Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-13 / 37. szám, kedd

1951 február 13 U J Síi Attila a munkások között Honnan szerezte a viharkabátot, nem tudom. Rövid volt, a kiskabátja egy arasznyira kilátszott alóla. Ujja a csuklójáig se ért. Először vette föl s máris mintha kinőtte volna. Mégis büszkén illegette magát a tükör előtt és mert nevettem, nevetve olvasta fejemre egy régi versének sorait: Észre sem veszed, hogy kihúzom magam, mikor a jövöről szólok ... Szép nyári reggel volt, csak elemózsiáért szaladt föl, ezt begyömöszölte a kisgyereknek való hátizsákba és elvillant. Később hallottam, hogy a Vörös Segély kamaraerdei túrá ára indult. Máskor tömött aktatáskával vágott neki az útnak, amelyről, hogy hová, kik közé vezet, nem beszélt. Még feleségének, Juditnak sem. Csak azt tudtuk, Csepelre igyekszik vagy Újpestre, Angyalföldre, a külső Váci-út valamelyik üzemébe — elvtársak közé. A harmincas évek illegális munkájába testestől-lelkestöl belevetette magát: a mozgalomban és a mozgalomnak élt a fiatal Attila. Kutatom, keresem a munkásokat, akikkel illegális kapcsolatai voltak. Faggatom Juditot is, hátha emlékszik, ha nem többre, egy névre. Nem bukkan föl semmi, csak arcok, alakok körvonalai. A személyi adatokat, még a puszta neveket is féltve őrizték az elvtársak, mint árulkodó jelet, a spiclik elöl. Egy ideig Attila is Jóska volt és sokan talán ma sem tudják, hogy a Jóska fedőnév a költöt takarta. •— Nehéz az embereket felkutatni .— feleli Judit faggatásomra. — Nehéz, hiszen oly sokat elpusztítottak! Aztán nem a gyárakban kell a régi elvtársakat megkeresni, a népi demokrácia más, fontosabb helyekre állította őket. Mint például Kádár Jánost, a belügyminisztert. Eltűnődik a ahogy megelevenednek az emlékek, egyre melegebben buzog belőle a szó. — Várj, mondom sorjában, ahogy eszembe jut. A huszonötéves Attilát is fedőnévvel küldték a munkások közé előadást tartani. Egy alkalommal valahová a Váci-út környékére kellett mennie. Mint annyiszor, most se volt pénze villamosra, hát gyalog vágott neki a pár percet késett. Mire odaért, vagy harminc elvtárs várta türelmetlenül, de mor&gva is. Ám egyikük megkönnyebbülve kiáltotta, amikor belépett: — Nincs semmi baj! Megjött a fiunk! Ez a sző, hogy fiunk, úgy szíven találta Attilát, hogy rögtön kikívánkozott belőle a dicsekvés, amint hazaért, holott mozgalmi dolgokban sohase volt közlékeny. Most az egyszer megoldódott a nyelve. Szívét megszállta az öröm, a munkások szerették úgy járt köztük, mint a családban a legkisebb: a fiunk. Attila nemcsak verseivel, életével is vállalta a szocialista sorsot, s nemcsak az elmélet szépségeit, hanem a gyakorlat veszélyeit is. Nemcsak vitatkozott és elmélkedett, hanem tanított és harcolt is. A szocializmus nem téma volt verseiben, hanem lényeg. . á O • * • • O • R • I © Gyorsaság, (leniinal * a á o felkészültség ás szolgálatkészség «*nS 8nf brrmne!árusíröhe!ye(nkaa Ai oríve. terv 3 eszméjében ncn, *o vállalatunk ««! ajándékom mc, gépjárművezetőinket 1739/v A téli előadásokat a nyári túrák követték. A vasárnapi kirándulásoknak nagy szerepe volt a munkásmozgalomban. Távol a várostól, a szabad ég alatt vitatták meg a tennivalókat, az előadók itt tanították helyes taktikára a munkásságot először a törülközőért és a mosdóért vívott harcban, majd a magasabb bérért folytatott küzdelemben. A kirándulásokon formálták az osztályösztönt osztályöntudattá s agitáltak a munkásegység kialakítása mellett. Attila is magára öltötté vasárnaponként a kis