Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-09 / 58. szám, péntek

Iván Olbracht: ANNA A MI BÉKEFELAJANLASUNK. Az Üj Szó egyik szániának sajtóbeszátnolóján figyelmesek lettünk arra a felhívásra, amelyben a kassai magyarnyelvű középiskolák tanulói jó példával eiőljárva kérik, hogy a többi mafyarnyelvű iskola is kövesse pélájukat és tegyen békefelajánlásokat. Bizony, amikor ezt hallottuk, egy kicsit elszégyeltük magunkat és egy pillanat alatt rádöbbentünk arra, hogy hibát, nagy hibát követtünk el. Ezt a felhívást nekünk kellett volna közzétennünk legelőször, mint a magyar iskolák legidősebbjeinek. És mégis a középiskolák túltettek rajtunk! Most tehát elkésve ugyan, de mi is sietünk pótolni a mulasztottakat. Mi jól tudjuk mit jelent ez a nagy szó „béke". A béke jelenti a szabadságot, egyenlőséget, a boldog, vidám életet és minden jót és szépet, ami a földön van. A béke ma minden dolgozó, ifjú és leány hőn óhajtott vágya. S mégis az emberiség kizsákmányoló gyilkosai, a gyűlölt angol-amerikai imperialisták ' és bérenceik, a nyugateurópai államok népelnyomó vezetői, élükön a nép gálád kijátszójával, a zsarnok Tito-klikkel, mindent megpróbálnak, minden alkalmat felhasználnak, hogy ismét lángba- és vérbe borítsák a világot egy az eddigieknél sokkal szörnyűbb, borzalmasabb háborúval. De nincs senki a világ dolgozóinak hatalmas tömegében, aki helyeselné e vérszomjas törekvést! Még ma is élnek bennünk a bombázások, a koncentrációs táborok áldozatainak halálsikolyai. Még nem felejtettük el az árván maradt gyermekek, gyermektelnné vált öregek, megcsonkult férfiak és asszonyok keserves panaszai: „Soha, soha többé háborút!" Mi tehát lelkes katonái vagyunk annak a harcnak, ami a legyőzhetetlen béketábor az emberiség legnagyobb jótevője, a lángeszű Sztálin elvtárs vezetésével folytat az emberiség saradt gyermekek, gyermektelenné sok ellen. A mi fegyverünk a tanulás és tudjuk, érezzük, hogy ebből a harcból csak mi kerülhetünk ki győztesen, mert velünk van az igazság. Békefelajánlásunk a következő: 1. 300 munkaóra brigádban való ledolgozása a helyi üzemek valamelyikében. 2. A tanulmányi eredmények 10%-os javítása és a tanulmányi verseny kiszélesítése a tanulókörök keretén belül. 3. Jelentős kultúrmunka kifejtése a CsISz és a CSEMADOK keretén belül. 4. A Jilemnický-jelvény és a TOZ jelvényszerző versenyen 100%-os résztvevős. Felkérjük tehát mi is az öszszes magyarnyelvű iskolákat: komáromi, füleki, a bratisJa magyarnyelvű gimnáziumok középiskolákat, a dolgozók ip. iskoláit, tanítóképzőket, stb., hogy kövessék, sőt haladják túl a mi kötelezettségvállalásunkat. Ne felejtsük el, hogy mi magyarok hálával és szeretettel tartozunk hazánknak ós elsősorban szeretett Pártunknak, azért, hogy tanulmányainkat anyanyelvünkön folytathatjuk. Az első osztály nevében: Bíró Attila. A KONGRESSZUS SIKERÉÉRT. Mi, pozsonyDÜspöki ifjúsági csoport, a következő kötelezettségvállalást ajánljuk fel Kongresszusunknak: 1. Szín játszócsoportunk műsorral látogatja meg az EFSz évzáró gyűlését 2. Az EFSz-nek 100 brigádórát teljesítünk 3 Színjátszócsoportunk a munkaterven kívül egy új színdarabbal örvendezteti meg a község lakosságát. 4. A Munka ünnepének, május l-nek tiszteletére az egész falu ifjúságát bevonjuk az ünnepség előkészítésébe és a felvonulás megszervezésébe. Kiirt Zolián. Igen, Okxínáfl sok mindent megtanultaim, mondja Pongrácz Ferenc elvtárs, dunaszerdaheiyi traktoros. Igyekszem felhasználni tapasztalataimat itt is — mondja és készségesen magyarázni kezdi, hogy jött rá arra, hogy három vetőgépet kapcsoljon össze. — A traktornak nagy a teljesítőképessége. Én például egy Skoda 30-as típusú traktorral dolgozom. Ha csak egy vetőgépet vontatnék, nem használnám ki egész erejét És amikor Olešnán voltam, megtudtam, hogyan csinálja ezt Amler elvtárs. Előkerítettem 6 m. hosszú, 18 cm Ivosszú keresztmetszetű rudat, ezt ráerősítettem az első vetőgépre A másik két vetőgépet ennfik a rúdnak két végére kapcsolom. Eddig a vetés szélessége 3 