Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-15 / 63. szám, csütörtök

© U J SZO 1951 március 15 A íavaszi munkák a bratislavai kerület EFSz-eiben és állaim h riokaín A több napig tartó esős időjárás a mult héten a bratislavai kerületben csaknem mindenütt megállította a tavaszi munkákat Csak néhány helyen lehetett dolgozni ló- és ökörfogatok segítségével, mert a föld annyira nedves volt, hogv géppel nem lehetett rámenni. A tavaszi munkákban a március 12-i helyzet szerint az EFSz-ek és az állami birtokok vezetnek Az egyénileg gazdálkodók a bratislavai kerületben eddig még nem értek el nagyobb sikereket a tavaszi munkákban Ezen a téren kivétel a dunaszerdahelyi járás, ahol az egyénileg gazdálkodók már 218 hektár árpát elvetettek Összkerületi viszonylatban a dunaszerdahelyi járás EFSz-ei vezetnek, melyek már több mint 800 hektár területet vetettek be tavasziakkal A nagy megyeri járás EFSz-ei 300 hektár árpát, 10 hektár tavaszi búzát, 8 hektár zabot, 44 hektár borsót és 5 hektár mákot vetettek el. A szenei járásban 35 hektár árpát, 10 hektár tavaszi búzát,. ! 5 hektár borsót, 1 hektár mákot és 1 ' hektár zöldséget vetettek el. A bratisj íavai járásban az EFSz-ek 52 hektár árpát és 3 hektár zabot, a galántai járás EFSz-ei 28 hektár árpát, 5 hektár tavaszi búzát, 5 hektár borsót és 12 hektár nprafórgót juttattak a földbe. A vágújhelyi III. típusú EFSz a fent említett időpontig 25 hektár árpa és b hektár zab vetéset végezte el. A tavaszi munkák tervét a bratislavai kerület állami birtokai március 12en a következőképpen teljesítették: tavaszi búzáoan 67%-ra, árpában 17.4 százalékra, tavaszi olajos magvakban 19.5%-ra. máktan 40.5%-ra, ÜJ'elvesekben 32.8%-ra, szőlőkerti munkákban 65 %-ra. A bratislavai kerület egyes járásaiban a népi közigazgatás szervei talajfelülvizsgálatot tartanak, még pedig azokban a községekben, ahol a tavaszi munkákat még nem kezdték meg, hogy ezeken a helyeken is, amint azt az időjárás megengedi, hozzá lehessen fogni a .tavaszi munkához. Az EFSz-ek versenye a tavaszi munkákban A skalicei járásban május elsejéig két vagon kenyérgabonái cseréinek be kenyérre A lisztnek és a gabonának kenyérre és péksüteményre való becserélése mindinkább teret nyer Szlovákiában is, főleg a malackai és a skalicei járásokban Az itteni kis- és középföldművesek megértették ennek az akciónak gazdasági és politikai jelentőségét. Kis- és középíöldműveseink egyébként is nagyon jól tudják, milyen előnyöket jelent rájuk nézve ez az akció Elég csu pán azt a munkamegtakarítást megemlítenünk, amit a kenyér eikeszítése körül nyerünk Ezek a munkák, különösen most, a tavaszi munkák ideje alat' elvonnák főleg a földművesaszszo: yok figyelmét a földmunkáktól. A földműves egyszerűen elviszi a lisztet vagy a gabonát a fogyasztási szövetkezetbe, ahol jóminőségű kenueret kap érte. A járási fogyasztási szövetkezetek szerződést kötöttek a pékekkel, amely szerint a pékek ezentúl csupán sütéssel fognak foglalkozni a kenyér szétosztását pedig a fogyasztási szövetkezetek végzik. A skalicei járási fogyasztási szövetkezet alkalmazottai a május előtti felajánlások keretében kötelezték magukat, hogy május elsejéig két vagon kenyérgabonát vagu lisztet cserélnek be a földművesektől