Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-15 / 63. szám, csütörtök

— UJ Sľ© IDÉZZÜK A MULTAT. s msm 1951 március 15 Csallóközi szabadsághősök sírja 1848 . március 14... délután 2 órakor Pest-Budán... A magyar ifjúság vezetői a Pilvaxkávéházban gyülekeznek. Ott beszélgettek, vitatkoztak kisebb-nagyobb csoportokba verődve, amint egyszerre egy 17—18 éves fiatalember rohan a kávéházba, minden köszönés nélkül, felugrik a biliárdasztalra és harsány hangon kiáltja: — Uraim! Atost jöttem a hajóval. A pozsonyi ifjúság küldöttje vagyok. Nagv hírt hozok. Bécsben tegnap kitört a forradalom. Metternich megbukott. A nép barrikádokat emel és fegyverkezik. Villámcsanásként hat ez a hír a jelenlevőkre. Egy pillanatra mély csönd áll be. Az arcokon meglepetés. Mindenre készen voltak, csak arra nem, hogy még Bécs is megelőzze őket. Petőfi érces hangja megszólal... A pillanatnyi csöndet csengő, érce? hang töri meg: »lme, a forradalom förgetege már itt zúg a közeli szomszédban És mi tétovázunk? Nem! Cselekedni fogunk!* Mindenki odatekint, ahonnan a hang jön. És ott állott egy asztal tetején Petőfi "Sándor, mellén összefont karokkal. Nyakig gombolt egyszerű fekete atilla simult hajlékony termetére. Beesett halvány arcát pirosra festé az izgalom, mélytüíű, fekete szemeiben szokatlan láng gyúlt ki. Egész valóján — mint egy szemtanú beszéli —, csodálatos, megdöbbentő vonás ömlött el. Olyan volt e percben, mint a közeledő forradalom démona. — Igaz! Ugv van! Cselekedni fogunk! — zúgtak utána az ifjak. Eközben más oldalról is megerősítést nyert a bécsi forradalom kitörésének híre. A lapok is kaptak róla meg bízható, hiteles tudósítást A hír futótűzként terjedt el az egész városban, mindenütt a legnagyobb izgalmat okozva A Pilvax csakhamar megtelt közönséggel Az Uri-utcát a járókelők sokasága lepte el. Az óriási tetszés-zaj után, amely Petőfi szavait követte, írinvl szólalt fel: — Polgártársak! Petőfinek igaza van. Mi nem érünk rá várni Nt agyjuk tehát magunkat a formák eietölő korlátai közé szoríttatni. Miután a helvzet egész váratlanul megváltozott, a délutáni népgyűlés határozata is fölöslegessé vált Mondjuk ki. hogv mi a 12 pontnak, mint a nemzet kívánságainak azonnali életbeléptetését követeljük. Hosszú vita indul meg. mit cselekedjenek? Már éjfélre járt az idő és még mindig nem döntöttek Sokan türelmüket vesztve távozni készültek. Ekkor Vajda János kibontakozik a tömegből, az ajtóhoz lép és azt becsukja: — Uraim! — kiáltja —• addig önök innen ki nem mennek, míg nem határoznak. Ez hatott. Az ifjúság vezetői most már elhatározták, hogv holnap, március 15-én, az egyetemi hallgatóság bevonásával tűntetést rendeznek. A 12 pontot azonnal életbeléptetik Semmi körülmények közt nem engednek Sőt, ha kell, szembeszállnak a szuronyokkal is. Midőn a teendők legnagyobb részében már megállapodtak. Petőfi felszólalt és azt mondja, hogv a holnapi nagv napra neki is van valamije, ami bizonyára lelkesítő hatást fog kelteni. S ezzel egv összehajtogatott iratot vesz ki zsebéből, amelven az ő szép, szabályos betűivel egv vers volt írva. Kérték, hogv olvassa fel, de nem akarta. »Majd holnap.« A költő egvik barátja: Szikra Ferenc jurátus azonban véletlenül megpillantja a költemény kezdő sorát, mely imígy hangzott: »

