Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-08 / 33. szám, csütörtök

1951 február 8 U J 51© Gyűlölöm a háborút! r 1944 szeptember 22-e volt, mikor megkaptam az ötödik behívót a ma­gyar hadseregbe. Szegénysorsban sínylődő szüleim ötödik katona fia voltam. Már két bátyám elesett a vi­lágháborúban, kettő pedig szintén katona volt. En voltam a legfiatalabb, én tartottam szegény szüleimet. És hiába volt mindez; a magyar úri ha­talomnak szüksége volt rám, s még hozzám hasonló ezer, tízezer kizsák­mányolt, szegénysorsú emberre. Ve­lünk akarták megvédetni úri hatal­mukat, amely akkor már omladozó­félben volt. Persze, azok, akik a negyvenes években megszédülve a hitleri fasisz­ta világuralmi szándékoktól, azok, akik amikor Hitler megkezdte rabló­háborúját, teletorokkal éltették a há­borút, ezek az ú. n. 'zsírosparasztok, még mindig kihúzták magukat a be­vonulási kötelezettség alól. Ezeknél elég volt egypár ezer pengő, s el volt intézve katonakötelezettségük. Az én jogos kérvényemet, — amely azt igazolta, hogy családfenntartó vagyok, a család ötödik katona fia, hogy két bátyám már elestt, kettő ' pedig odavan, — félredobták. Gon­dolták, menj te is ágyútölteléknek, a nagybirtokosok érdekében. Egyszó­val a szegény, kizsákmányolt nép­tömeget ágyútölteléknek szánták le­vitézlett uraink. Azonban mindez hiábavaló volt, mert az a nép, amelyet megtámad­tak, kiállotta a katonai helyzet leg­nehezebb megpróbáltatásait s utána minden erejét összeszedve, visszavár gott a fasiszta támadóknak. 1944 október elején indult velünk a szerelvény a front irányába. A fa­siszta német bandák már hanyatt­homlok menekültek nyugat felé. Al­kalmam volt látni fejvesztett menekü­lésüket Dunaföldvártól egészen Kecs­kemétig az útvonal egész hosszában, öt-hat sor, menekülő német alakula­tot, s velük együtt menekültek az er. délyi és jugoszláv német telepesek, akik még nemrég azt hirdették, hogy a német faj az egyedüli, amely hivat­va van a világot vezetni. Amerre csak elvonultak, raboltak, fosztogat­tak, sírást, szenvedést, nyomort hagyva maguk után. A szövetsége­süknek tartott magyar katonai ala­kulatokba egyenesen belegázoltak. Az én századomban lévő emberek nagyrészének gondolkodása világos volt: Egy puskalövést sem teszünk a magyar úri hatalom érdekében. így is történt. 1944 október 22-én, vasár­nap reggel önként átmentem másod­magammal a Felszabadító Vörös Hadsereg oldalára, ahol szeretettel, öle léssel, csókkal fogadták bennünket és enni adtak. Századunk megmaradt tagjait felszereléssel együtt átadtam a Felszabad tó Hadseregnek. így ke­rültünk hadifogságba, majd Romá­nián és Ukrajnán át 1944 december 18-án Sztálingrádba. Ezek a napok és hetek voltak életem legnehezebb nap­jai, s talán a véletlen sorsnak kö­szönhetem, hogy átvészeltem a hábo­rú borzalmait. Amit véghezvittem, szerencsésen és jól csináltam. 