Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-31 / 76. szám, szombat

1951 március 31 UJSZO üzenet egy tanítónőjelöltnek A csallóközi vonaton utaztam és megismerkedtem két fiatal leánnyal. Azon méltatlankodtak, hogy meg vasárnap is csak az élmunkásokat emeli ki a rádió és a „Szív küldi szívnek" adás is csak azoknak szól. Igyekeztem meggyőzni őt arról, hogy mit jelentenek ma az élmunkások és hogy milyen sok élmunkásra van még szükségünk boldogabb életünk biztosítására és bebizonyítottam neki, hogy mennyit lehet a rádióból tanulni. Sajnos, meggyőző szavaimat be kellett fejeznem, mert a két fiatal leány leszállt a vonatról és ezért ezúton felelek nekik. A két fiatal lány korát tekintetbe veszem, akkor mentségükre kell felhoznom a környezet hatását, főleg azt, hogy a Csallóköz a háború alatt Horthyék fasiszta uralma alatt volt és az emberek gondolkodását helytelen irányba terelték, ezért nem is vádolom őket. Ennek a fiatal tanítónőnek bemutatom egy diáktársát, akit ő ism r is. Kulcsár Edit fiatal, öntudatos néptanító az, akiről beszélni akarok ennek a fiatal útitársamnak, aki a mai rádióműsorban nem talál tartalmat. Kulcsár Edit szaktársa, munkásszúlők gyermeke, ö maga is először el,ment a Cérnagyárba dolgozni, hogy munkájával és keresetével segítse szüleit. Már itt bebizonyította értékét. Élmunkásnö lett belőle. Azután, amikor hallotta, hogy új szocialista tanítónőkre van szükség, a tanítónőképző-kurzus hallgatója lett, sikeresen levizsgázott, majd a kéthetes politikai iskola elvégzése után munkához kezdett. Kulcsár Edit bebizonyítja léptennyomon, mintahogy a gyárban élmunkásnö volt, úgy jár az élen .jelenlegi munkahelyén is. Vereknyén tanítónő, ahol aktívan dolgozik a CsISz-ben és hozzájárult ahhoz, hogy a szervezet nagyon szépen fejlődik. Ezenkívül pionírvezető és kultúrrelerens. Elfogadták a pozsonypüspökiek versenykihívását és lelkesen dolgoznak a szülők a tanítókkal és gyerekekkel közösen, hogy elérjék kitűzött céljukat. De ez még nem elég. Kulcsár Edit egésznapi munkája után este autóbusszal Dunaszerdahelyre jár, a dolgozók felső iskolájába, de még arra is van ideje, hogy az EFSz-ben segítsen a könyvelésnél. Legnagyobb boldogsága az, hogy tanulhat és hogy rövidesen érettségizni fog. Ilyen pedagógusokra van szükségünk. Kívánom, hogy ismeretlen útitársam kövesse Kulcsár Edit és hozzá hasonló tanítók, Peszeki János és Szabó Adél példáját. Akkor rövidesen el fogja érni azt a fejlődési fokot, ho^y nem fog rádiónk mellett unatkozni. KOPACSEK IREN, Bratislava. Dolores Ibarruri a spanyol szabadságharc hőse Az utolsó napokban lezajlott barcelonai események az egész világ haladó embereit, de különösen a béketábor híveit szívük mélyéig érintették. A spanyol dolgozók egységes és határozott fellépése Franco elnyomása, fasiszta banditizmusa ellen felülmúl minden várakozást és bizonyítéka annak, hogy a kapitalista álalmok elnyomott dolgozói tudatában vannak feladataiknak és rendíthetetlenül a békeharc hívei A Barcelonában leiátszódott általános sztrájkot már heteken és hónapokon át folvó tüntetések és harcok előzték meg. Az általános nvomor, a rájuk nehezedő terhek, a munkásosztályt és a paraszti tömegeket egységes elhatározásra bírta. A spanyol nép soha sem alázkodott meg Franco előtt, sohasem fog megalkudni Franco rendszerével és kiolthatatlan gyűlölet él bennük Franco személve iránt. T