Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-09 / 34. szám, péntek

U J SID 1951 február 9 Képek a dunaszerdaheiyi járásból A falu útja a szocializmus felé a szövetkezeteken keresztül rezet Délelőtt 11 óra van' A dunaszerdaheiyi pártszervezetbe egyre-más­ra jönnek a közeli falvakból az emberek. A fiatal párttitkárnak egy pillanatnyi szabadideje sincsen, türelmesen meghallgatja a feleket, ta­nácsokat oszt, panaszokat orvosol, fáradhatatlanul intézkedik, kérdez és felel is egyben. A hozzá forduló falusiakat igyekszik meggyőzni, a szövetkezetről beszél, arról a régi világból is ejt egy két szót, amely­ben a szegény népnek semmi joga sem volt... A terembe most szakadozott ka­bátban egy idősebb nénike lép be. Zavarodottan megáll az ajtóban és türelmesen vár, amíg a titkár végez az előző látogatóval. A nénike hangja csendes és kérő... — Arról volna szó kérem, hogy tégla kellene, mert a kémény már bedől, nem bírja tovább. Tessék megírni, hogy nekem kiutalják a téglát... Hosszabb szünet... kiderül aztán, hogy a néninek összesen 2 hektár földje van és abból tartja fenn ma­gát és 12 éves fiát. Ezzel a fiúval művelték meg a földet is. Férje már 7 éve meghalt. — Magának, néni, a szövetkezet­ben lenne a helye — mondja némi gondolkodás után az ifjú titkár —, magának, ha a földjét beadta volna a szövetkezetbe, már régen nem kel­lene ilyen nehéz körülmények között élnie. Ez mind a maga és a maga­fajtájúak hibája, hogy még most sem ismeri fel, hol a helyük. A néni helyeslőleg bólogat... — Ugye, Bősön, ahol maga él, mennyi szegény ember volt, tudja-e miért ? — A cukorgyár vonzotta oda a szegénységet, ott reméltek munkát kapni... — Na látja, néni, így van ez, de ugyanakkor ezen a gyáron a tulaj­donosok meggazdagodtak, maguk kö­zül pedig egy sem szerzett semmit. Szegény maradt. A Szövetkezet se­gítségével maga is ma már különb házban laknak, mint amilyenben most lakik. Nem kellene egy pár tégla miatt szaladgálnia. Kaphatna a szövetkezetben olyan munkát, ami korának és képességeinek megfelel. — Igaz kérem, mindez, csakhát a földtől senki sem válik meg szíve­sen. Én magam is sokat küzköd­tem azon a földön... — Látja, éppen itt van a baj. Ma­ga azon a kis földön látástól vaku­lásig dolgozott, adósságokba verte magát, hogy csak a magáén gazdál­kodhasson. Idő előtt megrokkant a nehéz munkától, de sok haszna még­sem volt belőle... A földet nem ve­szi el magától senki, a föld a magáé. Csak hát a gépek azt a munkát, amit maga nehezen és küzködve vég­zett, elvégzik maga helyett, jobban is, könnyebben is... Ez az igazság... A néni sokáig hallgat. Elvonul szemei előtt egész élete, amely csak küzdelemből, a gazdagok előtti alázkodásból állott. A titkár közben aláírja a Nemzeti Bizottságnak szó­ló ajánlást, hogy a téglát kiadhat­ják, mire a néni csendesen megszó­lal: — Titkár elvtárs, úgy látom, be­lépek én is a szövetkezetbe... Bús István járási instruktor sza­kadatlanul járja a dunaszerdaheiyi Járás községeit és igyekszik meg­győzni a falvak kis- és középparaszt­jait a Földműves Szövetkezet fon­tosságáról. Ahol már van szövetke­zet, ott agitációs munkával igyek­szik új tagokat beszervezni, a meg­levők öntudatát fejleszteni. Bús István most 28 éves. Az el­múlt évek nehéz küzdelmeire visz­szagondolva egy egy részletnél szen­vedélyesen felízzik a hangja. — Egészen 1937-ig kubikusként dolgoztam Nyitrán és Trencsén kö­rül. Majd egy Érsekújvár körüli nagybirtokon. Itt 12 órát dolgoz­tunk 2.50 Kčs napszám bérért. Eb­ből a pénzből semmit sem tudtam haza küldeni, mert még magamra is kevés volt. Mert nemcsak kevés volt ez a kereset, de ha egy hónapig dolgoztam, kettőn át voltam munka­nélkül. 