Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-22 / 69. szám, csütörtök

1951 március 22 A volt liszinmanista katonák csatlakoznak a koreai néphadsereghez UJSZ0 3 Az EiSz-siek a béke megőrzésére kiküldölt megfigyel® bizottsága megkezdte működését A gyűlés elején J. Malik, szovjet képviselő javasolta a Kína Népköz társa­ságot a Kuomintang helvett a bizott­ságba. mivel ez csak a csődbe jutott kuomlntang-klikket képviseli. Ez a'' javaslat a következőképpen hangzik: ,.A béke megőrzésére alakuló megfi­gyelő bizottság beleegvezik abba, hogy a b zottságba meghívják a Kínai Nép­köztársaság képviselőiét is." Gross, az USA képviselője határozottan ez ellen foglalt állást, és kijelentette, hogy az USA ellene van az F.NSz bár­mely szervében Kína képviseletének, mert „Kína támadó háborút folytat az Egyesült Államok ellen." Maiik, a szovjefképviselő feleletében rámuta­tott. liogy ez csak rágalom a Kínai Népköztárs?ság ellen. Mindenki tudja, hogy ki foívtat Koreában háborút, és hogy a felelősség A1ac Arthurt terheli. A bizottság ezután 9 szavazattal 2 ellen (SSSR és CSR) elfogadta az USA javaslatát India, Izrael és Svéd­ország képviselői tartózkodtak a sza­vazástól. J. A. Malik kijelentette, hogy a szovjetdelegáció a bizottság határoza­tát igazságtalannak és törvénytelen­nek minősíti és kuomintang-klikk sza­vazatát nem fogia elismerni. Ezután a választás következett. Grafström svéd képviselő javasolta, hogy elnöknek Columbia képviselőjét Urrutijutt vábsztják meg. Malik kije­lentett^ hogy fontos az elnökség kér­dését tisjtám, és azt javasolta, hogy az elnök minden hónapban változzék. Jebb Nagy-Britanna képviselője állan­dó elnököt javasolt, egvévi 'dőre. A bizottság 11 szavazattal 2 ellenében, elfogadta a brit javaslatot, India tar­tózkodott a szavazástól. Malik kijelentette, hogv nincs sze­mélyesen Urrutii ellen, de fontosnak tartaná, hogv az élnök olvan ország képvselője legyen, amelv nem tartozik I a latin-amerikai országhoz, mivel ezek képviselői már két más bizottságban is elnökök. Javasolta az elnökségre Csehszlovákia képviselőiét Ing. Jifí Nosekot. Titkos szavazással azonban 10 sza­vazattal 3 ellenében Urrutiit, az an­gol-amerikai blokk jelöltjét, választot­ták meg. Dajal India képviselője java­solta, hogy Ing. Nosekot válasszák meg az elnök helyettesének. Mivel más jelölt nem volt. Nosekot megvá­lasztottnak jelentették ki. Az USA képviselője előkészítő beszédében igyekezett bebizonyítani, az ENSZ megfigyelő b'zottságának hasznossá­gát „a veszélyes kerületekben". Erre első. Például felhozta az ENSZ görög­országi és koreai politikáját, ahova ki­küldték az E\"SZ megfigyelőiét. Az amerikai képviselő megtámadta a szovieídelegáeiót és kijelentette, hogy az ENSZ megfigyelői Koreából úgy informálták az ENSZ-t, hogv a táma­dók az északkoreaiak, és nem a déliek, ahogyan a Szovietúnió állította. Malik Grossnak adott feleletében hangsúlyozta, hogv Grossnak Görög­országra és Kcreára vonatkozó példái nem helytállók. Mint ahogv a legutób­bi vizsgálat során kiderült, a görög­országi politikát az USA uralkodó kö­rei diktálták, és ennek az Egyesült Nemzetek szervezetével semmi kap­csolata sem volt. Ami Koreát illeti, az ENSZ úgyne­vezett koreai bizottsága rágalmazó híreket terjesztett elő június 29-én Koreára vonatkozólag, azt állítva, hogv ennek a tájékoztatásnak alapja a június 24-én beállott helvzet. Ennek