sztában vannak azzal, s meggyőződésük, hogy Franco rendszere nekik csak nyomort, kínzást és elnyomatást hozhat a jövőben. Természetesen a nyomor, a nélkülözés fokozódott Franco háborús politikája következtében. A spanyol dolgozóknak meg van a forradalmi és harci hagyományuk. Az 1936-ban a fasisztaagresszió következményeként kitört polgárháborúban a spanyol demokratikus néni hadsereg hősiességével és rendíthetetlen hitével az igazságban, örök betűvel írta be nevét a történelem lapjaiba. A spanyol munkásmozgalomnak és a spanyol polgárháborúnak hőse és vezető egyénisége Dolores Ibarruri. Le Passzionária, aki a spanyol polgárháború után emigrált, és külföldről lelkesíti és buz dítja honfitársait. A barcelonai általános sztrájk résztvevői bizonvára Passz zionár át látják maguk előtt és törhetetlen harci szellemük az ő nevelő hatá sának következménye. Úgy szeretünk, mint anyánkat... Dolorés Ibarruri Le Passzionária Spanyolországban, Gallatában, a biscayai bányavidéken született, 1895 december 9-én. Apja, fivére, később férje is bányában dolgoztak Dolorés Ibarruri a munkások állandó harcai között nevelkedett és már kicsi korában megismerte nélkülözésekkel teli, nyomorúságos életüket. Mikor a bányászfeleségek, a sztrájkok alatt nekimentek a sztrájktörőknek, gyermekhad követte őket és ezek kőzött volt a kis Dolorés is. „Nem feleitettem el a harcos és forradalmi környezetet, melvben felnőttem", — mondta Dolorés — Emlékszem a bánvászok 1903-ban kitört sztrájkjára, mert akkor történt valami, ami gyermekképzeletemet erősen foglalkoztatta. Nyolc éves voltam akkor, amikor a katonaságot mozgósították a bányászok ellen és kihidrdették az ostromállapotot. Egv reggel, amikor kinyitottuk házunk a ita iát, láttuk, hogy a bányához vezető utak és utcák felfegyverzett katonákkal voltak tele. M kor a bánvászasszanvok ezt meglátták, azt mondták a katonáknak: ,,Ne lő i letek a mieinkre, mi gyermekeink kenyeréért harcolunk és azért, hogy megjavítsuk rabszolgaéletünket." Ezeket a napokat sohasem tudtam elfélejteni. A bányászok nvomora é» szenvedése nem törlődött ki emlékezetemből" Tizenötéves korában már dolgozik, később gazda,? kereskedőkhöz áll be alkalmazottnak. Fáradságos munkája után még van ereje az olvasásra és szakadatlan tanulásra. Az egész város ismerte tudásvágyáról és arról, hogv mennvire szeretett olvasni ,,Az életben és a munkában lettem forradalmárrá, de éreztem, nem elég fellázadni, tudni kell a dolgozók nyomorának okát, a gazdagság és a bőség okát azoknál, akik henyélnek és semmit sem dolgoznak." Résztvesz a baszk munkások harcaiban, tanul és tanít. Dolorés, aki később az egész spanyol nép vezére lett, azzal kezdte munkáiát. hogy a bányászok gyermekeit és tériének fiatal munkatársait tanította olvasni. 1935-ben megalakítja az Antifasiszta Nők Csoportját, azt a harcos szervezetet. amely a hazáiukat szerető spat LUZGIN: fjQy anya hang f a Mikor az elnöki asztalhoz lépett, Ahol a békét kellett védeni, Nevével jegyezte a békeívet. És ily beszédre nyíltak ajkai: „Felejthetetlen mindörökre nékünk. Hogy a halál lett úrrá életen, Füstölgő romok, szörnyű szenve> [désünk, S fiam, ki elhullt messze téreken. Anyai bánat feneketlen mélye. Miénk volt gyásznak végtelen sora. Szívünk erejét szögezzük elébe, eglsmétlődni nem hagyjuk soha. ŕ Jöjjön velünk, ki a békét akarja, Kiáltó szavunk, akit lángra gyújt, És az ellenség fenyegető karja Visszatorpanva önmagára sújt." Fordította: Rácz Zsuzsánna. nyol nők kívánságát tükrözte vissza és amely azóta mindig résztvesz a harcokban. Passzionáriát többször letartóztatták. 