Természetesen ezen célból meggyőző tevékenvséget fognak folvtatni a földművesek között. A skalicei járásban 24 pék dolgozik Külön meg kell említenünk Mikula József viestai oéket, aki február 26-ig 785 5 kg kenyértisztet cserélt be Hasonlóképpen Zsilinek József is szép eredményi ért el. Ő a fentemiitett időpontig 500 kg lisztet cserélt be kenyérért. A lisztcserélés szépen folyik a malackai járásban is, ahol a földművesek a fogyasztási szövetkezetekben és péküzemekben összesen 9900 kg lisztet cseréltek be kenyérre. A malackai járási »Jednota« fogyasztási szövetkezet kiszolgálói szocialista munkaversenvben folytatják meggyőző tevékenységüket a következő jelszó alatt: »Mennél több lisztet kenyérért^ Ez a verseny hosszú lejáratú és minden hónapban kiértékelik a kiszolgálók értekezletén Február havában a legjobb kiszolgáló Jurdás Simon volt, aki egy hónap alatt 282 kg kenyérgabonát cserélt be. Hasonlóképpen Zapletal Zdenek is jó munkát végzett, aki februárban 212 kg kenyérgabonát váltott be kenyérre A malackai járási fogyasztási szövetkezet ezekben a napokban további 45 pékkel kötött szerződést, úgv, hogy meg vannak az előfeltételei annak, hogy a gabona-kenyércsere még eredményesebb lesz. Annak ellenére, hogv az időjárás az elmúlt napokban elég kedvezőtlen volt és hátráltatta a tavaszi munkákat, a szövetkezeti tagok, valamint a kis- és középíöldművesek még sem ülnek tétlenül. Az egész évi termelési tervek elkészítésével, a jóminőségű vetőmag és műtrágya biztosításávtl foglalkoznak és részletekben megtárgyalják az EFSz-ek közötti verseny pontjait a tavaszi munkákban. Az őszi munkában, valamint az őszi munkák versenyében szerzett tapasztalatokat a szövetkezeti tagok a február végén megtartott kerületi értekezleteken megtárgyalnak. A tavaszi munkák versenyének főszempontja az egyen földmunkák ideiében való és jóminőségű elvégzése. Hasonlóképpen nagy hangsúlyt kell fektetni a szövetkezeti tagok munkájának igazságos íutalmazására is. A szövetkezeti tagok normák szerint dolgoznak és munkájukat munkaegységben értékelik ki. Az egyének teljesítményét naponta fel kell jegyezni, hogy a szövetkezetben biztosítva legyen a rendes könyvelés. A tavaszi munkák versenyének utolsó pontja a szövetkezeti tagok létszámának megnövelése. Már a kerületi értekezleteken több EFSz versenykihívást tett. A tavaszi munkákban ez az akció aztán továbbterjedt az egyes járásokra is. A bratislavai kerületben a kuchinyai IV. típusú EFSz például versenyre hívta ki az őszi munkákban győztes EFSz-eket, amelyek ezt a versenykihívást el is fogadták. A nagyabonyi szövetkezet a bratislavai kerület győztese, valamint a csicsói III. típusú szövetkezet nemcsak hogy elfogadta a kuchinyai EFSz versenykihívását, hanem azt további pontokkal egészítette ki és újabb versenykihívásokat tett. így a szocialista munkaverseny a tavaszi munkákban mind járási, mind kerületi vizsonylatban egyre nagyobb méreteket ölt. E közben pontosan megállapították a tavaszi munkák versenyének kiértékelését az egyes kerületekben és járásokban. A járási versenykiértékelő bizottság az egyes járásokban minden szombaton megállapítja az eredményeket, kiemeli a legjobb munkacsoportokat és a legjobb tagokat az egyes EFSz-ekben. Minden