viharkabátot és Judittal nekivágott a gödi országútnak. — Gödre jártak a vasmunkások és a bőrösök — emlékezik a régi nyarakra Judit. — Sokszor megtörtént, hogy villamospénz hiányában gyalogolnunk kellett és bizony dél lett, mire kiértünk. Nekem a nyelvem lógott a rekkenő hőségben, de Attila könnyedén lépegetett s vidáman integetett az elvtársaknak, akik versenyt futva jöttek elénk, hatalmas lábasokat lengetve. Ide -gyertek! Micsoda lecsót főztünk! A lecsó nem étel, jobb a paprikáskrumpli. Ide gyertek! Persze, ettünk a lecsóból is, a krumpliból is. így gondoskodott a nagy család az ünnepi ebédről számunkra is. Aztán Attila elvonult egy bokorba magára öltötte fürdötrikóját és hanyatterülve, megelégedetten, nagy nyugalomban sütkérezett kétszázadmagával. Ha csendőrök bukkantak fel a füzesek között, csak a békésen falatozó kirándulókat látták a gyepen szétszóródva, semmi mást... Amikor a nyár új télbe fordult, az egyik munkás elvtárs lebukott. Attila ezzel állított be otthon: — Elvállaltam egy család élelmezését. Elvállalta. De miből? Még aznap három verset irt meg gyors egymásutánban. Ez a három vers: A cipő, A kanász és a Mondd, mit érlel. Judit rohant a három verskézirattal a Népszava szerkesztőségébe. A versekért kapott tiszteletdíj meg sem melegedett a kezükben, azonmód a lebukott elvtárs családjához vándorolt. Amikor 1934-ben az építőmunkások sztrájkba léptek, az eset megismétlődött. De most Attila nem elégedett meg annyival, hogy egy család ellátását vállaja. Rávette a Japán-kávéház pincéreit, küldjenek élelmiszercsomagokat a sztrájkolók részére az Aréna-úti székházba. — Soha nem fogom elfelejteni, milyen gondterhelten ült Attila egy telefirkált cédula előtt a kávéházi asztalnál — emlékezik Judit az esetre. — Mert egy cédulára írta föl, mi legyen a csomagok tartalma. A tápértéket is kiszámította kalóriákban. Attila mindig segített mindenkin. Csak egyszer kergetett el egy fiatal, erös, egészséges koldust, aki undorító alázatossággal állított be hozzánk. Adj neki enni, szólt Attila. Amíg evett, faggatta, hogyan ve temedhetik ily ifjan valaki arra, hogy kolduljon. Van-e szakmája, kérdezte tőle. Esztergályos vagyok, de bolond volnék dolgozni, ha így könnyebben élhetek, válaszolta a fiatalember és evett tovább. Attila egyre komorabban nézte. Aztán még egy kérdést adott fel neki: mit csinált 1930 szeptember elsején? — Miért? Mi volt akkor? — kérdezte vissza a koldus. — Akkor? — csattant fel Attila. — A munkások tüntettek! — Ó, kérem, én minden ilyen cécót messzire elkerülök — mondta erre a másik szelíd bárgyúsággal. Attila kirúgta maga alól a széket és rákiáltott: Menjen innen, de azonnal! És most következik a kis pékmunkás legendája. A pék valahol Nagytétényben dolgozott egy kis pékmühelyben, ahol svábbogarakkal és szalmán hált, de szívében Attila verssorai zsongtak. Egyszer nekiindult és felkereste a költöt. Csak látni kívánta, a szavát haliam. Attila meg akarta kínálni cigarettával, átkutatta a zsebeit, de azokban egy morzsa dohány nem volt. Egy pengőt kért Judittól. Judit a szemével intett, hogy nincs. A kis pékmunkás elüldögélt még egy kicsit, majd elővett a zsebéből egy almát és odakínálta: — Ha elfogadja, szívesen adom. Aztán elment. De mielőtt távozott, az asztal sarkára csúsztatva ott hagyot egy fényes pengőt. — A Hársfa-utca egyik kis üzemében is tartott előadásokat Attila. Ekkor barátkozott össze Szendrő Ferenc elvtárssal. — A mozgalmon belül itt hallottam elöször Attilát — emlékezik Szendrö elvtárs a régmultakra. — Fel