R a j ta magyar, most vagy soha!* — Barátom, — szólt a költőhöz Szikra — előbb talpra kell állítani a magyart, aztán: »raita«. Petőfi, aki máskor éppenséggel nem szívesen fogadta az avatatlanok eféle megjegyzéseit, most nem vette zokon a jóakaratú kritikát és mosolyogva fordult Szikrához: — Igazad van. A verset még az éjjej tanácsod szerint átírom. Éjfél elmúlt, mire mindennel rendbejöttek. Figyelmez'ették egymást, miután a szerepet kiosztották, hogy mindenki itt legyen a Pilvaxban. A kávéház kiürült, a m*gyar fővárosra ráborult az éjszaka... Március 15 króníká a Másnap, 1848 március hó 15-én (szerda volt) reggel még alig pitymallott, az ifjúság a Pilvaxban máris gyülekezett. Komor, nyirkos, hideg idő volt. A látóhatárt szürke fellegek borították A lombfakasztó tavasznak ínég sehol semmi nyoma. Havaseső A forradalom első napja... i esett, mely nyomban locspoccsá ol- > vadt. j De az ifjakat e rossz időjárás nem ; tartotta vissza a cselekvésben Egymásután érkeztek meg Vasvári, Jókai, Buiyovszky, Irinyi, Petőfi, Irányi Dá niel, Vajda János, Nyáry Albert, Vidacs, Sükei, Gal, Oroszhegyi, stb. Degré is idesietett vidéki maganyából Reggel hat órakor mar mind »:gyútt volta*, még egyszer átnézik a i2 pontot, aztán egy másolatát kifüggesztik a Kígyó- és az Lri-utca sarkai a. Ez volt a magyar forraüaiom első plakátjn A közönség olvasni kezdi, Sükei Károly magvarazza az egyes pontokat Egy titkosrendói is ott terem, be akarja kísérni Sükeit, de a tömeg, mely egyre nő, elzavarja a detektívet. A Pilvax már tele van, az épület előtt is gyülekezik a tömeg. Jókai Mór most feláll egy as;.talia és lelkesítő beszéd kíséretében felolvassa a kiáltvány alapján szerkesztett 12 pontot. — Testvéreim, — így szólt többek közt — a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólit fel bennünket is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Viharos éljenzés íogadta Jókai beszédét Erre felemelkedik Petőfi es elmondja a Nemzeti Dall A hatas leír hatatlan. A költemény, amelynek min den szava láng. minden betűje tűz, va lósággal extázisba hozza a lázas ke' délyeket. Az ifjúság vállaira kapja a költőt és körülhordozza a teremben. Csatlakoznak az egyetemi halgatók is! Ezután az egyetem felé indulnak, liogy a főiskolásokat is csatlakozásra bírják. Először az orvosnövendékek, utána a mérnökhallgatók, majd a |0gászok és a bölcsészek csatlakoztak kitörő lelkesedéssel Petőfiékhez. Ekkor már az egész város talpon állott. A tömeg. mint a hólavina, rohamosan nőtt. Nem telt bele egy óra és a szakadó havaseső ellenére az egész Egyetemtér, az Egyetem-utca, Papnövelde-utca, Kecskeméti-utca zsúfolásig megtelt éljenző tömegekkel. A helytartó tanács ideiglenes elnöke, Zichy Ferenc gróf tanácstalanul állott a mozgalommal szemben. Nem mert ellenszegülni, mert attól félt, hogy a megbántott nép haragja, miként Párizsban és Bécsben, itt is nyílt zendülésben fog kitörni. A városi hatóság titokban örült a mozgalomnak és Rottenbiller Lipót, a némethangzású pesti polgármester rokonszenvét fejezte ki Petőfiéknek. Az eíső szabadsajté! A katonai helyőrség azonban megrettenve, a legvégsőre készült. A kaszárnyában fegyverbe állítják a legénységet. A budai vár tüzérsége parancsot kapott, hogv a Pestre irányozott ágyúknál égő kanóccal a kezében várja a további parancsot.' De az ifjúság nem rettent vissza ezektől az előkészületektől. Pedig összes fegyvere a 12 pontból és