Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-22 / 45. szám, csütörtök

1951 február 22 y j sm A királyhelmeci iárás számos falvából és községéből érkeztek elvtársak, szövetkezeti tagok Nagytőrére, hogy megtekintsék a IV. típusú szövetkezet eddig elért eredményeit. Am senki se higyje azt, hogy ez a látogatás tisztán formai volt és hogv a vendégek miután jól megebédeltek és jó borocskát ittak, kezet szorítottak Furinda elvtárssal, kezet szorítottak a nagytőrei szövetkezeti tagokkal, aztán dicsérő szólamokat zengve vidáman távoztak, mint akik iól végezték a dolgukat. Hál ez bizony nem így volt. Először is a királyhelmeci vendégek nem dicsértek és nem magasztaltak, sőt egyáltalán nem is viselkedtek úgy, mintha vendégek lennének. Ellenkezőleg, úgy jártak-keltek a nagvtőrei szövetkeze' istállóiban, mintha saiát birtokukat tekintenék meg. Komoly arccal ny'tottak be minden helyiségbe, szakértők módján tapogatták meg a sodronyt, amelyen az állatoknak a takarmányt szállítják, kipróbálták az önitató működését, megnézték az istálló tejhűtőiét, a takarmánykészítő medencéit, egvszóval kutattak és kérdezgettek, mert minden legcsekélyebb apróság érdekelte őket és volt úgy is, hogy felfedeztek bizonvos hiányosságokat és bizonv azonnal kérdőre vonták értük Furinda elvtársat. A kérdőrevonás a jogos számonkéréssel volt azonos. Tisztán apróságokról volt szó. Például egv vízcsap elhelyezését kifogásolták. Rámutattak, ha amott lenne, akkor az etető sokkal könnyebben tudná kitakarítani az istállót. A viták általában a körül zajlottak le, mikép lehet megkönnyíteni a dolgozók munkáiét. Furinda elvtárs, mint egy népes család legidősebb tagja magvarázott, felvilágosított és ha kellett nem restelte bevallani, hogy bizonv itt hibát követtek el és majd gondoskodik arról, hogy ezt a hibát kiküszöböljék. Igy cserélték ki egymással a III. és IV. típusú szövetkezet tagjai gondolataikat. A vendégek dicsérete Vis<zont valamennvien kivétel nélkül elismerték, hogy a nagvtőrei dolgozókban olyan lelkes ragaszkodás él a szövetkezet közös munkáia iránt, ami náluk még nem tapasztalható. Hangsúlyozták, hogy ez az elégedettség nemcsak vidám és gondtalan magatartásukon észlelhető, hanem munkájukon is látni, hogy itt minden egyes tag arra törekszik, hogy munkáiát a legbecsületesebben végezze. A tiszta istállók, a jó állapotban lévő állatok, marhák, lovak, sertések, mind azt bizonyítják, hogy a tagok szeretettel és komoly gonddal végzik el teendőiket. Itt van mindiárt Cap István elvtárs, a leleszi III. típusú szövetkezet oktatója. hadd számoljon be ő maga itt szerzett tapasztalatairól. De először hadd mutassuk be Leleszt. amely példás szövetkezete a királvhelmeci járásnak. A szövetkezetnek 304 tagja van, 1047 hektár szántófölddel és 800 hektár legelővel rendelkezik. Ott is, mint itt Tőrén úionnan felépített, önitatóval ellátott istállók vannak. Állatállománya 175 darab szarvasmarha, 24 ló, 185 sertés. 