Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-08 / 57. szám, csütörtök

1951 március 8 UJSZ0 A CsISz Elnökségének feinfivasa a CsKP Központi Bizaüsága határozataival kapcsolatban A Cs'Sz Központi Bizottságának elnöksége a CsKP Központi Bizottsága februári ülése után nyilatkozatot adott ki, amely többek között ezeket tartalmazza: A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség mély háláját feiezi ki Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és Klement Gottwald köztársasági elnöknek Sling, Svermová, Clementis és társai alias áruló összeesküvésének leleplezéséért és megsemmisítéséért. A CsISz tagjai és funkcionáriusai örömmel fogadják az öléves terv feladatainak fokozását. Különös örömmel és hálával fogadták a CsISz tagjai az a hírt. hogv leghűbb és legodaadóbb tagjai a iövöben kérhetik felvételüket Csehszlovákia Kommunista Párt iába. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség a következő munkaidőszakban mindent megtesz, hogv az egész csehszlovákiai ifjúságot fellelkesítse a szocialista építés és a béke védelme nagy és merész feladatainak teljesítésére, hogy következetesen nevelie szervezeteiben a szocializmus építőit, akik forró szeretettel viseltetnek hazájuk, Csehszlovákia dicső Kommunista Pártja, Klement Gottwald köztársasági elnökük. a felszabadító Szovietrmió és a nagy Sztálin iránt. A CsISz Központi Bizottságának elnöksége felhívja a szövetség minden egyes tagját és funkcionáriusát, hogy ismerkedjenek meg részletesen a Párt vezető férfiainak beszámolóival, amelyeket a CsKP Központi Bizottsága ülésén elmondottak. Az elnökség ugyanakkor március 31-ére egybehívja a CsISz Központi Bizottságának ülését, amelyen megtárgyalják a szövetség részvételét az úi merész feladatok teljesítésében, amelyeket a CsKP Központi Bizottságának utolsó ülése tűzött ki dolgozóinknak. Mi van az imperialisták tervei mögött? Az amerikai háborús gyújtogatok tervei mögött egy cél húzódik meg: az üzlet, a pénz. A világot új pusztításba akarjak dönteni, hogy Amerika milliomos tőkései búsás áron átadhassák irtukat, hogy üzleti hatalmukat kiterjeszthessék a fölé mAnden részéra. A hitleri fasizmuaboz hasonló módon akarjak megbontaná a békeszerető népek ájjitöuiunkájat, de a íasiszia nyomdokon haladó imperialistákat. ugyanez a csúfos vereség várja, mit elődeiket. Az üzlet, a pénz volt raiaden imperialista báboru mozgatója a <e rejtőzik ma is a tőkés hadigyarosok tervei mögött. Ennek leplezésére szócsövük mindenféle hazugságokat kürtöl szerte a világba, hogy félrevezessék a dolgozó népet és felhasználják saját céljaik elérésére. A marxi-lenini tanok eljutottak ma snár a gyarmati sorsban sínylődő népekig, bennük is felébredt a szabadságszeretet és síkra szállnak érte elnyomóik ellen- Az amerikai imperializmus térveszteségének megakadályozására gyorsítja háborús előkészületeit, hogy harmadszor is lángba borítsa a világot Nem ezámít nekik, h ny országot döntenek romokba, mennyi ember marad hajlék nélkül, hogy ártatlan emberek milliói vagy százmilliói véreznek el a harctereken, csak egy számít nekik: az üzlet, hogy zsebüket más népek pusztulása árán is minél jobban metölthessék. Igy festenek a kapitalista milliomosok tervei. Az amerikai imperializmus vezetői a m_sodik világháború óta mindent elkövettek, hogy álcázzák hatalmi