Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-20 / 67. szám, kedd

1951 március 20 UJSZO A NEPEK AKARATA Amikor még Berlin fölött repültünk, megdöbbentő kép tárult elénk: tető nélkül ásítozó házak, egész lakónegyedek romjai, rom- és törmelékhegyek ... Nyomasztó látvánv volt ez. Sok berüsi utca kihaltnak és sötétnek látszik az esti órákban. A járókelők mindennapi gondjaikba merülve Jetnek az utcán. Csupa hallgatag arc, amelyet ritkán derít föl a mosoly, az emberek tartózkodva beszélnek. Gépkocsink elhalad a Reichstag és a Brandenburgi kapu romjai mellett és befordul a Unter den Linden-re. Romok és újból csak romok. Képzeletünkben fölmerülnek a háború szörnyű éjszakái: a váratlan szirénabúgás, amerikai bombázógépek vésztjósló berregése, maid a találomra ledobált bombák vijjogása és' robbanása, épületek romjai, nők és gyermekek sírása és segélykiáltása a pincékben. Emberek (izteinek holtteste fekszik még e rengeteg rom alatt. Elmondották nekünk, hogy nemrég az egvik óvóhelyről nyolcvan holttestet emeltek ki... A nyomasztó érzés fokozatosan eloszlik, amikor széles, még romos, de már újjáépülőben lévő utcákon áthaladva. egyszerre csak ismerős arcképeket látunk. A mi barátaink! Nem holmi hírhedt tábornokoknak, agyafúrt diplomatáknak — népük sírásóinak — arcképei, hanem a béke harcosainak ragyogó képmásai tekintenek ránk, Joliot-Curie, Pietro Nenni, Alekszandr Eagyéjev, Ilja Erenburg. Yves Farge, Gabriel d'Arboussier kénmásai ezek, azoké az embereké, akik életüket a népgyilkos imperialisták, az úi háborús gyújtogatok ellen folyó harcnak szentelték. Igen, Berlin ú i életet él. Azt a várost, ahonnan tíz évvel ezelőtt Hitler rászabadította állig fölfegyverzett hordáit Európa népeire, most azoknak a népeknek zászlói díszítik, amelyek a szörnyű háború megismétlődése ellen. Auschwitz és Dachau iszonvatos náci állatiasságainak megismétlődése ellen küzdenek ... Ott. ahol tíz évvel ezelőtt a hitlerista katonák zöldszinű menetoszlopai masíroztak, ahol minden lépésnél a horogkereszt szúrta a szemet, — most daloló munkásbrigádok vonulnak s a béke zászlóit lengeti a szellő. Lassan, de biztosan növekszik a német nép nemzeti méltóságának érzése. Mindinkább fokozódik a szeretet a Szovjetunió iránt és a gyűlölet az amerikai gyarmatosítók ellen, akik Németországot két részre hasították, ak

:k Nyugat-Németországot elszakították Kelet-Németországtól. Vájjon érezhet-e most máskén a német dolgozó? Berlin romjai minden pillanatban arról beszélnek, hogv egv új háború még sokkal nagyobb nyomorúságot hoz az egész német népre. Ezért száll szembe a német nép az imperialisták kísérleteivel. Ezek a kísérletek arra irányulnak, hogy Nyugat-Németországban visszaállítsák a náci hadsereget, és aztán a békeszerető népek ellen vessék harcba. ,.Ha megkérdeznék, mit kíván most a mi néoünk — mondotta a Béke Világtanácsának üléJohannes Becher, német költő akkor meg kell mondanom, hogy mi. németek semmit sem óhajtunk annyira, mint a békét, a békét a békét, semmi egyebet nem kívánunk a békén kívül." A továbbiakban azt mondotta: ,,Üj pátoszra, a béke híveinek valóban nemzeti, valóban demokratkus, lelkes pá:cszára van szükség, hogy egész népünk felfigyeljen hangjukra, a nemzetek lelkiismeretének hangjára.