Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-23 / 70. szám, péntek

Berlinben találkozunk! A III. VIT HÍREI Néhány nappal ezelőtt tar­tották meg Prágában a III. Világifjúsági Találkozót előké­szítő iroda első ülését, amely igen fontos határozatokat ho­zott. A berlini VIT augusztus 5-én kezdődik és augusztus 19-én ér véget. Programmja három részből áll: kulturális-, tudományos- és sportműsorból BÉKEVALTÖ PEKINGBŐL ÉS LONDONBÓL. A találkozót hatalmas nem­zetközi békestaféta előzi meg. A stafétának két kiinduló pont­ja lesz: London és Peking. A Pekingből kiinduló váltó ke­resztülhalad az összes gyarma­ti országokon, a Szovjetunión és a népi demokráciákon és így jut el Berlinbe. A londoni sta­féta a nyugati országokon ke­resztülhaladva iut el Berlinbe. A nyugatról és keletről induló békeváltó augusztus 4-én este találkozik Berlinben az Alexan­der-téren. A VIT iroda elhatározta, hogy a Világifjúsági Találkozó egyik napját, augusztus 12-ét a Nugat-Németország újrafel fegyverzése elleni harcnak szentelik. Ezen a naDon nem­csak Berlinben, hanem az egész világon a békeszerető ifjúság aláírásokat gyűjt, majd Nyu gat-Németország újrafelfegy­verzése ellen. A VIT iroda közleménye sze­rint az eddigi jelentések azt mutatják, hogy a berlini VIT méreteiben legalább kétszer akkora lesz, mint a budapesti. Egvre hatalmasabb méretűvé válnak a berlini előkészületek. Augusztus 5-ig, a VIT meg­nyitásáig 17 állandó. 103 ideig­lenes filmszínházat, nyolc szabadtéri színpadot, hét sport­pályát és négy úszómedencét épitenek fel. Augusztus I-ére készül el a Német Nemzeti Színház, amely Európa egyik leghatalmasabb és legszebb színháza lesz. A Szabad Német Ifjúság berlini szervezetének felhívásá­ra az egész országban megin­dult a VIT munkaverseny. A Német demokratikus Köztársa­ságban eddig 62 „Augusztus 5" brigád alakult. Ezek vállalták, hogy évi tervüket a berlini VIT tiszteletére augusztus 5-ig be­fejezik. A berlini egyetemisták február 27-i értekezletükön el­határozták, hogy minden vizs- " gát letesznek augusztus 5-ig. ' BÉKEBRIGADOK NYUGAT-NÉMETORSZAG­BAN. Lelkesen készülődik a nyu­gatnémet ifjúság is a berlini VIT-re. A nyugatnémet FDJ­szervezetek mindenütt egység­frontot létesítenek azokkal a szervezetenkívüli fiatalokkal, akik Nyugat-Németország új­Néhány szó JiEemnickýrôl Ifjúsági Szövetségünk min­den egyes tagja, a CsISz kongresszusára készülve, fel­ajánlást tesz. Mi is méltón ké­szülnénk a kongresszusra, ha a Jilemnický-jelvény megszer­zésére irányuló felajánlásain­kat összekapcsolnánk Jilem­1921 január 1-től tagja volt e Kommunista Pártnak. A kato­nai szolgálat végeztével Kiszu­cán tanítóskodott. Itt lehetősé­ge nyílt megismerni mindazt, ami már gyermeklelkét megra­gadta, amit a könyvekben ol­vasott vagy amit szegény szü­Láni/ok az olvasókörben nický születési évfordulójának megünneplésével. A Jilemnický-jelvény kitün­tetés annak a CsISz-tagnak, aki tanulással, önneveléssel tö­rekszik arra, hogy részese le­gyen hazánkban a szocialista kultúra terjesztésének. Jilemnický születésének év­fordulója méltó megünneplése­ként ajánljuk fel valamennyien, hogy a CsISz kongresszusáig megszerezzük az öntudatos CsISZ-tagok ió munkájának jutalmát, a Jilemnický-jelvényt. JILEMNICKÝ ÉLETE. Jilemnický Péter Északkelet­Csehországban Kisperk köz­ségben 1901 március 18-án született, mint egyszerű gé­pésznek a fia. 1919-ben elvé­gezte a gazdasági középiskolát, majd a lévai tanítóképzőben érettségizett. Tanulmányai be­fejezése után katonának ment és 1923-ig a IX. határvadász zászlóaljban szolgált Rima­szombaton és Besztercebányán. I Iőföld férői meséltek neki a kiszucal drótosok, mikor az úton kísérgette őket. Nemcsak tanúja, de résztvevői® is volte nép keserves életének, nehéz munkájának, nyomorának és fájdalmának. Ezek a mélyen átérzett élmények adták kezé­be a tollat. Megírta első köny­vét, a ,.Győzelmes bukást". Sohsem elégedett meg a nyo­mor passzív vizsgálatával. Min­dig azokhoz az eszmei és poli­tikai erőkhöz nyúlt, melyek a világ igazságos berendezését tűzték ki célul. Vágyott megis­merni az új világot, a Szovjet­uniót, amelvet határtalanul szeretett. 