Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-04 / 54. szám, vasárnap

Megkezdődött a XIX. asztalitenisz világbajnokság Biztató formában vannak a csehszlovák játékosok Ma, szombaton este félhét órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg Bécsben a XIX. asztaltenisz világbajnokságot. Az idei versenyekre 27 nemzet adta benevezését. Úgy mint tavaly Budapesten, az idén is csapatküzdelem, férfi és női egyes, páros és vegyespáros mérkőzések lesznek. A csehszlovák válogatott csapat pénteken a délelőtti órákban külön repülőgépen érkezett meg Bécsbe. A csapattal Váňa, Andreadis, Tereba, Tokár, Štípek, Koudelka, Krejéová, Hájková és Cedlová utaztak az osztrák fővárosba. A csehszlovák válogatott vezetője V. Mucna, technikai tanácsadója pedig J. Roch. VAŇA (ČSR) kitűnő formában van. A férfi egyes versenyt két csoportra osztották fel. Az első csoportban Sitíó (Magyarország), Erich (Franciaország), Hagenauer (Franciaország) és Andreadis (CSR) vannak, a másik csoportban Tereba (ČSR), Kócián (Magyarország), Leach (Anglia) és Ványa (ČSR) „nagyágyúk" vannak. A csehszlovák csapat edzőtáborban készült a világbajnokságra. A játékosok kitűnő formában vannak, s jó eredményeket várhatunk tőlük. Bécsi jelentés szerint a magyar versenyzők ugyancsak megérkeztek az osztrák fővárosba. Különösen Kocián és Sidó jó formáját emelik ki a ROZEANU (Románia) a női bajnok. bécsi lapok. A ma kezdődő asztaltenisz világbajnokságon, mely március 11-ig tart, érdekes, drámai küzdelmek várhatók minden egyes számban. A világbajnokságot elsőízben 1926ban rendezték meg. Egész 1931-ig, tehát hatszor Magyarország nyerte a csapatbajnokságot, utána 1932-ben ČSR lett az első, 33, 34 és 35-ben ismét Magyarország, majd 1936-ban Ausztria lett az első. 1937-ben az Északamerikai Egyesült Államok, 38ban Magyarország, 39-ben Csehszlovákia, majd a felszabadulás után kétszer; 1947-ben és 48-ban Csehszlovákia nyerte a bajnokságot. Az 1949e találkozón Magyarország, majd a tavalyin ismét Csehszlovákia csapata nyerte a Swythling Cupot. Ili szo— Egy társadalmi sportoktató UJSZG 1951 március 4 „A legnagyobb megbecsüléssel viseitetünk a sport társadalmi káderei iránt, akik napi munkájukon kívül társadalmi munkával készek részt venni sportunk szocialista fejlesztésében. Önzeüen és telkes munkájuk dicséretet és támogatást érdemel. Nélkülük a testnevelési és sportmozgalom fejlesztése lehetetlen lenne." A trollibtisz megállt. — Műegyetem — kiáltotta a kalauz. A kislány gyorsan felállt, elmosolyodott, majd visszaült a helyére. Öt év óta megszokta, hogy ezen az állomáson száll le. De ma az útja hosszabb volt. A társasgépkocsiból idelátszott az egyetem sétányainak hosszú sora, a fák árnyékában a röplabdapályák, kosárlabda-pályák. A park mélyén hatalmas épület emelkedett. A homlokzatán a „Lenin-rend" díszlett. Szvoboda Akknratnova ezen a helyen töltötte el legtöbb idejét. A meleg, napsugaras napokon résztvett ő is az első mezei futóversenyeken, napközben készült a vizsgákra, s ehhez gyűjtötte az erőt a sportpályán. A trollibusz a Bolsevik-gyár előtt állt meg. A gyárból idehallatszott a gépek ütemes zúgása. Ez lesz az a terület, amelyen dolgoznia kell a fiatal lánynak, a szovjet mérnöknek. Besietett a gyárba, a káderosztályon csodálkozva néztek felé. Az első pillanatban el sem hitték, hogy ez a középtermetű lány, kabátján a Komszomol és a III. osztályú atlétákat minősítő jelvénnyel — mérnök. Túlfiatalnak látszott ehhez A gyárban az