1945-től 1949-ig résztvettem a fa­siszták által legjobban lerombolt Sztálingrád városának felépítésében. Ebbe a munkába minden erőmet be­leadtam és szintén részem van a Vö­rös Október Vasgyár és a Barrikád­gyártelep újjáépítésében. Most 30 éves vagyok, de az életben még min­dig csak építettem. Igazán építeni és alkotni pedig csak szabadságban és békében lehet! Éppen ezért utálom és gyűlölöm a háborút, melyet teljes egészében átszenvedtem és átéltem. Otthonom teljesen szétrombolva, az utolsó tűig mindenem elveszve, ez várt rám, amikor hazatértem a házamba. Lát­tam síró anyákat, nyomorgó gyerme­keket, amint apjukért rimánkodtak, aki tőlük ezer és ezer kilométerre, minden pillanatban, fájdalmas szív­vel gondolt az otthonhagyott feleség­re, anyára vagy gyermekeire. Ezt csinálták a magyar úri hata­lom hordozói! Ide vezetett féktelen gőgös rablópolitikájuk! És ezt akar­ják ma is az angol-amerikai ipar­mágnások s velük együtt a nyugat­ra menekült grófok, bankárok, föl­desurak és papi méltóságok. Csehszlovákiai Magyar Dolgozó­társak! Sorakozzunk fel egytől-egyig a hatalmas béketáborba, amelynek vezető ereje a Marx-Engels, Lenin és Sztálin útján haladó hatalmas Szov­jetúnió és ennek dicsőséges Vörös Hadserege! Ez a tábor ma már sok­kai hatalmasabb, mint az imperia­lista kapitalista tábor. Bátran és ke­ményen üzenjük a háborús gyújtoga­tóknak: Mi nem akarunk háborút! Mi békében és szabadságban akarunk élni, építeni és alkotni egy szebb, egy jobb világot. Üzenem minden becsületesen gon­dolkodó Csehszlovákiai Magyar Dol­gozó Elvtársnak, hogy egy cél lebeg­jen előttünk: Harc a falu szociali­zálásáért, harc a burzsoá maradvá­nyok ellen, harc a szocialista társa­dalmi élet magasabbrendüségének megalapozásáért. E küzdelem alapja egy új világnak, egy új élet szebb holnapjának!... Példaként lebegjen előttünk a szovjet ember, aki úgy békében, mint háborúban egyaránt megmu­tatta, hogyan kell dolgozni, hogyan kell harcolni a szent ügyért, a vi­lág dolgozóinak felszabadításáért! FARKAS KÁLMÄN. munkás, Nagylég. Újabb hazaárulók álltak a nép ítélőszéke előtt A mi kenyerünkről van szó A karlini úttörők kenyértakarékos­sági versenyre hívták ki az ifjúsági egyesületeket és intézeteket. Felhi­vasukhoz népi hadseregünk is csatla. kozott és versenyt indított a kenyér­re! való takarékosságra. Bevallom, nagyon gyenge a szókincsem ahhoz, hogy ifjúságunknak ezt a szép tö­rekvését kellőképpen méltányolni tudjam, így csak annyit, hogy a töb­bi dolgozókkal együtt, akik hazánk felvirágoztatásán dolgozunk, öröm­mel üdvözlöm ezt a kenyértakarékos, sági mozgalmat. Minthogy, a kenyér olyan fontos cikk, amiért azelőtt, még nem is olyan régen harcolnunk és tüntet­nünk kellett és abban az időben még így is csak szűken jutott belőle, ér­demes és szükséges is, hogy bőveb­ben és álandóan foglalkozzunk a ke­nyértakarékosság kérdésével, mert a mi kenyerünkről van szó. Amikor két évvel ezelőtt szabaddá tették a lisz­tet és a kenyeret, mi munkások örömmel üdvözöltük ezt. Hogyne, hi­szen tudtuk, hogy ezzel a kétezerko­ronás fekete búzának befellegzett. Valamiről azért megfeledkeztünk, mégpedig arról, hogy a kuláknak nemcsak búzája van, hanem pénze is. Tudjuk, hogy a kulák rossz szem­mel nézi békés építő törekvésünket s ezért ott árt, ahol tud. Mit tesz? Vásárol barna kenyeret vagy lisztet és azt feleteti állataival vagy pedig vásáról fehér kenyeret a saját részé­re s akkor meg a búzát eteti meg az állatokkal. Akár ezt teszi, akár amazt, mindenképpen kárt csinál. Van még egy körülmény, amiről nem szabad megfeledkeznünk. Falu­si