héten a hétfői napon megállapítja a járás élenjáró EFSz-ét. A jó munkát végző EFSz-ek között hetente váltakozni fog a vándorzászló birtoklása. A kerületi versenv kiértékelő bizottság minden két hétben ülést tart, hogy kiértékelje a tavaszi munkák versenyének eredményét kerületi viszonylatban. A kerület győztes EFSz-e jutalmul a kerületi vándorzászlót kapja A bratislavai kerületi Nemzeti Bizottság a tavaszi munkák végleges győzteseit értékes jutalomban részesíti, mint pl. rádió, irodaoerendezés, könifjtár, fajszarvasmarhák, stb., körülbelül 500.000 korona értékben. A földművelésügyi minisztérium és a földművelésügyi megbízotti hivatal szintén jutalmakat oszt szét a Zavaszi munkák versenyének győztes EFSz -ei között. A tavaszi munkák versenyének első kiértékelését a bratislavai kerület járásaiban március 17-től 19-ig tartják meg. A kerületi viszonylatban való kiértékelést március 21-re tervezik. A harmadik és negyedik típusú szövetkezeti tagok jövedelembíztosítása Az a szövetkezeti tag, akit a szövetkezet betegbiztosításra bejelentett, megegyezhet a biztosító intézettel, hogy öregség, vagy rokkantság esetén biztosítási járadékban részesüljön az alábbi feltételek szerint. A szövetkezeti tag jövedelembiztosítása annak a naptári hónapnak első napjától kezdődik, amely a jelentkezési |v benyújtása után következik. A jövedelembiztosítás érvényét veszíti, ha a tag kilép a szövetkezetből, vagy pedig rokkantsági vagy öregségi járadékot utalnak ki neki. Öregségi vagy rokkantsági jövedelembiztosítást a szövetkezeti tag tetszése szerint havi 1000, 1250 vagy pedig 1500 koronára köthet. Az öregségi vagy rokkantsági jövedelembiztosításból a törvényben foglalt feltételek szerint a következő járadékok esedékesek: a) feleség jövedelme — havonta 500 Kčs. b) özvegyi jövedelem — havonta legkevesebb 700 Kčs. c) árvasági jövedelem — havonta legkevesebb 500 Kčs. d) férjhezmenési kelengye — 5000 Kčs, e) nevelési költségek özvegység esetén minden gyermek után havonta legkevesebb 300 Kčs. Az özvegyi jövedelem és az árvasági jövedelem, az öregségi, illetve rokkantsági jövedelem 50 vagy 70%-át teszi ki annak az összegnek, amelyre a szövetkezeti tag biztosította magát. Az említett kedvezményeken kívül a biztosítási intézet a jövedelembiztosítást kötött szövetkezeti tagokat és hozzátartozóikat még a következő előnyökben részesítheti: Munkaképtelenség esetén a nevelési költségek 50%-os emelése, valamint a balesetkárosodási járadékok és a temetési költségek fedezése. A jövedelem biztosítás díja: A biztosítási díj a) 1000 Kčs havi járadékra 130 Kčs, b) 1250 havi járadékra 200 Kčs, c) 1500 Kčs havi járadékra 270 Kčs-t tesz ki. A biztosítási díjat a szövetkezeti tag minden hónap végén sajátmaga fizeti be. Nem kell a biztosítási díjat olyan hónapokban fizetni, amelyekben a biztosított szövetkezeti tag munkaképtelenség, betegség, baleset, stb. következtében nem tudott dolgozni. Ezt természetesen orvosnak kell igazolnia. Ha a biztosított tag nem fizeti a biztosítási* díjat, akkor járadéka csökken, illetve, ha szükséges, legkevesebb 700 korona járadékban részesülhet. Abban az esetben, ha a szövetkezeti tag számára a járadékot folyósítsák és ennek folyósítása bizonyos biztosítási időhöz