Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-11 / 36. szám, vasárnap

UJ SZ0 1951 február 11 a Szovjetúnió szellemi életéről A Literaturnaja Gazeta januári első száinaiban közli a legkiválóbb szovjet írók alkotói terveit az 1951-es évre. Konsztantin Fegyin 'larmadik részét írja annak a nagy regényciklusnak, amelynek első két része magyarul is megjelent az „Első örömök" és a „Diadalmas esztendő" címen. Pavlen ko, a „Boldogság" nagyszerű írója új regény írására készül, amelyben az európai népek hatalmas, közös békeharcát mutatja be. Lavrenyev két színdarabbal készül az új évre. Egyik a nagy orosz költő, Lermontov életéről szól, a költő halálának 110-ik évfordulója alkalmából, melyet ez év júniusában ünnepel a szovjet nép. Katajev januárban új kiadásban adja közre „A szovjet hatalomért" című mult évben megjelent nagy regényét, melyet a kritikusok éles bírálata nyomán átírt és kijavított. Utána a nagy szovjet bckeépítkezések egyikéről fog regényt írni. Vera Inber. a Sztálin-díjas költőnő mult évben írta meg új elbeszélő költeményét, a „Víz útjá"-t. A költeményt a Szovjet Írószövetség Költői Szakosztálya megvitatta. Inber most a kritika nyomán átdolgozza költeményét, mielőtt végleges formában megjelennék Anna Karavájeva befejezi új elbeszélését, amelynek címe „Vendégségben a bátyámnál". Az elbeszélés a volgamenti kolhozokban játszódik. A szovjet filmstúdiók — mint Bolsakov filmügyi miniszter közölte — 1951-ben 26 teljes estét betöltő játékfilm gyártását tervezik. A készülő filmek között szerepel: „A felejthetetlen 1919. év" (V. Visnyevszkij drámája után), „Usakov admirális", „Két kapitány", „A világ lelkiismerete", „A háborús uszítók". Alma-Atában Dzsambulról, ' a nagynevű kazahsztáni népénekesről készül film. 1951-ben háromszor annyi színes filmet készítenek, mint az elmúlt évben. Jegolin professzor, a moszkvai Gorkij Intézet világirodalmi osztályának igazgatója, a Tudományos Akadémia egyik legutóbbi ülésén egész sor értékes kutatómunkáról számolt be. Közölte, hogy „Az orosz szovjet irodalom története" című mű előkészítése befejeződött. Ezen kívül sikeresen halad egy 30 kötetes Maxim Gorkijsorozat összeállításának munkája, valamint egy Tolsztoj Leóról szóló mű anyaggyűjtése. Elkészültek a Majakovszkijról, Szerafimovicsról és Solohovról szóló életrajzok. Az intézet tervbe vette 195l-re a szovjet irodalom ós a népi demokráciák számos időszerű kérdésének' feldolgozását. HIREK a népi demokráciákból A Román Népköztársaságban nagyterjedelmű költői antológiát készülnek kiadni a felszabadulás utáni új magyar költészetből. Az antológiát a legkitűnőbb román költők és műfordítók fordítják le román nyelvre. A Magyar írók Szövetsége költői szakosztálya most dolgozik a verskötet anyagának összeválogatásán Georgij Mdivani „Ki a bűnös" című darabját rendkívüli sikererl játsszák az egyik moszkvai színházban. A színdarab egy kezdetben rosszul vezetett cipőüzem felvirágzásáról szól. A darab hőse egy fiatal kommunista elárusítónő, aki újításai és lelkes munkája következtében az üzem vezetője lesz. A Román Népköztársaságban az ötéves terv során 74 milliárd lejt fognak baruházni kulturális célokra. Énből 40 milliárdot fordítanak új iskolák, internátusok ás egyetem építésére. Felépül továbbá a Scanteia Ház, a hatalmas nyomdaipari kombinát, a