Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-04 / 30. szám, vasárnap

Í u J SZU Szocialista államért - szocialista jogért 1951 február 4 VERDI (1813—1901) Klement Gottwald, köztársasági elnök, mint Lenin és Sztálin hű diákja fiatal kora óta harcol a csehszlovák dolgozók jobb jövőjéért és az egész világ dolgozói jobb jövőjéért. Az ö szívós munkája, amelyet mindig avval az erős meggyőződéssel végzett, hogy a dolgozók ftoldog élete csak a szocialista társadalmi rend kiépítésévei lehet biztosítva, közéletünk minden szakában gazdag gyümölcsöt terem. A köztársaságunk minden becsületes polgára igaz szeretettel és nagy örömmel olvassa, tanulmányozza Gottwald elnök műveit, mert sok tanulságot és a termelő munkához való lelkesedést meríthet belőlük. Ilyen igaz szeretettel és nagy örömmel fogjuk kézbe és kezdjük tanulmányozni Gottwald elnök új könyvét: „A szocialista államért — szocialista jogért." Dr. Rais igazságügyminiszter, a könyv bevezetésében így ír: „Klement Gottwald űj könyve. . . annak bizonysága, hogy népi elnökünk neve a csehszlovák dolgozó nép lelkében örökre össze lesz kötve- a csehszlovák szocialista állam és a szocialista jogrend erős és megdönthetetlen alapjaival." Klement Gottwald könyve, mely a beszédeit kivonatokban és tanulmányait tartalmazza az 1929—1950. évekből, egységes képet nyújt nekünk az állam, jog és törvényesség kérdéseinek értelmezéséről a marx-leninizmus tanítása szerint. Találóan jellemezi bennük a burzsoá államot, burzsoá jogot, a burzsoá demokráciát, a burzsoá törvényeket és maguknak e burzsoá törvényeknek a burzsoáziától való lábba] tiprását. Mesterien magyarázza a népidemokrata állam, a népi demokrácia, a szocialista jog, a szocialista törvényesség fogalmait. Szemléltetően mutatja be új jogrendünk fejlődését. Végül cáfolhatatlanul bizonyítva találjuk benne, ho^y a kapitalista társadalmi rend szocialista társadalmi rendre való átváltozása evolúciós úton lehetetlen, hogy ez az átváltozás csak forradalmi úton lehetséges. Gottwald elnök, a München előtti köztársaság jogrendjének osztályjellegét meggyőzően a következő szavakkal leplezi le: „Börtönre ítélitek azt a munkást, aki egy zsemlyét lopott, de a ti egész kormányotok olyan pártokb'ól van összetéve, amelyek az államot spirituszon, hadikölcsönökön, maradékbirtokokon, szállításokon és egyebeken milliárdokkal és milliárdokkal lopták meg.Ez a ti igazságtok. Az adóvégrehajtót kisgazdákia és kisiparosokra uszítjátok pár korona adó meg nem fizetése miatt, de ugyanazon törvények szerint százmilliós adókat engedtek el gyárosoknak és földbirtokosoknak. Elveretitek és becsukatjátok a sztrájkoló munkásokat és minden sztrájkoló embert, aki védekezik a kizsákmányolás ellen, börtönbe vettek, de a gyárosok védelmére a spiclik és rendőrök századait vezénylitek ki. Ilyen a ti mindenkihez egyenlő igazságtok Ti a saját törvényeiteket lábbal tiporjátok. Alkotmánytörvényetekben benne van a gyülekezeti szabadság. Ti betiltjátok a munkások gyűléseit. Az alkotmánytörvényetekben benne van a szólásszabadság. Ti feloszlatjátok a gyűléseket .. . Lábbal tiporjátok a saját törvényeiteket és mit mutattok meg ezzel a munkásoknak? Megmutatjátok államotok osztályjellegét, amire mi a munkásokat már régen tanítjuk, megmutatjátok a burzsoá diktatúra kemény öklét, megmutatjátok, hogy ebben az államban a törvények csak a gazdagok védelmére vannak." Gottwald Klement bolsevista őszinteséggel hirdette és vezette a München előtti köztársaság elleni harcot: „Harcolunk az állam ellen, melynek