Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)
1951-03-29 / 74. szám, csütörtök
620 UJSZ Ö 1951 március 24 A szovjet dolgozók munkájukkal járulnak hozzá a béke ügyéhez A szovjetnép páratlan lendülettel építette újjá népgazdaságát és határidő előtt teljesítette a háborúutáni ötéves tervet. Az ötéves terv a Szovjetunió népgazdaságát magasan a háborúelőtti színvonalra emelte. A szovjetemberek tudatában vannak annak, hogy szovjethazáiuk állandó erősítése, a béke és a népek közötti barátság ügyének biztos záloga, ezért szocialista munkaversenvükben arra törekszenek, hogy hazájuknak minél több szenet, fémet és közszükségleti cikket termeljenek. A szovjetemberek minden megnyilvánulásukban. munkájukban a békéért harcolnak. Dmitrij Korobkov. a Moszkva— Kurszk vasútvonal tulai lőműhelyének mozdonyvezetője, a szoviet békebizottság tagja, a következőket mondta munkáká iáról: „Azon a vasútvonalon teljesítek szolgálatot, mely a Szovjetunió központi ipari körzeteit köti össze Ukrajnával és a Krimmel. Gvakran vezetek olyan szerelvényeket, melvek hatalmas ekszkavátorokat, földgyalúkat, csatornakotrókat és egyéb gépeket szállítanak a délukrainai és északkrimi csatornák építkezéseihez. Vasútvonalunk dolgozói ezeket a szerelvényeket a ..béke vonatainak" nevezik. Büszke vagyok rá. hogy részem van ezeknek a gépeknek a szállításában, melyek elősegítik szovjethazánk további felvirágzását. Minden szovjet ember igyekszik munkájával erősíteni hazáiát. a világbéke támaszát. Én a mult évben több mint 100 „koncentrált" szállítmányt vezettem, 2700 tonna szenet takarítottam meg, napi 500 kilométeres átlagteljesítmény mellett. Igyekeztem új munkamódszereket bevezetni és boldog vagyok, hogv az általam bevezetett módszer alapján a szovjet mozdonyvezetők egv év alatt 2 millió 350 ezer tonna fűtőanyagot takarítottak meg. Ügy érzem, hogv ezzel hozzájárultam a béke ügyéhez." * Klavdija Mihajlovna Zeriukajeva. a 193. sz. moszkvai iskola tanítónője, aki 30 esztendeje neveli a szovjet embereket, büszke rá. hogv tanítványai közül sok kiváló munkás, mérnök és értelmiségi érdemelte ki a szovjethaza elismerését. — Nemrégiben hetedikosztálvos növendékeim dolgozatot írtak „Almaim" címmel. Vaj ion miről álmodoznak a szovjet gyermekek? Nvikolai Koloszkov a következőket irta: ..Legszebb álmom a béke, melvnek alkotó munkája hamarosan felépíti a kommunizmust a Szovjetunióban, a népi demokratikus országokban pedig megvalósul a szocializmus. Nem egvedül álmodozom a békéről. A békéről álmodik a világ minden dolgozó embere." Klavdija Mihajlovna nemrég levelet kapott volt növendékétől. Ivan Boosenvintől, aki most. az uráli Szverdlovszk város gépgyárának mérnöke: „Szeretett Klavdija Mihailovna! Értesítem. hogv kislánvom született és már két gyermek apja vagvok. Munkatársaimmal együtt mindent megteszünk. hogy szoviethazánk, a világbéke támasza egyre fejlődjék és erősödjék. Gvermeke ;m és az összes szovjetgyermekek bizonvosak lehetnek benne, hogy minden szoyietember az ő nyug?lmukról gondoskodik és azért dolgozik, hogy minden egyszerű ember boldoguljon a földön". — Büszke vagvok arra. hogy Bocsenyinbő! és