első időben kissé bizonytalanul érezte magát a fiatal mérnöknő. — Nem megy magától minden — gondolta. — Az első lépéseken, nehézségeken is át ke'l esnem. Szvoboda az ismerkedés során észrevette, hogy két fiatalember figyeli őt és vitatkoznak egymással. Az egyik megszólalt: — Uj munkatárs? — Igen — válaszolt a lány. — Nagyszerű, hiszen akkor a kerületi szpártákiádon az egyesületünk színeiben fog indulni — hangzott a válasz. — Természetesen! — válaszolt a lány. A szovjet tudományos intézetekben nemcsak arra fektetik a súlyt, hogy a hallgatók tökéletesen elsajátítsák szakmunkájukat, hanem azzal is törődnek, hogy az egyetemisták más . területen is sokoldalúak 'egyenek. A hallgatók a színházakat, klubokat, művészi köröket, a sportegyesületeket is gyakran felkeresik, s miután letették az utolsó szigorlatot és elfoglalják az üzemekben a helyüket, akkor sem vesztik el ezeket a kapcsolatokat. Szvoboda Akkuratnova már mint elsőéves egyetemista az atlétikával kezdett foglalkozni. Két éven át több számban tartotta a bajnokságot az egyetemisták között és elérte a III. osztályú minősítést. Nem az volt a főcélja, hogy a sportban egyéni sikereket érjen el. öt éven át volt a tagja az egyetem, testnevelési kollektíva "tanácsának és az egyetemi atlétikai szakosztály vezetője. Ez alatt az idő alatt a testnevelés és a sport igazi propagandistája volt. A Bolsevik-gyár színeiben azután az üzemi sportkollektívák szpártákiádján elindult. A kerületi versenyen megszerezte a 100 m, a távolugrás, a magasugrás és a súlylökés bajnoki címet. Rövidesen beválasztották a „Masinosztrojtelj" (gépépítész) sportegyesület tanácsába. Itt is az atlétikai szakosztály vezetését bizták rá. Kitűnően alkalmazta — mint társadalmi sportoktató — azokat a tapasztalatokat, amelyeket a versenyeken, a sportmesterekkel való beszélgetései alkalmával szerzett. Az új társadalmi sportoktató sok hibát észlelt az atlétikai szakosztály munkájában: rendszertelenek voltak a foglalkozások, ritkán rendeztek versenyeket és azokon a fiatalság nem vett részt megfelelő számban. Szvoboda átszervezte a szakosztályt. Az edzéseket rendszeresítette és az üzemi fiatalok közül jó szemmel választotta ki a sporttehetségeket Minden szabad idejét a sportkollekoldalú sportoló segítette az ugrókat, futókat, dobókat. A fiatalság már sokkal lelkesebben látogatta a szakosztály edzéseit. A kezdők jól tudták: a sporttelepen és a tornateremben ott áll mellettük egy tapasztalt sportoló, társadalmi oktató, aki sstivesen adja át a tudását, segíti őket Amikor a sportolóknak nehézségeik voltak a GTO egyes szintjeinek a teljesítésénél, bizalommal fordultak a mérnöknőhöz tanácsért. Minden szabad idejét a sportkellektívának szentelve, nem íeledke'«tt meg a munkájáról, a mérnöki hivatásáról. Sokat fejlődött a szakképzés terén az üzemben Az egyetemen már megtanulta, hogyan kell takarékoskodni az idővel. A fiatal mérnöknő az üzemben sem változtatott ezen a rendszerén. Az idejéből jutott a tanulásra, társadalmi munkára és a saját szórakozására, sportra is. Amikor Szvoboda Akkuratnova átvette a szakosztály vezetését, egymást követték az üzemi atléták sikerei. Télen a társadalmi oktató irányításával síeltek, röplabdáztak, — sOKoldalúan fejlődtek. A?. atlétikai szakosztály tagjai valamennyien minősített sportolók lettek. Tavasszal a fiatal lányt beválasztották az üzem Komszomolbizottságába és a tömegsport fejlesztésével bízták meg. Az üzemi sportkollektíva 320 tagból állt. Úgyszólván