házat pár tyúk és liba nélkül el sem lehet képzelni. Sokan vannak olyanok, akiknek nincs földjük. No •már most csak önmagunkat ámíta­nók azzal, ha azt hinnők, hogy ezek az aprójószágok azon is megvannak, amit a ház körül kapirgálnak. Mit tesz hát a gazdasszony? Elmegy a kulákhoz, aki nagy könyörgésre elő­hoz neki valamit az elrejtett búzából és ad belőle, de hogyan? Először is olyan árat kér érte, hogy azzal a sa­ját állatainak az eltartását is megfi­zetheti, azonkívül pedig egy pár napi kapálást is kicsikar még. Igaz, hogyha az EFSz-ek túlsúly­ba kerülnek maid, akkor már nem lesznek ilyen problémák falun, de ad­dig is mindent el kell követnünk a liszttel és kenyérrel való pazarlás megakadályozására. A pazarlásnak minden, az előbb említett formáit is ki kell küszöbölni. Elvégre a legfon­tosabbról, a kenyerünkről van szó. Mindnyájan tudjuk még a múltból, hogy mit jelent a kenyér és éppen ezért tanuljuk meg: azt meg is be­csülni. A pazarlás kiküszöbölésére pedig fogadjuk meg Gottwald elv­társ szavait: »Ezzel a rossz gazdái­kodással igen határozottan és gyor­san végeznünk kell falun és városon is.« KOVÁCS LAJOS, Szódó. Az EFSz-ek taggyűlései megvitatják és értékelik tapasztalataikat E napokban a szövetkezetekben a taggyűlések vannak folyamatban, ame­lyeken a szövetkezet további fejlődé­sével és megszilárdításával összefüggő kérdések kerülnek megtárgyalásra. A népi közigazgatás szerveinek feladata most mindenekelőtt az, hogy megnyerje a szövetkezeti tagokat a munka új megszervezésének és jutal­mazásának és a tervszerű gazdálkodás, az állandó munkacsoportok, stb. elvé­nek. A munkának ilyen módon való megszervezése a szövetkezeti életben rendet teremt. Eddigi tapasztalataink a kampány­ban azonban azt mutatják, hogy a népi közigazgatás nem gondoskodik elég­gé a kampány előkészítéséről, főleg politikai téren Több járásban az elő­készületekre ner r fordítanak egyálta­lán gondot, más szövetkezetekben pe­dig nem tárgyalják meg az egyes kérdéseket a taggyűléseken, csupán holmi formális felolvasásokra kerül sor. A harmadik típusú ivanovicei EFSz­ben már megtartották a taggyűlést. A vita nagyon élénk volt. Etilből az tűnik ki, hogy a szövetkezeti tagok megértették a munka normalizálásának és a munkaegységek jelentőségét. Itt is van azonban hiba Nincs elég szö­vetkezeti tag ahhoz, hogy állandó munkacsoportokat lehessen szervezni. Ezért égetően sürgős, hogy új tago­kat toborozzanak a kis- és közép­földművesek soraiból. A galgóci járásban a közgyűlési kampány tervszerűen folyik. Az eddi­gi taggyűléseken részletesen meg­tárgyalták a napirenden lévő kérdése­ket. Vita is van mindenütt, úgyhogy megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy a közgyűlések tényleg valóra váltsák a hozzájuk fűzött reményeket. A somorjai járásban is kidolgozták már a tag- és közgyűlések megtar­tásának tervét. A közös munkák elszá­molását is befejezték már, a maga­sabb típusú Egységes Földműves Szövetkezetekben. Ebben a járásban a termelési tervet az állami birtokok és az állami gépállomások alkalmazottai­nak segítségéve! dolgozzák ki. Az új szövetkezeti tagok toborzásába az if­júság is tevékenyen bekapcsolódott. A nagypakai EFSz taggyűlésén