« A Béke Világtanácsának jelentősége mérhetetlenül megnövekedett ezekben a napokban. Szavát, határozatait az emberek miliói hallgatták világszerte. A Béke Világtanácsa valamennyi nép leghőbb óhaját fejezte ki. békére és testvériségre irányuló akaratukat, elszánt harckészségüket az emberiség legádázabb ellenségei, az új háborúra uszítók ellen. A Béke Világtanácsának megfeszített munkája szárnyat adott a gondolatoknak, megerősítette a béke erőinek győzelmébe vetett hitet 58 ország képviselői egymásután juttatták kifejezésre a népeknek a béke fenntartására és megszilárdítására iránvuló törhetetlen akaratát. Ezt a békét azoknak az ivadésen kai fenyegetik, akik egykor tűzzel-vassal pusztították a békés indián törzseket Észak-Amerikában. A véres kalandoknak ezek a kedvelői most falvakat és városokat döntenek romba Koreában, pusztítják a békeszerető koreai népet. Az egyszerű emberek milliói küldötteik útján emelik föl szavukat gyermekeik, családjuk védelmében. Az egyszerű emberek milliói nem akarják vérüket hullatni az amerikai milliárdosok érdekeiért. A Béke Világtanácsa ülésszakának egész munkáját fénylő napsugárként, sokszínű szivárványként ragyogta be a népeknek a béke győzelmébe vetett hite és arra irányuló akarata, hogy megmentik az életet, a civilizációt egy újabb katasztrófától. Ez a reménység és ez az akarat csendül ki Pietro Nenni szavaiból: >A Béke Világtanácsa egybeforrott, következetes harcával megnyeri a népek bizalmát és biztosítani fogja legmagasztosabb feladatának végrehajtását: a béke megszilárdítását, az emberiséget megszabadítja a harmadik világháború kisértetétől.« Kicsendül ez a reménység és ez az akarat Ehrenburg szavaiból: »Felhivással fordulok mindazokhoz, akiknek becses a régi Európa kultúrája, mindazokhoz, akik számára az Uffici és a Louvre, a kievi Szófia-székesegyház és Chartres, a prágai és az oxfordi egyetem, Krakkó és Köln" nem a tervezett Ijombatámadások célpontjai —, hanem szívünkhöz közel álló. eleven teste szellem hazánknak: akadályozzuk meg ezt a szerencsétlenséget!® A föld legtávolibb tájairól jött emberek találkoztak az ülésen: feketék, bronzbőrűek, fehérek. Valamennyi jószándékú ember előtt egyre világosabb, hogy a Béke Világtanácsa az egész békeszerető emberiség nevében, minden ország és világrész népeinek nevében száll síkra és mindnyájunk létérdekeit védelmezi. Korunkban, amelyet teljes joggal nevezhetünk sztálini korszaknak, a béke erői hatalmas, legyőzhetetlen frontban egyesültek. Ez a front megingathatatlan falként állja útját a tengerentúli conquistadoroknak, a szabadság, a népek ^>ékés léte és függetlensége megfojtómak. A Friedrichstadt-Palaisban megtartott nagygyűlésen több mint háromezer ember hallgatta Friedrich professzornak, a berlini egyetem rektorának, valamint Pietro Nenninek, KuoMo-Zsonnak, Yves Fargenak, A. Kornejcsuknak és másoknak beszédét. Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, amelvet az amerikai imperialisták már meg is valósítanak — ez már az eiső lépés a háború felé, afelé, hogy Németországot hadszíntérré változtassák. Erre figyelmeztettek a szónokok. »Gyalázat!« — dörgött a hatalmas terem. »Le a háborús gvujtogatókkal!« Különősen nagy lelkesedést váltott ki a nyugatnémetországi Békevédelmi Bizottság képviselőjének, EdithTlöreth-Mange asszonynak beszéde. Lángoló szavakkal ecsetelte a német nép tragédiáját. A német népnek hallatnia kell nyomatékos szavát. »Német népem! — kiáltott fel Höreth-Mange asszony. — Itt az ideje, hogy kezedbe vedd sorsodat! Egyetlen lendületettel, viharként söpörheted a történelem szemétgödrébe a mindenféle adenauereket és schumachereket! Megmutathatod, hogv te vagy méltó folytatója annak a hatalmas kultúrának, amelvet Goethe, Schiller, Beethoven teremtett.