a jelentésnek a cél ia a koreai amerikai aggresszió elpaláslolása volt. Ezekre a ténvekre való tekintettel, — folytatta Malik. — nem lehet az ENSZ megfigyelő bizottságát a béke megőJzésére olv módon felhasználni, mint ahogyan az angol-amerikai blokk Görögországban és Koreában tette. A kivizsgálásnak másféle módját kell megtalálni. A bizottság ezután ülését elnapolta anélkül, hogy megállapította volna a következő gyűlés határideiét. A világ dolgozó népe szolidáris a spanyol harcoló néppel A spanyol nép harcát Franco, a véres terror, a nyomor, az éhség és a háborús előkészületek ellen, amely a barceloniai általános sztrájkban, va­lamint Katalánia több városának meg­mozdulásában nyilvánult meg, az egész világ népö szolidárisán támogat­ja­Párizs dolgozói, akik pénteken Franciaország Kommunista Pártjá­nak, a francia szakszervezetnek és a francia nép demokratikus szövetségé­nek felhívására összegyűltek rezoiu­dót fogadtak el, amelyben az áll. hogy Barcelona népe megmutatta, hogy nem hajlandó Spanyolországot az atom­háború támaszpontjává változtatni és a nép nem engedi magát bevonni a háborúba és nem hajlandó tűrni a nyomort, melyet a háborús előkészüle­tek okoznak. Hasonlóképpen szolidaritásának ad kifejezést az «|asz nép is, Barcelonia és Katalána töob ipari központjával a Franco-rendszer elleni harcában A szakszervezetek felhívást intéztek Róma dolgozó népéhez, hogy tilta­kozzanak a madridi olasz nagykövet kinevezése ellen. Anconá-ban és más városokban a munkások leálltak és tömegtüntetéseket rendeztek, amelye­ken a spanyol néppel való szolidaritá­suknak adtak kifejezést. í Az olasz Kommunista Párt központi lapja az „Unita" kommentárjában megjegyezi, hogy ezek az események bizonyítják az Atlanti paktum gyenge­ségét. Eisenhower európai útja alkal­mával az amerikai lapok azt írták, hogy a marshallízált Európa legjobb hadseregei a jugoszláv, a török, és a spanyol hadseregek. Sokat hangoztat­ták, hogy a spanyol divíziók erősek, csupán "a fegyvereikre panaszkodtak, hogy régi időkből valók. A" Kínai Népköztársaság valamennyi sajtószerve a barcelonai nép hősi har­cával foglalkozik, amely Franco fa­siszta uralma ellen irányul. „A spanyol Kommunista Párt vezetése alatt — írja a Kvanmin pekingi lap — a spa­nyol nép szabadság és függetlenségi haxcát vívja. A „Zycie Warszawa" lengyel lap azt írja. hogy a barcelonai nép általá­nos sztrájkja úgy hatott a kapitalista országok kormányaira, mint derült égből a villámcsapás. Azon népek számára, akik nem feledkeztek meg a spanyol nép szabadságharcáról fordí­tott a helyzet. Barcejona a Franco­terror sötétségéből jövő fénysugár. A burzsoázia fasiszta és nácista trükk­jeinek hatalma csak addig tart, amíg a fegyverek annak a tömegnek kezébe kerülnek, amely ellene van a fasiz­musnak, az imperializmusnak és a háborúnak. Az amerikaiak több mint 30 ezer embert vesztettek Szöulnál Mindig több és több liszinmanista katona előtt válik világossá a liszinma­nista-klikk árulása és a Koreában har­coló intervenciósok igazi célja. Ezért azok a katonák, akik előbb a liszinma­n<sták soraiban harcoltak, csatlakoz­nak a néphadsereghez és ennek sorai­ban harcolnak Korea néoének ellen­ségei ellen. Ban-Jin-Csun. a volt liszinmanista 29 ezied 3-ik zászlóaljának katonája kijelentette: „Saját szemeimmel láttam az amerikaiak krutalitását országunk több mint 20 városában. Népünket