Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-08 / 33. szám, csütörtök

1951 február 8 UJSZ0 Felfrissíteni és korszerű vonalra hozni a műkedvelők kultúrmunkáját E napokban résztvettem a CsISz magyarnyelvű kultúrmunkásainak losonci munkaértekezletén és alkalmam volt meghallgatni az országos kongresszus tiszteletére rendezett kultúrest műsorát is. Fiatahik rendezték ezt az estet — a CsISz losonci kultúrvezetől — és többnyire fiatalok adták elő a változatos műsorszámokat. Ének, tánc, szavalat, színjáték volt a műsoron és már itt elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a szereplők dicséretes ügybuzgalommal fáradoztak az est sikeréért. Nem rajtuk múlott, hogy ez a nagy ügybuzgalom és lelkes törekvés a külső hangos siker ellenére sem vezetett célra és inkább ártalmára volt, mint hasznára vidéken is fejlődésnek induló kulturális életünknek. Tekintettel arra, hogy nem egyedülálló esetről van szó, elengedhetetlenül szükséges, hogy a kultúrrendezésénkkel kapcsolatban néhány megismétlődő kirívó hibát szóvá tegyünk. Sorainkat nem csupán a losonci és Losonc környéki műkedvelők címére intézzük, hanem általában valamennvi kultúrtársunkéra, akik hasonló esték rendezésében részt vesznek és szereplésükkel osztoznak sikerében, líetve balsikerében. Miben tévedtek minden jószándékuk ellenére is a losonciak, hol vétették el a sulykot a Könyvhét :dején a lévaiak és hol tévedtek és hibáznak a többiek, akiknek számuk sajnálatosan nem csekély. Legelsősorban ott, hogy műsorukban nincs semmi egység, nincsen határozott eszmei vonal, amely egybefogná a szórakoztatásnak szánt számokat. Mindenekelőtt ezt kell tudatosítaniok a rendezőknek: ilyen eszmei vonal nélkül kátyúba kell hogy fulladjon a rendezésük. A taps és tetszés, amit aratnak, csak megtévesztheti őket és arra vall. hogv maga a közönség is erős megnevelésre vár. Tudatosítani kell majjukban, amit itt nem egyszer hangoztattunk, hogy kultúres^ék nem vezetnek eredményre és céljukat tévesztik, ha nincsen nevelő szándékuk. Szórakoztatva nevein! — ez a főcél. Vájjon ezt a nevelő — és egyben szórakoztató — célzatot eléri-e az énekkar, ha a nehéz bánat felhőiről zeng, amelyek az elárvult lelkekre nehezednek? Ha búskonv>r, síri és világfájdalmas húrokat penget és a megsebzett szíveknek nem talál gyógyírt ezen a búval bélelt világon? A felelet kézenfekvő: az ilyen és ehhez hasonló karéneknek semmi helye_ nincsen a műsorban. Lehet melódiája bármily érzelmes és szívhez szóló, az énekkar vezetőiét ez ne tévessze meg. Az ilyen dal legfeljebb a kávéház sarkába való, ahnl egy pohár bor és cigányzene mellett valaki egymagában kesereghet és gyönyörködhet édesbús melódiáján. Ma a munka friss és serkentő üteme hatja át egész életünket, a közös építés ritmusa kering vérünkben és hajtja minden léptünket? Megengedhető-e, hogy ünnepi pillanatainkban, a felfrissülés, a szórakoztatás óráiban vidám építő optimizmusunkat megakassza a komorságnak hangja? Nem, kedves kultúrtársaink, semmiféle baliós hangulatnak nincsen helye énekkaraink produkciójában A mi étetünk szép és szabad és minden újabb nappal szebb és boldogabb lesz. Tele van fénnyel, örömmel és minden nap megúiuló harccal. Harccal az építés sikeréért, melynek fó'mozgatója békénk védelme. És tucatjával vannak már szebbnél szebb dalaink, amelyek ezt a büszke örömet, az építésnek hatalmas ritmusát és elszánt békeharcunknak igazságát meghirdetik. Tucat iával idézhetem itt a szerzőket, Székely Endrét, Mihály Andrást, Farkas Ferencet, Kemény Egont, honi neveket is, cseheket és szlovákokat és mindenekelőtt a szovjet nagy