apparátusa az erőszak e^.köze a kapitalisták kezében a munkásság ellen. Harcolunk az állam ellen, melyben a dolgozó emberek többsége gazdaságilag" és politikailag le van igázva. Egyszóval: mi a ti kapitalista, imperialista államotok ellen harcolunk. Harcolunk és harcolni fogunk a proletár államért, a munkások államáért, a földművesek államáért." A munkásosztály a KSČvel, az élén Klefnent Gottwald vezetése alatt ezt az ádáz és nehéz harcot határozottan folytatta és győzött benne. Győzött azért, mert igazságos dologért h&rrcolt, a dolgozók boldog jövőéért. Gottwald elnök mint előrelátó politikus és államférfi már a második világháború alatt előkészítette új államunk aiapjait. Azt az elvet, hogy a régi állami gépezetnek el kell tűnnie, egy pillanatra sem tévesztette szem elől. Már az okkupáció alatt részletes utasítást adot a nemzeti tanácsok szervezésére. Azt akarta, hoev új köztársaságunk igazán demokratikus legyen, amelyben az elv ..a nép az államhatalom egyetlen forrása" mindenütt- következetesen érvényesüljön és ne maradion csak holt betű." A nemzeti tanácsok gondolata nagv demokratikus gondolat. Demokratikusan választott és kellő hatáskörrel felruházoť nemzeti tanácsok nemcsak a nemzeti egység és nemzeti akarat képvi(A köztársasági elnök új könyve) selői lehetnek, hanem olvan szervek, melyek útján a város és vidék legszélesebb rétegei résztvehetnek a közügyek intézésében és ezzel a saját akaratuk érvényesítésében. Mindanynyian óhajtjuk és arra törekszünk, hogy nemzeti tanácsaink föntről lefelé a lehető legjobban dolgozzanak, jobban, mint a régi bürokrácia, hogy a nép ügyeit úgy intézzék, ahogy a népi képviselőkhöz illik, hogv ne csak névleg vagy formailag, hanem tényleg népi szervek legyenek." Gottwald elnök a mai rezsimünk és a München előtti rezsim közötti különbséget ezzel a szavakkal jellemzi: A mi rendszerünk nem a Duszta alaki parlamentáris demokrácia rendszere, hanem a népi demokrácia rendszere, ami kifejezést nyer abban, hogy a nép által választott képviselők a törvényeket nem csak meszavazzák, hanem a törvénvek keresztülvitele is a nép által választott és kinevezett képviselők kezében van. Az az állami igazgatás nincsen már olvan mértékben a bürokrácia kezében, mint a München előtti köztársaságban volt, hanem átmegy a népi szervek kezébe, a nemzeti tanácsok kezébe Egyebeken kívül ez a különbség abban, ami München előtt volt és ami ma van. A München előtti köztársaságban a kormány tagjai sem irányítolták végérvényesen a kormánv politikáját. A kormánv politikáját a cseh és szlovák nagytőke irányzottá Ma ... a kormány irányát, nem szabia meg mint előbb a nagytőke, hanem a munkásság és a dolgozó nép a Kommunista Páttal az élén. Gottwald elnök a mi üli társadalmi rendünk építésében mindig szem előtt tartja a proletárdiktatúra és a proletárdemokrácia realizmusátt. Arra ta? nít minket, hogy népi demokráciánk alapja és fő jellemvonása a kizsákmányolók félretétele. Mint Lenin nagy diákja, figyelmeztet minket, hogy a kizsákmányo-lókat nem lehet rendőrséggel elnyomni, hogv őket csak a dolgozók tömege nyomhat ia el és azért szükséges mozgósítani a dolgozók széles tömegeit a nemzeti és állami élet kiépítésében való aktív részvételre. Ezt a munkát a Kommunista Párt végzi. Gottwald elnök találóan jellemzi a politikai párt funkciójának különbségét a burzsoá demokráciában és a néni demokráciában a következő szavakkal: „A burzsoá demokrácia a politikai pártot főleg kortesgépezetnek tartotta, a párttagságot választási anyagnak és a Párt