Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-24 / 47. szám, szombat

1951 február 24 ÜJSZ0 (JJ&lga&á umnhet ÍL úý M a n k a len dii letve tcizílífjítk Sztálin elotávs. s&aoui Nincs olyan család, amelynek körében az elmúlt hónapok és hetek folyamán ne merült volna fel a béke és a háború kérdése. Nincs olyan nö, aki a különféle hírek hatására nem gondolt volna arra, hogy miért beszélnek annyit a háborúról és ne szorult volna össze a szíve arra a gondolatra, hátha valóban háború lesz, mint ahogy a rosszakaratú emberek bizonyos szenvedéllyel rémítgetik vele a világot. Voltak, akik nyíltan vitatkoztak erről, voltak, akik magukban hordták ezt a gondolatot, mint egy nehéz követ. Kevés olyan igazi öntudatos ember volt, aki optimisztikus meggyőződéssel tudta és érezte, hogy a háború és béke ügye nem tisztán a gonosz haszonhajhászó nyugati tőkések ügye, hanem beleszólhatnak ebbe még népek, a dolgozó tömegek is. Ebben a bizonytalan hangulatban, amikor az embereknek nagy részét nyugtalanította a háború veszedelmének lehetősége, Sztálin elvtárs nyilatkozott! Aki figyelte vagy átélte az elmúlt Honvédő Háborút a Szovjetúnióban, az tudja azt s visszaemlékszik rá, mit jelentett akkor a szovjet népnek Sztálin elvtárs szava. Sztálin elvtárs történelmi pülanatokban, a lélek legszorongóbb perceiben mindig az igazság szavával, az őszinte, meg nem hamisított tények feltárásával nyugtatta meg a szovjet népeket, úgyhogy azok rendíthetetlen hitükkel és optimizmusukkal képesek voltak végrehajtani azokat a hősi tetteket, amelyekre a világ egyetlen népe sem képes. Ugyanebben az időben nyugaton Hitler és csatlósai szünet nélkül fújták a győzelmi harsonát a nyugati népek fülébe. Színészi pózban, színpadias külsőségek között, megittasulva saját hangjuktól, szavalták a népbolondító hazugságokat. Mindig hazugsággal, népbolondítással operáltak. Mindig titkolták a valóságos helyzetet. Sztálin elvtárs pedig a Szovjetúnió legkritikusabb idejében mindig a helyzet komolyságát megvilágítva és a tennivalókat objektíve és konkréten megjelölve szólott a néphez. És szavaiból mindig érezhető volt rendíthetetlen hite a győzelemben! Amikor csak annyit mondott népének: „Lesz még ünnep a mi utcánkban is", ezek az egyszerű és őszinte szavak a szovjet nép nyugalmát és a további teljesítményekhez való erejét biztosították. Amikor elérkezett a dicső Honvédő Háború a győzelem korszakába, amikor anyaföldjük nagy részét megtisztították már a szovjet haderők a fasiszta hordáktól és a Vörös Had sereg állandó támadásban volt és a szovjet nép tudta és érezte, hogy a győzelem az övé, Sztálin elvtárs akkor is szólt a néphez és józanságra intette őket. A győzelemtől nem szabad elbizakodniok, még nagy feladatok állnak előttük és addig, amíg- Berlinben nem lobog a vörös zászló, amíg a fasiszta járom alatt nyögő baráti államokat nem szabadítják fel, addig a győzelem nem teljes. A napokban elhangzott sztálini nyilatkozat nemcsak a szovjet népnek szólt, hanem az egész világ dolgozóinak. A béketábor nemzeteiben leírhatatlan megnyugvást és új munkalendületet keltett ez a nyilatkozat, új tartalékeröket állítanak munkába dolgozóink, hogy Sztálin elvtárs szaval szerint munkával, a termelés fokozásával elhárítsák a háborút. Politikai, vallási meggyőződésre és nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki, a társadalom minden rétege foglalkozik Sztálin elvtárs nyilatkozatával. Nincs olyan ember, akire ne a legmegnyugtatóbban hatott volna ez a nyilatkozat és aki ne látná világosan a helyes utat, amelyen haladnia kell ezekben az időkben. A nyilatkozat nemcsak nálunk, a béketábor hívei között, hanem az egész világ dolgozói körében is megtette a maga hatását. Érdeklődéssel figyeljük, milyen visszhangot kelt dolgozó asszonyainkban Sztálin nyilatkozata. A dunaszerdahelyi Dunostrov dolgozó női közt A dunaszerdahelyi Dunostrov konzerváló üzem nöi dolgozóit kerestük fel ebédszünetükben és elbeszélgettünk velük erről a fontos eseményről. A sztálini nyilatkozat felolvasása után, amelyet az egybegyűlt dolgozó nök a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel hallgattak, vita következett. A vita nehezen indult meg. A csendet egy kérdés törte meg: „Nincs közöttetek, elvtársnők, senki, aki a mult világháborúban hozzátartozóját vesztette el?" Két asszony lépett ki erre. Szábőné, Rozinská Margit és megindult a beszélgetés. — Hét gyermekemmel maradtam özvegy a világháborúban — kezdi mondanivalóját Szabóné. — Azt hiszem, ehhez sokat már nem kell mondanom, milyen helyzetben ért a felszabadulás. Azonban, hála a mai helyzetnek, megélek, eltartom hét családomat és taníttatom őket. Sztálin elvtárs nyilatkozatára csak azt felelem, hogy azok kerüljenek ilyen helyzetbe, akik háborút akarnak. Mi meg vagyunk elégedve, caak hagyjanak dolgozni és ahogy Sztálin elvtárs mondja, mi még többet fogunk dolgozni, csakhogy béke legyen. — Elvtársnő, tudod, hogy nagy szükségűnk van az asszonyok be- j kapcsolódására a munkába? Sok asszony arra hivatkozik, hogy gyereke, férje van és ő nem tud dolgozni, mert mit csináljon a férjével, a háztartásával. Mondd el nekik te, hogyan fogtál hozzá és hogy vagy képes hét gyerek mellett becsületesen dolgozni? — Amikor munkába kezdtem, először nem volt más megoldás, minthogy a legidősebb gyerekre hagytam a kicsinyeket és este, mikor hazamentem, akkor főztem, mostam, vasaltam másnapra és a nagyobbak gondoskodtak a kisebbekről. Most már ez is könnyebb. A legnagyobb gyermekem 17 éves, már az állami birtokon dolgozik, az utána következő tanonciskolába jár és a többiek iskolába Az államtól kapok havi segélyt, kapom a családi pótlékot és itt élmunkásnő vagyok, 208 százalékra teljesítem a normát. Mindannak ellenére, hogy ilyen a munkateljesítményem, nem tudtam volna j gyermekeimet így nevelni az állam segítsége nélkül. Rozinská Mária, a másik hadiözvegy szintén élmunkásnő, 214 százalékra teljesíti a normát. Vele nehezebben tudunk beszélgetni, könnyek csurognak a szeméből és a hangja elcsuklik. — Én is elvesztettem a férjemet a mult világháborúban, azonban sajnos, nekem nincsenek gyermekeim. Az egészségem is nagyon megrongálódott és még így is, bár nem vagyok százszázalékosan egészséges asszony, élmunkásnő lettem és szépen megélek, nagyon meg vagyok elégedve. Utolsó csepp erőmig dolgozni fogok, ha ezzel a békét én is támogathatom és nem is tudtam elképzelni azt, hogy olyan gonosz emberek legyenek, akik a mi békés életünkre törnek. Nagyon meg vagyok elégedve, csak így maradjon s ne jöjjön újabb veszedelem a népre. Élénk, ragyogószemü, szinte lázrózsának tetszően