Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-04 / 54. szám, vasárnap

Megkezdődött a XIX. asztalitenisz világbajnokság Biztató formában vannak a csehszlovák játékosok Ma, szombaton este félhét órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg Bécsben a XIX. asztaltenisz vi­lágbajnokságot. Az idei versenyekre 27 nemzet adta benevezését. Úgy mint tavaly Budapesten, az idén is csapat­küzdelem, férfi és női egyes, páros és vegyespáros mérkőzések lesznek. A csehszlovák válogatott csapat pénteken a délelőtti órákban külön re­pülőgépen érkezett meg Bécsbe. A csapattal Váňa, Andreadis, Tereba, Tokár, Štípek, Koudelka, Krejéová, Hájková és Cedlová utaztak az oszt­rák fővárosba. A csehszlovák váloga­tott vezetője V. Mucna, technikai ta­nácsadója pedig J. Roch. VAŇA (ČSR) kitűnő formában van. A férfi egyes versenyt két cso­portra osztották fel. Az első csoport­ban Sitíó (Magyarország), Erich (Franciaország), Hagenauer (Francia­ország) és Andreadis (CSR) vannak, a másik csoportban Tereba (ČSR), Kó­cián (Magyarország), Leach (Anglia) és Ványa (ČSR) „nagyágyúk" vannak. A csehszlovák csapat edzőtáborban készült a világbajnokságra. A játéko­sok kitűnő formában vannak, s jó eredményeket várhatunk tőlük. Bécsi jelentés szerint a magyar versenyzők ugyancsak megérkeztek az osztrák fővárosba. Különösen Ko­cián és Sidó jó formáját emelik ki a ROZEANU (Románia) a női bajnok. bécsi lapok. A ma kezdődő asztalte­nisz világbajnokságon, mely március 11-ig tart, érdekes, drámai küzdelmek várhatók minden egyes számban. A világbajnokságot elsőízben 1926­ban rendezték meg. Egész 1931-ig, tehát hatszor Magyarország nyerte a csapatbajnokságot, utána 1932-ben ČSR lett az első, 33, 34 és 35-ben is­mét Magyarország, majd 1936-ban Ausztria lett az első. 1937-ben az Északamerikai Egyesült Államok, 38­ban Magyarország, 39-ben Csehszlo­vákia, majd a felszabadulás után két­szer; 1947-ben és 48-ban Csehszlo­vákia nyerte a bajnokságot. Az 1949­e találkozón Magyarország, majd a tavalyin ismét Csehszlovákia csapata nyerte a Swythling Cupot. Ili szo— Egy társadalmi sportoktató UJSZG 1951 március 4 „A legnagyobb megbecsülés­sel viseitetünk a sport társadal­mi káderei iránt, akik napi munkájukon kívül társadalmi munkával készek részt venni sportunk szocialista fejlesztésé­ben. Önzeüen és telkes munká­juk dicséretet és támogatást érdemel. Nélkülük a testneve­lési és sportmozgalom fejlesz­tése lehetetlen lenne." A trollibtisz megállt. — Műegyetem — kiáltotta a kalauz. A kislány gyorsan felállt, elmoso­lyodott, majd visszaült a helyére. Öt év óta megszokta, hogy ezen az állo­máson száll le. De ma az útja hosszabb volt. A társasgépkocsiból idelátszott az egyetem sétányainak hosszú sora, a fák árnyékában a röplabdapályák, kosárlabda-pályák. A park mélyén ha­talmas épület emelkedett. A homlok­zatán a „Lenin-rend" díszlett. Szvobo­da Akknratnova ezen a helyen töltötte el legtöbb idejét. A meleg, napsuga­ras napokon résztvett ő is az első mezei futóversenyeken, napközben ké­szült a vizsgákra, s ehhez gyűjtötte az erőt a sportpályán. A trollibusz a Bolsevik-gyár előtt állt meg. A gyárból idehallatszott a gépek ütemes zúgása. Ez lesz az a terület, amelyen dolgoznia kell a fia­tal lánynak, a szovjet mérnöknek. Be­sietett a gyárba, a káderosztályon csodálkozva néztek felé. Az első pilla­natban el sem hitték, hogy ez a kö­zéptermetű lány, kabátján a Komszo­mol és a III. osztályú atlétákat minő­sítő jelvénnyel — mérnök. Túlfiatalnak látszott ehhez A gyárban