1936 február iában szabadult ki, a Népfront győzelmének előestéjén. Astúria bányászai képviselőnek választják a parlamentbe. 1936 július 18-án robban ki a fasiszta felkelés. A nép hatalmas lendülettel indul ellene és Passzionáriával együtt kiáltja: ,,Nem fognak győzni!" Passzionária és a nép egvek ezekben a diadalmas napokban. Ennek a harcnak, melyet a spanyol néo a nemzetközi fasizmus ellen folvtat a demokráciáért, Spanyolország függellenségéért. a világ békéiéért, biztonságáért —« a hőse: Passzionária. Az évekig tartó hősies küzdelemben, amelyet a nemzetközi reakció zúdított a spanyol népre, a nép rengeteg vért vesztett. De megtanulta Passizonáriától, hogy „jobb állva meghalni, mint térdenállva élni" és tovább folytatja harcát Franco terrorista kormánya ellen. Ez a különleges asszonv. aki életét szenvedésben és harcban töltötte, a szerető anya. akinek fia mint százados esett el Sztálingrád védelmében, minden nép szeretetét és tiszteletét kiérdemelte Dolorés Ibarurri a soanvol Kommunista Párt főtitkára, a köztársasági országgyűlés alelnöke, a Nemzetközi Nőszövetség alelnöke, akiben a világ összes népei a győzhetetlen Spanyolország jelképét lát iák. Ha elolvassuk Dolorés Ibarruri állandó harcban eltelt életének töredékes történetét, megérthetjük a spanyol nép iránta érzett szeretetét Az asszonyok, egv csoportja, akiket Dolorés nevelt bátorságra, hazaszeretetre, a következőket irta születésnapjára: „Születésnapod alkalmából ünnepélyesen ígérjük neked — neked, aki a mi nagy vezetőnk és tanítónk vagy, neked, akit úgv szeretünk, mint anyánkat, akiben népünk hisz és bízik — nem pihenünk egv pillanatig sem a békéért való harcban, mozgósítjuk és szervezzük a spanyol asszonyok ezreit. akik gyűlölik a háborút és készek, hogy velünk egvütt harcoljanak azért, hogy megmentsék gyermekeiket és szeretteik életét. Nem riadunk v

:ssza sem a nehézségektől, sem a szenvedésektől. A béketábor harcosainak sorában ezerszer erősebbnek érezzük magunkat, mint ellenségeink. „Vigyázz magadra, szükségünk van Rád, Dolorés. Szükségünk van Rád most, a harcoknak és a szenvedéseknek ezekben a perceiben és holnap, amikor megteremtjük a szabad Spanyolországban a dolgozók úi életét, a jólét és boldogság országát." Tori Mária. Megalakult a klinikai szociális egészségvédelmi szolgálat A szovjet egészségügyi rendszer példája nyorjián nálunk is megalakult a klinikai szociális egészségvédelem. A szociális munkába való bekapcsolódás, a segítési lehetőségek munkatetet. élethivatást adnak, hogy azt az erőt és képzettséget, amivel rendelkezünk. tovább adiuk az arra igazán ra«7.ot utóknak A k'inikai szociális egészségügyi védőnői hivatás sokoldalú kéozettséget kíván. A munka itt háromirányú: e^é^zseiiüsyi. szociális és kulturá.'s. Az ágyhoz kötött beteg és család IÍ egészségügyi. szociális viszonyait, esetleg jogi helyzetét is igyekszik rendezni. A védőnő munkáiát az intelligenciával párosult jóság vezeti. Munkája tulaidonképpen anvai hivatás, főcél ja a segítés a gyengén, az elesetten. Ez a szeretettel párosult segítés nem kér, csak ad, az egyént ^vannak veszi, amilyen és mégis tudja szeretni. Ez a szeretet, ez az odaadás sok lelkesedéssel és kitartással tud még a legreménytelenebb esetekben ts segíteni, vissza tudja adni a beteg életkedvét. A védőnő gondoskodik, véd, nevel, gyógyít és tanít. Igv lesz a védőnő psz'ehológus. orvos, diplomata és rendőrnyomozó egv személvben. Minden ember örömre és boldogságra vágv'k. a fáidalmat kerüli Az életöröm felébresztése korunk egyik lcg