500 darab iuh és 300 baromfi. A közös őszi munkálatokat idejében és tervszerűen végezték el. A multévi elszámolás még nem történt meg, de a közeli napokban sor kerül rá és a közös osztalékból előreláthatóan 140 korona jut egy munkaegységre. Cap elvtárs a következőket mondja tőrei tapasztalatairól: — A gazdasági feilődés szempontjából a mi szövetkezetünket egyazon színvonalra helyezhetem a tőrei szövetkezettel. Merem állítani, hogy e téren nem vallunk szégvent. de be kell ismernem, hogy a munkaerkölcs itt Tőrén jóval fejlettebb és a tagok jóval öntudatosabbak, mint nálunk. Ami engem itt nagvon kellemesen meglepett, az a tökéletes összhang a tagok között. Valamennyi tagban az a becsületes törekvés él, hogv szövetkezetük minél szebb és minél tökéletesebb legyen. Mi sem bizonyítja ezt robban, mint az a tény, hogv az állattenyésztőcsoport tagjai az állatok gondozása mellett önként magukra vállalták Jelentős mennyiségű mezei munka elelvégzését is. amikor a szövetkezet érdeke ezt megkívánta. Nos ezt az összefogást, a közös munkának ezt a becsületes és öntudatos formáját látom itt már megvalósítva. A tőrei tagok a modern istállókra, az épülő házakra büszkék és boldogság, öröm ragyog az arcukon, ha munkájuk eredményéről beszámolnak. Arra a kérdésre, hogv miben látja a töreiek becsületes munkakedvének az okát, Cap elvtárs ígv válaszol: — Az okát abban látom, hogy a tőrei tagoknak már több tapasztalatuk van, mint nekünk, mert ióval előbb vezették be a munkanormákat, mint mi és ezzel nyomatékosan érvényre juttatták azt az elvet, hogy A királyhelmeci járás szöveíkezeíesei okulnak Tőre példáján A szövetkezeti élet a biztonság és megelégedés forrása aki többet dolgozik, az több juttatásban részesül a közös haszonból. Van azonban a vendégek közül olyan is, aki a tőriek példás magatartásának az okát a kulákmentességben látja. Azt állítja, hogv Tőrén nem voltak kulákok, nem volak olvan reakciós elemek, amelyek mesterséges viszályt szítottak volna a kis- és középgazdák között a szövetkezet ellen. Ily körülmények között a falu lakossága sokkal egységesebben foghatolt hozzá az építőmunkához. Furinda elvtárs bizonyít Furinda elvtárs ezt azonban már kapásból megcáfolja és hansúlyozza, hogy az itteni szövetkezet époly nehézségek közepette alakult meg, inint amilyenek az ország más részében is voltak, hacsak azt nem tekintjük enyhítő körülménynek, hogy a falu elvtársai már 1932-ben tárgyaltak a Pártban arról, hogy a parasztságnak mi a teendője akkor, ha a munkásság magához ragadja a hatalmat. — Tehát az el kell ösmernem — mondja Furinda —, hogy mi, tőrei elvtársak határozott tervvel készültünk a ázövetkezeti életre. Viszont bizonyos vagyok benne, hogy nálatok a Párt hasonló előkészületeket végzett. Tehát ti annyit tudtatok, mint mi. Csák azt nem tudom, hogy 1945-ben a felszabadulás után hogyan viselkedtetek, mert bizony nálunk, amikor az elvtársak' hozzám jöttek panaszkodni, hogy hát mi lesz azzal a szövetkezettel, én azt válaszoltam, legyenek türelemmel, bízzanak a Pártban, mert a Párt egyelőre még nem látja alkalmasnak az időt a szövetkezetek bevezetésére. És az elvtársak vártak és el is jött 1948 szeptember 17-e, amikor Gottwald elvtárs kimondta, hogy támogatni és segíteni fogják a szövetkezetek megszervezését. — Nos, miután Gottwald elvtárstól megkaptuk a határozott irányvonalat, már hozzáfoghattunk a munkához. De mi történt akkor a faluban?... Éppen azok, akik 1945-ben panaszkodtak, hogy nem tudják megvalósítani a szövekezetet, most visszariadtak, és habozni kezdtek. Engem azonban ez sem gátolt meg a további munkában. Hogy is gátolhatott volna ilyesmi, ha agyammal és szívemmel hittem a Pártban és a szövetkezetben. És