valamennvi tanítványomból jó hazafit és aktív békeharcost neveltem. — mondia Zerjukova. * Vaszilij Koroliov. Sztálin-díjjal kitűntetett kőműves, aki Fedosz Savtjuginnal együtt a felrakás ú i módszerét kidolgozta, következőket mondja: — Nálunk, moszkvai kőműveseknél „milliomos"-nak hívják, aki egy év alatt egymillió téglát falaz be. Mult évben „milliomos" lettem én is. Másfélmillió téglával két és félszeresen teljesítettem feladatomat. — Egy év alatt 20 lakóházat építettünk Moszkva egyetlen utcájában. Büszke vagyok rá, hogv a szovjet ország békés és boldog életéért folytatott munkának én is harcosa vagyok. Sok munka áll még előttünk. Ez évben másfélszer annvi lakóteret kell építenünk. mint 1950-ben. Mi. Moszkva építői, szilárdam állunk ma is sztahanovista békeőrségünkön. Mark Ozernii kolhozparaszt, a Szocial'sta Munka Hőse, aki az agronómusokkal együttműködve kolhozában bevezette az élenjáró szoviet agronómiai tudomány vívmányait, ígv beszél: — Kolhozparaszt vagyok, egyszerű szovjetember. Már 17 éve foglalkozom kukoricatermeléssel és ezen a területen s kereket értem el. Az általam kitermelt ,,partizánka" faitáiú kukoricát ma már a Szovjetunió egész területén termelik. Gvakran utazom egész távoli kolhozok földjeire, hogy tapasztalataimat átadiam. — A bőséges kukoricatermés terén elért eredménveket nem tekintem egyéni sikernek. Tudom, hoev ezzel is szovjethazám és a népi demokráciák dolgozói jólétének felemelését, a béke ügyét szolgálom. * ,.Győzni fogunk a békéért folvó ütközetben!" — idézi Mihail Nazvanov, az Grosz Szövetséges Szocialista Köztársaság Sztálin-díjjal háromszor kitüntetett érdemes művésze. — a „John. a béke katonája" című színdarabból. A CSEMADOK elöíizetőtoborzó akciója a „Tartós békéért, népi demokráciáért" s. hetilapra Az eddig toborzott előfizetők száma meghaladta az ezernégyszázat s csaknem naponta érkeznek megrendelőivek helyi csoportjainktól. A versenyben továbbra is a komáromi járás halad az élen, melyet szorosan követ a párkányi járás. Az akció X. kimutatása: Az előző kimutatások eredménye: 1307 Berencs 18 CSEMADOK polg. isk. halig. 14 Pózba 12 Nyír 9 Ipolyszakálias 8 Garamvézekény 8 Zseliz 7 Rozsnyó 7 Érsekújvár 6 Nagymagyar 4 Nagykeszi 4 Léva 3 március 27-ig összesen: 1107 IX. járási versenytáblázat: Komárom Párkány Zseliz Losonc 350 289 147 112 Kassa 81 Feled 68 Érsekújvár 41 Vágsellye 39 Bratislava 39 Somorja 24 Léva 24 Galánta 22 Királyhelmec 21 Nyitra 20 Nagykapos 20 Ogvalla 19 Dunaszerdahely 18 Ipolyság 13 Surány i2 Nagymegyer 10 Rozsnyó 8 Szepsi 5 Szene 5 Fülek 3 Homonna 3 Aranyosmarót 3 Tornaija 3 Rimaszombat 3 Kékkő 1 Rozsnyó 1 Selmecbánya l Szobránc 1 Prievidza 1 Verebély 1 összesen: 14(1/ — A szovjet művészet minden erejét a béke védelmének szenteli, és sz lárd hangon adja tudtul az egész világnak megingathatatlan békeakaratát. A ,,John. a béke katonáia" című darabban én játszom John Robertson néger énekes szerepét. Igazi hős ez. A tömegek vezető ie. aki nem fél a Wsll-Street bérenceitől. szilárdan harcol a föld valamennvi népének békéiéért. — „A cél tisztán áll előttünk, —• mondja John Robertson. — helyünk megvan