dalszerzőket, Novikovot, Dunajevszkijt, Mijkukovot. És ugyanígy akad számtalan Bartók és Kodŕly dalfellolgozás — van miből válogatni! Epye'len karmester sem emelhet ma kifogást, hogy kóta hiánvában nyúlt avult, vag\ meg nem fehlő nótákhoz. Ha mégis megteszi, ez arra vall, hogy nem vesz részt szívvellélekkel az építés munkájában és így nem érzi szükségét annak, hogy ezt a lendületes építést dallal is alátámaszsza. Akinek kétségei vannak vagy valóban n'ncs megfelelő anyaga, forduljon a CSEMADOK központjához es kérjen tanácsot, zeneanyagot. És ugyanúgy ideje már. hogv magánszámokkal fellépő énekeseink is hátat fordítsanak a múltnak és ne tévesszék össze minduntalan a népdalt a mCdallal. Valóságos rákfene ez és sz

:nte Mirthatatlannak látszik Teljesen érthete'l°n, hogy színpadjainkon még mitdig kisértenek ezek az érzelgős, szentimentális, szegénv édesanyámat idézgető ócska sláeerek az olcsó taps kedvéért Megtörténik az is, mint Léván láttuk, hogv a múltnak ereket a lampionos hangulatú műdalait mikrofonba dalolgatják és valósággal bárhangulatot terjesztenek. Hogv miért történik ez? Mert sikert aratnak vele és nem látiák, hogv ártanak, sz

:nte mérgezik a levegőt. Pedig az énekkarokra és a magánszámokkal fellépő jóhangú énekesekre is vár az a feladat, hogy a közönség ízlését csiszolják, a hazug és üres helvett rávezessék a valóban népinek és igaznak megértésére. Ugyanez a hiba mutatkozik a táncosoknál is. Örvendetesen rámutathatunk azonban arra. hogv nem a csoportok produkcióinál, hanem a magánszámokkal fellépőknél. Losoncon például legutóbb ismét ott kísértett a mult, az árvalányhajas pörge kalap és a maskara, a ragasztott álbajusz a püspökiek számában. És am Iven hamis volt a külső, olvan mesterkélt maga a tánc is. vahmi felemás kettős, amelv a jóérzésű nézőben csak a Herthy-világ rossz emlékeit ébreszthette. Pedig ugyanezek a táncosok jót Is nyújthattak volna: igazit, emberit, szemet gyönyörködtetőt. lelket örvendeztetőt. A tudaással és az akarattal nincs hiba, de baj van a felfogás, a tánc értelme és célia körül. Okulhatnának a fiileki Kovosmalt ..Jánosik" tínccsonortjának pompás népitáncaiból, vagy az apátfrivi PHana-üzem táncosainak művészi teliesítménve'hől. Ezek az iizemi fiatalok helvesen értelmezik a táncot, lendület, pezsgő életkedv, vidámság van bennük, egészséges életörömük betölti az egész színnadot és magával ragud ia a né"őket. Szándékosan ezeket a hazai csoportokat idéztük és állítiuk követendő példaként és nem a szovjet néoitáncosokat, ?kiket filmeken nem egvszer megcsodálhattunk, akik eszménvünk lehetnek. Megtanulhatják üzemeink tánccsoport iáitól azt is. ahol egészséges kollektív szellem kialakul, ott meggyorsul a kulturális feilődés üteme és nem történnek félresiklások. Műkedvelőink aztán a legnagvobb hibákat a darabválasztásnál követik el. Most már nem beszélünk a Falu rosszáról és egyéb álsrínművekről, hanem olvan játékosokról, amelveket ismételt jóakaratú tanács ellenére is haladó szelleműnek ítél a rendező. A legkirívóbb példáia ennek az „Özv. Varga Abrjsné esete". Legutóbb éppen Losoncon láthattuk a hiskupicei műkedvelők előadásában. dicséretes színészi játékkal, — de teliesen felesleges, az amúgy is hosszúra nvúlt műsort túlterhelően. Olvan darabról van szó. amely még a mult világháború után íródott és a húszas évek elején hazatért orosz focolv első otthoni perceit ábrázolta. Darab hiánvában ezt a játékot 45 után átfésülték, Varga Abris kísérteni kezdett a magyarországi színpadokon és aztán elfutott hozzánk. Ma. amikor akad elég darab, nincs helve színpadjainkon ennek a játéknak teliesen hazug heivzeteivel, jegyző és bíró urával. Érzelgős hangulatával az egész darab a suba való. Ezt a iátékrendezőnek észre kellett volna vennie külön figyelmeztetés nélkül is. ha füle van és érti a mondanivalót. Nincs itt helvünk, hogv hibáit részleteztük, de végtére mi érte'me dolgozóink e'é ;lven Varga Abrist állítani, ak're család melege helyett ötéves hadifoesáe etán rideg ma?»