van kötve, akkor ha szükséges, be lehet számítani a tag előbbi jövedelmi biztosítását is. Kurtaszoknyás, mezítlábos leányka koromban hallottam dédanyámtól, mint szemtanútól az alábbi elbeszélést. Mit tudtam én akkor még a világ soráról Azt hittem úgy van legjobban, ahogy van. Honnét tudtam volna, hogy gróí Amadé Üstric Emődök, lovag Welten Wienerek, sokágú koronás nemesek: Bittók, Barthal Aurélok, Szüllők, Kallósok, gróf Pongrácok hogyan feküdték meg évszázadokon keresztül jobbágyaik, zselléreik gyomrát Honnét tudtam volna, hogy évszázadokon keresztül mesterségesen tenyésztették itt a szolga nemzedéket: cselédnek cseléd lett a gyereke — a zsellérből zsellér és nyögtek, nyögtek... Termetük keshedté vált, időnap előtt elkopott. Hogyne: gyerekkorukban a hajnal már az udvaron találja őket. Tavasztól- őszig. A késő esti harmatot is úgy vitték haza kalapjukon a határból, és mire elérték a férfikort, hajlotthátú öregemberek néztek vissza vasárnaponként a borotválkozó tükörből Jól emlékszem még arra a forró augusztusi napra, mikor dédanyánknak szilváslepényt vittünk ki a majorba Nyanya, így hívtuk őt, megsimogatta a fejemet. — Isten neveljen meg nagyra leányka — Adjon helyette ezer annyit. Kamrácskájában ilyenkor mindent újra megnézegettünk, mint afféle gyerekek. Mindig újra megkérdeztük annak a cifra képnek a történetét, ami a falon lógott. — Nyanya, mi ez a kép? — Ez az obsit, sokszor megmondtam már — felelte és apró szemei sűrűbben hunyorogtak. — Mi az az obsit? — Ezért az obsitért szolgált öregebbik nagyapátok 6 évet a császárnak a közös huszároknál. — Hát katona volt? — Katona ám leánykám, nem is egyszer, hanem kétszer: Egyszer mikor kiszolgálta a 6 évet, másszor meg 48as honvédhuszár lett. Bizony akkor meg kellett neki is tanulni a magyar regulát Néném, aki már az iskolában szavalta a „Talpra magyart", kérdezgetett tőle és a kisöreg Nyanya elmondta, ki tudja hányadszor a történetet. Dédanyám, fogatlan szájából jöttek a szavak, az emlékezés kisimította az arcát. Köténye csücskét gyűrögetve mondta el: Hej! még most is emlékffiipagtjujfó csárda szem — éppen ilyen szép augusztusi nap volt. Hordás ideje. Éppen így zörögtek a szekerek. A férfiak kint dolgoztak a szérűn. Robotban asztagoltak, mikor kikiáltották a szabadságot. Én éppen uzsonnát vittem öregebbik nagy apátoknak, mikor a sógor fia a Lajos lélekszakadva odaért az asztagokhoz. Először csak hebegni tudott, majd meg fulladt a mondaniakarástól. Tízszer is kitátofta száját, hogy: Idesapám, idesapám. — Na mi van veled te kölök, csak nincs valami baj — kérdezte az apja. — Idesapám hallja e kend, kitört a szabadság! El köll menni katonának! A körülállók is meghallották — mindnek megállt a keze. Ugy megmerevedtek, mint a bálvány. Csak nézték maguk elé elfehéredve, aztán meg elvörösödtek, mint a paprika. Csak álltak, álltak. Soha én még olyant nem láttam, mint akkor. Lajos sógor tért először az eszéhez, lecsapta a kévét a kezéből és elkiáltotta: — Éljen a szabadság! és indult lefelé a létrán. A többi utána csinált mindent. Olyan nagyot ordítottak, mintha Krisztust látták volna feltámadni halottaiból. — Lejöttek azok mind, de egynek se kellett az ennivaló. A hajdú nézett rájuk málé szájjal: — Megbolondultatok? Mars