erejét a pártcélok és osztálvcélok elérésére való eszköznek. A mi Pártunk ebben az irányban új párttípust alakít, amelv küldetését nemcsak a szavazatok utáni hajszában Iát fa. nem abban, hogy befolyása által szűk oártelőnvökef nyerjen, hanem abban látja feladatát, hogy a széles tömegeket a nemzeti és állami élet felépítésében való aktív részvételre mozgósítsa." Gottwald elnök nagsúlvozza, hogy az állami közigazgatás szerveiben meg kell szüntetni a bürokráciát és úgy vezetni hogy a loksság a gyakorlatban lássa és érezze, hogy itt nem a nép van a hivatalokért, hanem a hivatalok a népért. E mellett nagy súlyt helyez a politikai hatalom gazdasági alapjára „Csak a kiválóan felépített és jól, népi módon, nem bürokratikusán működi nemzeti tanácsok plusz a Nemzeti Front kormánva adja meg az új köztársaságnak a népi és valóban demokratikus jelleget. De ez sem minden. Tovább, mondhatnám alapkezesség arra, hogy a politikai hatalom a Nemzeti Front, illetve a munkások, földművesek, iparosok és a dolgozó értelmiség blokk iának kezében marad, ennek a politikai hatalomnak gazdasági alátámasztása. Ez a mély éltelme annak az államosítási műveletnek, amelyet véghezvittünk." Gottwald enök arra tanít minket, hogy az új szocialista társadalmi rend építése éles osztályharc közepette történik, hogy a munkásosztálynak és a többi dolgozóknak nagv éberséggel és óvatossággal kell előrehaladnia és nem szabad az egyes sikerek után „babéraikon pihenni". A legjobb bizonyítéka annak, hogy az éberségnek és óvatosságnak milyen jelentősége van, az 1948. évi februári események, amikor a reakció ellenforradalmi puccsal akarta eltüntetni népi demokráciánk összes vívmányait. A dolgozók februári győzelme teljes mértékben lehetővé tette annak az elvnek a megvalósítását, amelyet Gottwald elnök hirdetett, „hogy a nép akarata törvénnyé legyen". A februári győzelem meggyorsította az ú i Alkotmány kiadását, amelyben dolgozóink összes vívmányai össze voltak foglalva, és egyidejűleg lehetővé tette az ú i szocialista jogrend gyorsütemű építését Gottwald elnök ebben az irányban is pontos utasításokat adott: ..A jogá szok valamikor megvarrták a cipőt és azt akarták, hogy a láb a szerint nő' jön. A jogban még sok ilyen hiba van. Például az egyházjog és minden ami vele összefügg. Az élet két világháborún, pár forradalmon ment keresztül, de a régi jog megmaradt. Az élet megteremti azt. ami neki kell. Nem akarjuk, hogy a láb alkalmazkodjék a cipőhöz, hanem fordítva. Nekünk a törvény betűje, a jogrend, szolgál a társadalom átépítéséhez. Olyannak kell lennie, hogy az átépítést megkönnyítse és a rendes mederbe vezesse. A régi előírásokat úiakkal kel! pótolni. Reformálni az életet az előírások kedvéért — ez a régi reakciós elmélet. Az előírásoknak az élethez kell igazódniok." Gottwald elnök arra tanít minket hogy a dolgozóknak törvényeiket pontosan és szigorúan be kell tartaniok, mert a szocialista törvények betartása a szocialista társadalom javára van, erősíti és védi az új államot és nagy mértékben lehetővé teszi a nagy tiű befejezését — a szocializmust. „Helyes: igazságosan alkalmazni a törvényt. Kell, hogy legvenek törvényeink. És azokat be kell tartanfink." Gottwald elnök a ml szocialista törvényességünk alapelvét ígv formulázza: „Vigyázni arra. hogv a nép és államának akarata és értéke, amely törvényeinkben van megszemélyesítve, mindig és mindenütt a népi demokrácia szellemével és a nagy szocialista célokkal teljes egyezésben érvényesüljön: véleményem szerint ebben v;>n a mi