Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-10 / 35. szám, szombat

1951 február 10 UJSZ0 7 c/t

t vietnami aM&tmt/ofc üzenete &lzak-cfl((víkíi tzsizonyaiii&z A népi demokráciák felszabadult asszonyai a Szovjetúnió dicső asszonyaival az élen folytatják rendíthetetlen békeharcukat a háborús uszítók ellen. A békeharcban résztvesznek azonban a nyugati imperialista államok békeszerető haladó asszonyai is, valamint hősies küzdelmet folytatnak felszabadulásukért a gyarmatok leigázott női. A nemzeti felszabadító háborúkban, amelyek világszerte folynak, első helyen áll Vietnam hősies harca, ahol az asszonyok szervesen kiveszik részük et a harcokból épúgy, mint a szocialista vlág felszabadult asszonyai az építőmunkából. Hősiességük legendává vált és különösen Ázsia még rabságban tartott asszonyai tekintenek feléjük reményteljesen, mert tudják azt, hogy Vietnam győzelme az összes ázsiai elnyomott nemzetek győzelmét jelenti, ha nem is teljesen, de részlegesen. Küszöbön áll a nemzetközi nőnap ünnepe, amelynek ma kivételes jelentősége van. Ezért sorozatosan meg fogunk ismerkedni a világ harcos asszonyaival, akik velünk együtt a béke vártáján kitartóan őrködnek és akik m'nden erejükkel a békeharcot szolgálják. Észak-Afrika asszonyai épp úgy nemzeti függetlenségük kivívásáért küzdenek a francia imperializmussal, mint Viet-Nam asszonyai. E harc Viet-Namban most nagy erővel lángolt fel. A francia kormány többszázezer sorkatonát mozgósított, hogy újra leigázza országunkat. Viet-Nam valamennyi aszszonya és Viet-Nam népe óriási áldozatokat vállalt, hogy szabadságát megvédhesse. Otthonainkat rombadöntötték, fiaink ezerszámra estek el a harcmezőn, asszonytársainkat megbecstelenítik és megkínozzák, gyermekeinket pedig elevenen égetik meg. Az idő azonban bebizonyította, hogy a brutális erő nem törheti meg népünket. A francia gyarmatosítókat vereség vereség után éri katonai és politikai tekintetben egyaránt. Győzelmünk biztos és hozzá fog járulni a Ti hazátok felszabadításához is. Különösen fájdalmas azonban számunkra ott látni a csatamezőkön a marokkói, tuniszi, algíri katonákat, amint viet-nami testvéreik ellen küzdenek. Az imperialisták kihasználják azt a körülményt, hogy ezek a katonák nem ismerik népünket és a legalávalóbb módon megrágalmaznak bennünket. Amellett csata előtt szeszt itatnak velük, hogy felkorbácsolják ösztöneiket és gyilkolásra és kegyetlenkedésekre izgassák őket. Thua Nhien tartományban csapataink foglyul ejtettek egy marokkói katonát, aki beismerte, hogy egymaga 120 viet-nami leányt becstelenített meg. Északafrikai anyák és asszonyok! Eljött az ideje, hogy véget vessünk ezeknek a szomorú eseményeknek. Tiltakozzatok teljes erőtökből az ellen, hogy észak afrikai csapatokat és hadianyagot küldjenek VietNamba. Ösztönözzétek férjeiteket, fivéreiteket, fiaitokat, hogy bojkottálják ezeket a csapatszállításokat. Leplezzétek le népetek és a világ közvéleménye előtt azokat az imperialista mesterkedéseket, melyek a gyarmati népeket egymás ellen uszítják. Ohan Than, a Viet-Nami Nők Szövetségének elnöke. Egészségügyi tanfolyamok leendő anyák részére Népi demokráciánk egészségügyének legnagyobb gondja a csecsemőhalandóság • kiküszöbölése, illetve a lehető legalacsonyabb százalékra való lecsökkentése. A csecsemőhalandóság gyökere az, hogy a fiatal anyák nem értik és nem fordítanak kellő gondot a csecsemőkre, nem alapozzák meg az életképességüket. Azt kell minden anyának megértenie, hogy a csecsemők életét az első pár hónapban kell biztosítani. Ezekben a kezdeti hetekben kell külö nős gondot fordítani a kicsinyekre. A csecscemők testi ápolását, étlapját és táplálkozási rendjét helyes szoktatását kell az anyáknak megtanulni és megérteni. A Népegészségügyi Intézet a közeljövőben minden városban és faluban kurzusokat rendez a