Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-30 / 75. szám, péntek

Munkafelaiánlásaink alapja Nemzetgazdasátrunk fejlődésében, ötéves tervünk mielőbbi befejezésében nagy és komoly jelentősége van dolgozóink munkafelajánlásainak. Nem véletlen az, hogy a munkához való viszony ilyen formában csak a szocializmust építő országokban fejlődött ki és fejlődik egyre jobban mélységben és szélességben is. Mielőtt azonban tovább mennénk, nézzük meg ennek az okát, illetve azt, hogv miért nem Ismeri a dolgozóknak, az ifjú munkásoknak a munkához való ilyen viszonyát a kapitalizmus gazdasági rendszere. Nem hiábavaló ismételgetés a kapitalista munkaviszonyokra való visszaemlékezés, különösen nekünk Ifjaknak, mert mi ezeket a .viszonyokat közvetlen tapasztalatból nem ismerhettük meg. Kérdezzük csak meg apáinkat, a bánásmód, a tanulás, az inaskor régi, azaz kapitalista viszonyairól. Elmondják milyen megalázó volt ez idők minden perce. De amikor mint felnőtt segéd ment dolgozni, akkor nem volt komolvabb lehetősége. A szakképzés különben is Igen gyenge lábon állt és nagy kérdés volt egv fiatal dolgozó előtt még az is. hogy egyáltalán segéd lesz-e Legjobban Igazolja ezt az a ténv. hogy az amerikai Ford-üzemek dolgozóirak hetven százalékát két-három napi tanítás után alkalmazták. Mindössze 3—4 százaléka a munkásoknak kapott komoly :#.akképzést, és ismerte a gépek mechanikai felépítését. Ezen a vékony rétegen kívül a többi dolgozó lélektelen mechanikus munkát végzett, mint egy gépalkatrész. Ez az oka annak, hogy például a Ford-üzemeket évenként " kb. 100—120 ezer ember hagvia ott, és máshol keres munkát. De ugyanez a helyzet más nagy vállalatoknál is és a munkás csak ezekben helyezkedhet el, mert a közép- és kisüzemek száma elenyészően kevés. Tudjuk, hogv szívesen alkalmaznak nőket is a kapitah'sta üzemekben, de a róluk való „gondoskodás" csak annyi, hogy alacsonyabb munkabért kapnak. Hogy mit csinálnak a munkásasszonyok gyermekeikkel a munkaidő alatt, hová helyezik el 6ket, az egyetlenegy tőkésnek sem jut és jutott az eszébe soha. Az sem volt biztosítva soha egv munkásasszonvnak, hogy szülési segélyt kap, vagy utána visszaveszik állásába. A munkanélküliség növekedése, a reálbérek íolytonos esése az. mai jellemzi a kapitalista országokat, és ez csak elégedetlenséget válthat és vált is kí a dolgozó tömegekből, amit a barcelonai tömegtüntetés és sztráik és általában a francia, olasz, angol és a többi kapitalista országok munkásságának ellenállása is világosan mutat. Látjuk, hogy a kapitalista termelő rendszerben a munkásnak semmi érdeke sem fűződik a termeléshez. Igy sem a termelési eljárás, sem a munka, sem az idő iobb kihasználása nem érdeke. 6Őt igyekszik akadályozni, ami magátó értetődő is. Az általános nehéz életfeltételeket és a munkanélküliséget. még súlyosbítják a válságok, amik az 1870-es évek óta körülbelül 10 évenként sorozatosan törnek ki. Ezt kiküszöbölni a • kapitalista gazdasági rendszer nem tudja, csak legfeljebb háborúval időben kitolni, amint ezt a második világháborúban is tette. Ez a kérdés ma folytatódik, és megint háborúval, tömegmészárlással, a gazdasági javak tönkretételével „ akar iák megoldani a válság problémáját, vagyis azt, hogy a tőkét „érdemes" legyen befektetni. Ebben nem akadáiv milliók halála, nyomora sem. A válságok megszüntetésére azonban a háború sem orvosság, scak ideig óráig tartó kiút. E tétel igazságát a mai politikai helyzet szemléltetően mutatja. Amit 38-ban sikerült háborúval elodázni, az ma pár évvel utána még erősebben és követelőbben jelentkezik. A mai imperializmus gazlasági válságait jellemzi, hogy mindig mélyebbek és nagyobbak. Ilyenkor tömegével állnak le a gyárak és bocsátják el a munkásokat. Franciaországban például prémiumot adtak a kitéDett szöllőtőkékért, vagy Amerikában a larmeroknak a bevetetlen földekért adtak prémiumot. A mozdonyokat kávéval fűtik, a tejet a tengerbe öntik. stb. Ez az a módszer, amellvel az