emlékszem, szeptemberben, egy pénteki napon megszövegeztem a szövetkezet tervezetét és gyűjteni kezdtem az aláírókat, a jelentkezőket, Szombaton még senki sem írta alá. Erre céltudatosabban fogtam hozzá és vasárnap már 17-en írták alá az ívet. Erre a hírre valóságos felhorkanás történt a faluban. Úgyszólván két táborra szakadt a falu lakossága Mi azonban nem féltünk, sőt ellenkezőleg, a helyett, hogy védekeztünk volna, támadásba mentünk át és ily módon 1948 október 3-án már 27 aláírónk volt és ezzel már be is jelentettük igényünket a szövetkezetre. — Egy hétre rá kijött hozzánk Rendek elvtárs, hogy megnézze a terepet és hogy személyesen megösmerkedjen a tagokkal. Nos, miután Rendek elvtárs éppen munka közben lepett meg bennünket, látta, hogy*dolgozók vagyunk és kezünk munkájával akarjuk felvirágoztatni szövetkezetünket. Ennek eredményekép megkaptuk a szövetkezet megalakítására az engedélyt. Nos elvtársak, ha azt hiszitek, hogy ezzel már rendbe jött minden, akkor nagyon tévedtek. Az igazi harc még csak most következett, még pedig az áldott jó, kövérre hízott bürokráciával. Sürgősén hozzá kellett fogni az őszi munkálatokhoz. Erre elmentem a gépállomásra és kértem egy traktort. Ott azonban azt mondták, hogy igenis adnak traktort, de a szántási díjat előre kell lefizetnem, hasonló volt a helyzet az RSDnél, amikor vetőmagot kértünk. Dehát — mondja mosolyogva Furinda nem azért voltunk mi elvtársak, nem azért nevelt bennünket a Párt, liogy ilyen feltételektől visszariadjunk. A tagok gyűlést tartottak és elhatározták, hogy saját családi házikójukra vesznek fel kölcsönt, de a szövetkezetet megvalósítják. 49 ezer koronút vettünk fel, de a bank csak azzal a feltétellel adott kölcsönt, ha két hónap múlva visszafizetjük. A kölcsön hírére a szövetkezet ellenfelei megindítottak egy suttogó propagandát, • amely már nem is volt suttogás, hanem harsogás, hogyhát a szövetkezet nemcsak a földeket, hanem a házakat is elviszi a gazdáktól. De mi mindezzel mit sem törődtünk, mert mi tudtuk, hogy Pártunk nemcsak, hogy el nem visz semmit a kis- és középgazdáktól, hanem ellenkezőleg, hatalmával odahat, hogy életszínvonalukat emelje. Igy is volt, amikor a Párt meggyőződött arról, hogy seminő áldozattól sem riadunk vissza a szövetkezet érdekében, altkor mellénk állt és támogatott bennünket abban a törekvésben, hogy minél eló'bb megvalósítsuk falunk szocializálását. És ma, rövid két év és néhány hónap leforgása után ott tartunk, hála Pártunknak és hála tagjaink áldozatkészségének, hogy szilárdan állunk saját lábunkon és ugyanakkor, amikor építjük egyre szépülő otthonunkat, hazánk és a béke megerősödését is szolgáljuk. Ezt ma nálunk minden tagunk tudja és pedig azért tudja, mert harcolt a szövetkezetért és ebben a harcban az áldozatkészségtől nem riadt vissza. Innen származik a mi felbonthatatlan egységünk. Mi megtanultunk hinni és bízni a Pártban, a munkásság és a parasztság szövetségében. Nálunk nincsenek többé sem kételkedők, sem habozok. Egy zempléni habozó, aki öntudatos tag lett A vendégek a terített asztál előtt komoly érdeklődéssel hallgatják Furinda élvtárs lelkes beszámolóját. A vendégek között ott ülnek régi ismerőseink, Sütő Vince és Vajda István kisgazda. Sütő elvtárs, az EFSz Díjtalan orvosi kezelésben részesülnek a harmadik és negyedik típusú