Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-24 / 71. szám, szombat

1951 március 9 UJSZ

0 3 Kyleszár Emma — a munka hőse yiíiptcívégig kitartunk mellette... A Keletszlovákiai Gépgyárak prakfalvai üzemében befejezéshez közeledik az üzemi esztergályosok aktívája. Revák elvtárs, üzemi titkár, arról beszél, hogy az üzemben is meg kell honosítani Szvoboda elvtárs munkamódszerét a fémek gyorsmegmunkálására. Mindjárt az első sorban ül Koleszár Emma fiatal munkásnő, aki csak nemrek és igen rossz körülmények között éltünk, apám vasutas volt és nem volt képes eltartani az egész családot kis fizetéséből. A családban szükség van ma is minden fillérre. Igy az is közrejátszott elhatározásomban, hogy az új munkamódszerek szerint dolgozzam, hogy ezzel többet fogok keresni. És munkámat siker koronázta. Olyan munkára, amely azelőtt két percig tarrégiben került az üzembe Azelőtt Csehországban dolgozott a libereci textilüzemben. El nem lankadó t'igyelemmel hallgatja Revák elvtárs szava

;i, aki a negatív késsel való gyorsvágás eddigi sikereiről beszél. — Éppen ezért elvtársak, nektek is meg kell próbálnotok ezeket az új módszereket Svoboda és Slabej elvtársak nyomán. Ti sem vagytok rosszabb munkások, mint ők és tinektek is lehetséges elérnetek, amit ők elértek. A munkások hallgatták, hümmögtek. mérlegelték a lehetőségeket, vitatkoztak, ellentmondtak. De nem igy Koleszár Emma, aki a maga fiatalos lelkesedésével azonnal, ahogy az előadás befejeződött, odaugrott Revák elvtárshoz és kijelentette, hogyiia részletesen és alaposan megmagyarázzák neki az új munkamódszert akkor hajlandó megpróbálni, hogy ilyen módon dolgozzon Az üzemrész mesterével azonnal a műhelybe mentek és itt megmagyarázták Koleszár Emmának a negatív késsel való gyorsvágás fortélyait és ő igen tanulékony tanítvanynak bizonyult. Legelőször a láncműhelyben és később a forgópadon 50%-kai szilárdította normáját Azonban nem maradt ezeknél az eredményeknél, nane'.n a munkafolyamatok jobb átgondolásával val tovább szilárdította normáját Amikor már jól begyakorolta magát a negatív késsel való gyorsvágásba először simafelületű tárgyak megmunkálásánál, akkor a mester útmutatásai nyomán teljes energiával kezdett dolgozni Svoboda módszere szerint. És elérkezett az a nap, amikor a többi munkások amulatára és csodálatára egy olyan munkát, amely azelőtt két percig tartott, sikerült neki a negatív késsel való gyorsvágással 1400-as fordulatszám mellett négy másodperc alatt befejezni. Persze ez az 1400-as fordulatszám sem sikerült azonnal, először elért 540, később 800. és csak hosszabb próbálgatás után 1400-as fordulatszámot. Ma már Koleszár Emma egyedülálló teljesítményt végez azzal is, hogy egyszerre két esztergapadon dolgogo/.ik. Az ember azt hinné, hogy ezzel a kiváló eredménnyel Koleszár Emma meg van elégedve. Azonban nem igy van. Nemcsak két gépen, hanem még több gépen akar dolgozni, minden csak attól függ, hogy a gépeket megfelelően beállítsák, és akkor sikerülni fog a több gépen való munka is. Koleszár Emma, a 18 éves gyorsvágó nő, aki első ilyen munkásnő az egész Köztársaságban, az első pillanatban ahogy belép és szerényen megáll, Olbracht ,.Anná"-ját juttatja pz ember eszébe; ugyanaz a csudálkozó nagy szem, ugyanazok a félénk, de mégis határozott mozdulatok. Látszik rajta, hogy valami nagyon foglalkoztatja, hogy valami betölti egész lényét, Valami kis dacosság is látszik a szaja szögletében, mert hisz nem könnyű a munkája, harcolnia kell a műhelyben munkatársaival, akik eredményeit irigylik, harcolnia kell a maradi emberekkel, akik mindenképpen igyekeznek lebeszélni arról, hogy folytassa újszerű munkáját. Igy beszél a múltról, a régi eletről, amelyet nem kíván vissza: — Nyolcan voltunk otthon testvétott, 1400-as fordulatszám