az első időben kissé bi­zonytalanul érezte magát a fiatal mér­nöknő. — Nem megy magától minden — gondolta. — Az első lépéseken, nehéz­ségeken is át ke'l esnem. Szvoboda az ismerkedés során ész­revette, hogy két fiatalember figyeli őt és vitatkoznak egymással. Az egyik megszólalt: — Uj munkatárs? — Igen — válaszolt a lány. — Nagyszerű, hiszen akkor a kerü­leti szpártákiádon az egyesületünk színeiben fog indulni — hangzott a válasz. — Természetesen! — válaszolt a lány. A szovjet tudományos intézetekben nemcsak arra fektetik a súlyt, hogy a hallgatók tökéletesen elsajátítsák szakmunkájukat, hanem azzal is törőd­nek, hogy az egyetemisták más . terü­leten is sokoldalúak 'egyenek. A hall­gatók a színházakat, klubokat, művé­szi köröket, a sportegyesületeket is gyakran felkeresik, s miután letették az utolsó szigorlatot és elfoglalják az üzemekben a helyüket, akkor sem vesztik el ezeket a kapcsolatokat. Szvoboda Akkuratnova már mint elsőéves egyetemista az atlétikával kezdett foglalkozni. Két éven át több számban tartotta a bajnokságot az egyetemisták között és elérte a III. osztályú minősítést. Nem az volt a főcélja, hogy a sportban egyéni sike­reket érjen el. öt éven át volt a tagja az egyetem, testnevelési kollektíva "ta­nácsának és az egyetemi atlétikai szakosztály vezetője. Ez alatt az idő alatt a testnevelés és a sport igazi propagandistája volt. A Bolsevik-gyár színeiben azután az üzemi sportkollektívák szpártákiád­ján elindult. A kerületi versenyen meg­szerezte a 100 m, a távolugrás, a magasugrás és a súlylökés bajnoki cí­met. Rövidesen beválasztották a „Ma­sinosztrojtelj" (gépépítész) sportegye­sület tanácsába. Itt is az atlétikai szakosztály vezetését bizták rá. Ki­tűnően alkalmazta — mint társadalmi sportoktató — azokat a tapasztalato­kat, amelyeket a versenyeken, a sport­mesterekkel való beszélgetései alkal­mával szerzett. Az új társadalmi sportoktató sok hibát észlelt az atlétikai szakosztály munkájában: rendszertelenek voltak a foglalkozások, ritkán rendeztek ver­senyeket és azokon a fiatalság nem vett részt megfelelő számban. Szvo­boda átszervezte a szakosztályt. Az edzéseket rendszeresítette és az üzemi fiatalok közül jó szemmel választotta ki a sporttehetségeket Minden szabad idejét a sportkollek­oldalú sportoló segítette az ugrókat, futókat, dobókat. A fiatalság már sok­kal lelkesebben látogatta a szakosztály edzéseit. A kezdők jól tudták: a sport­telepen és a tornateremben ott áll mel­lettük egy tapasztalt sportoló, társadal­mi oktató, aki sstivesen adja át a tudá­sát, segíti őket Amikor a sportolóknak nehézségeik voltak a GTO egyes szintjeinek a tel­jesítésénél, bizalommal fordultak a mérnöknőhöz tanácsért. Minden szabad idejét a sportkellek­tívának szentelve, nem íeledke'«tt meg a munkájáról, a mérnöki hivatá­sáról. Sokat fejlődött a szakképzés terén az üzemben Az egyetemen már megtanulta, hogyan kell takarékoskod­ni az idővel. A fiatal mérnöknő az üzemben sem változtatott ezen a rendszerén. Az idejéből jutott a tanu­lásra, társadalmi munkára és a saját szórakozására, sportra is. Amikor Szvoboda Akkuratnova át­vette a szakosztály vezetését, egy­mást követték az üzemi atléták sike­rei. Télen a társadalmi oktató irányítá­sával síeltek, röplabdáztak, — sOKolda­lúan fejlődtek. A?. atlétikai szakosztály tagjai valamennyien minősített spor­tolók lettek. Tavasszal a fiatal lányt beválasztották az üzem Komszomol­bizottságába és a tömegsport fejlesz­tésével bízták meg. Az üzemi sport­kollektíva 320 tagból