Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-02 / 28. szám, péntek

UJSZO 1951, február 2 ILET Pirfuük a mnlcáSQSziály pártja R l^fiasvebb gonddá! válasszak meg a szervezetek új bizottságait Az évzáró taggyűlések minden párttagra igen fontos feladatot rónak: az alapszervezetek új bizottságainak megválasztását, amelyek az egész jövő éven át vezetik a szervezet mun­káját. Az alapszervezetek valósítják meg a Párt politikáját, visz k át gyakor­latba a pártkongresszusok és a maga­sabb pártszervezetek határozatait is és a közfunkciókban lévő a pártonkí­vüli szervezetekben működő kommu­nisták munkáját is irányítják. Ezért az évzáró taggyűléseken az új bizott­ságokat teljes felelősségtudattal kell megválasztani. Az új bizottságba jelölt tagokat gyakran ötletszerűen hozták javas­latba és ezeket a javaslatokat csak az évzáró taggyűléseken vetették fel öt­letszerűen és gyakran véletlenül vá­lasztottak be olyan elvtársakat a bi­zottságba, akik hajlandók voltak a funkciót magukra vállalni. Az alapszervezetek ma politikailag felelősek munkaszakaszukon azoknak a feladatoknak teljesítéséért, amelye­ket a szocializmus építése tűz ki elénk — és e fokozott felelőséggel együtt nőnek a funkcionáriusokkal szemben az igények és szigorúbb lesz funk­ciójuk teljesítésének mérlegelése is. Mit érne a szervezet tagjainak és jelöltjeinek törekvése az üzemekben, a bányákban, a hivatalokban, a munka megjavítására, mit érne az az igyeke­zetük, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetet felvirágoztassák, ha a szervezetek bizottságai, amelyeknek a taggyűlések határozatait kellene vég­rehajtaniok, nem lennének alkalmasak a helyes javaslatokat megvalósítani, esetleg akadályoznák, vagy elnyom­nák az egyes tagok kezdeményezését. Igazán kevés hasznot jelentenének a szervezeteknek az olyan bizottsá­gok, amelyek nem tudnák következe­tesen érvenyre juttatni a Párt politi­káját. a$ akadályok elől és a felelős­ség elől kitérnének, nem fordítanának gondot a szervezet tagjainak és je­löltjeinek politikai fejlődésére. AZ ELMÜLT ÉVZARO TAGGYŰLÉSEK TAPASZTALATAIBÓL. A múltban lefolyt évzáró taggyűlé­sek megmutatták azt, hogy a funk­cionáriusok beválasztása az alapszer­vezetek bizottságába évről-évre jobb. Ennek ellenére azonban, még az el­múlt év folyamán hiányok mutatkoz­tak, főleg a bizottságok szociális ösz­szetételében, vag) pedig a párttag­ságra ajánlott elvtársak tagfelvétele ;dejében. Gondot kell fordítani arra, hogy az új b zottságok szociális összetétele megfeleljen annak, hogy a mi Pártunk, a munkásosztály pártja. Hogy ez az alapelv érvényre legyen juttatva, őr­ködni kell megvalósítása felett nem­csak a helyi szervezetekben, hanem az üzemi szervezetekben is. Gyakran megtörténik itt, — habár üzemekről van szó —, hogy a bizottság tagjai túlságosan magas százalékban hivatal­nokok. Igen fontos az is, hogy az üzemi szervezetek bizottságaiba a döntő termelési munkaszakaszokról válasszanak be munkásokat. Számos bányában, pl., kitűnt, hogy az üzemi szervezet bizottságának tagjai csak a föld felett dolgozó munkásokból kerül­tek ki, míg a jó bányász-kommunis­ták, akik a föld mélyén dolgoztak, az aknák mélyén, egyáltalán