ánv és idegesség vár? Ugyanezen az estén láttunk egy „Kalap" című vidám jelenetet és Novikov egyfelvonásosát — igazolásul, hogy lehet jót is választani, mait és nem hazugat játszani, itt is és másutt Is nem egyszer tapasztalhattuk, hogy színjátszó tehetségeink bőven vannak, de nem szabad tévútra vezetni őket, rossz feladatokat bízni rá iuk. A rendező tehát elsősorban leeven tisztában azzal, hogv mit kell játszania. Legven teljes felelősséggel tudatában annak hogv kultúrfeladat vár rá és nem olcsó mi'ľattatás Legyen igényes és ne riadjon vissza attól ha kezdetben a közönség egy része nem tart lépést vele. Legyen tisztában azzal, hogv magát és színjátszóit is neveli. A darab igényes, korszerű /nondan'vMója formálja a játékosokat, hat a munkájukra, serkenti őket. Műkedvelő gárdáink rendezői ma már nem hivatkozhatnak darabhiányra. Van bőven játék és van szerv, amely közvetít és tanáccsal is szolgál. Szigligeti „LHimfi"-ia tizenöt szereplőiével hálás febdat volna műkedvelőinknek, ugyanúgy Csikv Gergely „Proletárok" vagy „Ingyenélők" című művei. Ezek a multat tükrözik reálisan és szórakoztatva nevelnek. Moliére „Duda Gyurl"-ját csaknem valamenvnyi színjátszó csoport játszotta már, de ugyaniyen hálásnak bizonvulna előadni a „Scapin furfangjai"-t. a ..Képzelt beteg"-et. Ehhez természetesen elengedhetetlenül szükséges. hogy a rendező szín játszóival egv egész évre vagv legalábbis félévre terjedő munkatervet kultúrprogr.ammot kiíJnltjozzon. Az ilven eM'-nSn-'hető terv elvszerűséget, eszmei vonalat visz bele a munkába és megakadályozza. hogv rögtönzések, gyors betanítások félres'k'assák a ió szándékukat Atnevelésről van szó lényegében és A Szovjetúnió jegyzéke a külügyminiszterek tanácsának egybehívására Január 23-án a moszkvai francia, amerikai és brit ügyvivők átnyújtották Visinszkij elvtársnak, a Szovjetúnió külügyminiszterének a Szovjetúnió 1950 december 30-i jegyzékére válaszjegyzéküket. A Szovjetúnió 1950 december 30-i jegyzékében a Szovjetúnió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminisztereinek egybehívását javasolja a potsdami egyezmény Németország demilitarizációjára vonatkozó kérdésének áttanulmányozására. * Ez év február 5-én A. J. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere, fogadta Franciaország moszkvai nagykövetét, Amerika és Nagybritania moszkvai ügyvivőit, akiknek átnyújtotta a Szovjetúnió válaszjegyzékét. A szovjetúnió 1951 február 5-i vá* laszjegyzéke így hangzik: | „A francia kormány 1951 január | 23-i jegyzékével kapcsolatosan a SzovI jetúnió külügyminisztériuma a következőket jutatta kifejezésre: 1. A potsdami egyezmény határozatainak teljesítése Németország deniilitarizálása kérdésében és e kérdésben a négy nagyhatalom különböző véleményeinek kiküszöbölése' rendkívüli jelentőséggel bír a jelenlegi nemzetiközi helyzet feszültségének enyhítése ÍJ szempontjából és nem vitás, hogy ez | hozzájárulna Franciaország, Nagyíj Britannia, az Egyesült Államok, vala^ m'.nt a Szovjetúnió közti kapcsolatok | megjavulásához. Ezzel szemben Fran' ciaország, az Észak-Amerikai Egye] sült Államok és Nagy-Britai|iia külügyminisztereinek newyorki konferenjf ciája, amely 1950 augusztusában folyt