terveiket. Ma azonban már nyíltan törnek a népek békéjének megbontására. Az Egyesült Nemzetek Szervezetet bűnös tervük keresztülvitelére használták fel. És az Egyesült Nemzetek Szervezete ma az amerikai imperializmus háborút előkészítő szervének szerepét tölti be. Amerika kapitalista vezetői reménytelen helyzetükből a háború kirobbanbasáv&l akarnak szabadulni. Ma azonban a világ békeszerető népeit már nem lehet félrevezetni. Mindenfelé nő a bese tábor ereje és a háborús gyűjtögetők elleni küzdelem egyre szilárdabb formáit ölt. Olaszországban, Franciaországban és a többi európai államokban, ahol a munkasok még a kapitalizmus terhe alatt sínylődnek, állandó sztrájkokkal lépnek fel háborús uszítóik ellen. A dolgozó nép legyen az amerikai, angol francia, olasz vagy bármely más nemzetiségű, nem akar h' boriit. Igazságos, szabad, alkotó életre vaHa azonban az amerikai imperialistáknak mindezek ellenére is sikerülne háborút kirobbantaniok, az a kapitalizmus vereségével végződne . az egész világon. Farkas Kálmán munkásievelezó, Nagyiégj usízony faleľós állásban A tudást adjuk át a legszélesebb dolgozó tömegeknek A felszabadulás meghozta hazánk dolgozóinál a szocial zmus egyik legfontosabb jellegzetességét: a munkásnak a munkához való megváltozott viszonyát. A munka azáltal, hogy megszűnt a kizsákmányoló és a kizsákmányolt, új tartalm-t kapott. A munkának az öntudatos "dolgozók szemében nemcsak az a célja, hogy magát és cs;latiját egyre emelkedő életszínvonalon eltartsa, hanem minden öntudatos munkás tudja, hogy munkája közcélú és hogy vele hazánk szocialista építését gyorsítja és így szerves részévé válik annak a folyamatnak, amely neki, de légióképp cs I '<d jának, b l.'og, nyugodt és békés éí?tet biztosít. Ma már a dcí^ozók a munka m nden szakaszán beviszik az egyéni kezdeményezést, újítást, a normák túlteljesítését. Természetesen az egészségügynek vezetőnője és bizonyítékát adja annak « át kell alakulnia szocialista egész- a tételnek, hogy a nők a munka minségiiggyé. Az orvostudomány vívmányai a kapitalista időben ugyanúgy ki voltak sajátítva a tőkések számára, mint minden egyéb. A kapitalista egészségügyet legrövidebben úgy jellemezhetjük, mint gyógyító egészségügyet. A szocialista egészségügy preventív, ami azt jelenti, hogy meg kell előzni a bajt és a dolgozók egészsége megőrzésére meg kell teremteni az alapfeltételeket, mind •<• munkahelyükön, mind az otthonukban, mind pedig a közlekedés terén, hogy megelőzzük a bajt, mert a szocialista társadalom legnagyobb értéke az ember. A szocialista egészségügy vonalán úttörő munkát végez az Alfami Egészségügyi Intézel népnevelő szektora. Ennek a gyönyörű és munkástársadalmunk egészségéért harcoló öntudatos és lejkes csapatnak a vezetője és szervezője Boros Aliz orvosnő: Boros Aliz személyében megismerkedtünk egy valódi, szocialista típusú dolgozó asszonnyal, aki egy ilyen országos viszonylatban nagyfontosságú intézmény Boros A1 z den vonalán az esztergapadtól az egyetemi tanári székig megállják a helyüket. Botos Aliz életétől beszél Boros elvtáďssro s«erény, ' érdekes asszony. Beszélgetésünk során nem szívesen beszél saját munkájáról, mindig a munkatársai eredményeit emeli ki. Kérésünkre mégis elmondja, hogyan került ebbe a vezető állásba. Minden saava lelkesedés, szeretet a dolgozók