kellett rá figyelni mindenképp! Amikor beszélt, egészen átszellemült az arca. Végtelen türelemmel magyarázott meg újra és újra mindent, ha valaki nem értett meg valamit. Szinte átlátszó tisztasággá oldódott száján a nehéz szöveg. Még a Szabolcs-utcai munkások is úgy emlegették a Hársfa-utcai szemináriumot: mintaszeminárium. — Még egy mozgalmi em'ékem van Attiláról, 1932-böl. Nagy lebukások voltak ebben az időben. Én kaptam a feladatot, hogy értesítsem Attilát: beköpték a rendörségen, ne jöjjön, figyelik a házat. Négy nappn át kerestem loholva, nem találtam sehol. A negyedik napon a Kőrúton botlottunk egymásba. Már tudta! Siettem volna tovább, de megfogta a kabátom gombját, nem engedett. Üzent az elvtársaknak. Azt üzente, tartsák össze az embereket. Ki tudja, mikor nyílik alkalom a szeminárium folytatására, ne veszítsék el egymással a kapcsolatot. És az anyagot vegyék át. Tanuljanak! Ilyen utasításokat adott akkor, amikor égett a talpa alatt a föld. Aztán ezt mondja még Szendrö Ferenc elvtárs: — Ha most megfoghatná a gombomat, mit üzenne az elvtársaknak! És én mit mondanék neki! Elmondanám, amit évekkel ezelőtt elmulasztottam. Hogy az Amerikai-úton egy illegális összejövetelen, egy fiatal munkás egyszer egy sárgafödelü kis könyvet húzott elö a zsebéből. — Ide nézz! — mutatta a könyvet. — Most jelent meg. Egy ismeretlen kommunista költő verskötete! — Én néztem a könyvet és néztem a fiatal munkást. iAki fölfedezte József Attilát. A könyv címlapján ez állt: „Döntsd a tökét". *A fiú a félhomályban egészen a szeitiéhez emelte a könyvet és lázasan, hans;o san olvasott fel belőle. Aztán így szólt: — Emlékezz rá, elvtárs, ez a József Attila nagy költö lesz! Emlékezz a szavamra: a legnagyobb proletárköltő ... József Jolán. m>

M»

tM

tm<MHMM

«t

lWMMMWW

tWWH» Van elég kenyerünk Hazánkban általános harc indult a pazarlás és így a kenyérrel és liszttel való pazarlás ellen is. Nem azt jelenti ez, hogy dolgozó népünk talán hiányt szenvedne kenyérben és lisztben, hanem, hogy meg kell becsülnünk löldmüveseink igyekezetét, akik a dolgozók asztalára jó és elegendő kenyeret juttatnak. Elevenen él emlékezetünkben, hogy a letűnt kapitalista rendszer idején nagyon sok dolgozónak nem jutott kenyér, vagy ha jutott is, csak fekete. Akkoriban a magánvállalkozást folyUtó pékek holmi bablisztféléből sütöttek íenyeret a nincstelenek számára, ám a nagyságos urak számára hófehér buzakenvér készült. A zsíroshasú, felfuvalkodott kulákok kamrája tele vot finom fehér liszttel és búzával, fehérkenyér volt az asztalukon. A szegény parasztnak és munkásembereknek ugyanakkor alig volt betévő falatjuk. A ragyolci kulákok, akiknek 40 holdas vagy még nagyobb birtokaik voltak, fölösleges búzájukat inkább a szarvasmarhákkal etették fel, semhogy a közellátáshoz járuljanak vele hozzá. Tudjuk, ma is hajlandók lennének ilyesmire a nép ellenségei, a kulákok és a reakciósok, de kormányunk és maga dolgozó népünk is résen áll, leleplezi az ilyen spekulánsokat. Ma jóminőségű lisztből sütik az államosított pékségek a dolgozó nép számára a kenyeret, péksüteményt, kétszersültet. Minden dolgozó vásárolhat szükséglete szerint kenyeret és süteményt és az öntudatos polgárok igyekeznek kellő tisztelettel, meggondoltsággal kezelni mindennapi kenyerünk kérdését. Dolgozóink életszínvonala naprólnapra emelkedik, mert szövetkezeteink biztosítják az egyre nagyobb hozamú termelést, vagonszámra őrlik a malmok a gabonát és pékeink naponta szép tiszta búzalisztből készült ropogós kenyeret