kí­méletlenül gyilkolták és sok nőn erő­szakot követtek el. Nem lehet elfelej­teni a vérszopó amerikaiak viselkedé­sét " Bak-Bon-Csun a 24. amerikai had­osztály volt soffőrie a következőket mondotta: „Ha merészeltem az ameri­kaiak parancsait csak kissé is vonakod­va teljesíteni, megvertek és agyonlö­véssel fenyegettek. Az egvik baráto­mat, Csoi-Csan-Tukot amerikai katona lőtte le. Szülővárosomat, Kvmcsunt, az amerikaiak teljesen felégették. Légitá­madásnál megölték az apámat, öcsé­met súlyosan megsebesítették. Velünk koreaiakkal az amerikaiak rosszabbul bánnak mint az állatokkal." Hasonlóképpen beszélnek a liszin­Az amerikai szenátus külügyi és ha­di bizottságának titkos közös ülésén, amely a napokban volt, Eisenhower, az Eszakatlanti paktum támadó hadsere­gének főparancsnoka arra a kérdésre, hogy lehet-e használni az atombombát, kifejtette álláspontját: »Na úgy látom, hogy hasznunkra van, feltétlenül hasz­nálom.® Igy ez a háborús uszító a nép legádázabb ellensége lett Nem első ízben fordul elő, hogy Eisehower ilyen provokációs kijelenté­seket tesz. Tavaly pl. a columbiai egye­temen a következő kijelentést tette: »Jobb a háborúra és az öldöklés lehe­tőségére támaszkodni, mint a békére.« Eisenhowernek ez a kijelentése az atombomba használatának lehetőségé­ről rövid idő alatt már a második ily­nemű kijelentés amerikai vezető sze­mélyek részéről. Még jól emlékezünk Truman provokációs kijelentésére, amit még a mult év végén tett az atombomba használatáról az amerikaiak részéről, i Az amerikai elnöknek ez a kijelentése olvan hatalmas felháborodást és ellen- ' manista hadsereg többi volt katonái is. A közelmúlt harcokban ezek a katonák mái bebizonyították, hogy határozot­tan a nép oldalán vannak. Baj-Hva­Sik a harcban több mint 20 ellenséges katonát megölt és szilárdan tar­totta állását, amíg csak az amerikai katonák meg nem futamodtak. Az egyik harcszakaszon megsebesítet­ték Csoi-Byon-Kit, a volt liszinma­n :sta katonát, de ez folytatta a harcot és több ellenséges katonát megölt Amikor meglátott maga előtt három liszinmanista katonát, megafonon szó­lott hozzájuk és rávette őket, hogy csatlakozzanak a koreai néphadsereg­hez Egy másik akciónál Son-Hvn-Sun volt I.sz'nman'sta katonának sikerült meggyőznie 43 társát hadseregük áru­ló szándékairól. „Én is liszinmanista katona voltam éppen úgv mint ti, — szólt hozzájuk Son-Hv-Sun megafo­non, mi értelme van harcolni saját né­pünk ellen, az amerikai támadók és a liszinmanista árulók érdekében? Gyer­tek á f hozzánk testvérek!" — Es a 43 liszinmanista katona, akik az 5. had­osztály 25. ezredéhez tartoztak — át­ment a koreai néphadsereg kötelé­kébe. állást keltett az egész világon, hogy Eisenhower most nem mert többé erről a kérdésről nyíltan beszélni. Eisenhowernek ez a »titkos« kijelen­tése egyáltalán nem az amerikai impe­rializmus erejéről tanúskodik, hanem ellenkezőleg, gyengeségét bizonyítja. Eisenhower csak azért mert cinikus nyíltsággal ilyen kijelentést tenni, mert abban bízott, hogv szavai titokban ma­radnak. Amint a párizsi rádió jelen­tette, Eisenhower elégedetlenségének adott kifejezést azért, hogy szavai a nyilvánosság elé kerültek, mert éppen úgy. mint az imperialisták valameny­nyien, ő is fél a békeszerető népek hatalmas ellenállásától az egész vilá­gon, akik határozottan a háborús ter­vek ellen foglalnak állást, amelyeket az amerikai imperialisták hitlerista elő­deikhez híven szeretnék megvalósítani. Eisenhower fél a Békevédők világmoz­galmától. akik a stockholmi békefelhí­I vás ötszázmillió aláírásával világosan I kijelentették az atombomba használata I elleni álláspontjukat. Az ENSZ-nek a béke megőrzésére kilüldött megfigyelő bizottsága meg­tartotta első evűirsét. Ennek a bizott­ságnak a felállítását a „Közös akció a békéért" alak n j gyűlésén ha' ir< ták el. A .bizottságban a következő országok képviselői foglalnak helyet: Columbia.