« A Béke Világtanácsának határozatai a békeegvezménv megkötésére és a német kérdés békés megoldására irányuló felhívás hatalmas visszhangot keltett a német nép körében Láthattuk ezt az utcán, a villamoson, az éttermekben, ahol nagy hévvel és lelkesedéssel vitatták meg a határozatokat. A Béke Világtanácsának határozatai —a béke igazi dokumentumai. Valóraváltásuk attól függ, mennyire szánják rá magukat a népek arra, hogv a nekivadult imperialista vezetőket a határozatok iránti engedelmességre szorítsák E határozatokban a földkerekség minden népének mélvséges béketörekvése, a tartós világbékébe vetett élő reménysége tükröződik. Lud.mil Sztojanov A Német Demokratikus Köztársaság ai ipari termelés 17 százalékos emelkedését irányozza elő 1951-re Leuschner államtitkár, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának ülésén isméi tette az 1951. évi népgazdasági tervre Vonatkozó törvényjavaslatot. Az 1951 évi népgazdasági tervnek az a feladata, hogy a fejlődés ütemét a gazdasági élet valamennyi területén meggyorsi'sa. ú i termelési ágakat létesítsen, a nyersanyagbázisokat kibővítse és a gazdasági élet egyes ágai között mutatkozó aránytalanságokat kiküszöbölje A Német Demokratikus Köztársaság ezeket a hatalmas feladatokat csak akkor tudja megoldani, ha különösen a nehézgépgyártó-, energia-, az acél- és banyaipart, valamint a hajóépítő üzemeket fejleszti. Az ipari termelésnek 1951-ben 1950hez képest 17 százalékkal kell emelkednie. A népi tulajdonban lévő iparágakban a munka termelékenysége 14 százalékkal növeKszik, az állami beruházások, az 1950 évinél 38 százalékkal lesznek nagyobbak. A fogyasztási cikkek minőségének további javítása, a textiléi más iparcikkekkel való jobb ellá<as, az állami üzletek megfelelő árai, a teljesítménybér további bevezetése következtében a lakosság életszínvonala tovább emelkedik. A Világbéketanács levele az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárához A Vilá^béket'anács titkársága jelentette, hogy a Világbéketanács bürójának elnöke, Frederic Joliot-Curie, az ENSz főtitkárának levelet küldött, melyben kéri, hogy mielőbb fogadja azt a delegációt, melyet a Világbéketanács utolsó ülésén megválasztottak. Ennek a delegációnak a feladata az ENSz-t felhívni: 1. hogy a varsói Békekongresszus küldöttségével a Világbéketanácsának különféle határozatait megtárgyalja és róluk véleményét kifejtse; 2. hogy újra hozzáfogjon azokhoz a feladatokhoz, amelyeket a Charta ráBorzenko szovjet író könyve a koreai nép hősies karcáról Moszkvai jelentés szerint megjelentek könvvalakban Szergej Borzenko, ismert szovjet írónak útivázlatai. Borzenko a mult évben járt Koreában, mint a Pravda különtudósítója. Most megjelent művében a koreai felszabadító háború hőseinek: gyalogosoknak, pilótáknak, páncélosoknak, tüzéreknek állít emléket. E háborúban — írja Borzenko — új hősök százai születnek. A koreai kommunisták pártja, a Koreai Munkapárt tagjai bátor és önfeláldozó harcosok. lelkes személyi példamutatással a harcok élén járnak és mintaképül szolgálnak a hadsereg minden tagjának. Ök vezetik hősies példamutatásukkal az elszánt harcot az amerikai beavatkozók, a koreai nép esküdt ellenségei ellen És ez a harc kíméletlen. Korea népe együtt küzd a hadsereggel. Am'.kor egy koreai katona elesik, valamelyik koreai munkás vagy paraszt kiragadja kezéből fegyverét és folytatja a harcot. Borzenko a továbbiakban leírja az amerikai betolakodók vadállati cselekedeteit. Leíria. Phenjan, Szöul és Korea más városainak és falvainak barbár bombázását. Leírja azokat a haláltáborokat is, amelyeket az amerikai gengszterek az általuk elfoglalt területeken létesítenek. Az „Ezt láttam" című fejezetben Borzenko így ír: — Láttam Maidaneket és Auschwitzot. Voltam Varsóban és Lidicében és így jogom van állítani, hogy a gyilkolásban és a rablásban Truman semmivel sem marad Hitler