Petőfi költeményéből állott Ezzel a 30—40 soros proklamációval és ezzel a hatstrófás verssel indult útra, hogv felrázza aléltságából magvar népet és kivívja a nemzet alkotmányos jogait. A tízezerre megnőtt tömeg Petőfi jelszavára a nyomdába indult. — Budára kell előbb menni, a cenzorhoz! — kiáltja valaki. — Cenzorhoz nem megyünk! — kiáltotta vissza Petőfi. — Nem ismerjük el többé. Jerünk a nyomdába! És a tömeg nemsokára ott volt a »Länderer és Heckenast* cég nyomdája előtt. Petőfi teláll a kapu szögletkövére és harsány hangon kiáltja: — A.iost egv bizottmány bemegy a műhelybe és a programot kinyomatja. AVind járt visszatérünk az eredménynyt'.l Addig kint legyetek békével. Mintegy háromnegyed óra múlva, délelőtt féltizenkettőkor a zakatoló nyomdagép alól végre kikerült a szabadsajtó legelső szülöttje: a 12 pont első példánya. Irinyi, mint valami diadal jelvényt vitte ki a tömeg közé. Utána Petőfi jelent meg az ajtóban, magasra emelt kezében egv friss nyomtatvánnyal: forradalmi dalának első példányával. < — Halljuk még egyszer a Nemzeti Dalt, — kiáltotta a tömeg. Petőfi előlépett és szavalni kezdett Degré Lajos közvetlen szemtanúja volt e jelenetnek, emlékirataiban ekként írja le a páratlan hatást: > . .. Életemben se láttam soha ily gyújtó hatást. Mintha a felhők nem i havat, de villanyszikrákat hordnátiak s az emberekben az agyvelő, a kebel mint gyúanyag egyszerre lángba csa pott volna fel. A refrént a tömeg ; költővel együtt harsogta .. « A Nemzeti Múzem lépcsőjén Délben az ifjúság küldöttségileg kereste fel a Nemzeti Szinház igazgató ját, Bajza Józsefet, hogy estére ingyenes előadásban, a nap örömére Katona János »Bánk báll«-ját adassa elő Bajza szívélyesen fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy a nép óhajának eleget tesz. Három óra elérkezett A közönség a város minden részéről nagv töme gekben tódult a Múzeum előtti térre. A nvomda pedig szakadatlanul ontotta a 12 pont és a Nemzeti Dal újabb pél dányait, amiket a tömeg azonnal szét kapkodott Németül is kinyomtatták A Alúzeum előtt összesereglett roppant sokaságot Vasvári üdvözölte, örömének adván kifejezést, hogy a magvar nép is megértette végre a kor in tő szavát Azután Irinyi a 12 pont jelentőségét magyarázta és indítványozta, hogv a szabadsajtó eme két példá nyát a mai nap őrök emlékére a Múzeum levéltárában helyezzék el. Majd a tömeg Petőfi nevét harsogta, a költeményt akarta hallani. És a költő im már ötödször szavalta el aznap forradalmi versét. Leírhatatlan lelkesedés, amit fokozott az is, hogy a Rákoson gyülekező alföldi puszták népe is ott volt tömegesen a hallgatóság soraiban és saját fiát, a nép, a szegény nemzet fiát köszönthette a költőben ... Majd küldöttség ment a városházára, onnan a varosba, ahol a tüzérek még mindig égő kanóccal az ágyúk mellett álltak. — Éljen a szabadság! Éljen az egyenlőség! — kiáltozta mindenütt a tömeg. A küldöttség bement a helytartótanács termébe és követelte a 12 pont elfogadását, amit a »Nagyságos urak* minden ellenvetés nélkül meg is tettek. Követelte a küldöttség Czuczor Gergely és Táncsics Mihály államfogoly azonnali szabadonbocsáttatását. Rögtön rendelet ment, hogy az illetők előtt a börtönajtók megnyittassanak. »Soha életemben oly rémült arcokat nem láttam — írja visszaemlékezéseiben Degré —, mint ezeké a nagyságos királyi tanácsos uraké volt. Hol kékben, hol zöldben, hoi sárgában játszott az urak arcszíne ...