- Csehszlovákia Franciaor­szág, India, Irak. Izrael. Üj-Zéland: Pakisztán, Svédország. SSSR, Nagy­Britannia, USA, Uruguay és Kuomin­tang-Kína. Az alakuló gyűlés határozata felha­talmazza ezt a bizottságot, „figyelje meg és jelentse, ha bárhol olvan nem­zetközi feszültség jelentkezik, mely­nek következménye veszélyeztethetné a nemzetközi béke és biztonság meg­őrzését." ÍGY NEM LEHET! A ragyolci községháza és az éberség... Késő este érkeztem Ragyolcra, hogy Ihring Máriával találkozzam. Mária elvtársnő lakásán nem tud­tuk a hivatalos ügyet elintézni, ezért javaslatára bementünk a fa­luba, hogy a kultúrházban beszél­gessünk. Sajnos, a ház le volt zár­va. A falusiak tanácsára a község­háza felé vettük utunkat, mert úgy mondták, ott még valami tanács­kozás folyik. A helyi Nemzeti Bizottság kapu­ja nyitva volt, a hivatalos helyisé­gekbe vezető ajtó is. Így nyugodtan bementünk abban a hitben, hogy valakivel majd csak találkozunk és a helyi Nemzeti Bizottság engedel­mével tartózkodhatunk a hivatalos helyiségben. Bár az ajtók nyitva voltak, legnagyobb meglepetésünkre a hivatalban már senki sem volt. Közel két és félórás ott tartózkodá­lásunk alatt senki sem jött meg­nézni, kik azok az idegenek, isme­retlenek, akik a községházán az éj­jeli órákban tanácskoznak. Mint említettem, közel harmadfél óráig voltunk a helyi Nemzeti Bi­zottság hivatalos helyiségében és ott egészen megdöbbentő jelenséget kel­lett megállapítanunk. A hivatalos helyiség egyik íróasztalán ott feküd­tek a községháza hivatalos pecsétei, a helyi Nemzeti Bizottság kör­pecsétje, felcimbélyegző és ezek mellett sorban a többi hivatalos bé­lyegzők. A nyitott szekrényekben pedig a hivatalos nyomtatványok, az asztalokon a napiposta: ajánlott hivatalos levelek. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának feb­ruári ülésén Gottwald elvtárs is­mételten fokozott éberségre intett, mindannyiunkat. Annál megdöbben­tőbb az a lelkiismertlenség, amely­lyel Ragyolcon találkoztunk 1951 március 19-én a késő esti órákban. Tudjuk, hogv az osztályellenség minden alkalmat és lehetőséget fel­használ, hogy kártevő tevékenysé­get fejtsen ki. És Ragyolcon a köz­ségházán még csak annyira sem óvatosak és éberek, hogy távozá­sukkor lezárják a helyi Nemzeti Bizottság épületét. Sőt! Szanaszéj­jel ott hevernek a.pecsétek az aszta­lokon, bárki bejöhet, a szekrényből kiveheti a hivatalos nyomtatványo­kat, kiállíthat igazoló iratot, ok­mányt, esetleg vágási engedélyt, vagv egyebet — pusztán azért, mert a helyi Nemzeti Bizottság alkalma- ­zottai és bizottsági tagjai köny- i nvleműen tárva-nyitva hagyják a községháza épületét és még arra sincs gondjuk, hogv elzárják a pe- j cséteket vagy aznap érkezett híva- i talos postát, hogv lezárják azokat ? a szekrényeket, amelyekben hiváta- | los nyomtatványok vannak. f A ragyolciak esete nemcsak arról | tanúskodik, hogy nem veszik