100 munkában levő emberre 200 munkanélküli esett. Nem lehet egy szót sem szólni, mert ha nem tetszett a bér, már jött is a kiéhe­zett másik, aki esetleg ugyanazt a munkát olcsóbban elvégezte. A mun­kás, akit munkába felvettek, nem is merte megkérdezni, hogy mennyi lesz a bére. Nősülni 1937-ben nősültem, de fe­leségemmel együtt nagyon keserves körülmények között éltünk. Bizony ö is ugyanúgy lapátolta a répát a nagybirtokon, száraz kenyeret evett egész nap, mint én magam is. A magyarok alatt sem volt könnyebb, amikor megint kubikosként dolgoz­tam. Akkor 1.50 pengő napszámért dolgoztunk. Elképzelheti, hogy nem volt könnyű az élet. A felszabadulás után a Jánosháza körüli egyházi bir­tokon dolgoztam. 2200 magyar hold volt a terjedelme. Ez a birtok telje- . sen el volt hanyagolva. De itt már J tanfolyam csupán 6 hétig tartott és innen kerülnek ki a jövendő trakto­rosok a traktorállomásokra. A gépek már türelmetlenül várják az új gaz­dákat. Délelőtt és délután is tanu­lunk, hogy a nagy anyaggal vala­hogy elkészüljünk — gyakorlati jel­legű oktatás keretében megismer­kedtünk a motor alkatrészeivel, a vezetéssel, az arató-, cséplőgépek szerkezetével, a különféle ekékkel stb. Ezenkívül 6 napon keresztül po­litikai oktatásban is részesültünk, amikor is az emberiség történetéről, a munkásosztály kialakulásáról, a párttörténetéről tanultunk. Engem az albári Szövetkezet kül­dött ide, egyetlen és legfontosabb feladatomnak tartom, hogy a falu­ban a Szövetkezetet visszatérésem tapasztalható volt, hogy nagy válto­zások történtek, nem lehetett többé kizsákmányolni a munkásokat, mint azelőtt. Dolgoztunk, de meg is köve­teltük a munkánkért járó bért. Mai munkámban legfontosabb sze­rep jut a politikai meggyőzésnek. A kis- és középparasztoknak megma­gyarázom, hogyan éltek ők, milyen küzdelmeket folytattak a minden­napi kenyérért, hogy azt a földből kikaparják a két kezükkel. A ma­gam életén keresztül igyekszem kö­zelebb hozni a problémákat, megma­gyarázom, hogy a gépek többé nem ellenségei az embernek, hanem segí­tői, melyek a jobb és könnyebb éle­tet teszik lehetővé... Szentmihályfán például nehézsé­gek voltak a Szövetkezet megalakí­tása körül. Amikor azonban a ki­sebb és középgazdák között meg­kezdtem a munkát és megmagyaráz­tam nekik, mi is az a szövetkezet, akkor megtört a jég és sikerült a Szövetkezet megalakítása 15—20 taggal. Ma az ottani szövetkezetnek 135 tagja van és 775 ha-on gazdál­kodnak. Most léptek be a negyedik típusba. Ugyanitt igen jól működik a helyi pártszervezet is, mert nem véletlen az, hogy ott, ahol jó párt­szervezet van, az Egységes Földmű­ves Szövetkezet is kitűnő. A dunaszerdahelyi traktorállomá­son mult hó 10-én kezdődött egy traktorvezetői tanfolyam. A tanfo­lyamra a környező falvak Egysé­ges Földműves Szövetkezetei 102 ta­got