szocialista törvényességünk lényege" Gottwald elnök e könvve nagyon értékes jogtudományunk részére. Meg vagyunk győződve, hogy összes jogászaink, mind az elmélet, mind a gyakorlat terén sok tudást fognak meríteni ebből a könvvböl és sok új gondolatot fognak kifejezni egves tanulmányokban. Egyben ez a könyv bizonyítéka annak, hogv a szocialista társadalom joea fontos eszköz a dolgozók kezében az új társadalom építésében. A könyvben foglalt elvek megvalósításában szolgál jón nekünk például ezen elvek megteremtője, aki ezeket nem csak megteremtette, de egész életében ezen elvek szerint dolgozott, dr. S. K. (Az igazságügyi megbízotti hivatal „Právo a život" című lapiából.) Magyar és külföldi klasszikusok sorozatos kiadása szerepel a magyar könykiadás 1951. évi terveiben. A mai magyar és haladó külföldi írók művei mellett jelentős helyet biztosítanak a mult nagy értékei: a klaszikus irodalom számára is, mintegy bizonyságul annak, hogy azok az országok, ahol a nép saját kezébe vette sorsa irányítását, igazi letéteményesei, természetes otthonai a kultúra sokszázados fejlődése során összegyűlt nagy szellemi örökségnek. A magyar klasszikusokat a kiadási programmban Fazekas Mihály „Ludas Matyi"-ja, Móricz Zsigmond „Válogatott novellái", Juhász Gyula „Válogatott versei", Arany János „Bolond Istókja", Jókai Mór „Sárga rózsája", Mikszáth „Gavallérok" című műve, Ady Endre és József Attila válogatott versei képviselik. Sok színnel szerepel az összeállításban a klasszikus orosz irodalom. Kiadják Puskin és Lermontov válogatott műveit, Szaltikoy-Scsedrin szatirikus karcolatait, Gogoly, Turgenyev és Tolsztoj Leó elbeszéléseit. Megjelennek Gorkij színművei is. Egész sor nyugati klasszikus áll új kiadás előtt. A Szépirodalmi Könyvkiadó csupán az év első negyedében Shakespeare Juliua Caesarjának és Szentivánéjt álmának, Moliére: Tartuffjének és Úrhatnám polgárának, Voltaire: Candida áa Vademberének, Anatolo Pr«ne«: Srainquebllkjének, Cervante* Don Quf jote-jának, Dickens: Amerttral utazásának s M«fa«: Válogatott műveinek kiadását tervezi. Megjelenik Lu Színnek, a modern kínai irodalom megalapítójának Szülőföldem című regénye is éa aorra kiadják a Magyarországon seinte ismeretlen nagy román, cseh, lengyel klaszszikusok (Caragiale, J. Neruda, Zeromsky) alkotásait. Halálának 50. évfordulójára Nyolcvannyolc évea volt Giuseppe Verdi, a nagy olasz zeneszerző, a roncolei korcsmáros fia. amikor ötven esztendővel ezelőtt meghalt Milánóban. Temetése — végrendelete értelmében — a lehető legegyszerűbben ment végbe; de egy hónappal később, mikor a zeneköltő hamvait feleségével közös sírba helyezték, százezres tömeg gyűlt össze Milánó utcáin s együtt énekelte a kórussal Verdi egy ifjúkori művének, a Nabukadnezárnak nemzeti tömegdallá, néphimnuszszá vált híres dallamát: Va, nensiero.. Szállj gondolat, hazámba arany szárnyakon! Ezzel a dallammal búcsúzott az olasz nép a maga nagy mtizsikusá tói, ezzel fogadott neki és eszméinek hűséget. Ki volt ez a zeneszerző t hogyan emelkedett népe, nemzete, az európai szabadságmozgalmak egyik nagy dalnokává? A roncolei szegény muzsikus élete kezdettől fogva a harc és a nélkülözés, a keserű küszködések, a rendőri tilalmak és fennhéjázó gazságok • elleni tiltakozás jegyében folvt. Jelképes értelmű; hogy már kisgyermekkorához hazafias legenda fűződött a néphagyományban: anyja a győzelmesen bevonuló reakció csapatai elől a falusi templom tornyába menekül vele hajszálon múlik, hogy a gyermek életét meg tudja menteni. S az ifjúkor nagy csalódásai: a konzervatórium, mely nem veszi fel növendéknek, az operaház, ahol első víg dalműve megbukik; a színházi nagyüzem intrika!, a vetélytársak furfangja, a cenzúra szakadatlan gáncsoskodása. S micsoda élet, milyen munkatempó: „reggel 8 órától éjfélig egyfolytában dolgozom minden nap ..." — fria. Harc az énekesekkel és szövegírókkal, igazgatókkal és rendezőkkel, szakadatlanul új meg új tervek, javaslatok és kísérletek, úti fáradalmak és csalódások; csak öregkoráTa talál enyhülést azon a falusi birtokon, ahová menekülésszerűen visszahúzódik. De kezdettől fogva mindvégig maga mögött érez egy legyőzhetetlen erőt: az olasz népet, mely akkor készült kivívni egységét és függetlenségét, felszabadulását az idegen zsarnokok kényuralma alól; az olasz nép eljövendő saabad Itálíáját, 1848 megmozduló tömegeit, a forradalmat, a szabadságharcot. „Vegyék tudomásul: én nem udvarolok sem a gazdagoknak, sem a rendőröknek, sem a minisztereknek!" Roppant érzelmeket és szen vedéi veket . érez magában, hatalmas erők döntő megütközését, villámlását és mennydörgését. — drámát és dallamot, száguldó, szárnyaló zenét! ígv válik belőle, szakadatlan belső fejlődéssel, könyörtelen önkritikával, a leküzdöttnek és elavultnak állandó lehántásával, folytonos újjászületéssel, állandó harcban minden homály és hazugság, kétértelműség és szélhámosság ellen — a legnagyobb olasz zeneköltő. Az ő színpadi romanľkála több volt, mint elődeié, A Verdi-operák nagy szenvedélyei, nagy drámai kifejlései, nagy melódái nem légüres térben bomlottak ki. Ami legnépszerűbb elődeinek, Rossininak. Bellimnek. Donizettinek sem sikerült sohasem: ő találkozott és egybeforrott népe elemi létkérdéseivel, műve jelszavává én lobogójává lett a küzdő tömegeknek, 5 maga ,,a mi forradalmunk (az olasz polgri forradalom) zenésze" Garibaldi társa, nemzeti hős. Ezt a művet, ezt a hangot sokan nem szerették akkor; „színfalhasogatás", „olcsó demagógia" — mondották már M első Verdi-operákra a finomkodók, szinte ugyanazok, akik ,,kocsisok zenéiének" csúfolták Glinka operáit és megbotránkoztak Erkel „népszfnmflvekbr való tirádáin". De hiszen év ebben állott a zenetörténet korszakos fordulata — az „olcsó demagógia" vád iával szemben egv új művészet állott, egy új társadalom, egy áj világ. így vált utcai tömegdallá minden Verdi-kórus a Nabukadnezár. a Lombardok és az F.rnani bemutatója óta. ígv vált minden Verdi-előadás hazafias tüntetések színhelyévé, ahová a kormánynak végül osztrák gárdistákat. Havnau gárda ját kellett kivezényelnie: s így értette meg a közönség a Verdi-operák minden burkolt célzását, akkor is, amikor a cenzúra e<xidc«aa átfogalmazta a Trubadúr, a Rigoletto ia as Álarcosbál eredeti azftyegét — hiszsn a Traviatában, a RigoJetMban már maffa a témaválasztáa felért *ev eBentéhl tüntetéssel! Ezek as oocrfflc Szítottak ás harcra tüieltek a feudaltormia minden elnyomása, a kapitalizmu* minden álszenteskedése, a régi. a korhadt, ai elaljasult, az embertelen ellen, síkraszálltak a® emberiséi legszentebb jogaiért. Igen: a közflnsér és a eeiMiua egyszerre vette észre, hogv a levert olasz szabadságharc Verdi operáiban tovább foJyik. Amit a fasizmus zeneesztétikája Verdiről hirdetett — hogv csalódotť a forradalomban és elfordult tőle —