pirosarcú, fiatal, egészséges leány. Narancsik Mária kér szót: — A háborút senki sem kívánja, csak a haszonleső, gonosz tőkések. Mindenki teljes erejével fog dolgozni, hogy a háborút megakadályozza és Sztálin elvtárs nyilatkozatából én azt tartom ránk nézve a legfontosabbnak, hogy a dolgozó nép erejével és munkájával megakadályozhatja a háborút. Ml azért tudunk Itt nyugodtan dolgozni, mert tudjuk, hogy olyan erős állam, mint a Szovjetúnió és olyan erős hadsereg, mint a Vörös Hadsereg áll mellettünk és véd minket, mint egy erős, hatalmas ember a kis gyermeket. Mi nekik köszönettel és hálával tartozunk. É

n megértettem, hogy mi a nő kötelessége a munkában, amikor most visszahelyeztettem magam a termelésbe. Tavaly tudniillik a húscsontozásnál dolgoztam, mint élmunkásnő s aztán az elosztóba tettek. Ez nekem nem tetszett, nem elégítette ki a munkakedvemet és visszakéredzkedtem a termelésbe és ismét élmunkásnő akarok lenni. Sztálin elvtárs nyilatkozatára még azt válaszolom, hogy nagyon jó érzés nekünk ezeket az őszinte szavakat hallgatni és, hogy nem puskával fogjunk harcolni a békeharcban, hanem munkával. Cocher Irén élmunkásnő szólt most hozzá a vitához: — Három éve dolgozom az üzemben. Kezdetben, amikor bejöttem a gyárba, kifejezetten női munkát végeztem. azonban éreztem, hogy az erőmből nehezebb munka is telik és át is tértem egy nehezebb munkakörre. Nemrégen hallottam azt, hogy a nőknek igyekezniök kell férfimunkát átvenni és a férfiakat felszabadítani a nehéz iparra. Át is vettem egy olyan munkakört, amelyet eddig férfimunkás végzett, még pedig a sterilizátornál. A munkám nagyon érdekel és amint láthatják, eddig is a magam akaratából a nehezebb és több munkát vállaltam, ezután még jobban összeszedem erőmet, hogy még nagyobb munkateljesítményt nyújthassak és ezzel, ahogy Sztálin elvtárs mondja, erősítsem a békét. A vita végén Hepner István, az üzemi bizottság elnöke szólt a munkásnőkhöz. Konkréten, fejlett politikai tudással vázolta előttük a nemzetközi helyzetet és a ránk váró feladatokat. Szavait a munkásnők megértéssel fogadták és rövid, de bensőséges beszélgetésünk után meg vagyunk róla győződve, hogy a dunaszerdahelyi Dunostrov dolgozó nőiben erős békeharcosokra találtunk. Turi Mária. Szülőotthont kapott Tőre A falu szocializálása új, eddig nem ismert haladást jelent a faiu életében. Mint ahogy a villany a világosságot, a kultúrház a szellem villágosságát, a napközi otthon és bölcsőde a gyermekek testi jólétét, úgy a szülőotthon falusi asszonyaink egészségének biztosítását eredményezi. A szülés és csecsemőápolás falun még nagyon sok nevelő munkát igényel. Az asszonyi életnek ez a legtermészetesebb folyamata kis hibák miatt nem egyszer életeket tesz tönkre. A gyermek világrajövetele megbontja a család megszokott életbeosztását és ez olyan folyamat, amelyhez minden asszonynak nyugalom, tökéletes tisztaság és egészségügyi szakemberek felügyelete kell. Bármilyen szeretettel és gondoskodással veszik is körül a család, a szomszédok. a barátok a szülő nőt, ezeket a feltételeket nem tudják neki biztosítani. A szülő asszonyt el kell különíteni, még a levegőnek is bacillusmentesnek kell lennie körülötte és erre a tíz napra testének nyugalomra és ápolásra van szüksége. Nem utolsó sorban még azt a szempontot