állt. Úgyszólván minden sportág képviselve volt a kol­lektívában. Az üzemi fiatalság a kollé­giumok, iskolák mellett több kisebb sportpályát épített, a kollektíva sport­felszereléssel látott el néhány falusi sportegyesületet, s minden kezdemé­nyezésnek az elindítója Szvoboda volt. A fiatal lány arra törekedett, hogy az üzemi szpártákiádra minél több sportolót készítsen fel. A szpártákiád azután kitűnően sikerült. A fiatalság szívesen vett részt a különböző sport­ágak versenyein, valósággal rohamot indítottak a minősítési szintek ellen. A helyes előkészítésnek köszönhető, hogy a szpártákiád részvevőinek a legtöbbje jó eredményt ért el. A GTO­jelvényesek száma 150-re ugrott az üzemben. Sikeresen szerepelt a város bajnokságában az üzemi labdarúgó csapat, a röplabdások peclig az üzemek bajnokságában az első helyen végzett. A kerületi versenyen ugyancsak első helyen végeztek az atléták. Nagy sikert ért el maga Szvoboda Akkuratnova is. Jobb eredményeket ért el a futásban és a súlylökésben, mint azelőtt. Távolugrásban öt méte­ren felül volt az eredménye s ezzel II. osztályú minősítést szerzett. Szvoboda Akkuratnova társadalmi sportoktató segítette az üzemi spor­tolókat jobb eredményeik elérésében, de nem feledkezett meg arró Isem, hogy a saját sporteredményeit fokozza. Sz. Petrov — K. Puskarjov, a Szovjetszkij Szporthan megjelent cikke nyomán. Néhány szó a kemény, durva és az alattomos játékról Bizonyos alapfogalmakat szeretnék itt az új futballév kezdetén tisztázni. Nvilvánvaló, hogy még játékosaink egyszerűen nem tudják, mi a kemény, férfias játék, összetévesztik a durva játékkal. Nem elég ugyanis, ha azt mondjuk, hogy férfiasan, keményen játsszatok, ne féljetek, menjetek bele, ne húzd vissza lábadat,.. stb. Mint ahogy még ma is sajnos hallani nem egy edzőnktől, vagy vezetőnktől is a mecs elején, vagy szünetben Sőt még a partvonal mellől is. A kemény testtel való játékot éppen úgy taní­tani kell, mint a passzolást, vagy a fejelést. Mindenekelőtt pedig tisztázn' kell az alapfogal­makat. Van ugyanis különbség a kemény játék, a durva játék és az alattomos játék között... MI A KEMÉNY JÁTÉK? Ha valaki kihsználja a szabályok adta lehető­ségek keretei között a testi erejét, az keményen játszik. Mit jelent ez? Azt, hogy ha például sze­relni akar, nem húzza vissza a felsőtestét, ha­nem kifeszített mellel igyekszik testtel is a labda fölé kerülni. Ugyankkor a csatár, aki a labda birtokában van, hasonlóképpen nem elégszik meg azzal, hogy csak a lábával nvúl a labdához, ha­nem hasonlóképpen igyekszik a felsőtestével is a labda fölött lenni. Ha két játékos így össze­csap, persze rendszerint a jobbütemű, a bátrabb, az erősebb játékos győz az összecsapásban. A gyengébb esetleg el is esik Viszont akár mekko­rát esik, a játékvezető ne fújja le. még akkor sem, ha a szurkoló-tábor felhördül. Ha mindkét játékos mozdulata a labdára irányult, a labda út­ját torlaszolták el a lábukkal s ugvanakkor a felsőtestükkel igyekeztek nyomatékot szerezni, elnyomni, ellökni a másikat a labdától — akkor a jelenet nemcsak szabályos, de egyenesen kívá­natos is, mert az ilyen egészséges, testtel való játék egyben biztosítéka annak is. hogv durvaság, szabálytalanság alattomosság nem történik A játékosok így vezetik le lendületeket, tempera­mentumokat. sőt esetleg mérgüket is. A férfias, kemény játék legfontosabb kelléke a vállal való lökés a „rempli". Persze könyök nékül. sportszerűen, vállal kell ellökni az ellenfelet, amikor melléje keriil az ember, válj­váll