mögött. Truman egész Koreát egyetlen hatalmas haláltáborrá akarja változtatni. Gyökerestül ki akarja irtani a hős, s#^badságszerető koreai népet. Borzenko könyve — szenvedélyes. súlyos vádirat az új háború gatói ellen. gyujtobfzott, hogy a kormányok közti megértés helyévé váljék, nem pedig valamely hatalom világuralmi törekvéseinek eszközévé. A Világbéketanács delegációja a következő személyekből áll: Pietro Nenni (Itália), Davis asszony (Nagy-Brítannia), ď Astier de la Vigerie (Franciaország), Nikola j Tichonov (SSSR), Pablo Neruda (Chile), Josef Hromádka (ČSR), Paul Robeson (USA), Izabella Blume asszony (Belgium), Jessie Street asszony (Ausztrália), Vu Jaocsun (Kína), Gabriel ď Arboussier (Afrika), Jara tábornok (Mexiko), Uphaus (USA) és dr. AttaJ (India). Az amerikai Békevédők aktivitása A „Békemenet Washingtonba" delegációjának 36 államból való résztvevői konferenciát rendeztek, melyen a vezető delegátusok, élükön Paul Robesonnal beszédet mondottak. A konferencia delegációt küldött a külügyminisztériumba Achesonhoz, amelyet a sajtóosztály igazgatója, Russel fogadott. Róbert Lovett az amerikai békeharcosok szervezetének elnöke ezen a gyűlésen kijelentette, hogy a béke megvédésének egyetlen módja a megegyezés. Minden más elkerülhetetlenül sikertelenséggel végződik. Acheson államtitkárnak legfőbb kötelessége — folytatta Lovett — minden lehetőséget kihasználni a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal való tárgyalásra. Egy ország sem engedheti meg, hogy határai annyira veszélyeztetve legyenek, mint ahogyan az Kínában van. Russel feleletében a már megszokott rágalmakkal illette a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat. Paul Robeson feltette Russelnek a kérdést, hogy lehet például Nagy-Britanniát vagy Belgiumot 'szabad országnak minősiteni, amikor ezek gyarmaturalma több 10 millió néger vére által jött létre. A konferencia záróbeszédében Philip Morrison a kiváló atomtudós szólalt fel és kiemelte a „Békemenet Washingtonba" sikerét. Kijelentette, hogy ez a menet előjátéka a Békevédők ama nagygyűlésének, melyet június l-re készítenek elő Chicagóban. Az amerikaiak ismét mérges gázokat használtak Koreában Az amerikai gyilkosok ismét mérges gázbombákat dobtak Koreára — jelenti az Uj Kína hírügynökségé. Mérges gázbombákat négy ízben dobtak le kínai önkéntesekre a Han folyó mentén éspedig február 23-án és 26án és március 3-án és 6-án. Az amerikai támadóknak ez az újabb gaztette, mely megsértése a nemzetközi egyezményeknek, nagy felháborodást keltett a koreai néphadseregben és a kínai önkéntesek között. A Koreában harcoló önkéntesek jelentést adtak ki az amerikaiak által használt mérges gázokról, amely többek között a következőket tartalmazza; „A békeszerető népek akarata ellenére az amerikai vérszopó hordák a fronton a Han folyó mentén mérges gázokat használtak. A gaztettek hosszú sora igazolja, hogy a támadó amerikaiak ma a legnyersebb és legbarbárabb hadsereget képezik. A gyilkolásban túlhaladják még a hitlerista és japán fasisztákat is." Tito az amerikai sajtó tükrében Az angol-amerikai háborús uszítók nyíltan beszélnek a belgrádi bábfigurák talpnyalásáról és lakájalázatosságáról. A „Siavjane" című szovjet lap egyik legutóbbi számában idézeteket közöl az amerikai sajtóból. Az imperialista táborához tartozó egyes sajtótermé kek véleményét idézi Titoról. Nem a dolgozó nép kritikáját adják ezek az idézetek, hanem az amerikai sajtótrösztök, a milliárdosok és háborúra uszító társaik tulajdonát képező újságok véleményét. Ha az amerikai imperialista sajtókörök ilyen leplezetlenül mondanak véleményt legjobb