és munkájuk iránt. Szavaiból kibontakozik előttünk az, hogy a marx-leninizmus milyen erőssége a dolgozóknak a munka minden ágában. — Szegény iparos családból származom Korompáról, — kezdi beszélgetésünket Boros Aliz orvosnő. — Átéltem azokat a gazdasági váltságokat Korompán, amelyeket a tőkés spekuláció zúdított erre a városra és környékére, amikor leszerelték a gyárakat és az egész vidék lakossága munkanélkülivé vált. Nemcsak a munkálok és iparosok, hanem még a kereskedők is vándorbotot vettek a kezükbe, olyan nyomor és szegénység lett úrrá ezen a vidéken. Édesanyám 6 gyermekövei járt kisegíteni, majd házivarrónő volt egy ideig, így tengette éietét. Amikor a középiskolát elvégeztem, kimondhatatlan vágy vett rajtam erőt a továbbtanulásra. Azonban anyámnak nem volt erre pénze. Én még sem akartam lemondani a tanulásról és kölcsönkértem pénzt, amelyet házitanítóskodással szerzett keresetemből visszafizettem. Amikor már így keservesen elvégztem a gimnáziumot, (délután a gyenge tanulóknak órákat adtam és este saját tanulmányaimat folytattam) álltak elő a leküzdhetetlen nehézségek. Nem tudtam az egyetemre birntkozni ós kénytlett voltam- munka utárt nézni. Adókönyvmásolatokat írtam egész nap, de álmom maradt az egyetem, még hozzá az orvosi fakultás. Minden áron orvos akartam lenni. Azt is elmondom, hogv mi adta meg a lökést ehhez az erős elhatározásomhoz. Általában mindenkinek .az életében van egy momentum, amely kihatással van a további fejlődésére. Igy voltam én is. koráin özvegységre jutott. Házakhoz Hogyan lettem örves gyedeket járványok idején, hogy ott a kellő óvintézkedéseket megtegyék a járvány továbbterjedésének megakadályozására. Itt kapcsolatba keTízéves kislány voltam, édesanyám munkában volt reggeltől estig és nekem kellett kisebb testvéreimre vigyázni. Az egyik kistestvérem egy nap sírni kezdett és panaszkodott, hogy fáj a torka és rövidesen rá fuldokolni kezdett. Én gyermeki ösztönömmel is rögtön megéreztem, hogy baj van, bebugyoláltam öt egy kendőbe és a karjaimba kapva, másfél kilométert rohanva, elvittem az orvoshoz. Mire az orvoshoz értem, már alig bírtam karjaimban tartani a fáradságtól. Az orvos nem azt kérdezte, hogy mi baja a gyereknek, hanem azt kérdezte, van-e pénzem, vagy szegénységi bizonyítványom, mert valószínűleg külsőnkről látta, hogy a proletárosztályhoz tartozunk. Sajnos szegénységi bizonyítvány nem volt nálam, pénz még kevésbbé. Az orvos nem nyújtott nekünk segítséget, hazaküldött, hogy hozzunk szegénységi bizonyítványt. Talán még kétségbeesettebb hangulatban féltő szorongással tettem meg a visszautat ís, karomban a beteg kis testvéremmel. Az idő, amíg anyám megérkezett, örökkévalóságnak tetszett. Mintáin elmondtam anyámnak a történteket, nagy nehezen pénzt szerzett és lélekszakadva rohantunk a külvárosból ismét be a városba és bizony majdnem a kistestvérem életébe került az orvoei segítség halogatása, mert ahogy kisült, diftériája volt. Nehezen mentettük meg őt az életnek. Akikor gyermeklélekkel és gyermekésszel elhatároztam, hogy orvos leszek, hogy ne fordulhasson eüö az, hogy egy gyermek meghaljon, mert szegény, mert szüleinek nincs pénzük. Anyám továbbra is kínlódott velünk, nem tudott nekem segíteni. De az én elhatározásom megmásíthatatlan volt. Éreztem, hogy tanulnom kell. Eljöttem