vissza dolgozni, vagy beírom a mulasztást. — Beírod a ... Nem parancsolsz nekünk már te sintér. Nem vagyunk már jobbágyai a grófodnak. Miénk lesz a föld — majd fizettek ezután a munkánkért. , Én csak vártam mi lesz. Valami nagy bajtól féltem. — A hajdú (hogy ne nyughasson még a haló porában sem) felemelte a nádpálcájái: — Miii? és nagyot húzott öregebbik nagyapátok hátára. Fehér csík maradt a nyomán. , No, nem kellett azoknak sem több, felkapták a iiajdut, ráfektették a szerszámosládára és olyan sort húztak rá a saját tengerinád botjával, hogy már magam is megsokalottam. (Jajgatott is a Júdás.) , , Hallj.átok-e leánykák, még ilyen ee Irta: DÖMÖTÖR TERI történt meg mióta az eszemet tudom. — Na gondoltam magamban mi lesz ennek a folytatása. Én nem hittem el, hogy ilyen könnyen kupjunk jót. Hogy többet ne kelljen robotot végezni, hogy nincs dézsma? Hogy nem vagyunk többet az uraságok lábakapcája? Gya núskodtam, de a férfiakkal nem lehetett bírni. Lett a majorban heje-huja. Olya nok voltak azok a napok, mintha forró szél fújt volna valahonnan, ami ragályt hoz magával. Mulattunk, táncoltunk Odajöttek a többi majorból is. — No, lett is aztán annak a sok nem bánomnak bánom a vége. Gyütt a hír, hogy veszélyben a haza, de nem tudtunk mihez kezdeni, nem volt senki, aki okosat tudott volna mondani a majori népségnek. Egy napon aztán mégis megszólalt a dob is meg a nóta is. Verbuválok jöttek hozzánk, meztelenképü fiatalok. Kalapjuk mellett piros lúdtoll, összegyülekeztünk, aztán a verbuválok karikába álltak és eldalólták a nótát: Kossuth apánk azt üzente: Nincsen néki regimentje! Ha nincs néki, majd lesz néki Mindnyájunknak el kell menni Éljen a haza! Lett is parolázás utána olyan, hogy csak úgy csattogott. A mi könnyünk meg csak csurgott, de nem tartóztattunk egyet sem vissza! Elverbuválták a férfiakat, még a suttyó legényeket is. Öregebbik nagyapátok itt egrecíroztatta a major öregjét, suhancát — egészen letapodták a libalegelőt. Kaszát, vellát úgy forgatták a kezükben, hogy ijedség volt nézni is. Aztán elmentek a dobszó után. Nemzeti lobogó alatt — nótaszóval. Kalapjuk mellé mi föstöttük húsvéti tojásfestékkel a piros tollat. Azt se tudtuk, hogy hová mennek. Elkísértük őket a pipagyújtó csárdáig. — Majd erről a csárdáról is elmondom, amit kell sorjában. Telt, múlt az idő, sokáig nem hallottunk felőlük hírt, csak egy-egy errevaló sebesült beszélt róluk, merre járnak, mit csinálnak. Mi asszonyok, lányok fogtunk öszsze a munkára. Szép rendjén elcsépeltük a gabonát, megszántottuk a földeket is, mert tudtuk, hogy kenyérre van szüksége a hazának. — Pedig hajdú sem hajszolt már bennünket. Az is elment katonának. Ugy hallottuk, hogy a fiatal uraság is lórakapott. Hát tudjátok meg leánykák a Magyar Szabadság olyan szent volt nekünk, mint az Oltáriszentség. Nem is sajnáltunk érte semmi fáradságot. Az öregasszonyok vigyáztak a gyerekekre, amíg mi dolgoztunk. Jól is volt addig minden, amíg egészen idáig nem ért el a háború. — Csak akkor estünk kétségbe, amikor már közel puffogtak az ágyúk. (Az Isten pusztítsa ki, valahány huncut német van a világon.) Jaj, de csúnya napok voltak azok. Jöttek a Klapkahuszárok, de nem szóltak hozzánk nagyon, hiába főztük nekik