, mert azt akarták, hogy az előadás ne sikerüljön. Az előadásra az iskola helyisé­geit az igazgatóság jóvoltából megkaptuk. Ezzel előbbre ju­tottunk, de fennállt még a ne­hezebb probléma, a színpad épí­tése. Ezt nagy nehézségek árán a tagoktól összehordott desz­kákból tákoltuk össze. A kiadá­sokat egyes tagok előlegezték, padokra pedig az építkezési vál­lalattól kölcsönöztünk deszkát és lábakat mi csináltunk alájuk. Igy a nehézségek lassan mind megoldódtak. Mikor mindez megvolt, a tagok színes papír­ral gyönyörűen feldíszítették a termet, jelszavakat ragasztot­tunk a falra. A terem nagysze­rűen mutatott és ]ó benyomást tett a szemlélőre. Az előadás napján csoportunk tagjai lázasan készülődtek az estére Munkánknak megvolt az eredménye, mert minden a leg­nagyobb rendben folyt le. Ez főleg azért sikerült, mert min­dent alaposan átgondolva szer­veztünk meg. Az előadás után mindenki a iegnagyobb meg­elégedéssel tért haza, emlékében egy jól sikerült este örömeivel. Igy mértünk komoly csapást a reakció mesterkedéseire és így aratott csoportunk komoly er­kölcsi győzelmet falunkban. Je­lenleg már a község többi lako­sa is eljár hozzánk. Februárban a csoport átvette a község rá­dióját és így még több fiatal jött szervezetünkbe. Bubcnkó Intre, Chym. nek drág: bb volt az élete, mint az elvtársak. „A gyáva többet veszít sa­ját életénél" — mondja Fu­csik. „És ez- igy is van mondja az egyik tagtárs — el­veszti az emberek előtt becsü­letét. mint Mirek." „Hitet, erőt kell meríte­nünk — fejezi be Desik tag­társunk— Fucsik életéből, mű­véből, egy jobb társadalmi rend felállításáért harcoló új errrtier hősiességéből." Úgylátszik. Hilverth elvtárs el aka r menni, de mielőtt el­megy, örömmel dicse' i meg az olvosókört Tetszett neki. hogy jól megtárgyaltuk a főbb po­litikai kérdéseket. További jó munkát kívánva, elhagyja ol­vasókörünket. Ezután a „Ber­lin eleste" c. szovjet film ke­rült megtárgyalás el ä. Ujabb énekléssel befejezzük a körül­belül két óráig tartó kelleme­sen eltöltött összejövetelün­ket. Nem tudtam mindent fel­jegyezni. mert én is tagja va­gyok az olvasókörnek. így fi­gyelmemet egyrészt én is az anyag tárgyalás-ára összponto­sítottam. Ezek ragadták meg figyelmemet és csak ezeket tudtam feljegyezni magamnak Fucsik könyvéről készítet: jegyzeteim alá. Cs. M.

Next

/
Thumbnails
Contents