bukaresti Nemzeti Színház, az első korszerű Hangversenyszínház és a Rádió Háza. Az első ötéves terv egyik legnagyobb kulturális eredménye a román nemzeti filmipar fejlesztése lesz. Pedagógiai múzeum létesítését határozták el Szófiában a Tudományos Akadémia döntése alapján. A múzeum Bulgária kulturális életének fejlődését mutatja be. Kattowitzben, a lengye! bányavidék központjában, a közelmúltban ülésezett a Lengyel írószövetség. Megvitatta azokat a pályaműveket, amelyek a bányásztehetségek felkutatására rende_zett versenyi e futottak be. Az első díjat a bányászlíceumot végzett Wlodzimlera Grab: „Válasz a felhívásra" című költeménye nyerte el. .MIT OLVASSUNK?. 9Ué± CBíla: <T)áiegatott elbeszélések Illés Béla egy-egy új könyvének megjelenése mindig ünnepi eseményt jelent a magyar irodalmi életben és mi is örömmel osztozunk ebben az ünneplésben. Megismertük és megszerettük az új magyar szépprózának ezt a mesterét, amikor lapunk hasábjain megjelent „Fegyvert s vitézt éneklek" című regénye és megtanultuk tisztelni és magasra értékelni, amikor a Magyar Könyvtár kiadásában mi is megismerhettük regényciklusát, a Kárpáti rapszódiát. Éppen a napokban olvastuk, hogy a „Kárpáti rapszódia" rövidesen eléri a százezres példányszámot. Ez az óriási, a magyar irodalom történetében eddig elő nem fordult példányszám egyfelől Illés Béla roppant népszerűségét igazolja, másfelől a magyar dolgozók kulturális életének ugrásszerű haladásáról tesz tanúságot. Mi a magyarázata Illés Béla nagy, a dolgozó nép minden rétegét áttogó népszerűségének? Megfelelhetünk rá igen röviden: kommunista író. A magyar irodalmi életben Gergely Sándor és Déry Tibor mellett a legigazibb kommunista író, akinek egész munkássága a szovjet próza mai mesterei mellé állítható. Üj könyve előszavában „kísérletnek" mondja novelláit és megjegyzi, hogy túlságosan hangzatos volna „az osztálytapasztalatok irodalma" cím. Nos, az olvasó nem ért egyet ezzel a szerénységgel, mert nem kísérletekről, hanem valóban gazdag tapasztalatokról van szó, amelyeket harc közben szerzett meg, abban a harcban, amelyet folytatott, amíg a szovjet irodalom élenjáró mestereitől tanulva eljutott a szocialista realizmusig és megtanult formában nemzeti és tartalmában szocialista műveket alkotni. Végtelen egyszerűség, s célját soha el nem tévesztő egyszerű, de ugyanakkor árnyalatos és tiszta stílus, biztos formakészség és frisseség jellemzi ezeket a kis írásokat, amelyekből az elmúlt héten lapunk már adott izelitőt. (Kovács János télikabátja). Egyetlen novellája sincs, amelyben valami símaszerűség volna és beérné valami általános megállapítással. Egyetlen írónk sincs, aki olyan tökéletesen tudja megközelíteni a gorkiji eszmét: az író elevenítse meg képzeletével -r illessze be alakjaiba, képeibe, jellemébe — megfigyeléseit, benyomásait, élettapasztalatát." Az irodalmár alkotása csak akkor hat többé-kevésbbé erősen az olvasóra, írja Gorkij, ha az olvasó látja mindazt, amit az író mutatni akar, ha az író lehetőséget nyújt neki, hogy képzeletével szintén megelevenítse — személyes tapasztalatainak, benyomásainak, ismereteinek készletéből kipótolja, kiegészítse — az irodalmár festette képeket, alakokat, jellemeket. Az író és az olvasó tapasztalatának találkozásából, egybeolvadásából ered a művészi hitel — a szó művészetének