nem kerül­tek be a bizottságba. Az alapszervezetek bizottsága rosz­szul végzett munkájának egy másik oka abban rejlik, hogy nem választót- • ták be a bizottságba a szervezetek J legjobb tagjait, akik a szocializmus j építése terén példaként állottak a j többiek előtt, élvezték a többiek bi- | zalmát és tiszteletét politikai öntuda­tosságukért, a Párt és a népi demo­kratikus rendszer iránti odaadásukért és szaktudásukkal, magas munkatelje­sítményükkel is kivívták elvtársaik elismerését, mert lelkiismeretesen vé­gezték munkájukat és egyéni életük­ben méltóknak mutatkoztak a párt­tag címére. AZ ĽJJ BIZOTTSÁG MEGVALASZ­TASA AZ EGÉSZ SZERVEZET ÚJABB FELÜLVIZSGÁLÁSÁT JELENTI. Az a jelentős feladat, hogv a funk­cióba igazán a legiobb elvtársakat vá­lasszák be, egvik láncszeme annak a láncolatnak, amelv lehetővé teszi, hogy napfényre derítsük az összes hiányo­kat és rendellenességeket, amelyek még felmerülnek és ezeket bolsetik módon felszámol iuk. Ezért már az év­záró taggyűlések első részében meg­választjuk a 6—9 tagból álló választó bizo rtságot, amelvnek feladata, hogy az évzáró taggyűlés második részéig lavaslatot nyújtson be az ú i bizottsá­gi tagok megválasztására. Az új bi­zottság megválasztására a iavaslatot a választó bizottság a szervezet tevé­kenységéről szóló ielentés kiértékelése alapján, az edd'gi bizottsági tagok ön­kritikája alapján és a tagság kritikája alapján á lltja össze, azután aprólékosan áttanulmányozza, hogv a bizottság egves tagjai és a többi tagok is milyen értékelést kaptak a felülvizsgálásnál, hogyan teljesítették válóit kötelezett­ségeiket és a további feladatokat :s, amelyeket a pártszervezet ráink bí­zott. Az alapszervezetek ú i bizottsá­gainak megválasztása tehát nemcsak a beválasztásra javasolt tagok új felül­vizsgálása lesz, hanem az egész párt­szervezet új^bb felülvizsgálása. A választóbizottságba a taggyűlés ezért pol'tikaila" fejlett elvtársakat vá­laszt. akik feladatukat egész nagy­ságában megértik és akik nem elég­szenek meg kizárólag a bizottság je­lölő listájának összeállításával. Egvszer már véget akarunk vetni annak, hogv a funkciókba icren gyak­ran olvan tagokai javasoltak, akik már előbh beváltak, de aztán annvira elhalmozták őket funkciókkal \ hogv a ráink bízott feladatok súlva alaH ros­k-doztak. A választó bizottság tagjai­nak jól meg kell fontolnirk. hogv az alapszervedet tagjaiból iel"If funkcio­náriusok közül k" végezhet ió munkát a _ néoi közigazgatásban, az üzemi ta­nácsban, vagv más Párton kívüli vezetben, vagv az Egységes FrHmíí­ves Szövetkezetben, vagv a termelési hizottságb-ip mert a funkcionáriusok helves k'iV|"|í<­P 37 eFve s munkasza­kaszokra épp elv fontos feladat, mint a/ alapszervezet bizottságának meg­választása. FOLYTASSUNK MERÉSZEBB KÁDERPOLITIKÁT. Igen sok funkcionáriusnak eddigi túlterheltségét nem vették még ész­re. Ha ők felhívták erre a figyelmet, azzal utasították el őket. hogy az alapszervezetben a funkció sokkal fon­tos^bb, habár igen gyakran egy-ecn/ elvtárs ugyanakkor például iárási vi­szonylatban is pártfunkciót töltött be. E mellett mellőztek olvan ió tagokat, akik a pártoktatás évében nőttek fel és bebizonyították a