pél­dául részletesen megtárgyalták a mun­kanormákat. Most már mindenki szá­mára világos, hogy milyen feladatok előtt áll. A szenei járásban eddig hat szövet­kezetben tartották meg a taggyűlése­ket. Nagyfödémesen ez alkalommal 100 új tagot szereztek az EFSz szá­mára. Hiba azonban, hogy ebben a já­rásban a termelési tervet még sehol sem dolgozták ki A nové osadini EFSz-ben az elmúlt őszön megállapított normák szerint dolgoztak. Ezeket a normákat azonban most módosítani kellett. A munkacso­csoportokkal kapcsolatban ugyanez a helyzet. Már tavaly is csoportokban dolgoztak, de ezek a csoportok nem voltak állandóak Ezt az okozta, hogy aránylag sok a föld és kevés a szö­vetkezeti tag. Ezen megint csak egy a segítség, hogy mindent meg kell tenni az új tagok toborzásának érde­kében. Kössük meg sürgősen a n íiírágya- és vetőmag, ellátásról szóló szerződéseket Az elmúlt év őszén nagyon jól be­váltak a földművesraktárszövetkezetek és az EFSz-ek között kötött szerző­dések a nemesített vetőmag- és mű­trágyaellátásról. Az EFSz-ek szerződé­sileg biztosították maguknak a jó vető­mag- és mú'trágyaellátást, a földmű­ves-raktárszövetkezetek pedig az EFSz-ek igényeit idejében és teljes mértékben ki tudták elégíteni. Idén a kis- és középföldművesekkel is kötnek ilyen szerződéseket a földműves-rak­társzövetkezetek. A vetőmag- és a mütrágyaátvételt tömegesen fogják lebonyolítani számukra. Ez külön előnyt jelent a kis- és középparasztok szá­mára, mivel így a szállítási költségek lenyegesen csökkennek. A műtrágya és a nemesített vető­mag ellátásáról szóló szerződések megkötésében január hónapban kü­lönösen jól halad a nagyszombati rak­társzövetkezet, amely már 44 község­ben kötött szerződést. Ez a sikeres munka nem kis mértékben a szövetke­zet két vetőmag-referensének köszön­hető, akik tényleg mindent megtettek annak érdekében, hogy az illetékes községek még a tavaszi munkák meg­kezdése előtt elegendő mennyiségű műtrágyához és vetőmaghoz jussa­nak. Hasonlóképpen a lévai földmú'ves­raktárszövetkezet is szépen halad a szerződések megkötésében. A szerződések megkötését meg kell gyorsítani, még pedig főleg a déli já­rásokban, ahol a tavaszi munkákat előbb mé"g kell kezdeni, mint az or­szág többi részén. Még el sem csillapodtak a három magasállású főpap bűnperét követő hullámok, s máris lelepleztünk olyan államfelforgató elemeket, a Vatikán által irányított kémeket és hazaáruló­kat, akik az imperialisták szolgálatába állva az új háború előkészítésére es­küdtek össze. A leleplezett hazaárulók bűnpere Prágában folyt le és elnyer­ték megérdemelt büntetésüket. Bizonyos, hogy mint a perrel kap­csolatosan is napvilágra került, Voj­tassákhoz és társaihoz hasonlóan nem akarták megérteni az idők szavát. A szocializmus eszméit teljes erővel gyű­lölték, nem bírták nézni népünk sike­res építő munkáját és eredményeit. : A nép hűséges szolgálata helyett a Vatikán közetítésével a világimperia­lizmussal fogtak össze. Hogy milyen mélyre süllyedtek ezek a főpapok erkölcstelenségükben és a krisztusi tanok meghamisításával, ar­ról a per folyamán maguk a hívők is meggyőződhettek. Ahelyett, hogy a hívok vezetői a béke és a szeretet hirdetői lettek volna, lenézték a népet és csak