különleges meggyőző ereje." Gorkij szellemében alkotni annyit jelent, mint meglátni az élet igazi arculatát, feltárni szépségeit, de nehézségeit is és optimista hitte! túljutni ezeken a nehézségeken, legyűrni őket, harcolni a jelenért és küzdeni a jövőért a jövőbelátás képességével. Illés Béla novellakötetében szerencsésen ragad ki az élet százrétű jelenségeiből olyan eseményeket, amelyeken érzik az átélés, a közvetlen élmény íze. Érezzük, hogy alakjai a szívéhez nőttek és ezért kedvesek nekünk is, közel jutnak hozzánk is. Es így éri el Illés a szocialista írás legnagyobb célját, a nép nevelését. Könyve bevezetőjében azt frja magáról, hogy a kommunista író kezében a toll fegyver és ezt a fegyvert is — mint minden fegyvert — úgy, ott és akkor kell használni, ahogy, ahol s amikor az ügy, a nagy ügyünk azt megköveteli. Es jól kell használni! Ma arra összpontosítja kivételes tehetségét, hogy arról írhasson, miként alakítja át, hogyan építi szocialista országgá Magyarországot a magyar dolgozó és arról, hogy az épülő szocializmus hogyan alakítja át — hogyan emeli fel — a magyar dolgozókat. „Ugyanakkor arról is írni akarok, hogyan kell harcolni a békéért, az imperialisták ellen és végül — nem utolsósorban, —• hogy mit köszönhetünk a Szovjetúniónak, mivel tartozunk mi, magyar dolgozók a nagy Szovjet Népnek, — írja Illés. Ez kötelesség és ugyanakkor megoldható feladat. De persze csak akkor sikerül, ha meg tudjuk fogni a száguldó időt, lépést tudunk tartani az örvendetes tempóban változó élettel és — tovább látunk az orrunknál. Kommunista írónak lenni nem egyszerű feladat. Ez gyönyörű hivatás." E. V. Népművészeti intézet létesül a magyar népi művészetek fejlesztésére és a kulturális tömegmozgalom művészeti tevékenységének elősegítésére, a népművelési miniszter felügyelete alatt, Budapest székheiylyel. Az intézet feladata a szakszervezetekben és a többi tömegszervezetben egyre szélesedő, a kultúrotthonokban kibontakozó kulturális tömegmozgalom művészeti irányításának elősegítése. Az intézet fogja támogatni a kultúrműsorok kiadását, s szerkesztésében jelenik majd meg a kulturális tömegmozgalom művészeti szaklapja. A Népművészeti Intézet feladata, hogy bevonja a kultúrcsoportokat a néprajzi gyűjtés munkájába s az összegyűjtött anyagot eljuttasa a néprajzzal foglalkozó tudományos intézményekhez, hogy gondoskodjék a feldolgozott néprajzi anyagnak a kultúrális tömegmozgalomhoz való visszajuttatásáról. Ugyancsak feladatai közé tartozik az új népdal és az új tömegtáncok kialakításának előmozdítása; a dolgozó nép soraiból származó új művészi tehetségek felkutatása és nevelése; a kulturális tömegmozgalom vezetőinek továbbképzése; a hivatásos művészek részvételének elősegítése a kulturális tömegmozgalom munkájában. evöszak és a gyilkolás iskolája A világ egyetlen országában, sőt még Amerikában sem születnek az emberek erőszakoskodó gazembereknek, hóhéroknak. Erre Amerikában nevelik őket. Erre a „nevelési célra" szolgálnak a különleges iskolák, ahol többek között a baktériumháború „művészetét", kolorádóbogarak ledobását, békés népek gyilkolását, kórházak, iskolák bombázását, az áldozatok hátulról való megtámadását tanítják az ilyen célokra kiválogatott embereknek. De a sajtón, rádión, színházon kívül, amelyet az amerikai reakció ugyanilyen/„nevelési" célzattal