« És kintről már felharsant az örömkiáltás: az államíoglyokat, Czuczort és Táncsics Mihályt, a népjogok bátor hirdetőjét, szabadon bocsátották. Este a tömeg a színházban volt. Zsúfolt terem. Egressi Gábor elszavalta a Nemzeti Dalt. Azután elénekelték a a »Hunyadi László* operából a »A\eghalt a cselszövő ...« kezdetű éneket, majd a Himnusz és a Szózat után a zenekar rázendített a Rákóczi-indulóra, közkívánatra pedig g »Marseillaise«-t játszotta el. A közönség a késő éjszaka a francia forradalom e vérpezsdítő indulója mellett hagyta el a színházat és megszállták a kávéházakat, ahol nemsokára újabb örömhír fagadta őket: a bécsi nép barrikádokról fegyverrel védi jogait és Aletternichet Apponyival együtt elűzték. Ilyen örömünnep közepette zajlott le a magyar szabadságharc első napja. Másnap megalakult a forradalmi bizottság, amely elhatározta, hogy értesíteni fogja Pozsonyban Kossuthot és Bíltyhányit az eseménvekről. És ezzel elindult az európai népek egvik legbátrabb forradalma a maga útján, csodálatos hősi elszántsággal az egész világ bámulatára ... (A Magyar Nap« trtéruéi*s lS-i s fámából.) 1848/49 e;tléke a somorjai öreg magyarok ajkán Mit mesél a pipagyujtóí Honvédemlék? Az 1848—49-es szabadsásharc ''dején az elzárt mocsaras kis Csallóköz se maradt csatáktól érintetlen terüle!. Feisn-C 'allóköz békés lakói egysze" csak arra virradtak, hogv hadszíntérré váll apáik barnahátú. természeti kincsében bővelkedő Aranvkertie. A ie.k:?s kis honvédcsapatokkal szemben erősen felszerelt osztrákok állottak es nap nap után megújuló csatározásaiktól visszhangzott a dunamelléki táj, megbolygatva az őslakók békés, nyugodt életét. A Somoria, Királyt'J, Szeníantal körüli harcok emléke nemcsak szá jhagyománvként maradt fent napjainkig, hanem egv dédelgetett kedves emlék őrzi azt: a Dipagyujtói Honvédemlék. 1849 máius 12 Ma is elevenen él ennek története az itteni öreg és fiatal magvarok lelkében. szinte legendává nőtt szemükben és úgv regélnek róla, mint valami régi kegyeletes emlékről, ?mely egyben büszkeség is és Vötelesség róla megemlékezni. A különféle elbeszéléseken és hozzáköltéseken kívül a kis legenda történeti m?gja a következő: 1 «49 máius 12-én, mint máskor is. egv kisebb honvédjárőr ind.ult útra az osztrákok szándékának felderítésére. A Királvfia közelében lévő Pipagvuitó nevű csárda körül folytak akkor a harcok. A kis magyar árőr-csapat mitsem sejtve haladt a védtelen sík terüle eo előre, rrígnem egyszerre a megbuit osztrákok csapdájába nem került. A Pipagyujtó körül feküdtek elbújva' az osztrákok és lesből kezdtek el lövöldözni a magvar honvédekre. Heves harc támadt, mivel a honvédek sem vették tréfára a dolgot és bár csak hárman voltak, mégis felvették a harcot a megbújt ellenséggel Előre lehetett volna tudnia, hogy ők húzzák a rövidebbet, hisz az ellenség erősebb és védettebb is volt. Mégis hősies, bátor elszántságuk szembefordította őket az osztrák csanattal és egymást támogatva de meg nem hátrálva hullottak el a csallóközi ősi rögön. Estére kelve néhánv helvbeli magyar ember szedte össze holttestüket és a Pipagyúitó csárdával szemben egy közös sírba temették őket. Ké' sőbb a csáida leomlott, ma már nyoj ma sincs sehol, de neve továbbra fentI maradt a kis sírral kapcsolatban, melyet