minden sportág képviselve volt a kollektívában. Az üzemi fiatalság a kollégiumok, iskolák mellett több kisebb sportpályát épített, a kollektíva sportfelszereléssel látott el néhány falusi sportegyesületet, s minden kezdeményezésnek az elindítója Szvoboda volt. A fiatal lány arra törekedett, hogy az üzemi szpártákiádra minél több sportolót készítsen fel. A szpártákiád azután kitűnően sikerült. A fiatalság szívesen vett részt a különböző sportágak versenyein, valósággal rohamot indítottak a minősítési szintek ellen. A helyes előkészítésnek köszönhető, hogy a szpártákiád részvevőinek a legtöbbje jó eredményt ért el. A GTOjelvényesek száma 150-re ugrott az üzemben. Sikeresen szerepelt a város bajnokságában az üzemi labdarúgó csapat, a röplabdások peclig az üzemek bajnokságában az első helyen végzett. A kerületi versenyen ugyancsak első helyen végeztek az atléták. Nagy sikert ért el maga Szvoboda Akkuratnova is. Jobb eredményeket ért el a futásban és a súlylökésben, mint azelőtt. Távolugrásban öt méteren felül volt az eredménye s ezzel II. osztályú minősítést szerzett. Szvoboda Akkuratnova társadalmi sportoktató segítette az üzemi sportolókat jobb eredményeik elérésében, de nem feledkezett meg arró Isem, hogy a saját sporteredményeit fokozza. Sz. Petrov — K. Puskarjov, a Szovjetszkij Szporthan megjelent cikke nyomán. Néhány szó a kemény, durva és az alattomos játékról Bizonyos alapfogalmakat szeretnék itt az új futballév kezdetén tisztázni. Nvilvánvaló, hogy még játékosaink egyszerűen nem tudják, mi a kemény, férfias játék, összetévesztik a durva játékkal. Nem elég ugyanis, ha azt mondjuk, hogy férfiasan, keményen játsszatok, ne féljetek, menjetek bele, ne húzd vissza lábadat,.. stb. Mint ahogy még ma is sajnos hallani nem egy edzőnktől, vagy vezetőnktől is a mecs elején, vagy szünetben Sőt még a partvonal mellől is. A kemény testtel való játékot éppen úgy tanítani kell, mint a passzolást, vagy a fejelést. Mindenekelőtt pedig tisztázn' kell az alapfogalmakat. Van ugyanis különbség a kemény játék, a durva játék és az alattomos játék között... MI A KEMÉNY JÁTÉK? Ha valaki kihsználja a szabályok adta lehetőségek keretei között a testi erejét, az keményen játszik. Mit jelent ez? Azt, hogy ha például szerelni akar, nem húzza vissza a felsőtestét, hanem kifeszített mellel igyekszik testtel is a labda fölé kerülni. Ugyankkor a csatár, aki a labda birtokában van, hasonlóképpen nem elégszik meg azzal, hogy csak a lábával nvúl a labdához, hanem hasonlóképpen igyekszik a felsőtestével is a labda fölött lenni. Ha két játékos így összecsap, persze rendszerint a jobbütemű, a bátrabb, az erősebb játékos győz az összecsapásban. A gyengébb esetleg el is esik Viszont akár mekkorát esik, a játékvezető ne fújja le. még akkor sem, ha a szurkoló-tábor felhördül. Ha mindkét játékos mozdulata a labdára irányult, a labda útját torlaszolták el a lábukkal s ugvanakkor a felsőtestükkel igyekeztek nyomatékot szerezni, elnyomni, ellökni a másikat a labdától — akkor a jelenet nemcsak szabályos, de egyenesen kívánatos is, mert az ilyen egészséges, testtel való játék egyben biztosítéka annak is. hogv durvaság, szabálytalanság alattomosság nem történik A játékosok így vezetik le lendületeket, temperamentumokat. sőt esetleg mérgüket is. A férfias, kemény játék legfontosabb kelléke a vállal való lökés a „rempli". Persze könyök nékül. sportszerűen, vállal kell ellökni az ellenfelet, amikor melléje keriil az