le, valam nt e három nagyhatalom Kormányának további intézkedései világosan arra irányulnak, hogy NyugatNémetországban reguláris német hadsereget szervezzenek, valamint arra, hogy mind Európában, mind az Egyesült Államokban olyan nagymérvű fegyverkezést hajtsanak végre, amely egyre nagyobb nyugtalanságot vált ki a még nemrégen a második világháború megrázkódtatásait és szörnyűségeit átélt nemzetek között. Éppen ezért a Szovjetúnió még a mult esztendőben, november 3-án kezdeményező lépést tett: javasolta a külügyminiszterek tanácsának egybehívását, amely hivatva lenne Németország lefegyverzésének kérdését megtárgyalni. Ha Franciaország és Nagy-Britannia kormánya, valamint az Egyesült Államok kormánya hasonlóképpen kifejezésre juttatják azt a törekvésüket, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetúnió között a kapcsolatok tartós javulását, valamint e jelenlegi nemzetközi feszültség okainak kiküszöbölését akarják elérni, a Szovjetúnió kormánya úgy véli, hogy ebben az esetben semminemű olyan ok nem létezhet, amely elodázná a külügyminiszterek tanácsának egybehívását. fontos személyiségekké válnak. Azok a törekvések, amelyek azt célozzák, hogy a felújított német fegyveres erőket egy nagyhatalmi csoport alázatos eszközként felhasználja, homokra épített törekvések, mert az Adenauer és Schumacherek mintájú revanzsisták a kormány védelme alatt Nyugat-Németországban mindjobban és jobban terjesztik befolyásukat, sőt, a hitleri örökösök táborából származó militaristák, sikertelenségeiktől felbőszülve a kialakuló helyzetet saját agressziós imperialista céljaik érdekében akarják kihasználni. Az a tény továbbá, hogy ezenkívül más európai államokban és az Egyesült Álamokban a fegyveres erők és a fegyveriizemek soha nem látott mértékben növekszenek, természetesen sok tekintetben még növelik a nemzetközi helyzet feszültségét, a nemzetek közti nyugtalanságot. Olyan helyzet alakult ki, hogy a külügyminiszterek tanácsát ilyen vagy olyan okok miatt állandóan elodázzák, mialatt nemcsak, hugy nem valósul meg Németország demilitarizálása, hanem ellenkezőleg olyan intézkedések történnek, amelyek Nyugat-Németországban a reguláris német hadsereg és a háborús ipar felújítását teszik lehetővé és egyéb olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek az új háború előkészületeinek meggyorsítására irányulnak. A Szovjetúnió kormánya az ilyen kész tények politikájával szemben már kifejezésre juttatta elutasító ál'ásfoglalását. Lehetséges, hogy az ilyen politika összhangban áll az ilyen, vagy olyan agresszív körök törekvéseivel, de a Szovjetúnió nem engedheti el, hogy rá ne mutasson a helvzet ilyen alakulásának tarthatatlanságára. " 3. A francia kormány jegyzékében bejelenti, hogy szükségesnek tartja az említett szovjet kormányjegy/.ékre felvilágosítást kérni. A francia kormány főleg azt kérdezi, vájjon a Szovjetúnió kormánya hajlandó-e Németország demilitarizálásának kérdésén kívül más kérdéseket is megvitatni, ugyanakkor a francia kormány ez alkalommal sem emlékezik meg arról, hogy milyen kérdésről van szó. A Szovjetúnió kormánya lehetségesnek tartja, hogy a külügyminiszterek tanácsa ülésén más kérdéseket is megvitasson annak előfeltétele mellett, hogy a külügyminiszterek tanácsa ezeket a kérdéseket oly összetételben és oly sorrendben fogja megtárgyalni, ahogy azt a Szovjetúnió, Egysiilt Államok, Nagy Britannia és Franciaország potsdami egyezménye megállapítja. Ami a francia kormány megjegyzését illeti, hogy a prágai határozatot nem lehet tárgyalási alapul elfogadni, e tekintetben a Szovjetúnió kormánya véleményét 1950 december 30-i jegyzékében kifejezésre juttatta. Természetesen a Szovjetúnió kormánya ugyanekkor a külügyminiszterek tanácsa valamennyi tagjának egyforma jogából indul ki, hogy a tanács a tárgyalási programmjába olyan javaslatokat tűzzön, amelyeket tárgyalási alapul elfogadnak. 