mozgósít, leghatékonyabban működik az amerikai filmpropaganda központja: Hollywood. Előnevelés bérgyilkosok és ágyútöltelékek számára A háborús gyujtogatóknak alázatos, elvtelen és mindenre kész ágyútöltelékre van szükségük. Az ..előnevelést" Hollywood filmjei tervszerűen elvégezték már az elmúlt évek során. A koreai agresszió résztvevőibe, a koreai haláltáborok megszervezőibe ijesztésül — vagy ha jobban tetszik: buzdításul — már régen beoltották a „sárga veszedelem" és a ..vörös veszedelem" állítólagos „rémét". Hollywood annakidején egész filmsorozatot készített Sax Romer nevü író regényeiből. E regénvek „hőse" Fu Man-Csu, egv titokzatos kínai szadista, aki veszettül gyűlöli a fehér fajt és ki akarja pusztítani a föld színéről. Természetes, hogy ez a filmsorozat egész bárgyúságában arra szolgált, hogy szítsa a gyűlöletet Kína és a kínai néD ellen. Számos ilyen módon preparált film mesél a könnyű kalandot kergető katonák kalan jairól a nagyvilágban. Ezek a filmek nyíltan propagálják a bérgyilkos filozófiáját, az erőszak és fosztogatás kultuszát, amit a második világháború óta az erre nevelt amerikai katonák Koreában. Európában és mindenfelé, ahová az amerikai imperializmus seregeivel eljutottak, a gyar korlatba ültettek át. O'Flynn, a zsoldos, akinek minden mindegy. Pontosan ilyenfajta „hős" az 1949ben készített „O'Flvnn" című film kalandora. Ez a film a XIX. század elején játszódik. O'Flvnn számára — saját szavai szerint — ..tökéletesen egyre megy, hogv harcol és szeret, vagy akár csak nyugodtan lélekzik". O'Flynn, aki hosszabb időn át harcolt Napoleon hadseregében, fél Európát végigrablta a „kis korzikai" csapataival, s hazájába hazatérve azt meséli szerelmének, hogv ha „dobszó fegyverbe szólít, csak azt kérdem meg: mit fizetnek". Ezek a filmek cinikus őszinteséggel rajzolják meg azokat a lényeket,_ akiknek egyremegy: görög partizánokat gyilkolnak-e halomra, vagv koreai nőket gyaláznak-e meg. „Műfajukat" tekintve, különfélék ezek a filmek, de ami az amerikai katona jellemzését illeti, úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. A hollywoodi filmesek ezt a katonatípust eszményképpé magasztosították fel. A „hősnek" tökéletesen egyre megy, hogy kiért harcol és ki ellen. A lj amerikai filméi A „Halálos csók" című filmben egy őrült rabló letaszít a lépcsőn egy bé. na öregasszonyt, aki a lépcsőn végigguruló tolókocsiban borzalmas kínhalált hal. — Az „Ide-oda" címűben a főszereplő gengszter szemrebbenés nélkül vágja le egy ágybanfekvő beteg karját könyökből s a kar vérfagyasztó zajjal hull a földre. — A „Kedvenc"-ben közeli felvétel mutat egy vérző szemet, amelyre újra és újra lesújt egy ököl. — A „Sárga ég"-ben addig tart a gengszter egy férfit víz alatt, amíg az meg nem fullad. — A „Nagy macska" főszereplőjét előbb ájultra verik, majd vaskötéllel ütik a hátát, hogy „magához térjen". A néző közelről láthatja, amint a „hős" bőr": felszakad. — Egy másik filmben a főszereplő vézö testét húzzák ' végig a földön, miközben rálépnek revolvert szorító kezére és egyik ujját teljesen szétlapítják. Felsorolhatnánk még a „Gyilkosok egyesülete", a „Nagyrabló", „A kés", „A bosszú", „A gyilkosságok tanuja", „Rendőri eset", „Detektívtörténet", „A főhadiszállás női" és „Né. mely rendőrnek szép lába van" című filmek tartalmát