ma vaskerítés vesz körül és nyáron lombos fák árnyékolnak. Később „Csallóközi Honvéd-Emlékegylet" alakult. amelvnek célja, ahogy azt a sárgult laoú alapszabálvfiizetecskéjük tartalmazza, a következő: „Az egylet célja a magvar szabadságharc alatt 1849 máius 12-én Csallóközben elesett, a klrálvfíai határban eltemetett honvédek emlékét fenntartani és ezáltal egvfelől a kegyeletet leróni, másfelől a hazaszeretet érzelmeit ápolni." Az itteni, somorjai és királvfiai magyarok még szívesen beszélnek a szabadságharc itteni csatáiról, a történelmi magot erősen átszőve meseszerű vonatkozásokkal. Kétfélékét) is mesélik a honvédek elestét. Az egyik mese szerint, a honvédek Somor iáról indule) és útközben lepte meg őket az ellenség és rövid ellenállás után a Pipagyujf- előtt lőtték le őket. Ez a valószínűbb beállítás. Szellemjárás... A másik úgv meséli, hogv a honvédek bentmaradtak a csárdában. Ugyanis a csárda hol magvar, hol meg osztrák kézen forgott és ígv lepte meg őket az osztrák és orvul legyilkolta. N^gvon érdekes, amit elmesélnek a sir későbbi sorsáról. Uivanis éiielenként honnan honnan nem egv-egv friss koszorú termett a kis dombocska fölött az osztrák csendőrök nagv bosszúságára. Ekkor már vége volt a harcoknak és tudjuk, hogv szigorú elnvomás és magvar üldözés következett. Érthető hát, hogy mindenáron tűdre szerették volna, ki helyezi a koszorúkat a sírra? De hiába lesfék és virrasztottak éjjeleket a szomszédos csárdában, csak nem jöttek a titok nvitiára. Egyszer aztán megjárták Három fehérruhás szellemalakot találtak a sír körül es bíz egyszeribe inukba szállt a bátorság. Aztán békét is hagytak honvédjeinknek. A fehérruhás szellemek csallóközi lányok voltak, akik koszorúval látták el a sirt. később maguk a mesélő csallóköziek is úgy hitték, hogv a katonák szelleme szállt ki a sírból, hogy megfélemlítse az osztrákokat. (A ,,Magvar Nap" 1938. március 15-i számából.) „Első alkalommal történik az 1848-as forradalmi mozgalmakban először 1793 óta, hogy ellenforradalmi túlerőtől körülövezett nemzet szembe meri állítani a forradalmi szenvedélyt az ellenforradalom gyáva dühöngésével." (Marx Károly a 48-as magyar forradalomról.) „Azt mondja a nemesség: Fogadjuk be a népet az alkotmány sáncaiba; mily roppant csalódás. Mintha bizony a kicsiny nép fogadhatná be nyomorult árkai közé a sok millióból álló népet? Ha ellenünk vetitek, hogy ez nem az egész népnek a szava, megengedjük, mert igaz, testvéreinknek nagyrésze majd barommá van alacsonyítva; de mi. kik szót emelünk, akik kiáltunk, az egésznek érzését, óhajtását fejezzük ki." (Táncsics M'hály: Népkönyv — lSlfl.) „Magyar hazánkban minden ember egyenlő." „Nincs bűn, amely a cenzúrával vetekedhetnék." (Táncsics Mihély 1818 előtt. Hyen kitételekért kexült börtönbe.) „A nyugtalanság s elégületlenségnek eddig legfőbb oka, hogy sokan a tekintetes urak közül még ma sem tudják feladni azon embertelen bánásmódot, mit a szegény jobbágyok irányában oly hosszú idő óta gyakoroltak; másik ok, hogy a legelő-elkülönözések, a földeknek új meg új kimérése nem igazságosan történt; harmadik ok, hogy a vagyonosok, gazdagok fülüket is alig billentik avégre, hogy a nemzetőrségbe állani szándékoznának ... de leginkább az szüli az elégedetlenséget, hogy az úrbéri ügyek elintézése ráklábon halad." (Bihari parasztlevelezö Táncsics újságjában.)