is tekintetbe kell venni, hogy falusi családok lakásviszonyai nem olyanok, hogy a családtagokat és gyerekeket teljesen ellehetne különíteni, ezekben az órákban vagy napokban Bizonyára lesznek olyan hangok, amelyek azt fogják bizonyítani, hogy nagyanyáink és anyáink is otthon szültek és néha, mire a falu bábaasszonya megérkezett. a gyerek szerencsésen megszületett. Voltak ilyen esetek is. Azonban hallgatnak azokról az esetekről, amelyekben az anya életébe került a szülés, vagy a szülésből kifolyólag egész életére kiható betegségeket szerzett az anya és nem beszélnek azokról a lelki hatásokról, amelyeket a gyermekekben váltottak ki ezek a rájuk nézve furcsa és különös napok. Csak a kiváltságos asszonyoknak adatott meg, . hogy jól felszerelt szanatóriumokban és kórházakban csipke és selyemfelhők közt, virágerdő közepette szülhettek és örülhettek újszülöttüknek. _A szocializmus minden asszony számára biztosítani akarja az egészséget, az új életadás nyugodt és biztos körülményeit. A haladás ügye, hogy falusi asszonyaink ezt megértsék és kikerüljenek a nénik és javasasszonyok hatása alól és megtanulják azt, hogy az új élet adásához tisztaság, nyugalom és minél kevesebb körülötte forgolódó és látogató ember szükséges. A tőrei szövetkezet úttörő a szövetkezeti munkában, előljár a falu szocializálásának megvalósításában és ennek elismeréséül a népjóléti és az egészségügyi megbízotti hivatal segítségével szülőotthont rendezett be a tőrei anyák részére. A szülőotthon nem új épület. Egy régebbi házat építettek át, amely azonban minden tekintetben megfelel céljának. Napsütötte. világos két szoba, hat ágy, fürdőszoba, konyha, WC van benne és küFi Bili-testvérek kínai népmese Valamikor réges-régen élt a tenger partján egy derék asszony, öt fia volt, az öt Liu-testvér. Első Liu, Második Liu, Harmadik Liu, Negyedik Liu és ötödik Liu. Ügy hasonlítottak egymásra, hogy néha még az anyjuk is összecserélte őket, de valamennyi testvérnek volt valami különleges képessége. Első Liu ki tudta inni az egész tengert, aztán visszabocsátani a medrébe. Második Liiun nem fogott a tűz. Harmadik Liu olyan hosszúra tudta kinyújtani a lábát, ahogy csak kedve tartotta. Negyedik Liu teste keményebb volt a legkeményebb vasnál. Ötödik Liu pedig, a legfiatalabb, kitűnően értett a madarak és vadállatok nyelvén. , A testvérek szép egyetértésben éltek. Első Liu a halat szerette, Második Liu a kemence tüzét. Harmadik és Negyedik Liu a mezőn dolgozott, ötödik Liu a libákat és birkákat őrizte. Jött egyszer egy gonosz mandarin vadászni a falujukba. Az erdő szélén megpillantotta Ötödik Liut, amint a libákat őrizte. Mellette csöndesen aludt egy szép kis hegyi kecske. A mandarin fogta nyilát és célbavette. Liu felkiáltott ijedtében, a kecske pedig egyetlen ugrással az erdőben termett. A sűrűből ekkor egy szarvas bújt elő. — Menekülj! — kiáltotta szarvasnyelven Liu. A szarvas eltűnt, Egyszerre vidám nyulak ugrottak ki a tisztásra. De Liu őket is figyelmeztette a veszedelemre nyúl-nyelven. így azok is elszaladtak. Valamennyi állat elrejtőzött és a mandarin diúlt-fúlt mérgében. A derék Liu meg egyre azon örült, hogy sikerült segítenie erdei barátain. A gonosz mandarin kiadta a parancsot, hogy fogják el Ötödik Liut. El is fogták. Elhurcoltak a városba és a