1926-ban. mint tanító a szlovákiai munkások egy cso­portjával elment Közép-Ázsiába, majd a Kaukázusba, ahol kolo­nistáink gyermekeit tanította. Később Moszkvában élf, tanult, utazott, írt az újságokba. 1928­ban visszatért Csehszlovákiába, a Pravda szerkesztője volt, utána ismét tanítói hivatásának és az irodalmi munkának élt. A rafelfegyverzése ellen akarnak harcolni. A müncheni FDJ­szervezet aláírásgyűjtő brigá­dokat szervezett. Egy-egy bri­gádban négyen vannak és alá­írásokat gyűjtenek a nyugat­német zsoídoshadseretr felállítá­sa ellen. Készülnek a VIT-re a szov­jetfiatalok is. A Szovietúnió ti­zenhat köztársaságában már megindultak az orszáeos kul­túrverseny elődöntői. Ennek a versenynek a győztesei vesznek részt maid a berlini VIT-en. Lengyelrszágban az Országos Sporthivatal megkezdte annak a kétszáz tornásznak a kikép­zését, akik a VIT snortverse­nyéire utaznak. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség hatalmas kiállítással készül a VIT-re, amelyben bemutatja a cseh­szlovák ifjúság boldog életét és alkotó munkáját a felszabadu­lás után. Szovjetunióban szerzett benyo­másait egy karc- és képgyüj­teményben örökítette meg, „Két év a szovjetek földién" címmel. Kolonistáink kaukázusi életét a „Döngő lépés" című regé­nyében ábrázolta. A kiszucai életből vett két novella után megírta szülőföldiéről szóló legnagyobb regényét, a „Tö­retlen föld"-et. melv hazánkban több kiadásban és külföldön is megjelent. Elment a Vág vidé­kére, s a nagyszombati gazdag vidék szegény népének küzdel­méről és nehéz életéről meg­emlékezve, megírta a „Darab cukor" című regénvét. Szintén a Szovjetunióban szerzett ta­pasztalatai nyomán írta „Irány­tű bennünk" című regényét) 1939-ben kénytelen volt Cseh­országba menni, ahol tanított és résztvett az illegális munká­ban. 1942-ben a Gestano elfog­ta és bebörtönözte Pardubicén, Terezinben és Dessauban, ahol 8 évi kényszermunkatáborra ítélték. „Vigasztalan, szörnyű dolog volt ezekre az egyenru­hás teremtésekre nézni, akik még csak állatok nem voltak az emberek között". írta Jilem­nický a háború után. 1945 má­jusában Jilemnickv megtört egészséggel tért vissza a fel­szabadult hazába. Szlovenszkón bejárta az Ismerős vidékeket barátaival és elvtársaival. Lát­ta, hogy mosolyog boldogan a kiszucai nép, látta az elvtársa­kat, akik figyelték a világot, olvasnak, gondolkoznak, aggód­nak azért, hogy ne szenvedjen kárt az igazság, s hogy az em­berek boldogan éljenek. Jilem­nický egyike azoknak a szántó­vetőknék, akik előkészítették a talajt, elvetették a felkelés magját, amelv olvan saépen ki­kelt 1944 augusztus, túrjaiban. Üjból elment a felkelés vidéké­re, mint az öntudat ébresztge­tő je, hogy a falvakban úi­ra beszélhessen az egyszerű szlovák emberekkel, a nemzet nagy történelmi oillanatairól. Igy sem a felszabadulás utáni fáradhatatlan politikai munka, sem küldetése az ideiglenes, majd pedig az Alkományozó Nemzetgyűlésbe, sem az Isko­laügyi Megbízotti Hivatalban való munka nem akadályozta meg őt abban, hogv megírja ,,Garammenti krónikáiát", me­lyért jutalmat kapott, s ame­lyet oroszra, csehre és ma­gyarra is lefordítottak. Rövid ideig működött a Külügyi Megbízotti Hivatalban, majd Moszkvába ment. mint kultúr­attasé a Csehszlovák Nagykö­vetségre. 1949 máius 19-én halt meg szívszélhűdés követ­keztében Moszkvában. abban az új világban, amely után annyira vágyott fiatal éveiben, ahol erőt merített arra a harc­ra, melyet a dolgozó szlovák nép folytatott a kizsákmányo­lás, elnyomatás ellen. K. M. Hogyan teljesited kongresszusi kötelezettségvállalásodat? v

Next

/
Thumbnails
Contents