határozva és tennivalónk akad bőven." A színdarab Paul Robesonnak. a világhírű néger énekesnek, a béke lánglelkű harcosának életével foglalkozik, aki annak a haladó, élenjáró amerikai néprétegnek a képviselője, amely felismerte, hogy a békeharc minden becsületes ember kötelessége. — A moszkvai Puskin-színház, ahol dolgozom, nwst hozza szinre a szovjet kor legtehetségesebb költőiének, Vlagyimir Majakovskí inak életét. Majakovszkij egész életén át a békéért, az egyszerű emberek boldogságáért harcolt. A Majakovszkij életével foglalkozó színdarab színrehozásával a szovjet színművészek ismét hozzájárulnak a vllá^ibékéért folvó harchoz. c/l kiSL olasz fivolelár Irta: MAKIM GORKIJ A világhírű író ebben a novelláidban az első világháború utáni idők olasz proletariátusának életéről ír. A kisfiú, ennek a novellának kis hőse. egyike volt annak a sok százezer olasz munkásgyerineknek, akinek életét keservessé, nehézzé, siralmassá tették a tőkések Tízéves, vékony-törékeny, gyík-für(jeségű gyerek volt. Keskeny vállán tarka-barka, csupalyuk rongyok íityegtek-lógtak, alóluk ki-kiviliogott a nap tót barna bőre Napkeltétől napnyugtáig ott ugrált a sziget sziklái, kövei között s úgyszólván óránként fel-felhangzott vékony kis hangja, amint énekelte: „Itália. gyönyörű szép Itália... Az én Itáliám!...« Minden érdekelte őt, különösen a fénylő olajíalombok alatt, kékes-lila Siinű kövek közt fürgén futkározó gyikocskák a zöld színben pompázó szólókertekben illatozó virágok, a tenger mélysötét vizeben úszkáló halak, a városok zeg-zugos utcáin járkáló turisták Ezek között voltak kövér németek, hoszszúkás arcú. embergyűlölő sze-epet játszó színészekre emlékeztető angolok. őKct makacsul, de sikertelenül, mindenáron majmolni akaró amerikaiak, mindig lármázó, kiabáló, utánozhatatlan franciák — Micsoda nagy. kerek íej. majdnem akkora, mint a hasam! — szólt oda pajtásaihoz kis proletárunk és éles, mindent észrevevő szemével rákacsintott egv németre, aki nagyképűsködve rótta az utcákat. Az embernek szinte égnek állt a haja, ha erre a németre nézett. Egy angol turista ollóhoz hasonló lábszáraival unottan járt-kelt az utcán, a mi kis proletárunk mögött, aki éppen egv szomorú olasz dalocskát dúdolgatott. Hátrafordult, ránézett az angolra s alig tudta visszatartani nevetését. Gyorsan az angol háta mögé surrant s bukfenceket vetett, majd amikor az angol (ídhösen odanézett, elbújt egy bokorban. az utcasarok mellett. Igy szokott tenni akkor is, amikor az urasági erdésszel találkozott össze s az ránézett lakó, vizenyős, vizslaszemével, kérdőn. kutatón. Egy asszony megkérte őt egy alkalommal, hogy a kertjéből egy kosár almát vigyen el a barátnőjének. Egy szoldót (olasz pénzdarab) ígért ezért neki A kisfiú örömmel vállalkozott erre. Áz almával tele kosarat a fejére tette és útnak indult. Fütyörészett. Este lett, mire megjelent az asszonynál az ígért pénzért. — Ugv látom, nem nagyon siettél! mondia az asszonv. — Nagyon elfáradtam, signora — felelte sóhajtozva a fiúcska. — Mert bizonv legalább tíz nagv alma volt a kosárban, amit a másik signorának vittem. — Micsoda-a-a? Csak ennyi alma volt a tele