mandarin parancsára egy éhes tigris ketrecébe vetették. A mandarin azt hitte, a tigris széttépi majd a vakmerő fiút. De ötödik Liu a tigrissel is tudott beszélni, a félelmes vadállat így nem bántotta. Amikor a mandarin ezt megtudta, még megnőtt a haragja. Megparancsolta. hogy vágják le Ötödik Liu fejét. De Negyedik Liu, akinek teste keményebb volt a vasnál, bemászott öccse börtönébe és ottmaradt ötödik Liu helyett. Hiszen úgy hasonlítottak egymásra, hogy a cserét nem vette észre senki- Másnap reggel kivezették Negyedik Liut a város legnagyobb terére, a hóhér nekilátott, hogy levágja a fejét. De hiába sújtott rá legsúlyosabb és legélesebb pallosával, — Negyedik Liu nyakián parányi darabokra tört az acél. Dühbe gurult a mandarin és megparancsolta, hogy vessék le a fiút egy magas szikláról. Ámde éjszaka Harmadik Liu mászott be a börtönbe, — az, aki olyan hosszúra tudta kinyújtani a lábát, amilyenre csak akarta —' és ottmaradt öccse helyett. A cserét megint csak nem vette észre senki. Hajnalban fel is vezették Harmadik Liut egy magas szikláira. Ha innen letaszítanak valakit, az hauálra zúzza magát. De nem ám Harmadik Liu! Amikor a hóhérok le akarták dobni, szép nyugodtan kinyújtotta & lábát és talpraállt. A gonosz mandarin, most a dühtől magánkívül parancsolta meg, hogy a fiút máglyán kell elégetni. De Második Liu, akin nem fogott a tűz, éjszaka helyet cserélt öccsével a börtönben. Másnap hatalmas máglyát gyújtottak a mandarin háza előtt és amikor a lángok legjobban lobogtak, belevetették Második Liut. A nép. amely a téren összegyűlt, sírvafakadt a sajnálkozástól, amikor a fiú eltűnt a tűzben. De hamarosan szétoszlott a füst és a máglya közepén ott látták Második Liut, mosolyogva, nyugodtan üldögélt. A mandarin majd megfúlt mérgében. S elhatározta, hogy a tengerbe dobatja a fiút. Első Liu ezen az éjszakán csak a legnagyobb nehézségek árián tudott belopózni a börtönbe — de mégis sikerült, helyet cserélt az öccsével. Másnap estefelé kivitték öt hajóval a tengerre. Ott, ahol a legmélyebb a víz, megragadták Első Liut, követ kötöttek a nyakába és e gonosz mandarin intésére a hullámok közé vetették. Alig ért a víz alá Első Liu, nekiállt, hogy Iriigya a tengert. A mandarin látta, hogy a víz lassacskán eltűnik; remegni kezdett a félelemtől. Hamarosan látszott is már a tenger feneke. Felborultak a hajók. A mandarin és testőrei nyakig süppedtek az iszapba. Liu megszép kényelmesen levette nyakából a követ, kisétált a partra és visszabocsátotta medrébe a tengert. A mandarin és testőrei pedig ottmaradtak a tenger fenekén. A nép örült a gonosz mandarin halálának és még ma is zengi a legyőzhetetlen Liu-testvérek nevét. Fordította-' Kultsiár Iswán lön szoba a bábaasszony részére. Hófehér falak, hófehér ágyak, habos függönyök, virágok, friss ágynemű, fehérnemű, műszerszekrény a szükséges műszerekkel, villanysterilizátor, gyermekmérleg, szülőasztal, egyszóval minden, ami ahhoz szükséges, hogy a szülés szerencsés lefolyása biztosítva legyen. Áz udvaron is dolgoznak már egy gyepes virágoskert ültetésén. Mindezekből láthatjuk, hogy az állam igen szépen gondoskodik a tőrei aszszonyokról. Kérjük őket, hogy becsüljék is meg ezt a gondoskodást és a gyereket váró anyák keressék fel .nyugodtan a szülőotthont. Mert hallottunk olyan