küldöttek. A 102 tagból álfó osztálynak ön­kormányzata van. Bajkay Károly osztályelnök a következőket mondot­ta eddigi munkájukról és tanulmá­nyaikról: — Az iskola teljes önkormányzat­tal rendelkezik. A vezetők feladata ellenőrizni az előadások pontos meg­kezdését, ügyelnie kell a rendre és a tisztaságra. Nincs nagyon nehéz fel­adatunk, mert hisz felnőtt emberek tanulnak itt. Mégpedig igen erősen és nagy lelkesedéssel tanulnak. A után kifejleszteni segítsem. Nálunk még csak éppen, hogy megalakult a Szövetkezet. Csak az első típusnál tartunk még. Én nagyon jól tudom, milyen fej­lődésen megy át a falu, mennyire megkönnyítik a kis- és középparasz­tok életét az új gépek, a traktorok, így magam 12 éves korom óta gaz­dasági cselédként dolgoztam és örül­tem, ha a száraz kenyeret megke­reshettem. Senki sem gondolt akkor arra, hogy a magamfajta szegény gyerek iskolába járhasson, tanulhas­son. A hallgatók között van Velek An­na jövendő traktoroslány is Alsó­patonyból. Elmondotta, hogy náluk a szövetkezet már a IV. típusba lé­pett. A szövetkezet tagjai közé tar­tozik az egész falu. — Mindig jobban szerettem a gé­peket, mint a házimunkát. Szeret­nék a falunkba kerülni traktorosnak és ha oda kerülnék, azt hiszem, jól dolgoznék. A traktoros első köte­lessége szerintem, hogy jól elvégez­ze kötelességét, igyekezzék meg­győzni a falu népét a szövetkezet előnyeiről és szakadatlanul tanuljon. Ezeket a feladatokat tűztem én is magam elé. Kétségtelen azonban, hogy a tan­folyam legérdekesebb hallgatója Both József várkonyi földműves, aki 56 éves korára szintén jelenkezett a traktorvezetői tanfolyamra, öszhajú, csillogó szemű bácsi, aki fiatalos mozgásával, élénk beszédével tűnik ki a többiek közül. — Csodálkozik ugye, hogy én is jelentkeztem a tanfolyamra. A töb­biek az első napokban el sem akar­ták hinni, hogy magam is tanulni jöttem ide. De hát én már a falunk­ban elhatároztam, hogy ezeket az ördöngös masinákat kitanulmányo­zom. Ha a fiatalok meg tudják ta­nulni, én is megtanulom. Lehet, hogy nem fogok traktorra kerülni, csak a műhelyben dolgozzon majd, mert azt gondolják, hogy ilyen öreg ember . Prágában megkezdődött a DIVSz végrehajtó bizottságának értekezlete Prágában szerdán megkezdődött a DIVSz végrehajtó bizottságának négy­napos ülése, amely megtárgyalta azo­kat a feladatokat, amelveket a végre­hajtóbizottság utolsó ülésén tűzött kl, valamint foglalkozik ax ifjúság béke­harcával és a harmadik világifjúsági találkozó előkészületévé. Mint ismeretes, a svéd kormány nem engedélyezte az ülésezés megtar­tását országában és ezért iött össze a végrehajtóbizottság Prágában. A gyűlést a Nemzeti Klub ünnepé­lyesen feldíszített terméhen a DlSz elnöke, Berlinguer Enrico nyitotta meg. Odvözölte a küldötteket és a vendégeket, majd megköszönte a ceshszlovák kormánvnak és ifjúság­nak, hogy lehetővé tették az ülés meg­tartását. Az ülés első nap iának tárgyalásán 37 küldött vett részt a világ minden részéből, köztük Nikolai Michajlov, a lenini Komszomol vezértitkára, Fran­ces Dámon és Zdenek Heizlar képvi­selő, a CsISz elnöke, a DIVSz alelnö­kei, továbbá Jaques Denis. a DIVSz vezértitkára, Saergej Romanovszkij, Bért Williams. Ivan Basov, Cutti Hougham, a DIVSz titkárai. Li-Cson és