i merő valótlanság. Épp ellenkezőleg; Verdi fejlődésére 1950 után ugyanaz áll, ami a mi nagy magyar romantikusainkéra, persze más viszonyok között: művében folytatta a nemzetinépi forradalmat ugyanakkor, amikor körülötte már úrrá vált a polgári-kozmopolita kiegyezés szelleme. Erkel és Liszt öregkorának magánya, vívódása, ellentmondásai világosabbakká válnak számunkra, ha Verdi öregkorának csendes, de feszült válságaira tekintünk. Ez a márványból faragott hajth®-' tatlan zeneköltő önmagával szemben is szigorú volt és megveszgethetetlen. Ügy fejlődött roppant ívben, ifjúkora lázas és szertelen kísérleteiből az Otelló nagyszerű tragikumáig és a Falstaff elbűvölő humoráig, hogy cél

J pontjait Schiller és Shakespeare magasságához szabta. Schiller legharco-" sabb színműveinek, a Miller Lujzának, a Haramiáknak és a Don Carlosnak megzenésítője nem könnven s nem véletlenül jutott el Shakespeare nagy szerű, mély drámáinak, az Otellónak: és a Fallstaffnak megzenésítéséig; Művészete mindig tisztább lett. min* dig mélyebb, mindig igazabb és egyre tágabb ölelésű; maga mondota, hogy a valóság „nyers másolásától" el kel-J lett jutnia a valóság „művészi megteremtéséhez". Ha az öregedő művész Shakespeare-operáiban a politikai mondanivaló nem is olyan nyílt, mint a' Schiller-drámák megzenesítéseiben, az emberábrázolás mélysége, a jellemrajz zolás sokrétűsége — „politizál", a haladás, az emberi és társadalmi fejlődés pártján foglal állást. Színpadán az emberi közösség ké-> pe és hangja együtt mélyült el az egyes figurákéval; mialatt a Nabukadnezár nagy népkórusa szinte észrevétlenül nőtt a Don Carlos. az Aida szen-J vedő néptömegeinek fá idalomkiáltásá-i v á és a Simoné Boccanegra megreng ditő békehmnuszává — a Verdi-hősök alakja is egyre jobban megtelt fénynyel és erővel: így mintázta meg egyJ re hatalmasabban a reménykedő, a vá-J gyódó, a harcos, a diadalmaskodó vagy elbukó férfi, a szenvedő és felmagasztosuló asszony feledhetetlen típusait, Manricót, Posát és Radamest, Violettát, Aidát és Desdemonát. Verd jelentőségéből már korársaJ Is sokat láttak, de teljes nagysága csak napjainkban lesz nyilvánvalóvá, amikor művészete valóban a nének művé-J szetévé, színháza az embermilliók színházává válik. Már életében tudták róla, hogy hazája zeneművészetének legnemesebb hagyományait emelte világító magaslatra; hogv „az opera megmentője" volt olvan korban, amikor ez a műfaj — mint Nvugat-Euró

J pa egész zenéje — mindjobban elveszítette az élettel való kapcsolatát i vele régi hevét, bőségét és ragyogás sá. Amit ma mindennél világosabban; látunk: Verdi e megtorpanó' és ha

J nyatló korban a nép. a szabadság, az érzelem nagy igazságainak zászlaját emelte még egyszer magasra. Ezért ünneplik oly melegen és nagv megbecsüléssel halálának 50. fordulóján a Szovjetúnió népei, a néni demokráciák népei — s köztük a mi népünk is —• és minden haladó ember szerte a világon. És Verdi népe, melv a költő igazságát már akkor olv pontosan megérezte, még iobban érzi ma, amikor nagy művészének emléke előtt hódol, hogy a „gondolat, mely aranyszárnyakon száll a hazába", immár egyre követelőbben — magától a néptől várja megvalósulását. Szabolcsi Bence Magyar irodalmi antológia A Magyar írószövetség magyar irodalmi antológiát ad ki, amely verseket, művészi prózát és elbeszéléseket tartalmaz. Ez az irodalmi mü február végén jelenik meg a Magyar Dolgozók Pártja kongreszsziusa alkalmából. I bratislavai itswar szülök fisveimébe Brtesftjťlk a helybeli magyar szülőket, hogy a magyar tannyelvű óvoda f. é. február hó 6-án reggel nyolc órakor kezdi meg működését a volt Notre Dame kolostor első emeletén Palacky utca 3. sz. alatt. A gv-rmekek elhozhatok 8 és 12 óra közölt. A gyermekek részére az óvoda helyiségeiben pap' cs vagy tornacipő használata kötelező.