szervezettol rá­juk bízott kisebb feladatok teljesítésé­vel a Párthoz való ió viszonyukat. Az alapszervezetekben is merészebb káderpolitikát kell folytatni és új em­berekre kell bíznia funkciókat, olya­nokra. akiknek megvan a tapasztala­tuk hozzá, vagy pedig meg vannak náluk az előfeltételek arra. hogy a ta­tapasztaltabb funkcionáriusok segítsé­gével és tanácsaik alap ián hamarosan belejönnek a munkába. A bevált funk­cionáriusokat aztán a iárási pártbizott­ságnál magasabb funkciók betölésére ajánlják. A Pártért végzett munkában, napi feladataik végzésében vizsgálják felül a párttagokat. A funkcionáriusok szá-­zai végeztek szén munkát az elmúlt esztendőben. Mindenkinek, aki az üze­mekben mint élmunkás, úiító. a fal­vakban mint szövetkezeti tag, mint odaadó békeharcos bevált, alkalmat kell adni arra, hogv ió munkát végez­hessenek, mint funkcionáriusok Alkal­mat kel! adni erre a nőknek, akik gyer­mekeik jobb jövőjéért harcolnak, az ifjúságnak, amelv lelkesedéssel halad az építőmunkában előre IDEGEN ELEMEKNEK NEM SZABAD BEKERÜLNIÜK AZ ÜJ BIZOTTSÁGOKBA Merészebben válasszuk ki az új funkcionáriusokat, de ez egy pilla­natra sem jelenti azt, hogy alább­hagyjon éberségünk. Még ma Is le­hetnek a Pártban idegen elemek, amelyek a második felülvizsgáláson is átcsúsztak és amelyektől óvakod­nia kell a Pártnak. Karrieristák is lehetnek, akik a Pártot egyéni cél­jaikra akarják felhasználni és akiket a legkönnyebben nyerhet meg az osz­tályellenség. Ezeknek épp úgy nem szabad bekeriilniök a bizottságokba, mint azoknak a tagoknak, akik nem készségesen vállalják a felelősséget, akik meghátrálnak az akadályok előtt, nem látnak világosan a politi­kai kérdésekben és elhanyagolják az éberséget. A szervezet tagjai most a felül­vizsgálás után már jobban ismerik egymást s ezért minden egyes bi­zottságba jelölt tagnál jól meg kell fontolni a jelölést és ugyancsak a választó bizottság tagjainál is. A választó bizottság aztán az ösz­szes javaslatok mérlegelése után, amelyeket figyelembe vettek, össze­állítja a jelöltlistát, minden egyes javasolt tagról rövid jellemzést ké­szít a Pártba való belépés dátumá­nak megjelölésével és azt a funkciót is megjelöli, amelyet már betöltött, vagy ma betölt. Ugyanakkor, a jel­lemzéssel együtt meg kell okolni az évzáró taggyűlések második szaka­szában, hogy az egyes elvtársakat miért javasolják a bizottságba. E fontos feladathoz — az új bizott­ság tagjainak jelöléséhez — a vá­lasztó bizottságnak tekintetbe kell vennie azt is, hogy azokból az elv­társakból, akik a z alapszervezetek­ben már funkciót töltöttek be és jó munkát végeztek, nőnek ki az új ká­derek magasabb funkció betöltésére. Megjelenik az Uőltelské noviny Az Učiteľské noviny szerkesz­tősége (Soltész u. 4>} közli, hogy megindul az Učiteľské noviny cí­mű folyóirat. Üj iskoláink jelentős segédezközhöz jutnak e folyóirat­tal, amely hasonló lesz a szovjet Učitelskaja gazetához és segítsé­gül lesz iskolaügyünk legsürgő­sebb kérdéseinek megoldásában és egyszersmind a tanítók kritikai szócsöve is lesz. Az új iskoláért való harc,'amely elősegíti hazánk­ban a szocializmus építését és a békért folyó világharcot, nemcsak a tanítók