szövetkezetek tagjai III. és a IV, típusú EFSz-ek tagjai díjtalan orvosi kezelésben részesülnek. A biztosítási díj magassága szerint különböző osztályokra osztjuk a biztosítottakat. A havi 40 korona biztosítási díjat'fizető szövetkezeti tagok és hozzátartozóik betegsége esetén djtalanul gyakorlati és szakorvosi kezelésben rész sülnek. Szükség esetén a kórházi díjat is a biztosító fritézet fizeti. (Természetesen a szanatóriumot, a fürdőt stb. is.) A fogak kezelésénél a fogtömés és a foghúzás szintén díjtalan. A szövetkezeti asszonyok szülés esetén ingyenes orvosi vagy pedig bábaaszszonyi segítségben, vagy szükség esetén kórházi ápolásban részesülnek. A gyógyszerek természetetsen szintén díjtalanok. A havi 60 korona biztosítási díjat fizető tagok és hozzátatozóik a fentemlített kedvezményeken kívül ingyenes műfogsort kaphatnak. Ehhez azonban fontos, hogy az illetők már legalább egy évig biztosítva legyenek. Ha azonban a fogórvosok elegendő anyaggal rendelkeznek, ezt az időt meg lehet rövidíteir. Szülés esetén a szövetkezeti asszonyok babakelengyét kapnak, vagy pedig erre 750 koronát. A szülés utáni komplikációk esetén az orvosi segély, illetve a szanatóriumi kezelés szintén biztosítva van. Ha baleset történne, amelyből kifolyólag az illető szövetkezeti tag, vagy annak hozzátartozója nerh tudná rendesen végezni munkáját, a biztosító intézet segélyt utal ki a család számára. A szövetkezeti tagok feleségei, ha ledolgoznak a szövetkezetben bizonyos mennyiségű munkaegységet, a megállapított biztosítási díj lefizetését feltételezve, rendes biztosításban részesülnek: Hasonlóképpen van ez a 16 éven felüli gyermekek esetében is. A 16 éven aluli gyermekek csak mint hozzátartozók szerepelhetnek. Az egyes községek a járási biztosítási díjat a szövetkezet számlájára írják, amely a költségeket a szociális aiapból fizeti ki. Munkaképtelenség esetén a biztosító intézet egyévi segélyben részesíti a szövetkezeti tagokat. elnöke, röviden beszámol a zempléni szövetkezet működéséről. Az igazi szövetkezeti mozgalom a tavalyi közös aratás után indult meg a községben. Akkoriban a tagok száma 65 volt, ma pedig 85-re szaporodott és a szám egyre növekedőben van. — A zempléni határról eltűnt a mezsgye — jelenti ki büszkén Sütő elvtárs. — Kijelenti továbbá, hogy a szövetkezet fejlődése révén az osztályharc a faluban kiéleződött és a szövetkezeti tagok ma már pontosan tudják, hogy kik azok, akik gátat vetnek a falu szocializálásának. Zemplén a falu szocializálásának útjára lépett. Folyamatban van a közös istálló építése száz szarvasmarha számára, azonkívül egy dohánypajtát is építenek öt hektár dohánytermés befogadására. Sütő elvtárs végül bizakodó reménnyel azzal fejezi be beszámolóját, hogy rövidesen az egész falu csatlakozni fog a zempléni szövetkezet felvirágoztatásához, mint ahogy Vajda István is szívvel-lélekkel csatlakozott. És tényleg, ahogy nézem Vajda Istvánt, eszembe jut, hogy legutóbb 1950 augusztusában, amikor Zemplénben jártam, még habozott, még töprengő válaszokat adott és 8 kat. holdjával nem tudott dönteni, belépjen-e a szövetkezetbe vagy sem. — Három hónapig tartott az én habozásom — mondja Vajda István —, amíg végre úgy döntöttem, hogy a szövetkezeti tagok táborába lépek. Nehéz három hónap volt ez — folytatta mosolyogva —, mert hiszen az ember