leendő anyáknak, így azután szakelőadások keretében megtanulják a csecsmőápolást és a csecsemő egészséges táplálását, sőt megkapják a listáját a legszükségesebb babaholmiknak, amelyeket előre kell elkészíteni. Még arról sem feledkeznek meg, hogy a leendő anyák különös szeretettel maguk készítik el a születendő és a megszületett csecsemő babaholmijait és ehhez célszerű szabásmintákat fognak adni. A tanfolyamok a jelentkezők számától függnek, tehát kérjük a leendő anyákat, mielőbb jelentkezzenek a helyi Vöröskeresztnél, vagy a Népegészségügyi Intézetnél. Természetesen a magyar anyák részére magyar nyelven fogják a tanfolyamokat megtartani. M. MATISZOVSZKIJ: /Q szoojei asszonyhoz Nem tudta erőd se golyók zuhogása, Sem jég, sem acél letiporni soha, Elvtárs, feleség, te hugocska, te mátka, Te annyi dal hőse, te harcos anya. Hiába kínoztak náci pribékek, Nem tört meg a szikla szovjet akarat. Megedzett a front fagya s tüze téged Ladoga jegén és Sztálingrád alatt. Hatalmas erő remegett a karodban, Tudtad

h hogy a béke világa figyel, Így adtüd a jelt, süvített a magosban Leány-hangon a harc riadója: tüzelj! S ott vagy, hol a munka: mezőn, aratásnál, Kohók tüze csillog a homlokodon, Szememben te vagy a valódi királylány, Bár nem tündököl a ruhád ragyogón. A nagy folyamok nyugalomra neveltek, Megszokta szemed a szabad tereket. Épít, felemel, erősít szerelmed S elvtársadat is igazán szereted. Bátor vagy a harcban, vitában veretlen, Kedves, ha dalolsz, igaz, hősi barát, A kínban erős, a csatában se rettensz, Dicső szovjet asszony, csodál a világ! Fordította: Nyéki Lajos. JCacsikáziassutL-e a kisbabát? A csecsemőket — főképpen faluhelyen — sokszor félnek kivinni a levegőre, mert úgy gondolják, hogy hűvösebb, nedves idő árt nekik: Quan-Szjao (Kínai népmese) Valamikor réges-régen egy kis faluban szegényesen éldegélt Huan-Szjao. Reggeltői estig dolgozott s még ételre sem volt elég a fizetése, beszegődött tehát gazdag nagybácsijához. Amikor egyszer ez az ifjú a baromfit etette, odarepült egy öreg karvaly, elrabolta a legszebb tyúkokat s messze-messze repült vele. HuanSzjao futni kezdett arrafelé, amerre a ragadozómadár szállt, hogy majd, ha lepihen a karvaly, visszaveszi tőle a tyúkot. A nagy madár hosszú idő után egy pompázó kertben ereszkedett le. Ahogy az ifjú átsietett a virágágyak között, egyszer csak meglátott egy gyönyörű lányt, akinek a szemei úgý ragyogtak, mint a csillagok. Első látásra egymásba szerettek. — Hogy hívnak téged? — kérdezte az ifjú. — Juany Mej. Hamarosan meg is beszélték, hogy Huan-Szjao megkéri a leány kezét. Azonban az apa feltételeket szabott: — Csak úgy lehet a tied a lányom, ha esküvői ajándékul tíz arany téglát, egy szakajtó arany babot, három vörös hajszálat s egy igazgyöngyöt hozol. Amikor Huan-Szjao ezt meghallotta, elhatározta, hogy kikéri az Öreg Bölcs tanácsát s rögtön el is indult a nagy útra. Odaért a nagyvárosba, ahol az emberek a falat építették. Mikor megtudták, hova megy, így szóltak hozzá: — Kérdezd meg az öreg Bölcset, hogy ezen az egy helyen miért dől ie mindig a fal? Az ifjú megígérte, hogy teljesíti kérésüket s tovább ment. Nemsokára egy faluba érkezett, ahol. a parasztok ilyen kívánsággal álltak elő: — Kérdezd meg az Öreg Bölcstől, hogy a mi szép, nagy meggyfánkon miért nem lesz soha a virágból gyümölcs? Huan-Szjao nekik is megígérte, hogy megteszi a szívességet és azután tovább igyekezett. Egy ház küszöbén Idős ember üldögélt, s amikor megtudta az ifjú útjának célját így kérlelte őt: — Kérdezd meg, hogy lehetne meggyógyítani a lányomat. Tizennyolc éves, nagyon szép, mégse veszi feleségül senki, mert néma. Huan-Szjao szívesen megigérte, hogy meghozza 'a választ. Ment-ment sokáig, éjszaka és nappal és az útjába eső akadályokat legyőzte. Keresztülgázolt megáradt folyókon, megmászta a merdek