LI-Son-Csi, a Kínai Néni Köztársa­ság ifjúságának küldöttei a Nemzet­közi Diákszövetség képviselői, élükön Giovanni Berlinguerrel. a Német De­mokratikus Köztársaság küldöttei, élü­kön a Szabad Német Ifjúság elnöké­vel, Erich Honeckerrell. valamint Franciaország, Spanyolország, Dánia, Vietnam, Magyarország, Románia, Ausztria, Lengyelország, India, Chile, Brazília. Olaszország, Anglia. Finnor­szág, Görögország, Kuba és Indonézia ifjúságának küldöttei. A Csehszlovákiai Békehívek bizott­ságának nevében az egész világ ifjú­ságának ülését Anežka Hodinová­Spurná, S nemzetgyűlés alelnöknője üdvözölte. Beszédében foglalkozott az ifjúság feladataival a békeharcban, majd beszámolt a Nemzetközi Demo­krotikus Nőszövetség tanácsának ber­lini üléséről. Hangsúlyozta, hogy a békeharcban a nagv és hatalmas Szov­jetúnióra kell támaszkodnunk és el kell mélyíteni vele barátsági kapcso­latainkat. A CsISz és a CsISZ Kőzoontl Bi­zottsága nevében Zdenek Heizlar kép­viselő, a CsISz elnöke üdvözölte az ülés résztvevőit, maid Enrico Berlin­guer. a DIVSz elnöke tartotta meg az ülésezés főbeszámolóiát. Berlinguer rámutatott a DIVSz ta­nácsának az egyes szervezetekhez in­tézett felhívására. ame'Ivben felszólítja azokat, hogy erőteljesebben vegyenek részt a békeharcban és nverjék meg az ifjúság újabb széles rétegeit a bé­keharcnak, tömörítsék soraikat, egy­ségesítsék őket és ezzel erősítsék meg a béke arcvonalát. Az ifjúság előtt álló egyik legkomo­lyabb feladat • Nyugat-Németország és Japáfl újrafelfegyverzése elleni harc. Berlinguei hangsúlyozta, hogy minden országban u ifjúságnak fo­kozni kell harcit a felfegyverkezel minden kísérlete ellen. Sokkal nagyobb ellenállást kell kifejteni a propaganda minden fajtája ellen, amely gyűlölkö­dést akar szítani a nemzetek kőzött és sokkal szélesebb hatókörű eszközö­ket kell találni az egyes országok if­júságának kulturális és sportbéli együttmunkálkodásának kifejlesztésé­re, hogy ezzel rendületlen barátság fejlődjék ki közöttük. Az ifjúság ellenségei, akik egyben a béke ellenségei is és akik félnek az ifjúság egységétől, harci készségétől, minden módon gátat akarnak emelni a nemzetek közé. E célból megparan­csolták a francia kormánynak, hogy Franciaországból utasítsák ki három nagy nemzetközi szervezetnek, a Szakszervezeti Világszövetségnek, a Demokratikus Nők Nemzetközi Szö­vetségének és a Demokratikus Ifjúság Világszövetségének központi titkársá­gait és a francia kormány a parancsot teljesítette. Berlinguer beszámolt arról is, hogy az angol-amerikai imperialisták annak következtében, hogy az „Ifjúság Vi­lágszövetsége" nevű szervezetük mű­ködése teljesen sikertelen volt, most új szervezetet akarnak létesíteni. Berlinguer ezután felhozta, hogy sok ország ifjúságának munkája, ame­lyet a varsói határozatok szellemében végeznek, nagy sikereket ért el az ifjúság széles békearcvonalának ki­építésénél, az újrafelfegyverzés és a háborús propaganda elleni fáradhatat­lan harcban. Beszámolóját több javas­lattal fejezte be, amelynek célja a DIVSz munkájának további kifejlesz­tése és az ifjúság legszélesebb réte­geinek megszervezése a békeharcra. Ennek a célnak érdekében nagyjelen­tőségű a harmadik világifjúsági talál­kozó, amelyet ez év nyarán Berlinben