hangokat hogy a reakció igyekszik a tapasztalatlanokat megfélemlíteni mindenféle mesékkel. Azt hiszem, ma már nincs olyan asszony Tőrén és vidékén, aki ne lenne tisztában azzal, hogy ez a tisztaság a javukra szolgál és ez a nyugalom a feltétele az egészséges szülésnek. A szülőasszonyt és a csecsemőt nem tanácsos az első napokban meglátogatni, mert ilyenkor mind az anya, mind az újszülött igen fogékony a fertőzésekre. Már pedig a látogatók nem jönnek olvan tiszta, védett helyről, mint a szülőotthon, hanem munkából otthonról és az utcán kell áthaladniok, ahol a cipőjük és ruhájuk felszedi a port, amelyben hemzsegnek bacillusok. Ezenkívül soha sem tudja az ember, hogy milyen betegség lappang benne, nem beszélve csak egy jejentéktelennek látszó betegségről, a nátháról. A náthát a felnőtt ember könjrnyen elviseli, azonban egy csecsemőnél elég, ha egy náthás ember ráiélegzik és ennek aztán nagyon komoly következményei lehetnek. Tehát utasítsák vissza a reakciónak azt az aljas és ostoba ijesztgetését, hogy azért nem engednek a szülőotthonokba vendégeket, mert nem akarják, hogy belelássanak az ottani dolgokba. A falusiak örüljenek annak, hogy a faluban szülőotthonok lesznek, ahol az anyák megnyugvással és bizalommal várhatják a szülés idejét, ahol egészséges és tiszta ápolásban részesülnek és megtanítják őket a csecsemő helyes ápolására. Ez is egyik fegyvere lesz a csecsemőhalálozás elleni küzdelemnek és segít javítani azon a szomorú kimutatáson, amely mind az anya szempontjából, mind az egész társadalom szempontjából oly leverő. Asszonyaink összefogására jellemző, hogy a handiovai bányászasszonyok két vagón szenet küldtek a tőrei szülőotthonnak és Tőre asszonyai azzal viszonozzák ezt a gyönyörű ajándékot, hogy most a disznóölés idején mindenki egy disznótoros csomagot és zsírt juttat a handlovaiaknak. T. M. A Nemzetközi Nőnap a békeharc napja lesz A Szövetkezetek Közpoti Tanácsának elnöksége a Nemzetközi Nőnapra a következő felhívást adta ki: A Nemzetközi Nőnap dolgozóinak további hatásos felelete lesz az amerikai imperialistáknak, akik NyugatNémetország és Japán újrafegyverzésével új tömegvérontást, új világháborút készítenek elő. A Nemzetközi Nőnap az egész világ tartós békéje megőrzéséért folytatott harc napja lesz. A Szövetkezetek Központi Tanácsa felhívja az összes szövetkezeti tagokat, hogy vegyenek részt teljes mértékben a március 8-iki Nemzetközi Nőnap előkészületein. Fejlesszétek ki a szövetkezetekben a felajánlások mozgalmát, amelyeknek célja a nőknek bekapcsolása a könnyűipari termelésbe és elosztásba és a férfiaknak áthelyezése a nehéziparba. Együttmunkálkodástokkal bizonyítsátok be, hogy a háborús uszítók világbékét fenyegető politikája ellen, amely egyben a mi biztonságunkat és hazánk békeszerető építését is fenyegeti, népünk határozott akaratát állítjuk, hogy fokozott munkaigyekezetével állandóan szilárdítani fogja a béke hatalmas táborát, élén a legyőzhetetlen Szovjetúnióval és kiharcolja a tartós világbékét. Munk&ban. tftriatftgban ét M hoofrbao óltötéha mindig •rt*»o« Imi) MittinMá tiobosickap • ••a* • VKUS - M.ias'.xb »t• 'XIHrkOYX Piafta II i<-»a-i|ak* ui S l'O'llltt'O S'o! inttvo Mw II K«»*C* Lti>R«V« tl Tma»o * KO*OC« ^«<J«ikO*o adn • • • > K d • k SOQvObb vúiosfc L%ns\ J^C^bQJ rrunZcuJs CUli