problémája. Kívánatos, hogy az iskolákat a dolgozó nép legszélesebb rétegei, különösen a szülők, a CSM tagjai, a pionír­szervezetek diákjai és mások tá­mogassák. Ezeknek is értékes se­gítőjük lesz az Učiteľské noviny, amelynek első száma 1951 'ebruár 1-én jelenik meg. Itt levágni! Alulírott megrendelem a PARTÉLET című folyóiratot Pontos címem: Név: foglalkozás: lakhely: - • házszám: utolsó posta: járás: Az előfizetési díjat — egy évre 35 Kčs — a postai befizető­lap megküldése után 8 napon belül átutalom. A megrendelőlap az alábbi címre küldendő: A PARTÉLET kiadóhivatala, Bratislava, Michalská 27. TANJA FELNÖVEKSZIK Jakot Kuzmics. a kolhoz brigádve­zetője félt az újításoktól. Minden al­kalommal, midőn azt tanácsolták neki, hogy vegyen át valamilyen újdonsá­got — azt mondotta: ezzel ellenkezik a „bevezetettség" és „az ügy lefek­tetett volta" Szóval mindig arról be­szélt, hogy a javasolt újítás megren­dít az ő „bevezetett", „megalapozott" rendjét, s ebből a nyugtalanságon kí­vül semmi más nem származhatik. A brigád mindig elmaradt a többiek mögött és minden mezei munkát uiolsónak fejezett be. Tatjána Izoszimovna Tkácseva így beszél erről a régmúlt időről: — Brigádparancsnokunk idősebb, nem sietős és olvan makacs ember volt, hogy mikor bevezette brigádjá­ban a saiát rendiét, semmi mást nem ak .rt elfogadni. Engem nagvon meg­becsült a munkámért, de mégis több­ször megrótt: „Te Tanvka. szó nem térhet hozzá, rendes vagv a munká­ban, de tűrhetetlen az a nagy lárma, amit csapsz és az, hogv intézkedései­met makacsul megszeged" A földön mégis mindig vezetőnek állított, 'gaz ugyan, hogy én eléggé lármás, vidám voltam (ez a háború előtt volt 19 éves koromban), de a munkával ió! boldo­gultam és a többi asszonvok szereltek velem dolgozni. Csakugyan gyakran megbontottam a munka régi rendjét és bevezettem saiát módszeremet, hogy » munka jobban menien. Egy alkalommal boglvába raktuk » széná'i és látom, hogy a boglya mel­lett o (t áll egv ember és csak néz, néz bennünket. Akkor a boglvatartót új­szerűen állítottuk össze, fésűszerűen. hogy a szénát jobban átjárta a szél és így gyorsabban száradion. Azután pedig négy barátnőmet láncba állí­tott "r"- a szénarakások adogatása a —"vorsan ment. Ez az em­ber i«vgi|öf» a boglyát, több he­lyen jük^iBpi, "atta a szénát és oda­jött k; i. Megkérdezte, hogv ki ja­vasolta a boglyatartó ilven összeállítá­sát, a szénának láncban való tovább­adását, stb. Az asszonvok rám mutat­tak: „0, a mi vezetőnk". Csodálkozva nézett rám. mert akkor szemre nem látszottam többnek 17 évesnél. Láthatóan azt gondolta: ilven apró lány és már vezet. Az elvtárs bemutatkozott és el­mondja. hogv ő a Párt iárási bizottsá­gának ú i titkára. * Hamarosan újból találkoztam vele. Éppeji búzát csépeltünk. A brigád­parancsnok megbetegedett, én a he­lyébe álltam. Nem tetszeti nekem a cséplés menete. Ketten csinálták azt, amit egy is elvégezhetett volna. A ga­bonát egyenlőtlenül adogatták, telje­sen feleslegesen asztagot rakott öt ember, mikor ezeket úgyis szétszed­tük és hordtuk a gép dob iához. Meg­beszéltem a dolgot az emberekkel és intézkedtem: három fuvaros hordja a kévéket az asztaghoz. ketten pedig egyenesen a cséplőgéphez, mert köz­vetlenül a szekerekről fogunk csé­pelni. Egyszerre csak látom ám. hogy ott áll a mi elnökünk és a iárási bizottság titkúra. Hallom, amint a titkár így szól: „Nézd csak . . . nézd csak! ..." F.ste elmentem az irodába és látom, hogy a titkár még nem utazott el. Összegyűjtötte a kommunistákat és a komszomolistákat. ült a szoba köze­pén és beszélt. Amint meglátott, üd­vözlőén bólintott felém: ..