J fontosabb szociálpedagógiai eszközei Hí megtaníthatjuk a beteget türelmesnek lenni, el fogia tudni viselni azt,hogv a betegsége esetleg megmásíthatatlan. s ezzel visszaadhatjuk lelki egyensúlyát. A mi munkánk nemcsak annyi, hogy a betegekből öntudatos embereket nevelünk, de egyben megismerjük az igazi, a közösségért végzett munka órömét és boldogságát. Mikor a különböző emberi sorsok filmszerűen peregnek le előttünk, megismerjük a való életet, valamint azt. hogv mivel és hogyan hassunk az ilven egyénekre. Embereket ismerünk meg. akiknek szükségük van ránk. Az emberek közt való munkálkodás alkalmazkodóvá és a mások baja iránt készségessé. meg

J értővé teszi a közösségi munkást. A klinikai védőnő' munka nem foglalkozás. hanem nehéz, kevés hálában részesülő magasrendű hivatás. Mégis egy szál virág, amit egv gyermeki kéz nyújt felénk, egv-egv hálatelt mosolygó szem, egy elsuttogott kösző^ nöm, mindenért kárpótól. Itt érezzük, hogy csak másokért érdemes élni. A. Dobrotková. B aoaszi zeyiges Fű kizöldül, virág virul: Fa virágzik s aztán lehull. De nyomába gi/ümöics terem — Pi'iangó szá'l rá ékesen. Illan-villan színes szárnyon S megpihen a kis virágon. Enyhe szellő, meleg sugár. A méhecske zümmögve száll. Gyűjti a jó édes mézet, sSzorgalmasé a jó élet* Sürög-forog a hangyaboly S a tavaszi felhő könnye hull: Ügy örül a virágos föld. Mosolyg az ég, a határ zöld. Madárdaltól hangos a táj, A kis prücsök is muzsikál, Ennyi szépség, élő csoda .. * A természet nem mostoha' Mindaz, mi él. az mind szeret. Amiben csak van lehellet. S az új tavasz mindegyre szebbet ígér. Suttogja minden kis apró levél. S ha virág virul és zöld az ág, A szívet is új öröm zsongja át, Uj győzelmi éneket zeng a föld, Hu erdő és mező új köntöst ölt. Oly víg lesz azl élet és szép a világ, »S a tett követi a Béke szavát.* Gy. I. A kis malac és a farkasok Volt egyszer egy kismalac, annak volt egy kis háza az erdő közepén. Egy hideg napon, amint éppen ott főzögetett magának, odamegy egy nagy, ordas farkas és beszól az ajtón: — Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint! — Nem eresztlek be biz én, mert megeszel. j — Ereszd be hát legalább a hátsó lábam! A kis malac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Alattomban azonban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz. Kis idő múlva megint megszólalt a farkas: — Ugyan kedves kis malackám, ereszd be a második hátulsó lábam is! A kis malac beeresztette azt is. De a farkas azzal sem érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólt: — Kedves kis malackám, eressz be a két első lábamat is! A kis malac beeresztette a két első lábát is, de a farkas újból megszólalt: — Kedves kis malackám, erssz be egésszen, meglátod, nem bántalak! A kis malac odatett egy zsákot a nyíláshoz. A farkas ^ szépen behátrált a zsákba. A kis malac nem volt rest, hamar bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, aztán hirtelen fölmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert egy szál szőr sem maradt rajta. Aztán addig hányta-vetette magát, amíg kibújt a zsákból és szaladt segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára tizedmagával. Keresni kezdték a kis malacot. Addig keresték, míg egyikük meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá és elkezdtek tanakodni, hogyan fogják meg a kis malacot. Egyikük sem tudott a fára mászni. Nemsokára aztán elhatározták, hogy egymás hátára állnak mindnyájan, s a legfelső majd eléri a malacot. Ügy is lett. A kopasz maradt legalul. mert félt följebb menni. Igy hát a többi mind az ő hátán volt. Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hiányzott, hogy elérje a kis malacot. Akkor a kis malac hirtelen elkiáltotta magát: — Forró vizet a kopasznak! A kopasz megijedt, kiugrott a többi 1 alól, a sok farkas meg mind lepotyogott. Kinek a lába, kinek a nyaka tört ki. A kopasz meg úgy szaladt, hogy sose látták többet. A kis malac szépen lemászott a fáról és hazafutott. Többet nem látták háza tájékát a farkasok. Magyar népmese. Miért járnak a nyulak mezítláb? Valamikor régen azt határozták a nyulak, hogy ők bizony nem járnak mezítláb. El is küldték a legügyesebbet egy csizmadia műhelybe tanulni. Mikor már jól értette a dolgát, hazament és minden nyúlnak, kicsinynek, nagynak varrt lábbelit. Kinek sárga, kinek piros cipőt, kinek sarkanytyús csizmát. Nagy lett az öröm a nyulak országában. örömükben táncra perdül'ek Amint táncolnak, vígadnak, elkiáltja magát az egyik: — Jön a vadász! Nosza vége lett a nagy mulatságnak. Ahányan voltak, annyifelé szaladtak volna, de a cipőben, csizmában sehogyan sem ment a dolog, mindegyre orrabuktak. — Nem nekünk való ez — mondta az öreg nyúl és lerántotta a csizmáját. A többi sem mondatta magának kétszer. Lerúgták a csizmát, cipőt, s valamennyien mezítláb futottak árkonbokron keresztül. Azóta nem kívánnak sem cipőt, sem sarkanytyús csizmát. Magyar népmese. A hattyú, a rák és a csuka A vízparton beszélgetett a hattyú, a rák meg a csuka. Arról volt szó, hogy közössen húzzanak el egy teherrel rakott kis kocsit — Nagyon szívesen — mondta a rák. — Próbáljuk meg! Befogták magukat a kocsiba. Igen ám, csakhogy baj történt. Mindegyik kitett magáért, munkájuk mégsem sikerült. ' A hattyú lel akart repülni » levegőbe. A csuka a vízbe akarta húzn

; a kocsit. A rák pedig szerette volna hátrafelé húzni. A kocsi ott maradt a víz partján. Talán még ma is ott áll terhével egygyütt. Krylov után. Repül a papírsárkány Fent a légben száll a sárkinv, A kék égig meg sem áll tán! Röpíti a lenge szél. Tarka feje szinte él. Rávigyorog a felhőkre. Vissza sem tekint a földre. Nagy úr 5 kelme igen, A feszülő zsinegen. Es mint kígvóz. ni. a farkai Arany napfény ragyog rajta. Bámulják a gyerekek. Hogy felettük tekereg. Ámde egyszer — nincs szél már tán? —< Zuhan lefelé a sárkánv. És itt is van csakhamar. Várja lent a lágy avar. S ráterül a sáros földre! Büszkesége összetörve És ámultok a csudán: Hogv papír, kóc s drót csupán! P. M. A CSEMADOK bratislavai helyicsoportja szombaton, március 31-én, 18 órakor őssztaggvülést tart a Vazovutca 2. szám alatti helviségében. Kérjük a kultúrtársakat, hogv az össztaggyűlésen minél nagvobb számban jelenjenek meg. A Vezetőség. A CSEMADOK központi titkár, sága új helyiségekbe költözött és f címe: Bratisláv;., ul Červenej Ari mády 38. sz. Telefonszám a régi j (335-96.)