Bratislavába, először hirdetésügynök lettem, azzal kerestem annyi pénzt, hogy beiratkoztam az egyetemre, tanítottam gyenge tanulókat, s így kezdtem tanulni. Egyetemi éveim alatt megszakítás nélkül állásban voltam, de már boldogan dolgoztain, mert legalább az orvosi munkával rokonmunkát végeztem. Az egészségügyi intézet higiéniai- és járványosztályán voltam alkalmazva. Sofcat látogattam a szegény neriiltem a proletárosztállyal, megismertem a munkásnegyedek életét és láttam, hogy mennyire nem tudták a módját annak, hogyan óvakodjanak a járványoktól. Senki a kapitalista világban nem törődött azzal, hogy a társadalomnak ez a rétege valamilyen egészségügyi nevelést kapjon, hogy megtanulja miként kell élni egy egészséges embernek, főleg mire kell tekintettel lennie, hogy a betegséget elkerülje. Ebben a világban csak a burzsoázia tudta, hogyan kell védekeznie a betegségek ellen, mert mint ahogy gazdaságilag a monopol-kapitalizmus sajátított ki mindent, úgy az egészségügyi vonalon is a monopol-kapitalizmus uralkodott. Az orvostudományt, az egészségügyi berendezéseket ök sajátították ki. Már ekkor kezdtem írni az újságokba népnevelő cikkeket és láttam, hogy amit megmagyaráztam a tömegnek, azt megértették és nagy segítségükre volt ez a felismerés. 1948-ban, — folytatja mondanivalóját Boros orvosnő, — meglátogattam az összes családokat, ahol gyermek paralizis fordult elő. hogy megtegyék a további óvintézkedéseket. Az ott szerzett tapasztalataim alapján tanulmányt írtam erről a betegségről. Amikor elvégeztem az egyetemet. a járványos betegségek tanulmányozásának alapján a gyermekklinikára mentem dolgozni és itt dolgoztam 1949-ig. Természetesen egyidejűleg folytattam a tanulmányaimat a járványos betegségekkel kapcsalatban is. mert hiszen ez a kettő, a gyermekgyógyászat és a ragályos betegségek szorosan összefüggnek. Innen kerültem az egészségügyi népnevelő vonalára, a Bárt és a kormány bizalma révén és megkezdtem népnevelő munkámat egész Szlovákia területén. A MTJNKÄRÓL Az Állami Egészségügyi Intézet neveli a dolgozó népet az egészséges életmódra, rávezeti a magasabb egészségügyi kultúrára, a higiénikus életre és főleg, ami az egészségügy vonalán forradalmi újitás, megtanítja őket arra. hogy elkerüljék a betegségeket. Ehhez a munkához szükséges az egész ország lakosságát megszervezni, hogy mindenki résztvegyen benne.-Lenin szavai szerint: „Óvni az emberek egészségét, a dolgozók saját ügye." Lenin tanításait úgy valósítjuk meg, hogy az összes tömegszervezetekkel karöltve neveljük a. dolgozóké,

t egészségük megvédésére és így közösen a dolgozókkal kiépítjük népi demokratikus köztársaságunk egészségügyét. A múltban ez a munka nehéz volt, mert a népoktatás és a népnevelés nem volt tervszerű és rendszeres. A népegészségügy ebben az időben csak egyes jótékonysági egyesületek munkája volt. Boldog vagyok, hogy ezzel a munkával bízott meg kormányunk és leírhatatlan örömmel végzem. Ez a munka teljes embert kíván. A legnagyobb örömöm az. hogy pozitív eredményeket látok már, felkeresnek a dolgozók leveleikkel és kérik, kívánják az egészségügyi előadásokat, sőt meg is írják konkrété, miről beszéljünk vagy miről írjunk. Hogy ezt a munkát jól végezzük, ahhoz szükséges, hogy az ember állandóan tanuljon és továbbképezze magát. Amikor az egyetemre jártam, ott nem