Üli le. Tan ja. Mondd csak. miért nem beszéltél ma­gadról? Most tudtam me*r. hoerv a múlt évben 19 mézsás napraforgóter­mést értél el." Csak hallgattam és megértettem, hogv most már min­dent tud rólam. Mikor látta, hogy zavarba jöttem, más emberekről kez­dett beszélni, mintha csak azt mondta volna, nézzétek, miiven aranyat érő kádereitek vannak. Megnevezte ezt is. azt is, amazt is. — „Tegnap — mon­dotta a pártszervezet titkárának — állandóan panaszkodtál, hogy nincse­nek megfelelő embereitek, hogy itt nincs, kivel dolgozni. Emlékezhetsz, hogy megkérdeztelek: ..Jól ismered a kolhozodat és az embereidet?" Te erre azt mondtad: „Nemcsak az em­bereket. hanem még a boriakat is is­merem, nem tévedek, tudom, melyik kié." Most pedig magad is elismered, hogy mindez a sfemed előtt volt, de éppen azért, mert mindennap láttad, megszokottá vált..." A kolhozunk akkor minden tekintet­ben elmaradott volt. A iárási bizott­ság titkára két-három naoot töltött nálunk és alaposan tanulmányozta az embereket. Azok a titkárok, akik előt­te voltak a járásban, szintén járták a kolhozokat, de úgy jöttek, mint a für­ge fecske: megérkeztek, elmentek a kolhoz igazgatóságához, kiugrottak a kocsiból, aztán — gyerünk tovább Ez a titkár pedig és — a iárási bizottság­ban mindenki — azt a feladatot tűzte maga elé, hogy megtanítja a mi kom­munistáinkat arra, hogyan kell az em­bereket kiválogatni, előtérbe állítani és dolgozni velük. * Lám. engem is észrevettek. Engem és még körülbelül 10 embert, akiket a Párt járási bizottsága kiielölt, hívni kezdtek a nvilt pártgyülésekre. A já­rási bizottság titkárai és a pártiroda tagjai gyakran elbeszélgettek velünk, kérdéseket intéztek hozzánk. Most már párt jelölt vagvok. Sohasem fe­lejtem el azt a beszélgetést, melyet a járási bizottság titkára akkor folyta­tot a kommunistákkal. — Ki volt közületek — kérdezte — a Molotov-kolhozban? Két kommu­nista azt mondta, hogv már járt ott. „No és hogy tetszett?" A kommunis­ták beszélni kezdtek az agrotechni­káról, a villanyról, az állattenyésztésről, a gépesítésről. Ezután pedig a „Szihir­szkij Merinosz"-kolhozról beszéltek. „Rendben van — mondta a titkár —, most beszéljük meg, hocvan <írtek el azok ilyen felvirágzást, miért jutnak előre miért növekednek." Erre a mi kommunistáink nem tudtak világos vábszt adni. ..Lám — mondta a tit­kár — nem fordítottatok kellő figyel­met a pártszervezetek munkájára." Itt van Fjodor Mitrofánovics Grinyko, va­lóságos államférfiúi fei, ritka jó szer­vező, kérdezzétek csak meg. hogyan ér el ilyen eredményeket. Azt fogja válaszolni: „Ha nem lenne a kolhozban erős pártszervezet, ha az nem segí­tene ellenőrzésével és a tömegek között végzett munká iával. akkor eredményeink egynegyed részét sem értük volna el. A