is. Ezekkel a filmekkel az imperialistáknak az a célja, hogy a brutalitást általános „emberi" tulajdonságnak állítsák be, hogy gyilkolásra „neveljenek". Mindezek eredményeképpen naponta átlag 36 oly sin gyilkosságot jelentenek, melyet fiatalkorúak követtek el. cél világos: beleverni a közönség — és a leendő katonák — feiébe azt a tudatot, hogy a zsoldosokat bőségesen etetik, jól fizetik — és egyébről nem is kell tudniok. A fasizmus elleni felszabadító háború magasztos eszméinek meghamisítására különösen éles Déldát szolgáltat Harry Brown „Séta a napsütésben" című könyve és a belőle készült film. A cselekmény az olasz front egy jelentéktelen részlegére korlátozódik és mindössze egyetlen napot ölel fel, amelyen az amerikaiak valamilyen apróbb hadműveletet hajtottak végre. A forgatókönyv írói ügyeltek arra, hogy elkerüljenek mindent, ami megmagyarázná az elmúlt háború valódi okait és azokat a célokat, amiket a háborúban követtek a harcoló felek. Joe pilóta és a „túlvilági felettesek". A néző azzal az érzéssel hagyja el a mozit, hogy a háború mindössze „séta a napsütésben", nem veszélyes, de annál jövedelmezőbb. A katonát jól megfizetik és nem az ő dolga azon törni a fejét, hogy mire való az egész. A Wall-Street a miszticizmust sem hagyja ki a rendelésre gvártott filmek receptjéből. Ezt példázza a „Névszerint: Joe" című film, amelv egy pilóta lelkének sorsát írja le. aki repülőbaleset áldozata lett. A cselekmény folyamán a néző megismerkedik a „túlvilági" főhadiszállás vezérkarának egész tevékenységével. Ezt a „Névszerint: Joe" című lelket felettesei odaát a „túlvilágon" egy fiatal pilóta mellé vezénylik, aki — miután fogalma sincs repülőgépe személyzetének ilven láthatatlan megnövekedéséről — katonás kitartással udvarol Joe özvegyének. Joet „túlvilági felettesei" kényes helyzetbe hozták még síron túl is. Mit tehet szegény féltékeny „lélek"? Egv darabig ingadozik, hogy teljesítse-e az „égi parancsot", vagy számoljon le földi ellenfelével, végülis a zsoldos kötelességtudás győz benne még éterikus állapotában is. Másvilági lelkek segítsége és tanácsai: ezzel próbálnak — iobb híján — harci szellemet verni a háborús gyújtogatok hollywoodi segítőtársai az amerikai katonába. Semmi kétség, hogy ezek az erőfeszítések épp olyan vigasztalan eredményekkel fognak járni, mint gazdáiknak azok a próbálkozásai. amelyekkel a világuralomra térő amerikai imperializmus valódi céljai felöl a népeket meg akarják téveszteni. G. Avarin. ILLÉS BÉLA: /Qk li ina A VISSZAVONULÓ hitlerista csapatok felgyújtotta parasztházat elég gyorsan eloltottuk, ae s három lakószobából mégis csak egy maradt használható állapotban. Ezt az egyet én foglaltam el, miután Akulina, a kicsi, kövér, szaporabeszédű háziasszony megesküdött az összes ukrán szentekre, hogy ő jobban érzi magát a pincében, mint a szobában Akulina nagyon kövér volt, de az embernek még sem ez tűnt első látásra szemébe, hanem az, hogy nemrégiben még sokkal kövérebbé lehetett és igen gyorsan kellett lefogynia. Szabályosan kerek arca azért volt olyan ráncos, és ezért lógott róla ukránvarrásos ruhája. — Hát persze, hogy gyorsan fogytam le, — támasztotta alá megfigye'ésünket Akulina. ' — Ez nem is csoda, ha az ember arra gondol, hogy a besnye kutyák förtelmesen éheztettek minket. És ha csak éheztettek volna... A