4. A francia kormány január 23-i jegyzékében a négv hatalom képviselőinek előzetes tárgyalásainak feladatait teszi szóvá. Az 1950 december 30-i jegyzék a Szovjetúnió kormányának véleményét ezzel kapcsolatban is kifejezésre juttatta. A Szovjetúnió kormánya úgy véli, hoev Franciaország, az Egyesült Államok. NagyBritannia és a Szovjetúnió előzetes tárgyalásai tárgykörének korlátozódniok kell a program kidolgozására oly sorrendben, ahogy a kérdések a tárgyalások során megvitatásra kerülnek. Ez annyit jelent, hogv az előzetes tanácskozások feladata nem képezi a programba vett kérdések érdemleges megtárgyalását. 5. A Szovjetúnió kormánya nem támaszt kifogást az ellen, hogy a négy nagyhatalom képviselőinek előzetes tárgyalásai Párizsban történ ienek. Hasonló jegyzékeket küldött a Szovjetúnió külügyminisztere az Északamerikai Egyesült Államok és NagyBritannia kormánvának. Amerikai zsoldosok vadállati garázdálkodásai Koreában Tkacsenko, a moszkvai Pravda tudósítója beszámolt arróí, hogy az amerikai intervenciósok állatias kegyetlenséggel gyilkolták meg a koreai gyermekeket. — Ki ne értené meg, hogy milyen 2. A Szovjetúnió kormánya nem i fájdalmas és szörnyű látvány: a gyer" mek megkínzott teste? Aki látja, elszorul a szíve, ereiben megdermed a vér. A legkeservesebb kínokat azonban az anyák szenvedik. Csak az anyák érzik át teljes mélységben azt a szenvedést és gyűlöletet, amelyet a koreai asszony érez az amer'kai barbárok iránt, akik elvették tőle azt, ami számára a legkedvesebb, — a gyermekét. Phaiponri faluban, Szuncsen megye Milcson járásában az amerikai tiszt parancsára a katonák hajtóvadászatot indítottak a koreai hazafiak gyermekei ellen. A gyilkosok tizenkét öt és nyolc év közötti kislányt és kisfiút fogtak el. A gyermekeket kötéllel egymáshoz kötözték, elvezették őket a falu határába és élve nyakig beásták a földbe. Ezután az amerikai, Ilszinmanista katonák „mesterlövész"-versenyt rendeztek célpontul tűzve ki a gyermekfe jeket. Borzalmas tragédiát élt át Szón Bo-Uk, két gyermek apia. Az amerikai egyenruháha bújtatott kannibálok megölték feleségét és két gyermekét azért, mert Szon Bo-Uk a Munkapárt tagja. Az asszonyt és a gyermekeket előbb borzalmasan megkíhozták. Mindannyioknak levágták fiileiket, az anyának kiszúrták a szemét és levágták a mellét. Az anya mellett csecsemője sírt. Az amerikai vadállat megparancsolta, hogy a megkínzott asszonyt az élő gyermekkel együtt ássák el. hagyhatja figyelmen kívül az utóbbi hónapokban történteket. Míe azonban a három nagyhatalom minisztereinek newyorki konferenciája a fegyveres erők és a nyugatnémetorszáei háborús ipar felújításának kérdését csak felvetette, a három nagyhatalom döntésének tényleges jelentőséee attól az időtől sokban megmutatkozott Az egész v^lág előtt ismeretes, hoev egyrészről Franciaország, az Eevesiült Államok és Nagy-Br tannia kormánya, másrészről a bonni Adenauer kormány hónapok óta nagyméretű tárgyalásokat folytattak, amelyeknek veszélyes jellege világos Európa valamennyi békeszerető nemzete előtt. Ezzel öszszefiiggésben mee kell emlékezni Eisenhower tábornoknak tárgyalásairól Adenauer revanzs-szeilemétől átitatot kormányával, amelvek arra irányultak, hogv a felújított nyugatnémetországi hadsereget bekapcselják az úgynevezett „egysített feevveres erők"-be. Eisenhower tábornoknak e fegyveres erők főparancsnokául való k'nevezésének tényét sem tehet semmiképpen összhangba hozni a béketörekvésre ránvuló hivatalos megnyilatkozásokkal. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy az ilven helyzet mellett NyugatNémetországban a szélsőséges militaristák és a visszavágás szellemétől fűtött fejek felemelkednek és a teenap