pártszervezet az élet lelke, öröme és világossága." Egy-másfél év múlva szervezetünk­re rá sem lehetett ismerni: háromszo­rosára fejlődött és nagv munkát vég­zett. A kolhoz egyre emelkedett, len­dületbe jött. Az ilyen és hasonló beszélgetések voltak az én első iskolám. Egy alkalommal az irodába hivattak, ahol a járási bizottság titkára várt. — Tegnapelőtt a Krasznoie Raszdolje­ból eljöttek hozzánk a kolhozmunká­sok — mondta. — Ismered ezt a kol­hozt? Rosszul megv a dolguk Ti most úgy növekedtek, mintha élesztőt rak­tak volna belétek, ott pedig még a mai napig sincs pártszervezet Kérték a t emberek, hogv ,ajánljunk nekik egy jó elnököt.' A járási bizottság téged je­löli. Eleinte nem érettem, hogv miről be­szél Mikor végre megértettem, csak legyintettem a kezemmel. Erre a titkár ígv folytatta: — Mondd csak Tan ja. mii ven volt a tí kolhozotok másfél évvel ezelőtt? No látod! Jártál-e máb elmaradott kolho­zokban? Persze, hogy jártál. Gondol­koztál-e azon, hogv miéTt elmaradot­tak? Ugy-e, a gyenge politikai munka vöK az oka. . . Aztán meg nem úgy bántak az emberekkel, meg a káde­rekkel... Aztán még mi bai volt? Nem vonták be a munkába s tömege­ket. határozataikban nem volt tervsze­rűség és szilárdság, hiányzott az el­lenőrzés is... Már utaztunk is Krasznoje Rasz­dolje-ba Még sosem iártam ott. A titkár kiszállt az autóból, elkezdett be­szélni az emberekkel, én pedig csak ültem, mintha odaszegeztek volna. „•Volodja — súgtam a sofőrnek — szállj ki te is, menj csak. én majd me­gyek utánad." Aztán bementem a házba, sok fiatal volt ott. A lányok és a fiatal kolhoz­munkások csodálkozva néztek rám< láttam, hogv szemükből melegség, jó­indulat árad felém. Ügv éreztem ma­gam, mint még soha életemben: volt úgy, hogy egészen megnvugodtam, aztán meg szörnyen izgatott lettem* a beszédek pedig, amelyeket elvtár­saim mondottak, nem iuottak a füle­mig. Csak arra emlékszem, hogy na­gyon dicsértek. Mikor szavaztak, nem is mertem odanézni. Egyszerre csak hallottam: „ígv tehát a kolhoz el­nökéül megválasztottuk Tkácseva Tatjána Izoszimovnát." Megköszön­tem az embereknek a bizalmat és azt mondtam, úgy fogok dolgozni, aho­gyan a Párt tanított. * Kolhozunk az első helvre került á járásban Mindenkinél előbb szolgál­tattuk be az államnak a gabonát, a zsiradékot, a húst, a gyapjút. Minden­kinél előbb vezettük be a füves vetés­forgót és elsőnek fogtunk hozzá az erdősávok fizetéséhez. Átépítiük a fa­lut. Építettünk egv nagy klubot, most épít iük a igazgatóság épületét. á'lat­tepyésztő telepet, ú i elektromos állo­mást és lakóházakat is építünk a kol­hozmunkásoknak. Ebben az évben beválasztottak a Szovjetúnió Legfelső Tanácsába. Most pedig jelöltek a iárási és falusi tanács­ba. A Legfelső Tanácsba megejtett választások előtt sok kolhozban jár­tam és beszélt'tn a választók gyűlés sein. Az elvtársak megkérdezték tő­lem: — Mondd csak Izoszimovna, ugye a fi kolhozotok a legelmaradot­tabb volt Most pedig híres az egész vidéken. Mondd el, hogyan ért el ilyen sikert' Válaszomat ,ígv kezdtem: — Egész erőnk a Párttól szárma- " zik. A Párt az élet lelke és világos­sága ... (A. Koloszov elbeszélése nyomán.)

Next

/
Thumbnails
Contents