tanították az egészségügyi népnevelést. Most kell mindent megtanulnom és ezen a téren kevés az irodalmunk. Hála azonban a szovjet tudomány segítségének, rengeteg szakkönyvet kaptunk a Szovjetunióból. Ezeket most fordítjuk, megtanuljuk és közös vitaesteken megtárgyaljuk. Előtanulmányaink ehhez Makarenko és a kommunista nevelés tanai. Itt az Állami Egészségügyi Intézetben öten vágunk, akik ezen a vonalon dolgozunk. Orvos egyedül én vagyok, azonban a többiek mind lelkes, lelkiismeretes munkatársaim. Nem szabad megfeledkeznem az orvostanhallgatókról, akik óriási segítségemre vannak. Amikor az egyetemen felkerestem a tanárokat s javasoltam az orvostanhallgatók bekapcsolását az egészségügyi népnevelő munkába, bizalmatlanul fogadtak. Azonban az ifjúság kötelezettségvállalással segítségünkre sietett és az ország legtávolabbi falvaiban is tartottak előadást a gyermekhigiéniáról, a tuberkulózis elleni küzdelemről, a nemi betegségekkel kapcsolatos tudnivalókról, a hastífusz elleni harcról és egyáltalában a higiénia kérdéseiről Éppen úgy, mint ahogy a medikusok nem tanulták az egészségügyi népnevelő munkát, az iskolákban sem volt erre gond. Csak az 1950. év végén kaptak az iskolaorvosok erre utasítást és aaóta foglalkoznak az egészségügyi kérdésekkel az iskolákban. Ehhez a legfontosabb a pionírok egészségügyi köreinek segítsége az iskolákban és a pionírok kitűnően is végzik ezt a munkát. A SZOVJET TUDOMÁNY SEGÍTSÉGE A közelmúltban itt járt szovjetdelegáció, amelynek egyik tagja Ľudmila Sergejovna Bogoljepova tanárnő volt, aki az egészségügyi népnevelés központi tudományos intézetének az élén áll, érdekes és hasznos útmutatásokat adott nekünk ezen a téren. A Szovjetunióban az egészségügyi népnevelés alapja az, hogy ellenőrizni kell. hogy amire tanítjuk a dolgozó tömegeket és az egész lakosságot, azt betartják-e, a nekik adott útmutatások szerint élnek-e. A Szovjetunióban az egészségügyi népnevelő munkában segít A szovjet anya boldogsága Sztálingrád igen sok lakosa ismeri ezt az ősz öregasszonyt, akinek fénylő tekintete és barna szemei jóságot sugároznak. Ha az emberek összetalálkoznak vele, tisztelettel köszöntik, érdeklődnek egészsége felől, arról, hogy mit csiwáinak ,a gyermekei és igen nagy figyelmességet tanúsítanak iránta. Jelen a Lebegyeva. 10 fiú és leány anyja, magas kora ellenére még mindig fürge és egészséges. Már nem doloozik, mert a srzovjet állam nyugdíjban részesíti és ezut-n a gyermekei is támogatják, akikre ő. az anya, igen büszke. Minden egyes alkalommal, amikor az emberek gyermekei iránt érdeklődnek, az öregasszony viszszaemlékezik arra a nagy napra, amikor őt. a szovjet anyát Moszkvában. a Kremlben a szovjet állam egyik vezetőférfia. Mihail Ivanovics Kalinin ünnepélyesen kitüntette. Ott a moszkvai Kremlben ad'.á'k át neki az. anyának kijáró legmagasabb kitüntetést, egy aranycsillagot — a „Hős anya" kitüntetést. — Köszönöm önnek, — ezekkel a szavakkal fordult hozzá akkor M. I. Kalinin és kezet szorított vele. Lebegyeva pedig így válaszolt: — Én mondok köszönetet a szovjet kormánynak és a mi drága vezetőnknek. Sztálin elvtársnak, hogy ily állandó figyelemmel gondolkodnak a szovjet anyák és gyermekek jólétéről... — Vájjon felnevelhettem volna-e a szovjet állam segítsége nélkül minden gyermekemet — szokta mondogatni Lebegyeva — és | vájjon nyújthattam volna-e nekik f ilyen műveltséget, iskoláztathatl tam volna-e őket? Jeleňa Lebegyeva ifjú koráról beszél. . . Egy szegény földműves ! zsellér családjában nőtt fel, mely) nek igen-igen sok tagja volt. Gyerí mekévei és ifjúsága sivár, örömi telen volt. Tíz éves korában a nélkül, hogy iskolába járt volna, hogy legalább írni-olvasni megtanuljon, beállt egv falusi kulák szolgálatába. Mily kcs?rü volt azt a kis darab idegen k°nvér! Mint fiatal lány megismerte a várost is, mert egy gazdag családnál szolgált. Ott sem volt könnyű e sorsa. Egy ra. kodómunkáshoz ment férjhez, aki éppen olyan földhözragadt szegény volt. mint ő. És a gyermekek egymásután jöttek. Legnagyobb és legkínzóbb gondja az volt, mi is lesz eztkkSl a csöppségekbőlAz idők asonban megváltoztak. Az országban kitört a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az élet más úton haladt tovább. A ^ gyermekek növekedtek és a szov- 1 jet kormány gondoskodásából tanultak az iskolákban és a ió eredmények meghozták szamunkra ismereteik továbbfejlesztésének lehetőségét a főiskolákon. Jelena Lebegyeva minden gyermeke főiskolai végzettséget szerzett. Hat fia: Mihail. Ananyin, Alexander. Vladimír, Viktor és Konsztantin ma m r kést mérnökök, Alexej építész. Vaszilij orj vos, az egyik leánya, Polina. taní? tónő, a másik. Nagyezsda, tervező{ nő. | 1941—45-ig a Nagy Honvédő Háború idején fiai közii; hatan fegyverrel a kezükben védelmez•ék a szovjet hazát. Ketten részt1 , ...U....UU,... " J„- ......

u ... .vinili IC.tL minden orvos, tanár és minden szer- ! vettek a nagy sztálingrádi csati.vezet. A szovjet tapasztalatok alap- I ban is. Lebegyeva gyermekei a ján a legfontosabb elkezdeni a ne- j harcban és a munka frontján elért hőstetteikért a legmagasabb kitüntetésekben és érdemrendekben részesültek. Most munkájukkai a békéért harcolnak, a szocialista haza hatalmának megszilárdításáért. amely az egész világ békéjének legyőzhetetlen védőbástyája. — Azelőtt az a népi szólás-mondás járta — mondja Lbeg.yeva —. hogy a

z öregség már nem hoz örömet. Erről a szólás-mond i-sról ma mar a Szovjetunióban mindenki megfeledkezett, mert a mi életünk gyökeresen megváltozott. Az öreg emberek helyzetét a szovjetek országiban kttünfl?n 'eliemzi a h?.| zárói szóló egyik dal e szavakkal: ; „A fiatalok előtt minden út nyit{ va áll. az öregeknek a megbecsülés velömunkát a kórházakban, amikor a betegek még ott kezelésben vannak. Itt a legjobban megközelíthetők, kórtörténetük alapján el kell velük beszélgetni és megkezdeni a nevelő és agitációs munkát. A kórházakban könnyen megismerjük a betegek gondolkodásmódját, megtudhatjuk mi okozta betegségüket és ennek alapján elláthatjuk őket tanácsokkal. Hazánkban is a tömegszervezeteknek be kell kapcsolódniok ebbe a munkába. Jelenleg különösen a Csehszlovákiai Nőszövetség segít nekünk ebben, amely rendszeres előadásokat rendez a dolgozók részére. Nekünk, egészségügyi munkásoknak azt kell szem-előtt tartanunk, hogy tudásunk és tapasztalatunk nem egy egyéné, nem szabad, hogy egy ember tulajdona maradjon, hanem a széles néptömegeknek kell ezt átadni, hogy ök is gazdagodjanak vele és tudásukkal segítsék a mi országépítő munkánkat. T. M. kijár!" i E mondat lényege és tartalma ; ad alapot a szovjet anya igazi bol| dogsígához. G. Pahonov