nagy gyorsasággal a gombócot, csak integettek, hogy hagyjuk őket. Sírtunk is keservesen, mert a mieink is köztük voltak. Feketék a portól piszoktól — de volt már kardjuk, puská juk. Lovaikat bekötötték az akácosba maguk meg elbújtak a mesgyeárokba. Ügy dél felé már megértettük a valót: Valamilyen német herceg vasas katonái közeledtek. Tengernyi szurony csillogott a messzeségben, és uram irgalmazz! ágyúkat állítottak föl a Sánka majorral szemben. Nagy sikoltozás lett az első lövés után. A huszártiszt ránkkiabált, hogy menjünk a pokolba a majorból. Hát el is mentünk, de nem messzire. Belehasaltunk a barázdákba. Onnét néztük végig az egész hajcihőt, amikor a portyázok összecsaptak. Hej, de elszámoltuk magunkban ezerszer is, hogy csak vágjátok fiaink, egy se maradjon meg írmagnak se belőlük. Öregebbik nagyapátok nyargalt egyik helyről a másikra. Bizony leánykáim letakartam a szememet — nem akartam látni, mikor levágják. — Aztán curukk! — Igen sok volt a páncélos német. Gyüttek mint a kolera, Tejfalu, Sámoth-puszta, Királyfia község, már mind a kezükben volt. Onnét ágyúztak veszettül. Sírva néztük, hogy a mieink takarodót fujattak és szívszakadva láttuk, hogyan hátrálnak. Egy kis csapat huszár visszamaradt a pipagyújtó csárdában, cselből, mutatóból., hogy az megvan szállva huszárokkal. Ott kellett nekik maradni, míg a többi elvonult. Mind önként jelentkeztek. Velük ment egy Kockás Jóska nevű kisbéres is innen a majorból, 16 éves se volt a lelkem. — Istenem, de féltettük őket. Hogyan imádkoztunk értük! Egyrésze aztán ezeknek is elvonult, csak hárman maradtak vissza, meg a Jóska gyerek. Az ablakból lövöldöztek ki egy ideig, aztán elhallgattak. Majd megdermedtünk ijedtünkben. Gondoltuk, hogy elfogyott a puskaporuk. Leánykáim, ne adjon nektek a sors, sohasem olyan pillanatot, mint nekünk akkor volt.! Odaértek az ulánusok a pipagyújtó csárdához. Csak annyit láttunk, hogy kicsapódott az ajtó és mind a négyen kirontottak karddal a kezükben. Irgalmatlan ordítást hallottunk — aztán vége lett mindennek... Mikor elvonultak, mi szedtük össze őket. Testükön tenyérnyi sebtelen helyet nem találtunk. — Jóska gyerek feje kétfelé hasítva lógott csak a bőre tartotta még a testén. Nyanya szemei belemeredtek a semmibe, fogatlan szája hangtalanul motyogott. Mi összebújtunk az ijedségtől, magunk előtt láttuk Kockás Jóska a kisbéres kétfelé vágott fejét. Nyanya befejezte a történetet. Itt vannak mind a négyen eltemetve az útszélen, a Pipagyújtó csárda mellett. Vaskerítéses kertben virággal a sírjukon, fejkövükre rá van írva a nevük, — ha arra mentek olvassátok el. — Csak öregebbik nagyapátok sírját tudnám hol van, öreg lábaim elvinném talán még odáig. Nyanya szemei világítottak, ahogy összekulcsolt kézzel mondta: örök dicsőség fényeskedjék a szabadsághősöknek. .. A Pipagyújtó csárda nincs már meg. Nyanya a szemtanú is elment öreg obsitosa után. Édes öregebbik nagyapám Bognár Antal! Jó, hogy átaludtál? a száz évet, sok csúnya dolog történt azóta is, de ha felébrednél megfognám a kezedet, körülvezetnélek büszkén és megmutogatnék mindent. Elmondanám, hogy nem hullott hiába a véretek: Nincsenek már grófok, hajdúk, csendőrök —' nagy perünk a földért is végetért. El a magyar szabadsági