szállítanak a dolgozók asztalára. Nem szabad egy pillanatra sem elfelejteni, hogy mi, Csehszlovákia dolgozói, a dicsőséges Szovjetúniónak, felszabadítónknak köszönhetjük, hogy boldogan ŕt békésen élvezhetjük népi demokráciánk gondoskodását. Sorozatosan megvalósítjuk minden munkatervünket és szervesen bekapcsolódunk a jólétet biztosító világbéke táborába. Losonc város pékjei szintén felhagytak az egyéni iparűzéssel és most közös erővel járulnak hozzá az ötéves terv építéséhez. Kilenc államosított péksütőde van Losoncon, amelyek arra törekednek, hogy a régi rendszer fekete kenyerének még az emlékét is eltüntessék, ropogós fehér kenyerükkel. A 201. számú sütöde naponta 2200 kiflit és kétszersültet készít és 250 fehérkenyeret. Mind a 9 péksütőde legalább ennyit termel naponta. Hurai elvtárs boldog örömmel mondja, hogy normáját 150%-ra teljesíti és így ő lett a 201. számú péksütőde első élmunkása. Beszámol arról is, hogy már nagyon régen dolgozik a pékszakmában, de nem emlékszik, hogy valamikor is ilyen mennyiségű kenyeret sütöttek volna és ennyi kenyér meg péksütemény elfogyott volna Losoncon, mint most. Ez is életszínvonalunk emelkedését tanúsítja. Kizsákmányolástól ment s dolgozóink, kik előtt megnyílt a jó munka és kereseti lehetőség útja, boldogan vásárolják mindazokat , a cikkeket, amelyek a mult rendszerben csak a kiváltságosaknak, a kapitalista kizsákmányolóknak jutott. Rajtunk múlik csak, hogy mindezeket a javakat egyszer és mindenkorra biztosítsuk a magunk zsámára, hogy jó munkákkal támogassuk népi demokráciánkat és egyre gyorsabban haladjunk előre a szocializmus felé. 1 SEBŐK PAL munkáslevelező, Losoncg Igyunk Szántól, Szalvátor. Tátraés Lenka természetes asztalt ásványvizet. Gyomor, és bélmegbetegedéseket gyógyít a Cigelka és BaKlovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese- és epeha,jókra kitűnő orvosság a Pótra gyógy ásványvíz Bélmegbetegeriéseket és a hólyagvezetékeb megbetegedését a brusznói és baldovl ásványvíz gyógyítja. Keresünk azonnali fizetésre famegmunkáló gépeket: I vastagoló gyalugépet, I egyengető (abrichter), I frézer, ' szalagfűrész, I cinkelő , gépet, 1 aberfläser (állítható körfűrész), I fúró, I szabó (skraéovacka), I szívógépet, I szívó (forgács kiszívásra), komplett központi fűtés berendezést vízre, I Minor személykocsit, egy .2'/, tonnás teherkocsit. Értesítést vár ezen gépek nagysága és minősége me' jelölésével: POHRONSKÉ drevo- spracujúce družstvo S. R. O Levice, Dukelská č. 1. 1761/v Egyre emelkedik a munkások politikai öntudata A komáromi járásban gyorsan fejlődik az élmunkásmozgalom és politikailag jól alátámasztott .tömegmozgalommá válik. A csehszlovák építő üzemek komáromi élmunkásai az elsq, sorokben haladnak és örömmel jelentik munkájuk eredményeit. Uj kötelezettséget vállaltak, hogy eddigi szilárd normájukat további 12 százalékkal megszilárdítják. Zelenansky elvtárs élcsoportja kötelezettséget vállalt, hogy a 600 munkaórára tervezett munkáját 450 óra alatt elvégzi. Az elvtársak örömmel jelentik, hogy ezt a kötelezettséget nemcsak teljesítették, hanem túlteljesítették és az említett 224 óra alatt elvégezték. Ardusi elvtárs élcsoportja vállalta, hogy 280 munkaórára előirányzott mennyezetkészitést 200 óra alatt és jobb minőségben végzi el, mint azelőtt. Ez a