tartanak és amelynek jelentős szerepe lesz az ifjúság egysége kiterjesztésé­nél és további ifjúsági szervezeteknek a békeharcba való bevonásánál. Kü­lönböző nemzetiségű, szociális eredetű és politikai meggyőződésű fiataloknak lehetőségük lesz összejönni a világ­ifjúsági találkozón, vitázni fognak, ki­cserélik tapasztalataikat és új eszkö­zöket keresnek a béke megvédésére. A varsói határozatokból eredő másik javaslat, amelyet a VIT előkészületei­ne keretében valósítanak meg, a kö­zös kultúregyüttmunkálkodás széles programmja Ennek a kérdésnek nagy figyelmet szentelnek különösen az Ifjúság Világhetében, amelyet 1951 március 21—28-ig rendeznek meg. A DIVSz elnökének jelentése után megkezdődött a vita. A vita során el­sőnek a dán ifjúság küldötte, utána Görögország és Chile demokratikus ifjúságának küldöttei szólaltak fel. Az üzemrészlegek versenye elősegíti a májuselőtti kötelezettségek teljesítését Az eperjesi kerület máiuseiőtti kö­telezettségeket vállaló üzemei közé tartozik a nagymihályi Kelet-Szlová­kiai Sörfőzde is. Ennek az üzemnek dolgozói felajánlásaikkal hozzájárulnak az ötéves terv keretében a harmadik tervév feladatainak minél gvorsabb tel­jesítéséhez úi szocialista munkamód­szerek alkalmazásával a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozga­lom út ián. Hogy üzemükben biztosítsák a má­juselőtti felajánlások teljesítését, üze­mi munkaversenyt szerveztek meg a legjobb üzem részleg címéért. Az egyes termelési részlegek versenyezni fognak az önköltség csökkentésében, a munka megszervezésének javításá­ban, az újítók számában és a géppark gondozásában. Ez a munkaverseny hozzájárul a termelés gazdaságosabbá tételéhez és a harmadik tervév fel­adatainak gyors teljesítéséhez, vala­mint a minőség emeléséhez. A Kelet-Szlovákiai Sörfőzde alkal­mazottai máiuseiőtti kötelezettségvál­lalásuk keretében felajánlották, hogy a harmadik tervévnek feladatait 1.8 százalékkal túllépik, az anvag gazda­ságos felhasználásával az 1951 so­rán 117.145 korona értékű nyersanya­got takarítanak meg, a dolgozók átla­gosan 1.6 százalékkal emelik a mun­ka termelékenységét; a normákat to­vábbi 0.8 százalékkal szilárdítják. Kö­telezettségvállalásuk utolsó nontjában a nagymihályi Kelet-Szlovákiai sör­főzde alkalmazottai kötelezték magu­kat, hogy 1951-ben az elmaradásokat a lehető legkisebb mértékre csökken­tik, hogy így teljesíthessék május l-re, a dolgozók "nagy ünnepére tett felajánlásukat. nem alkalmas a gép mellé. De én szeretnék traktort vezetni. Ez mégis csak könnyebb munka, mint amilye­neket én a múltban végeztem. Ha a régi időkre gondolok, amikor nya­ranta annyi időm sem volt, hogy az izzadságomat letöröljem, csak néha emelkedtem fel, amikor a kaszálást abbahagytam, vagy amikor szántás­nál az ökrök megálltak. Ha arra gondolok, hogy magam is, felesé­gem is idő előtt megöregedtünk, ak­kor igazat kell adnom ezeknek a fia­taloknak, hogy könnyebb géppel szántani, géppel aratni. Én magara is soha többet nem akarok olyan ne­hezen élni, mint ahogy ezelőtt él­tem. Ezért leszek most traktorista és öregségemre a gépeket tanulmá­nyozom. Egypár évet még így fo­gok dolgozni, a gépen ülök majd és a napfényben hallgatom a pacsirta szót. Vidor István.

Next

/
Thumbnails
Contents