balkaromat kapanyéllel törték el. Addig ütöttek, amíg eltört.. Hogy miért? Nem tudom. Lehet, hogy volt rá valami okuk, de bizonyos, hogy nekem ezt nem mondták meg. Hej, ha egyszer kezembe kerülne az a gazember! Néhány órával később — szürkületkor — Akulina kopogott be az ajtómon. — „Foglyokat hoztak" — mondta jelentőségteljesen. — Tudom. De nekem semmi dolgom sincs a foglyokkal. — „De van nekem" — rikoltotta Akulina, — Hát magának mi dolga van a foglyokkal, Akulina mama? — Már elfelejtette? A balkarom ... Most majd én töröm el kapanyéllel egyiknek a karját. — Megtalálta azt, aki...— Azt a gazembert nem, — vágott a szavamba Akulina, — de van itt egy fogoly, aki nagyon hasonlít ahhoz. Ugyanolyan a ruhája és a bajusza is olyan, mint azé volt és legfeljebb csak öt-hat esztendővel fiatalabb annál. Ha beajánlana a foglyokat örzŐ vitézeknél, hát ennek a bajuszosnak örömmel eltörném a karját. Jó negyedórán át magyaráztam Akulinának (ki a háború előtt szakács*, 'nő volt egy gyermekotthonban), hogy sem nem igazságos, sem nem célszerű és főleg nem méltó egy szovjet asszonyhoz az, ami után olyan nagyon áhítozik. — De mondom, hogy ugyanolyan bajúsza van! — ismételgette Akulina. — És ha elgondolom, hogy én már túljárok a hetvenen, az a taknyos még tán harminc tavaszt sem látott, hát mégis csak célszerűnek látszik... Amikor — türelmemet vesztve —> jól leszidtam Akulinát, szó nélkül magamra hagyott. De az ablakon át mégegyszer beszólt hozzám: — Gonosz ember vagy te, galambocskám! AZ ÉJSZAKA a falutól ágyúlövésnyire kemény harcaink voltak. A né-' metek friss erőkkel támadtak. Hajnaltájt a friss erők, mint foglyok vonultak be a faluba Akulina reggelire tálalta fel a vaM csorát. Meg kell adni Akulinának, kitűnő szakácsnő. Tíz király is megnyalná főztje után az ujját. És olyan bőséges reggelit hozott, hogy bármennyire is ízlett az étel, a felét sem tudtam megenni. Ügy gondoltam, ezért leszid. Nagyon meglepett, hogy Akulina megörült annak, amit a tálban hagytam.' — Ha beajánlanál, galambocskám azokhoz a vörös katonákhoz, akik a foglyokat őrzik, — van ott egy fogoly, aki nagyon hasonlít arra a bitangra; aki a karomat eltörte. Hát annak bevinném ezt kis maradékot. — Na de, Akulina mama! Tegnap még agyon akartad ütni, most meg etetni akarod? — Hát agyonütni éppen nem akartam, — felelte Akulina méltatlankodva — csak épp a karját akartam eltörni. Istenemre megérdemelné, mert épp olyan bajusza van, mint annak volt! De te magad erősítgetted, bátyuska, hogy nem volna célszerű dolog nyomorékká verni a kutyát. Ha így áll a dolog — és én azt álmodtam, hogy igazad van — a fogolykosztot bizonyosan únja már szegény, hát egyen egyszer jó házikosztot. Hátha gyerek kei vannak odahaza. Meg tán az anyja is él még. Meg még az sem lehetetlen. hogy . . Egy negyedóráig magyaráztam

1, hogy a fogolynak semmi szüksége arra,' hogy kívülről etessék. Neki, Akulinának pedig semmi oka arra, hogy jótékonykodjék azokkal, akik a házát felgyújtották, a karját eltörték és akik még sok, sokkal gonoszabb dolgot követtek el Akulina népe és hazája ellen. Háziasszonyom lesütött szemmel hallgatta az oktatást — holdvilágképén csorogtak a könnyek és egy szó ellenvetés nélkül hagyott magamra. De az ablakon át mégegyszer beszólt hozzám: — Alapjában véve mégis gonosz ember vagy te, galambocskám.