kosárban? — Az utcai gyerekek, signora ... — De mi van az én almámmal? Erről beszélj, te kölyök? — Hát hogyan is kezdjem? ... A Brúnó ... a Viktor .. Az asszony odaugrott a kisfiúhoz, megragadta vállánál fogva és jól megrázta. — Felelj! — sziszegte — elvitted-e az almákat a barátnőmnek, vagy sem? — Signora, amikor a kosár almával a térre értem — tessék csak idefigyelni, hogy milyen szépen viselkedtem! — az utca sarkán suhancok álldogáltak. Amikor engem megláttak, csúfolni kezdtek. Figyelembe sem vettem utálatos viselkedésüket. Csak csúfoljatok, csak szamarazzatok engem, gondoltam magamban Mindezt eltűrtem, inert önre s a megbízatásra gondoltam De amikor az ér. szegény édesanyámat kezdték csúfondáros. sértegető szavakkal illetni, hát. gondoltam, ezt aztán már nem ússzatok meg szárazon! Letettem a kosár almát a földre és nevetett volna signora, ha látta volna! — egymásután vettem ki a szép nagv almákat a kosárból és pontosan célozva, jól eltaláltam a csúfolódó utcagyerekek piszkosfekete fejét — Ó. azok a zsiványok! S/.éijelhordták az almáimat! — kezdte kiabálni az asszonv. — Ô. nem! signora! — mondta a mi kis fiúnk, bánatos sóhajtások között. — Tetszik tudni, signora kérem, azok az almák, amelyekkel célba találtam az utcagyerekek koponyáját, a falnak ütődtek és öszetörődtek. azokat otthagytam az utcán". A többi almát pedig megettem a zsivánvokkal. Mert kérem, a csata köztem és közöttük az én győzelmemmel végződött és mint győztes, kibékültem velük, a legyőzöttekkel! Igy szokás ez köztünk, fiúk között! Nagylelkűségből megkínáltam őket almával. Mindössze tízegynéhány, de szép és nagv. piros almát hagvtam henn a kosárban s vittem el a másik signorának. Ne haragudjék rám, signora ezért! Sokáig kiabált az asszonv, szokása szerint átkokat szórva a fiúra, aki lehajtott fejjel hallgatta végig a dühös asszonyságot. Néha csettintett egyet kis nyelvével és halkan felkiáltott: — Micsoda szavak ... ó, hogy lehet ilyen szavakat kimondani! •.. Végre az asszony belefáradt a kiabálásba és a szitkozódásba. Sarkon fordult s dühösen otthagyta a kisfiút i-. . De az utána ment s így szólt: •— Signora, ön bizonyára nem aggódott volna, ha látta vqlna, hogy milyen biztos pontossággal találtam el a gyönyörű almákkal azoknak az utcazsiványoknak a piszoktól és naptól fekete kobakját! Ah! Ha ön azt látta volna, minden bizonnyal két szoldót adott volna az ígért egy szoldó helyett! A goromba asszonyság nem értette meg a fiúcska keresetlen büszkeségét. Csontos öklével dühösen megfenyegette őt és faképnél hagyta, még az egy szoldót sem adta meg neki. Volt a kisfiúnak egy, náláuál idősebb, de nem okosabb nővérkéje. Egy dúsgazdag amerikainál szolgált, gyönyörű szép villában. Pirospozsgás arcocskájával olyan volt, mint egy érett augusztusi körte. Ruhái is csinosak, tiszták voltak. Öccse gyakran meglátogatta őt, ilyenkor a konyhában szoktak beszélgetni. — Mondd csak, té egész nap eszel? — kérdezte egyszer nővérkéjét a kisfiú. — Kétszer-háromszor is napjában, ha úgv tetszik nekem! — válaszolta a kislány büszkén. — Nem sajnálod a fogaidat? Megromlanak azok a sok evéstől! — szólt a kisfiú