ko- i molyan az éberséget, hanem arról T is, hogy hivatali ténykedésüket fel- í háborító könnyelműséggel végzik. T Intő példának hozzuk fel ezt az i esetet, hogy figyelmeztessük a ra- ? gyolci községháza tisztviselőit: J Nem az a hivatásuk, hogv a falu I dolgozóit helyt nem álló kifogások- ? al bosszantsák — (ahogv ez leg- \ utóbb történt, amikor egy kórházi be f utalás kérdésében napokig húzták * a beteglap kiadását, azzal a meg- ? okolással, hogy erre nincs idejük) I — hanem hivatásuk az lenne, hogy f a dolgozó nép érdekeit szolgálják, ? hogy munkahelyükön a rájuk bízott í feladatokat becsülettel teljesítsék, í hogy hivatali helyiségükben rendet i tartsanak s hogy ilyen esetek, mint j a fent leírt, semmiképpen elő ne £ fordulhassanak. ! Az ilyen felelőtlenül eljáró alkal- I mazottaknak nincs helyük a népi I közigazgatásban. (—yj—) í Az Uj Kína. hírügynöksége jelenti: A Koreai Néphadsereg a kínai önkén­tesekkel együtt március 14-én rendben elhagyta ideiglenesen Szöult, miköz­ben az amerikai támadóknak és a li­szinmanista egységeknek nagy veszte­séget okozott. Csák a Szuvontól Szöulba vezető or­szágút megszerzése, valamivel több mint 30 km hosszúságon az amerikai támadóknak 30 ezer katona és tiszt, to­vábbá nagymennyiségű katonai felsze­relés és muníció veszteségébe került. Az amerikai támadóknak csak azután sikerült Szöulba lépniök, amikor a ko­reai—néphadsereg és a kínai önkénte­sek rendben kivonultak a városból. A Szöul ellen irányuló második tá­madásra az amerikai támadók 239 ezer embert, nagymennyiségű repülőgé­pet, ágyút és tankot vetettek be. Gyor­san akarták eltogldim Szöult és meg­szállni a várostól északra eső területet. Ezért összpontosították hadseregük zö­mét a Han folyó mentén lévő front­szakaszon támadásra. A néphadsereg és a kínai önkéntesek szívós ellenállá­sa a Han folyón 49 napig visszatartotta őket. Az amerikai támadók egyetlen lépést sem mertek tenni repülők, tüzérség és tankok támogatása nélkül. Számos amerikai katona, akiket az ottani har­cok alatt foglyul ejtettek, bevallotta, hegy az amerikai hadseregben nő a há­borúellenes undor. Szöul 58 ezer lakosa, akik nem akar­tak idegen uralom alá kerülni, csatla­kozott a néphadsereghez, amelv vissza­vonult Szöulból. A lakosság üdvözölte a néphadsereg lobogóit, mikor levették őket a hivatalos helyiségekről. A kínai önkéntesek és a néphadsereg katonái megígérték, hogy: «Hamarosan vissza­jövünk.® A valóságot, hogy a kínai önkéntesek és^a koreai néphadsereg harckészsége nem szenvedett vereséget, beismeri az AP hírügynökség jelentése is, amelyben figyelmezteti Mac Arthur főhadiszállá­sát, hogy a néphadsereg tökéletes rendben vonult vissza Szöulból és óvja Liszinmant attól, hogv a délkoreai hi­vatalokat Szöulba áthelyezze, mert nem lehet arra számítani, hogv Szöul az amerikaiak állandó megszállása alatt maradjon. Hatalmas új sztrájkhullám Franciaországban Franciaországban új nagy sztráj"k­hullám kezdődik, amellyel a francia munkásosztály és a többi dolgozók tiltakoznak Queuillev reakciós kormá­nyának fasiszta . politikája, az éhbér politika, az állandó áremelkedés, az or­szág felfegyverzése és Franciaország­nak az amerikai imperialista háborús politikától való függése ellen. A párizsi vasúti és autóbusz-alkal­mazottak 34 ezer emberének általános sztrájkja már 4 napja tart. A kor­mány megtagadja a sztrájkolókkal va­ló tárgyalást