ellentétekét meg akarják oldani, de még sohasem sikerült. Nem is fog addig, amig a profit, a piac és törvényszerűségei, a kereslet és kínálat a gazdasági élet sarkantyúi. Már pedig ez a kapitaliz•musnak szükséges velejárója éppen úgy, mint a háború. Természetes tehát, hogv azt a gazdasági renszert, amelvben a fejlődés a kizsákmányolás fokozására vezet, amelvben a gazdasági válság s az ezzel iáró nyomor és munkanélküliség az egyensúlymérő, ^amelvben a háború kikerülhetetlen, mert a profit-szerzés egyik legjobb módszere: nem fogják a dolgozók- szívből, örömmel, munkafelajánlásokkal építeni. Egészen más alapokon nyugszik a szocializmus gazdasági rendszere. A kapitalizmus egyik legnagyobb ellentmondása, a társadalmi termelés és egyéni kisajátítás közti ellentmondás meg van szüntetve azzal, hogy a termelőeszközök a dolgozók A Szövetségi Vasútnál töltött nyári napok örök időkre emlékezetünkben maradnak. Munka után énekkel és tánccal töltöttük az időt. Versenyeztünk kultúrtéren is, megtanultunk jobban, örömteljesebben élni. Ebben az évben újból összejövünk a harmonikák ütemes hangja mellett a kultúrelőadásokra. Az őrökké elő emlékek örömteljes valósággá változnak. Újból brigádosok leszünk a Szövetségi Vasút második szakaszán. tula fdonáBan vannak. A szocializmus gazdasági rendszerének minden előnye, magasabbrendüsége ebből az alapból indul kí. A termelőeszközök társadalmasítása az alap ahhoz, hogy tervgazdaságot folytasson a szocialista állam. Igy fordul meg a helyzet és kerül a gazdasági élet irányítása az állam kezébe, és nem fordítva, mint a kapitalizmusban. Az, hogy az üzemek, bányák; a bankok a dolgozók, az állam tulajdonában vannak, adja meg a lehetőséget a szabad fejlődésre, a munkanélküliség megszüntetésére és a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelésére* Ez a gyökere, alapja annak, hogy a munkához való viszony is egészen más, egészségesebb, természetesebb a szocialista társadalomban, mint a kapitalizmusban. Egészen más ilyenképpen dolgozóinknak perspektívája is. A szakképzés lehetősége, módja, az elhelyezkedés mindig biztosított. Dolgozó leányainkról, aszszonyainkról is egészen más, emberségebb a gondoskodás. Ugyanígy gyermekeinkről is. A gyermekotthonok egészséges zaja, a napközi otthonok iátszótere bizonvítia ezt. Nem fenyegeti válság és háború a békés építést, gyermekeink iövőjét. Gazdasági rendszerünknek nincsenek belső ellentmondásai, mint a kapitalizmusnak. Mindezt a történelem bizonysága szerint a szocializmus gazdasága kiküszöbölte. A gazdasági válságok a Szovjetunió népgazdaságát nem érintették sem 1924-ben. sem az 1929-től 33-ig tartó időben. A mi jövőnket nem belső ellentmondások fenyegetik, hanem az Imperialisták háborús tervei, ök piacra akarnak találni nálunk és a többi népi demokratikus országokban is. ök akariák a háborút, és ránk inkább van szükségük, mint fordítva. Mi befedezzük ötéves tervünket nélkülük is. Ezt látták meg dolgozóink és ma már világos előttük, hogy a békét csak az imDerialisták fenyegetik. Igv tudatosodott dolgozóinkban ötéves tervünk jelentősége és minél előbbi befejezésének szükségessége. Ezért nagy már ma élmunkásmozgalmunk és ezért teried a munkafelajánlás is üzemeinkben. Azokkal a felajánlásokkal.. amelyeket dolgozóink és ifjúmunkásaink elvállalnak és teljesítenek, tervünk teljesítéséhez, célunkhoz, a szocializmus magasabb életszínvonalához kerülünk közelebb. A szocialista munka építő pátosza az, amelv serkenti dolgozóinkat és kell, hogv minden dolgozót ez hasson át. amikor munkába áll és amikor munkáját végzi. Te iíjúmunkás. aki előtt szabad az élet és szabad a pálya, most nem adhatsz kifejezést meggyőződésednek iobban, nem segítheted iobban hazánkat, mint lia elvégzed munkádat és túlteljesíted terved. Ezzel erősíted a béketábort, ezzel iárulsz hozzá jövőd bztosításálioz. ahhoz, hogy tanoncotthonaink, iskolánk épségben maradjanak és fiataljai bátran nézzenek a biztos, békés jövendő élet elé.