mellett négy másodperc elégséges. Ilyen módon magasan túlteljesítem normámat és az elvtársak megtiszteltek az élmunkás címmel. A munka nem könnyű. Nem mintha én nem szivesen dolgoznék, de le kell küzdenem a munkatársak irigységét. Megtörtént az is, hogy amikor én követeltem, hogy ne 168%-t, hanem 180%-t tüntessenek fel munkám eredményeképpen, akkor egyes munkatársak gúnyolódva és legyintve, csak annyit mondtak, hogy „lesz neked még ennél kevesebb is." Többen lekicsinylő kijelentéseket tettek munkámról. Nem tudom megérteni, hogy ezeket az elvtársakat mi vezérli akkor, amikor ahelyett, hogy ők is igyekeznének az új munkamódszerek szerint dolgozni, lekicsinylik az én eredményeimet is. Eleinte örültem jó eredményeimnek, de most már valahogy nagyon rosszul esik nekem, hogy éppen a velem dolgozó munkatársaktól részesülök gúnyos lekicsinylésben. Koleszár Emma jó munkája jutalmául nagy kitüntetésben részesült. Tizenhét más munkásnő társával együtt, akik szintén mind élmunkásnők. a Nemzetközi Nőnap alkalmából Prágában a Köztársaság elnökénél tehetett látogatást. — Akkor, amikor kezettogtam Gottwald köztársasági elnökkel. — döbbentem rá arra, hogy valójában én az egyszerű vasutas leánya, milyen más viszonyok között élek, mint éltek szüleim és éltek mindazok, akik ebben a gyárban azelőtt dolgoztak Ugy beszélgettek velünk, mint testvéreikkel, akik jó munkánkkal kiérdemeltük azt, hogy az ország első polgára megszorítsa a kezünket. Ez a látogatás még jobban megerősít abban a törekvésemben, hogy tovább tanuljak és el nem lankadó szorgalommal tovább fejlesszem jó eredményeimet. Csak attól félek, hogy otthon a faluban és a munkatársak között ismét harcolnom kell eredményeim elismeréséért. Félénken ránéz Revák titkárra, aki bíztatja. Nézd Emma, nem szabad félned attól, hogyha esetleg a műhelyben a többiek kigúnyolnák eredményeidet. Mondd, akarsz tanulni? — Igen! — Azon leszünk, hogy legalább egy évre iskolába küldjünk, hogy felismerd azt, milyen nagy jelentősége van munkádnak, milyen sokat segítesz azzal, hogyha az új munkamódszerek szerint dolgorol. Biztos vagyok abban, hogyha egy év múlva visszajössz az iskolából, nem fogsz többé félni a lekicsinylő szavaktói, a gúnyos megjegyzésektől, hanem mindenkinek meg fogsz tudni felelni és felismered, hogy ki az, aki neked jót akar és ki az, akinek gáncsoskodása mögött rosszakarat és irigység húzódik meg. Amikor kifelé megyünk az üzemi konyha felé, Koleszár Emma még ezeket mondja: — El sem tudom képzelni, miért van az, hogy asszonyaink közül olyan sokan félnek a gyári munkától. Otthon dolgoznak, egész délelőtt főznek, azután edényeket mosogatnak és mindenféle olyan munkát végeznek, amely alapjában véve hiábavaló. Hiszen ma, igen jól főznek az üzemi konyhákon Tíz és egynéhány esztendeje annak, hogv a német fasiszták az angol-amerikai imperialisták felbujtására úgy fejbekólintották ezt a világot, hegy bombákat hányt magából a ragyogó csillagos ég és aranybúzakalászok helyett árvákat, özvegyeket és nyomorékokat termett a fasiszta gyilkosoktól megsebzett föld. Alig hat esztendeje annak, hogv a Szovjet Honvédő Hadsereg páratlan hősiességgel és áldozatkészséggel megszabadított bennünket a fasizmus gyilkos hordáitól, de az alvilági erők, a profitlovagok, a háborús uszítók máris működésbe léptek, hogy halálra ítéljék az ártatlan gyermekeket, hatalmas temetővé változtassák a városokat és az áldásthozó termőföldeket. A koreai nép elleni imperialista támadás intő példa a világ valamennyi dolgozója számára, hogv az imperialisták nem tűrik a kizsákmányolás alóli felszabadulást és a profitért az eddiígieknél még borzalmasabb háborúba i akarják taszítani a világot. Azok a i dolgozók, akik a felszabadulás után ŕ még kábultak voltak a rengeteg megpróbáltatástól. ma