z élcsoport is jelenti, hogy munkáját még ennél a munkaidőnél is gyorsabban: 159 óra és 30 perc alatt bevégezte. Egy további csoport, amely ugyanebben a munkában Ardosi elvtárs élcsapatával versenyzett. Ollé József elvtárssal az élén a jelzett munkát! még gyorsabban, még pedig 120 óra 30 perc alatt végezte el. A komáromi csehszlovák építkezési üzemek munkásai versenyre hívták lei a nyitrai kerülétben a csehszlovák építőüzemek ugyanilyen munkabeosztásában dolgozó elvtársakat, de eddig még nem olvastunk beszámolót arról, vájjon további építkezések munkásai is elfogadták-e a versenyfelhívást és megjelölték-e a versenyfeltételeket. Remélhetőleg ezek az elvtársak is észbekapnek és megadják a megfelelő választ, mert ellenkező esetben Komáromnak nem lenne versenytársa. Zelenansky. Ardusik és a többi elvtársak szívesen megismernének náluk is ügyesebb és jobb munkásokat, mert mint mondják, versenyzés nélkül nincs fejlődés. A munkaverseny és az élmunkásmozgalom értékes hozzájárulás a béke megvédéséhez és megmutatja * háborús uszítóknak meg a hazai reakciónak, hogy a békéért nem kö» nyörgünk, a békére nem várunk ölhetett kezekkel, hanem kiharcoljuk munkával és éberséggel.. Harcinig József, Komárom. Kultúrházat kapott Síd község ÜJ ^3ZO, a csehszlovákiai magy'ai lolgozólt napilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava. Jesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-16. kiadóhivatal 262-71. Fö és felelösszerkesztö: Lörincz Gyula feladó és irányító postahivatal: Bratislava íl. Nyomja és kiadja a Pravda Nemzeti Vállalat Bratislava Kéziratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540 % «vre 270.—, % évre 135 1 hónapra 45.-- Kés A hetilap (csütörtöki szám) elöfize rése 1 évre 150 , % évre 75.— % évre 40— KCs A KÉPES (JONYV előfizwése egv évre NEP NAPIAR-rat együtt 100 gis. Végre elérkezett az a nagy nap, hogy Síd község dolgozói felavathatták kultúrházukat. Már a kora eseti órákban özönlöttek a község és a környékbeli falvak lakói, hogy méltón megünnepeljék a nagy napot. Síd igyekvő lakossága megérdemelte, hogy a Pavekkocsma helyett végre már feladatához méltó kultúrotthont kapjon. A kultúrház felépítésében az egész község résztvesz, a munkások és a földművesek egyaránt. De a legnagyobb dicséret a helybeli pártszervezetnek jír, nem kevésbbé a haladószellemű, hazafias papnak, mert mindent elkövettek, hogy a munkával kapcsolatos nehéz feladatok simán és könynyen megoldódjanak. A kultúrház felavatása nagy közönség jelenlétében történt. A himnuszok eléneklése és a megnyitóbeszéd után Tóth Sándor lelkész beszélt a békéről és ezzel kapcsolatban rámutatott a háborús uszítók, az amerikai imperializmus aljas tevékenységére Beszéde után az ifjúság kultúrműsora következeti Rövia színielőadás után Oravec Erzsi és Bene István szlovák és magyar népdalokat énekeltek. Gálát Rózsi, Oravec Gitta és Ujpák Ica orosz táncokat táncoltak, míg Varga Gyuszi, Kós Ferenc, Vrastyák Elza és Mihály Mariska Petőfi-verseket szavaltak. Rövid szatirikus jelenet következett még Tito és Franco találkozásáról, hogy hogyan adják el országaikat aa amerikaiaknak. A íelavató ünnepség végén Kerekes János elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke megköszönte a község dolgozóinak fáradozását. Az avatóünnepség után táncmulatság következett Síd község minden tekintetben a fejlődés útjára lépett. Kijavítottuk az utakat, üzembe hoztuk a községi hangszórót. 150.000 koronás motoros fecskendőt vettünk és fellendítettük az ifjúság sportmunkáját, ötévea tervünk harmadik évének elejém már a kultúrház is elkészült Községünk dolgozói békés építőmunkával, kéz a kézben teljesíti az ötéves tervet és így építik a szocialimust Bene József munkáslevelezi, Síd.