; Hitler-követők legagresszívebb elemei Észak- és Dél-Koreában — írja a továbbiakban a tudósító — nincs egyetlen család sem, amely az amerikai bombázások, kegyetlenkedések és erőszak •következtében nem vesztette volna el gyermekét. Vannak falvak, ahol az amerikai intervenciósok egytőlegyig kiirtották a gyermekeket. Hvanhe tartomány Kimcsen járása Enpari falujában nincs egyetlen ép ház sem. A falu ötvenhét felnőtt lakosa közül kilencen maradtak életben. Harmincnyolc fiú- és leánygyermek közül csak kettő maradt életben. A többiek az amerikai és liszinmanista gyilkosok kezétől pusztultak el. Dél-Phenjan tartományban Szoncsen megyében az amerikai és liszinmanista banditák tömegesen pusztították a lakosságot. Ebben a megyében több mint ezerhétszáz embert lőttek agyon és kínoztak halálra, közöttük több mint háromszáz tizenöt éven aluli fűtés leánygyermeket. Észak- és DélHamgen, Kengi és Kanvon tartományokban az amer'kai banditák mind-iíitt. ahová lábukat betették, elpusztították a gyermekeket. Hadd tudják meg a gyermekgyilkosok, hadd tudják mee az amerikai aszszonyok, akik gyermekevilkosokat neveltek fel, hogv a koreai anvák, a koreai nép és az eeész haladó emberiség sohasem felejti és sohasem bocsátja meg borzalmas bűntetteiket. Az amerikai intervenciósok semilvcn kegyetlensége sem tudja megtörni a koreai nép harci akaratát. Halál az amerikai megszá'iókra, a gyermekevilkosokra, mondják a koreai hazafiak — fejezi be cikkét Tkacsenko. ahol ez nehezebben megy, érjék be azzal, hogy megfelelő kommentár kíséretében egy-egy jelenetet adnak elő. Nem hallottuk például Bánk bán Tlborcának keservét elsírni színpadjainkon, ezt a lélek legmélyéből feltörő panaszt, amelybe Katona a paraszt évszázados elnyomatásának minden fájdalmát belesűrítette. Ha pedig derű kell, ott a „Csongor és Tünde" utolérhetetlen bája, de nyúlhatnak Shakespeare után és adják elő bátran a „Szentivánéji álom" műkedvelő jelenetét Athén iparosaival. N'ncs a világirodalomnak ennél mulatságosabb, kacagtatóbb játéka. Zárt egész és jelmezben, díszletben könnyen megoldható. Sok műkedvelő színpadunk most a „Mélvszántás"-ra készül. Ez a helyes út. Korszerű darab teljesen mai mondanivalóval, igényesen szórakoztató, tehát erősen nevelő hatású. Ahol színjátszó csoportjaink nem tudnak megbirkózni az egész darabbal, megfelelő színpad és színjátszók hiányában, próbálkozzanak meg második felvonásának főbb jelenetelvei. Az előzménynyel a rendező megismertetheti a közönséget, ugyanúgy a folytatással is — a hatás feltétlenül nagyobb lesz, mintha rosszul megválasztott darabot adnának elő, amely mai életünktől, munkánktól és békeharcunktól távol áll. Végezetül: ennek a mai írásunknak semmiképpen sem az a célja, hogy színjátszóinkat, a -kultúresték rendezőit elriassza és becsületes törekvésüket kétségbe vonja. Ellenkezőleg, hasson minden sora búzdítóan, hogy a megtörtént hibákat jó szocialista munkával, az igazi kultúra felismerésével mihamarább helyrehozzák. Mi mindenben szívesen állunk a rendelkezésükre, örömmel fogadjuk a hozzászólásokat, a vitát szükségesnek tartjuk, hogy kultúréletünk egészséges Irányt vegyen és lépést tartson politikai és gazdasági életünk egészséges fejlődésével. Egri Viktor.