mindaddig, amíg ezek újból munkába nem lépnek. A munká­sok azonban elhatározták, hogy sztráj­kolni fognak egészen addig, amíg az ő bér- és más szociális követeléseik­nek eleget nem tesznek. A párizsi vasúti alkalmazottak sztrájkja tovább terjed; a sztrájkolok iránti szolidari­tásból sztrájkba kezdtek a párizsi taxi-soffőrök is, valamint valamennyi vasút és villamos-vasút munkásai, amelyek Párizst összekötik a környék­kel. A munkások százezrei Párizs kör­nyékéről ezért nem tudnak eljutni munkahelyükre. Néhány helyen, ahol gyorsvonat közlekedés van, ugyancsak sztrájkba kezdtek a vasúti munkások. Az 5 milliós Párizsnak a vidékkel való összeköttetése majdnem teljesen meg­szakadt. A párjzsi szállítómunkások általános sztrájkjának szervezéséhez hozzájárulnak a CGT általános szak­szervezet képviselőin kívül a „Munka­erő" szakszervezete is, valamint a Keresztény munkások szervezete is. Hétfőn, március 19-én este sztrájk­ba kezdtek Párizsban a gáz- és vil­lanyművek munkásai is. A gáz- és a villanyáramszolgáltatás az ipar, ke­reske&e.em és magánszükséglet ré­szére úgyszólván teljesen leállt. Nyu­gati forrásokból eredő hírek szerint a francia kormány nagyon fél, hogy a sztrájk Franciaország fővárosából ha­marosan átterjed a vidéki ipari köz­pontokra is. A francia kormány lendkívüli ülés­re jött össze, amelyen a francia mun­kásság terjedő sztrájkjáról tárgyal­tak. Queuille kormánya és a párizsi rendőrség vezetője a sztrájkoló mun­kások ellen új fasiszta terrorintézke­déseket készítenek elő. El akarják rendelni valamennyi sztrájkoló üzem munkásságának mozgósítását, és fe­nyegetik őket, hogy elbocsátják a munkából azokat, akik a mozgósítás kihirdetése után nem lépnek újból munkába. Ez egyenesen fasiszta meg­sértése a sztráj jogoknak, melyeket Franciaország alkotmánya a munká­sok részére biztosít. Queuille reakciós kormányának terve, hogy a sztrá jko­lókat mozgósítja,, nagy ellenállást vált ki, és a sztrájk további terjedését okozza azokban az iparágakban, ame­lyekben az alkalmazottak a párizsi szállítómunkásokkal szolidaritást vál­laltak. A sztrájk kezdődik az építőmunká­sok, fémfeldolgozó munkások és a francia közalkalmazottak között is. A francia sajtó általában az új sztrájk következtében előállott hely­zettel foglalkozik. Egyes francia új­ságok megjegyzik, hogy a munká­soknak ez a tiltakozása a kormány há­borús és éhség-politikája ellen Vin­cent Aurio], Franciaország köztársa­sági elnöke az Egyesült Államokba va­ló elutazásának előestéjén kezdődött. Más lapok még hozzáteszik, hogy a mostani sztrájkhullám Franciaország­ban, emlékeztet az 1947-es sztrájk mozgalmakra, amikor egyes munka­ágak sztrájkja Franciaországban ha­talmas arányú sztrájkmozgalmat in­dított. Benőit Frachon, a franciaországi CGT általános szakszervezeti szövet­ség főtitkára, a „L'Humanité" keddi számának vezércikkében azt írja, hogy a franciaországi sztrájk, mely­lyel a dolgozók éhbérük emelését kö­vetelik, kifejezője annak a növekvő elégedetlenségnek, amely az összes franciaországi szervezetekben és Franciaország több vidékén megnyil­vánul. Franciaországban a drágaság állandóan emelkedik — írja B. Fra­chon — és megjegyzi, nogy az utolsó bérrendezések óta Franciaországban az életszükségleti cikkek ára átlag 15%-kal emelkedett Eisenhower provokációs kijelentése az atombomba használatának lehetőségéről

Next

/
Thumbnails
Contents