a koreai események 1 hatása alatt riadtan és megdöbbenve a szívükhöz kapnak, mert most már j érzik és tudják, hogy az imperialisták j az élet legdrágább kincsét, a békét 'akarják tőlük elrabolni és azok, akik ; tétován indultak meg a szocializmus útián, ma a Párt irányítása mellett öntudatosan, erőre kapva új utcasorokat, új gyárakat és új üzemeket emelnek és építő munkájukban, szenvedélyes békeszeretetükben a munkásosztály élcsapatára, a lenini-sztálini Pártra és hatalmas, erős felszabadítónkra, a Szovjetunióra támaszkodnak. Ez a bizalom jogos és már a szenvedélyes szeretettel határos. A felszabadulás óta a Szovjetunió egyetlen percre sem hagyta cserben a környező népi demokráciák dolgozóit és bebizonyította, hogv annvi hűséggel és odaadással egyengeti a felszabadult népek útját a szocializmus felé, mint a szülő gyermekei útját a szebb élet felé. 1947-ben, a szárazság évében a Szovjetunió számtalan tehervonatta! szállította nekünk a búzát, a rozst, hogy az asztalunkon ott legyen a mindennapi kenyér és zavartalanul folytathassuk a szocialista építőmunkát Hasonlóképpen cselekedett a magyar népi demokráciával is, amikor elengedte háborús adósságának nagyrészét és Kínával, Lengyelországgal, Bulgáriával és Albániával ugyanúgy járt el, amikor szükségük volt gépekre, az új gyárak üzembehelyezéséhez vagv nveranyagra a tervszerű termelés megvalósításához. Az anyagi segítség mellett a Szov jetuniónak gondja volt arra is, hogv végtelen türelemmel és odaadással átadja nekünk a szocializmus tervszerű építésében évtizedek keménv munkájájával és harcaival szerzett tapasztalatait. A szovjet sztahanovisták óriási sikerei, páratlan eredményei, amelveket mind az iparban, mind a nagyüzemi mezőgazdaságban elértek, hatalmas lendületet adott a környező népi demokráciák építőmunkájának is és így érthető, hogv a nvugati imperialisták ezeket a gazdasági sikereket, amelvek aláásták hatalmukat, nem bírták elviselni Nem bírták elviselni, hogy Kína. a kimeríthetetlen profitforrás teljesen bedugult számukra és a népi demokráciák e néhány esztendő alatt olvan virágzásnak indultak, amilvenre e népek történetéhen még sohasem volt példa E sikerek mellett a kapitalista országok, élükön az Egyesült Államokkal, nem tudtak egvebet felmutatni, mint a munkanélküliek milliókra rúgó és egyre növekvő hadát ígv hát az imperialisták. mivel tervszerűen gazdálkodni nem tudnak és a tervszerű kizsákmányolásba súlyos hiba csúszott (a súlyos hiba a Szovjetunió és a köréje csoportosuló népi demokráciák céltudatos felsorakozása), kirobbantották a koreai konfliktust és előre megfontolt szándékkal, tervszerűen készülnek a békés világ ánghaborításába. Semmi kétség, az imperialista háborús uszítók a gvujtogatásban mesterek és e téren valóban tervszerűen tudnak működni. A jelek azonban azt mutatják, hogy itt is elvetették a sulykot és valami olyan hiba csúszott közbe, amire ők nem számítottak. Nem számítottak a békemozgalomra, a világ dolgozóinak összefogására, mely a marxi történelmi materializmus legnemesebb terméke, mint ahogy Sztálin elvtárs üzenete a dialektika legragyogóbb diadala és választ ad a világ valamennyi dolgozójának a békével kapcsolatosan felmrülő összes bonyolult kérdésekre. Aki olvasta Sztálin elvtárs műveit, tapasztalhatta, hogy írásaival nemcsak a szovjet dolgozók, hanem a világ valamennyi dolgozója szívének és agyának leghomályosabb zúgát is világossággal árasztotta el és ha hozzányúl egv problémához, akkor abban a pillanatban lehullnak a leplek, szertefoszlik a homály, leegyszerűsödik a probléma és mindenki számára világossá és hozzáférhetővé válik. Ha Sztálin elvtárs megszólal, akkor a viilág összes dolgozóihoz szól olvan nyelven, hogy azt mindenki kivétel nélkül megérti és a dolgozókat