különböző véleményeket hall naponta a szövetkezeti életről. Voltak sokan, akik nem sajnálták a fáradságot és hozzám jöttek, hogy lebeszéljenek a szövetkezetről. Azzal érveltek, hogy nem lesz mit ennem, hogy nem lesz miből ruházkodnom, mert a szövetkezet adósságokba veri magát és azt is mondták, hogy aki egyszer a szövetkezetbe lép, az lemond egyszer és mindenkorra a földjéről. És még mondtak másféléket Is, amiből tisztán kilátszott a reakció lólába, amely alig várja a vérzivataros háborút. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy a szövetkezet nemcsak, hogy nem szedi el a kisés középgazdáktól a földet, hanem ellenkezőleg, még többet adnak neki, mert hiszen annyi földet dolgozhat meg, amennyit akar és elvégzett munkája után részesül a közös haszonból. A döntő körülmény pedig az volt, hogy beláttam azt, ha öt hektár földemből akarok megélni, akkor gürcölnöm kell hajnaltól napestig, míg a szövetkezetben a. nagyüzemi gazdálkodás mellett játszva és sokkal többet végezhetek el. Érről főleg a közös aratási és öszi munkák elévgzése győzött meg. Tehát beláttam, hogy nincs többé helye a habozásomnak, hanem igenis, a magam és családom érdekében, életszínvonalunk emelésének az érdekében haladéktalanul be Kell lépnem a szövetkezetbe. Ezt meg is tettem s nem sajnálom, mert a falu legbecsületesebb és legdolgosabb földművesei ott vannak a szövetkezetben. — A magam részéről — folytatja Vajda István — csak azt üzenhetem a kis- és középgazdáknak, hogy kövessék példámat, ne habozzanak, ne töprengjenek, hanem lépjenek be a szövetkezetbe, fogjanak össze és segítsék elő a falu szocializálását, amely valamennyiünk érdekeit szolgálja. Az ember az öt hektárral végeredményben nagyon is egyedül van, de ha a szövetkezetbe lép, akkor élete összeforr az egész falu életével és sokkal erö'sebbnek érzi magát. Azt, hogy népi demokráciánk a mi fejlődésünket akarja, az is bizonyítja, hogy községünkbe már bevezették a villanyt, az autóbuszjáratot. A mi falunkban már alig akad ember, aki hajlandó gyalogolni. Hol volt ez ezelőtt ? ... hisz a paraszt még a vonatra sem szállt fel, mert annyira kellett, hogy a fogaihoz verje a garast. És végül, amit Nagytörén tapasztaltam, végleg meggözött engem arról, hogy hogy helyes úton járok. Nagytöre dolgozóinak nemcsak táplálékra, és ruházatra telik bőven, hanem, a legmodernebb felszereléssel gazdálkobhatnak. Egyetlen vágyam, hogy minél előbb valósítsuk meg azt, amit Nagytöre már megvalósított. Az ilyen istállók, az ilyen hizlaldák lelkes munkára serkentik az embert. Bár már ott tartanánk, hogy a tőrei szövetkezeti tagokat meghívhatnók Zemplénbe. Hírek Nagygéresről Dorkó Bertalan elvtárs, a nagygéresi EFSz alelnöke is a vendégek között van. Dorkó elvtárs közli velünk, hogy tavaly szeptemberben, amikor felszántották a mezsgyéket, beléptek a III. típusú szövetkezetbe Ennek a lépésnek forradalmi hatása volt. Tudniillik, azok a kisebbfajta kulákok, akik azt hitték, hogy a szövetkezet jövedelméből a saját zsebüket fogják tömködni, lóhalálban kiléptek a szövetkezetből. A III. típusú szövetkezet szabályai ugyanis nem tűrik az ingyenélőket, a tisztátalan elemeket, akik más munkájából akarnak meggazdagodni. Tehát tízen kiléptek a szövetkezetből és mardt akkoriban 44 tag és ez a szám ma H)l-re növekedett. Ezt a fejlődést i