hűbéres szolgának tekintették. Főcéljuk, anyagi javak harácsolása volt. Képesek voltak gyilkosokkal cimborálni csak ázért, hogy elvesztett hatalmukat, százezer holdjaikat vissza­szerezhessék. Ahelyett, hogy a hívő­ket egymás és a haza iránti tiszteletre tanították volna, minden eszközt fel­használtak a népek közötti és Köztár­saságunk elleni gyűlölet szítására. Tudjuk, hogy nagyszámban vannak már hazánkban haiadószellemű, néppel érző papok, akik résztvesznek szocia­lista építőmunkánkban és az EFSz­ben, a CSEMADOK-ban, Szokolban és fnás tömegszervezetekben kifejtett munkájukkal igazolják, hogy a krisz­tusi tanokhoz níven, első feladatuknak a béke, a szeretet és a fejlődés útját támogatni. Ezek a papok nem lépnek az árulás útjára, megértik, hogy _ ma a béke és a háború táborának döntő küzdelme folyik. A béke jelenti a bol­dog, a teremtő, a gondtalan életet, míg a háború zűrzavart, kétségbe­esést és megsemmisülést. Mi, csehszlovákiai dolgozók, nem hagyjuk megzavarni békés építőmun­kánkat semmiféle fas'szta szál'áscsi­nálóktól. Akik hazánk és népünk biz­tonságára törnek, bújjanak akármilyen köntösbe, leleplezzük őket, hogy le­sújthasson rájuk a nép ökle. Brezina Lajos, a munkásszerkesztő­tanfolyam hallgatója. A malinovoi öregek nevében Az Uj Szó útján szeretném kifejez­ni hálámat népi demokratikus kormá­nyunknak és bölcs vezetőjének, Gott­wald elvtársnak atyai gondoskodásáért a malinovoi öregek nevében, akik öregségi segélyben részesülnek. Hetvenkétéves öregember vagyok és az életemről nem sok jót tudok mondani Visszagondolok arra az idő­re, amikor éhesen kellett lefeküdni, mert nem volt meg a mindennapi ke­nyerünk. Tiznkét évig mint cseléd szolgáltam Apponyi grófnál, nyolc évig Pálffy Bélánál, de a nagyurak szolgálatában sokszor éheztem csalá­dommal együtt. Sokáig nem tartott az ispán úr szolgálatában, mert bizo­nyos szolgálati idő után végkielégítést kellett volna adniok. Inkább úgy csi­nálták, hogy 10—12 év után elbocsá­tották a cselédet és bizony senki sem kérdezte, mi lesz a további sorsa. Em­lékszem, sokan fogták a koldusbotot és járták a falvakat, mert már kiöre­gedtek a munkából. Az első világháborúban negyvenket hónapig voltam a fronton. Azalatt sen­ki sem törődött a családommal. A fe­leségemnek a kulákhoz kellett járnia könyöradományért dolgozni, hogy a gyerekek éhen ne haljanak. Kutya­mód meg kellett alázkodnia előttük. A fiam is a kuláknál ment tönkre, rokkant lett, mert a kulák nyomorékká dolgoztatta. Emlékszem azokra az időkre, amikor a kulákoknak hízelked­nünk kellett azért, hogy a gyerekein­ket szolgálni adhassuk hozzájuk. Új­évkor egész embervásár volt a szö­vetkezeti korcsmában, ahol a kulákok szolgákat válogattak. Csak a z kapott részes földet és aratást, aki szolgát adott a kulákoknak. Hátam borsódzik, ha visszagondolok ezekre az időkre. Nem kívánom az ellenségemnek sem, hogy mégegyszer visszajöjjön az a rendszer, amelyben annyit kellett ro­botolni. A mostani fiatalok szinte el sem akarják hinni, hogy min mentünk mi, öregek, keresztül. Nem tudják, mert nem próbálták meg, hogy mi az, ha még a kenyérből sincs elég. Azt üze­nem mindazoknak, akik talán a régi rendszert kívánnák vissza, hogy el­számították