sziklákat és átgyalogolt kiszáradt sivatagokon, végül pedig elérkezett az óceán partjához. Itt hangosan tűnődni kezdett: vájjon mikép jut át a mérhetetlen vízen. Szavait meghallotta egy nagy, fekete teknősbéka és odaúszott hozzá. — En átviszlek a nagy vízen, ha megkérdezed az Öreg Bölcset, hogy merülhetnék le a tenger fenekére. Az ifjú elvállalta ezt is, ráült a teknős hátára s így rövid idő alatt odahajókázott a böícs ember házához. Először azt szerette volna megtudni: honnan szerezheti meg az esküvői ajándékot, hogy feleségül vehesse Juany Mejt, de eszélje jutott mindaz, amire kérték s azt adta elő sorjában. Az Öreg Bölcs pedig így válaszolt: — A városban a fal azért dől össze, mert azon a helyen ásták el a tíz arany téglát. A meggyfa azért nem terem gyümölcsöt, mert alatta van a szakajtó arany bab Az öregember lányának hajából tépj ki három szálat s a lány nem lesz többé néma. A teknősbéka pedig úgy merülhet le a tenger fenekére, ha kiszeded a torkából az igazgyöngyöt. Jól tetted, hogy teljesítetted Ígéreteidet. Segíts másokon s te is megkapod mindazt, amire szükséged van. Huan-Szjao megköszönté a felvilágosítást és jókedvűen indult vissza. A nagy teknősbéka már várta s mihelyt meglátta kinyújtotta nyakát és felvetette a kérdést: — Mit mondott az öreg Bölcs? — Majd ciegtudod a túlsó partra. Alighogy átkeltek az óceánon az ifjú kivette az igazgyöngyöt a teknősbéka torkából s az állat rögtön lemerült a tenger fenekére. Huan-Szjao boldogan rejtette el ruhájába a kincset és sietve ment hazafelé. Az öreg ember már nagyon figyelte az útat, s az ifjú így szólt hozzá: — Vezess leányodhoz, meggyógyítom. Kihúzta a három vörös hajszálat s a lány megszólalt örömkönnyek közt mondtak köszönetet az ifjúnak, akinek szintén ujjongott a szíve, mert látta, hogy igaz az Öreg Bölcs szava. A falusiak is kíváncsian várták s ennyit mondott nekik: — Mutassátok meg a meggyfát s én rendbehozom, hogy teremjen. Kiásta a gyökerek közül a szakajtó aranybabot s rögtön előbukkantak az ágakon az érett gyümölcsök. A földművesek nagyon felvidultak s HuanSzjao folytatta útját. A város lakói izgalommal eléje futottak: — Mit mondott az öreg bölcs? Az ifjú válasz helyett a fal ledőlt részéhez ment. kiásta a tíz arany téglát s így szólt: — Most már nyugodtan építhetitek a falat. Rögtön hozzáláttak a munkához s a fal szilárd maradt. Huan-Szjao öröme határtalan volt, hogy mindenkin segíthetett. Miután a szépséges leány atyjának minden kívánsága teljesült, be kelett tartanh szavát Huan-Szjao és Juany Mej pedig az esküvő után nagy szerelemben és boldogságban éltek. Fordította: Kádár Gyula. Fiz elefánt és a bölcsek (Hinai mese) Élt Kínában sok-sok évvel ezelőtt I — Egyszerű az egész — felelte a fiú — tegyétek az elefántot egy nagy bárkába és jelöljétek meg a csónak oldalán, mennyire merül az a vízbe, ha benne áll az elefánt. Azután szállítsátok az állatot partra és töltsétek meg a bárkát kövekkel. Amikor ueyanolvan mélyre merült, mint elsőízben, akkor mérjétek apránként az összes köveket s a számokat ad iátok össze. így tudhatjátok meg, milyen súlva van a hatalmas elefántnak — Pompás ötlet! — mondta TjaoCzjan ragyogó arccol és megajándékozta a kisfiút. A kövér íőbölcsek és tanácsadók pedig, akik nem tudtak eleget tenni a hadvezér kérésének, szégyenkezve elsompolyogtak, mert nagyon restelték, hogv Din-Lí. a kertész kisfia, valamennyiüket lefőzte Ford.: B. Radó Lili. egy Tjao-Czjan nevű nagv hadvezér. Hatalmas hadsereg eneg^delmeskedett egyetlen kézmozdulatának. Egyszer pompás elefántot kapott ajándékba Tjao-Czian. s ez akkoriban olyan ritkaság volt, hogv aki csak látra, megcsodálta. Tiao-Cziant magát is meglepte az állatt nagysága, s azon tűnődött, ugyan mennvi is lehet a súlya egy ilyen elefántnak összehívta főbölcseit és tanácsadóit s így szólt kérőn hozzájuk: — Sehogysem boldogulok egyedül. Adjatok tanácsot, hogyan mérjem le az elefántot. A bölcsek tétová néztek egymásra és a fejüket törték. Egész nap gondolkoztak, estére elfáradtak és haladékot kértek. Hazamentek és tovább gondolkoztak egész éjjel. Reggel jelentkeztek a hadvezérnél. — Nos, kigondoltátok? — kérdezte tőlük Tjao-Czian. — Kigonodoltuk. hatalmas vezérünk — felelték a bölcsek kórusban, aztán a legfőbb és legkövérebb előre lépett, kinyitott egv nagv könvvet és olvasni kezdett belőle. Tjao-Czian lehúnyt szemmel hallgatta. — Egész Kínában nincs olvan nagy súly, hogy az elefántot le lehetne vele mérni — olvasta fontoskodva a bölcs és Tjao-Czjan megbiccentette a fejét helyeslése jeléül. — Ezért — folytatta ha visszavittél és legkövérebb bölcs — a bölcsek bölcseinek tanácsa elhatározta: ahhoz, hogy az elefántot megmérjük. 100 darabra szét kell vágni, lemérni különkülön minden darabot és az egyes darabok súlyát összeadni. Tjao-Czjan kinyitotta a szemét, dühösen felugrott és kiabálni kezdett. — Ennél ostobábat már ki sem tudtak találni a bölcsek bölcsei? Nincs-e hát senki egész Kínában, aki tudná, hogyan kell lemérni egv elefántot? — Én tudom! — hangzott egy vékonyka hang. Din-Li szólt, a kertész kisfia, aki éppen egy nagy tál friss gyümölcsöt hozott a hadvezérnek. A jelenlévők felháborodottan néztek a gyerekre. — Hogyan csinálnád? — kérdezte Tjao-Czjan. megfáznak. Előfordul, hogy a csecsemőt 2—3 hónapos koráig egyáltalán nem viszik ki a szobából. Ezzel pedig rendkívül sokat ártanak neki mert a szabad levegő éppen olyan fontos a csecsemő jó fejlődéséhez, mint az anyatej Minél tisztább, por- és füstmentesebb a levegő, annál jobb a hatása. De még a poros, füstös városi levegő is jobb, mint ha nem levegőztetjük a gyermeket A csecsemőt leghelyesebb nyáron kéthetes, télen három-négyhetes korától kezdve, naponta rendszeresen több órára kivinni a levegőre — esős, ködös időben is (—5 C fokig). Ahol megfelelő kert, udvar vagy erkély áll rendelkezésre, felesleges a csecsemőt kocsiban sétálni kivinni és tologatni. Ruháskosárban, kiságyban, vagy ha van, kocsiban egyszerűen kiiállítjuk a szabadba. Egészen addig, míg a csecsemő nem ül és nézeget, felesleges számára a séta. addig csak szabad levegőre van szüksége. Egyéves kora körül, 10—11 hónapos korában már szórakazást jelent neki a séta, az értelmét fejleszti, ha meg tudjuk tenni, ilyenkor már kocsikáztathatjuk'. Semmiesetre se essünk abba a hibába, hogy csak szép időben vigyük levegőre a csecsemőt. Akkor nem fog megedződni és attól való félelmünkben, hogy megfázik, éppen azt fogjuk elérni, hogy minduntalan meg lesz fázva Az a csecsemő, aki rendszeresen van levegőn, nyugodtabb, jobban alszik és jobban fejlődik, mint a zárt helyen tartott. Mivel pedig edzett, kevesebbet lesz beteg. Peti /, arsawgja Irta: V. Olga. Farsang keddjén seegény Pete Olyan volt, mint egy remete Míg Szüle'a várost járta, Otthon ült ő egymagában. Otthon ült ő unatkozva. Törte fejét jóba-rosszba, Nem tudta, hogy mit is tegyen. Hogy egy kis jókedve legyen. Egyszer aztán épp végszóra Felragyogott Peti orra: „Itt a jó terv, munkára föl, Jaj de kacagás lesz ebből!" „Ügyis ma van farsang vége, Mulassunk hát egyet végre. Felöltözök, mint egy szellem S Bodri kutyát megijesztem!" Tett követte a jó tervet. Sok öltözék nem is kellett. Szüle inge lett a lepel S kész szellem lett Peti evvel. ... Átmászott a kerítésen, ... Bodrihoz ment lassan — szépen S vérfagyasztó üvöltéssel Tépte Bodri álmát széjjel. A *?oari eb csak pislogott, „Mi a manó lehet az ott? Ejnye fékom teremetette Kerüljön csak a kezembe!" ... S mert a tréfát nem ismerte, Ráugrott a kísértetre. S mire észbekapott Péter, Baj volt már a fenekével! ...így történtlmeg farsang keddjén Petivel e szomorú tény. S hogy színigazság e mese Tanú rá Péter — feneke.