ember, váljváll ellen, például, armkor a szélső fut a labdával és mellette lohol a hátvéd Ilyenkor kilökheti egyik játékos a másikat, úgy, hogv messze gurul. Akkor is szabályos a mozdulat, mert a labda megszerzése, vagy megtartása érdekében történt. Ezt a mozdulatot azonban az edzéseken — ismételjük — éppen úgy kell tanítani, mint a kapuralövést vagy a beadást Akkor szép. akkor féríias a labdarúgás, ha a vállak feszülnek egymásnak s ha a testi erő ilven módon nyilvánul meg s nem boka vadászatban Ml A DURVA JÁTÉK? A durva játék (finoman: túlkeménv iáték) lényege az, hogy a játékos kevesebbet törődik a labdával, de annál többet azzal, hogv ellenfelét lehetőleg harcképtelenné tegve. Nem tud szabályosan játszani, a válla helyett a könvökét használja, hátulról löki el az ellenfelét, kíméletlenül játszik. Rendszerint dühösen, leszegett fejjel rohan az ellenfelére, leteríti vagy letapossa. Vagy rúg egyet és nem törődik vele, hogv mit talál el, labdát, vagy embert. „Vagy a labda, vagy az ember!" — ez a jelszava ennek a sportszerűtlen, durva játékmodornak. Ez a fajta játékos rendszerint a szabályokat nem ismeri, elragadja a heve és minden eszköz jó neki ahhoz, hogy megszerezze vSgv megtartsa a labdát, vagy megakadályozza a játékban az ellenfelét. Hamarosan elnyeri a „durva játékbs" címét s általában a mozdulatain messziről látszik, amikor le akar „teríteni" valakit. MI AZ ALATTOMOS JÁTÉK? Az alattomos játékos a legveszélyesebb típus. Hidegfejű sportbűnöző. Nem iátszik testtel, kerüli a feltűnő durvaságokat. Igen gyakran kistermetű technikás játékos. A durva játékos, ha lehiggad és főleg, ha megtanulja a testtel való játék szabályait és módjait, lehet belőle szabályosan. férfiasan játszó kemény játékos. Az alattomos játékosból sohal — Nem is akar. A gáncsolást ördögi művészetté fejlesztette. Sohasem dühös, nem borítja el agyát az indulat Ártatlan arccal tudják kilesni az alkalmas pillanatot. Sőt elő is állítják azt a helyzetet, amelyben a legjobban lehet „betartani" Vezetik a labdát, majd egy kissé maguk elé engedik, mintha elvesztették volna, az ellenfél boldogan rúg bele a labdába, az alattomos játékos, mintha kétségbeesetten nyúlna az „elvesztett" labda után, egv pillanatra megvillan a talpa a labda fölött, a következő pillanatban az ellenfél jajgatva esik össze. Csonttörés, súlyos zúzódás, ficam az eredmény. Az alattomos játékos még esetleg fel is emeli a földreesett ellenfelét. A játékvezetők — legtöbbször — nem is figyelmeztetik s még az ellenfél sem tudja, hogy szándékos volt a dolog. Ezek a legveszélyesebb emberek. A múltban nem egy képviselője volt ennek az ..iskolának". Nem akarunk neveket említeni. Lenne sok. Egyikből-rnásikból tisztes edző is lett azóta. Ha ez a típus felütné megint a fejét, ki kell seprűzni a labdarúgásunkból. Ezektől a játékos-típusoktól kell megóvnunk futballsportunkat. Erre kell figyelniük játékvezetőinknek és a mérkőzésekre kirendelt kerületi kiküldötteknek! Ezzel elmondtuk röviden a tennivalókat is. Az alattomos játékosokat — ha ilven ma még akadna — valóban ki kell zárni a pályáinkról, a durva és a puha játékosokat egyaránt meg kell tanítani a testtel való játék szabályaira, módjaira. Tehát nemcsak arra. hogy mit nem szabad, hanem arra is, hogy mit szabad és hogyan szabad. Hz ötéves terv harmadik éve munkatermelékenységének fokozásával emelkedik a dolgozók életszínvonala Engedélyezte: P. I. O. č. 5055/51-IT. 3. wmmM, mmmmmmmmmmmiiMODHý podnik 1773/v. • t