elgondolkozva. Majd lehajtott fejjel ült kis ideig és aztán ezt kérdezte: — Igazán nagyon gazdag a te gazdád? — Meghiszem azt, még a királynál is gazdagabb! — hencegte a kislány — Nono! Hát hány nadrágja is van a gazdádnak? — kérdezte komolyra vált arcocskával a kisfiú. Mert ö a gazdagságot a férfiaknál a nadrágok száma szerint mérte. I — Azt nem tudnám megmondani, de ' több mint tíz nadrágja van — felelte a kislány. — Tudod mit — szólt elszántan a fiúcska, — menj s hozzál egy nadrágot nekem a gazdádtól. De ne legyen ám hosszú, sem túl vastag! — Miért kívánsz te ilyent tőlem? — szólt ijedten a kislány. — Nézz csak rám, hát nem látod, milyen nadrágom van?! — válaszolta szinte dacosan a fiúcska. A kislány végignézett öcsikéjén. Ruhája csupalyuk, rongy volt. Fők-g a nadrágja. A naddrág nevet meg sem érdemelte, oly rossz volt már. A lány szívből megsajnálta kis öccsét. — Hát igen! — mondta. — Neked igazán kell már egy rendes nadrág és kabát! De. ha egy nadrágot hoznék el tőle, még azt hinné a gazdám, hogy úgy loptam el azt és megharagudnék, be is csukatna! —• Nem kell az embereket sajátmagunknál ostobábbaknak tartani! — csattant fel a kisfiú hangja. — Amikor a sokból keveset elvesznek, ez nem lopás, ez egyszerűen csak osztozkodás! — kiabálta nekihevülten. kipirulva. A kislány nem adott igazat öccsének, de ez annyit beszélt a nővérének, hogy végre meggyőzte. A kislány hirtelen felugrott, kirohant a konyhából és pár perc múlva világosszürke, alig használt nadrággal tért vissza, öccse örömrivalgással fogadta és mohó türelmetlenséggel kapta ki kezéből a nadrágot Rögtön felpróbálta, Mindketten hangosan felnevettek Mert a nadrágba belefért az egész kisfiú, sőt, még ígv is nagy volt. Egészen elveszett benne a fiúcska. — Adj hamar egy kést! — szólt nővérének a kisfiú felvillanó szemmel, mint aki tudja, mit lehet csinálni egy nadrággal. Késsel a kezében a kisfiú és kíváncsi nővére összedugták a fejüket az asztal felelt, ahol a nadrág feküdt. Villámgyorsan dolgoztak a nadrágon. Egy-kettőre átalakították valami bő zsákfélére, dehát, összehasonlítva ezt a fiúcska csupa-rongy, csupalyuk ruhának csúfolt öltözetével, nagyon is megfelelő ruhadarab lett belőle. Ujja ugyan nem volt. csak nagy, bő zsebféléket csináltak rá, de ezek szükségből pótolták valahogyan a knbátujjakat Az egész furcsa öltönvt madzaggal kellett odaerősíteni a fiúcska vállához, hogy azt hordani tudja De igy is jó volt! De még tökéletesebbé s megfelelőbbé alakították volna át a nadrágot, ha meg nem zavarja őket az amerikai felesége, aki váratlanul betoppant a konyhába. Meglátta az asztalon a férje átalakított nadrágját éktelen haragra lobbant és goromba hangon kiabálni kezdett. Hiába vágott grimaszokat a kisfiú nénje felé, hiába mókázott azzal, hogy egvik kezét a szivére szorította, másik kezével Dedig a fejét fogta és nagyokat sóhajtozott, csak nem tudta megállítani az asszonv gvors nvelvpergését Az asszonv csak akkor csillapodott le s hagyta abba a kiabálást, amikor megjelent a konvhában a férie — Mi az? Mi történik itt? — kérdezte. A kisfiú elszántan fordult feléje: — Signore, nagvon csodálkozom az ön feleségének