ellen, például, armkor a szélső fut a labdá­val és mellette lohol a hátvéd Ilyenkor kilökheti egyik játékos a másikat, úgy, hogv messze gu­rul. Akkor is szabályos a mozdulat, mert a labda megszerzése, vagy megtartása érdekében tör­tént. Ezt a mozdulatot azonban az edzéseken — ismételjük — éppen úgy kell tanítani, mint a kapuralövést vagy a beadást Akkor szép. akkor féríias a labdarúgás, ha a vállak feszülnek egy­másnak s ha a testi erő ilven módon nyilvánul meg s nem boka vadászatban Ml A DURVA JÁTÉK? A durva játék (finoman: túlkeménv iáték) lé­nyege az, hogy a játékos kevesebbet törődik a labdával, de annál többet azzal, hogv ellenfelét lehetőleg harcképtelenné tegve. Nem tud szabá­lyosan játszani, a válla helyett a könvökét hasz­nálja, hátulról löki el az ellenfelét, kíméletlenül játszik. Rendszerint dühösen, leszegett fejjel ro­han az ellenfelére, leteríti vagy letapossa. Vagy rúg egyet és nem törődik vele, hogv mit talál el, labdát, vagy embert. „Vagy a labda, vagy az ember!" — ez a jelszava ennek a sportszerűtlen, durva játékmodornak. Ez a fajta játékos rendszerint a szabályokat nem ismeri, elragadja a heve és minden eszköz jó neki ahhoz, hogy megszerezze vSgv megtartsa a labdát, vagy megakadályozza a játékban az ellenfelét. Hamarosan elnyeri a „durva játékbs" címét s általában a mozdulatain messziről látszik, amikor le akar „teríteni" valakit. MI AZ ALATTOMOS JÁTÉK? Az alattomos játékos a legveszélyesebb típus. Hidegfejű sportbűnöző. Nem iátszik testtel, kerüli a feltűnő durvaságokat. Igen gyakran kistermetű technikás játékos. A durva játékos, ha lehiggad és főleg, ha megtanulja a testtel való játék szabályait és módjait, lehet belőle szabá­lyosan. férfiasan játszó kemény játékos. Az alat­tomos játékosból sohal — Nem is akar. A gán­csolást ördögi művészetté fejlesztette. Sohasem dühös, nem borítja el agyát az indulat Ártatlan arccal tudják kilesni az alkalmas pillanatot. Sőt elő is állítják azt a helyzetet, amelyben a legjob­ban lehet „betartani" Vezetik a labdát, majd egy kissé maguk elé engedik, mintha elvesztették volna, az ellenfél boldogan rúg bele a labdába, az alattomos játékos, mintha kétségbeesetten nyúl­na az „elvesztett" labda után, egv pillanatra megvillan a talpa a labda fölött, a következő pil­lanatban az ellenfél jajgatva esik össze. Csont­törés, súlyos zúzódás, ficam az eredmény. Az alattomos játékos még esetleg fel is emeli a földreesett ellenfelét. A játékvezetők — legtöbb­ször — nem is figyelmeztetik s még az ellenfél sem tudja, hogy szándékos volt a dolog. Ezek a legveszélyesebb emberek. A múltban nem egy képviselője volt ennek az ..iskolának". Nem akarunk neveket említeni. Lenne sok. Egyikből-rnásikból tisztes edző is lett azóta. Ha ez a típus felütné megint a fejét, ki kell seprűzni a labdarúgásunkból. Ezektől a játékos-típusoktól kell megóvnunk futballsportunkat. Erre kell fi­gyelniük játékvezetőinknek és a mérkőzésekre kirendelt kerületi kiküldötteknek! Ezzel elmondtuk röviden a tennivalókat is. Az alattomos játékosokat — ha ilven ma még akad­na — valóban ki kell zárni a pályáinkról, a durva és a puha játékosokat egyaránt meg kell tanítani a testtel való játék szabályaira, módjaira. Tehát nemcsak arra. hogy mit nem szabad, hanem arra is, hogy mit szabad és hogyan szabad. Hz ötéves terv harmadik éve munkatermelékenységének fokozásával emelkedik a dolgozók életszínvonala Engedélyezte: P. I. O. č. 5055/51-IT. 3. wmmM, mmmmmmmmmmmiiMODHý podnik 1773/v. • t

Next

/
Thumbnails
Contents