gépekkel való közös munka, azonkívül a Párt felvilágosító munkája gyorsította meg. Azok, akik tavaly szemptemberben elmenekültek a szövetkezetből, ma szívesen visszatérnének, de a tagság egyelőre még bizalmatlan hozzájuk és távol tartja őket a szövetkezettől. Dorkó elvtárs még közli velünk, hogy a szövetkezet 870 hektár föld felett rendelkezik, amiből 490 ha. szán. tó, a többi legelő és rét. Állatállományuk 84 szarvasmarha. Eddig hat istállóban tartották őket. Most hozzáfognak egy új istálló építéséhez, amelynek terjedelme 120 szarvasmarha befogadására lesz alkalmas. Az új istálló építése óriási örömet váltott ki a tagok között. Dorkó elvtárs szerint a tagok önként ajánlották fel állataikat a szövetkezetnek. Felajánlásukat azzal indokolták, hogy a szövetkezetet nem szabad adóssággal megterhelni. Természetes a szövetkezet ilyesmit nem fogad el a tagoktól, hanem felvásárlás útján mindenki megkapja állatai árát. A továbbiak során Dorkó elvtárs kijelenti; hogy azért jöttek Tőrére, mert. nekik az a szándékuk, hogy IV. típusú szövetkezetet alakítsanak és hogy a? szocialista termelés legmagasabb fokát érjék el — Mindannyian tanulni akarunk —

1 mondja hévvel és meggyőződéssel Dorkó elvtárs. — Bevallom, érdemes volt idejönni. Már az első pillanatban, amikor leszálltunk az állomáson a vonatról, még mielőtt láttuk volna a tőrei szövetkezet eredményeit, az ragadott meg engem leginkább, hogy láttam az itteni gazdák arcán a vidám gondtalanságot, azt a megelégedést, amit a szocializmus biztonsága nyújt a kis. és középgazdának. Amikor aztán szóba elegyedtünk a gazdákkal és kérdeztük, hogy érték el ezeket az eredményeket, valamennyien azt válaszolták, hogy egyenes úton haladtak, a Párt irányítása és segítsége mellett becsületesen dolgoztak. És Feke Bertalan, a szentesi EFSz elnöke, hozzáteszi, hogy bizony nagyon szeretné, ha a szentesi szövetkezet már ott tartana, ahol a tőreiek szövetkezete tart Itt már minden tag öntudatosan dolgozik, ezt leginkább a marhaállomány alapos gondozásán lehet észrevenni. Egyébként hangsúlyozza,hogy Szentes községe is a komoly fejlődés útján van. Amíg 'avaly ősszel csak 32 tagja volt a szövetkezetnek, addig ma több mint kétszeresére növekedett a tagok száma. A tél folyamán a tagok száma 82-re emelkedett. A vezetőségben tisztán csak kis- és középgazdák foglalnak helyet. Feke elvtárs csupán a betegsegélyző szabályaival nincs tisztában és mi megígérjük neki, hogy az Uj Szó legközelebbi földműves számában pontos beszámolót írunk a betegbiztosítás módjáról és pontos szabályairól. -Pribula Erzsi, Urbánek Viktor, a bodrogszerdahelyi EFSz kiküldöttei, továbbá Fucska István, a vékei EFSz elnöke hangsúlyozzák, hogy a nagytőrei szövetkezet látogatása rendkívül hasznos és tanulságos volt számukra. Az itt szerzett tapasztalataik csak erősítik őket hitükben, hogy becsületes munkával rövid időn belül komoly eredményeket lehet felmutatni. Nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy itt látták először azt, hogy a szövetkezet gazdasági fejlődésével párhuzamosan a földművesekben is óriási fejlődés megy végbe. A viszályok és ellentétek itt teljesen megszűntek és Nagytőre dolgozói egyesült erővel, zavartalanul építhetik községükben a szocializmust, dolgozhatnak hazánk megerősítésén és a tartós béke megszilárdításán. Szabó Béla.