céltudatos, szenvedélyes harcra serkenti a békéért. Ha voltak városainkban, községeinkben, falvainkban olyan dolgozók, akik bizonyos fásultsággal és közönnyel vívódtak a háború rémével, vívódtak a reakció cinkosaival, akik mindent elkövettek, hogv az egyszerű emberek gondolatmenetét összeszavarják, akkor ma ezek az emherek Sztálin elvtárs üzenete után megkapták az igazi hangjukat és választ tudnak adni a reakció cinkosainak suttogó propagandájára Aki elolvasta Sztálin elvtárs üzenetét, az ma pontosan tudia, hogy a háború és béke kérdése az ő személyes ügye és olyan szervesen hozzátartozik az életéhez, akár a szemefénye és ma már nemcsak, hogv tevékenyen bekapcsolódott a béke védelméért folvó harcba, hanem öntudatosan elnémítja a reakció lovagjait, akik már a közeli napokban várják a nagy változást és a háború rémét úgy tüntetik fel, mint valami becses ajándékot, amely természetesen az ő javukat, szolgálja. Az egyszerű dolgozó, az igazi békeharcos ma gúnnyal odavágja a reakció talpnvalóinak, hogv hát ha anynvira váriák a nagv változást az atombombától, akkor csak legyenek türelemmel. várjanak még egv keveset, mert Amerikában éppen most készül a hidrogénbomba legújabb modellje, amely azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogv pontos címre esik, pontosan úgy, ahogy a háborús uszítók óhajtják, de egy reakciósnak vagy egy talpnyalónak még a haja szála sem görbül meg Persze, a reakciós lovag ilyen válaszra elnémul, sértődötten félrevonul és hallgat, akár Attlee, az angol munkáspárt elnöke, akit Sztálin elvtárs pőrére vetkőztetett az angol munkásság előtt és a világ dolgozóinak bebizonyította. hogv minden szava a Szovjetunió fegyverkezéséről hazugság és rágalom. Hogy Sztálin elvtárs üzenete milyen hatással volt az egyszerű emberekre, azt a következő példával tudom megvilágítani. Minap az egyik bratislavai étteremben egy olyan asztalhoz kerültem, ahol a vendégek egymás között a békeharc jelentőségét tárgyalták A békemozgalom óriási hatását eddig abban látták, hogy meggátolta az atomfegyver bevetését a koreai harcokban. Ugyanakkor természetesen szóba került Sztálin elvtárs üzenete is és a társaság egyik tagja megjegyezte, hogy nem szeretne a munkáspárti Attlee bőrében lenni, mert hiszen Sztálin napnál világosabban bebizonyította, hogy egyetlen állam sem képes arra, hogy egyazon időben leszállítsa a közszükségleti cikkek árát, hatalmas vízierőműveket, öntözőrendszereket építsen és ugyanakkor a végtelenségig tokozza hadiiparát. Oly világos ez, mint kétszer kettő négy. — Ha pedig Attlee azt hiszi, hogy a Szovjetunió képes erre

1 — tette hozzá —, akkor Attlee ezzel elismerte, hogy a Szovjetunió társadalmi rendszere a legtökéletesebb a világon és ezzel azt is elismerte, hogy érdemes és kell is nyomdokait követni. A gondolatmenettel azonosítottam magamat és boldogan kanalaztam tovább a levest anélkül, hogy egyetlen szóval is kifejezést adtam, volna annak, hogy figyelemmel kisérem a rendkívül érdekes és izgairnas beszélgetésüket. A továbbiak során -azonban a társaság egyik tagja szkeptikusan előhozakodott azzaJ az ismert okoskodással, hogy ha a háborús uszítók ágyúkat és bombákat gyártanak, akkor gondoskodnak majd arról, hogy árujuk vevőre is találjon és hogy az árut használják Is, tehát nézete szerint az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mégis csak lesz háború. Szívem összeszorult a rémülettől, pár percnyi nyomasztó és bántó csönd telepedett az asztaltársaságra és már-már azon voltam, hogy idegen létemre beavatkozom, hozzászólok a vitához, hogy rendes mederbe tereljem a társaság gondolatmenetét és bebizonyítsam az állítás ellenkezőjét. Erre szerencsére nem volt szükség. Az a vendég, aki hangsúlyozta, hogy nem szeretne a munkásparti Attlee bőrében lenni, megadta