méter volt, ezzel a módszerrel ez 9 méterre emelkedett. Hogyan Istteni a gépíllomás legjobb és Köztársaságunk harmadik legjobb iraktorosa? Ugy, hogy a munka végzésénél gondolkozom, nem dolgozom gépiesen. Elsősorban goaIván Olbracht a haladó cseh irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. A Párt tanította, nevelte és a harc edzette igazi kommunistává. Csak az láthatja ilyen világosan, reálisan a társadalmi összefüggéseket, aki maga is ott volt a tüntetők, a szrtájkolók között, aki ott harcolt a barrikádokon a munkásosztály végső győzelméért. Anna-címü regényéből megismerjük az 1920-as évek cseh társadalmát, a munkásosztály nagyszerű harcát. Anna, a falusi kislány, Rubes dúsgazdag építészékhez kerül cselédnek. Gazdái azonnal »neveiéséhez« látnak és nem eredménytelenül. A kis Anna nem veszi észre, hogy kizsákmányoló) hü kiszolgálója lett és csodálkozii azon, mikor egy proletárasszony beront és a »szeretetajándékokat« visszadobálja a nagyságos asszonynak. Akkor támad benne valami furcsa érzés, valami érdekes változás, mikor megismerkedik a munkásosztállyal, mikor találkozik Tónival. Tóni öntudadozni kell a gépet, hogy ne álljon soha feleslegesen a műhelyben. Traktororninai már 1919 júniusa óta dolgozom. Eddig nem volt semmiféle komolyabb rmitorhibám. Az őszi mélyszántás Myamán 389 hektárt szántottam fel, amivel normámat 256%-ra teljesítettem. FogL!kozo|-e most valamilyen észszerűsítéssel? Szerkesztettem egy gépet a len tépésére, de megvannak a hiányosságai Tudniillik csak a magasabb növényeket tépi ki és az alacsonyabbakat meghagyja. A lent sorokban kell szárítani és ebben az esetben benőné a fű. Ezért a gép mögé egy kést szeretnék kapcsolni, amelyik kiszaggatja a kisebb lent és füvet is. Ebben Linder elvtárs, a gépállomás igazgatója is megígérte, hogy segítségemre lesz. Pongrácz elvtárs segít azoknak a CsISz-tagrokrtnk is, akik traktorosoknak készülnek. Már a nyolcadikat gyakorolja be. Tapasztalatait átadja a többi elvtársaknak is, hogy mindanynyian új, jobb módszerekkel vethessék az örömteljesebb élet vetését. tos cseh munkás, aki osztályáért és a Pártért mindenre képes. Egyetlen fontos dolog van előtte, a lyozgalom. Minden más utána következik. Anna nehezen tudja megérteni, hogy miért harcol kedvese. Mikor megérti, ^kkor if csak kívülről nézi és csak ftosuiszű vivódás utáji egyesül a munkásosztállyal az utolsó nagy tüntetésen. A burzsoázia (Rub.;s építészi belső rothadsága, az őket kiszolgáló szociáldemokraták, akik akkor hagyják cserben a munkásosztályt, mikoi tenni kell, akik pénzzel, jó állással, vagy zsarolással megvesztegethetők — nugyszerücn van megrajzolva Olbracht regényében. Ellenük harcol Tói.i, az öntudatos proletár, Plecíty. aki az orosz proletár ' n' udalom kérlelhetetlen harcosa volt, tanácsaival segíti a harcot és a gyáralt proletárai, u!ajo.s, mocskos emberek, akiknek szemében egy szebb jövő boldog fénye ragyog. Olbracht regénye Prágában játszódik le, de az Annák, a Tónik és a proletárn-egyed-ak népe így harcolt mindenütt és így harcol ma Franciaországban, Olaszországban, Amerikában és minden kapitalista államban. Tóni 1920-ban tudta, hogy jön a szabadság és tudta, hogy a Szovjetúnió és 8 z egész világ proltáriátusa degíti ezt a harcot. Most itt van a szabadság, amiért annyian harcoltak és harcolnak. Tóni valahol Prágában boldogan látja, hogy nem volt eredménytelen a harc és most is harcol tovább. Lehet hogy élmunkás, vagv üzemi bizottságban dolgozik. Dolgozik, mórt munkája most is harc. Harc a békéért. Anna pedig öntudatos pro'.etáraszszony, aki tudja helyét a szocializmus építésebei. Tóni elvhüsége, jederne, törhetetlen akarata és a munkásosztályba vetett megingathatatlan hite kell, nogy példaképe legyen ifjúságunknak. Ahogy Tóni harcolt a szabadságért, olyan bátran, olyan tántoríthatatlanul kell ma harcolni a békéért, megvédeni a szabadságot a munkapadok mellett, & földeken, vagy az iskolákban. P. Sz. B. Pongrácz traktorista az új munkamódszerekre tanítja tagtársait