a kiabálásán és bizony kissé sértődött is vagyok ezért! A signora, úgy látom, azt gondolja, hogy én és nővérkém elrontottuk ezt a nadrágot Én azonban biztosítom önt, hogv ez ígv nagvon is megfelel nekem. Lehet, hogv signora azt hiszi, hogv nővérem az ön egyetlen nadrágiát vette el részemre .is hogv ön ehelyett a nadrág helvett nem tud másikat venlii ... Az amerikai odalépett a fiúhoz és kipenderítette a konyhából. — Azt hiszem — kiáltott utána — jobb lenne idehivatni a rendőrséget — I-i-gen? — szólt csodálkozva a a kisfiú. — És ha szabad kérdeznem, signore, miért? — Azért, hogy téged börtönbe vigyenek! — dörmögte az amerikai. A kisfiút nagyon elkeserítették ezek a szavak. Alig tudta visszatartani könynyeit. Az amerikai felé fordult s önérzetesen így szóit: — Signora, ha az tetszik önnek, hogy a szegény embereket a rendőrséggel elviteti s tömlöcbe vetteti, ezt öntől, a gazdag embertA, csak természetes dolognak veszem De. ha nekem sok nadrágom lenne, önnek pedig egy sem, én nem vitetném el önt rendőrökkel, ha ön elvenne tőlem egy nadrágot, hanem adnék önnek két nadrágot is, sőt, hármat is! Igaz, hogy három nadrágot egyszerre nem lehet felvenni, főleg forró nyári időben! Ezek hallatára hahotázni kezdett az amerikai és kilökte a kisfiút az utcára! Az utcán valamivel távolabb a kisfiú megállt, s fontoskodva nézegette a kövek közötti réseket, mintha azokból olvasná ki a kövek élettörténetéi. Szeme élénk-fénvesen kerekre nyílott, aztán könnycseppek buggyantak ki nagy, barna szeméből. Vékony kezét hátratette. feje kissé lehajlott, ide-oda himbálódzott. mintha kis vilrág kelyhecskéje lenne Valami dalocskát dúdolt magában. ahogy tovább bandukolt a köves utcákon. A falakon végigfutó virágokat nézegette, meg-megállt és úgv érezte, mintha a tenger felel lengedező szellő fuvallatára remegő virágok selymes szirmai halk zenéjét hallotta volna. Odahallatszott hozzá a tenger moraja, mintha egy óriási tamburint ütögettek volna Tarkaszínű lepkék kergetőzve játszottak az illatos virágok közt. Felemelt fejjel nézte azokat, az erős napfénytől hunvorgó szemmel Még mosolygott is hozzá, kissé irigykedve és szomorúan Mosolyában volt azonban valami a tapasztalt, öregebb emberek bölcs mosolvából! — Hó-hóóó — kiáltotta el magát hirtelen és tapsolni kezdett. Ijedten szaladtak el előle a világoszöld gyíkocskák. A tükörsima tenger csipkeszélő hullámai halkan csobogtak, ahogy a köves parthoz csapódtak. A kisfiú leült egy kőre és nézte-nézte szótlanul a tenger átlátszó vizét, ahol a vöröss-ínű hínárban vígan úszkáltak a halak és villogó testű rákok csúsztak-másztak. Egyszercsak felcsendült a kisfiú halk, csendes hangja: — Ô maré!... ö maré!... — Ebből a fiúból anarchista lesz, meglátjátok! — vélekedtek a kisfiúról egves emberek. Mások azt mondták róla: — A fiú költő lesz, a mi költőnk! A falu öreg, köztiszteletben álló, bölcs asztalosa pedig, amikor a fiúcskáról beszéltek előtte, mintegy a jövőbe látó szemmel ígv szólt: — A mi gyerekeink jobbak, különbek lesznek, mint mi vagyunk és jobban, szebben, különbül fognak élni is, mint mi élünk!... Sokan, nagyon sokan hittek az öreg szavának.