a megfelelő választ. Hozzászólásával bebizonyította, hogy nagyon sok esetben az imperialisták nem tudták eladni árujukat. Igy péidául nagyon sok esetben nem tudták elhelyezni sem a búzát, sem a húst, sem a gyümölcsöt. Nem azért nem tudták elhelyezni, mert nem voltak fogyasztók, hanem azért, mert a fogyasztók milliói munkanélküliek voltak és nem volt annyi keresetük, hogy megvásárolják a mindennapi eledelt. Mindez azonban nem zavarta az imperialistákat, nem zavarta őket, hogy millió és millió gyermek éhezik. Habozás nélkül hajították a fölösleges búzát a tengerbe, a levágott sertések óriási tömegét petróleummal öntötték le és a lángok martalékául dobták oda. — Nos, ha ilyesmi megtörténhetett — folytatta a vendég — már pedig megtörtént Brazíliában, Argentínában éppúgy, mint az Egyesült Államokban, akkor felteszem azt a kérdést, miért ne lehetne az új ágyúkat az ócskavasba hajítani, ha ezt százmilliók így akarják, ha ezt követelik és ha ennek a követelésnek nyomatékosan kifejezést is adnak. Egyébként őszintén meg kell mondanom, én. aki úgy hiszek a tartós békében, dint a növekvő gyermekek jövőjében, feltétlenül bízom abban a döntő fordulatban, hogy az ágyúk anyagából lakóházakat és gyárakat fognak építeni és feltétlenül bízom abban, hogy a békemozgalom eléri célját. A világ dolgozói igenis felsorakoznak a Szovjetunió köré és a háborús uszítókat » döntő pillanatban, amikor fegyverhez nyúlnak, viharként elsöprik a szocializmus, a béke útjából. Soha egyetlen percre sem szabad belenyugodnunk a háború gondolatába, mint valami megváltoztathatatlanba, mint valamibe, amit eddigi tapasztalataink igazolnak. Ha a világ haladó erői tisztán csak a tapasztalatokon rágódtak volna és nem tekintettek volna a jövőbe is, ha Marx, Lenin és Sztálin nem gondolkoztak volna dialektikusan, akkor a Kommunista Párt sohsem alakult volna meg és a Nagy Októberi Forradalom vívmányai 6ohsem valósultak volna meg. De tény az, hogy a Szovjetunió nemcsak, hogy megvalósult, hanem olyan gazdasági és eszmei sikereket tud felmutatni, hogy gyökerében támadja meg az imperialisták hatalmát és társadalmi rendjükön már ma is hullafoltok mutatkoznak. A halál lovagjai ők és mint leprások a halál, a rothadás, a széthullás baciilusaiva], az atombombával akarják megajándékozni a világot. Az ilyen veszélyes elemeket félre kell tenni az útból, el kell őket különíteni. A világ dolgozóinak olyan iskolában volt részük az elmúlt évtizedek során, hogy nem lehet őket többé huzamosabb ideig félrevezetni. Sztálin elvtárs szavai mint óriási ragyogó transzparensek vlágítanak a világ valamenyni dolgozói előtt: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezűkbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette." Ez az üzenet a világ valamenynyi dolgozójához szól, útfnutatás ez és egyszersmind figyelmeztetés... Szabó Béla. is és az asszonyok számára könnyebbséget jelent az, hogy gyermekotthonokba küldheti gyermekeit, ahol jobb dolguk van, mint otthon. Igen is az asszonyokat megilleti ugyanolyan munka, mint a férfiakat. Nyolc órai munkájuk után még annyi' szabad idejük marad, amennyi a háztartásban sohasem jut nekik. Én magam is megvagyok győződve arról, hogy az iskolát elvégezve, az ellenséges magatartást és gúnyolódó, lekicsinylő megjegyzéseket el tudom hallgattatni és meg tudom győzni munkatársaimat, hogy valóban jelentősek ezek az új munkamódszerek és olyan hatást tudok gyakorolni rájuk, hogy ők is követni fognak azon az úton, amelyen én megyek. harcolva a többtermelésért és a szocializmus győzelméért. Ezekkel a szavakkal Koleszár Emma lassan eltávozik az üzemi konyha irányában és mi arra gondolunk, hogy az ilyen Koleszár Emmák és a hozzájuk hasonló hősök a munka törhetetlen és legyőzhetetlen hősei. Vidor István