barátjukról és szövetségesükről, elképzelhetjük, mi a véleménye a munkásáruló Titóról, az amerikai dolgozó népnek, annak az amerikai dolgozó népnek, amely fogcsikorgatva küzd a trumani gyalázatos háborús politika ellen. A béke és a demokrácia halálos ellenségei Titó és bérencei segítségével Jugoszláviából hadibázist építtettek ki és most abban a hiú ábrándban ringatják magukat láncos kutyáikkal egyetemben, hogy Jugoszlávia népét ágyútölteléknek tudják majd felhasználni. Acheson „úr" ezzjl kapcsolatosan már pr'fétának is felcsapott, — jóslásokba bocsátkozott. Egyik ilyen nagyhangú kijelentésében azzal a kecsegtető megállapítással biztatgatja a milliós haszonra leső háborús hiénákat, hogy „amíg Tito áll a jugoszláv kormány élén, addig 32 jugoszláv divizió áll az Egyesült Államok oldalán." Am a jugoszláv nép határozottan más véleményen van. Az ilyfajta jóslásokat undorral utasítja vissza. Tito mögött még a legvadabb terror ellenére sem sorakozik fel a nép. Az amerikai hullarablók, dögkeselyűk nagyon tévednek, mert a jugoszláv nép nagyon is jól tudja, ki az ellensége. A jugoszláv nép sorsa irányítását előbb-utóbb kezébe veszi s megmutatja a washingtoni méregkeverőknek, hogyan fogja a 32 divizió a kizsákmányolók bűnös politikáját szolgálni. Elsősorban a szennyes imperialista banditáktól és hazai árulóktól fogja országát megszabadítani, hogy becsületben élhesse életét és építhesse jövőjét, úgy ahogy a többi szabad országok népei építik, ahol nem sikerült az imperialista gonosztevőknek a nép szabadsága és az ország függetlensége ellen merényletet elkövetni. A jugoszláv nép mély gyűlölettel és bosszúszomjjal figyeli Titóék garázdálkodását. A terror, a brutalitások, a szabadságharcosok megkínzása meg egységesebb tömbbe kovácsolja a jugjszláv dolgozó népet, még intenzívebb harcra buzdítja a népet az áruló gonosztevő banda megsemmisítésére. De most nézzük' meg közelebbről, mit írnak a nyugati imperialista sajtóorgánumok „nagyszerű", odaadó barátjuk magat irtásáról. A Newyork Herald Tribun egyik legutóbbi számában ezeket olvashattuk: „Ragyogó üzlet ez a Jugoszlávia, mert hisz minden természeti gazdagsága az amerikaiak rendelkezésére áll. .. Az amerikaiak minden elköltött di. Májért Jugoszláviából azonnal kél dollárt kapnak." Vagy mi a véleménye a Timesnek, illetőleg a Times szerkesztőjének. íme, itt a kép és az aláírás, mint vélekedik ez az imperialista érdekeket szolgáló sajtóorgánum Titóról. „A Wall Streeti disznó." „Nagy disznó ez a Tito. de a mienk, — amerikaiaké." A londoni Evening News pedig legutóbbi számában Titóékkal és a Balkán-blokkal foglalkozva a bűnös blokkról írva az alábbiakat állapítja meg és ezt a kis képet közli: „Londonban a diplomáciai és katonai körökben érdeklődéssel tekintenek az új balkáni blokk megerősítésére, amely a belgrádi, athéni és az annaral kormányok között jött létre." Végül a newyorki filmhíradó bemutatóján, mikor felvonultatták a háborús uszítók szövetségeseit, az egyik képsorozat igy mutatta be Titót, az amerikaiak szövetségesét: Az amerikai filmhíradó a kővetkező felirattal látta el a karikatúrát: „Tito a mi hűséges szövetségesünk." Igen, az amerikai dollár és az amerikai kormány intésére ugráló pojáca, a munkásosztály legaljasabb árulója, Hitler véres gonosztetteit másolja le, hogy így mentől nagyobb érdemeket szerezhessen Trumannál és társainál. íme, ez a négy rövid idézet ls jellemző. Nemcsak a világ dolgozói for dúlnak el Titótól mély undorral, hanem kenyéradó gazdáinak ls meg van róla a véleményük és nem titkolják, hogy Tito a jugoszláv nép érdekeivel ellentétben az amerikai tőkések zsebére dolgozik.