magukat. Ez a rendszer többé nem jön vissza, mert mi, a dol­gozó nép, ezt minden eszközzel meg­akadályozzuk. id. Lelkes István, Malinovo, (Eberhard). Üdvözlet traktoros elvtársainknak Mi, a Levocsa-fürdői magyar nyelvű traktoros brigád tagjai, akik politikai szakkiképzésen vagyunk itt, üdvözöl­jük Szlovákia összes traktorosait. A mult évben vidám nótaszóval_ vé­geztük falvaink határában a szántó­földek megművelését, az aratási mun­kálatokat. Tiaktoraink dübörgése fel­lelkesítette az EFSz tagjait, a kis- es középföldműveseket, akiknek arcan meglátszott a boldogság, hogy mar nem kell félni a végrehajtóktól meg a kapitalista kizsákmányolástól. Itteni kiképzésünk arra serkent minket, hogy ezidén még vidámabban, még szorgal­masabban, még többett termeljünk es még sikeresebben teljesítsük felada­tainkat az Egységes Földműves Szö­vetkezetekben. A jobb jövőért és a világbékéért folyó harcban ránkháruló kötelesség tudatában ígérjük, hogv az EFSz pil­lérei leszünk, a brigádokban és a kol­lektív gazdálkodásban pedig a falu él J munkásai. így akarjuk biztosítani öt­éves tervünk felépítését, a szocializ­mus megvalósítását faluhelyen ís< hogy ezáltal egész hazánkat gazda­gabbá és erősebbé tegvük. KESZELI LAJOS. az első magvar osztálv vezetője. Levocsa-fürdő. Békekötelezettséget vállalok a kassai magyar középiskola növendékei Mi. a kassai magvar tanításnyelvű középiskola növendékei, teliesen tu­datában vagyunk mindazoknak a nagy lehetőségeknek, amelveket a népi de­mokratikus Csehszlovág Köztársaság a dolgozó népnek és gyermekeinek nyújt. Tudjuk azonban azt is, hogy mint az összes békére törekvő álla­moknak, úgv a mi hazánknak is sok az ellensége. Ezek ú i háborúra készül­nek, azt akarják, hogv iskoláink ro­mokká változzanak és megszűnjön a fejlődés. Mi megbecsüljük iskoláinkat és ezért a béke védelmére a követke­kező kötelezettségeket vállal iuk: 1. Példát veszünk a nagv Szovjet­únió tanulóifjúságától, a haza, isko­lánk és tanítóink iránti kötelességeink teljesítésében. 2. Hogy a tanulásban iobb ered­ményt érjünk el, tanulóoárokat szer­vezünk, hogy a iobb tanuló segítse a gyengébbet. Ezt a munkánkat a tanító elvtársak és az iskola úttörői fogják ellenőrizni. 3. Az új iskolai törvénveket és rendszabályok... külön osztálygyűlé­seken tárgyaljuk meg, hogv minden egyes pontjukat jól ismeriük és ez­által könnyen és gvorsan bekapcso­lódhassunk az új szocialista élet építé­sébe. 4. Szeretettel és megbecsüléssel emlékezünk meg a dolgozó nép hő­seiről és vértanúiról. Fucsik. Sverma, Nálepka elvtársakról, valamint a kas­sai származású Schönherz Zoltánról. E hősök és mártírok meghaltak azért, hogy hazánk minden dolgozója és nemzetisége teljes szabadságot élvez­hessen. 5. Példaképünk lesz mindenkor Köztársaságunk szeretett elnöke, Gottwald elvtárs. Mi. az iskola tanulói sohasem feledkezünk meg fáradhatat­lan munkájáról és küzdelmes életéről, amellyel hozzájárult ném' demokra­tikus állrmunk megteremtéséhez. Magasra emeljük és fennen lobog­tatjuk a béke zászlaját és felhívjuk a többi magyar iskola tanuló ifjúságát is, csatlakozzanak békéakciónkhoz. Az iskola tanulóifjúsága nevében: GÖNNERTH BÉLANÉ. igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents