Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-03 / 29. szám, szombat

UJSZ0 1951, február 3 Egy szovjet kőműves, akinek életében szobrot emeltek Nem sok munkás kapott még szobrot életében. Sőt, halála után is kevés. Még kevesebb kőműves. Pedig éppen a kőműves az, aki a világ legnagyobb műemlé­keit teremti meg. Oriov elv­társ, moszkvai kőműves, igen híres, Sztálin-díjas kő­műves, aki nevezetes szere­pet játszik a sztahanovista kőműves-módszerek elter­jesztésében, szobrot kapott. Egy szovjet újságíró felke­reste Orlov elvtársat, hogy építkezési dolgokban elbe­szélgessen vele. — Moszkvában a forradalom ? előtti években kevés építkezés folyt | — kezdi visszaemlékezéseit Orlov f kőműves. — Csak „jövedelmező" házakat építettek. Emlékszem, hogy jó mesterembernek nem igen volt dolga akkor. Magam hat éven keresztül havonta csak négy rubelt kerestem. Pincelakásban éltem, priccseken aludtam. Fillérekért szolgáltam ki az építésvezetőt, munkavezetőt, a csizmájukat /tisz­títottam. Aztán a téglahordáshoz tettek át. Hátamon kellett felcipel­ni a téglát. — Nem így van most — mond­ja felcsillanó tekintettel — Szo­cialista építkezésünket döntően az különbözteti meg a forradalom­előttitől, hogy most széles körben alkalmazzuk a gépeket. A különféle gépek és felszerelések a mesebeli r óriásokhoz hasonlóan, segítenek most az építőmunkásnak. — Itt van például a toronydaru. Ez a nagyszerű gép az építkezés bármelyik emeletén, egyenesen a kőműves munkahelyére juttatja el a téglát és habarcsot. — Régebben igen sok munkás napokon keresztül kínlódott az alapgödör kiásásával. Most az új­fajta exkavátor néhány óra alatt elvégzi ezt a nehéz munkát és ez­zel majd félszáz munkás szabadult fel. Orlov elvtárs ezután elmondja, •miképpen keletkeztek az ő új mód­szerei. Régebben a kőműves egyedül dolgozott Maga hordta munkahe­lyére a téglát és habarcsot, maga válogatta ki a téglát és ő is rakta fel. — Munkamódszerem szerint a munkát úgy kell megszervezni, hogy a téglát ne a segédmunkás kezéből, hanem egyenesen a tégla­rakásból kelljen elvenni. Elgondo­lásaim szerint fokozatosan megszü­lettek a kettes, hármas, ötös, ha­tos munkacsoportok, esetleg több kettes munkacsoport, vagy pedig két kőműves és a melléjük beosz­tott segédmunkások. — Régebben azt hitték, hogy té­len lehetetlen építkezni. A kőmíí­vesség idénymunka volt. Ugy érez­tem, hogy bizony télen is lehet építeni. Dehogy lehetett rábeszélni erre a kapitalista építtetőt! Ma, a szovjethatalom éveiben ez a kér­dés is megoldódott Első nagy téli építkezésem egy nagy ház volt a kurszki pályaudvar szomszédságá­ban. Én magam kifejezetten télen szeretek dolgozni Könnyen mo­zog az ember és ég a munka a ke­ze alatt. Az én újításom volt ez is. — Jóleső érzés számomra, hogy az építőipar sztahanovistáinak szá­ma százszorosára, ezerszeresére nőtt és sokan közülük az én tanít­ványaim voltak. A sztahanovista építőmunkások a mi példánk nyo­mán ma már a népi demokratikus országokban is kiváló eredménye­ket érnek el. Legutóbb az egyik romániai városból kaptam az egyik ismert román kőművestől levelet, amelyben megköszöni a segítséget és támogatást, amit könyvem el­olvasása jelentett számára. Arra kér, hogy szeretne rendszeresen levelezni velem, mert meg van győ­ződve arról, hogy a könyvemben leírt eredményeknél nem álltam meg, hanem tovább tökéletesítet­tem munkamódszereimet. — Postafordultával válaszoltam. Közöltem vele, hogy mi soha nem állunk meg az elért eredmények­nél, hanem mindig azon vagyunk, hogy tökéletesítsük munkamódsze­reinket. A mi országunk az alko­tás országa, ahol nagyon megbe­csülik a teremtő kezdeményezést. Erről tanúskodik a Szovjetúnió mi­nisztertanácsának határozata, amellyel Sztálin-díjat ítélt azoknak, akik kidolgozták és gyakorlatba is átültették a téglarakás magaster­melékenységű módszereit. — így válaszoltam én Stronatl román kőműves elvtársnak. Büsz­kén és örömmel bocsátottam út­jára levelemet. Arra gondoltaim, hogy ez a levél is új híveket sze­rez az újért, a haladásért való köz- j delemnek — fejezte be a beszélge- ! tést Orlov elvtárs. f^t ifjÚMUliká ba z ifjumuHRcis gyaroa megy JltöíL CL karkaoi tmkla^i/.dMĹ • • • Három évvel eselStt Pavel Szazo­nov, egy kolhozparaszt fia, befejezte a hétéves iskolát és szülőfalujában, a harkovmeiletti Babajiban a gép- és traktorjavítóműhelybe lépett. Laka­tos lett. Szazonov ae év kezdetén szolgá­lati ügyben a harkovi traktorgyárban járt. Ez a hatalmas üzem számos nagy, világos műhelyével csodálatba ejtette a fiatal lakatost. A szerszám­műhelyben a tökéletes gépek százait látta, automatagépek sorát, melyeket művészi, biztos kézzel kezeltek az ifjúmunkások. Pavel Szazonov meg­szerette a gyárat. Szeretett volna a traktorgyárban dolgozni. Hazafelé menet, a gyár kapujánál hirdetmény vonta magára figyelmét: munkásfelvételről volt benne szó, olyanok felvételéről, akiknek legalább t>—7 osztályos középiskolai végzettsé­gük van. Szazonov megtudta, hogy az oktatás a gyárban ingyenes és a ta­nulók havi 300 rubel ösztöndijat kap­nak. Azonfelül a gyár igazgatósága lakást is bocsát az újoncok rendelke­zésére. Pavel Szazonovnak nagy kedve volt a traktogyári munkához. Óhaját el­mondta a gép- és traktorjavitómfíhely főnökének, Kijazsin elvtársnak. — Okos gondolat — mondta Krja­zsin. — Bár nekünk is kellenek szak­munkások, de nem tartunk vissza. Szazonov Harkovba való érkeztekor a Traktorgyái személyzeti osztályába ment. Bozsko elvtárshoz küldték, aki az üzeini' munkások felvételét intézte. Bozsko (régebben a szerelőműhely vezetője) jól ismerte a termelést és azt tanácsolta Szazonovnak, hogy a munkát a beköszörülőműhelyben kezd­je meg. — Ebben a műhelyben — mondta — van esztergályos- és csiszolórész­leg és ott szükség van tanulóra. — Mennyi a tanulási :dő? — kér­dezte Szazonov — Nincs meghatározott idő; minden tőled függ, aszerint, hogy milyen gyorsan tudod elsajátítani ia gépekkel való munkát. Legjobb, ha elmégy a műhelyfönök helyetteséhez. Tőle megtudod a részleteket. Bozsko Szazonov részére belépőt állított ki a gyái területére és a mű­helyfőnök helyetteséhez küldte. Itt a művezető fogadta, kikérdezte Szazo­novot arra nézve hogy mit csinált a gép- és traktorjavítóműhelyben, mi­lyen szerszámgépeket ismer stb. Az­után odavezette a helyettes műhely­főnökhöz, Mityin mérnökhöz. — Nos, hogy tetszik a műhely? — érdeklődött a mérnök. A haladó magyar könyv lelkes terjesztésre talált Hogy a magyar nyelven megjelent politikai és szépirodalom a magyar dolgozók minél szélesebb rétegeihez eljusson, a MAGYAR KÖNYVTAR Könyvakciót indított a CSEMADOK, a magyar tannyelvű néo- és közép­;skolák. vakmint a Szovietbarátok Szövetsége közreműködésével Ennek az akciónak az a célja, hogv a «zo­ialista és a haladószellemű könyvet közelebb hozza a magvar olvasóhoz s ezzel is hathatósan hozzájáruljon a béke és » szocializmus építéséhez örömmel állapítjuk meg, hogy ez a kezdeményezés várakozáson felüli visszhangra talált Napról napra eya­lapszik azoknak a száma, akik a könyvterjesztés nemes munkájában részt kívánnak venni. A lelkesedés, amelv ezt a kultúrát és műveltséget terjesztő akciót kíséri, azt bizonyltja, hogy — főleg a fiatalok között — egyre többen ébrednek tudatára annak, hogy művelt nép nélkül nincs szocia­lizmus. E könyvterjesztésben való közre­működését felajánló 9ok irodalmi­bizalrrtink egyikének lelkesedéstől su­gárzó levelét közöliiik itt követendő példa gyanánt: „Kedves Elvtársaki Az irodalmi bizalmi tisztséggel meg­bízó kinevezést hálásan köszönöm. Fogadom,, hogv mint öntudatos ifjú­munkásból lett tanító, minden erőm­mel azon leszek, hogv a magyar kul­túra fáklyahordozóiaként küzdjek és dolgozzak és munkámmal a győzedel­mes munkásosztály hatalmát biztosít­sam s tudását emeliem. Tudom, hogv a tudás hatalom s le­győzhetetlen az a nép. melv a marxi­lenini tanok tudományával van felvér­ezve. Az első megrendeléseket mellékelve, kérem, hogv amennyiben lehetséges a rendelt könyveket a legrövidebb időn belül szíveskedjenek megküldeni ré­szünkre. Elvtársi üdvözlettel PAKOS PAL. íanító. irodalmi-bizalmi. / Dun. Streda. Bernolákova ul. 525." Mennél több ilven lelkesedő Pakos elvtárs, mennél több ilven öntudatos, kultúrát terjesztő, annál biztosabb a béke megvédése, annál nyugodtabban IHadlvitunk a szociaľzmus építése út­ján szebb és boldogabb jövőnk felé. — Nagyon — válaszolt a fiú. — Akkor lépj csak be. Ki fogunk tanítani. Jó művezetőink vannak. A mérnök felvilágosította Szazono­vot, hogy mielőtt munkába lépne, el kell végeznie egy balesetelhárító tan­folyamot, valamint egy másik tan­folyamot, ahol kioktatják a munka­helyén lévő gépek kezelési szabá­lyaira. — Mindez azután, hogy a személyi adatait felvették — folytatta a mű­helyfőnökhelyettes, majd ráírta a be­lépőcédulára, hogy Szazonov eszter­gályostanuló felvehető. Két nappal azután> hogy Pavel Szazonov Harkovba érkezett, felvet­ték a traktorgyárba Lakást a traktor­gyári munkások lakótelepének egyik szépen berendezett legényszállásán utaltak ki részére Első munkanapján munkaruháit ad­tak neki: kezeslábast, gumikesztyűt, védőszemüveget. Pontosan megismer­tették vele az esztergapad szerkeze­tét, amelyen dolgoznia kellett. Meg­mutatták neki, hogy milyen rendben kell tartania munkahelyét, hogyan rak­ja el szerszámait, miképpen használja azokat, kihez forduljon, ha a pad, vagy szerszám elromlik. Különös fi­gyelemmel magyarázták el neki a villanyárammal való balesetmentes el­járást. Végül elmagyarázták neki a munkásegészségügy kötelező szemé­lyi szabályait. A balesetelhárítás módszereivel való megismerkedés a következő napon történt, akkor is gyakorlati módon. Pavel Szazonov oktatását az esz­tergályos- és csiszolórészleg műveze­tőjére, Prokopcsukra bízták. A máso­dik nap azzal telt el, hogy megmu­tatta Szazonovnak a munkagépek ke­zelésének helyes módszereit. így kezdődött Szazonov ifjúmunkás boldog, alkotó élete a Harkovi Trak­torgyárban. H bratislavai magvar szülök figyelmébe Értesítjük a helybeli magyar szü­lőket, hogy a magyar tannyelvű óvoda f. é. február hó 6-án reggel nyolc órakor kezdi meg működését a volt Notre Dame kolostor első emeletén Palacky utca 3. sz. alatt. A gyermekek elhozhatok 8 és 12 óra között. A gyermekek részére az óvoda helyiségeiben papucs vagy tornacipő használata kötelező. TADEUSZ BOROWSKI. NEMZETI ÍIIMMU-S/ i — Ismered saját nemzeti himnuszo­dat? — kérdezte a bíró s a fejmozdu­latával jelezte, hogy feleletre vár. — Furcsa nép ez a görög — súgta az újságíró szomszédia fülébe Ott ültek az elnöki asztal előtt s egyene­sen a vádlottak szemébe néztek — Én ezt naponta láttam — felelte a szomszéd vállat vonva — Ha még egy darabig itt maradsz, te is meg­szokod. A tárgyalás a eímnázium hideg, kopott dísztermében folvt. A vádlottak a helyiségnek csaknem felét meg'öl­töt'ék. Alacsony drótketrecbe szorí­tották be őket a vidéki mozi kopott oltissfoteljeire. A falak mellett mozdu­latlanul ültek a rendőrök, feiiikön la­pos sisak s térdjtik között angol karabé­lyukat Szorongatták — Ismerem — felelte » katonaköpe­nyes fiú. A vádlottakat kiselejtezett katonaruhába bujtatták, a tárgyalás nyilvános volt. a mozdulatlan, szoron­gó tömeg ott állt a ketrecen kfvül. a bírákkal és M újságírókkal szemben. A fiő alie tiaenőt éves lehetett, te­kintete talán egv kicsit riadt, de hang­ja erős és tiszta volt. Elmosolyodott, mert eszébe jutott a süppedő ösvény a szőlőkertek között, bajtársainak szu­szogása, ammt kőteleken vontatták a gépet, a vezényszavak és a tenger csendes part ián pihenő kikötő lámpá­sainak csillogása A harmadik lövésre megálltak a daruk, melvek a lőszert j rakták ki a hajókból, aztán a kikötőben ' felrobbant a lőszer: aztán ők, vissza­nulás- közben csapdába estek. — Na, énekeld csak el. mindjárt meglátjuk — szólt a bíró szárazan A bíró háta mögött egv 75 milliméter kaliberű régi Krupp-féle ágvú állt F.z volt a vád legfontosabb bizonyítéka. Az ágyú és a vörösposztóval letakart bírói asztal fölött angol villanyóra füg­gött, az óra fölött pedig egy szent­kép, mely a szentet úgy ábrázolja, amint áldást hint a nénre. A fiú kiegyenesedett, szorosabban markolta meg az előtte álló karszék támlá'át, "kicsit remegő hangon into­nálta az éneket, de hirtelen abba­hagyta. — Próbáld mégegyszer. — biztatta a bíró megvető mosollyal. — Azt mondod, hogv a nemzetért harcolsz, de a nemzeti himnuszt — úgye — nem tudod? A fiú összeszorította szálát, haját kidobta t szeméből, úira elkezdte, de megint abbahagyta. Ekkor felállt a mellette íílő fehérruhás teánv. kezét a fiú karjára tette és elkezdte az éne­ket. A százhúsz vádlott egyszerre állt fel a drótketi ecben. egyszerre egyenesedett ki s egyszerre teli tüdő­ből zendített rá az énekre A bírák nagy zavarban álltak fel, feltették barettjükét, a rendőrök a fal mentén szintén kiegyenesedtek s éne­kelni kezdtek A kőszívű -.tömeg, mely száraz szemmel hallgatta a tárgyalást, ugyancsak egvütt énekelt a rabokkal. Mikor a rabok befejezték a himnuszt, -k voltak az elsők, akik leültek. Aztán leültek a rendőrök, maid a bírák le­vették barettjüket, elfoglaltál; helyü­ket az asztal mellett s a tárgyalás folyt tovább. A vádlottak kihallgatá­sa. a vád- és védbeszédek elhangzása után a bírák, a rendes szokáshoz hí­ven, ítélethozatalra vonultak vissza. A vádlottak felét halálra, egv részét in­ternálásra, a többit pedig hosszas fegyházra ítélték. A tárgyalás befejeztével a rendőrök elvezették az elítélteket, a tömeg el­hagyta a termet s az altisztek kezdték a dísztermet és a folyosót takarítani. A két újságíró a tömegbe vegyül­ve halad az utcán. — Ide más bíróság kellene, — mondta az egyik. — Förtelem. amit csináltak — írsz valamit a kormányról? — kéidezte a másik. — Nagyon elkop­taiot téma. Az első vállat vont s fgv szólt: — Megírom, hogy mindennek dacá­ra, ez az egyetlen kormánv. mely :tt lehetséges. Mivel lehetne helyettesí­teni? — Na látod, márts megszoktad, — állapította meg a másik nevetve. Betértek vacsorára a neonvilágítá­sú vendéglőbe s az ablak melletti asz­ta kához ültek Az ablakból látni lehe­tet' a nyugodf engert a kikötőt s hallani lehetett a daruk csikorgását, amint az élelmiszert, a lőszert és a fegyvtrt kirakják a hajókból. HTREK MUNKÁS-FESTŐMŰVÉSZEK A Szovjetúnió szakszervezeti klub­jaiban kb. másfélezer képzőművészeti kör működik, amelyekben több mint 20 ezer munkás és tisztviselő képezi magát. A szakszervezeti klubok kép­zőművészeti köreiben számos ismert festőművész kezdte meg pályafutását. (Ciplakov, Volkov, stb.) A KÜLFÖLDI IRODALOM A SZOVJETÜNIÖBAN A Szovjetúnióban az orosz klasz­szikus és a szovjet szerzők müvei mellett, széleskörű ismeretségre és népszerűségre tettek szert a legkivá­lóbb külföldi irók művei is. 1950-ben pl. kiadták Shakespeare és Mark Twain, Goethe és George Sand válo­gatott műveit, megjelent Multatuli „Jáva gazdag és éhezik" cimű mun­kája. Kiadták Ivan Vazov bolgár költő válogatott verseit. Nagy példányszám­ban jelentek meg Dickens, Rousseau, Jack London, Anatole Francé, Victor Hugó, Stephens, Zolr, Dreiser, Micz­kiewicz stb. művei. Július Fučik vá­logatott cikkei és írásai, Nazim Hikmet válogatott versei, a kínai költők és más írók számos alkotása, Pablo Ne­ruda versei szintén a szovjet könyv­kiadás elmúlt évi eredményeihez tar­toznak. A szovjet emberek nagyra értékelik a külföldi irodalom kiemel­kedő egyéniségeinek munkáit. A SZTÁLINGRÁDI VIZIERÖMO ÉPÍTKEZÉSÉNÉL Fjodor Loginov, a sztálingrádi vízierőmű építkezésének vezetője a Szovjet Tájékoztatási iroda részére készült cikkében ezt írja: „Amikor ezeket a sorokat írom, Moszkvából, Leningrádból, az Urai­ból és a szocialista ország egyéb ipari központjaiból egymásután ér­keznek hozzánk ide, az erőműépít­kezéshez, a gépbei endezkedésekkel és építőanyagokkal megrakott szerel­vények. A sztálingrádi vízierőmű kör­zetében és a nagy -turkméniai csa­torna útvonalán nagy kutatómunkák folynak, munkáslakások épülnek. 1950 a szervezés éve volt, 1951 a ha­talmas építkezés kezdetének éve lesz a sztálingrádi vizierőműnél, mert 1956-ban a Volga vizének már a kommunizmus építésének ügyét, a szovjet nép jólétét kell szolgálnia, hogy a környező sztyeppék a bőség virágzó vidékévé alakuljanak. Ra­gyogó kép tárul elénk. Itt fog elhe­lyezkedni a sztálingrádi tenger, a gi­gantikus csatorna, amely öntöző­hálózatával 13 millió hektár földet öntöz. A kolhozok és szovhozok me­zőin villamos-traktorok arató­cséplőgépek dolgoznak majd. Ott, ahol eddig aszályos szelek pusztítottak, erdősávok és kertek húzódnak, vetések és legelők pompáznak, gazdagítva a szovjet nép életét." A MUNKA ÉS A BÉKE DICSŐÍTÉSE Alexandr Geraszimov, a Szovjet­únió Művészeti Akadémiájának el­nöke írja: „Az elmúlt három évtized alatt a Szovjetúnióban teljesen új munkásosztály és parasztság, tel je­sene új értelmiség nőt fel. Most vala­mennyi szovjet embernek egy a célja —-, hogy építsen és alkosson a béke, az emberiség boldogságának nevé­ben. A szovjet művészet is új utakon halad. A művészek a szovjet emberek békés alkotó munkáját, a szovjet éle­tet örökítsék meg műveikben. Számuk­ra idegen és ellenséges a hazugság és a rágalom, a cinizmus és az erkölcsi züllöttség, amely olyan jellemző a burzsoá művészetekre. A szovjet mű­vészet a békért és a demokráciáért folyó tevékeny harc szellemében ne­veli az embereket, harcol a népek kö­zötti tartós barátságért. A szovjet művészek minden alkotása dicsőíti a szovjet emberek örömteli és szabad építő munkáját..." A CSEMADOK bratislavai helyi­csoportja ismeretterjesztő előadá­sai keretében Vazov-u. 2. sz alatti helyiségében vasárnap, február hó 4-én. d. u. 16 óra: kezdettel Kugler János elvtárs, a Szabad Földműves főszerkesztője, a Szov ietúnióban járt földművesküldöttség tagja be­számol a Szov ietúnióban szerzett tapasztalaitaról. Az értékes beszámolót a CSE­MADOK helvicsoport kultűrbri­gádjának színes kultúrműsora egészíti ki. A kultúrtársakat és az érdeklő­dőket szívesen lát ía A RENDEZŐSÉG.

Next

/
Thumbnails
Contents